SB50 beharangozó #2: Peyton Manning

A denveri irányítóhelyzetről jóval nehezebb összerakni, hogy miről is szóljon ez a cikk. Jó eséllyel hetekre vagyunk attól, hogy egy Peyton Manning búcsúztató írást közöljünk a visszavonulása kapcsán, most viszont a Carolina Panthers elleni Super Bowlra kell koncentrálni, szóval korábbi érdemei elismerését kicsit zárójelbe tehetjük.
Eleve egy Super Bowl beharangozó cikkben csak jószándékunk jeleként három sornál többet írni a csereirányítókról, itt viszont nem lehet elmenni Brock Osweiler személye mellett sem, hiszen a 2015-ös Denver Broncos menetelés egyik megkerülhetetlen eleme. Kezdjük vele.

 

Brock Osweiler nagy eséllyel nem fog focizni Santa Clarában, de már így is elért annyit, vagy talán többet is, mint amit remélt a szezon előtt. Brock Osweiler ugyanis jövő szeptemberben kezdő irányítóként fog dirigálni egy NFL csapatot, jó eséllyel pont ezt.
A klubnál négy éve alkalmazásban lévő quarterback második körös választottként érkezett meg Peyton Manning mögé, és a szokásos garbage time térdelések mellett nem is osztottak neki lapot 2015 előtt. Egyszer ugyan beküldték a két méter feletti magasságát kihasználva rúgást blokkolni, de kiderült, hogy ehhez a műfajhoz némi súlypontemelkedés sem ártott volna.
Aztán Peyton Manning legatyásodott az ősszel, a gyenge teljesítményére egy sérülés is rátett egy lapáttal, Osweiler pedig bemehetett a pályára, sőt meccseket nyerhetett a csapatával. Több mint három év álldogálás és a nagyok hallgatása után elvárás volt, hogy mutasson életjeleket, főleg mert a Denvernek nem fért volna bele, hogy Manning nélkül ne szaporítsa a győzelmeit - az év végi #1 AFC kiemelésnek különösen nagy jelentősége lett. Osweilert nem Kubiakék draftolták, szóval érzelmi és érdeki kötődésük nem nagyon volt az irányába, simán kijátszhatta volna magát a csapatból, ligából. A 11-17. hét között azonban 4-2-es mérleggel zárt, kicsit feljavult a futás is mellette, hiszen nem ragaszkodott annyira a shotgun felállásokhoz, mint Manning, és kellő potenciált mutatott ahhoz, hogy Kubiak felfutassa az évek múlásával egy a liga első felébe tartozó irányítójává. A szerződése ugyan lejár, de egy kérdőjelet kiegyenesíthetett John Elway ebben a szezonban azzal, hogy ránézhetett éles körülmények között a projektjükre, miközben a csapat Super Bowlig menetelt, nem mellékesen.

 

Vasárnap viszont nem Brock Osweiler fog kezdeni, hanem Peyton Manning. A 17. fordulóban, a Chargers ellen kapta vissza a karmesteri pálcát a sherrif, és aztán a Steelers, valamint a Patriots elleni diadal során is sikerült olyan kockázatkerülő játékot lehoznia, amivel közel került a csapata a győzelemhez. Tévedés ugyanis ne essék, Denverben nem az irányító nyerte meg a meccseket, hanem nagyrészt a védelem. A playoffot is beszámolva, 18 meccs alatt csak hatszor volt 100 yardos futójuk, tehát nagyon rájuk se lehet fogni, hogy tehermentesítették volna a társaikat. Ez a Denver Broncos tipikusan az a csapat, amelyiket már többször láthattuk az előző évek Super Bowljaiban, csak más mezzel, más logóval. Ligaelső védelem, közepes támadósorral, veterán vezérrel. Nagyon sok idő kellett hozzá, hogy ez az önkép Peyton Manningben is tudatosuljon, de az elmúlt egy hónap alapján már kijelenthető, hogy visszavett a hero-mode-ból, és alárendeli magát teljesen a közösség érdekének. A cél ugyanis a gyűrű, nem pedig az ő MVP címe. Nem is lenne ebben semmi rendkívüli, ha a center mögött álló embert nem Peyton Manningnek hívnák.

Valami olyat láttunk ugyanis idén, és egy kicsit már tavaly is, amit nem hittünk, hogy meg fog történni: Peyton Manning fölött eljárt az idő. Ez nem egyenlő azzal, hogy feltétlen kerékkötője lesz a csapatnak - bár voltak ilyen meccsei - de fel kellett mérni, hogy sok olyan dolog van, amit már nem tud megcsinálni. Át kellett alakítani a játékát, még egyszer, utoljára. Egy olyan játékosnak, aki a negyedik Super Bowljára készül, ötszörös alapszakasz MVP, minden passzolási rangsor örökranglistájának első helyezettje és márciusban tölti be a negyvenet.
A váltás nagyon éles. Két éve úgy mentek neki a Super Bowlnak a denveriek, hogy övék volt a liga legeredményesebb támadójátéka, Manning űradatainak hála. A jóval rutintalanabb, de védekezésben szintén élen álló Seahawks pedig lemosta őket a pályáról, mint arra a többség biztosan emlészik. Az nem vált be. Most a Denveré a legjobb védelem, de nem jelentős a különbség, mert a Carolina elhanyagolható hátránnyal maradt le mögöttük. Ha Manning túlvállalja magát, ebből is katasztrófa lehet, pont mint két éve. Valószínűleg nem fogja.

 

Éles a váltás, mert az első és eddigi egyetlen Super Bowl győzelme után az indianapolis-i franchise élén úgy döntöttek, hogy Peyton Manning önműködően is el tud vezérelni egy csapatot bajnoki címekig, akkor is, ha csak emberméretű szalmabábukkal veszik körül. Miközben karrierje elején olyan társakat raktak köré, mint Marvin Harrison, Reggie Wayne, Dallas Clark vagy akár Edgerrin James, az évek múlásával egyre-másra jöttek a Blair White, Anthony Gonzalez, Austin Collie-kaliberek, de csodát láttunk, és az eredmények ugyanúgy jöttek tovább. Nem lett jobb a védelem, nem volt rajta kisebb a nyomás, nem segítették 1000 yardos futók. A Colts viszont mindig ott volt a playoffban, és csúcsra ugyan nem tudtak érni egyik évben sem, Manning eladta a reményt, hogy amíg ő a pályán van, addig a Colts az esélyes bárki ellen. Így lett belőle MVP 2003 és 2004 után 2008-ban és 2009-ben is, és vitte be a csapatát a Super Bowlba a Saints ellen, ahol nem volt kétsége a csapata tagjainak és szurkolóinak, hogy 3 és fél perccel a vége előtt végig fogja vinni az egyenlítő drive-ot. Reggie Wayne elcsúszott, Tracy Porter megfogta az interceptiont és visszavitte touchdownig, nagyon jól megélve a mai napig ebből a játékból.

 

Már ekkor azt hittük, hogy ez hasonlóképp fog menni az idők végéig, a Colts-cal mindig bejut a playoffba és néha a wildcardon, néha az AFC döntőn, ritkábban a Super Bowlon elvérzik vagy nyer majd a csapat, attól függően, hogy a többieknek milyen napja van. Manningen nem fog múlni. Aztán jöttek a nyakműtétek és mindez vízió maradt.
2011 nyarán Jim Irsay öt éves szerződést adott Manningnek, 90 millió dollárért. Akkor már tudni lehetett, hogy nincs jól és meg kell ismételni a beavatkozást, de nem akárkiről volt szó, irreális volt, hogy ne maradjon a csapatnál. Aztán kiderült, hogy nem lesz ott a szezonnyitón. Meg utána, és így mentek tovább a meccsek, a Colts mindig kikapott nélküle, egy idő után el is dőlt, hogy kár visszavárni Peytont, playoff semmiképp se lesz. Összeomlott a kártyavár, az egyszemélyes alakulat 1/1-es idényt futott és olyan dolog történt, ami még annál is valószínűtlenebbnek tűnt, hogy Peyton Manningből game manager lesz: Peyton Manninget elküldte az Indianapolis Colts. Csupa véletlen épp ekkor állt profinak az előző 10-15 év legjobban várt prospectje, a Colts pedig Andrew Luckot választotta saját jövőjének a kétséges állapotban lévő Manning helyett.
Van, aki már ekkor leírta, négy nyakműtét után. John Elway nem, hiszen ő még ráígért Irsay korábbi szerződésére és öt évre leszerződtette a veterán játékost. Könnyű kiszámolni tehát, hogy Manninget 2016-ra is szerződés köti a colorado-i csapathoz. Az orvostudomány jelen állásának kiemelkedő eredménye volt, hogy Manning újjászületve folytatta NFL karrierjét, és a Broncos drukkerek is legtöbben megbocsátottak Elway-éknek, amiért kidobták az öreg miatt Tim Tebow-t. Ha Rahim Moore nem szalad alá Flacco passzának, a 2012-es idényt is Super Bowllal zárhatták volna, de a safety másképp gondolta.

 

Valahogy megfordult az idő, és Manningen nem fogott a kor, 2013-ban ötödik MVP címére is rátenyerelt, talán legjobb egyéni szezonját produkálva, ami aztán alaposan megfordult mire ezeket a sorokat olvassuk.
A tavalyi év már a sérülések elkendőzéséről szólt, de épp a Colts elleni kiesés után jött a beismerés, hogy már minden baja van. Ahhoz nem tudott alkalmazkodni a csapat, a holtszezonban viszont teljesen váratlanul Wade Phillips kinevezésével elindult egy folyamat, ami olyan védelmet rakott Manning mellé az öltözőbe, amely 20 pont alatt tartotta rendszerint az ellenfeleket. Így jutottunk el most odáig, hogy Manning mellékszreplőként nyerheti meg negyedik próbálkozásból a második Super Bowlját.

 

Nem teljesen idegen a helyzet azért. A Super Bowl XLI alkalmával, a miami esőben hasonló játékot húzott elő az Indianapolis, és saját fegyverével múlta felül a Chicago Bears-t. Dominic Rhodes futott 113 yardot, miközben a védők hatalmasat fejlődve az alapszakaszhoz képest, a playoffban már a toppon voltak Bob Sanders vezetésével. Manningnek 1 TD, 1 INT és csak 247 yard kellett, hogy jóindulattal megválasszák a meccs MVP-jének. Kisebb probléma, hogy most nem Rex Grossman, hanem Cam Newton jön szembe a túloldalon, akit nehezebb összezavarni, így talán Manningtől is kelleni fognak bravúrok. A lényeg, hogy ő nem fog a csapata útjába állni azzal, hogy nehéz helyzetbe hozza őket - a Kansas City elleni rémálom azt hiszem elég durva lecke volt, ahol méltatlan körülmények között döntötte meg az utolsó üldözött rekordot, ami a passzolt yardokat számolta.

Egy bajnoki gyűrű mindig ideális lezárása egy karriernek, de itt az út is hozott néhány lezárást Manning karrierjébe. Ilyen a Tom Brady elleni párharca. Miközben a kétezres évek elején Peyton Manning garancia volt a fantasy csapatodban rá, hogy tied lesz a legtöbb pontot gyártó játékos, a gyűrűket Brady kezdte el nyerni egyre-másra, több ízben Manningéket eltakarítva az útból, olykor sokkoló körülmények között. Mára ezt a majmot ledobta a hátáról. Az első lépés a Super Bowl-menetelés alkalmával történt, amikor onnan fordítottak a Patriots ellen, miután Manning picksixével 3-21 állt az eredményjelzőn. Azon meccs után nem csoda, hogy történhetett bármi Miamiben, csak Manning lehetett az MVP.
A Denver színeiben 26-16-ra nyertek egy szintén Super Bowlba jutást érő meccsen, egy hete pedig már csökkentett módban tudta két Owen Daniels-nek dobott touchdown passzal megalapozni a Broncos továbbjutását a favoritnak tűnő Brady-ék ellen. Minden szempontból ideális időpontban jönne az utolsó rodeón az utolsó győzelem, és akkor hollywoodi keretek között tudna a Sherrif ellovagolni a naplementébe. Három éve összefogott az ország Ray Lewis kedvéért, ők épp a Denver testén keresztül jutottak a csúcsra, most talán még nagyobb a megmozdulás, hiszen még a legnagyobb riválisok szurkolói is többségében Manningnek szorítanak Cam Newtonék ellen. Ő egy ilyen figura.

 

Peyton Manning egyszer sem beszélt róla, hogy abbahagyná a focit, eredménytől függetlenül. Közelről végigkövetve a szezonját ugyanakkor innen már aligha van visszaút a ligaelitbe. Laikus szemmel is kirívó, hogy a labdái nem úgy mennek, mint egy egészséges NFL QB esetében. Leírtuk már párszor, de abból mindig visszajött. Most még egyszer vissza kellene, de csak egy utolsó meccsre, nem pedig egy szezonra.