Visszapillantó/Extra - 2009/Wild Card forduló

Akik a Wild Card fordulóban történelmet írtak

Cincinnati Bengals – New York Jets, 2010. január 9.

A vendégek 24-14-es sikere alkalmával kiváltképpen az újoncok csillogtak. A rájátszások történetében csupán második alkalommal fordult elő, hogy egy mérkőzésen egy elsőéves irányító TD-passzt adjon, miközben annak szintén elsőéves csapattársa futott touchdownt jegyezzen. A Jets-es Mark Sanchez és Shonn Greene által véghezvitt fegyvertényre korábban a másik New York-i csapat, a Giants színeiben Harry Newman és Max Krause volt képes. Az 1933-as, Chicago Bears ellenében elbukott bajnoki döntőn az Óriások két újonca közül Newman két TD-passzal, míg Krause egy futott hatpontos akcióval vette ki részét a pontgyártásból.

Shonn Greene Bengals elleni 39 yardos megmozdulása újonc által elért leghosszabb rájátszásbeli TD-futás volt azóta, hogy 2002. január 19-én a Bears játékosa, Ahmad Merritt 47 yardról vágtatott be az endzone-ba az Eagles-szel vívott főcsoport-elődöntőben. A zöld-fehérek újsütetű sztárja az egész találkozón 135 yardot termelt, aminél többre elsőévesként csak a Jags-es Fred Taylor volt képes az utóbbi évek utószezonjában, amikor 1999. január 3-án 162 yarddal sokkolta a New England Patriots védelmét. Mark Sanchez szintén elsőrangú produkcióval rukkolt elő, és múlt szombaton kivitelezett 139.4-es passer ratingjének bizony alig akad párja. Ez a szám a legmagasabb, amit olyan újonc irányító, aki legalább 14 passzkísérletre is vállalkozott, playoff-összecsapáson valaha elért, és a legmagasabb, amit quarterback első rájátszás-meccsén felmutathatott azóta, hogy az ex-Jets-es Chad Pennington 2003. január 4-én a Colts ellenében 142.0-ás mutatót produkált.

A rangadó New York-i „hőseinek” felsorolásakor ugyanakkor nem feledkezhetünk meg az együttes rúgójáról, Jay Feely-ről sem, akinek csapattársa sérülése miatt a punteri teendőket is vállalnia kellett. Feely így az első olyan játékos lett az NFL történetében, legalább is 1939 óta, amióta puntolással kapcsolatos statisztikákat vezetnek, aki úgy puntolt egynél többször playoffbeli találkozón, hogy megelőzőleg egyetlen ilyen kísérlete sem akadt alapszakasz-meccseken.
A vesztes Bengals tagjai közül csupán a futó, Cedric Benson vitt véghez emlékezetre méltót. Benson 169 futott yardja pusztán 7 egységgel maradt el a legjobb teljesítménytől, amit a rájátszásban egy vesztes együttes játékosa valaha nyújtott. 2004. január 11-én a Kansas City Chiefs-es Priest Holmes gyűjtött össze 176 yardot, míg csapata 38-31 arányban alulmaradt az Indianapolis Colts-szal szemben.

Dallas Cowboys – Philadelphia Eagles, 2010. január 9.

A Tehenészek esetében már az is megsüvegelendő, hogy a csapat véget vetett 1996/1997 óta tartó, hat találkozóra rúgó playoffbeli nyeretlenségének, de a Dallas szombati 34-14-es sikere alkalmával Wade Phillips vezetőedző annak külön is örülhetett, hogy személyes (négy meccses) fiaskószériáját is lezárhatta. Phillips-nek ez volt vezetőedzői karrierje során az első ilyen győzelme, s ennek révén édesapjával, Bum Phillips-szel karöltve az első olyan apa-fiú párost alkotják, akik főedzőként egyaránt elkönyvelhettek legalább egy az utószezonban kivívott diadalt. Bum Phillips négy ilyen sikert jegyezhetett neve mellé, mikor 1978-ban és 1979-ben a Houston Oilers-t az AFC döntőjéig vezette. A Cowboys játékosai közül Felix Jones-ra érdemes még felhívni a figyelmet, aki profi karrierje első rájátszás-meccsén 146 yardot futott, s ezzel Duane Thomas 135 yardos, még 1970-ben elért csapatcsúcsát adta át a múltnak.

A vereséget szenvedő Philadelphia Eagles soraiból az újonc elkapó, Jeremy Maclin nyújtott elfogadható teljesítményt. A tehetséges támadó Michael Vick által útjára indított passzt vitt be 76 yardos touchdownra, s ezzel ő lett minden idők legfiatalabb játékosa, aki a playoffban TD-elkapást jegyzett. (Maclint megelőzően Tony Gonzalez tartotta a rekordot.) A 76 yardos összjáték ugyanakkor Vick karrierjének leghosszabb hatpontos átadása volt, és a leghosszabb, amit a Dallas ellen az utószezonban elértek. Maclin a szombat esti rangadó összekapkodott 146 yardja ugyanakkor újonc playoff-csúcs, és hogy a Sasok elkapójának produkcióját a Jets-es Shonn Greene már említett bravúrja mellé helyezzük, 1988. december 31. óta nem volt arra példa, hogy ugyanazon a napon rendezett rájátszás-derbiken egy-egy újonc minimum 100 elkapott yardot, illetve 100 futott yardot gyűjtsön. Most Maclin és Green, 1988-ban az Eagles-es Keith Jackson (142 elkapott yard) és a Bengals-os Ickey Woods (126 futott yard) vitézkedett.

New England Patriots – Baltimore Ravens, 2010. január 10.

A Hollók 33-14-es győzelmének (a Pats ellenében kivívott első diadalának) alaphangját Ray Rice 83 yardos TD-futása adta meg, amit a találkozó első támadóplay-éből ért el. A hihetetlen touchdown a leghosszabb volt, ami a playoffok történetében az első játékból valaha esett és minden idők második leghosszabb száguldása az alapszakaszt követően. Az előbbi kategóriában a korábbi rekordot a Los Angeles Rams hajdani ászának, Bob Waterfieldnek 82 yardos TD-passza jelentette, amivel az elkapó Glenn Davis 27 másodperccel a találkozó megkezdését követően találta meg a Cleveland Brown célterületét az 1950-es ligadöntőben. A Ravens meghatározó sikerében Rice fergeteges vágtájától eltekintve is meghatározó volt az eredményes futójáték, ugyanis a vendég gárda 234 yardot és négy futott touchdownt könyvelhetett el a Gillette Stadiumban. 1997-ig visszamenőleg a New England Patriots 11 playoff-meccset nyert meg hazai környezetben, s ezeken átlagban 84 futott yardot és összesen csak 2 (!) futott TD-t engedélyezett ellenfeleinek. (A Hazafiak egyébként 1978 óta nem szenvedtek vereséget az utószezonban vendéglátóként.)

Ray Lewisék már az első negyed után 24-0-s előnyre tettek szert és ez a második legeredményesebb meccskezdet a playoffok eddigi történetében. 1969-ben, még az utóbb az NFL-lel fuzionáló AFL utolsó szezonjának rájátszásában vívott ki az Oakland Raiders a Houston Oilers-szel küzdve már 15 perc elteltével 28-0-s fórt. A Baltimore vasárnapi győzelme azért is emlékezetre méltó, mert Harbaugh-ék tavaly is idegenben játszva jutottak el a konferenciadöntőig, s arra, hogy két egymást követő idény playoffjában vendégként diadalmaskodjanak utoljára éppen a Ravens volt képes 2000-ben és 2001-ben, előttük pedig a Dallas Cowboys 1991-ben és 1992-ben. A Patriots részéről nehéz volna bármiféle pozitívumot felmutatni. Az együttes drukkereit különösen a Tom Brady teljesítményében tetten érhető tendencia töltheti el aggodalommal. Brady három picket vétett a Ravens ellen, pontosan ugyanannyit, amennyit karrierje első 357 playoffbeli passzkísérlete során. A Hazafiak sztárirányítója az utóbbi nyolc rájátszás-meccsén 12-szer ajándékozta a labdát az ellenfél védőinek, míg első tíz ilyen fellépésén csupán 3-szor kaparintották meg átadásait.

Arizona Cardinals – Green Bay Packers, 2010. január 10.

A Kardinálispintyek drámai győzelméből a veterán irányító, Kurt Warner szinte tökéletes produkcióval vette ki a részét. Warner 33 passzkísérletéből 29 bizonyult pontosnak, 5 pedig hat pontot hozott a hazaiak konyhájára. Bár ezek a statisztikák nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a játékos hibátlan, 158.3-s passer ratinggel dicsekedhessen, mégis tagja lett azon kezdő QB-k exkluzív klubjának, akik egy rájátszás-meccsen több passzolt TD-t jegyezhettek, mint ahány incompletiont. Ők a következők: Daryle Lamonica (Raiders, 1969-ben az Oilers ellen), Dave Krieg (Seahawks, 1983-ban a Broncos ellen), Tony Eason (Patriots, 1985-ben a Dolphins ellen), Peyton Manning (Colts, 2003-ban a Broncos ellen) és Tom Brady (Patriots, 2007-ben a Jaguars ellen). Warner egy még szűkebb körű, egészen pontosan vele együtt mindössze két tagot számláló „társasághoz” is csatlakozott parádés játékával. Rajta kívül csak Joe Montana tudott pályafutása során két playoff-mérkőzésen is legalább négy TD-passzt és zéró interceptiont adni. A Cardinals játékmesterének ez a bravúr a tavalyi évben az Eagles ellen megnyert főcsoport-döntőben szintén sikerült.

Warner mellett a Packers játékmesterének, Aaron Rodgers-nek sem volt oka a szégyenkezésre, hiszen a második félidőben 304 yardot összehozva és négy TD-t eredményező átadást kézbesítve hozta vissza meccsbe csapatát. Bár korábbi és jelenlegi irányítók (legutóbb Peyton Manning 2005. január 9-én a Broncos ellen) villogtak már a playoffban szenzációs első félidőkkel, ám a nagyszünetet követően Rodgers előtt még senkinek sem sikerült túlszárnyalni a 300-as határt passzolt yardok tekintetében. A Green Bay játékosa négy, a második felvonásban kiosztott TD-passzával rájátszás-rekordot is beállított, előtte csak a Bears-es Sid Luckman az 1943-as bajnoki döntőben, és a Bills-es Frank Reich a Houston Oilers elleni legendás „Comeback” alkalmával tudott az utolsó 30 percben ennyiszer eredményes lenni.

Dorkó Szabolcs (Szabler)