Wild card hétvége - vasárnap

Kansas City Chiefs - Baltimore Ravens, vasárnap este 19:00 Arrowhead Stadium



Kansas City Chiefs

Demeter Ádám (Döme): A Kansas City Chiefs egyike az idei meglepetéscsapatoknak, a szurkolók és a szakértők elenyésző százaléka gondolta volna, hogy szinte rajt-cél győzelmet aratva az AFC Westben az egyik legnagyobb javulást mutatják be az NFL csapatok közül. Utoljára 2006-ban volt ott a rájátszásban a csapat, a csoportot pedig utoljára 2003-ban nyerték meg. Tették ezt annak ellenére hogy a divízióellenfelekkel szemben mindössze 2-4-gyel zártak, a Chargerst és a Broncost egyszer-egyszer verték meg, a Raiders mindkétszer megverte őket. Ennek ellentételezéseképpen a többi ellenféllel szemben a szoros meccseiket megnyerték, és nem egy kiütéses győzelmet is arattak. Az alaphangot rögtön a szezonnyitó hétfő esti rangadóval adták meg, amelyen a felújított Arrowhead stadionban legyűrték a csoportrivális Chargerst. Már ezen a meccsen megvillant a 2010-es elképesztő rookie class, az Ole Missből draftolt Dexter McCluster első éles bevetésén a profik között punt return TD-t ért el. 3-0-s mérleggel nyitott a csapat, első vereségüket a 4. fordulóban szenvedték el az Indianapolistól. Ekkor a Chargers botladozását elnézve már az elemzők is kezdték komolyan venni a Chiefst, amely a szezon első részében az NFL talán legjobb védelmét mutatta fel, futni ellenük nem nagyon lehetett. Az első döccenőt a Raiders elleni vereség jelentette, ekkor időlegesen az oaklandiek vették át a csoport első helyét. A következő meccsen pedig az első komoly arculcsapását is megkapta a csapat, az NFL egyik leggyengébbje, a Denver Broncos megalázó, 49-29-es vereséget mért a Chiefsre. A csapat lelkierejét mutatja, hogy nem estek össze, és a következő három meccsüket behúzva visszaverekedték magukat az élre, ahol meg is maradtak az alapszakasz végéig.

A szezon előtt Scott Pioli megszerezte a piacon lévő talán legjobb koordinátorduót, Charlie Weis OC és Romeo Crennel DC együtt a New Englandben alkottak kiemelkedőt. Mindketten bukott HC-ként tértek vissza ahhoz, amihez a legjobban értenek. Weis talán a lehető legjobb választás volt abból a szempontból, hogy azt már a szezon előtt is sejteni lehetett, hogy ha valaki, ő ki fogja tudni hozni a 2009-ben megaszerződéssel megajándékozott Matt Casselből azt a teljesítményt, ami egy playoff-csapat irányítójának sajátja kell hogy legyen. A szezon elején még döcögött a szekér, semmilyen felesleges kockázatot nem vállalt fel a passzjáték terén playeket hívó Todd Haley vezetőedző és Weis, play-action passzok, screenek jellemezték a Chiefs passzjátékát. Nem is nagyon volt meg az összhang az elkapókkal a mélyebb route-oknál, főleg Dwayne Bowe-val nem tudott közös nevezőre jutni Cassel. A viszonylagos konzervativizmust a passzok terén bőven ellensúlyozták a játék egyéb terén bevállalt kockázatos lépések. Ilyen volt a Colts elleni eset, amikor elvesztették a pénzfeldobást, erre Haley onside kicket hívott, ami balszerencséjére csak 9 yardot haladt a minimális 10 helyett. Olyan eset is volt, amikor 0-0-s állásnál az ellenfél 30-asáról inkább nekiment 4&2-nek az edző, ami talán nem tűnik akkora vakmerőségnek, de az ultrakonzervatív NFL-légkörben azért nem mindennapos eset ez. Bowe-ra visszatérve, a Texans ellen november 17-én 100 yard fölött és 2 TD-vel zárt az elkapó, innentől kezdve pedig nem volt megállás. Sorozatban 7 meccsen volt TD-elkapása Bowe-nak, egy ideig olyan ütemben termelte a hatpontosokat, hogy még arra is látszott esély, hogy megdönti Randy Moss 2007-es 23 TD-elkapásos rekordévét. Cassel vele együtt vette fel a ritmust, és a szezon végére az offense nélkülözhetetlen elemévé nőtte ki magát. Ékes bizonyíték volt erre a második Chargers elleni meccs, amelyen vakbélműtéte miatt nem tudott játszani a QB, és Brodie Croyle-lal pontosan 0 pontot voltak képesek szerezni offense szempontból minden idők egyik leggyengébb Chiefs meccsén. A szezon azonban egy másik chiefses skill playerről szólt: a running back Jamaal Charles olyan szezont futott, amelyre még sokáig fogunk emlékezni. Charles egészen elképesztő, 6,38 yardos futásonkénti átlagot produkált a szezonban 230 futásával. 1940 óta a 150-nél több futást kapó RB-k közül mindössze 5 játékos érte el a mitikus, 6 yard fölötti átlagot. Közös pont ezekben a játékosokban, hogy ma már mind a Hall of Fame tagjai... Mindannyian csak egy szezonban voltak képesek erre karrierjük során, Jim Brown 1964-ben 6,40-et ért el, ő az egyetlen akinek magasabb átlaga van Charlesnál. Remélhetőleg az előző számok érzékeltetik hogy miről van szó, nem túlzás történelmiként aposztrofálni Charles teljesítményét. Sokan meg is kérdőjelezték Haley munkamegosztását a backek között, jópár szakértő szerint túl sok lehetőséget kapott a veterán Thomas Jones Charles kárára, és az valóban igaz, hogy ugyanazzal a fallal, ugyanazon védelmek ellen a 31 éves játékos jóval szerényebb mutatókat produkált. Nyilván tartóssági kérdések is szerepet játszottak ebben a hozzáállásban, való igaz, Charles egyszer sem sérült meg a szezon során komolyabban, pár playt kellet csak kihagynia a szezon során. Ha a futásoknál mutatottak nem lennének elegek, akkor említsük meg azt is, hogy a csapaton belül a 3. legtöbb yardot kapta el. Mindent egybe vetve az NFL egyik legveszélyesebb fegyveréről van szó, amelyet a csapat hosszabb távra magához kötött a szezon során egy 6-éves szerződéssel. Hatalmas szerepe van Charles kirobbanó évében az óriási fejlődésen keresztülment támadófalnak, a guard Ryan Lilja és a center Casey Wiegmann leigazolása nagyon jót tett a 2009-ben bűngyenge egységnek, mind pass protectionben, mind futásblokkolásban a liga egyik legjobb alakulata voltak. Ebben nagy szerepe volt a kontinuitásnak is, mindössze pár meccsen kellett a rookie Jon Asamoah-nak helyettesítenie Liljat, a többi OL-poszton nem fordult elő sérülés.

Minden egybe vetve azt kell mondanunk, hogy a defense is sokat fejlődött 2009-es önmagához képest, bár a szezon második felében a futás elleni védekezés komoly visszaesést mutatott. Az offseason nagy kérdése volt, hogy melyik ILB-páros kapja meg a kezdő szerepkört, a Derrick Johnson-Jovan Belcher páros vetélkedett a Corey Mays-Demorrio Williams duóval. Végül az esélyesebb előbbiek mellett tette le a voksot a stáb, ezt a döntésüket nem is bánták meg, sikerült stabilizálniuk az LB-négyes belsejét. Johnsonnal szerződést is hosszabbított a csapat azok után, hogy 2009-ben nem volt éppen Haley kedvence, alig kapott játéklehetőséget. A linebackerek sztárja azonban nem ő volt, hanem az idén végleg beérett Tamba Hali, aki már tavaly is kiválóan játszott első 3-4-ben töltött évében. 14,5 sackje önmagáért beszél, igazi terror a széleken a fiatal pass rusher, aki azonban nem igazán kapja meg az őt megillető tiszteletet, szinte senki nem beszél róla, a Pro Bowl szavazáson sem termett neki sok babér. Azt azért hozzá kell tenni, hogy fejlettebb statisztikákba mélyebben beleásva látható, hogy a Chiefs ellen általában a jobbra történő futások voltak sikeresebbek, ez az az oldal, amit Hali leggyakrabban elfoglal. Hali túloldalán Mike Vrabel és Andy Studebaker megosztva játszottak, mind a veteránnak, mind a fiatal Studebakernek voltak emlékezetes megmozdulásai, a futás ellen is jó munkát végeztek. A védőfalban a DE Glenn Dorsey vitta a prímet, aki konstans double teameket kényszerített ki végig a szezonban, idén már jobban érezte új posztját az egész karrierjét 4-3-as DT-ként töltő játékos. Tyson Jackson még nem tudott rendesen kibontakozni, viszont Wallace Gilberry, aki papíron Jackson cseréje, nem egy meccsen nagyon komoly teljesítmény mutatott be pass rush terén, a Rams ellen 3 sacket is elért. A Chiefs rengeteget játszott nickel felállásban, nem egy meccsen jóval többet alkalmazták ezt, mint az alap 3-4-et. A nickel náluk általában 2-4-et jelent, a plusz DB pedig a rookie cornerback Javier Arenas, akinek már az Alabamában is specialitása volt a CB blitz. Jól alkalmazza őt a Chiefs ezen a téren, 3 sacket ért el a szezon során. A secondaryt erősíti a 2010-es első körös választott is, a free safety Eric Berry lassan kezdte a szezont, de az idő előrehaladtával egyre jobban felvette az NFL ritmusát, a szezon végére egyértelműen a védelem egyik vezére lett a fiatal FS. Berry a második legtöbb tackle-t szerezte a csapaton belül, igazán komplett játékosról beszélhetünk tehát, akit szívbaj nélkül fel lehet küldeni a boxba kvázi 5. LB-nek. A CB-páros a liga egyik legjobbja, a két Brandon, Flowers és Carr közül előbbi a jobb, de Carrnak is akadnak remek megmozdulásai.

A special team leginkább punt returnök során jeleskedik, a két rookie, McCluster és Arenas megosztották ezt a szerepkört, előbbi többet hordott vissza, utóbbi viszont jobb átlaggal tette ezt a már említett egy TD-vel egyetemben. Kickoff visszahordások során nem váltották meg a világot, 36 yardos volt a leghosszabb ebben a műfajban ami kettejüktől kitelt. A rúgó Ryan Succop megbízható, nagyjából 55-56 yard a hatótávja, a punter Dustin Colquitt (öccse Britton a csoportrivális Broncos puntere) a jobb AFC punterek egyike, a liga leghosszabb idei puntja is hozzáfűződik egy 72-yardos személyében.

Mit várok a Ravens ellen?
A Chiefs jelenlegi rosterén 21 játékos van, aki már játszott rájátszásmeccsen, az ő rutinjukra mindenképpen szükség lesz a postseasonben jóval rutinosabbnak számító Ravensszel szemben. A Ravensnek jóval nagyobb a rutinja a playoff tekintetében, sorozatban harmadjára lesznek ott a legjobbak között, már ez feléjük billenti a mérleget. A Chiefs esélyeit tovább gyengíti, hogy az utolsó alapszakasz hétvégén zömében kezdőjátékosaikkal kiállva sima vereséget szenvedtek el idén először hazai pályán az Oakland Raiderstől. Matt Casselnek levegővételnyi ideje nem volt a fojtogató Raiders pass rush-sal szemben, 7-szer sackelték őt Wimbley-ék, nem sikerült tehát jó szájízzel zárni a szezont. Emellett Dwayne Bowe és Brian Waters, a csapat két Pro Bowlere egyaránt kihagyta az edzéseket betegség miatt, a szezon során először nem edzett a két játékos. Ha pedig még ez sem volna elég, Haley a múlt héten hivatalosan is bejelentette az egy ideje ismert tényt, hogy Charlie Weis elvállalta a Florida Gators támadókoordinátori pozícióját, a rájátszás végéig marad a csapatnál. Ez se tehet túl jót a csapatmorálnak. Minden jel a Ravens irányába mutat tehát. A Chiefs egyetlen esélye, ha felszívják magukat, és kikapcsolják Ray Rice-t, a Hollók jelenlegi legveszélyesebb támadóját, illetve saját futójátékukat a meccs korai szakaszában be tudják indítani. Úgy érzem, hogy a Ravens secondary Ed Reeddel az élén erősebb, mint a Chiefs elkapóbrigádja, ha a levegőben kell megvernie a hazaiaknak őket, bajban lesznek.

Tippem:
Ravens győzelmet várok, az én szememben csak az arány kérdéses. Nagy kiütésre nem számítok, de nem hiszem hogy szorossá tudja tenni a találkozót a Chiefs.



Baltimore Ravens

Gergelics József (Soldados): Ha őszinte akarok lenni nehéz megmagyarázni, hogy a Ravens miként végzett 12-4-es mérleggel. A holtszezonban nagy reményekkel megerősített támadósor meccsről meccsre szenved, a védelem pedig már tavaly elvesztette domináns szerepkörét, így kis túlzással maradt mindkét oldalon egy középszerű csapat, amely a labda egyik oldalán sem földön, sem levegőben. De talán éppen ez a válasz a kiváló eredményekre, hogy kiegyensúlyozott csapatról van szó, amely a játék minden elemében képes megvillani, igaz, maradandót alkotni egyikben sem tud.
   Ha elkezdjük elemről elemre elemezni a Hollókat, akkor azért láthatjuk, hogy a legnagyobb baj a támadókkal van. A meccsek felét átalusszák, sokszor anélkül, hogy egy nyamvadt first downt összehoznának. Ennek nehéz megfejteni az okát a nyári bevásárlást követően, de leginkább az irányítónál érdemes keresgélni a megoldás kulcsát. Joe Flacco egy megbízható QB, de - a várakozásokkal ellentétben - továbbra is semmi több. Kiélezett szituációkban nem tudja végigvezetni csapatát a pályán. Persze akadnak kivételek, de a meggyőző erő nagyon hiányzik a támadókból. Utólag visszatekintve a változtatásokra, finoman fogalmazva sem lehet azt mondani, hogy beváltak volna. Kezdjük a belső átalakításokkal, mint például hogy Michael Oher vakoldali tackle lett. Mindenki - magam is - azt várta, hogy még dominánsabbá válik a Ravens rendkívül fiatal és ezt megelőzően is kiváló fala. Csakhogy Oher sokkal jobb volt a jobb oldalon. Új posztján számolatlanul gyűjti a rossz indulásokat (false start) és bizony nem is olyan verhetetlen, mint tavaly volt. Márpedig a büntik, a sackek és nyomás alatt elrontott dobások komoly szerepet játszanak abban, hogy nem tudott kiteljesedni a Ravens megálmodott támadójátéka. De essen szó az elkapók bevásárlásáról is. Anquan Boldin elismerten a liga egyik legjobb WR-e, mégsem jutott a bűvös 1000 yard fölé, emellett érkezett Donte Stallworth is, aki azt figyelembe véve is észrevehetetlen volt, hogy a szezon felét kihagyta lábtörés miatt. A problémát abban látom, hogy a Ravens a nagyszerűen működő futójáték mellé hasonlóan elit passzjátékot akart felépíteni, ezzel teljesen megváltoztatva saját stílusát, s ez bizony annyiban visszájára sült el, hogy a dollármilliók ellenére egy fikarcnyit sem lett jobb és hatékonyabb a támadójáték. Az új szerzemények miatt túlzottan a passzjátékot akarták erőltetni (a la Cincy), és elhanyagolták a játék azon elemét, ami jól ment, s így már az sem számít igazi erősségnek. Erről persze nem a(z érkező) játékosok tehetnek, de ha nagyon egy irányba akar haladni a csapat, annak ilyen következményei lesznek. Az első év alapján Flacco nem alkalmas kiszolgálni a liga szinten is elképesztően jó elkapóit, ezt éppen Boldin számai is bizonyítják. A Kansas védelme szintén kiegyensúlyozott, passz ellen a kulcs az év védője címre is pályázó Tamba Hali és Oher párharca lesz. Ha alulmarad Oher ebben, mert rendre nyomás lesz Flaccón, akkor ismét jönnek a támadásmegakadások és rosszabb esetben a labdaeladások is. Futás ellen sem remek a KC, úgyhogy talán inkább földön kellene eleinte próbálkozni, s ezzel megalapozni a légitámadást, ahogy az mindig is szokás volt a Baltimore-nál. Akire érdemes lesz figyelni még, az Todd Heap, a liga egyik legalulértékeltebb TE-je. Ismét nagyszerű évet tudhat maga mögött és most is életveszélyes fegyver lehet a vörös zónában.
   A védelem sem a régi már. Alig két éve még elképzelhetetlen volt, hogy bárki hatékonyan rohamozza a Ravens védelmét, erre idén nem egyszer előfordult ez. Márpedig ez életveszélyes lehet a Chiefs ellen. Oher és Hali párharca mellett ez lesz a mésik fontos kérdése a meccsnek, hogy a Főnökök elsődleges fegyverének számító futójátékot sikerül-e kikapcsolni. De hogy mi az oka a Ravens-védelem hanyatlásának futás ellen, azt elsősorban nem a védőfalban kell keresni, mert az még mindig domináns, hanem sokkal inkább linebacker-sorban. Most őszintén, egy átlag NFL-szurkoló tudja ki Ray Lewis társa? Nem hinném. Nem csoda, Jameek McClain teljességgel észrevehetetlen. Hát nem fura, hogy a futás elleni problémák, akkor kezdődtek, amikor Ray-Ray társa, Bart Scott a Rex Ryant követve a Jetshez szerződött? Ráadásul Ray Lewis sem mai gyerek már, hogy mindenhova odaérjen. Egész egyszerűen a védőfalnak a meccs első percétől az utolsóig tökéletesen tartania kell minden lyukat betömve, hogy megállítsák a futójátékot, mert ha rajtuk túljutnak, akkor már bármi lehet - főleg most Charles gyorsaságát ismerve, de azért Thomas Jones talán csak nem futja le a védőket. Nem véletlen, hogy Dawan Landry SS-nek 110-nél is több szerelése van, rendre fel kell lépnie és amolyan 5. LB-t játszik sokszor, hogy a futást megállítsák. Ez pedig igen veszélyes a Ravens cornereit ismerve. Ami miatt ez mégis megengedhető, az egyrészt Ed Reed személye és javuló passrush. Reed egy csoda, mindig ott van, ahol a labda van, ösztönösen játszik tökéletesen. Az ő zsenialitásából fakadó labdaszerzések tartják igazán életben ezt az egész egységet, miatta rettegi még mindig az egész liga, ha a Ravens hordája áll velük szemben, nélküle ez nem lenne több egy városi legendánál. De azért ne hunyunk szemet Terrell Suggs felett. Az elmúlt 1-2 évben látott visszaesést követően ismét az irányítók réme lett, s ez nagyon sokat segít a Ravens gyenge cornereinek. Rá ezúttal is nagy feladat hárul, állandó nyomással zavarba kell hoznia az amúgy idén rendkívül labdabiztos Matt Casselt, hogy az Ed Reedet keresse passzaival. Bár közhely, hogy a meccseket javarészt a turnoverek döntik el, de ez fokozottan igaz a Ravens meccseire. Ha a védelem nem tudja ezt megvalósítani a nagy triójával, akkor bizony Charles egy-egy előretörése és a még nem említett Dwayne Bowe elkapó egy-egy nagy játéka sokba kerülhet a Madaraknak. Afelől nemigen van kétségem, hogy Bowe sok fejfájást fog okozni Josh Wilsonnak. Kinek? Nem ismerik? Nem csodálom. A ásik oldalon pedig Chris Carr áll, akinek a visszahordó szerepkör jobban állt. Tehát az nem kérdés, hogy lesznek momentumai a Chiefs-nek, a kérdés az, hogy ezeket a momentumokat a Ravens le tudja-e zárni, maga javára tudja-e fordítani labdaszerzésekkel.
   Ami viszont jó hír a Ravensnek, ha már a támadások befejezése nem megy tökéletesen, hogy a special teamre, kiváltképpen rúgójára, Billy Cundiffre számíthatnak. Idén alig volt rontott kísérlete, márpedig ez elképesztően fontos egy ilyen vékony jégen táncoló gárdának.

Mit várok a Chiefs ellen:
A Főnökök futójátéka részleges sikert arat. Ezalatt azt értem, hogy ugyan nem fogják tudni elejétől a végéig dominálni a meccset a földön, de lesznek olyan időszakok, amikor jól fog menni a Jamaal Charles (és Thomas Jones) vezette futójáték. A hazaiaknak ekkor kell eldönteniük a meccset, de legalábbis - lehetőleg TD-vel - pontokat  írniuk a táblára. Amennyiben az utolsó 5 percbe érve vezetni fog Chiefs, akkor jó esélye van a győzelemre, mert a Ravens támadói impotensek, kiváltképpen a hajrában, de ha a Chiefs hátránya egy drive-on belül lesz, akkor is jó esélye van, mert Dwayne Bowe olyan playmaker, aki ekkor képes nagyot villanni. Ami, pontosabban aki kivégezheti a KC-t, az Ed Reed és a turnoverek. Matt Cassel idén nagyon labdabiztos volt, kevés labdát adott el, de Ed Reed ellen senki nem mehet biztosra. Igazából meglátásom szerint ez dönti el a meccset, ha a Ravens tud legalább 2 labdát szerezni, akkor nyerni fog, ha nem, mert - elsősorban Cassel - vigyáz a labdára, akkor a futójáték részleges sikere és a Bowe nagy játékokban mutatott produktivitása, az Arrowhead felülmúlhatatlan hazai pályája, no és persze az év negatív csalódására is pályázó Ravens Offense impotenciája a Chiefs mellett fog dönteni.

Tippem:
Mindenképpen szoros, utolsó pillanatig kiélezett meccset várok. A fentebb említett okok miatt ezt a szoros meccset szerintem a Chiefs nyerheti meg. Ettől függetlenül ebben a körben még nem lenne meglepetés, ha valahogy mégis behúzná a győzelmet a Ravens legfőképpen rutinjának köszönhetően, de az már szenzáció számba menne a szememben, ha a következő körben a Patriots vagy a Steelers vendégeként is sikert ünnepelhetne.

A szerkesztők tippjei
 

Philadelphia Eagles - Green Bay Packers, vasárnap este 22:30 Lincoln Financial Field

Philadelphia Eagles

Borsik Tamás (Tomeee): Szezon előtt a legtöbben visszafogott évet vártak az Eaglestől, hiszen rendkívül fiatal csapatról van szó, Donovan McNabb és Brian Westbrook távozásával pedig egy korszak végéről is beszélhetünk. A csapat viszont felülmúlta a várakozásokat, ebben sok nem várt esemény is közrejátszott. Lássuk részletesen hogyan is szerepelt idén eddig a Philly, illetve mire számíthatunk a Green Bay elleni wild-card mérkőzésen.

Kezdjük az offense-el! Nyáron Kevin Kolb lett kinevezve “franchise quarterback”-nek, ő volt az akitől mindenki várta, hogy átvegye McNabb vezérszerepét. A nyári edzésekről rendkívül pozitív hírek szűrődtek ki, Kolbot mindenki pontosnak, magabiztosnak látta, így a szurkolók önbizalommal telve várták az alapszakasz kezdetét. A szezonnyitón aztán fordult minden. Kolb pocsék játékot mutatott, ráadásul agyrázkódást szenvedett, így Michael Vicken volt a sor hogy beugorjon. A tavaly igencsak korlátozott szerepet kapó ex-atlantai QB nem csak hogy beugrott, de elképesztő formában játszott. A 4. héten a Washington ellen aztán bekövetkezett amitől rettegtek a szurkolók, Vicknek egy futás végén több bordája is eltört, így Kolbnak kellett visszatérni. Ha nem is volt mindig reménytelen a produkciója, azért lenyűgözni nem igazán sikerült az edzői stábot és a közönséget, a Tennessee ellen pedig olyan gyengén játszott hogy a következő héttől egyértelmű volt hogy Vicknek kell játszania. Minden visszatért a szezon eleji kerékvágásba, egymás után követték egymást a hatalmas teljesítmények, és bár az alapszakasz vége halványabbra sikerült, még így is elmondhatjuk hogy elképesztő szezont fut Vick. Running back poszton igazán kirobbanó éve ez LeSean McCoy-nak. A tavalyi újonc éve sem sikerült rosszul, de idén probowler formában játszik az ifjú futójátékos, sokoldalúságával Brian Westbrookot idézi. Több mint 1600 összyardja mindent elárul. Leonard Weaver korai IR-re kerülése kisebb riadalmat váltott ki, a Seattle-ből elküldött Owen Schmitt viszont megfelelően pótolta eddig a posztján a liga elitjébe tartozó Weavert. Az elkapógárdára áttérve, DeSean Jackson és Jeremy Maclin egyaránt erős évet tudhat maga mögött eddig. Jackson továbbra is robbanékonyabb valamivel, Maclin viszont idén igazi redzone célponttá vált, ezt bizonyítja 10 elkapott TD-je. Ketten együtt több mint 2000 elkapott yardot tettek le az asztalra. Jason Avant a harmadik legeredményesebb receiver csaknem 600 yardjával, mögötte a fiatalok, Chad Hall és Riley Cooper nem jutottak túl sok szerephez az alapszakasz folyamán. Brent Celektől mindenki szenzációs évet várt, jócskán alulmúlja azonban ezeket a várakozásokat a fiatal tight end. A támadófalat sok sérülés sújtotta eddig, a körülményekhez képest azért megfelelőnek mondható a teljesítményük. Kolb és Vick védelme teljesen másfajta mozgást igényel, utóbbi irányító mobilitása miatt kevesebb sacket szenved el, Kolb jóval tehetetlenebb ha a fal rossz munkát végez. A run supportban tavalyhoz képest nagy javulás vehető észre, ezt mutatja McCoy 5,2-es yard/carry mutatója.

Különösen a secondary-vel kapcsolatban voltak mindenkinek aggályai a szezon megkezdése előtt, ezek pedig helyénvalónak is bizonyultak, hiszen a hátsó egység a gyenge pontja ennek a defense-nek. De menjünk szépen sorjában, kezdjük a védőfallal. Trent Cole továbbra is a liga egyik legjobb defensive endje, aki a folyamatos kettőzések ellenére is elérte a 10 sacket az alapszakasz során. A veterán Juqua Parker kellemes meglepetés idén, az újonc Brandon Graham érkeztével megemberelte magát, így még mindig rendkívül hasznos tagja a csapatnak. Graham a defensive end mellett középen is látott el feladatokat, mutatott már szép dolgokat, de ahogy a DL játékosoknál megszokott, nem sikerült kirobbanóra az első éve. Középen a megszokott Mike Patterson-Brodrick Bunkley kettős mellett idén Trevor Laws és Antonio Dixon is fontos szerepet tölt be, erősnek mondható ez az egység. A linebacker sor sérülésektől sújtott, a Packers ellen a Fokou-Chaney-Sims hármas fog kifutni kezdőként a pályára. Stewart Bradley sérülése miatt nem játszhat, de Chaney olyan jól helyettesíti, hogy már most vannak pletykák, miszerint jövőre együtt láthatjuk őket a pályán. Ernie Sims és Moise Fokou teljesítménye nem mondható kiemelkedőnek, de legalább megbízhatóak. Ezzel elérkeztünk a secondary-hez. Safety poszton a veterán Quintin Mikell ha nem is hozza a két évvel ezelőtt formáját, azért lehet rá számítani. A másik kezdő pozícióban Nate Allen sérülése miatt a draft 7. körében húzott újoncot, Kurt Colemant láthatjuk. Ez a páros átlagosnak mondható, ahol a fő gond van az a cornerback poszt. Asante Samuel már túl van sérülésén, a másik oldalon viszont Dimitri Patterson vagy éppen az újonc Trevard Lindley nem éppen életbiztosítás. Joselio Hansont főként nickelként láthatjuk, de az ő szereplése miatt sem csordulnak túl az önbizalomtól az Eagles szurkolók.

A special team jónak mondható. David Akers még mindig az egyik legmegbízhatóbb kicker a ligában, Sav Roccara sem lehet panasz, átlagon felül teljesít idén is az ausztrál. A kick returneri feladatokat Jorrick Calvin, míg a punt returnerséget DeSean Jackson látja el, mindkettőjükben benne van a nagy játék.

Mit várok a Packers ellen:
Az offense szempontjából a kulcs természetesen, hogy meg tudják-e védeni Vicket a Packers Clay Matthews által vezérelt pass rush-ától. Ha ez sikerül, Vick kényelmesen megtalálhatja a célpontjait, Desean Jackson és Jeremy Maclin mindig magában hordozza a hatalmas játék esélyét, ha nem, akkor viszont jelentősen nehezebb lesz a dolga a Phillynek. A helyzet úgy sem lehetetlen, futás ellen jóval sebezhetőbb a Green Bay védelme, mint passz ellen, és mivel LeSean McCoy-ról beszélünk, a rövid passzokat is bekalkulálhatjuk. A liga egyik leghatékonyabb támadógépezetéről van szó, lehetőségek tehát vannak. A defense-nek nehezebb dolga lesz Aaron Rodgersékkel, ha nem fejt ki a D-Line elegendő nyomást, akkor Rodgers szanaszét dobálhatja ezt a gyengécske secondary-t, hatalmas felelősség nyugszik tehát Trent Cole-ékon. A futójáték jóval gyengébb a Packersnél, de ezt sem vehetik figyelmen kívül a Sasok, hiszen ha sikerülne tehermentesíteni Rodgerst, az már tényleg a végzetét jelentené a csapatnak.

Tippem:
Szoros, sok pontot hozó meccsen Eagles győzelemre számítok, véleményem szerint Vicket nem tudják majd eléggé megfogni a Sajtfejűek, ez pedig a vesztüket fogja jelenteni.



Green Bay Packers

Pap Dániel (konqueror): A Packers az NFC North második helyét szerezte meg a Chicago Bears mögött, 10-6os mérlege a wild card körre volt elegendő. A Sajtfejűeket a szezon előtt sokan a végső győzelemre is esélyesnek tartották, de a rájátszásra mindenképpen. Végül ez utóbbi, ha nehezen is, de sikerült, ám mindenképpen könnyebb menetelésre számítottak a Packers szurkolók.

A fő okok, ami miatt nem teljesen úgy alakult a szezon, mint ahogy megálmodták Wisconsinban, a kulcsemberek sérülései voltak. Rögtön a szezon elején kidőlt a kezdő futó Ryan Grant, majd nem sokkal később Jermichael Finley tight end is. Előbbi, tehát Grant kiesése alapjaiban határozta meg a játékhívást is. A Green Bay tavaly sem futójátékáról volt híres, valljuk be, Grant nem tartozik a liga elit futójátékosai közé. Sérülése után pedig Brandon Jackson lett a kezdő, aki ugyan szinte mindenben karriercsúcsot állított fel, de ez nem jó játékának volt köszönhető, hanem egyáltalán annak, hogy játszott. Sokszor volt arra is példa, hogy az azóta a közönség kedvencévé váló fullback, John Kuhn több yardot futott, vagy arra, hogy az irányító, Aaron Rodgers hozta a legtöbb yardot a földön. Nem véletlen, hogy a Packers átlagosan egy meccsen futott yardokban csak a 24. , passzban viszont 5. A passzjáték tényleg kiemelkedő. Rodgerset a liga egyik legjobb irányítójának tartom. Remekül passzol, de mobilis is, amennyire kell. Egy kész játékos, akinek megfelelő a kapcsolata a csapattársaival is. Gyengesége, ha ez annak számít, a sérülékenység, idén több meccset volt kénytelen kihagyni agyrázkódás miatt, ez annak is betudható, hogy futásai során gyakran fejjel előre megy a linebackereknek. Jó hír lehet a GB fanoknak, hogy cseréje, Matt Flynn a Patriots ellen talán bizonyította, ha neki kell beszállnia, akkor sem dől össze a ház. A hatékony passzjátékban részese van természetesen az elkapó sornak is. Greg Jennings évekig volt halálos duó Donald Driverrel, mára már túlnőtte a veterán elkapót, és egyértelműen ő a leginkább veszélyes az offenseben. Mellé felnőtt idén Jordy Nelson, vagy James Jones, a kellő pillanatban mindketten veszélyesek lehetnek. Finley kiesése miatt megnőtt az elkapók felelőssége, de eddig ezen a poszton nem múlt semmi. Kevés csapat képes ennyire megnyújtani a pályát, és a mély passz utakkal szétzilálni az ellenfelek secondary-jét, mint a Packers. Az offense jó teljesítménye természetesen a fal érdeme is, Bulaga az első körben érkezett, jobb oldali tackleként ugyan van még mit fejlődnie, de azért érezhető, hogy javulást hozott az egységbe.

Természetesen a jó támadósor mit sem érni, ha nem tudnák Rodgersék, hogy ha esetleg leparancsolja őket a pályáról az ellenfél védősora, akkor az övéik minden megtesznek a labda megszerzése érdekében. A Packers egyre inkább beleszokik a 3-4 védekező sémájába. Egy meccsen kapott pontátlaguk 15 volt, ez elképesztően jó adat, csak a Steelers hatékonyabb ennél. Kapott yardokban, és kapott passzyardokban átlagosan egyaránt ötödik a defense, egyedül a futás elleni számadat lóg ki, 18. itt a Green Bay. A védőfalban Raji draftolása bejött annó, sikeresen illeszkedett be a védőfalba. A linebackereknél az NFL egyik legjobb szélső oldali linebackerjét, Clay Matthewst láthatjuk. Matthews főleg a passzsiettetésben hatékony, bár a Giants ellen láthattuk, hogy a futás ellen sem elhanyagolható, amit tud, emlékezetes, ahogy Brandon Jacobs után futva kiütötte hátulról a labdát a kezéből, amit a Packers meg is szerzett. Aztán ottvan még A.J. Hawk, és az idén jó szezont futó Bishop is. A secondaryben Charles Woodson a húzó név, Pro Bowlra is beválasztották, ez talán kicsit a tavalyi számainak is szólt, de idén sem lehet rá panasz, talán a róla kapott büntetések száma nagyobb. A másik oldalon cornerback Tramon Williams, aki szintén pozitív meglepetésnek mondható. Safety poszton Nick Collins a meghatározó elem, a Bears elleni ki-ki meccset is az ő interceptionje zárta le.

A special teamben Crosby lába többször megremegett már, a Packers szurkolók idén abban bíznak, hogy nem egy ilyen momentumon úszik majd el a szezon. A punterek szerepe is felértékelődik a playoffban, hogy minél rosszabb mezőnypozícióba juttassa az ellenfelet, ez a teher Masthay vállát is nyomhatja majd, hibának helye nem lesz.

Mit várok az Eagles ellen:
Nehéz megtippelni ezt a meccset. A Packers az Aaron Rodgers éra első utószezonbeli győzelmére hajt, azonban ehhez Philadelphián át vezet az út. Az Eagles Andy Reid vezetése óta hibátlan a wild card meccseken, 3-0 a mérlegük. A Packers passz védekezése eddig dominált, ehhez nagy szerepe volt a front seven passzsiettető munkájának is. Ha ezt sikerül megtartani, és belehajszolni Michael Vicket kockázatos döntésekbe, akkor győzhet a Packers. Nagyon jól kell teljesíteni a támadófalnak is, hogy egyrészt a fő erősségüket, a passzjátékot érvényre juttathassák, másrészt hogy a futójáték, ami talán az offense rákfenéje, jobban működjön. A Packers védelmének pedig az lesz a fő feladata, hogy Michael Vicket minél nagyobb nyomás alá helyezzék, és hibákba belehajszolják. Mindkét csapatban nagy a kockázat, hiszen Vick és Rodgers is sérülésveszélyesen játszik olykor, és egy playoff meccsen az esetleges QB sérülés véget vethet az évnek. Érdekesség, hogy a Packers csak háromszor győzött a Lambeau Fieldtől távol, az NFC playoff csapatai közül csak a Seahawks nyert kevesebbszer idegenben (kétszer). Az Eagles azonban 4-4es mérleggel végzett otthon az alapszakaszban, ez a legrosszabb a rájátszás mezőnyébe jutottak közül. Adalék még, hogy az első héten már találkozott a két csapat, ahol 27-20ra győzött a Packers, viszont talán utólag megköszönik azt a meccset az Eagles hívők, hiszen ha azon a meccsen nem sérül le Kolb, akkor talán Vick sem kerül pályára, és nem vezeti rájátszásba övéit.

Tippem:
Szoros meccset várok. Az Eaglest leszálló ágban érzem, több a turnover, mint a szezon elején, Vick helyenként túlvállalja magát, és sérülései is voltak. A Packers pedig saját maga küzdötte be magát a rájátszásba, és ez véleményem szerint lendületet ad majd nekik. Így kiélezett meccsen, de Green Bay győzelemre számítok.

A szerkesztők tippjei