Egyetemi előzetes - 1.

Írta: Höri — 2013. június 24., 20:37

Az NFL edzőtáborok nyitására való várakozás közben ideális időtöltés elkezdeni hangolódni a következő egyetemi bajnokság küzdelemsorozatára. Ezúttal egy 10 részes sorozatot indítunk, amiben a liga első harmadába tartozó gárdákról esik néhány szó, feltételezett erősorrendben.

Egyetemi előzetes - 1.

 40. North Carolina Tar Heels

A UNC-re mindig érdemes figyelnie annak, aki a draftot középpontba helyezve követi az egyetemi liga eseményeit, ezév áprilisában is 4 játékosuk kelt el az első 90 pick között és a korábbi években sem volt ez másképp. Csapatként már nem nagyon tudnak sikereket felmutatni, de a nemrégiben tetőző eltiltás hullám ebben nagyban közrejátszott. 2013-ban sem az országos bajnoki címért fognak vetélkedni, de az ACC-ben ezúttal is erős kerettel számolhatnak, így a tavalyi 8-4-es mérleg javítása az elvárás.

A támadósorban megváltozhat a hangsúly a passzjáték irányába. Giovani Bernard a liga legjobb futói közé számított, az ő pótlását egy ember nehezen oldaná meg, kettőnek már összejöhet. AJ Blue nagyszerű fizikai paramétereit (6'2", 215 lbs) 9 touchdown formájában tudta átültetni a pályára, de a legtöbb labdát alighanem a Bernardhoz hasonló felépítésű Romar Morris kaphatja, aki 5.6 yardos átlaggal rohant újoncként. Sokat várnak a végzős irányítótól, Bryn Rennertől, aki várhatóan számos iskolarekordot meg fog dönteni idén. Legutóbb impresszívnek számító 28-7-es TD/INT arányt hozott össze, pontossága 65% felett mozog, jó esély van rá, hogy januárban a Senior Bowlon is találkozunk majd vele ha így folytatja. A javuláshoz nagy segítség, hogy a két legfontosabb célpont, Quinshad Davis és a tight end Eric Ebron is maradt, akik bár durva számokat nem szállítottak, még csak 2. illetve 3. évükre készülnek. Ezeken a posztokon a Tar Heels hagyományosan jó, szóval nem lenne meglepő egy nagy kiugrás. A támadófalból Jonathan Cooper és Brennan Williams kiválását nyilván megérzi a csapat, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne 2013-ban is ütös ötöst összerakni. James Hurst személyében ismét van egy all-American esélyes LT a keretben, aki az all-ACC csapatokból már kirobbanthatatlannak számít.
A védelemből Sylvester Williams és Kevin Reddick számít neves távozónak, de hasonló képességű srácokból nincs hiány. Kareem Martin a legújabb rettegett DE prospect (6'6", 260 lbs), aki már tavaly kétszámjegyű TFL-lel zárt, végzősként a 4 sacken is javíthat. Az egység erőssége a secondary lehet, Tré Boston (FS) a legtöbb szerelést bemutató játékosuk volt és 4 INT is kikötött a kezében. Ugyanennyit fogott a CB, Tim Scott, neki és társának Jabari Pricenak 18 kombinált leütött passzt lehetett beírni. Rutinos és labdaéhes négyes dolgozik majd leghátul, ha találnak a pálya közepére megfelelő szerelőket, akkor a védelem is hozhatja az offense színvonalát.

A North Carolina erejét már az első játéknapon megtapasztalhatjuk; augusztus 29-én a South Carolina ellen nyitnak egy csütörtöki napon, és rögtön országos figyelmet kaphatnak ha sikerül meglepetést okozni. A sorsolásuk kedvező, hiszen a Clemson és a Florida State sincs az alapszakasz naptárban, így leginkább a Virginia Tech és a Miami elleni, egymást követő októberi meccseken dőlhetnek el a nagy dolgok.



39. Kansas State Wildcats

Korszakos egyéniségeit vesztette a KSU, így nagy jóstehetség nem kell a visszaesés megjövendöléséhez. Az elmúlt két évben a #11 és a #7 helyen végeztek a vadmacskák, Big XII győztesként Fiesta Bowlozhattak, Bill Snydertől tehát nem idegen, hogy karrierje ezen szakaszában is csodát tegyen, de az a minimum, hogy masszív keretet alakít ki minden évben. Valószínűleg Arthur Brown profinak állása még nagyobb probléma mint Collin Kleiné, hiába kapta utóbbi a hype jelentősebb részét.

Ennek egyik oka, hogy Jake Waters személyében a Wildcats megkaparintotta a 2012-es JuCo idény legjobb támadóját, ez pedig kiváló ajánlólevélnek számít. Az Iowa Western CC színeiben 39 TD-t és 3 picket dobó quarterback érkezésével merőben más lesz a K-State játéka mint eddig. Chris Harper már nincs, de Tyler Lockett és Tramaine Thompson hasonló rutinnal bír, és számtalan játékot tudunk felidézni mikor megvillantották, hogy hosszú passzokkal érdemes őket keresni. A Waters jelentette tradícionális offense-ben akármelyikőjükből lehet 1000+ yardos elkapó, annak ellenére hogy felépítésben mindketten elég messze vannak a prototípus szélső elkapó adataitól. A támadófal változatlan összetételben megy majd fel a pályára, ami mondani se kell mekkora előny. A rutin mellett tehetség is akad, BJ Finney centerként lett a Big XII legjobb támadófalemberének megválasztva, Cody Whitehair (LG) freshman all-American első csapatba került, Cornelius Lucas a vak oldalon pedig meggyőző méreteit (6'9", 328 lbs) kihasználva jutott BigXII 1. csapatos tagságig. Ilyen környezetben nagy éve lehet John Hubertnek, akitől immár Klein sem veszi el a lehetőséget a labda cipelésére. A végzős RB 995 yarddal és 15 touchdownnal zárt tavaly, de mindössze 189 kísérlete volt, ami biztosan növekedni fog.
Waters beválása mellett a szezon fő kérdése, hogy össze tud-e állni egy ütőképes védelem Ty Zimmerman (SS) köré építve, aki lényegében az egyetlen sztárjátékos a kezdő 11-ben. A rutinnak Randall Evans sincs hiányában, de ha egy CB a harmadik leggyakoribb szerelő a csapatban, ráadásul 76 egységgel, az nem feltétlen jelent jót. Nehéz volt az élet a nagyszerű Nigel Malone túloldalán. Malone-hoz hasonlóan Nate Jackson (CB) és Travis Green (FS) is értékes JuCo transzferként érkezett a csapathoz, utóbbi ráadásul a középiskola után is már ide tartott, de csak kerülőúton sikerült megérkeznie. Feléjük nagy a bizalom, egy sima újoncnál bizonyosan többet érnek. A front7-ben viszont egyértelműen lesznek bajok, sokat mondó, hogy itt is egy JuCo all-American viszi a prímet Devon Nash (DE) személyében, szóval várhatóan a futás ellen izgulni kell majd Manhattenben. Érdekesség, hogy Anthony Cantele helyett az öccse, Joe lesz a csapat rúgója ezentúl.

Big XII csapatként a sorsolás mindig igazságos, hiszen senkit se lehet elkerülni, így csak az a kérdés, hogy ki milyen programot köt le a többi hétvégére. A K-State ilyenből nem fog rangadót játszani, ellenben szeptember 21-én megcsodálhatjuk, hogy Austinban mire elég ez a 2013-as keret. A címvédésre minimális az esély, de egy attraktív támadójáték ismét összeállhat.



38. Marshall Thundering Herd

Egy erős Marshall csapat jó esélyekkel indul ha szimpatizánsokat kell toborozni, de mióta hazánkban is jelen van ténylegesen az amerikai futball, nem nagyon voltak ők tényezők a saját konferenciájukban sem, nem hogy országos szinten. 2005 óta konkrétan két évben sikerült csak elérni az 50%-os mérleget, és tavaly is csak 5-7-tel végeztek. Idén azonban joggal reménykednek Huntingtonban, hogy két számjegyű győzelmet arat a csapat és akár a kiemeltek közé is beférhet év végére ha minden a terv szerint alakul.

A gárda egyetlen draftolt távozója a New Englandbe kerülő Aaron Dobson, azonban az elkapó szerepét nem kell túlértékelni, mindössze a 3. legeredményesebb WR volt a keretben. (Más kérdés, hogy a 2. számú Antavious Wilson is végzett). Tommy Shulerre érdemes leginkább figyelni, a pöttöm elkapó a Purdue ellen 19 elkapásból 200 yardig jutott és meccsenként majdnem 10 elkapást átlagolt, összesen 1138 yardra váltva azt. Rajta kívül számos iskolaváltó elkapót tud felmutatni Doc Holliday együttese; Devon Smith és Shawney Kersey a Penn State-ből, Deontay McManus a rivális WVU-tól, Angelo Jean-Louis pedig Miamiból érkezett, a C-Usában mindannyiójuknak nagyobb lehetősége lesz a villogásra. Touchdown elkapásokban Gator Hoskins (TE) vitte a prímet tízzel, be is került a C-USA év csapatába Shuler mellé. Az év támadójátékosa pedig Rakeem Cato volt, a Herd irányítója. 4201 yard, 37 TD, 11 INT és csaknem 70%-os pontosság jellemzi az alulméretezett irányítót, aki ha így folytatja, még akár le is taszíthatja a legendásnak számító Pennington-Leftwich duót az iskolarekordok tetejéről. Két éve van még erre. A támadófalnak nem kéne összeomlani, hiszen a múlt év 10 használt játékosából 9 továbbra is jelen van, igaz nagy sztár nélkül.
A 2012-es védelem botrányos volt, sokat mondó, hogy a két safety, LeGrande és Okoroha személyében 240 (!) szerelés távozott, de még így is maradt a keretben egy 100+ tackle-t összehozó ember, DJ Hunter. Az egykori Vols-commit visszakerül így a linebacker posztról SS-be, hogy némi rutint legalább az a sor is fel tudjon mutatni. Nem Hunter az egyetlen ex-SEC játékos, egy sorral előtte Kent Turene a Georgiát otthagyva szeretne bizonyítani. MLB-ként Jermaine Holmes komoly faktornak számít, csak nyolcszor kezdett, de 12.5 TFL került be a neve mellé. A pass rush leginkább a pehelysúlyú Alex Bazzie részéről érkezik majd, és a mindössze 225 fontot nyomó DE mellett is aránylag hosszú a kispad.

A Marshall meccsei közül kettőt kell feltétlenül látni. A 4. héten a Virginia Tech ellen, majd november 14-én a Tulsa ellen, ami akár előrehozott konfdöntőnek is beillik. A többi meccsen kijelenthető, hogy a Thundering Herd az esélyesebb, így nem véletlen készülnek az elmúlt évek legjobban várt szezonjára Huntingtonban.



37. BYU Cougars

Függetlenedésükkel a mormonok elérték, hogy valamivel nagyobb figyelmet kapnak, de nehezebb feladatok elé is állítják magukat azzal, hogy számos rangadón vesznek részt év közben. Ennek mi semleges drukkerként feltétlen örülünk, de a Cougars esélyeit a hibátlan közeli mérlegre meg is torpedózzák rögtön. A játékoskeret tartogat pár gyöngyszemet és lényegében egy stabil QB hiányzik csak hozzá, hogy a tavalyi 8-5-nél vérmesebb reményei legyenek Bronco Mendenhall fiainak. Nem mellesleg egy 1/5-ös Ziggy Ansah-t is kitermeltek tavaly, az ő története alapján pedig akármikor előhúzhatnak egy újabb meglepetésembert.

A támadósor Max Hall lediplomázása óta kaotikus állapotokat idéz, a scrambler Riley Nelson, a zsebirányító James Lark és az elit recruit Jake Heaps is megégett az elmúlt két évben, utóbbi el is igazolt, a másik kettő pedig senior volt, így idén feltétlenül új lapot kell kezdeni. Taysom Hill már tavaly is bíztatóan mozgott és újoncként meccset tudott nyerni, ami itt Ty Detmer óta ('88) példátlan volt, de egy ACL szakadás miatt idő előtt befejeződött a szezonja. Ráadásul Hillnek le kellett volna térdelni a Utah State ellen, de félreértette az edző jelzését és futni próbált, aminek sérülés lett a vége... Futóként is egy másodéves, Jamaal Williams fog kezdeni, aki az ötödik meccsig nem nagyon kapott lehetőséget, de utána volt 4 TD-s meccse is (a Georgia Tech ellen), összesen pedig tizenkétszer jutott be a célterületre. A támadósor sztárja Cody Hoffman, aki az ismert körülmények között is eljutott 100 elkapásig és 1248 yardig, 11 touchdownnal, remélhetőleg Hill szintén scrambler stílusa nem fogja őt vissza a további fejlődésben. Társa, az egykori Texas-recruit Ross Apo csalódást keltő szezonon van túl, tehetsége alapján tőle is Hoffmanhoz hasonló munkát várnának el. A támadófal sérülékeny, de nagy részben rutinos, némi javulás is várható tavalyhoz képest tőlük.
A védelemben nem Ansah volt a legfontosabb láncszem, de 9 leütött passza és 8.5 negatív szerelése is sokat jelentett a csapatnak. Brandon Ogletree jegyezte magasan a legtöbb szerelést, rajta kívül Uona Kaveinga is kiválik a linebacker sorból, így nagy felelősség nehezedik majd a védelem ászára, Kyle Van Noyra. A külső linebacker a 2013-as drafton is előkelő prospectnek számított volna, hatalmas lökést ad a BYU-nak, hogy végzős évében is az egyetem rendelkezésére áll. Van Noy volt az egyetlen játékos a ligában, aki az összes védelmi statisztikában letett az asztalra valamit, ráadásul blokkolt rúgást és fumble return TD-t is fel tud mutatni, az egyik legnagyobb deffenzív playmaker az NCAA-ben. Fő segédei a tackle gyáros SS, Daniel Sorensen és a kiemelkedő 15 leütött passzt összehozó CB, Jordan Johnson lehetnek. A 3 fős védőfal alapembereit vesztette, Eathyn Manumaleuna rutinjában bízhatnak legfőképp.

Mióta Mendenhall a mester, sose zártak bowl meghívó nélkül, az 50% a minimális elvárás idén is, amit olyan rangadók behúzásával lehet tovább javítani mint a Texas, a Boise State, a Wisconsin vagy a Notre Dame elleni, de a szokásos állami rangadók sem maradhatnak el, és mennek ezen kívül Virginiába, Houstonba és Nevadába is, szóval a BYU drukkerek nem fognak unatkozni, elég kemény menet elé néznek 2013-ban. Az ínyenceknek ezek közül néhányra érdemes lesz benevezni, ha másért nem, Van Noy és Hoffman feltérképezése miatt.