Egyetemi előzetes - 2.

Írta: Höri — 2013. június 26., 03:17

Új nap, új csapatok, 36-tól 33-ig.

Egyetemi előzetes - 2.

36. Baylor Bears

Adott egy csapat, amely 2012-ben elveszítette Heisman-nyertes irányítója mellett legjobb elkapóját és kezdő futóját is többek között, de ez kicsit sem vetette őket vissza, és a Robert Griffin-féle gárda 45.3 pontos átlagos meccsenkénti termése után 44.5-öt tudtak produkálni. Nick Florence képes volt feledtetni RG3-t, Terrance Williams pedig az élvonal legtöbb elkapott yardjával zárt. 2013-ban már rájuk sem lehet számítani, de Art Briles munkáját ismerve, idén sem kell aggódni a pontszerzés miatt.

A Bears húzóneve momentán Lache Seastrunk, aki Oregonban nem talált otthonra, itt viszont 7.7 yardos átlaggal futott 1031 yardot, megmutatva, hogy nem véletlen feltételeztek neki már középiskolásként professzionális jövőt. Számai még szebbek lennének, ha nem lenne a keretben Glasco Martin, a 15 touchdownt szerző erőfutó. Martin elsőre limitáltnak tűnő szerepköre ellenére is 906 yardig jutott, szóval ez a páros könnyedén kivégezheti a gyengébb egységeket komolyabb légi támogatás nélkül is. A nagy kérdés, hogy Bryce Petty tudja-e folytatni a sort a remek irányítók között. Nick Florence legutóbb 5000 yard felett zárt ha passzolt és futott yardjait kombináljuk, és 43 TD fűződött a nevéhez, szóval magasan van a léc. Petty legnagyobb segítsége Tevin Reese lesz, aki második számú célpontként is majdnem megcsípte az ezer yardot (957, 9TD), és Kendall Wrighthoz, Josh Gordonhoz és Terrance Williams-hez hasonlóan az NFL-ben köthet ki. A támadófal hagyományosan erős Wacoban, ez nyilván összefüggésben áll a folyamatosan magas pontátlaggal. Cyril Richardson végzős, LT és LG poszton is végigpengetett már egy évet, utóbbin 2. számú all-American csapatba jelölték, ereje alapján a Combine egyik sztárja lehet. Az is sokat mondó, hogy Richardson a másodéves Spencer Drango megszerzése miatt húzódott be a fal közepére - Drango újoncként végigjátszotta vak oldali tackle-ként az idényt azok után, hogy a Texas és az LSU megkeresését is elutasította.
A védelem már nem szokott hasonlóan jól muzsikálni, az elmúlt két évben egyaránt 37.2 pontot szedtek be átlagosan, volt rá példa, hogy 50 vagy 63 szerzett ponttal is veszítettek a medvék. Ezúttal fordulhat a kocka, négy legjobb szerelőjük visszatér, ketten linebackerként, ketten pedig a 4-2-5-ös alapfelállás secondary-jébe. A fő playmakernek Eddie Lackey számít, aki mérete miatt walk-onként kellett, hogy elindítsa karrierjét, de csak tavaly 104 szerelés, 2 sack, 8 TFL és 4 INT jutott neki, ami még a jelentős snap szám mellett is korrekt mutató. Bryce Hager még nála is több ütközést vállalt a pálya közepén, míg egy egységgel hátrább Sam Holl és Ahmad Dixon lehet vezéregyéniség. Az első számú CB, Joe Williams 13 elütött passzt és 3 labdaszerzést jegyzett, az ő jó játékukkal egy sokat fejlődő back7 jöhet össze. A frontban Shawn Oakman a Penn State-től érkezett, méretei szerint (6'9", 270 lbs) komoly pusztításra lehet képes. Reputáció alapján Terell Brooks (NT) is okozhat meglepetést, a JuCo all-American ugyanakkor nem biztos, hogy azonnal kezdeni fog. A legbiztosabb pont a jónevű DE, Chris McAllister, aki a sackek mellett a passzokba is gyakran beleteszi karjait.

A Baylor esetében nagyon fontos lesz, hogy az év eleji nagy téttel nem bíró meccseken összeáll-e a támadójáték a megszokott szintre. Bryce Petty momentán nagy talány, de a Seastrunkra épülő futójáték, az elit támadófal és a rutinos védelem már elég lehet a tavalyi 8-5 eléréshez, és ha a junior irányítóról kiderül, hogy nagy tehetség, akkor bárkit elkaphatnak Art Brilesék.



35. Tulsa Golden Hurricane

Vannak fokozatai annak, hogy miképp lesz egy gárda BCS buster. A Tulsa most abban a fázisban van, hogy a maga szintjén lévőket már rendre elintézi, de a nagyobb konferenciák egyleteivel még meggyűlik a baja. Tavalyi két vereségüket az Iowa State és az Arkansas ellen szenvedték el, előbbinek viszont a Liberty Bowlon visszavágtak. 2013-ban ők a Conference USA legesélyesebb csapata a végső sikerre, és szeptemberben az Oklahoma és az Iowa State ellen újra megpróbálhatják megrángatni az oroszlán bajszát.

A támadósorban nem sok új arc lesz. Trey Watts univerzális yard gyáros, 1132 futott egysége mellett 343 elkapottat is jegyez, punt return és kickoff return touchdownjait nem is említve. Mögötte Ja'Terian Douglas centire ugyanazt tudja mint ő, egy 6.8 yardos átlaggal dolgozó, 974 yardos cserefutót sokan elfogadnának. Előttük Cody Green egy elég masszív emberi lény, 247 fontot nyom 6'4"-es magassága mellé, számos DE méretbeli hátrányból indul ellene. A passzolás már nem megy ilyen flottul neki, de méreteit akár a rövid yardos TD-t szerzésénél kihasználhatja, hiszen az offense legjelentősebb távozója a 24 (!) TD-s erőfutó Alex Singleton. Elkapásban leginkább Keyarris Garrett nevét érdemes feljegyezni, megbízható passzjátékkal neki az 1000 yardos, 10 touchdownos idény az elvárás. A támadófalban Dylan Foxworth újonc center jelenti az egyetlen kérdőjelet, de ha a pályán is úgy alakít mint az iskolapadban (94%-os eredménnyel zárta középiskolai tanulmányait), akkor minden rendben. Legutóbb a fal két szélén egyaránt konf válogatott OT dolgozott, de némi átszervezéssel sikerült megbízható helyetteseket találnia Bill Blankenshipnek.
A védőfalból nem maradt senki, Cody Dorris C-USA 1. csapatosként távozott, Jared St.John pedig 11.5 sacket vitt magával. Derrick Alexandernek (DE) kéne élére állni az új falnak. A linebacker sor megbízható névsort tud felvonultatni még a top szerelő DeAundre Brown nélkül is, leghátul pedig Marco Nelson, egy másik C-USA 1. csapatos FS igazgatja a dolgokat. 23.6 pontot kaptak tavaly átlagosan, ami az elmúlt 6 év legjobb eredménye volt, 3 visszatérő kezdővel igen nehéz lesz ehhez hasonlót összehozni, főleg egy erősen offense orientált konferenciában.

A Tulsa sok ponttal és látványos meccsekkel várja a drukkereket 2013-ban ismét, a legnagyobb erőpróbáikra érdemes vetni majd néhány pillantást, a két villámléptű futó és a hegyomlás méretű quarterback egészen egyedi képet mutat az élvonal legkisebb hallgatói létszámával (3004 fő) bíró egyetem esetében.



34. Penn State Nittany Lions

Bill O'Brien már első évében gatyába rázta a programot, pedig a kezdet nem volt túl bíztató. Az Ohio és a Virginia elleni nyitó vereségek ellenére 8-4 lett a mérlegük, ami egy átmeneti idényben kifejezetten bíztatónak számít. Számos zajos sikert arattak a lecsökkentett scholarship limit ellenére, ráadásul az azonnali transzfer lehetőség is megtizedelte a csapatot. A tavalyi feltámadás jó alapot szolgáltat, hogy 2013-ban is hasonlóan nehéz legyen a PSU ellen szerepelni.

A támadósor kellemes meglepetése volt Zach Zwinak, aki a 3. héten az egyedüli egészséges futó volt a keretben, és élni tudott a lehetőséggel, a szezon végén az 1000 yardot is pont elérte. Az ő hatékonyságát esetleg visszavetheti Michael Zordich FB lediplomázása, aki a pályán kívül is vezére volt a csapatnak. A Peyton Hillis-jellegű mozgással bíró Zwinak természetesen unikumnak számít a ligában ezzel a felépítéssel. Hatékonyságának egyik fő támogatója a BigTen 1. csapatba is bekerülő John Urschel RG. A fal jobb oldalán Garry Gilliam szerepel majd, akit tight endként láthattunk tavaly. A tight endekre egyébként is nagy hangsúly esik, O'Brien első évében 72 passz ment nekik, ami a 2. legtöbb az NCAA-ben. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a villámléptű Brent Wilkerson személyében egy újonc kezd majd. Ez a fajta taktika valamennyire kényszer is volt, hiszen a WR állományból, aki élt és mozgott az távozott, ráadásul nem csak a szezon előtt hanem közben is. Allen Robinsonnak ez kapóra jött és 1013 yard és 11 TD képében ragadta magához az első számú elkapó szerepet. A juniortól jogos elvárás, hogy ismét a BigTen legjobbjai közé kerüljön. Ehhez viszont pótolni kell Matt McGloin számait, aki az iskola 2. legeredményesebb passzolójaként hagyta el a pályát. McGloin 24-5-ös TD/INT aránya hatalmas fejlődésnek számított, és több yardot szerzett mint előző két évében összesen. A helyére Christian Hackenberg pályázik legjobb eséllyel, a freshman QB a Fork Union katonai akadémiát megjárva érkezik a csapathoz.
A védelemben leginkább Mauti és Hodges távozása szembetűnő, de a Linebacker U esetében mindig van utánpóltás. Mike Hull a családban már sokadikként játszik a PSU-ban és tavaly is fontos kiegészítőember volt, Glenn Carson képviseli a rutint MLB-ként, az újonc Nyeem Wartman pedig középiskolai sprinter múltjából táplálkozva kíván pusztítani. A harmadik draftolt távozó Jordan Hill (DT), de a BigTen év újoncának választott Deion Barnes (DE) köré építve össze lehet hozni egy korrekt védőfalat. A secondary-t kell a legkevésbé megbolygatni, itt Stephen Obeng-Agyapong (SS) a drukkerek mellett a kommentátorok kedvence is lehet, monogrammjára pedig a Sons of Anarchy rajongók is elismerően csettintenek.

Augusztus 31-én jeles eseménnyel indul a szezon, a Syracuse a Giants/Jets pályáján fogadja a Penn State-t, rögtön nagy felhajtást generálva a két csapat köré. Ugyan a 4 éves utószezon eltiltás miatt sok tétje ennek az idénynek se lesz a csapatnál, arra mindenképpen jók lehetnek, hogy beleköpjenek néhány rivális levesébe, ami a BigTen döntőbe pályázást illeti.



33. Boise State Broncos

Azzal hogy a Boise State elvesztette tavalyi nyitómeccsét a Michigan State ellen, rögtön kevesebb figyelem vetült rájuk, igaz további kiemelt csapattal nem is akadtak össze később. Azt azért sikerült bebizonyítani, hogy Kellen Moore és Doug Martin nélkül is van élet, 11-2-es mérleggel egyik csapat sem szégyenkezhet, de itt még ennél is jobbat szoktak meg az elmúlt években. A továbbra is a Mountain-Westben vitézkedő kékpályás alakulat 2013-ban nem táplálhat vérmes reményeket, - a sorsolásukat se úgy állították össze, hogy reális legyen a liga eleje - de az mindenképp meglepetés volna ha csoporton belül nem tudnának felülkerekedni riválisaikon.

Az offenzív MVP, DJ Harper volt 1207 futott yarddal és 15 touchdownnal. A sokat látott tailback helyére Jay Ajayi vár beépítésre, aki limitált szerepkörben, de 6.7 yardos átlaggal dolgozott újoncként, pedig nem egy speedbackről beszélünk. Kelleni fog a jó futás mert Joe Southwick inkább megbízható mint virtuóz quarterback. Szerencséjére a WR felhozatal elég bő, Matt Miller ugyan kiemelkedik, de kellenöccse Kirby Moore, Aaron Burks és ha nincs eltiltva Geraldo Boldewijn is képes meccseket eldönteni. A falból Matt Paradis a konf legjobb centere, de 3 társa is új lesz.
A védelemből Jamar Taylor neve ugorhat be először mint fontos távozó. Hiányában Jeremy Ioane (SS) veszi át a felelősséget a secondary-ben, az MWC-ben nála se sok jobb safety van. A linebacker sorból JC Percy (118 szerelés) aktivitását kell majd nélkülözni, a védőfalban viszont jó a helyzet, Demarcus Lawrence sopohomore-ként 9.5 sackkel jelentkezett, és Ricky Tjong-A-Tjoe is egyre megbízhatóbban teljesít középen. Boldewijn és Tjong-A-Tjoe azon féltucat holland közé tartozik, akik Boiseban fociznak, a két nevesített srác idén végez, szóval a 2014-es drafton akár a tulipánosoknak is lehet képviselőjük.

Mint fentebb is írtam, nem 2013 lesz a Boise State nagy éve, de hűséges drukkereiknek biztosan sok örömöt fognak okozni. Az első héten a Washington Huskies otthonában lépnek fel, 8 hónappal azután, hogy 28-26-ra legyőzték őket a Las Vegas Bowlon. Egyértelműen ez tűnik a legközönségvonzóbb párosításnak, de játszanak 3 péntek esti, főműsoridős meccset is, illetve november 23-án visszavághatnak a San Diego State-nek a tavalyi egyetlen csoporton belli zakó miatt.