NFL mérkőzés beharangozók - Konferenciadöntők

NFC Championship

Atlanta Falcons - San Francisco 49ers, Georgia Dome (magyar idő szerint vasárnap 21:00)

Megtörtént az, amire ezzel a fordulatokkal teli szezonban számítottak. Aligha lehetne jobb párosítást összehozni erre a hatalmas téttel bíró mérkőzésre, hiszen a Nemzeti Főcsoport 1. és 2. legjobb alapszakasz-mutatójával rendelkező két csapat sikeresen vette az első januári akadályt, így az Atlanta és a San Francisco készülhet a konferenciát és a február 3-án megrendezésre kerülő Super Bowl egyik részvevőjét eldöntő összecsapásra.

Persze a két csapat útja nem volt ennyire egyszerű a Georgia Dome-ig: a Frisco gyakorlatilag gálázott a Green Bay ellen múlt vasárnap hajnalban, 45-31-re gyűrték le a 2010-es bajnokot. A nyugati parti csapattal csak az első félidőben tudta a sajtfejű gárda tartani a lépést, a második játékrészre már teljesen más dimenzióban játszottak a felek. Colin Kaepernickre egyszerűen nem volt válasza a Packersnek, és annak a tipikus esetét láthattuk, amikor az egyik csapatnak minden összejön, a másiknak pedig csak annyi, amivel bármelyik másik meccsen nyerni lehetne. Az Atlantának egy fokkal döcögősebb volt a rájátszás második köre. Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy lehengerlő első félidei játékukkal necsak a Seahawks játékosait és edzői stábját, hanem a találkozó elé leülő nézőket is alaposan meglepték. 20-0-s állásnál kevesen fogadtak volna arra, hogy a Seattle-nek még bármi keresnivalója van a pályán, akik pedig így tettek, annak gratulálunk a nyert összeghez. A Seahawks egy feltüzelt csapatként jött ki a második félidőre, a Falcons öltözőjében pedig valószínűleg már a szünetben elkezdtek ünnepelni, és úgy tűnt, csak formalitásból jönnek vissza a maradék két negyedre. Russell Wilson ezt használta ki majdnem. Olyannyira majdnem, hogy 31 másodperccel a rendes játékidő vége előtt át is vették a vezetést. Mike Smith vezetőedző feje a szokásosnál is vörösebb lett, Matt Ryannek az utolsó drive előtt annyit volt képes mondani röviden, hogy „Nyerd meg!”. Érezte ő is, hogy egy ekkora leolvadás nem csak a munkájába kerülhet, de a csapat legitimitását is erősen megkérdőjelezné. Matt Ryan két passzal mezőnygóltávolságba hajította a Sólymokat, az este igazi „Matty Ice”-a, Matt Bryant pedig hidegvérrel lőtte be a három pontot és továbbjutást jelentő labdát. Ezzel megszakadt a Ryan-Smith-éra sikertelensége, és három elbukott playoff próbálkozás után végre sikerült lebontaniuk ezt a sokak által ledönthetetlennek hitt falat.

Mindkét csapatot egyetlen egy lépés választja el New Orleanstól, vagyis az álmok idei otthonától. A legtöbb külföldi és hazai szakértő szinte egyöntetűen a 49ers győzelmét jósolja. A legfőbb indok természetesen Colin Kaepernick jelenléte a pályán, aki egyelőre úgy tűnik sikerrel honosította meg a read-option játékstílust az NFL-ben. Ugyan több olyan irányítóval is találkozott már az Atlanta védelme, mint Kaepernick, de eddig se Russell Wilson, se Cam Newton vagy akár Robert Griffin III nem mutatta be olyan tökéletesen működés közben ezt a rendszert, ahogy azt a nyakigláb irányító tette. Ami nyugtalanító lehet a hazaiak számára az az, hogy még Newton és Wilson is képes volt nagy számokat hozni ellenük, tehát ha nem mutatnak be vasárnap estére komoly feljavulást a játék olvasásában, akkor Kaepernick is úgy fogja szétszedni a Sólymok védelmét, ahogy azt a Green Bay ellen már egyszer demonstrálta. Mike Nolan védelmi koordinátor is ez miatt aggódik. Ő egyébként még vezetőedző is volt San Franciscóban, de mára már teljesen megváltozott a franchise arculata, így ha ez bármi előnyt is jelentett volna a hazaiaknak, nem kell ezzel komolyan számolni. Abban reménykedhetnek talán, hogy Sean Weatherspoon megfelelő „kémként” (spy) fog működni, mert ha van ember a Falcons védelmében, aki képes lehet megállítani a mobilis irányítót, az ő. De Nolan védelmének igazából arra kell törekednie, ami egész évben működött: lehet engedni a yardokat, de turnovereket kell gyártani. Ennek a védelemnek a labdaszerzés volt idén az erőssége, amit egy viszonylag kevés rutinnal rendelkező QB ellen ki is lehet használni. Ugyan év végére az idényt kirobbanó formában kezdő secondary jóindulattal a középmezőnybe süllyedt vissza, Asante Samuel labdaszerzései szinte kivétel nélkül fontos pillanatokban jöttek, ám rajta kívül csak a két safetynek, DeCoudnak és Moore-nak voltak villanásai. Jó hír a hazaiaknak, hogy Moore és a kiváló cornerback, Chris Owens is felépültek kisebb sérüléseikből, így az Atlanta sérült nélkül várhatja a vasárnapot. Ha már a secondaryről beszéltem, akkor itt az ideje a pozíciós ellenfeleikről is ejteni pár szót. Randy Moss személyében Kaepernicknek elvileg van egy igazi mélységi célpontja, ám ő igencsak elvétve van használva. A 49ers passzjátékának igazi ereje a Kaepernick-Crabtree kapcsolatban rejlik. A sokáig bustnak titulált elkapó az új irányító hatalomátvétele óta mintha kicserélődött volna, és tényleg úgy játszik, mint ahogy egy egykori első körös draft választottnak illik. Szerintem a legelvakultabb San Francisco szimpatizánsok sem gondolták, hogy Crabtree valaha meghatározó játékos lesz az NFL-ben, de úgy látszik sikerül rácáfolnia mindenkire (friss hír viszont, hogy a WR-t szexuális zaklatással vádolták meg). Ott van még a remek tight end, Vernon Davis is, akit az utóbbi időben elnyomott Crabtree csillogása és a felszólalása Alex Smith érdekében sem tett túl jót neki, de ameddig ő a pályán van, hatalmas veszélyt jelent bármilyen védelemre, elég csak a tavalyi New Orleans elleni csodálatos teljesítményére gondolni. Ráadásul az Atlanta az előző játékhéten úgy engedte a yardokat Zach Millernek, a Seattle TE-jének, mintha muszáj lett volna. Ebből kiindulva jó esélye van annak, hogy Davis rengeteg passzal lesz keresve. Mégis, úgy gondolom, hogy a Falcons védőinek sokkal jobban kell tartania Crabtree-től.

A két fal összecsapásának, mint minden mérkőzésen itt is hatalmas jelentősége lesz. John Abraham defensive end zsinórban két meccsen produkált két bokasérülést, de úgy tűnik játékra kész lesz vasárnapra. Az ő párbajuk Joe Staley-vel nagyon izgalmas csörtének ígérkezik. Sajnos, vagy nem sajnos rajta kívül az Atlanta védőfala rajta kívül nem tud felmutatni igazi passzsiettető játékost, bár Kroy Biermann minden mérkőzésre tartogat 1-2 nagy játékot. A Frisco falának erősségét egyébként kiválóan mutatja, hogy a 4. legtöbb yardot futották az alapszakaszban, és mint minden jó futójátéknak, ennek is az elit támadófal az alapja. No meg természetesen nem árt egy kiváló futó sem. Ezt a szerepet évek óta Frank Gore tölti be, aki mellé tökéletes kiegészítő elem LaMichael James, aki Kendall Hunter sérülése után kap több szerepet Jim Harbaugh vezetőedzőtől. Az Atlanta semennyire sem jeleskedett idén a futás megállításában, noha a Seahawks ellen viszonylag sikeresen fogták meg Marshawn Lynch-et. Amennyiben hasonló mértékben tudják limitálni a futók játékát, akkor Kaepernickre kényszerítenék elsősorban a játékok megcsinálását. Megfelelő nyomással ez kedvezően sülhet el a hazaiak számára, ellenkező esetben viszont nem biztos, hogy észre fogjuk venni, hogy az Atlanta védelme egyáltalán a pályán van-e.

A ledönthetetlennek hitt fal ledöntése után a Falcons támadósorának a 49ers védelme ellen kell helytállnia. A futójáték Michael Turnerre épül, aki a múlt héten két yard híján elérte a 100 yardot, de amint az a Seahawks ellen is látható volt, Jacquizz Rodgers is szerepet kap és általában él is ezekkel a lehetőségekkel. A kisebb méretű futó a passzjátékban is tényező. A San Francisco futás ellen az NFL legjobbjai között szerepel köszönhetően a nagyon erős front7-nek. Látható volt a Packers ellen, hogy mennyit számít Justin Smith játéka, aki tricepszsérüléssel együtt játszik majd vasárnap, de ez nem limitálja őt a játékban. Nem csak Turnerék megállításából veszi ki a részét az All-Pro defensive end, de általában két ember blokkolja őt és ezáltal a csapattársainak, leginkább Aldon Smithek könnyebb dolga van az irányító siettetésekor. Erre igen nagy szükség lesz, mivel Matt Ryan remek célpontokkal van körülvéve akiket rendszerint meg is talál ha van ideje passzolni. Először említsük meg a Roddy White – Julio Jones kettőst, akiket az igen erős Seahawks secondary elég jól megfogott leszámítva White 47 yardot TD elkapását. Most Carlos Rogersen és Terell Brownon a sor, hogy limitálják a teljesítményüket, ami igen nehéz feladatnak ígérkezik. Ráadásul Harry Douglas személyében van még biztos célpontja az irányítónak. Ha esetleg sikerülne is megfogni a két elit elkapót, ott van még az örökifjú Tony Gonzalez, akire nem nagyon van ellenszere a csapatok 90%-nak. A jövőbeni Hall of Famer tight end a szezon után visszavonul (bár 3% esélyt adott magának, hogy nem), de mindent meg fog tenni, hogy ezt bajnoki gyűrűvel a kezén tegye. Gonzo-t láthattuk, hogyan tudott Kam Chancellor mellet fontos elkapásokat, sőt TD is szerezni és ezt várom a 49ers ellen is. Donte Whitner találkozhat vele a legtöbbet a passzjátéknál, de akár Patrick Willist is ráállíthatják.

Száz szónak is egy a vége. Egy kiélezett remek összecsapás van kilátásban, amin a szakértők szerint a 49ers az esélyesebb, de nem szabad lebecsülni a hazai pályát, ami a Falcons oldalán van.

Parrag Zsombor (shawnka) és Kiss Ferenc (Fucu)



AFC Championship

New England Patriots – Baltimore Ravens, Gillette Stadium (magyar idő szerint hétfő 00:30)

A történelem ismétli önmagát, megint. Ezúttal az Amerikai Futball Konferencia döntőjében, ahol a Baltimore Ravens a New England Patriots otthonába látogat. Éppen úgy, ahogy egy éve tette, egy sokáig emlékezetes, drámai mérkőzésen. Bár távolról sem lehet állítani, hogy tökéletes csapat lenne egyik vagy másik együttes, mégsem lehet a véletlen műve, hogy évek óta permanens résztvevők a rájátszásban, és jellemzően nem csak az első táncra. A legfontosabb az a kultúra, amely mindkét franchise-t jellemzi, hogy a tulajdonostól, az utolsó labdaszedőig mindenki tudja, hogy csak a tökéletes elfogadható. Elsősorban a Ravens oldalán persze voltak problémák az alapszakasszal, főleg a második félével. Sok sérülés hátráltatta a csapatot, kulcsjátékosok voltak és vannak érintve. De a rájátszásban ez már nem számít, aki ott van, annak a legjobbját kell nyújtani. Ezt tette ez a New England és a Baltimore is az elmúlt egy, utóbbi esetén két hétben, ezért játszanak ők vasárnap a Super Bowlért. A Patriots relatíve simán verte a Texanst, míg a Ravens egy heroikus küzdelemben, kétszeri hosszabbítás után tudott győzni Denverben. Sok futballkedvelő híve a „momentumnak”, elképzelhető milyen energiák szabadultak fel a korábban legyőzhetetlennek tűnő, Peyton Manning térdre kényszerítése után.

A tavalyi AFC döntő óta már volt egy találka a csapatok között, jóllehet az még a harmadik fordulóban volt, a jelenlegihez képest nagyban eltért az összeállítás. Akkor, óriási csatában, Torrey Smith szívszorítóan nagy napján, egyetlen ponttal nyert otthon a Ravens. Tom Brady és Joe Flacco is jól játszott, ugyanez a védelmekről viszont nem mondható el. Ami jelen szempontjából a legérdekesebb lehet erről az összecsapásról, hogy a Patriots messze a Ravens ellen futott a leggyengébben az idei évben, bőven alatta a második legrosszabb teljesítménynek is. Különösen akkor érdekes ez, ha számításba vesszük, hogy a Baltimore-nak ehhez nem is volt szüksége arra, hogy a fajsúlyosabb védő-falembereket „túljátszassa”, ezzel felkínálva magát a liga leggyorsabb támadójátékának. Az elmúlt években probléma volt, hogy a Pats nem tudott egy tiszteletreméltó futójátékot felépíteni Brady mellé, ami bármennyi figyelmet elvont volna, az így is igen hatékony passzjátékról. Idénre Stevan Ridley beérett, megbízhatósága mellett explozív játékokat is képes bemutatni, ahogy Shane Vereen is komoly mismatch lehet bizonyos formációk ellen. Ráadásul a harmadik kísérletekre igen nagy a variációs lehetőség. Természetesen továbbra is Brady a kulcs, de nem játszhat folyamatosan nickel ellen. A passzjátékot tekintve az elsőszámú probléma, hogy Rob Gronkowski keze eltörött, így rá ebben a szezonban már nem számíthatnak. Önmagában egy Gronk szintű játékos hiánya óriási veszteség, de azzal, hogy lényegében ő az egyetlen all-around TE a keretben, a választási lehetőség is szűkül. Hernandez gyakorlatilag WR, Hoomanawanui pedig nem igen kap el passzt, főleg blokkol. De azon se lepődjünk meg, ha utóbbira kidolgoznak néhány meglepetés játékot, kulcspillanatokra. Wes Welker nagy meccsel, és néhány hibával hozta le az elmúlt hétvégét. Az megelőző években ugyan képes volt hatékonyan védekezni rajta a Ravens, de se Lardarius Webb nincs momentán, és Ray Lewis sem nagyon veszi fel (már) a versenyt ellene. Gronkowski kiesésével különösen fontos Welker jó játéka, hogy a pálya közepén továbbra is képesek legyenek megszerezni a folyamatos haladáshoz szükséges yardmennyiséget. Hernandezre ez természetesen ugyanígy igaz. A hazai támadófal sincs könnyű helyzetben. Ez már ugyan nem az a rettegett Ravens D, de egy nagyon kellemetlen ellenfél, és nem elsősorban a legnagyobb nevek miatt. A frontban természetesen kiváló Ngata és Suggs is, de az elmúlt hetekben Paul Kruger az, aki képes a nagy játékokat bemutatni, és egy az egyben nagy hatékonysággal megverni az ellenfelet. A linebacker sorbol Dannell Ellerbere érdemes figyelni, aki Ray Lewis árnyékában az egyik leghasznosabb tagja a futás elleni védekezésnek, és passzjáték esetén sem jön könnyen zavarba. A CB páros nem mondható elrettentőnek, Corey Graham a szezon elején kizárólag ST játékos volt, és Cary Williams sem a jobbik kezdők közé tartozik. Bernard Pollard nem túl népszerű Boston környékén, és bár Ed Reed sem feltétlenül, még is teljesen más miatt. Eredményes front mögött a labdára veszélyesek is tudnak lenni, Graham labdaszerzése tette egyáltalán ehetővé ezt a meccset a Ravensnek. 

Nagyon fontos természetesens, hogy milyen formát mutat a Baltimore védelme, de kis túlzással, egyben teljesen lényegtelen is a végkimenetel szempontjából. Ez az a mérkőzés lesz, ahol Joe Flacconak egy ország és egy világ előtt be kell bizonyítania, hogy ő az, akinek mondja magát, és nem az, akinek az emberek többsége hiszi. Amikor az ő irányítása alatt kikapott a Ravens a rájátszásban, mindig borzalmasan játszott. Ugyanakkor nem lehet elvitatni az érdemeit. 5 éve alatt, harmadszor vezeti az AFC döntöbe a Hollókat, és bárki bármit állít, ez ma már igazi irányító nélkül nem lehetséges. Flacco legnagyobb gondja, hogy képtelen tartósan jól, ki nem kényszerített hibák nélkül játszani. Elképesztő mérkőzései vannak, amikor nagyon szűk ablakokba dobálja be a labdát, tanítani valóan vezeti a mélységi célpontot, életveszélyes és megállíthatatlan. Majd jön három érthetetlen meccs. A Denver ellen megmutatta, hogy van vér ott, ahol lennie kell, nagy pillanatban nagy játék, többször is. Ha legalább ezt a formát tudja hozni, meg tudja nyerni ezt a mérkőzést is a Ravens. Mindene megvan hozzá. Az alapszakaszban gyengélkedő támadófal, McKinnie beállításával varázsütésre javult fel. Minden elem a megfelelő helyére került. Nem akármilyen pass rusherekkel néztek szembe a Colts illetve a Broncos ellen, de nem okozott problémát lassításuk. Torrey Smith, Jacoby Jones és Anquan Boldin is nagyon kellemetlen ellenfél, Boldin szó szerint is. Ha lesz ideje Flacconak végigmérni a játékteret, és kivárni a megfelelő pillanatot, akkor szinte biztos, hogy lesz megjátszható társa. A futójáték természetesen a vendég oldalon is kulcskérdés. Ray Rice teheti a legtöbbet azért, hogy Tom Brady lőlapja ne érje el az egészséges szintet. A mélységi passzjáték ugyanis kétélű fegyver, lehetőleg minél kevesebb lehetőséget kellene adni a Patriots támadóinak a pontszerzésre. A hazaiak védekezése ezáltal elsősorban a futójáték megállítására koncentrál, egyértelmű passz-szituációkba hajszolva a vendégeket. A Mayo-Spikes-Hightower LB sor magas hatásfokkal dolgozik, nem ritkán már a LoS mögött megállítva az ellenfelet. Ugyanakor a pass rush minimum kérdőjeles, Chandler Jones ráadásul egy kellemetlen bokasérülést szedett össze a Texans ellen, ami biztosan nem segíti az ügyet. Vince Wilfork kiváló játékára, ahogy mindig, ezúttal is nagy tételben érdemes fogadni, ezáltal a gyenge oldalon megnyílhat némi tér, amit ki lehet használni egy agresszívebb LB játékkal. A neves ellenfelekkel szemben szükség lesz a secondary hatékony munkájára a bostoniaknál. Az Aqib Talib üzlet egyelőre jó befektetésnek tűnik, és még jobbnak tűnhet hétfőre. Egy Talib szintű atléta régóta nagy hiány volt a Patriots védekezésében, egy olyan corner, akit rá lehet állítani az első számú elkapóra, és nem lesz bucira verve minden alkalommal. Torrey Smith megállítása nem lesz egyszerű feladat, külön érdemes lesz figyelni kettejük mini párharcát. 

Összességében, a New England nagy előnye az lehet, ha a futójáték működik. Ha így lesz, és a Ravensnek elsősorban a futás megállításában hasznos védőket kell bevetni, Brady könnyedén válthat no-huddle támadásba, és kegyetlenül megbünteti a hamar elfáradó ellenfelet. Joe Flacco „coming out” partyja viszont majdnem tökéletes játékot kell jelentsen. Egymás után több három kísérletes drive nem fér bele. Akkora hátrány lehet belőle néhány perc alatt, amiből már nem jöhetnek vissza. Minden adva van a Ravensnek, a hazai pályán kívül, hogy megnyerjék a meccset. A potens QB játék kell hozzá pluszban, hogy ez meg is történjék. Ha ez nem lesz meg, a tavalyinál sokkal simábban nyeri el a hazai együttes Brady hatodik Lamar Hunt trófeáját.

Zandler Gábor (gabtsi)