Ole Miss Rebels [MISS]
- Alapítás
- 1890
- Konferencia
- SEC
- Divízió
- - Southeastern Conference
- Város
- Oxford (Mississippi)
- Stadion
- Vaught-Hemingway Stadium (64,038)
- Weboldal
- http://www.olemisssports.com
A University of Mississippi körülbelül 23 ezres hallgatói létszámával Mississippi állam legnagyobb egyeteme. Oxford kisvárosban található, melyet két híres író, William Faulkner és John Grisham is otthonának mondhatott rövidebb-hosszabb ideig, sőt Faulkner regényeiben (Absalom, absalom!, A hang és a téboly, stb.) a fiktív Jeffersont Oxford ihlette. Az 1848-ban alapított iskola Ole Miss néven ismert, ez az 1897-es évkönyv címe után terjedt el Elma Meek diák jóvoltából, a jelző a déli rabszolgatartó családokban a háziasszonyt illette meg (ol' missus, old mistress). 1962-ben a deszegregációs mozgalmak egyik fő mozgatórugója volt James Meredith beiratkozása, aki egy perben vívta ki, hogy az első fekete diák lehessen az intézményben. A hírt nem fogadták jól a kampuszon, borzalmas lázadás tört ki, a lövöldözésben két ember vesztette életét. Az eseményekről Bob Dylan dalt is írt (Oxford Town), az ESPN dokumentumfilmet készített róla The Ghosts of Ole Miss címmel.
A Mississippinél a futball nagy múltra tekinthet vissza. 1890-ben Dr. A.L. Bondurant, a későbbi dékán szorgalmazta diákokkal egy foci-, egy tenisz- és egy baseballcsapat megalakítását. 1893-ban Bondurant edző vezetésével játszotta le az Ole Miss első mérkőzését, nyitószezonjukban öt meccsből négyet meg is nyertek. 1925-ig a főedzők szinte évente jöttek-mentek, míg Homer Hazel, az újonnan kinevezett atlétikai igazgató át nem vette az amerikai futball és a kosárlabda programok irányítását is. Viszont a Southernből a Southeastern Conference-be való átmenetelt már Ed Walkerrel az élen élték meg 1933-ban, '36-ben pedig vele szerepeltek először az utószezonban (vereség az Orange Bowlon a Catholic University-től) és ebben az évben vette fel az Ole Miss a Rebels nevet egy helyi bíró javaslatára. 1947-ben egy II. világháborús veterán, Johnny Vaught lett a mester, akivel egy új, igen sikeres korszak vette kezdetét. Vaught az irányító Charlie Conerly segítségével rögtön 9-2-es mérleggel és konfgyőzelemmel nyitott. A college football nagyszínpadán a közvélekedés szerint 1952-ben bizonyítottak először, az akkor már 22 meccse veretlen Maryland kétvállra fektetésével, igaz a Sugar Bowlon vereséget szenvedtek. 1954-ben a Sugar és '55-ben a Cotton Bowlon szintén, ám az SEC-t mindkét esetben behúzták. 1957-ben és '58-ban noha lecsúsztak a csoport trónjáról, de ekkor meg a bowlokkal vigasztalódhattak (Sugar és Gator). A csillagok 1959-ben és '60-ban álltak együtt, jóllehet a két idény alapszakaszaiban becsúszott egy vereség és egy döntetlen az LSU ellen (előbbi során Billy Cannon legendás punt visszahordásával buktak el 7-3-ra), a Sugar Bowlok megnyerésével több szervezetnél is az adott évek országos bajnokainak kiáltották ki a Rebels-t. Hasonló bravúrt értek el 1962-ben is, sőt ekkor már makulátlanok maradtak. Innen némi lejtmenetbe kapcsoltak, az SEC-ben utoljára 1963-ban diadalmaskodtak, Vaught 1970-es visszavonulásáig még a '69-es, Tennessee elleni 38-0-as alázás (a "The Jackson Massacre") emelhető ki, ahol a mérkőzés előtt Volunteers játékosok által semmibe nézett ("Archie who?") irányító, Archie Manning remekelt. A szakember helyére Billy Kinard érkezett, a Vaught alatt a falemberek edzőként dolgozó, új AD Frank "Bruiser" Kinard testvére. Billy 1971-ben hiába debütált 10-2-vel, a következő évi 5-5-tel megrendült benne a bizalom, és 1973-ban csupán három meccset követően újra Johnny Vaughtnál volt a karmesteri pálca, de csak a szezon végéig.
Mississippiben ezután ínséges idők köszöntöttek be, 1977-ben a bajnok Notre Dame egyedüli legyőzése sem mentette meg Ken Coopert a kirúgástól, az 1983-tól '93-ig edzősködő Billy Brewer pár kiugró évét meg beárnyékolták az NCAA által többször is lefülelt toborzási szabályszegések, amiért például 1987-ben a tv-ből is kitiltották az Ole Miss-t. A helyzet Tommy Tuberville-lel fordult kissé jobbra, bár az ő nevét sem zárták szívükbe a Rebels fanok, mikor két napra rá, hogy kategorikusan kijelentette, nem megy sehová, leszerződött az Auburnhöz. Az 1998-as Independence Bowlon már David Cutcliffe irányított. Utólag ezt senki nem bánta, Peyton Manning mentora a Tennessee-nél ugyanis 2000-ben meg tudta győzni Archie másik fiát, Eli-t, hogy apja nyomdokait kövesse, ne bátyjáét. Eli Manning végzős éve, 2003 alakult Cutcliffe-fel a legjobban, a 9-3-as mérleg okán a Cotton Bowlra kaptak meghívót, ahol az Oklahoma State-t verték 31-28 arányban. A HC-t az első megtorpanásnál, a 2004-es 4-7-nél elküldték, de a toborzásban remek Ed Orgeron ennél csak lejjebb adta, három év alatt 10-25-ös mutatóval szégyenkezhetett. Összeverbuvált játékosaiból viszont Houston Nutt csapatot tudott faragni, 2008-ban és 2009-ben is 9-4-gyel és Cotton Bowl-győzelemmel nyugtázva a szezont. Majd kártyavárként dőlt össze minden, 2012-től már a Blind Side könyvből és filmből megismerhetett Hugh Freeze, az OT Michael Oher középiskolai trénere volt a főedző az Ole Miss-nél. Az energikus Freeze Orgeron és Nutt tökéletes kombinációjának tűnt, ezt a pályán (7-6 és 8-5 első két évében) és a pályán kívül is alátámasztotta (2013-ban pl. a liga egyik legerősebb toborzását hozta össze).
Tradíciók, érdekességek:
-
A Rebels két fő riválisa a Mississippi State Bulldogs és az LSU Tigers, az állami vetélytárssal vívott párharcuk az Egg Bowl, a louisianaiakkal a Magnolia Bowl. Előbbi elnevezése történelmi, az 1927-ben kitalált Golden Egg (aranytojás) vándortrófeára utal, utóbbit 2008-ban szavazták meg a két iskola diákjai, mivel a magnólia (liliom) Mississippiben és Louisianában is az "állami" virág. Az Egg Bowlon a Ole Miss vezet 61-43-6-ra, a Magolia Bowlon azonban az LSU-nál az előny (58-40-4)
-
Hivatalos színeik nem simán a kék és a piros, hanem a két Ivy ligás intézmény iránti respektből a Yale kék és a Harvard karmazsin. Kabalájuk Rebel Black Bear, a medve, mely 2010-ben váltotta a kicsit rasszista felütésű, déli ültetvényesről mintázott Colonel Rebet
-
Az Ole Miss indulója a Forward Rebels, ám a régi de facto konföderációs himnusz, az I wish I was in Dixie nagyobb népszerűségnek örvend. Egyedi rigmusuk a Hotty Toddy (Gosh almighty...), amit a fanok főképp meccseken, illetve az azokat megelőző híres tailgate-partin, a The Grove-on kiabálnak előszeretettel
-
Archie Manning tiszteletére nem csak a 18-as mezszámot vonultatták vissza, hanem a teljes kampusz területén 18 mérföld/órás sebességkorlátozást vezettek be. Rajta kívül Chucky Mullins, az 1989-es Vanderbilt elleni mérkőzésen egy szerencsétlen ütközés miatt lebénuló (később a komplikációkban életét is vesztő) játékos 38-asát nem viselheti többé senki