Super Bowl XLIX beharangozó IV. - A falak

A támadófalak

Elérkeztünk az offense részleg első egységéhez, a támadófalhoz.

Azt tudjuk, hogy a hatékony támadójáték alapja a megbízható támadófal. Az sem árt, hogy egész évben egészséges legyen mindenki, de egyik csapatnál sem sikerült ez, így voltak változások mind a két együttesnél a szezon során. Lássuk, kik nyitják az utat a futóknak, valamint védik meg az irányítókat.

Seattle Seahawks

A tavalyi kezdő ötösből egy kivételével mindenki itt van az idei Super Bowlban is. Az egyetlen hiányzó Breno Giacomini, aki szabadügynökként a Jets csapatához szerződött. Az ő helyét vette át a kezdőben Justin Britt. Az újonc játékos a 2014-es draft második körében került kiválasztásra, szerkesztőink és a teljes média nem kis meglepetésére. Az edzőtáborban azonban kivívta a kezdő jobb oldali tackle posztot, és az alapszakasz 16 meccséből 16-on kezdő volt. A rájátszásban a konferencia elődöntőben térdsérülést szenvedett, és emiatt kihagyta a Packers elleni konferencia döntőt, de a Patriots ellen ismét ott lesz a kezdőben.

Eggyel „beljebb” J.R. Sweezy, akit a hetedik körben draftolt a Seahawks a 2012-es drafton. A North Carolina State egyetemen még a védekező fal közepén játszott, és csak az NFL-ben kezdett el a támadófalban játszani. Harmadik évében minden snapet a kezdőben töltött.
Max Unger, a center, a Seahawks támadófal legjobb játékosa. Sajnos az idei szezonban csak hat mérkőzésen tudott játszani sérülések miatt, és ez meg is látszott a fal teljesítményén. Amikor a pályán van, jobban ment a futás és Russell Wilson megvédése is. Ezért kiemelten fontos a játéka, de szerencsére a Super Bowlon biztosan ott lesz.

A bal oldali guard, James Carpenter élete legjobb formájában játszott egész szezonban. Nem meglepő módon, mivel a szezon végén lejár a szerződése. Sérülés miatt három meccset volt kénytelen kihagyni az alapszakaszban a korábbi első körben draftolt játékos. Az irányító vak oldalát Russell Okung védi, akinek idén sem sikerült egy teljes szezon végigjátszania, de mégis jóval többet, mint a 2013-as szezonban.

A cseréknél sokan szereztek idén kezdő tapasztalatot. Unger sérülése után Patrick Lewis lett a kezdő center, és három meccsen kezdett is, de megsérült. Ekkor jött képbe a tavaly is a Seahawksnál fontos beugró szerepet betöltő Lemuel Jeanpierre, aki idén is ezt a szerepet töltötte be, míg a kezdő vissza nem tért. A másodéves Alvin Bailey tavaly csak plusz falemberként szerepelt, de idén öt mérkőzésen is kezdő volt a sérülések miatt. Legutóbb a konferencia döntőben Britt sérülése miatt. Egy mondat erejéig megemlítjük Garry Gilliam nevét is, aki ugyan csak a speciális csapatrészben szerepel, de az újonc falember a Packers ellen emlékezetes TD-t szerzett a fake mezőnygól után.

New England Patriots

Sok változáson ment keresztül a Pats támadófala, amíg a jelenlegi kezdő ötös összeállt. A kilenc évig a támadófal alapemberének számító Logan Mankinst augusztus végén a Buccaneershez cserélték. A csapat fizetéscsökkentésre szerette volna rávenni a játékost, aki nem engedett igényeiből, így megváltak tőle. A szezon első fele a megfelelő kezdő összeállításával történt, de amint az eredmények mutatták nem sok babér termett a Nate Solder-Marcus Cannon-Dan Connolly-Jordan Devey-Sebastian Vollmer ötösnek. Az ötödik héttől kezdődően Cannon és Devey kikerültek a kezdőből, Connolly ment Mankins helyére, és bekerült RG-nek Ryan Wendell, valamint centernek az újonc Bryan Stork. Persze sérülések miatt nem játszották végig együtt az alapszakaszt, de a Super Bowlon ez lesz a kezdő összeállítás.

LT: Nate Solder a 2011-es draft első körében érkezett a csapathoz, és szépen alapköve lett a támadófalnak. A korábbi Colorado Buffaloes játékos az egyetlen az egész támadósorban, akit az első körben draftoltak.

LG: Dan Connolly az egyetlen olyan támadófal játékos, aki más csapatban is játszott a Patriotson kívül. Újonc évét a Jaguars csapatában töltötte, de szezon végén elküldték és így került jelenlegi csapatához, ahol már hetedik szezonját fejezi be.

C: Bryan Stork a 2014-es draft negyedik körében lett kiválasztva. A szezon során bajlódott agyrázkódással ami miatt meccset hagyott ki, valamint a Colts elleni konferencia döntőn sem lépett pályra, mivel egy héttel korábban a Ravens ellen megsérült a térde. A Super Bowl részvétele hivatalosan kérdéses, de valószínűleg játszani fog vasárnap.

RG: Ryan Wendell (ahogy Connolly is) draftolatlan újoncként került a Patshez még 2009-ben, majd kezdő centerré nőtte ki magát. Idén is játszott eredeti posztján az év elején, majd később Stork sérülése miatt ismét.

RT. Sebastian Vollmer második körös kiválasztott volt a 2009-es drafton. Csupán 14 évesen kezdett el focizni. A Houston egyetemre került, ahol először TE poszton játszott csak két év múlva került át a bal oldali tackle-re. Az első német állampolgár akit az NFL drafton valaha is kiválasztottak.

Az új támadófal edzőnek, Dave DeGuglielmonak is köszönhető, hogy a szezon elején sokat cserélődött az összeállítás, de később a sérülések is közrejátszottak. Ezek miatt fordulhat elő, hogy a jelenlegi keretben szereplő támadófalemberek mindegyike volt kezdő legalább egy meccsen a 2014-es szezonban. A cserék nagyobb gond nélkül tudnak több poszton játszani, mint Marcus Cannon a két gard poszton és jobb oldali tackleként, Cameron Fleming mindkét tackleként, Josh Kline és Jordan Devey guard posztokon szereztek idén tapasztalatot. A csere centert a kezdők között kell keresni, ugyanis Connolly és Wendell is be tud ugrani erre a posztra.

Kinél az előny?

A két csapat fala között az irányítók megvédésénél igen nagy különbség mutatkozik. Tom Brady a passzjátékok 28%-ban volt nyomás alatt, míg Russell Wilson esetében ez a szám 44,9%. Előbbi az ötödik legjobb, míg utóbbi a második legrosszabb eredmény.
A két csapat támadófalának más az erőssége, így nem igazán lehet kijelenteni, melyikük a jobb.

Kiss Ferenc (Fucu)

A védőfalak

Amikor a Super Bowl két részvevőinek védőfalait vizsgáljuk, a játékosok egyéni képességei mellett vagy előtt, mindenképpen ki kell emelnünk azt a védelmi szisztémát, amely a jó teljesítményt döntően meghatározó elem, jóllehet nem nyeretlen kétévesek szaladgálnak ezen rendszerekben sem. A legfontosabb a területen, hogy mindkét együttes kiismerhetetlen és mély rotációval rendelkezik, ami kulcsfontosságú mind a futás elleni védekezés, mind az irányító siettetése szempontjából. Számtalan olyan játékost találunk aki több poszton, végtelen számú feladatot képes sikeresen megoldani, ezzel is komoly fejtörést okozva az ellenfél támadófalának. Alapvetően mind a két együttes 4-es fronttal áll fel, ám ez szituációtól függően bármikor változhat, a két roster felépítése alapján bármely pillanatban szinte bármelyik End képes hárompontos helyett kétpontos állásból indulni, ezáltal 3 fős fronttá változtatni a felállást. A méret, az erő és a sebesség a lényeg, nem az, hogy milyen poszt szerepel az adott játékos neve mellett a csapat honlapján. Az endek szintúgy alkalmasak a fal belsejében is játszani, és belülről siettetni az irányítót, mindemellett a futás ellen sem könnyű elnyomni őket. Ráadásként egy igen erős hátsó hetes (helyzettől függően nyolcas) segíti a munkájukat, hogy gyors passzjátékokkal ne lehessen inaktivizálni a védőfalat. A rendszer sikerének legfontosabb kulcsa tehát a szofisztikáltság, nem lehet véletlen, hogy a jelenleg vezetőedzőként dolgozók védelmi guruk közül Bill Belichick és Pete Caroll neve fémjelzi a rendszereket. Lássuk csapatonként, hogy miről is van pontosan szó.

Seattle Seahawks

A Seahawks legjobb védő-falembere kétség kívül Michael Bennett. Bennett nem draftolt szabadügynökként került a Seahawkshoz a 2009-es játékosbörze után, ahol ugyan kivívott magának egy helyet a keretben, de ez tiszavirág életű kapcsolat volt, már október elején kikerült a csapatból, igaz nem sokáig maradt munka nélkül, a Tampa Bay már a waiveren lecsapott rá. Bennett négy mérsékelten sikeres szezont töltött a Tampánál, de az utolsó már sikerült annyira jól, hogy a Seahawks egy egyéves szerződést kínáljon neki, ami mind a saját, mind a csapat szempontjából kiváló döntés volt. Bennett a legjobb szezonját zárta, az egyik legsokoldalúbb védő-falemberré vált a ligában, ami természetesen nagyban nehezítette az újraszerződtetését, amely végül sikerült, ráadásként valamelyest talán a piaci értéke alatt. Bennett legnagyobb erőssége, hogy a védelmi front bármely pontján képes játszani, hatékony mind a fal széléről és középről is folyamatos nyomás alatt tudja tartani az irányítót. A Packers ellen a játékok 97%-ban a pályán volt, rajta kívül csak Cliff Avril volt 50% felett, jól érzékelhető, hogy milyen fontos láncszeme a gépezetnek. Brandon Mebane sérülése után extra teher hárult rá, de ezt a feladatot képes volt maradéktalanul abszolválni. A már említett Avril 2013 márciusában lett hivatalosan a Seahawks tagja, miután öt sikeresnek mondható évet töltött a Detroit Lions kötelékében. Sokan úgy gondolták hibázott, mikor nem fogadta el a Lions hosszabbítási ajánlatát (3 év - 30 millió dollár), de az élet őt igazolta. Nem keresett ugyan ennyire jól, de a bajnoki menetelés során nyújtott teljesítménye, a gyűrű és a tavaly decemberi újabb négy éves szerződés végül őt igazolta. Avril nem kevésbé sokoldalú játékos, de ő nem a védelmi fal közepén, hanem akár emberezésben, a slot WR-re állítva is képes hozzáadott értéket termelni. Rajtuk kívül fontos név még hatszoros Pro Bowler és ötszörös All Pro DT Kevin Williams. A 2003-as draft kilencedik választottja 11 igen sikeres évet töltött a Minnesota védőfalában (a 2000-es évek csapatának is tagja volt), mielőtt az idei évre csatlakozott volna a bajnokcsapathoz. Rutinja és tehetsége 34 évesen is kezdőposzthoz segíti, a harmadik legtöbb snapje volt a Seahawks védő-falemberek között, ami különösen annak fényében fantasztikus teljesítmény, hogy a ligába kerülése óta nem volt olyan szezon, ahol 14-nél kevesebb meccset játszott volna, mindezt a legnagyobb darálóban. A három legfontosabb ember mögött főleg rotációs embereket találunk, közülük szituációtól függően Tony McDaniel illetve DeMarcus Dobbs szerepel a legtöbbet, epizódszerep jut Landon Cohen és O’Brien Schofield számára is.

Összességében ez már nem az az egység, amelyet Red Bryant, Brandon MeBane, Chris Clemons és a hírmondónak a Super Bowlra megmaradt Michael Bennett fémjelzett, de egy nagyon fizikális, bármilyen permutációban szerepelni képes front ez, amely inkább egységében veszélyes, mintsem mélységében.

New England Patriots

A Seahawks-hoz hasonlóan a Pats esetében is a két defensive end az, aki szinte mindig megtalálható a pályán: Chandler Jones és Rob Ninkovich. Ninkovich az abszolút elnyűhetetlen tagja az egységnek, az idei szezonban a védelmi snapek több mint 93%-ban szerepelt, amely jó kétszázzal haladja meg a második helyezett Vince Wilfork (73.6%) játéklehetőségeinek számát. Ninkovich nem egy elit passz siettetőt, de ha a megbízhatóságról egyszer szobor készül, nehéz lenne megfelelőbb modellt találni nála. Az elmúlt három évben egyaránt 8 sackkel zárta az alapszakaszt, mindezt úgy, hogy a védelmi front és a linebacker sor több pontján is számít rá Belichick mester. A 2006-os drafton az ötödik körben választotta ki a Saints, ahol nem tudott megragadni, később a Dolphins kötelékébe került, ahol szintén csak epizódszerepek jutottak neki. Alig egy éves visszatérés következett a jazz városába, mielőtt 2009 nyarán a Patriots kínált neki egy éves szerződést. A döntés olyan jónak bizonyult, hogy Belichick még abban az évben három éves szerződést kínált neki, és bizony nem hibázott ezúttal sem. Ninko pontosan tudja bármilyen helyzetben, hogy mi a dolga, ritkán található pozíción kívül, rendkívüli játékintelligenciával bír, ennek köszönhetően tud sikeres lenni, nem a tehetsége vagy a sosem látott gyorsasága okán. Vele átellenes oldalon álló Chandler Jones ellenben szinte vörös szőnyegen érkezett a kezdőfal másik szélére, már ha Bill mesternél létezne ilyen. Jones a 2012-es drafton kelt el az első körben, és lett az utóbbi évek egyértelműen legjobb DL választása volt a New Englandnek, szinte azonnal a kezdőben találta magát, és már nem is nézett vissza. Sérülés lassította idén, csak 10 meccsen játszott, melyből nyolcszor volt kezdő. A Colts elleni AFC döntőn már a védelmi játékok 89%-ban szerepelt, a Ravens ellen minden játékban a pályán volt. Aki még a Patriots védőfalában – a szó konkrét és átvitt értelmében is – megkerülhetetlen ember, az a tizenegyedik patrióta szezonját vasárnap éjjel befejező DT Vince Wilfork. Nem valószínű, hogy bárkinek is be kellene mutatni az ötszörös Pro Bowler játékost, aki már a 10 évvel ezelőtti – mai napig utolsó, Patriots bajnokcsapatnak is tagja volt, újoncként kezdett az Eagles elleni Super Bowlon. Wilfork fénykorában a liga (és talán minden idők) legjobb NT-je volt, futás ellen két ember számára is mozdíthatatlan, és miután Richard Seymour távozása után megközelítőleg sem volt hozzá mérhető színvonalú védő-falember New Englandben, a 3-as védelmi front teljes vertikumát bejátszotta, ahol épp szükség volt rá. Ma már limitált szerepköre van, jóllehet így is 800 snap felett zárta a szezont, abszolút emblematikus figurája a Bill Belichick érának, akár nevezhetnénk a védelem Tom Brady-ének is. Az említett hármason kívül Sealver Siliga lett állandó szereplő a szezon végére, a harmadéves játékos a Wilfork melletti pozícióban kezd, míg Alan Branch és Chris Jones a pihenőidőt biztosítja a többi játékos számára.

Ahogy a Seahawksnál említettük, ez sem az a színvonalú egység, ami a bajnoki gyűrűk idején jellemezte a klubot, de az utóbbi időszakhoz képest jobb állapotban találjuk a védelmi falat, és nem kevésbé elhanyagolható a teljesítményük szempontjából, hogy egy borzasztó erős hátsó hetes segíti a munkájukat.

Kinél az előny?

Nehéz lenne megfogalmazni a lényegi különbséget a két védőfal minőségét illetően, hiszen alapvetően a rendszer adja az erejét mindkét egységnek, talán a címvédőnél egy hajszállal több tehetség van, ami ilyen kiélezett küzdelemben a győzelemhez szükséges nüánszokat jelentheti.

Zandler Gábor (gabtsi)