Washington Huskies [WASH]

Alapítás

1889

Konferencia

Big Ten

Divízió

Conference

Város

Seattle (Washington)

Stadion

Husky Stadium (70,083)

Weboldal

http://www.gohuskies.com

A University of Washington nagyjából a fő kampusz székhelyének, Seattle-nek alapításával egy időben jött létre, 1861-ben. A Sealth törzsfőnökről elkeresztelt "smaragdváros", Seattle az Egyesült Államok egyik gazdasági és kulturális központja, többek között Bill Gates, Paul Allen, Jimi Hendrix és Curt Cobain szülőhelye, és ebből az egyetem is sokat profitál. A UW-t a magas oktatási színvonala okán Public Ivy-ként is emlegetik, számos mérvadó rangsor szerint a szűk élbolyba tartozik a világon. A sportcsapatok elnevezése 1922-től a Huskies, a lila és az arany színeket 1892 óta használják, a Huskies előtt olyan kérészéletű próbálkozások is voltak, mint a Sun Dodgers és Vikings. A kabala a jelmezes – 2010-ben fazonigazításon átesett - Harry, illetve egy élő alaszkai malamut, mely mindig eltérő nevet kap elődeihez képest (2009-től Dubs).

Történelem
A Washington attól függetlenül, hogy rendkívül távol esett az amerikai futball kezdeti centrumától (a 19. század végén ez a keleti partot jelentette), hamar, 1889-ben bekapcsolódott az egyetemi foci vérkeringésébe. A New York és Seattle közötti távolság 3875 km, de a játék robbanásszerű fejlődése ide is vonzotta a vállalkozókedvű, főleg ex-Ivy League-eseket. Az első vezetőedző, W.B. Goodwin 1892-ben a Yale-től érkezett, és megfordult erre Harvard (Charles Cobb, Oliver Cutts), Princeton (James Knight) és Darthmouth (Victor M. Place) növendék is, hogy tapasztalataival segítsen az alapok elsajátításában (akkoriban a nyugatiak stílusa érdekes módon még inkább a rögbihez állt közelebb). A minnesotai Gil Dobie-val viszont már teljesen más szinten jártak, Dobie kilenc éves karrierje alatt egyszer sem kaptak ki (58-0-3), 39-szer nyertek sorozatban. Igaz e széria értékét némileg csorbítja, hogy gyakran középiskolákkal és kis főiskolákkal meccseltek, bár 1913-ban 100-0-ra verték a Whitworth-öt, 1915-ben 72-0-ra az 1916-tól Pacific Coast Conference csoportrivális Californiát. A PCC-t a Cal-lal, az Oregonnal és az Oregon Agriculturallal [Oregon State] közösen alakították meg, ebből fejlődött ki aztán mára a Pac-12. A sikeredző 1917-ben a Navy-hez távozott, a zavaros világháborús időszakot követően Enoch Bagshaw vette kézbe az irányítást, 1921-ben.

Bagshaw a Washingtonon végzett, jól ismerte tehát a viszonyokat, az eredmények nem is maradtak el. 1923-ban első Rose Bowl-meghívóját kapta a Huskies (döntetlen a Navy ellen), 1926 januárjára a másodikat, ám az eredetileg ellenfélnek választott Tulane elutasította a részvételt (úgy érezték túl gyengék ahhoz, hogy felvegyék a washingtoniakkal a versenyt...), az első Bowljára utazó Alabamával csaptak össze, és kaptak ki 20-19-re. 1929-ben a pénzügyi válság a pályára is kihatott, a 2-6-1 a mester állásába került. James Phelan és Ralph Welch egyszer-egyszer (1937 és 1944) Rose Bowlozott, mindkétszer ugyanazzal a végkimenetellel, vereséggel. 1957-ben Bear Bryant ajánlotta be segédedzőjét, Jim Owens-t Darrell K. Royal (a későbbi texasi legenda) megüresedett pozíciójára, aki igazolta a vele szembeni nagy elvárásokat. Az 1959-es és '60-as szezont is 10-1-el és Rose Bowl-sikerrel fejezték be, utóbbin a bowlokat megelőzően kihirdetett bajnokot, a Minnesotát győzték le (a Helms szervezet a Washingtont ismeri el tényleges bajnokként). 1964-ben a "rózsák kupáján" az Illinois keveredett felül a Big Ten képviseletében, Owens 1974-es nyugdíjba vonulásáig pedig komolyabb dolgokat már nem értek el. Utóda Don James, a Kent State-től elcsábított (nem mintha ez nehéz feladat lett volna, a Golden Flashes egyetlen aranykorszaka James ottani regnálása) tréner lett, a pár esztendő múltán ráaggatott jelző, a "Dawgfather" mutatja, mennyire megtalálta a UW-n a helyét.

A 70-es években szinte bevett szokásként a középiskolában kiváló fekete irányítókat a college-okban már nem merték QB-ként játszatni, és más posztokra konvertálták át őket. Warren Moon hasonló cipőben járt, de az OC Dick Scesniak unszolására James megadta neki az esélyt. Ez hatalmas húzásnak bizonyult, két gyengébb idény után Moon végzősként, 1977-ben egészen a Rose Bowlig repítette csapatát, majd az MVP-címet bezsebelve az RB-t is megszerezte a U-Dubbal (az NFL-hez is öt kanadai Grey Cup kellett, hogy Moon a profiknál Hall of Famer karriert futhasson be). 1980-ban és 1981-ben nyerték meg újra az illusztris Bowlt és konferenciájukat egyaránt. 1984-ben első Pac 10-esként hívták meg a Huskies-t az Orange Bowlra. Miamiban az Oklahoma ellen aratott diadal révén az NCAA trónjára is igényt tartottak, azonban az AP (az újságírók szervezete) eleddig először és utoljára decemberben osztotta ki a koronát, a BYU-nak ítélve azt. Ez az évtized összességében a Los Angeles-iekről, a UCLA-ről és a USC-ről szólt, a Gary Pinkel (jelenlegi Missouri HC) támadó koordinátorral felvértezett alakulat 1990-ben vágott vissza. Pasadenában 46-34-re ütötték az Iowát, ám a UCLA és az Colorado ellen elbuktak, így az AP a 10-1-1-es Buffaloes-t hozta ki no.1.-nak. Fontos megjegyezni, hogy a Washington mindmáig ezt is önnön bajnoki címeként könyveli el, mivel a Colorado a Missourit a hírhedt ötödik kísérlettel (!) verte meg '90 októberében. A Southern Californiát fogadva ekkor hangzott el Todd Marinovich Trojans QB szájából a szállóigévé vált mondat a Steve Emtman vezérelte védelemre utalva: "csak lilát láttam mindenhol". 1991-ben hiába gázolták át veretlenül a menetrenden (34-14 a Rose Bowlon, vs. Michigan), az AP-nek ez sem volt elég és a szintén hibátlan Miamira tették a voksukat, míg az edzők a UW-re. Emtman DT létére éppen hogy lecsúszott a Heisman dobogójáról, a Drafton 1/1-esként választották ki. A Hurricanes-szel 1994-ben, már Don James nélkül - Jim Lambrighttal a kispadon - "rendezték le" a vitatott kérdést, első találkozásuk alkalmával idegenben 38-20-ra nyertek. Rose Bowlra legközelebb Rick Neuheisel (napjainkban a UCLA főedzője) dirigálásával jutott el a Washington, viszont ezért nagy árat fizetettek; az NCAA súlyos szabályszegéseket állapított meg a programnál, Neuheisel szerencsejáték-gyanúba keveredett. Keith Gilbertsonnal kettő, Tyrone Willinghammel négy szezont szenvedtek végig, ha a 2004-es 1-10 nem is, a 2008-as 0-12 garantáltan megkongatta a vészharangokat. Steve Sarkisian head coach és Jake Locker quarterback 2010-ben látszólag helyes mederbe térítette borzalmasan hanyatló Huskies-t, 7-6-os mutatóval és Holiday Bowl-sikerrel. Sarkisian Locker nélkül 2011-ben és '12-ben is 7-5-ös alapszakaszt produkált.

Riválisok, érdekességek
A Washington legfőbb riválisa a Washington State, ez az Apple Cup. Földrajzi és egyéb okokból az Oregonnal és az Oregonnal State-tel is heves a kapcsolat, de az év meccse egyértelműen a Cougars elleni. A UW szempontjából az 1975-ös, a '81-es és a 2002-es lehet különösen emlékezetes, az 1992-es Apple Cup "Snow Bowl" néven ragadt meg a köztudatban. Az örökmérleg 67-32-6 arányban a Seattle-iek felé billen. A Huskies stadionja az 1920-ban átadott Husky Stadium. A 71,900 fő kapacitású létesítmény hivatalosan a college football leghangosabb pályája, a Nebraska elleni mérkőzésen 133.6 decibelt (!) mértek, ez a hangerő már-már káros az emberi fülre. Egyes beszámolók alapján innen ered a "hullámzás" is, 1921 óta minden hazai pontszerzést szirénaszó kísér. 2012-ben a stadiont felújították, eltávolítva a gyepszőnyeget övező futópályát.

- Bob Sapp, a neves K1-es 1996-ban a Pac-10 konf legjobb falembere volt, több éven keresztül viselte a UW színeit, ahogy olyan QB-k, mint Sonny Sixkiller vagy Marques Tuiasosopo
- 2011-ben először másodosztályú csapattal is játszottak, az FBS-ben csupán a Notre Dame, a UCLA és a USC nem követte még a példájukat
- 31 bowlon szerepeltek, az említetteken túl ötször Hawaii-on (3 Aloha, 1-1 Poi és Oahu), négyszer Sun [nap] és Holiday [vakáció] Bowlon, kétszer a Freedom [szabadság], egyszer az Independence [függetlenség] Bowlon
- A futball mellett a Huskies az evezőseiről és a férfi kosarasairól (Detlef Schrempf, Quincy Pondexter, stb.) a legismertebb
- A UW-n tanult, de nem diplomázott le Frank Herbert, a Dűne írója, vele ellentétben végzett Tim Lincecum baseballjátékos, Kim Thayil gitáros (Soundgarden), Patrick Duffy, Rainn Wilson (Dwight az amerikai The Office-ból), Anna Faris színészek, sőt Bruce Lee harcművész is, a szégyentablón a helye a sorozatgyilkos Ted Bundy-nak
- Az egyetemen tanított a magyar származású Peter Erős zeneszerző és hét filmet forgattak itt
- A virágzó Yoshino cseresznyefák látványa az iskola főépületei között (az ún. Quad-on) és az 1948-ban előkerült Sunny Boy aranyszobor a zenekar által fújt harci indulóhoz és a Tequila számhoz hasonlóan felejthetetlenek