2008 NCAA díjazottjai

A heti CFB összefoglalók rendszertelensége miatt ezúton is elnézést kérünk (attól a pár embertől aki olvasta), a díjazottak áttekintésében azonban nem szakad meg a sorminta, sorozatban negyedik alkalommal jelentkezünk ezzel az idény végi ismertetővel. Elöljáróban annyit leszögeznénk, hogy az egyes trófeák nem jelentenek közvetlenül profi szerződést (hatványozottan igaz ez a Heismanra), és persze az elismert személy kilétével is akadhatnak fenntartásaink. Éppen ezért majdnem mindegyik pontnál megemlítjük azt, aki “NFL szemmel” a leginkább megérdemelte volna, szerintünk...


Heisman Trophy: Sam Bradford (QB, Oklahoma)

Az Oklahoma Sooners kiválósága rendkívül szoros szavazás után, pár ponttal előzte meg két vetélytársát (Tebow-t és McCoy-t) és lett az egyetemi bajnokság elsőszámú játékosa. Bradford tavaly sorra döntötte meg az újoncrekordokat, idén pedig csapatával ostromolja a fellegeket. A Sooners 702 pontot szerzett, az utolsó 5 mérkőzésen sorozatban 60 pont felett termelt... Érdekesség, hogy Bradford nemcsak abban másolta Tim Tebow-t, hogy sophomore-ként nyert, hanem műtéte miatt ő is rögzítővel a kezén vette át a díjat. A nagydöntőn a két irányítóhatalmasság egymás ellen mutathatja meg, hogy mire képes. Bradford bezsebelte a nívós Davey O'Brien Awardot (a híres irányítóról és későbbi FBI ügynökről elnevezett címet) és a legjobb passzolónak ítélt Sammy Baugh Trophyt is (szomorú hír, hogy Baugh pár nappal ezelőtt elhunyt)

Legemlékezetesebb momentuma: mikor földkörüli pályára állt egy ütközést követően (vs. Oklahoma State)
Heisman “NFL szemmel”: Percy Harvin (WR, Florida)

Maxwell Award: Tim Tebow (QB, Florida)

A említett floridai QB közel állt a duplázáshoz, végül a Maxwell Awarddal (és a komoly közösségi szerepet vállalóknak járó Wuerffel Trophyval) vigasztalódhatott. A Maxwell a “szakma” kitüntetése (kb. hasonlít a helyzet a France Football által átadott Aranylabda és a FIFA Év Labdarúgója közti különbségre), míg a Heisman a patináns Downtown Atheltic Club-é. Amúgy Tebow teljes mértékben rászolgált erre, bár 2007-es számait nem érte el, társaival nagyobb sikernek – a bajnoki döntőt – örülhetett, mint akkor, és egyénileg is sokat fejlődött 2008-hoz képest

Legemlékezetesebb momentuma: mikor átadta a múltnak Emmitt Smith TD-rekordját (vs. Georgia)


Walter Camp Award: Colt McCoy (QB, Texas)

Egy harmadik alapítvány a sportág fő reformerének nevét viselve, Camp-et követve évente összeállítja az álomcsapatot és megválasztja az idény MVP-jét. Hogy ne maradjon üres kézzel, az a McCoy is megkapta a maga díját (még a Heisman átadása előtt), akit konferenciája sajátos szabályzata fosztott meg a bajnoki álmoktól. Colt McCoy 3445 passzolt yardot tudott felmutatni 12 mérkőzésen, mindezt 77,6 %-os completion mutató mellett, valamint 32 passzolt TD-t (és 7 interceptiont). A mobilis QB a földön is aktív volt, több mint 500 futott yardja mellett 10 TD-t is szerzett, tehát nem került rossz helyre a WC Award sem. Itt jegyeznénk meg, nagyon valószínű, hogy jövőre mindhárom csodás irányító visszatér, nem hagyja el egyetemét az NFL kedvéért

Legemlékezetesebb momentuma(i): bármelyik labdaérintése a Red River Shootout-on (vs. Oklahoma)


Johnny Unitas Golden Arm Award: Graham Harrell (QB, Texas Tech)

A negyedik, hoppon maradt QB-nek is jutott valami, azonban Harrell itt igazi ellenfél nélkül maradt, Johnny Unitas arany kezét csak végzős irányító érdemelheti ki. Az Oklahoma elleni hatalmas zakó neki és a Texas Tech-nek is sokba került, holott mutatói alapján és a Texas megverését követően egy ideig a Heisman fő esélyesének is tűnt. A Red Raiders ismert arról, hogy szinte “termeli” a statkirály karmestereket, talán ez is negatívan befolyásolta megítélését

Legemlékezetesebb momentuma: győzelmet jelentő TD-passza Crabtree-nek (vs. Texas)


Doak Walker Award: Shonn Greene (RB, Iowa)

A legendás Doak Walkerről elnevezett cím az NCAA legjobb futójának jár. McFadden nem ismételhetett, ám így sem hibáztak az átadók. Greene egy esztendeje még bútorboltban dolgozott és eközben próbálta meg feltornászni borzalmas jegyeit egy junior college-ban. Utóbbi többé-kevésbé össze is jött, 2008-ban visszatérhetett az Iowához, és már az ellen védőit riogatta nagyszerű képességeivel. Mind a 12 meccsén 100 yard felett futott, 17 TD-vel megspékelve produkcióját

Legemlékezetesebb momentuma: mikor megállíthatatlanul, több emberen átgázolva fantasztikus TD-t futott (vs. Wisconsin)  (2:12-nél)
Doak Walker “NFL szemmel”: Knowshon Moreno (Georgia)


Fred Biletnikoff Award: Michael Crabtree (WR, Texas Tech)

Fred Biletnikoff az egyetemen a Florida State, az NFL-ben az Oakland Raiders színeiben brillírozott elkapóként és mindkét bajokság Hall of Famerének vallhatja magát. Michael Crabtree az NCAA-s Pantenonhoz egyre közelebb kerül, freshman sikerét követően duplázott, a Biletnikoff Award históriája során első ízben. Páran viszont megfeledkeztek arról, hogy számai elmaradtak a 2007-es esztendőben összehozottól (1962-ről 1135 yard, bowl nélkül), talán nem szentségtörés azt kijelenteni, hogy van olyan, aki jobban megérdemelte volna...

Legemlékezetesebb momentuma: lásd feljebb, Harrellnél
Biletnikoff “NFL szemmel”: Juaquin Iglesias (Oklahoma)

 

John Mackey Award: Chase Coffman (TE, Missouri)

Fred Davisnek eddig nem hozott szerencsét a szoros mezőnyben megkaparintott Mackey Award, míg Dustin Keller és John Carlson kezdőként bizonyít hétről hétre, ő a padot koptatja (ebben közrejátszott hozzáállása is). Coffmanre remélhetőleg nem ez a sors vár, de a párhuzam annyiban él, hogy idén is 3 TE-t tekinthettünk kiemelkedőnek. A Tigers játékosa kimondottan elkapásoknál jeleskedik, Chase Daniel másodikszámú célpontja volt, ám ha blokkolásról van szó, akkor is nagyszerűen használható. A sérülékeny Beckum és a nem éppen eminens Pettigrew előtt elsőként kelhet el a drafton, nem elfeledve, hogy a Mackey maximum az NFL szerződés, nem az ottani életbenmaradás záloga

Legemlékezetesebb momentuma: mikor posztját meghazudtoló ruganyosággal ugrotta át a szerelni igyekvő védot (vs. Illinois)
Mackey “NFL szemmel:” Brandon Pettigrew (Oklahoma State)

Bronko Nagurski Trophy (& Lombardi Award & Ted Hendricks Award): Brian Orakpo (DE, Texas)

A lengyel-ukrán származású Nagurskiról számos legenda szól, az amerikaifutball (és a bírkózás) históriájának egyik óriási egyénisége, az egyetemen és a profik között egyaránt. Nem véletlen, hogy az NCAA szakírói a róla elnevezett trófea égisze alatt nevezik meg a szerintük legjobb védőjátékost. A texasi Orakpo már a szezon előtt is feltűnést keltett pár edzőteremben készített képpel, a kemény munka pedig végre a pályán meghozta gyümölcsét. Az elképesztően atletikus DE számára nem létezett lehetetlen, az elit OT-k mellett is úgy ment el, mint ha azok csak egy helyben álló bábuk lettek volna. Nagurski, Lombardi (top falember) és Ted Hendricks (top DE) díjaival Glenn Dorsey és Chris Long örökébe lépett, így a senior nyugodtan dörzsölheti tavaszra előre a tenyerét

Legemlékezetesebb momentuma: mikor bohócot csinált az elsőkörös prospectnek tartott Phil Loadholt-ból (vs. Oklahoma)
Nagurski “NFL szemmel:” Aaron Curry (Wake Forest)


Chuck Bednarik Award: Rey Maualuga (LB, USC)

Egy másik ikon másik “legjobb védőjátékos” címe. 3 Penn State (Posluzny kétszer és Connor egyszer) győzelmet megszakítva vihette haza a trójai Maualuga, akinek a neve az utóbbi Rose Bowlo került be a köztudatba. Népszerűsége azóta is töretlen, az internet teli szebbnél szebb ütközéseivel, valószínűleg a CFB-t egyáltalán nem követő szurkolók is találkoztak már a nevével. Januárban épp a Nittany Lions HD spread offense-e ellen bizonythatja, hogy nem csupán a hype következménye a Chuck Bednarik

Legemlékezetesebb momentuma: mikor megmutatta, hogy a centerek élete sem leányálom (vs. Washington State)


Outland Trophy: Andre Smith (OT, Alabama)

Ahhoz képest, hogy a falemberek a skill posztokhoz képest mennyire nem kapják meg a nekik kijáró tiszteletet, a legjobb OL/DL játékosnak járó kitüntetés már 62 éve létezik. Jammal Brown, Greg Eslinger, Joe Thomas és Dorsey után ezt megnyerni jó ajánlólevél Smithnek. A junior épp a minap nyújtotta be nem hivatalos jelentkezését a draftra, ahol így igazi OT-áradat következhet be, 4-5-en is bőven esélyesek a top10-es pickre. Az az ember, aki képes a rendkívül ingatag John Parker Wilsonból magabiztos irányítót faragni, rá is szolgált erre. Arról nem is beszélve, hogy az Alabama sem véletlenül javított egy egész yardot futott átlagán

Legemlékezetesebb momentuma(i): mikor a liga egyik rettegett Dline-ját is segített megállítani (vs. Ole Miss)
Outland “NFL szemmel”: Michael Oher (Ole Miss)


Dave Rimington Trophy: A. Q. Shipley (C, Penn State)

Dave Rimington trófeáját centerek hódíthatják el, ám ez nem igazán nevezhető vetélkedésnek, tulajdonképpen az NFL megfigyelők által jobbnak ítéltek közt dől el. Néha nehéz pontosan megmondani, hogy mi is teszi őket azzá, Shipleynél ez azonban nem kétséges. Eredetileg defensive tackle volt, majd átkerült a depth szűkössége miatt offensive guard-nak. Ott sem vallott szégyent, majd rövid idő múlva a Lionsnál égető centerhiány támadt. Joe Paterno őt választotta ki, ezért fél éven belül harmadik pozíciójában kellett boldogulnia. Kezdetben nem tudott ezzel kibékülni, de csodás mentalitása és agilitása még így is a nagyok közé emelte, született vezéregyéniség

Legemlékezetesebb momentuma: mivel C-ről nehéz külön videot találni, így be kell érnünk egy kis erőfitogtatással, egy PSU-s jótékonysági rendezvényen emelgette kicsit a súlyokat
Rimington “NFL szemmel”: Alex Mack (California)


Dick Butkus Award: Aaron Curry (LB, Wake Forest)

Egyes játékosok jóval nagyobb teret és hype-ot kaptak Currynél, de ő “szépen csendben”, egy kiscsapatban vált sztárrá. A Wake Forest össze sem hasonlítható egy Texas-al vagy USC-vel méreteit és illetően, ezért hatalmas dolog ahogy a linebacker iskolája legnagyobb egyéni díját szerezte meg. Különösen érdekes megfigyelni, milyen gyorsan tört előre Curry a rangsorokon az elmúlt napokban a folyamatosan komoly médiafelhajtással kezelt James Laurinaitisék árnyékából, a Butkus Awardot ugyanis az NFL megfigyelői szavazzák meg

Legemlékezetesebb momentuma: mikor egy újabb tacklejével teljesen elvette a kiváló elkapó Aaron Kelly életkedvét (vs. Clemson)
Butkus “NFL szermmel”: Aaron Curry

Jim Thorpe Award: Malcolm Jenkins (CB, Ohio State)

Jenkins-el kapcsolatban is megjegyezhető az, hogy ő is inkább a benne rejlő NFL potenciál, és nem a látványos statok alapján lett díjazott. A több sportágban egyaránt bámulatos dolgokat művelő Jim Thorpe fő posztjának a defensive backet tekinthetjük (futóként, placekickerként, punterként remekelt futballban, tízpróbában olimpiai aranyat ért el, kosarazott, baseballozott, stb.), ezért a DB-k szerezhetik meg a FBS-ben a róla elnevezett elismerést. Jenkins “csak” CB-ként és a special teamben jeleskedik, ám méreteivel, tapasztalatával és tudásával ez simán elegendő arra, hogy az első 10-ben draftolják majd áprilisban. Alphonso Smith (Wake Forest), Macho Harris (Virginia Tech) vagy DeAngelo Smith (Cincinnati) jobban teljesített, jelenleg viszont nincs olyan ember a secondaryból, akit nyugodtabb szívvel be lehetne tenni egy profi csapat kezdőjébe

Legemlékezetesebb momentuma(i): mikor többször is megvillantotta CB-től szokatlan kiváló szerelőkézségét (vs. Michigan State)
Thorpe “NFL szemmel”: Malcolm Jenkins


Lou Groza Award: Graham Gano (K, Florida State)

A bajnokság top rugójának választott Gano-tól az is nagy szó volt szeptemberben, hogy egyáltalán játszik, ugyanis az offseasonben a térdizületi porca elszakadt, a lábát is alig mozgathatta. A két FCS csapat elleni találkozót még kihagyta, utána azonban nem volt megállás, 26 mezőnygól próbálkozásából 24 három pontot ért, csak két 50 yardon túli nem talált célt. A Skóciában született kicker hibátlanul, 27/27-el zárt az XP-knél, 99-el az FSU legtöbb pontot szerző játékosa lett. Attól azért ne tartson senki, hogy egy korábbi Seminoles Groza Award-oshoz hasonlóan ő is az első körben fog elkelni

Legemlékezetesebb mérkőzése: mikor négy kísérletéből négyet betett, egyet 50+-ról (vs. NC State)
Groza “NFL szemmel:” Louie Sakoda (Utah)


Ray Guy Award: Matt Fodge (P, Oklahoma State)

Egész egyszerűen érhetetlen, miként kaphatta a Ray Guy-t egy olyan punter, aki olyan keveset rúgott – szó szerint – labdába, hogy nem érte el azt a számot, ami alapján felkerülhetett volna a liga hivatalos éves statisztikai adatlajára. Ne kerteljünk, ronda szégyenfolt ez, a poszton játszók megbecstelenítése. T.J. Conley az Idahoból másfél yardot vert az átlagban második helyezett a Tulane-beli Ross Thevenot-ra (hármat Fodge-ra...), Aaron Perez-t 79 alkalommal (Fodge-t 31-szer!) foglalkoztatták, ha pedig azt mondjuk, nem a számok számítanak, akkor például a vak is látta, hogy a rögbis stílusban puntoló Brett Upson mennyivel hasznosabb szerepet töltött be

Legemlékezetesebb mérkőzése: mikor fake puntból 1st downt futott (vs. Troy)
Ray Guy “NFL szemmel”: Kevin Huber (Cincinnati)


Draddy Trophy: Alex Mack (C, California)

A Draddy Trophy-t nevezik az akadémiai Heismannak, sajnos jelentősen alábecsült trófea. Megnyeréséhez a pályán és azon kívül, az iskolapadban és a köz szolgálatában is jeleskedni kell. Mack mindamellett, hogy ígéretes karrier előtt álló prospect, az egész Pac-10 egyik legjobb tanulmányi átlagával diplomázott (érdekesség: csapattársai nyilatkozták róla, hogy könyv nélkül talán még soha nem látták), helyi általános iskolákban tart előadásokat és a diáktanács tagjaként fedél nélküli gyerekeknek gyűjt pénzt
Legemlékezetesebb momentuma(i): bár Shipleyhez hasonlóan center, őt meg lehet csodálni videon is


The Home Depot Coach of the Year Award: Nick Saban (HC, Alabama)

Saban hamar kegyvesztetté vált az NFL-ben, és 2007-ben visszatért korábbi sikerei helysznére, az NCAA-be. Az Alabamánál tavaly látszott a fejlődés, de a Louisiana-Monroetól elszenvedett csúfos vereség hónapokra témt szolgáltatott a kárörvendő fanoknak. A februárban összerakott recruiting (toborzott) class sok széppel kecsegtetett a Crimson Tide-hívei számára, ilyen gyors eredményre azonban ők sem számíthattak. A Bama 6-6-os mérleg után zárt most 12-0-ával és SEC döntővel. Habár ott a Florida már túl nagy falatnak bizonyult, szomorkodásra így sem volt ok, azt se feledve, hogy egy esztendő alatt mennyi tehetség került a “felszínre”

Legemlékezetesebb mérkőzése: mikor 39-0-ás alázással megszakította az Iron Bowlon az Auburn hatos győzelmi sorozatát
Nfl.hu-Év edzője: Turner Gill (Buffalo)


Broyles Award: Kevin Wilson (OC, Oklahoma)

Az NCAA legjobb segédedzőjének járó díjat vita nélkül, teljes közmegegyezéssel kapta meg Wilson. 54 pont és 562 yard meccsenkénti átlag, mindössze 4 engedélyezett sack, egy Heisman és a nagydöntő. Ezt nehéz überelni, feltéve ha szigorúan az offense-re koncentrálunk...

Nfl.hu-Broyles: Nick Holt (DC, USC)


Horváth Róbert (JJ Tiller)