A Heisman győztesek és az NFL - 1. rész

Minden évben a legjobb, legkiemelkedőbb játékot nyújtó college játékos megkapja a nagybecsű Heisman Trófeát. Az egyetemi sztárok később az NFL-ben is megpróbálnak a legnagyobbak közé emelkedni. De vajon kinek sikerült mindkét szinten igazi sztárrá válnia? Az 1/1-esek rangsorolása után tehát figyelmünk a Heisman győztesekre, és azok NFL pályafutására vetül. Ezúttal is 1967-ig nyúltunk vissza a sorozat egységessége érdekében (bár Heisman Trófeát 1935 óta adnak át évről évre), és próbáltuk rangsorolni a játékosokat képességeik, sikereik és pályafutásuk alapján. Ezúttal is kimaradnak a rangsorból többen, hiszen pályafutásukat jelenleg nehéz még teljesként értékelni, őket majd a két részes sorozat második részének végén értékeljük.

1. Barry Sanders (RB, Oklahoma State) - 1988 Draftolva: 1989 - 1. kör 3. pick Detroit Lions
Barry az NFL történelem egyik legjobb futójátékosa lett. Már rookie évében a csodát vélték felfedezni személyében azok, akik nem látták játszani az Oklahoma State egyetemen a Heisman megnyerésével végződő szezonjában. Meg is kapta az Év Újonc Támadójátékosa címet. Nem volt erős futó, nem tudta megszerezni az egy-két yardokat középen futva, de amihez értett, abban zseniális volt. Szlalomozott, ficánkolt a védők között, egyedülálló futóstílus jellemezte, gyorsasága miatt pedig egyszerűen utolérhetetlen volt a kisméretű RB. 1997-ben zárta legjobb szezonját, ekkor 2053 futott yardig jutott, ezzel O.J. Simpson és Eric Dickerson után a harmadik játékos lett, aki túllépte a 2000 yardos álomhatárt egy idényben. A Lions, amíg ott játszott Sanders, nem sokra jutott, egyetlen playoff győzelmük volt, amit 1991-ben jegyeztek a Dallas Cowboys ellen. Barry az 1998-as idényt követően 15269 futott yarddal állt, mindössze 1457 yardra Walter Payton karrier alatt elért yardrekordjától (16726 yard). Ezt azonban már nem döntötte meg, hiszen 1999 júliusában bejelentette visszavonulását. Mindenkit sokkolt döntésével, de mint később mondta, belefáradt a sikertelenségbe, a sérülések is jelentkeztek, és elveszítette azt, amiért űzte a futballt, a játék szeretetét, már csak kényszer volt minden. A Lions vezetősége még 2001-ben is próbálta Barryt meggyőzni, de ő csak a talánig jutott. A talán mindig talán maradt, Barry Sanders sohasem tért vissza a profi futballba, de karrierje 10 éve alatt maradandót alkotott. Pályafutása minden szezonjában Pro Bowlernek választották, mind a tíz esztendőben átlépte az 1000 futott yardot, mind a tíz évben All Pro lett (hatszor első csapatba, négyszer második csapatba jelölték), kétszer nyerte el az Év Támadójátékosa díjat, és 1997-ben a liga co-MVP-je volt. Ezen fantasztikus elismerések és adatok mellett a Pro Football és a College Football Hall of Fame tagjának is mondhatja magát. (gsn)

2. Marcus Allen (RB, USC) - 1981 Draftolva: 1982 - 1. kör 10. pick Los Angeles Raiders
John Robinson, egykori egyetemi edzője az alábbi szavakkal illette Marcus Allent: “a legjobb játékos, akit valaha láttam” - nem kis elismerés ez attól a szakembertől, aki tíz évet dolgozott a USC egyetemén, és később több éven át Eric Dickerson főedzője is volt. Ám Robinson elemzése nem áll távol a valóságtól, Allen valóban a 80-as évek domináns játékosa volt. Utolsó egyetemi évében 2342 yardot futva első játékosként lépte át a kétezer yardos álomhatárt, majd az NFL-ben ott folytatta, ahol az egyetemen abbahagyta: első évében elnyerte az év újonca címet és a Los Angeles Raiders 8-1-es mérleggel jutott a rájátszásba. A következő három évben Allen szinte egymaga cipelte a vállán a csapatot: minden évben több mint 1000 yardot futott, és legalább 60 elkapást és 500 elkapott yardot is szerzett. Statisztikailag legjobb évét 1985-ben zárta (1759 futott és 555 elkapott yard), a legnagyobb sikerét azonban már második évében begyűjtötte, mikor a Super Bowl XVIII során 191 yardot és két TD-t szerzett a Redskins ellen, amely abban az évben a liga legjobb futás elleni védelmével rendelkezett. Allen viszonya később megromlott Al Davis-szel, és végül a Chiefshez tradeltek, ahol 1993-97 között játszott, az öt év alatt 47 TD-t szerezve.
Pályafutása során több mint 12000 futott és 5000 elkapott yardot szerzett, összesen 144 alkalommal ünnepelhetett touchdownt és díjak özönét gyűjtötte be: hatszoros Pro Bowler, háromszor választották az All Pro csapatba, az év újonca és Super Bowl MVP díja mellett pedig 2000-ben a College Hall of Fame-be, majd 2003-ban a cantoni Hírességek Csarnokába is beválasztották. (Igor)

3. O. J. Simpson (RB, USC) - 1968 Draftolva: 1969 - 1. kör 1. pick Buffalo Bills
Simpson nevének hallatán nem sokaknak jut elsősorban eszébe az, hogy milyen running back volt, ez köszönhető pályafutása vége óta történt rendőrségi ügyeinek. De O.J., mint játékos szempontjából ez nem fontos. Korának egyik legjobb running backje volt, aki ugyan három, kevésbé jó szezonnal nyitott a gyengélkedő Billsben, de 1972 és 1976 között az egész NFL talán legjobb játékosaként tekintettek rá. Egyik évben sem maradt 1000 yard alatt ebben a periódusban, 1973-ban pedig - elsőként az NFL történetében - átlépte a 2000 yardos álomhatárt. 1977-ig szerepelt a Billsben, majd két évet játszott a 49ersben visszavonulása előtt. Itt már nem volt az igazi, sérülései miatt elsősorban. Visszavonulásakor csak Jim Brown előzte meg a karrier alatt futott yardok terén az NFL-ben, az NFL 75. születésnapjára megválasztott csapat és az 1970-es évek NFL álomcsapatának tagja, hatszoros Pro Bowler, ötszörös All-Pro első csapat tag, az 1973-as év NFL MVP-je, a Pro Football és College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

4. Tim Brown (WR, Notre Dame) - 1987 Draftolva: 1988 - 1. kör 6. pick Los Angeles Raiders
Az egyetemi évei alatt „Touchdown Timmy” becenevet kiérdemlő játékos volt a Heisman Trophy történetében az első wide receiver, aki megkapta ezt az elismerést. A Notre Dame elkapója visszahordóként szintén félelmetes volt, de ha a csapat érdeke úgy diktálta futót is játszott. Brown játékával és a Fighting Irish új főedzője, Lou Holtz vezérletével az indianai egyetem futballprogramja a középszerűségből az NCAA elitjébe emelkedett, bár a csúcsra végül a kiváló elkapó távozását követő évben, 1988-ban jutott el. Brown az 1988-as draft első körében a Los Angeles Raiders-hez került és első tétmérkőzésén rögtön egy 97 yardos visszahordás utáni TD-vel ejtette ámulatba a Fosztogatók szurkolóit. Újonc évében visszahordott yardok és yard/return kategóriában vezette a ligát és ebben a minőségében szavazták be NFL-karrierje első Pro Bowljára. 1991-ben újra returnerként került be a legjobbak közé. Később elkapóként egyre nagyobb szerepet kapott és a ’90-es évek folyamán mindvégig konzisztensen eredményes maradt. 1993 és 2001 között minden idényben 1000 elkapott yard fölött teljesített és ebben az időszakban csak kétszer nem hívták meg a Pro Bowlra. 2004-ben, mivel már kevesebb szerepet szántak neki a Raiders-nél, egy évre a Buccaneers-hoz szerződött, s pályafutása 100. TD-jét így éppen egykori csapata ellen szerezhette. 2005 nyarán végül egy napos szerződést írt alá az ezüst-feketéknél, hogy annak a csapatnak a játékosaként vonulhasson vissza, amelyet 16 idényen át szolgált, s amelynél számos rekordnak (touchdownok, elkapások, punt return yardok) mai napig birtokosa. (Szabler)

5. Earl Campbell (RB, Texas) - 1977 Draftolva: 1978 - 1. kör 1. pick Houston Oilers
Minden idők egyik legnagyobb running backjét választotta ki 1978-ban a Houston Oilers, a Texas egyetemről. Earl Campbell egy Heismann-trófea és egy csodás college-karrier után okkal kelhetett el a legelőkelőbb helyen és sikerült is meghálálni a bizalmat. Az ideális RB volt, akiben tökéletes az erő és a gyorsaság összhangja. Már újonc évében kiemelkedőt alakított, és bezsebelte az év újonca díjat, sőt volt olyan bizottság, ahol az egész NFL legjobb játékosának választották, már rookie-ként. Rövid karrierje során halmozta az egyéni elismeréseket. Összesen hét díjat kapott, mint az NFL legértékesebb játékosa, különféle szervezetektől. Emellett négyszer lett All-Pro, ötször Pro Bowler és háromszor a liga legjobb támadója. Ami viszont soha nem jött össze neki, hogy csapatszinten is sikeres legyen, így ő is azon klasszisok közé tartozik, akik kénytelenek voltak gyűrű nélkül visszavonulni, ráadásul 8 szezon után. Ennyi idő alatt 9407 yardot futott és 74 TD-t szerzett. Így aztán nem meglepő, hogy a College mellett, a Pro Football Hall of Fame-nek is teljes jogú tagja lett. (haromt)

6. Tony Dorsett (RB, Pittsburgh) - 1976 Draftolva: 1977 - 1. kör 2. pick Dallas Cowboys
A Pittsburgh Panthers futója egyetemi évei alatt mindent megnyert, amit megnyerhetett. 1976-ban nemzeti bajnoki címre vezette csapatát, megkapta a Heismant és az év játékosának járó egyéb elismeréseket, 1948 yarddal az NCAA legjobb futójának bizonyult, és négy egyetemi éve alatt 6082 yardot gyűjtve több mint 20 évig fennálló rekordot állított fel. Természetes volt, hogy az ünnepelt sztárnak számító Dorsett után két kézzel kaptak az NFL csapatai, legelszántabban a Dallas Cowboys. A texasiak feltradeltek az 1977-es draft 2. pickjéért, de addig nem lehettek biztosak a dolgukban, amíg az előttük választó Tampa némi meglepetésre a USC futója, Ricky Bell mellett nem döntött. Tony Dorsett NFL karrierje olyan sikeresen folytatódott, ahogyan az egyetemen abbamaradt. Az Év Újoncaként 1007 yarddal és 12 TD-vel vette ki a részét a Cowboys Super Bowlig tartó meneteléséből, ahol a döntő első pontjait szerezve járult hozzá a végső sikerhez. 1985-ig egy kivételével mindegyik szezonjában legalább 1000 futott yardig jutott és ezalatt négyszer választották be a Pro Bowlra. Legjobb idényét 1981-ben futotta 1646 yarddal, majd egy évre rá egy Vikings elleni hétfő esti rangadón elért 99 yardos TD-jével máig élő és megdönthetetlen csúcsot állított fel. Dorsett 11 eredményekben gazdag dallasi idény után Denverbe szerződött, de sérülései miatt az 1988-as szezon után már nem térhetett vissza a futballpályára. 1994-ben egy időben választották a College és a Pro Football Hall of Fame tagjává. (Szabler)

7. Eddie George (RB, Ohio State) - 1995 Draftolva: 1996 - 1. kör 14. pick Houston Oilers
Az egykori Buckeye kiváló senior szezonja után (1927 futott yard, 24 TD) nagy reményekkel érkezett az NFL-be, és az Oilers számára kulcsfontosságú volt egy franchise futó kiválasztása. George személyében megtalálták az ideális játékost, és nem kellett csalódniuk - George-nál többször senki sem cipelte a labdát karrierje első nyolc éve alatt. “Steady Eddie” 1996 és 2003 között minden Titans/Oilers meccsen kezdett, és mindegyik szezonban legalább 300 alkalommal cipelte a labdát (csak Walter Paytonnak van több 300 cipeléses szezonja), és nagy szerepe volt abban, hogy a Titans az 1999-es szezon után egészen a Super Bowl-ig menetelt. George 95 futott, 35 elkapott yarddal és 2 TD-vel remekelt a találkozón, és a Titans-t csak 1 yard válaszotta el a hosszabbítástól és az esetleges győzelemtől. A négyszeres Pro Bowler és háromszoros All Pro karrierjére azonban nagy hatással voltak a karrierje elején elszenvedett nagy terhelés: a 2004-es sikertelen szezon után, mindössze 31 évesen bejelentette visszavonulását a profi futballéletből. (Igor)

8. Charles Woodson (CB, Michigan) - 1997 Draftolva: 1998 - 1. kör 4. pick Oakland Raiders
Woodson az a játékos, aki miatt 1997 Heisman győztesét nem Peyton Manningnek hívják. A kitűnő corner 282 ponttal előzte meg Peytont a szavazáson. Woodson egész college karrierjét a nagyon fontos mérkőzéseken bemutatott nagy playek jellemezték. Az NCAA történetének legjobb CB karrierje volt az övé. Játszott cornerként, ő volt csapata elsőszámú returnere, illetve néha támadóoldalon WR-ként is bevetették. Ő az egyetlen elsősorban védőként szereplő játékos, aki megnyerte a Heisman Trófeát. Az NFL-be kerülve Al Davis nagyon sokat várt Woodsontól a Raiders emberfogásra épülő védelmében. Eleinte meg is kapta amit várt, Woodson lett az NFL védekező újonca első évében, majd a másodikban első Pro Bowljára is meghívták. Negyedik szezonjától azonban kisebb törés kezdett mutatkozni, a sérülések folyamatosan jelentkeztek, és nem nyújtott annyira kiemelkedő játékot. Annak ellenére, hogy nem volt domináns, a Raiders kétszer is franchise taggel látta el. 2005-ös lábtörése vetett véget oaklandi karrierjének. Green Baybe írt alá ezt követően, ahol újjászületett, ismét a fiatalkori teljesítményét láthattuk visszaköszönni a pályán. Eddigi profi karrierje legjobb szezonját zárta 2008-ban, és bár már 33 éves, egy-két jó éve még lehet, nem úgy tűnik, hogy utolérné a kora. Egyetemi karrierjéhez profiként nem ért fel, de öt Pro Bowl szereplést, és négy All Pro csapatba jelölést fel tud mutatni. (gsn)

9. Billy Sims (RB, Oklahoma) - 1978 Draftolva: 1980 - 1. kör 1. pick Detroit Lions
A Sooners szupersztárja Detroitban sem okozott csalódást a szurkolóknak. Amint a csapatba került, a Lions ismét playoff várományos lett. Komplett futójátékos volt, belső és külső futásoknál is produktív, valamint passzokkal is megjátszható. Sims rögtön első évében 1000 yard felett zárt, bekerült a Pro Bowl csapatba, és az Év Újonc Támadójátékosának is megválasztották. Ezt további két 1000 yard feletti szezon követte a következő négy évben. 1984-ben, a Minnesota Vikings elleni divíziórangadón Sims súlyos térdsérülést szenvedett, ami rövid, de annál fényesebb profi karrierjének végét jelentette. Öt éve alatt 5106 futott yardig jutott 4,5 yardos labdacipelésenkénti átlag mellett, és 2000 elkapott yardot is felmutatott, összesen 47 TD-t szerezve. Háromszoros Pro Bowler, a College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

10. Herschel Walker (RB, Georgia) - 1982 Draftolva: 1985 - 5. kör 114. pick Dallas Cowboys
Ha minden idő legjobb college RB-jét kell megneveznünk, akkor szinte biztos, hogy Herschel Walker neve az első, ami eszünkbe jut. Ő volt a tökéletes egyetemi futójátékos, aki dominálta az egyetemi pályákat. Freshmanként elért 1616 yardja (és két mérkőzést mulasztott is!!!) ma is rekord, akárcsak három év alatt elért 5259 futott yardja. Egyetemi pályafutása elismeréseként a College Football Hall of Fame tagja. Nagyszerű RB volt, aki külső és belső futásoknál is használható volt egyetemi szinten, világklasszis sprinterekével vetekedett gyorsasága, és olyan kezei voltak, mint egy elkapónak. Herschel National Champion és Heisman győztes volt junior szezonja végére, és úgy döntött, hogy túl nagy sztár ő ahhoz, hogy az NFL-re várjon. Akkoriban még nem lehetett senior év előtt kijönni a draftra, így Herschel úgy döntött, más ligában próbálkozik. Ez az NFL rivális ligája, a USFL lett, ahol három évet töltött. Különösen az 1985-ös szezonjában volt elemében, 2411 futott yardja abszolút rekord az észak-amerikai profi futball ligákat tekintve. A liga csődje után került Herschel Walker az NFL-be. A Dallas előrelátóan lefoglalta játékjogát. De ekkoriban gyengén szerepelt a csapat, és nem igazán tudták hogy kihasználni a Walkerben rejlő lehetőségeket. 1988-ban zárta legjobb évét, amikor 1514 yardig jutott, de csapata 3-13-as mutatóval zárt. A következő évben, október 12-én az NFL történelem egyik leghangzatosabb eseményére került sor. A katasztrofálisan szereplő Cowboys Walkert két harmadik és egy tizedik körös draftpick társaságában Minnesotába tradelte, a Vikings három első körös, három második körös, egy harmadik körös és egy hatodik körös draftjogáért, illetve öt kezdő játékosért. Minden idők legnagyobb, és talán legegyoldalúbb tradeje önmagában letette az 1990-es évek Dallas Cowboys dinasztiájának alapjait. A Vikings szerencsétlenségére Walker innentől már nem volt annyira terhelhető mint korábban, inkább külső futó és elkapó volt. Három évet töltött Minnesotában, majd hármat Philadelphiában, egyet New Yorkban a Giantsnél, és két évet a Dallas Cowboysba visszatérve. 12 éves NFL karrierje alatt 8225 futott, 4859 elkapott, és 5084 kickoff return yardig jutott. Kétszeres Pro Bowler és All Pro. A focin kívül számtalan terület érdekelte, fekete öves volt karatéban és olimpiai kerettag tékvandóban, valamint az 1992-es albertvillei olimpián hetedik volt kettes bobban. 2008-ban megjelent önéletrajzában beszámolt személyiségzavaráról, újra és újra előtörő hallucinációiról és emlékezetvesztéséről, amelyek mind felelősek azért, hogy nem lett belőle jobb játékos az NFL-ben. (gsn)

11. Jim Plunkett (QB, Stanford) - 1970 Draftolva: 1971 - 1. kör 1. pick New England Patriots
Több egykori college-Pac-10 edző is úgy vélte: Plunkett lehet a legjobb pro QB, akit valaha láttak, és Plunkett első szezonjában úgy tűnt, hogy a fiatal irányítóból franchise QB is lehet. Rookieként 19/16-os TD/INT mutató mellett kettőről hatra növelte a Pats által szerzett győzelmek számát - ám a sikeres debütálást visszaesés követte. További négy sikertelen szezont töltött a New England színeiben, majd a San Fransico 49ersnél próbálkozott, végül a Raidersnél kötött ki. Dan Pastorini sérülése után mágikus 1980-as szezont produkált és a 33 éves irányító Super Bowl győzelemre vezette a Fosztogatókat. Három évvel később megismételte ugyanezt a bravúrt: backupként kezdte a szezont, ám Marc Wilson kiesése után, ismét kezdőirányítóvá lépett elő, és vele a Raiders újabb Super Bowlt nyert. 1980-ban a Super Bowl MVP és az Év visszatérője (Comeback Player of the Year) címet is megkapta, és tagja a College Football Hall of Fame-nek is. (Igor)


12. Vinny Testaverde (QB, Miami (Fl.)) - 1986 Draftolva: 1987 - 1. kör 1. pick Tampa Bay Buccaneers
Az NFL egyik legnagyobb vándorának és veteránjának számító Testaverdét eredetileg a Bucs draftolta, ám a fiatal irányító hamar közellenséggé vált - második szezonjában 35 interceptiont dobott, és a média, valamint a szurkolók nem sokára gyorsan ellene fordultak. Testaverde előbb Clevelandben próbálkozott Kosar utódjaként, majd a már Baltimore-ba költöző franchise-ból a New York Jetshez igazolt. Többször is rájátszásba vezette a csapatot, egy legendás meccsen pedig több mint húszpontos hátrányból fordított vezetésével a Jets a Dolphins ellen. Később a Cowboys, Jets (újból), Patriots és Panthers csapatában is megfordult - a 44 éves játékos huszonegy éves pályafutását Párducként, ám a tampai Raymond James stadionban játszott meccsen fejezte be. A kétszeres Pro Bowler játékos pályafutása során több mint 46,000 yardot passzolt, ezzel hatodik az örökranglistán, 275 passzolt TD-jével nyolcadik a TD átadások kategóriájában. (Igor)

13. George Rogers (RB, South Carolina) - 1980 Draftolva: 1981 - 1. kör 1. pick New Orleans Saints
Rogers a South Carolina egyetemről úgy búcsúzott, hogy utolsó meccsének szünetében visszavonultatták a 38-as mezét. Egyedülálló játékos volt a nem túl eredményes egyetem történetében. Az NFL-be lépve a Saints játékosa lett, ahol erőfutóként számítottak rá. Az Archie Manning vezette csapatban akkori rookie rekordnak számító 1647 yardot futott, az Év Újonc Támadójátékosa lett, és a Pro Bowlra is meghívták. Második szezonjának nagy részét sérülten játszotta végig, és bár két produktív évet még New Orleansban töltött, nem ért fel első éve számaihoz. 1985-ben a Redskinshez tradelték, Joe Gibbs a visszavonult Riggins utódját látta benne. 1986-ban kiváló évet zárt, 1203 yardot ért el a földön, és 18 TD-t szerzett. Második Pro Bowl meghívója volt a jutalma teljesítményének. Innentől azonban csak rossz következett, makacs sérülései elhatalmasodtak, és már csak egy évet töltött az NFL-ben. Utolsó szezonjában Super Bowlt nyert, de alig szerepelt a mérkőzésen, ezúttal is sérülései miatt. Kiváló futó lehetett volna belőle, ha nem lett volna annyira sérülékeny. 29 évesen már nem szerepelt az NFL-ben. (gsn)

14. Doug Flutie (QB, Boston College) - 1984 Draftolva: 1985 - 11. kör 285. pick Los Angeles Rams
A Boston Collegeból indult irányító hosszú karrierje szinte regényesen változatos és fordulatos volt. Alacsony termete miatt már az egyetemen is kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy megfelelő poszton játszik-e, de fogyatékosságait elsőrangú mozgékonysággal és helyzetfelismeréssel kompenzálva sikerült eloszlatnia a kétkedők nagy részének aggályait. Eredményes egyetemi karrierjére 1984-es teljesítményével tette fel a koronát, amelynek legemlékezetesebb momentuma a Miami Hurricanes elleni 47-45-ös győzelmet kicsikaró "Hail Mary" TD-passza volt. Ebben az évben Flutie személyében 1971 óta először kapta meg a Heismant quarterback. Az NFL szaktekintélyei által "méreten alulinak" talált játékost csak a draft 11. körében választotta ki az LA Rams (ezzel a draftolatlan Jason White-ot és Charlie Wardot leszámítva a legkésőbb draftolt Heisman-győztesnek számít), de Flutie addigra már leszerződött a USFL-ben játszó New Jersey Generals-hoz. 1985-ben kései sérüléséig itt játszott, majd a rivális liga 1986-os megszűnését követően a Chicago Bearshez került. Sem itt, sem később a Patriots-nál nem tudott olyan produkcióval előrukkolni, ami miatt marasztalták volna. Ezek után 1990-től kezdetét vette Doug Flutie pályafutásának legsikeresebb időszaka a Kanadai Futball Ligában. A BC Lions színeiben 1991-ben elért 6619 passzolt yardja rekord a profi futballban, másik két csapatával a Calgary Stampeders-szel és a Toronto Argonauts-szal pedig három bajnoki címet szerzett (1992, 1996, 1997), és mindhárom Grey Cup-döntőben ő lett az MVP. Kilenc év távolmaradás után Flutie a Buffalo Bills színeiben tért vissza az NFL-be és csapatát a rájátszásig vezetve kiérdemelte az Év Visszatérőjének járó elismerést. 1999-ben a menetelés megismétlődött, de Flutie a Titans elleni, később a Music City Miracle néven elhíresült meccsen a kispadon találta magát, majd 2000-ben még kevesebb lehetőséghez jutott. A veterán irányító következő 4 idényét San Diego-ban töltötte, 2002-től Drew Brees cseréjeként. Ezalatt ő lett a legidősebb játékos, aki egy meccsen két futott touchdownt ért el. 2005-ben 43 évesen egy idényre visszatért a New Englandhez, és a szezon és az ABC csatorna utolsó hétfő esti mérkőzésére beállva, miközben a rivális Jets-nél a 42 éves Vinny Testaverde irányított, először fordult elő, hogy két 40 fölötti QB játszott egymás ellen. Egy héttel később Flutie egy extra pontot ún. drop kick révén értékesített, amire 1941 óta nem volt példa a liga történetében, s amely a Patriots főedzője, Bill Belichick szerint afféle búcsúajándék volt a kanyargós játékospályát bejáró irányító visszavonulása alkalmából. Doug Flutie 2007-ben bekerült a College Hall of Fame-be és a Kanadai Sport Hall of Fame-jébe. (Szabler)

15. Ricky Williams (RB, Texas) - 1998 Draftolva: 1999 - 1. kör 5. pick New Orleans Saints
Az utóbbi évek egyik legérdekesebb és legmozgalmasabb pályafutását mondhatja magának az egykori “Texas Tornado”, aki számtalan egyetemi futórekordot megdöntve (többek közt legtöbb futott yard, TD és legtöbb szerzett pont) érkezett az 1999-es draftra. Nem túl nagy meglepetésre Ricky már az ötödik helyen elkelt - ám az, hogy a New Orleans Saints volt a csapat, amelyik feltradelt érte, és tény, hogy Mike Ditka összesen 8 picket adott Williamsért (az összes New Orleans draftjogot az 1999-es draftról, és a 2000-es draft 1. és 3. körös választását) már jóval nagyobb megdöbbenést keltett. A Saints egyetlen válaszottjaként rögtön hatalmas súly nehezedett a fiatal futóra, akitől azonnali bizonyítást vártak. Williams nem teljesített rosszul, első három évében 884, 1000 majd 1245 futott yardig jutott, ám a csapat pocsék teljesítménye Ditka kirúgásához és Williams eltradeléséhez vezetett - a Miami két elsőkörös választást kínált, és a Saints kapott az alkalmon. Ironikus módon Ricky már első Dolphins-os évében meghálálta a bizalmat: 1853 futott yarddal és 16 touchdownnal vezette a ligát, és a Pro Bowl-keretbe, valamint a liga csapatába is beválaszották.
Az egykori Longhorn karrierje azonban újabb fordulópontot vett: 2004 májusában kiderült, hogy Williams pozitív doppingteszten érték (marijuána volt a tiltott szer), és hosszas huzavona vette kezdetét. A rendkívül félénk, szociálisan érzékeny és más pszichológiai problémákkal is küszködő futó bejelentette visszavonulását, és a 2004-es szezon során nem lépett pályára. Ám a történet számtalan további csavart tartogatott: Ricky 2005-ben visszatért, és 12 meccsen játszott, majd 2006 februárjában újabb drogteszten bukott le és ezt újabb 1 éves eltiltás követte. A futó ekkor észak felé vette az irányt és a 2006-os évad során a kanadai ligában mutatkozott be (11 meccsen szerepelt itt), majd az NFL vezetőségével szorosan együttműködve vállalta, hogy hetente hagyja magát tesztelni egy NFL-visszatérés reményében. Újabb hosszas huzavona után Williams sikeresen vissza is tért, ám 2007-ben mindössze 6 cipelésre tellett tőle, mert a Steelers elleni meccsen súlyos vállsérülést szenvedett. Egy újabb szezonra leigazolt a Delfinekkel, és a legutóbbi éve már jobban sikerült: Ronnie Brownnal ütős párost alkotva egészen a rájátszásig segítették a Miami gárdáját, és Williams 659 futott yardja mellett 5 TD-t is szerzett. Megdöbbentőnek tűnhet, de Williams még mindig csak 31 éves. Bár vélhetően sosem lesz olyan domináns, mint azt 2002-es Pro Bowl-évében mutatta, a rendkívül sokat megélt futónak még jó néhány remek éve lehet a profi ligában. (Igor)

16. Steve Owens (RB, Oklahoma) - 1969 Draftolva: 1970 - 1. kör 19. pick Detroit Lions
Owens a Sooners történetének talán leginkább terhelhető futója volt. A fehér futójátékos három éves karrierje alatt 56 TD-t szerzett, és volt egy 17 mérkőzésen át tartó sorozata, amely során nem maradt 100 yard alatt. A Lions választotta a drafton, de Owens inkább volt college RB, mintsem profi szinten alkalmazható futó. Rövid újonc éve után, amelynek sérülés vetett véget, 1971-ben a Lions történetében elsőként lépte át az 1000 futott yardot, és a Pro Bowlra is meghívták. 1972-től kezdve azonban fokozatosan visszaesett, sérülései elhatalmasodtak. Bár még három évet a ligában töltött, egyik szezonját sem bírta végig, és amikor játszott, akkor sem volt úgy terhelhető, mint egyetemen. 1974-ben vonult vissza, hat NFL-ben töltött év után, amikor már nem tudott felépülni legújabb térdsérüléséből. Egy Pro Bowlján, és 1000 yardos évén kívül komolyabb sikerei nem voltak a profiligában. 1991 óta a College Football Hall of Fame tagja. (gsn)

17. Mike Rozier (RB, Nebraska) - 1983 Draftolva: 1984 - 1. kör 2. pick Houston Oilers (USFL supplemental draft)
Rozier minden idők egyik legjobb egyetemi szezonját produkálta utolsó nebraskai egyetemi évében: majdnem 2500 yardot és 29 TD-t szerezve nyerte a Heismant (ebből 2148 futott), és utolsó négy alapszakaszbéli meccsén több mint 200 yardot futott. Sőt, az Orange Bowl első félidőjében is 138 yardnál tartott a Miami Hurricanes védelme ellen, ám a harmadik negyed elején bokasérülést szenvedett, és a Cornhuskers elbukta a bajnoki döntőt. A profi football-életben ekkoriban dúló ligaharcok miatt, Rozier első két évében a rivális USFL ligában játszott, előbb a Pittsburgh, majd a Jacksonville csapatában - itt nyújtotta profi karrierje legjobb teljesítményét is egy szezonban szerzett 1320 futott yardjával. A USFL összeomlása után az NFL-ben is kipróbálta magát, ám itt már nem volt képes kimagaslót alkotni: nyolc éves pályafutása során 4462 yardot futkározott össze az Oilers és a Falcons színeiben és két Pro Bowlra is bekerült, ám nem volt többé az a domináns futó, mint egyetemi bokasérülése előtt. Pályafutása elismeréseképpen 2006-ban beválaszották a College Hall of Fame-be. (Igor)

18. Bo Jackson (RB, Auburn) - 1985 Draftolva: 1986 - 1. kör 1. pick Tampa Bay Buccaneers és 1987 - 7. kör 183. pick Oakland Raiders
Az egyetemi évei alatt baseballt és futballt egyaránt magas szinten űző atléta az Auburn Tigers színeiben utolsó évében, 1985-ben alkotta a legnagyobbat. 1786 futott yarddal és 6,4 yardos futásonkénti átlaggal érdemelte ki a Heisman Trófeát, (az elismerés történetének legszorosabb szavazásán Bo csupán 45 vokssal előzte meg az Iowa irányítóját, Chuck Longot) és jogait az 1986-os drafton a Tampa Bay Buccaneers szerezte meg. A floridaiak azonban nem voltak hajlandók új szerzeményük számára engedélyezni, hogy baseball-karrierjét is egyengesse, s amikor választás elé állították, Bo Jackson az NFL-csapat helyett inkább az MLB-ben szereplő Kansas City Royals-hoz szerződött. Egy év múltán újra megjelent a drafton, ahol a sportoló baseball iránti szenvedélyét elfogadó Al Davis szerezte meg. A futó csak a baseballidény végeztével öltötte fel a Raiders ezüst-fekete szerelését, de izgalmas játéka miatt így is állandó csodálat övezte. Kivételes fizikai adottságait kiaknázva öklelte fel vagy rázta le magáról a védőket, de ezeket az adottságokat némiképp meghazudtoló irányváltásai és sebessége tették őt igazán rettegett ellenféllé. Bo futballkarrierje kapcsán szinte kötelező jelleggel merül fel a kérdés, hogy "mi lett volna ha"? Mi lett volna, ha mindent a futballra tesz fel? Mi lett volna, ha pályafutásának nem vett véget idő előtt egy 1991. januári playoff-mérkőzésen elszenvedett csípősérülés? A történelmietlen kérdésre sok hozzáértő egybehangzó válasza az, hogy Bo Jackson minden idők legjobb futói közé emelkedhetett volna. Így mindössze 38 mérkőzésen lépett pályára, de ezeken a találkozókon 2782 yardot gyűjtött és 5,4 yardos labdacipelésenkénti átlaga hivatalos csúcs is lehetne, ha nem maradna el 135 futással a kvalifikációs követelményektől. (Szabler)

19. Charles White (RB, USC) - 1979 Draftolva: 1980 - 1. kör 27. pick Cleveland Browns
White nem volt a legerősebb és leggyorsabb futó, ennek ellenére képes volt egyetemen mérkőzésenként 30-35 labdacipelésre. Rá épült a Trojans támadójátéka karrierje során. Ma is ő tartja a USC all-time rekordját 6245 futott yarddal, pedig milyen RB-k kerültek ki azóta és őt megelőzően is a USC-ről… Így nem meglepő, hogy 1996 óta a College Football Hall of Fame tagjának vallhatja magát.
Profi pályafutása azonban kevés dicsfényt hozott. Egyetemi sztársága a drogok felé terelte, és egész NFL pályafutását meghatározta kokain függősége, amivel nem tudott megküzdeni. Első négy, Clevelandben töltött évében mindössze 942 futott yardig jutott, 3,4 yardot nyerve labdacipelésenként. Utolsó éve volt csak igazán tragikus, amikor 2,6 yard/carry mutatót ért el. 1985-ben el is bocsátották, és a Rams csapott le rá, ahol  egyetemi mestere, John Robinson dolgozott akkoriban. Ez sem hozott túl nagy változást, White gyengélkedett Eric Dickerson mögé szorulva. 1987-ben, mikor Dickerson Indianapolisba távozott, ő lett a kezdő RB, és a remek fal mögött 1374 yardig és 11 TD-ig jutott. Teljesítményét egy Pro Bowl meghívóval jutalmazták. 1988-ban azonban visszatértek a korábbi gyenge évek. White utolsó szezonja volt ez a profik között, év végén Robinson elküldte egyik kedvenc játékosát a Ramstől, és senki sem kínált neki szerződést. (gsn)

20. Archie Griffin (RB, Ohio State) - 1974 és 1975 Draftolva: 1976 - 1. kör 24. pick Cincinnati Bengals
Az egyetemi bajnokság történetének egyetlen kétszeres Heisman díjasa, aki Ohio államban ma is élő legendának számít és egyetemi karrierjéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Griffin második egyetemi meccsén csapatrekordot döntött 239 futott yardjával (később ezt önmaga megdöntötte második évében), és négy éven át az Ohio State csapatának kiemelkedő alakja volt: 31 egymás követő meccsen szerzett legalább 100 yardot futásból, és azokon a találkozókon, ahol pályára lépett, a Buckeyes 40-5-1-es mérleget halmozott fel. Azt azonban mindenki sejtette, hogy az apró termetű futó (5’9, 190 font) számára nem terem majd ennyi babér a profi liga világában, és valóban: a mindössze 24. helyen választott játékos sosem volt képes egyedüli futóként cipelni a terhet a Cincinnati csapatában. Ennek ellenére kiváló sebessége és remek kezei lehetővé tették, hogy ideális 3rd down backként szolgáljon, 10-12 futásra és néhány elkapásra minden meccsen képes volt. Az 1981-es szezonban eljutott egész a Super Bowlig, ám a Bengals vereséget szenvedett a Montana vezette 49erstől. Griffin hét szezon alatt 2800 futott és 1600 elkapott yardot, valamint 13 TD-t szerzett, és visszavonulása után tevékeny szerepet játszott és a mai napig játszik is az Ohio State egyetem sportéletében különböző munkakörökben. 1986-ban az egyetemi, 1996-ban pedig a középiskolai Hall of Fame-be választották be a legendás játékost. (Igor)

21. Ron Dayne (RB, Wisconsin) - 1999 Draftolva: 2000 - 1. kör 11. pick New York Giants
A "Dayne Train"-t az NCAA futball történetének egyik legkiválóbb futójaként tartják számon. Az inkább szorgalmával és megbízhatóságával, mintsem sziporkázó stílussal kitűnő erőfutó már első egyetemi évétől kezdő volt és végül rekorddöntő egyetemi összteljesítménnyel, 6397 yarddal zárt. A négy év alatt 12 mérkőzésen jutott 200 yard fölé, de legemlékezetesebben alighanem az 1999-es és 2000-es Rose Bowlon játszott, amikor MVP címet érő produkcióval vezette diadalra a Borzokat. Dayne NFL-beli pályafutása ígéretesen indult a 2000-ben Super Bowlban szereplő New York Giants-nél, amikor a villámgyors ("Lightning") Tiki Barber játékát kiegészítő "Thunder" futóként 228-szor cipelte a labdát és 770 yardot könyvelhetett el. A következő idényekben azonban szerepe fokozatosan csökkent, és a Dayne súlyával és futóstílusával elégedetlen Jim Fassel vezetőedző leginkább csak gólvonal-közeli helyzetekben számított rá. Az edzőváltás új kezdés ígéretét hozta a a futó számára, de az eredményes 2004-es előszezon után Tom Coughlin is az oldalvonalon túlra száműzte, mivel állítólag nem tetszett neki, hogy Dayne nehezen tud kitörni a szerelésekből. Mások szerint egyetemi évei alatt megszokott nagy játékainak hiánya is hozzájárult újabb mellőzéséhez. 2005-ben a Denver Broncos-t, 2006-2007-ben pedig Gary Kubiakot követve a Houston Texans-t erősítette, ám új állomáshelyein csupán időleges fellángolásai voltak (2005-ben a Cowboys elleni Hálaadás Napi derbin, 2006-ban a Colts-szal szembeni meglepetésszerű győzelem alkalmával). Ron Dayne 2008-ban már nem talált magának csapatot és jelenleg is free agentként vár egy újabb lehetőségre, amit valószínűleg egyik NFL csapattól sem fog megkapni. (Szabler)

Lang Péter (Igor), Tálosi Tibor (haromt), Dorkó Szabolcs (Szabler) és Gaál Sándor (gsn)