A párbaj (2008) - XI. rész

1. A Buffalo Bills csodálatosan kezdte az idényt, a liga egyik legmeggyőzőbb játékát nyújtották, és 5-1-es mutatóval álltak egy héttel a bye weekjük után. Azóta azonban nagyon visszaesett a teljesítményük, összeomlás jelei látszódnak. Három vereséget szenvedtek egyhuzamban, és a játékuk nem emlékeztet a szezon elején nyújtott produkcióra. Sikerül-e még a Billsnek talpra állnia?

Lang Péter (Igor): Nem
Kissé kétértelmű a kérdés: először is definiálom hát, hogyan értem a “talpraállás” szót. Talpraállás alatt azt értem, hogy a Bills képes lesz meccseket nyerni, és visszatérni az AFC Eastért tartó versenyfutásba, valamint képesek lesznek újból szolid védekező teljesítményt bemutatni, az elmúlt hetek vesszőfutása ugyanis nagyrészt a védelem gyengébb teljesítményének köszönhető - a Patriots, a Dolphins és a Cardinals ellen is több mint 350 yardot engedtek az ellenfeleknek, így pedig igencsak nehéz nyerni.
A válaszom azonban nemleges - bár a Bills remekül kezdett, és a 4-0-s startjuk igencsak impresszívnek tűnt egykoron, ideje újraértékelni a szezont, és a csapatok erősségét.
A Seattle elleni hazai győzelem tetszetős, de jól látható hogy az idei Seahakws már csak árnyéka az elmúlt évek divíziógyőztes csapatábak. A Jacksonville elleni idegenbeli sikerre is sokan csettintettek, ám azóta kiderült, a Jaguárok is a “pretender” kategóriába, a szezon előtt túlértékelt csapatok kategóriájába estek. A Raiders elleni egypontos kínszenvedéses hazai győzelem, és a Rams elleni győztes meccs sem esik akkora súllyal a latba - hisz két olyan csapatról van szó, amely idén TOP 10-es draftcéduláért harcol. A Chargers elleni győzelem is a so-so kategóriába esik: a nevek alapján kiváló csapat a San Diego, idei teljesítmény alapján nem igazán. Úgy tűnik tehát, hogy a Billsnek nem sikerült egyetlen olyan győzelmet sem aratnia, amelyet “minőségi” ellenfél ellen aratott volna - mind az 5 sikerüketnegatív mérlegű csapatok ellen szereztük.
Az eddig nem említett meccsek közül kiütéses vereség az idény egyik meglepetéscsapata ellen, és mindhárom divíziórivális ellen kikaptak (igaz, a Dolphins és a Pats jön még látogatába téli meccsre majd), de ez az utóbbi tény megengedhetetlen egy olyan csapatnál, amelyik PO-részvételről álmodik.
Ráadásul amint azt már fentebb említettem, a védelem a jobb csapatok ellen rendre eltűnik: az eddigi több mint fél szezonnyi meccsen szerzett 5 pick és 14 sack nagyon kevés, különösen ha azt nézzük, hogy a bye week eltelt egy hónap alatt (1-3-as mérleg) mindössze 2 picket és 3 sacket produkált a gárda - vagyis a jobb csapatok ellen általában eltűnik a defense. Szó se róla, az offense is néha-néha akadozik, ám Buffalóban ezt eddig is tudták, és megszokhatták már a szurkolók, inkább a védőcsapat idei gyengébb teljesítménye adhat okot aggodalomra.
A hátralevő meccsek pedig nem tűnnek annyira egyszerűnek: a Browns és a Chiefs elleni találkozók kulcsfontosságúak lesznek, mert ez a két meccs a “must-win” kategóriába tartozik, ám a rendkívül szélsőséges Barnák és Főnökök is csúnyán meglephetik a buffalói gárdát. Ezután jön a feketeleves, a szezon hátralevő része még keményebb lesz: a 49ers után három meccs a divízióellenfelek ellen, amikor a rájátszás kérdése ténylegesen is eldől majd, és egy érdekes út Inevsco Fieldre, ami ha nem is feltétlen a Broncos idei csapata, hanem inkább az utazás miatt lehet fárasztó.
Ahogy említettem, a védelem visszaesése és a turnoverek hiánya miatt nem vagyok túlságosan optimista - véleményem szerint a Bills lemarad a rájátszásról, és a D nem lesz képes arra, hogy hirtelen megváltsa a világot.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Óriási meglepetés a Bills összeomlása. Nagyon sok oka van annak, hogy az egykor a liga egyik legjobb csapatának tartott együttes jelenleg 5-4-es mutatóval áll. A támadójátékban elsősorban a fal teljesítményét említeném okként Jason Peters-szel az élen. A tavaly Pro Bowlig jutó LT közelében nincs annak a teljesítménynek, ami elvárható lenne tőle 2007-es produkciója alapján. Brad Butler hiányzott még sokat sérülése miatt, de a hétvégén visszatér, center poszton pedig váltottak is a gyengélkedés miatt. Nem tudnak utat nyitni a futóknak, Edwards is többet van a földön, mint kellene neki. Nem lehet tudni, hogy miért történik ez, hiszen a szezon elején még elfogadhatóan dolgozott az egység. A passzjátékban a fal tevékenysége vezetett Edwards kieséséhez is, ami láthatóan maradandó nyomokat hagyott a szezont remekül kezdő QB-ben. Emellett elsősorban a második-harmadik elkapók kiesése okoz gondot, amely nehezíti Lee Evans kibontakozását. Futójátékban sokan hibáztatják Marshawn Lynchet, én azonban ettől eltekintenék, még akkor is, ha sokan azt mondják, McGahee anno sokkal rosszabb fal mögött is jobb volt. Az a fal neveket tekintve rosszabb volt, ez igaz, de az idei teljesítményük van olyan rossz, mint a korábbi egységé, ha nem rosszabb, különösen az utóbbi hetekben... 
A védelemben Schobel hiánya a legaggasztóbb, és nem is várható hogy rövid időn belül visszatér a Pro Bowler DE. Az AFC East legjobb pass rusher DE-je előre láthatóan leghamarabb decemberben látjuk majd a pályán, hiányában a pass rush nem az igazi. Marcus Stroud szezon eleji dominanciája is a múltba tűnik, az offseason nagy szerzeménye gyengébben játszik, mint év elején. Az LB sor elfogadhatót nyújt, de elmaradnak attól a szinttől, amit Angelo Crowellel hozhattak volna. A legfontosabb hiányzók Schobel mellett a secondaryből kerültek ki. Jabari Greer a csapat legjobb CB-jévé emelkedett, köszönhető ez McGee többmeccses kihagyásának, illetve annak is, hogy a korábbi Pro Bowler returner nem 100 %-os állapotban vállalta a játékot az elmúlt meccseken. A Bills nagy vereségsorozata azonban azóta tart, mióta gyengébben játszik, illetve egyáltalán nem játszik Donte Whitner, a csapat legjobb safetyje.
Sok tehát a sérülés és formahanyatlás, de emellett ki kell emelnünk, hogy a csapat mintha nem is teljesen lenne ott fejben a meccseken. Az elmúlt két összecsapáson ilyen jeleket is fel lehetett fedezni, az elszántság és győzelem akarása is hiányzik a csapatból.
Whitner visszatér a hétvégén, McGee egyre inkább közel a teljes felépüléshez, a többiek formájában pedig remélhetőleg javulás áll be, mert ez a csapat nem ennyit tud, amit az elmúlt három mérkőzésen mutat. Playoff kaliberű társulatról van szó, amelynek ideális esetben az AFC East első helyéért kellene küzdenie ebben az évben.
Ideális fordulópont lehet az MNF mérkőzés. Emlékezzünk, tavaly évek múltán rendeztek MNF-et Buffaloban, és a sok sérülttel kiálló, tehetségben és játékosállományban a versenyt a Dallas Cowboys-szal felvenni képtelen Bills hatalmas küzdelemre késztette az NFC legjobb mérlegű csapatát. A legfontosabb az, hogy lelkesen játszottak, hihetetlen módon fel tudtak pörögni a mérkőzésre. Valami ilyesmire van szükségük idén ahhoz, hogy visszataláljanak önmagukhoz. Tavaly az MNF után 1-4-gyel álltak, de a mentális fordulatnak is köszönhetően négy mérkőzést nyertek sorozatban és utána végül majdnem sikerült elérniük az 50 %-os mutatót év végén.
Mivel az elmúlt három meccsen az AFC East három csapatától kaptak ki, így a Billsnek mindenképpen le kell győznie a divízióriválisokat, amikor legközelebb találkoznak. Nem egyszerű feladat. Minden más csapat jobban áll a divízióban, mint ők (Jets 3-1, Patriots 2-2, Dolphins 2-1, Bills 0-3). Így gyakorlatilag még nehezebb a Bills helyzete, ha playoffba akar kerülni. A sorsolásuk megvan hozzá, hogy az AFC East ellenfeleken kívül akár mindenkit megverjenek, az AFC East csapatok ellen pedig minden egyes mérkőzés sorsdöntő összecsapás. De csak akkor lehet eredményes a Bills, ha szemléletben és játékszínvonalban is változás következik be. Véleményem szerint ezek megvalósulnak (mint írtam korábban, ebben az országos nyilvánosság, az MNF nagy lépés lehet) és a Bills képes lesz talpra állni.

2. 2007-ben az NFL Draft 7. körében a Minnesorta Vikings lefoglalta a Coastal Carolina egyetem QB-jének, Tyler Thigpennek a játékjogát. Thigpent szeptemberben elengedte a Vikings azzal a céllal, hogy majd a practice squadjukra helyezik. Ez azonban nem történt meg, hiszen a Chiefs lecsapott a játékosra. Thigpen az idei évben sok lehetőséget kapott Kansas Cityben a bizonyításra, annak köszönhetően, hogy Croyle és Huard is sérülésekkel küszködött. A fiatal tehetség az utóbbi hetekben kiválóan játszik, sokan már a Chiefs jövőbeni franchise QB-jét látják benne. Tyler Thigpen lesz-e a megoldás a Chiefs Trent Green eltradelése óta fennálló QB problémáira, lehet-e ő a Chiefs franchise QB-je?

Lang Péter (Igor): Nem
Bár nagyon örülnék ha a számomra rendkívül szimpatikus Thigpen sikeres NFL pályafutást futna be, egyelőre korainak tartom a Coastal Carolina egyeteméről érkezett játékosra a “franchise QB” címke rásütését. Ugyan a kérdés megfogalmazása elég érdekes… a “lehet” szócskával szemben elég nehéz kontra érvet kifejteni, ám jelenleg úgy vélem, hogy Thigpenből (sajnos) a legnagyobb valószínűség szerint nem lesz franchise QB.
Ennek elsőszámú akadálya a Chiefsnél jelenleg fennálló igencsak kérdéses QB szituáció: Damon Huard ugyan valószínűleg már csak rövid távon lesz a klubnál, ám Brodie Croyle személyében akad egy fiatal riválisa. Croyle egyelőre nem bizonyította hogy képes kiváló teljesítményre és tudná vezetni a csapatot, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a szezon elején ő volt a Chiefs kezdő irányítója.. és nem Huard vagy Thigpen. Még ha Thigpen jelenleg jó teljesítményt is nyújt, kérdéses hogy jövőre a holtszezonban és a training camp során, hogyan dönt majd az edzői stáb. Thigpen nyújthat tehát akármilyen jó teljesítményt is az idén, valószínű, hogy azzal csak az idei szezonra biztosítja be magának a kezdő QB szerepkört, jövőre pedig a Chiefs canteen lesz egy Derek Andeson-Brady Quinn-féle szituációban, két fiatal tehetséges kezdő QB közül választani.
Ráadásul nagyon gyakran emlegetjük a “ha” szócskát, amikor Thigpenről és a jó teljesítményről elmélkedünk egy mondatban. Szó se róla, az utóbbi három héten kiváló teljesítményt nyújtott (6 TD, 0 INT a Jets, Tampa Bay és San Diego ellen), annak ellenére, hogy a csapat mindhárom meccsen szoros vereséget szenvedett, Thigpen végig a meccsben tartotra őket. Korábban a Falcons ellen, viszont a futójáték támogatása ellenére is három picket dobott, a Titans ellen mindhárom irányító próbálkozhatott, és bár egyikük sem villogott, ott is inkább mozgékonyságával és futott TD-jével tűnt ki, Croyle azonban eredményesebben dobált nála. A következő meccseken ismét gyengébb védelmek ellen léphet pályára (New Orleans, Oakland, Denver, Cincinnati,e tc), sőt az egész hátralévő év során nem lesz olyan ellenfele a Chiefsnek, aki egy igazi, kőkeméns védelemmel rendelkezne.. a Buffalo és Miami elleni meccseket azért érdemes lesz megfigyelni, és megnézni, ott hogyan álljat a sarat a másodéves irányító.
Harmadrészt a Chiefs is egy olyan csapat benyomását kelti, ahova három-négy kulcsfontosságú posztra mindenképp muszáj lesz játékost szerezni - főképp a védelem szorul némi vérfrissítésre, de egy második számú WR, és a futókérdés megoldása is kulcsfontosságú - ilyen körülmények között, pedig nagyon nehéz egy QB-nek eredményesen és hatékonyan dolgoznia.. akármilyen jó is az adott irányító, könnyen előfordulhat, hogy egy-két dolog nem jól sül el, és a csapat a gödörben találja magát (lásd Cincinnti Bengals, 2008-as évjárat.) Ilyen esetben pedig általában gyorsabban sül a HC keze, és gyakrabban rendel el QB cserét, mint ahogy azt egy sikeres és győzelmeket halmozó csapatnál tenné - vagyis vesztes csapat háza táján, nehéz kezdő irányítónak maradni sok éven át… és a Kansas City jelenlegi állapotában könnyen lehet, hogy néhány évig még a negatív mérlegű csapatok közé fog tartozni.
Minden érvet figyelembe véve tehát úgy látom, hogy jóval több szól Thigpen ellen, mint az irányító mellett.. és bár kivánom neki a legjobbakat, a Chiefs QB szituációja nem tűnik éppenséggel túl stabilnak, ezért úgy vélem, hogy nem nagyon fognak franchise QB-t kinevezni Kansas City-ben az elkövetkezendő években.

Gaál Sándor (gsn): Igen
Az idei szezonban is középpontban állnak a QB-k. Indult az egész azzal, hogy Brett Favre Jet lett. Folytatódott Tom Brady sérülésével, majd meghatározó QB-k pl. Carson Palmer, Matt Hasselbeck kiesésével, aztán jött egy időszak, amikor egyesek sugallták Peyton Manning képességeinek visszaesését. Mindeközben Drew Brees és Kurt Warner MVP formában játszik, előbbi minden bizonnyal megdönti Dan Marino megdönthetetlennek hitt, 5084 yardos szezonrekordját. Joe Flacco és Matt Ryan újoncként parádézik, Chad Pennington újjászületett, Jay Cutler, Philip Rivers, Trent Edwards, Jason Campbell, Aaron Rodgers és Kyle Orton több lépcsőt ugrott előre, és fejlődik fokozatosan. Az elmúlt hónapban főleg Matt Cassel drámai fejlődése kötötte le a sajtó figyelmét, most pedig itt van nekünk egy Coastal Carolina egyetemről kikerült QB, aki lenyűgöz mindenkit… Egyáltalán milyen egyetem ez a Coastal Carolina? 2003 óta van mindössze futballcsapatuk, így Thigpen volt az első QB-jük. Azóta bekerült innen az NFL-be a Chargers jelenlegi kezdő FB-je, Mike Tolbert, illetve Jerome Simpson is, aki a Bengals WR-e. Tradíciók tehát nincsenek és természetesen nem első osztályú egyetemről van szó.
Szükség volt arra, hogy Thigpen bekerülhessen a kezdő csapatba a Chiefsnél, hogy mind Croyle, mind Huard idénye véget érjen, de ahhoz képest, amit reméltek tőle, a csodát láthatják. Thigpen első mérkőzése kezdőként a Falcons elleni harmadik heti összecsapás volt, amelyen igencsak gyengélkedett, sok hiba tarkította a játékát. Első tíz passzából egyetlenegy jutott el a címzetthez, és Chris Houston kezébe olyan interceptiont dobott a negyedik negyedben, amit NFL szinten ritkán látni… Innentől nem kapott nagyobb szerepet egészen október végéig, csak csereként lépett pályára két alkalommal. Onnantól viszont megállíthatatlan volt. A Jets, a Bucs és a Chargers ellen is lehengerlően játszott. És ha azt figyelembe vesszük, hogy a Jets és a Bucs védelme igen erős, máris valamennyire meg vagyunk győzve, hogy ebben a fiatal irányítóban van valami. De az igazán lenyűgöző nem is az, hogy az elmúlt három mérkőzésen 710 passzolt yardja van, 6 TD átadása és 0 interceptionje, hanem az a magabiztosság, amivel irányítja csapata játékát. Amikor nézzük, hogyan mozog a pályán, milyen pontosan passzol, akkor hirtelen eszünkbe jut Drew Brees, vagy ha college párhuzamot akarunk felállítani, akkor Chase Daniel. Mint egy generális, úgy szervezi csapata játékát. A magassága nincs meg a poszthoz, ebben is hasonlít az előbb kiemelt két játékoshoz. Kinyitották neki a playbookot, osztogatja a labdát mindenkinek a pálya minden pontjára, nem fél, nem választ checkdown célpontot minden második passznál… Ha úgy hozza a helyzet, a lábaival is képes veszélyeztetni. Nem tudhatjuk, mi idézte elő azt, hogy a szeptemberben még hibákra hajlamos QB ekkora javulást mutatott be, de ez a sorozata máris elfeledtette a csapat szurkolóival Brodie Croylet. És úgy gondolom, hogy az is lesz a következmény, hogy ő lesz a jövőben a Chiefs kezdő QB-je, ha Croyle fel is épül a következő szezonra. Többre tartották az egykori Alabama reménységet, de soha nem volt a csapatban olyan sorozata, mint amilyen most van Thigpennek. Soha nem játszott ilyen magabiztosan, és sohasem mutatott ekkora fejlődési lehetőségeket a játéka, mint Tyler Thigpené. Úgy gondolom, Thigpen hosszú távon is megállja majd a helyét, ha nem is lesz elit QB, de egy megbízható irányító válik majd belőle, akire lehet franchiset is építeni.

3. Hétről hétre remek védőteljesítményekkel találkozhatunk az NFL-ben. Szerelések, sackek és labdaszerzések tucatjait halmozzák fel a védőjátékosok. Ki az idei évben az a játékos, aki az eltelt tíz hét alapján leginkább megérdemli az év védőjátékosa díjat?

Lang Péter (Igor): Joey Porter
Nem könnyű kérdés az idén sem a legjobb védőjátékos megválasztása.. fake a front seven tagjai közt találni olyan játékosokat, akik egyelőre remekelnek az idén, végül három játékos közül kellett döntenem. Al Haynesworth a Titans D vezér alakja, és hatalmas szerepe van abban, hogy a nashville-i csapat ilyen kezdett, talán a liga legjobb DT-je jelenleg, és a legjobb védőjátékosok közt is előkelő helyen szerepelne. Gyakorlatilag állandó double team ellenére már 6 sacket szerzett, és ami legjobb védőjátékosok nagy mércéje: a körülötte lévő játékosokat is jobbá teszi.. a másik Titans DT, Tony Brown, akitől aligha vártunk nagy dolgokat az idén, Big Al gyakori dupla emberfogása miatt idén már 3.5 sacknél tart.
A másik nagy név, aki rögtön az eszembe ötlett, John Abraham, aki a Falcons csapatában másodvirágzását éli, és a rendkívül sokat reklámozott Matt Ryan és Michael Turner duó mellett, Abrahamnek és a Falcons D-nek legalább akkora szerepe van a Sólymok idei kivételesen jó szereplésében. Abrahammel ugyan gyakrabban előfodul, hogy el-eltűnik egy-egy meccsre, és fake a gyengébb csapatok ellen brillírozik (Oakland és Detroit ellen három-három, Kansas City ellen pedig két sack), de a 9 meccsen begyűjtött 11 sack így is figyelemre méltó.
A liga legjobb védője címre azonban nálam jelenleg egy 3-4-es OLB pályázhat, aki pályafutása messze legjobb évét produkálja, és nagy szerepe van abban, hogy a Dolphins csapata továbbra is nagy versenyben van az AFC East  - gondolom ennyiből már ki lehet találni, Joey Porterről van szó.
Az ex-Steelerses linebacker, aki 31 éves korával már a veterán játékosok közé tartozik, és az elmúlt két évben nem nagyon váltotta meg a világot: 30 meccsen mindössze 12.5 sacket szerzett, tavaly első Dolphins-os évében mindössze 5.5-et, és őszintén megvallva idén sem vártunk tőle vagy a Miami védelmétől kiugró teljesítmény. Porter azonban rácáfolt a kritikákra: már a szezon felénél több sacket gyűjtött be, mint pályafutása bármelyik korábbi évében, és jelenege 9 meccs után 12 “zsákkal” vezeti a pass rusherek kedvenc statlistáját. Egyedül az Arizona ellen nem sikerült az irányítót földrevinnie, ám míg Matt Cassellt négyszer, Joe Flaccot és Trent Edwardsot kétszer sackelte (a Bills ellen ez egy safetyhez is vezetett) - ugyan sackrekordokat valószínűleg nem fog az év végén döntögetni, de egy Pro Bowl szereplés és véleményem szerint az év védőjátékosa cím könnyedén Miamibn köthez ki.
Parcells, Paul Pascaloni (defensive coordinator) és Jim Reid (OLB coach) kinevezése minden bizonnyal sokat segített az egész csapaton, de érdemes figyelembe venni, hogy igazából csak Porter az, aki a Dophins pass rush-védelméből villog: a csapat összesen 21 sacket gyűjtött be, és ezeknek több mint felét Porter szerezte, senki más nem szerzett kettőnél többet. Hogy ennek ellenére az ellenfeleknek továbbra sem sikerült őt még double teammel semlegesítenie őt, ez mutatja leginkább az OLB idei klasszisát, és a Wildcat-formáció, Ted Ginn és Chad Pennington remek szerepelése ellenére nem feledkezhetünk el az AFC East legjobb védelméről, és annak legfőbb vezéralakjáról sem.
Ha Porter 18-20 sackkel zárja az idényt, és a Dolphins a tavalyi csúfos évad után legalább 8 győzelemet szerez (mindkettőre megvan az esély), akkor nálam az év védőjátékosát Joey Porternek hívják.

Gaál Sándor (gsn): Albert Haynesworth
Lehet 9 mérkőzésen 10-12 sackje egy játékosnak, mások szerezhetnek 80-nál több szerelést, vagy 4-5 interceptiont, mégsem rúghatnak nálam labdába. Ez egyszerűen azért következik be, mert nem minden az, hogy egy játékos statisztikai lapjára mi kerül fel. Elérhet Joey Porter vagy John Abraham 11-12 sacket, attól még nem lesz feltétlenül olyan nagy befolyása a csapat védelmének egészére, annak produkciójára. Hasonló a helyzet a Steelers csapatszinten kiváló védelmével, amelyben a két OLB együtt immár 20 sack fölött jár, de a séma jelentősége igen komoly ezekben a számokban. Természetesen a játékosok képességeit és eddigi produkcióját elismerve mondom ezt. A szerelések száma sem irányadó, lehet szereléseket halmozni a Bengalsban (Dhani Jones) és a Brownsban (D’Qwell Jackson) is, illetve szerezheti szereléseket tucatjait olyan játékos is, akit képességei a többség felé emelnek (pl. Patrick Willis a 49ersben), illetve olyanok is, akiknek játéka nagyon meghatározó a csapat védelmének hatékonysága szempontjából (pl. Ray Lewis a Ravensben vagy éppen Jon Beason a Panthersben). Dominálhat Shaun Rogers a Brownsban, Charles Woodson nyújthatja a liga legjobb CB teljesítményét, nem fog nyerni. Nálam csupán egy jelölt lehet erre a posztra, az a játékos, akinek a legnagyobb befolyása van a csapata védelmének egészére - legyen szó passz vagy futás elleni védekezésről - és a csapat szereplésére. Impact játékosról van szó tehát. Hasonló ő, mint a tavaly megválasztott Bob Sanders, aki nélkül a Colts védelme elveszti igazi arcát. Albert Haynesworthről beszélünk, a Titans DT-jéről. 32 szerelés és 6 sack került idén az óriás statisztikai lapjára. Sackeket tekintve második a DT-k között a korábban egy mérkőzésen 4 sacket felhalmozó, jelenleg 7 sacknél járó Kevin Williams mögött. Ennél is fontosabb az, hogy ő napjainkban az a DT, akit állandó jelleggel nem tud egyetlen játékos sem megállítani, nincs olyan falember az NFL-ben, aki le tudná venni a pályáról Alt, néha szükség van ehhez két emberre, van amikor még az is előfordul, hogy háromra. A nyomás, amit középen kifejt, minden QB rémálma, hiszen tudják, hogyha többeknek kell rá koncentrálnia, akkor a széleken a DE-k, vagy a másik DT felszabadulhat, és akkor bizony sacket kaphatnak igen könnyen. Haynesworth tehát maga is nyomást fejt ki, de egy az egyben tarthatatlan „természete” miatt segíti is a többi falember és blitzelő játékos munkáját, ezáltal igen jelentős szerepe van a csapat passzvédekezésében. Igazán érdekes szituáció volt, amikor a Packers ellen Haynesworth, miután felvette a védelem a Green Bay WR négyesét, Donald Leere coveragebe húzódott. Komikus jelenet, amikor egy 2 méter magas, 150 kg súlyú embert hátrafelé mozogva látunk, ahogy lefedi a TE passzsávját. Haynesworth futás ellen is kiváló, azzal, hogy középen akkora nyomást fejt ki, általában kifelé szorítja a futókat, akire lecsap a szabadon mozgó LB sor, aki középen próbál futni, azt pedig megsemmisíti. Ha nem ő lenne a Titans védelmének közepében, akkor olyan összeomlás következhetne be, ami tavaly Al sérülésekor. Akkor mindhárom mérkőzésén vereséget szenvedett a Titans, kettőn kiütésest. Vissza kellett siettetni a pályára, és nem teljesen egészségesen kezdett az év hátralevő részében. Allal 10-4 volt tavaly a Titans mérlege, a vereségekből két mérkőzésen 3 ponttal vagy annál kevesebbel maradtak alul, egyen hosszabbításban elért TD-vel, egyen pedig Albert a mérkőzés döntő részét az oldalvonalon töltötte sérüléssel. Az idei 9-0-s mérlegen és azon, hogy a Titans az NFL top 5 védelme között van, és futás valamint passz ellen a liga egyik legkiegyensúlyozottabb csapata (még ha ezekben nem top 5-ös is), a liga legkevesebb pontját engedélyezték idén átlagban (13), és mindezt egy összességében top 20-on kívüli támadójátékkal kiegészítve teszik, nincs mit magyarázni. Ezekben a statisztikákban kimagasló érdeme van annak a munkának, amit a NFL jelenlegi legdominánsabb védőjátékosa, Albert Haynesworth végez hétről hétre. Senki sem kelhet vele versenyre, egyszerűen ő a legjobb, egy védelem összteljesítményét leginkább befolyásoló-feljavító védő.