A szombati konferenciadöntők

New Orleans Saints – Arizona Cardinals
2010. január 16. szombat 22:30, Superdome


A rájátszás második körének első összecsapásán az Arizona Cardinals látogat a New Orleans Saints otthonába. A hazaiak az alapszakaszban elért 13-3-as mérlegének köszönhetően automatikusan kerültek rájátszás második körébe, a Cardinals a Wild Card körben igazi légi párbajt vívott a Green Bay Packers-szel és végül hosszabbításban felül is tudtak kerekedni a Sajtfejűeken. A két csapat még soha nem találkozott össze a rájátszásban, egymás elleni mérlegük az alapszakaszban 13-12 a Cardinals javára.


Nagy kérdés, hogy jót tett-e a majd három hétnyi pihenő Drew Brees-éknek. Utolsó igazi megmérettetésük az alapszakasz 16. játékhetén volt, ugyanis a szezonzáró összecsapáson a cserék kaptak szerepet, a playoff első körében pedig „legális” szabadnapot kaptak. Pierre Thomas-nak egészen biztosan jót tett az extra pihenő, hiszen törött bordával nem könnyű játszani, azonban úgy tűnik rendbe jött ez a kellemetlen sérülés, mert a héten már teljes értékű edzésmunkát végzett a RB. Szükség is lesz rá, mert bár mindenkiben az a kép él a Saints-ről, hogy meccsenként 40-50 alkalommal passzolnak, idén már nem ez jellemzi őket. Sean Payton adott esetben nem szégyell sok futást hívni, ha úgy alakul az összecsapás és erre van szüksége a csapatnak, a kiegyensúlyozottabb offense ellen pedig jóval nehezebb felkészülni, mint egy 70-80%-ban passzjátékot hívó csapat ellen. Ki kell emelni a támadófal teljesítményét, nagyon megbízható ez az egység, ha passprotectionről, ha futásblokkolásról beszélünk, egyaránt a liga legjobbjai közt tartják őket számon. Ehhez adódik még az is, hogy Brees remekül érzi a zsebet, nagyon jól tudja mikor kell eldobni a labdát, még mielőtt odaérne hozzá egy védő, így nem lesz könnyű dolga annak szombat este, aki be szeretné zsákolni. Persze az ő dolga is sokkal nehezebb lenne, ha nem segítenék nagyszerű elkapók. Sokszor szóba kerül, hogy Brees-nek nincsenek olyan elkapói, mint Manningnek vagy Warnernek, azonban azt kell mondjam, hogy idén azért erről már nem beszélhetünk. Colston draftolása óta a Szentek egyik legveszélyesebb fegyvere Jeremy Shockey személyében rendelkezik egy kiváló TE-del (más kérdés hogy nem foglalkoztatják annyit, amennyit lehetne) és ha némi késéssel is, de Robert Meachem is kezd beérni. Meachemnek jelentős változáson ment keresztül a játéka, sokkal érettebb, profi játékos benyomását kelti, úgy tűnik neki kellett két év ahhoz, hogy felvegye az NFL ritmusát. Ha egy valakit kellene megneveznem, aki eldöntheti az összecsapást, én rá tenném a voksomat.

http://www.fantasylodge.com/football/fl … eachem.jpg

Robert Meachem szinte minden meccsen képes egy-két hosszú elkapásra


Az Arizona védői a múlt héten az első negyedet és a hosszabbítás-t leszámítva mintha pályán sem lettek volna. Ezen a héten is egy jól passzoló csapattal fognak szembe nézni és komoly szükségük lesz a jó pass rush-ra, mert a gyengécske secondary mindenképp segítségre szorul. Darnell Dockett a védőfal motorja, de még neki is csak kevésszer sikerült odaérnie Rodgers közelébe, egy sack-et azonban sikerült begyűjtenie. Alan Branch a korábbi második körös draft választott jelentős időt töltött a pályán Calais Campbell helyén. A kezdő DE törött hüvelykujja miatt kapott kevesebb szerepet, de ezen a héten több játéklehetőséget fognak az edzők rábízni. A Saints támadófala a jobbak közé tartozik az irányító megvédésében, így nagyobb erőfeszítésre lesz szüksége Dockettéknak, ha Brees közelébe szeretnének férkőzni. A linebacker sorban Karlos Dansby feladata Pierre Thomas semlegesítése lesz. A szélső LB-ek, Chike Okeafor, Clark Haggans, Bertrand Berry, pedig besegítenek az irányító zavarásában. A már említett gyenge secondary-ben múlt héten rengetegen hibáztak főleg a mistackle-k száma volt nagyon zavaró. Dominique Rodgers-Cromartie-ék a Saints ellen sem fognak unatkozni Colston, Henderson, Meachem és Moore levédekezésénél. A két kezdő corneren kívül a többiek a futottak még kategóriájába tartoznak. Ott van például Michael Adams, aki ugyan „hős” lett a Packers ellen, de előtte egész meccsen rá dobáltak, amiből vagy hosszú elkapás vagy büntetés született, valószínű, hogy Brees is így fog cselekedni. Adrian Wilson magas szinten játszik és most is szüksége lesz jó teljesítményére Jeremy Shockey megállításában. Antrel Rolle néha hajlamos elvéteni a szereléseket ezzel adva lehetőséget nagy play-t az ellenfélnek, most ezek a hibák biztosan nem fognak beleférni.

http://z.about.com/d/football/1/0/H/S/A … lson1a.jpg

Nem sok irányító kedveli az Adrian Wilsonnal történő "találkozásokat"


Kurt Warnernek sem kell szégyenkeznie ami az idei szezonját illeti, a múlt heti produkciójával kapcsolatban pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Több TD átadása (5) volt, mint elhibázott passza (4) ez nem mindennapi az NFL-ben. A Saints védelme 26. a passzok levédekezésében, így ismét jó mérkőzés várhat a veterán irányítóra. Az elkapó gárdából múlt héten hiányzott Anquan Boldin térd, illetve bokasérülés miatt és az sem biztos, hogy New Orleans-ban pályára tud lépni. Azt nem mondhatnánk, hogy a helyét átvevő Steve Breaston csalódást okozott volna (a Packers védőiből is bolondot csinált) sőt Early Doucet is megmutatta, hogy lehet rá számítani, de azért nyugodtabban várnák az összecsapást a Cardinals szurkolói, ha biztosak lehetnének Boldin játékában. Larry Fitzgerald valószínűleg a Saints-től is kiemelt figyelmet fog kapni, így az előbb említett két játékosra illetve Ben Patrick-ra (TE) sok feladat vár majd, ha nem lesz Boldin hadra fogható. A futójáték fejlődik, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a Packers védelme ellen 156 yardot tudtak futni, amiből Beanie Wells 91 yarddal vette ki a részét. Tim Hightower kezd jobban háttérbe szorulni és legtöbbször a goalline helyzeteknél van használva.


http://www.abc.net.au/reslib/200902/r335250_1518032.jpg

Ben Patrick már a tavalyi Super Bowl-on is megmutatta, hogy remek teljesítményre képes a legfontosabb találkozókon is


Ha jól jött a Szentek támadóinak a byeweek, akkor ez hatványozottan igaz a csapat védelmére. Nagyon jól kezdte az idényt ez a csapatrész, komoly szerepük volt a 13-0-ás rajtban, miként abban is, hogy utána három vereség következett. Csúnya sérüléshullám tizedelte meg a secondary-t,  Jabari Greer, Tracy Porter és Darren Sharper is kénytelen volt meccseket kihagyni, ezt pedig már nem bírta el a csapat. A playoff nagy kérdése az lehet a louisianaiak szempontjából, hogy sikerül-e ezeknek a játékosoknak visszanyerni a sérülés előtt mutatott formájukat, vagy újfent 40 pont körüli teljesítmény kell Drew Brees-éktől, mint ahogy az ezt megelőző években szokásos volt. Nem csak passz ellen vált sebezhetővé a Saints, a futással szemben is akadtak problémáik. Természetesen ez is a sérülésekre vezethető vissza, Sedrick Ellis térde rakoncátlankodott a szezon második felében, jöttek is a hosszú futások az ellenfelektől, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Persze a Cardinals nem a futójátékáról híres, de nem volna butaság tőlük, ha a meccs elején tesztelnék, mennyire sikerült rendbe szedni ilyen szempontból a csapatot Sean Paytonéknak. Már csak azért is, mert hiába a sok engedett yard a levegőben, rengeteg labdát szereztek Darren Sharperék, igazi turnover gyár lett idénre a Saints védelme és egy-egy rossz helyen elvesztett labda végzetes lehet, ha utána Drew Brees-ék lépnek pályára. 

http://z.about.com/d/football/1/0/i/V/D … arper1.jpg

Darren Sharper egyik kiváló INT-je az idei szezonból


Nem a speciális egység az erőssége egyik csapatnak sem, ezt gyorsan leszögezhetjük. Elég, ha a kis híján negatív hőssé avanzsált Neil Rackers-re gondolunk, aki megnyerhette volna a Wild Card mérkőzést 14 másodperccel a vége előtt, de a 34 yardos mezőnygól kísérletét jócskán mellé durrantotta. Ez némi aggodalomra adhat okot a Cards edzőinek, hogy ha hasonló szituáció fordul elő a New Orleans ellen is rábízhatják-e fontos rúgást (mondjuk sok más választásuk nincs, Warnerrel nem rúgathatják a mezőnygólokat). Ben Graham egyszer jutott szóhoz múlt héten és lehet ezen a héten se fog sok szerephez jutni. LaRod Stephens-Howling átlagosan teljesített a kickoff return-öknél, míg Steve Breaston, punt-ok hiányában, nem kapott sok lehetőséget (a szurkolók örömére.)


A Szenteknél se jobb a helyzet, ha egy átlagos NFL szurkolónak kell mondania három-négy csapatot, ahol nincs normális kicker emberemlékezet óta, akkor biztos megemlíti a Saints-t. Nos idén sincs ez másképp, a szezon első felében Carney bénázott el néhány mezőnygólt, majd leváltása óta Hartley-n a sor, hogy adott esetben pozitív, vagy negatív főszereplője legyen a mérkőzésnek. A punter poszton nagy előrelépést történt a Superdome-ban ebben a szezonban, Thomas Morstead személyében egy igen kitűnő játékos áll Sean Payton rendelkezésére, nagyszerű átlaggal küldi el a labdákat mélyen az ellenfél térfelére, ő remek választásnak bizonyult az idei draftról. A puntertunökkel idén komoly veszélyt nem jelentettek az ellenfelekre a Saints returnerei (Reggie Bush az első számú visszahordó), ellenben a kicoffoknál nem árt majd figyelni Courtney Roby-ra, több szép visszafutás is fűződik a nevéhez, sőt egyszer TD-t is sikerült szereznie a szezon során kickoffreturnből.


A Saints tekinthető a mérkőzés esélyesének, annak ellenére hogy nem túl ideális formában zárták az alapszakaszt. Rendkívül erős csapat, sok pontot termelő támadó-, és labdaszerzésben jeleskedő védekező egységgel. A Cardinals tavaly hasonló szituációban látogatott az NFC South bajnokához és akkor nagyon csúnyán megtréfálta az esélyesebbnek tartott Panthers-t Ken Whisenhunt alakulata. Meglátjuk, hogy sikerül-e a Saints-nek helyreállítani a csoport renoméját, vagy az Arizona kiérdemelheti az NFC South mumusa jelzőt.



Indianapolis Colts – Baltimore Ravens
2010. január 17. vasárnap 2:15, Lucas Oil Stadium



Elemzés a Ravens szemszögéből


A Ravens támadójátékát nagyon könnyen ki lehetne elemezni a múlt heti produkció után: a Hollók elsősorban és kizárólagosan futójátékukból kívántak megélni a Patriots otthonában. Ahogy Cam Cameron mondta, az lenne az ideális meccs számára, ahol egyetlen passzkísérletet sem kell hívnia - és bár ezt a mondatot sokan félreértették (Cameron később hozzátette: a győzelem a kulcs, teljesen mindegy hogy azt 50 futással vagy 50 passzal éri el a csapat), az vitathatatlan tény, hogy a Ray Rice-re, Willis McGahee-re (esetleg LeRon McClain-re) és a támadófalra ezúttal is nagy feladat vár, a kiváló futójáték ugyanis hatalmas lökést adhat egy esetleges vendéggyőzelem felé. Bár a Colts szurkolók bizakodva várhatják az összecsapást, hisz az alapszakaszbéli összecsapáson viszonylag jól megállították a Hollók kiváló futóduóját, hiba lenne, ha lebecsülnénk az egyre jobb formába lendülő Ravens futókat - azon a meccsen ugyanis 35 passzjáték mellett 31 futást hívott Cam Cameron, és ezúttal sem lenne meglepő ha ez az arány megfordulna (éppúgy, mint a Patriots ellen.) A támadófal már a Pats ellen is kiválóan dolgozott, különösen a két guard, Marshall Yanda és Ben Grubbs nyújtott kiváló teljesítményt és mozgott el remekül, valamint a Ravens gyakran használta a csapatra jellemző “jumbo” egységét is, amikor Chris Chester személyében egy másik OL embert helyeznek el a pályán TE poszton, míg fullbackként a 340 fontos DT, Haloti Ngata tört utat, gyakran szó szerint. Ne legyünk meglepve, ha az Indy ellen a red zone-ban ezúttal is gyakran láthatjuk ezt a felállást - a Baltimore alapszakaszbéli veresége ugyanis nagy mértekben köszönhető a vörös zónában nyújtott pocsék teljesítménynek: a Ravens 6 FG lehetőségig jutott a meccsen (ebből Cundiff 5-öt bevágott), ám egyetlen TD-t sem volt képes szerezni; 15 ponttal pedig nem lehet a Colts ellen meccset nyerni.
Jóval nagyobb kérdés, hogy a passzjáték terén mire lesz képes a vendégcsapat: pláne a múlt heti igencsak szerény Flacco-teljesítmény után (4/10, 34 yard, 1 INT.) Bár jómagam sem várok briliáns teljesítményt a másodéves irányítótól, arra azért felhívom a figyelmet, hogy hiba volna alábecsülni az egyébként keveset passzoló, ám viszonylag hatékonyan dobáló ex-delaware-i QB-t. Flacco az Indy ellen 256 yardot dobált, Derrick Mason és Ray Rice szinte minden alkalommal üres volt a Colts védőivel szemben, és ha ezúttal a szezon második felében remekül játszó Todd Heap-et vagy a múlt héten a legszebb elkapást produkáló Mark Claytont is sikerül a játékba bevonni, a Colts secondary-nek nem lesz olyan könnyű dolga. A kulcskérdés persze nem csak Flacco, hanem inkább a két OT játéka lesz - képes-e Jared Gaither (aki csütörtökön már edzett és a legújabb információk szerint kezdeni fog, még ha nem is lesz 100%-os), és az újonc Michael Oher semlegesíteni a liga legjobb pass rusher duóját. Talán némileg meglepő módon, de az első meccsen kiválóan játszott a két fiatal falember, különösen Oher teljesítményétől volt elragadtatva az edzői stáb - Freeney és Mathis az egész meccsen egyetlen tacklet és sacket sem tudott szerezni, és összesen három úgymond “pressure” szituációhoz jutottak, ami bőven a szezonátlaguk alatti adatnak mondható. Ha Gaither nem képes a meccset vállalni, Oniel Cousins lenne a beugró OT, ám neki már komoly gondjai akadtak az ellenséges pass rusherekkel, többek közt Lamarr Woodley-val például - így ebben az esetben jóval nehezebb dolga lenne Flacconak.


http://blog.pennlive.com/patriotnewsspo … e_rice.jpg

Ray Rice-ot egy kézzel, ilyen könnyen nem lehet megállítani


A védelem azonban az az egység, amely bár nem játszott rosszul a korábbi a Colts elleni összecsapáson (2 INT-t és egy red zone-ban kiharcolt fumble-t is szerzett a defense), ám még így is bőven akad visszafizetni valója az elmúlt évek sorozatos vereségeiért. Ray Lewis például még most is biztosan füstölög amiatt az 5 yardos Addai-TD futás miatt, ahol lett volna esélye megállítani a Colts futóját, ám Addai egy apró testcsellel átverte őt - igaz, nem feledhetjük, hogy Ray azon a héten épp bokasérüléssel küszködött. A Ravens passrusherek is fenhetik fogukat, hisz a legutóbbi meccsen sack közelébe se nagyon jutottak, és bár Peyton Manninget sackelni az egyik legnehezebb feladat, ami csak létezik, a Hollók számára kulcsfontosságú, hogy Terrel Suggs és Jarret Johnson ezen a héten is képes legyen az ellenfél irányítóját megfélemlíteni, vagy legalább megzavarni és kizökkenteni szokásos ritmusából. Nem lehet elmenni,amellett a kérdés mellett sem, hogy vajon tudja-e a Ravens D semlegesíteni Reggie Wayne-t, és a liga talán legjobb elkapó TE-jét, Tom Santit. Akarom mondani Dallas Clarkot… akinek a Baltimore védelme mindössze egyetlen elkapást engedélyezett, ám az egy látványos, egykezes TD volt; ráadásul helyettese a már említett Santi pályafutása legjobb teljesítményét nyújtva, 80 yarddal büntette az aluszékony baltimore-i secondaryt. Ed Reed visszatérése sokat nyom a latban, és a CB-k múltheti, kifejezetten agresszív teljesítménye is figyelemreméltó, a Colts offense teljesen más súlycsoport, mint a Welker-nélküli Patriots támadóegység, így ez a párharc továbbra is jóval kedvezőbb az Indy számára, mint azt a Baltimore-drukkerek remélhetnék.
A futás megállítása azonban nem szabad hogy problémát okozzon, ezúttal ezen a téren mindenképp jobb játékot várnak el a szurkolók a Ravens front seventől, legfőképp a Ngata-Gregg DT párosnak kell tündökölnie. Bár messze nem tartozik a legjobb játékosok közé, azért megemlíteném Dwan Edwards nevét is, a cserének számító védőfalember ugyanis híres arról, hogy állandóan a labda közelében tartózkodik, korábban a Pats elleni alapszakaszmeccsen szedte össze Brady elvesztett fumble-ját, és képes volt ugyanerre a Colts elleni találkozón is, vajon ezúttal is lesz-e erre lehetősége?

http://www.baltimoresun.com/media/photo … 222165.jpg

Jarret Johnson (95) és Dwan Edwards (93), a kiváló Ravens védelem két kevésbé ismert játékosa


Ha a speciális egységeket hasonlítjuk össze, egy régi, ismert ex-Hollóra bukkanhatunk a Colts soraiban: bizony Matt Stover lesz az Indy rúgója ezen a meccsen (a “legendás” Adam Vinatierit túrta ki ebből a szerepből) - és ez számtalan Ravens -szurkoló, köztük ezen cikk írójának számára is, igencsak fájdalmas emlékekkel teli viszontlátás. Stover elengedése a holtszezon egyik legrosszabb döntése volt, és bizony az egykori franchise kicker távozása óta Steven Hauschka nem vált be, és az újonnan érkezett Billy Cundiff sem tartozik azok közé a rúgók közé, akik rendkívüli nyugodalommal töltenék el a csapat szurkolóinak szívét (annak ellenére, hogy idén a Browns és a Ravens színeiben is rúgott meccsgyőztes FG-t). Ezért a rugók közötti párharcban esélyesebbnek tűnik a Colts, Cundiff egyedül erősebb lábával lehet képes esetlegesen ellensúlyozni a pontosságbeli különbséget. Mindkét csapat jó punterrel bír (Sam Koch és Pat McAfee), itt nem számíthatunk döntő különbségre, míg a return játékban a Chris Carr és Ed Reed nevével fémjelezte Ravens-egység tűnik kicsivel jobbnak - ám hatalmas különbségről itt sem beszélhetünk, a liga elitjébe egyik csapat sem tartozik ezen a téren.


A Ravens imád idegenben játszani, a franchise történetének nyolc idegenbeli meccséből hatot megnyertek (így nyerte a franchise a 2000-es szezon utáni SB-t, és tavaly is a konferenciadöntőbe is így jutottak wild card csapatként), és az esélytelenség jelzője általában csak jobb játékra  hergeli a Ray Lewis-vezette védőcsapatot. Ám Manning és a Colts ellen soha sem sikerült nyerniük, különösképp a két évvel ezelőtti 15-6-os hazai pályán elszenvedett vereség fájó. Ha a Ravens képes a múlt heti futójátékkal és védőjátékkal előrukkolni, ezt a meccset is megnyerhetik - ám ezúttal sem a turnoverek, sem a RZ-hatékonyság terén nem hibázhatnak.


Elemzés a Colts szemszögéből


A Colts támadóival foglalkozó részt nem is lehet mással kezdeni, mint a 4. MVP címét begyűjtő Peyton Manningel. Manning karrierje egyik legjobb évén van túl. Annak ellenére, hogy az idei évben a szokottnál több alkalommal adta el a labdát, sikeresen tartotta a csapatát a kis különbségű meccseken is a győztes oldalon. Egészen három héttel ezelőttig, amikor Jim Caldwell úgy döntött, hogy a Jets elleni meccs második félidejétől ideje Manningnek és a kezdőknek pihenőre vonulni. Ezzel a döntéssel a 14 meccses győzelmi sorozatnak vége szakadt, és a Colts már 1 hónapja nem játszott éles mérkőzést. Ezt a döntést sokan kritizálták, és az, hogy helyes volt-e a döntés majd csak a rájátszás végén fog eldőlni, de az biztos, hogy a pihentetés hatására az eddig sok kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódó játékosok közül mindenki teljes edzésmunkát tudott végezni a héten. A Coltsot éveken keresztül az állandóság jellemezte, de Manning idei éve a változásról szólt. Elvesztette vezetőedzőjét Tony Dungyt, éveken át meghatározó elkapóját Marvin Harrisont. Habár mindkettejük távozására lehetett már számítani, azért meghatározó változás ez egy irányító számára. Ezt még kiegészítette az offensive coordinator Tom Moore nyugdíjazási hercehurcája, az hogy a Colts a szezon első meccsén elvesztette a második számú elkapóját Anthony Gonzalezt és hogy a Colts futójátéka ismét inkább a nullához, mintsem egy normális teljesítményhez hasonlított. Ezek lehetnek a fő okai Manning idei több interceptionjének, de ennek ellenére Manning így is új karrier csúcsot állított fel passzolási pontosságban és remek kapcsolatot épített ki két új elkapójával Garconnal és Collieval. A két fiatal mellett van még egy többszörös pro bowler Reggie Wayne és az idén első alkalommal pro bowl keretbe kerülő tight end Dallas Clark fogja nehezíteni a Ravens secondary dolgát. Clark az idén nagy részében meghatározó szerepet kapott, de a két csapat idei mérkőzésén a Ravens összesen egy elkapást engedélyezett a számára, de ennek meg is lett az ára, a Clark összpontosított védelem teret engedett Pierre Garconnak, aki így karrierje eddigi legjobb meccsét játszotta. Garcon ennek ellenére nem jó előjelekkel várhatja a mérkőzést. Garcon a szezon végén kényszerpihenőre kényszerült és a haiti származású játékos több rokonát is érintette az országban történt szörnyű földrengés. Az inkább a hosszú passzoknál veszélyes Garcon mellett van egy másik új arc a Colts támadói között. Austin Collie játéka sokkal inkább hasonlít a megsérült Anthony Gonzalezére, és ő inkább az endzone közelében volt veszélyes. Collie remek összhangot épített ki Peyton Manningel, és az idei 7 alapszakasz TD elkapása a legtöbb volt az újonc elkapók közt. Ha a Ravens ismét Clark megfékezésére fog koncentrálni, akkor még egy kulcs szereplője lehet a Colts offensének: a második számú tight end. Ezt a szerepet legutóbb Tom Santi játszotta kisebb-nagyobb sikerrel, de ő már idén nem léphet pályára, így Gijon Robinson és Jacob Tamme előtt nyílhat meg a lehetőség, hogy nagyot alkossanak a rájátszásban. Sok szó esett a passzjátékról, de ez nagyjából a Colts teljes támadójátékát jelenti. Az elmúlt években a Colts futójátéka egyre hanyatlott, és a feltámadásra nem a Ravens erős védelme ellen lehet számítani. Érdekes, hogy az utolsónak rangsorolt futójáték mellett a Colts váltotta a legjobb százalékban 1st downra a harmadik próbálkozásokat. A támadók közül egy csapategységről nem esett még szó, mégpedig a támadófalról. A falban több mozgás is volt a szezon során. Elsőnek Ryan Lilja tért vissza sérüléséből baloldali guardnak. Ezt követően a tavaly második körben választott Mike Pollak vesztette el pozícióját, mint jobboldali guard. Az ő helyét az undrafted Kyle DeVan vette át. Emellett még a vakoldali tackle Charlie Johnson küzdött sérülésekkel a szezon során, de a playoffra ő is felépült. A Colts támadófala, ha a futásblokkolásban nem is szerepelt túl jól, de pass protectionben a liga legjobbja volt a Manninget ért 10 engedett sacket tekintve. A Ravens ellen ennek az erénynek nagy jelentősége lesz, mivel Jarret Johnsonnal és Terrell Suggsal kezd majd küzdeniük. A két csapat legutóbbi mérkőzésén a fal meg is óvta Manninget, akit egyszer sem tudtak sackelni, de azon a meccsen Suggs nem tudott játszani. A nem túl nagy nyomás ellenére a meccsen Manning mégis dobott egy-egy interceptiont a két Ravens safetynek Ed Reednek és Dawan Landrynek. A tapasztalt Ed Reedre most is érdemes lesz majd figyelni, mivel az amúgy is sikeres labdahalász Reed átlagban minden playoff meccsen szerez egy interceptiont. Leegyszerűsítve a levegőben a Colts, a földön pedig a Ravens lesz majd az úr, és ez nincs másképp akkor se, ha a Ravensnél van a labda.



Pierre Garcon ezúttal külön motivációval léphet pályára


Nézzük, mit lehet tudni a Colts védelméről. A védelmet alacsony, nem a legerősebb, de nagyon gyors emberek alkotják. Ez a defensive endeknél előnyként, a defensive tackleöknél hátrányként jelentkezik. Freeney és Mathis a szezon során együtt 23 sacket értek el, és ők lesznek hivatottak ezúttal is megkeseríteni Flacco életét. Érdemes lesz megnézni, hogy a Ravens erőre épülő támadófala mit fog kezdeni a két fürge defensive endel. Különösen akkor lesz érdekes a párharc, ha Jared Gaither nem képes teljesen felépülni sérüléséből. Rajta kívül a rookie Michael Oher feladata lesz, hogy kellő időt biztosítsanak az utóbbi meccseken gyengén játszó Flacconak. A Colts számára kedvező párharc után következzen egy előnytelen. A Colts alulméretezett defensive tacklejeit a Ravens belső falemberei nagyon könnyen elnyomhatják, és ezzel megnyílhat a lehetőség Ray Rice és Willis McGahee számára a belső futásokra. A Ravens majd inkább a belső és erőfutásokra támaszkodhat majd, hiszen az inkább sebességre támaszkodó külső futások megfogására sokkal alkalmasabb a Colts védelme. Ray Rice fő erénye a sebessége és az, hogy képes bármikor egy nagy playt csinálni, de a Colts pont ennek a két dolognak a megfékezésében a legjobb. Ezt jól is mutatja. hogy Rice a Colts ellen nyújtotta legrosszabb átlagát az idei évben. Éppen azért arra lehet majd számítani, hogy McGaheenek a meccsen fontosabb szerepet fog majd szánni a Ravens edzői stábja. Mivel nem a védőfallal fogják megállítani a futásokat, így ez a feladat a védelem irányítójára Garry Brackettre és a sokat fejlődött fiatal Clint Sessionre hárul. Az ő gyorsaságuk lehet a legfőbb fegyver abban, hogy meggátolják a Ravens nagy futásait, és hogy Ray Rice átrohanjon a Coltson, úgy ahogy a Patriotson tette. A Colts védelmének sérülések által leginkább sújtott része a secondary volt, mégis ez tekinthető az egyik legerősebb részének. A secondaryből két kezdő játékos, Marlin Jackson és Bob Sander már IR-en van és a három legjobb cornerback közül is általában csak kettő volt egészséges egyidőben, de az 1 hónapnyi pihenésnek köszönhetően ez a probléma is megoldódott. A felépült Kelvin Haydennel és Jerraud Powersel illetve a playmaker safety párossal Bullittal és Betheaval a Colts secondary erősebbnek tekinthető, mint a Ravens passzjátéka. Ha ehhez hozzávesszük Flacco bizonytalanságát és az elkapók gyakori dropjait, akkor elmondható, hogy a safetyk jobban összpontosíthatnak majd a futás megállítására, de ha Ravensnek ennek ellenére is erős lesz a futójátéka, akkor egy-egy hosszú passzal ez könnyen a Colts vesztét is okozhatja majd. Összességében viccesen itt is elmondható az a kép, hogy míg a földön a madarak, addig a levegőben a lovak lehetnek majd az urak.




Gary Brackett örül a Ravens elleni alapszakaszmeccsen szerzett kulcsfontosságú INT-nek, ezúttal is kulcsszereplő lesz a Colts linebackere


A special teameknél érdekes a helyzet, hiszen az Adam Vinatierit pótló Matt Stover, több mint 10 év után, tavaly távozott a Ravenstől és az ő helyét átvevő Billy Cundiff kihagyott mezőnygólja vezetett a Ravens vereségéhez, és a Ravensnél töltött 12 meccse alatt 5 rúgása is mellément, míg Stover csak kétszer hibázott, és abból az egyik egy esélytelen 50 yard feletti próbálkozás volt. A két rugó közötti különbség még fontos lehet elég csak, ha a két csapat legutóbbi playoff meccsére gondolunk, amin a Colts 15-6-ra nyert 5 berúgott field goalal. A puntok és a gyenge punt és kickoff coverage nagy szerepet játszott tavaly, a Colts Chargers elleni vereségében. A Colts azóta kirúgta a special team coordinatorát, és draftolt egy új puntert, Pat McAfeet. Ezekkel a lépésekkel mindkét probléma megoldódott így elmondható, hogy a speciális csapategységeknél a Coltsé tekinthető az erősebbnek.


Összefoglalva az eddigieket, a Colts tekinthető a meccs esélyesének, főleg, ha sikerül gyorsan előnybe kerülniük, mert ezzel csökkenne a Ravens erősségének, a futásnak a szerepe, és kénytelek lennének a passzjátékra fektetni a hangsúly. Ha ez megtörténik, akkor nagy eséllyel az indianapolisi profi football csapat 5-0-ra növeli a hazai mérlegét a Ravens ellen.