A defensive line - védőfal

Néhány helyen kissé komplikált lesz a cikk, de a szakaszok végén egy-egy 3-4-et (Steelers), és 4-3-at (Vikings) használó védelem segítségével bemutatjuk, hogy a leírt elmélet hogy működne a valóságban, hogy érthetőbbek legyenek a dolgok.

Lyukak és technikák

Néha az amerikai közvetítések, és magazinműsorok alatt lehet hallani olyan kifejezéseket, amikor a védőfal (továbbiakban DL) játékosairól esik szó, mint pl „3-technique tackle”. Általában nem fűznek hozzá magyarázatot, hogy ez mit jelenthet, így aki nem tudja,miről van szó, nem nagyon értheti, hogy mire utalhat ez a "hármas-technika" megjelölés.

A „technika” szó valójában a DL-játékos elhelyezkedését, valamint az adott helyhez kapcsolódó feladatokat jelenti. Egy DL játékos feladatai, és az azok végrehajtásához szükséges képességek az OL-hez viszonyított felállásától függően változnak. A pályán lévő pozíciókat megszámozzák. Ez a számozás többé-kevésbé univerzális, minden edző ezt használja a középiskolától kezdve az NFL-ig:
• 0-technika: A védő szemtől-szembe áll fel a centerrel
• 1-technika: A védő a center külső vállára áll
• 2-technika: A védő a guard belső vállára áll fel
• 3- technika: A védő a guard külső válla, és a tackle belső válla között áll fel
• 4- technika: A védő a tackle belső vállára, vagy a tackle-vel szemben áll fel
• 5- technika: A védő a tackle külső vállára áll
• 6- technika: A védő a tight end belső vállára áll, vagy (ha nincs tight end) a tackle-től 1,5 yardra

A számozás innentől kezdve nem egyértelmű: a 7-, 8-, 9-technikák más és mást jelenthetnek egyes edzőknél. Ha egy 0-át illesztünk a számok végére, akkor arra használjuk őket, hogy a linebackerek pozícióját határozzuk meg a pályán. Tehát ha egy LB 50-technikában áll fel, akkor az azt jelenti, hogy a LOS (line of scrimmage) mögött van a tackle, és a tight end között, a tackle külső vállával szemben. A fenti felsorolásból kiderül, hogy a 3-technika tackle olyan játékos, aki a guard és az offensive tackle között áll fel. Minden technikához különböző feladatok, felelősségek társulnak; a védelmi sémától, a támadó felállástól, a támadócsapat által megteendő yardok számától, és a hátralévő downok számától függően ezek variálódnak. A legtöbb rendszerben egy 3-technika tackle egyből a lyukat támadja a G, és a T között. Egy lépéssel jobbra, vagy balra, 4-es technikában valószínűleg az OT eltolása lesz a cél, hogy egy LB át tudjon hasítani a lyukon. Ha a tackle-nek két-lyuk feladata van (lásd a 4-3, és 3-4-et összehasonlító cikket), akkor két blokkoló O-Line emberrel is meg kell birkóznia.

Miért olyan nagy a hangsúly a 3-technika tackle-kön? Alapvetően 2-féle defensive tackle van: A Shaun Rogers-félék (Cleveland Browns), akik 160 kilót nyomnak ebéd előtt, és a méretükre, valamint az erejükre támaszkodnak, nem a sebességükre (bár pont Rogers-nek volt már 66 yardos INT return TD-je is...). Aztán vannak az olyanok, mint Kevin Williams (Minnesota Vikings), vagy Tommy Kelly (Oakland Raiders): általában nem több, mint 120-125 kilós emberek, akik elég robbanékonyak ahhoz, hogy áttörjenek a réseken, vagy végrehajtsanak egy stuntot. Ezeket a játékosokat hívjuk 3-technika tackle-knek (innentől 3-tech). A Rogers-féléket nem 0-, vagy 1-technika tackle-knek hívjuk, mert már van rájuk külön név: ők a nose tackle-k.

Kevés igazán jó 3-tech van az NFL-ben, mert az egyetemről kikerülve nem sok játékos érkezik megfelelő erő, sebesség, és technikai tudás kombinációjával ehhez a poszthoz. A Tony Dungy féle rendszerek erősen a 3-techekre támaszkodnak a támadófal belsejének szétrombolásában. Az NFL védőfalakat általában úgy próbálják összerakni, hogy legyen egy 3-tech, aki minden play alatt át tudja törni a támadófalat, és a LOS mögött tud zavart okozni; mellette van egy nose tackle, aki két blokkolót is leköt, és két lyukat is betöm; valamint egy pass-rusher jobboldali defensive end (7, 8, 9-tech.), akire szintén két embert kell állítani. A technikák mellett a támadófalhoz ún. lyukak (gap) tartoznak, ezekhez betűket rendelnek. Az A-lyuk a center és a guard között van. A B-lyuk a guard, és az offensive tackle között, a C-lyuk az OT, és a tight end között, a D lyuk közvetlenül a TE mellett egészen az oldalvonalig (tehát ez csak papíron lyuk).

Hogy ne legyen kavarodás, a snap előtti felálláshoz, a technikához számok vannak rendelve, a betűvel jelölt „lyukak” pedig azt jelzik, hogy hol kell a snap után dolgoznia a játékosnak. Például egy 3-technikában felálló játékosnak, akinek a B-lyukat kell támadnia, a snap után egyenesen előre kell törnie. A 0-technikában (szemben a centerrel) felálló nose tackle-nek „gyengeoldali A-lyuk” feladattal oldalra kell mozognia abba az irányba, ahol nincs tight end (ez általában jobbra lesz, a védő oldaláról nézve), és ott megpróbálnia áttörni. Nézzünk példákat!

Vikings: Egy tipikus first down szituációban Pat Williams DT 1-technikában áll föl a gyenge oldalon; a másik DT, Kevin Williams az erős oldalon 3-technikában. Ray Edwards, az egyik DE a tight enddel szemben van 6-technikában, Jarred Allen pedig 7-technikában a túloldalon, kb. 1.5 yardra a LT-től.

Steelers: Ugyanebben a first down szituban Casey Hampton, a NT 0-technikában áll föl, enyhén eltolva a gyenge oldalra. A két end, Brett Keisel, és Aaron Smith az offensive tackle-k külső oldalán vannak 5-ös technikában.

Egy-lyuk vs. Két-lyuk

A lyukak felügyelete a snap után még nagyobb fontossággal bír, mint a kezdeti elhelyezkedés. A defenzív koordinátor által hívott play-től függően a DL-játékos egy, vagy két lyuk töméséért lehet felelős. Az egy-lyuk aránylag egyszerű: A védő megtámadja a lyukat, és az ottani dolgokkal foglalkozik. Feladata szerelni a betörő RB-t, vagy az, hogy az RB-t oldalirányú mozgásra kényszerítse, és egy másik védő felé terelje. Ha passzjáték van, akkor át kell törni a lyukon, és levadászni a QB-t. A két-lyuk már több odafigyelést igényel. A DT felelős lehet mind az A, mind a B-lyukért az oldalán. Ilyenkor a feladata inkább az, hogy olvassa a play-t, és betömje azt a lyukat, amelyiken jön az RB, nem csak szimplán a rombolás. A két-lyukért felelős védőnek analizálni kell a blokkolási sémát, és meghatároznia azt a lyukat, amelyik sérülékenyebb. Olyan nincsen, hogy egy defense kizárólag csak egy-lyukat, vagy két-lyukat használjon, ahogy a két safety se mindig a mély zónát ügyeli. A 4-3-as csapatoknál többet alkalmazzák az egy-lyukat, a 3-4-nél pedig a kevesebb DL-ember miatt a 2-lyukat szokás erőltetni. A játékosok jobban szeretik az egy-lyukat, mert kevesebbet kell gondolkozni, és megvan a lehetőségük, hogy egyből támadhassák az embert. Sok nagyon jó, atletikus, de kevésbé okos játékos csak szenved a két-lyukas rendszerekben. Ez volt a helyzet a ’90-es évek végi Redskins védőfalban is, amikor a két hihetetlenül tehetséges DT-jük, Dan Wilkinson, és Dana Stubblefield nem tudta kamatoztatni brutális fizikai fölényét, mert a két-lyuk rendszer negálta azt.

Vikings példa: Az előző bekezdésben említett first down esetén minden védő egy-lyukat játszik, kivéve P. Williams-et, az NT-t, aki a két A-lyukért felel. K. Williams a B-lyukat támadja a saját oldalán. Edwards megpróbálja magát átfűzni a tight enden, és a C-lyukon nyomul be. Bár Allen oldalán nincs tight end, ő is a – ez esetben képzeletbeli- C-lyukon megy megkerülve a LT-t. Az LT-től közvetlen jobb oldalra lévő terület egy LB felügyelete alá tartozik.

Steelers példa: Hampton, és Smith egyaránt két-lyuk feladattal van ellátva. Hamptoné a két A, Smith az erős oldali B, és C lyukat őrzi. A gyenge oldalon Keisel betör a B-lyukon, levédve egy ún. „cutback” folyosót (ahová vissza tud vágni az RB a túloldalról). A Keiseltől jobbra lévő területet egy LB veszi fel itt is.

A küzdelem szabályai

A lyukak uralása nem csupán arról szól, hogy odaállunk, és várjuk, hogy történjen valami. A snap utáni pillanatokban a támadó, és védő fal játékosai nagy sebességgel mozognak és ütköznek egymással. Nagyfokú fegyelem, atletikusság, és készenlét szükséges ahhoz, hogy egy DL-ember ellássa a feladatát. Alapvetően minden DL-játékos célja az, hogy megverje az emberét. Az a szó, hogy „megverni” egész egyszerűen azt jelenti, hogy legyőzzük a blokkját. Néha ez azt jelenti, hogy hátratoljuk, és elforgatjuk, mint egy talicskát. Gyakrabban azt, hogy kicselezzük, és olyan helyre juttatjuk magunkat, ahol ő nem szeretné, ha lennénk. A két-lyuk esetén pedig azt, hogy nem engedjük, hogy az ellenfél eltoljon bennünket, tartjuk a pozíciónkat a lyukaknál. Sok alapvető dolog van, amit az edzők a védőfal játékosainak megtanítanak azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet egy OL-embert megverni. Pár példa:

• „Gyors és mély elindulás”: Az első robbanékony lépés kulcsfontosságú: az, hogy kibillentjük a blokkolót a felvett pozíciójából, azt jelenti, hogy az egész play idejére megvertük. A rossz falemberek felállnak a 3-pontos állásból, így lehetőséget adva, hogy mélyen megblokkolják őket. Az edzők a kezdeti lábmunkára nagy hangsúlyt fektetnek, biztosítva azt, hogy a védő térdei a megfelelő szögben vannak behajlítva, és a megfelelő módon osztják el testsúlyukat a karjuk, és a lábuk között. Az első lépés egy ún. "power step", amely egy max. 15 centis gyors, robbanásszerű lépés a hátsó lábbal. Ennek megfelelő végrehajtását folyamatosan gyakorolják az edzéseken a DL-emberek még az NFL-ben is, hiszen egy jó power step segítségével hatalmas erőt tud koncentrálni a játékos a blokkolóra.

• „A blokkoló keresztezése”: Az OL-emberek mindig egy bizonyos irányba szeretnék irányítani ellenfelüket. Azáltal, hogy keresztbe mozgunk előttük egy slant (amikor a DL-játékos egy lépést téve oldalra kb. 45 °-os szögben hatol be a tőle jobbra vagy balra lévő lyukba), vagy egy loop (egy oldallépéssel támad kívülről) során, arra késztetjük, hogy elforgassák a törzsüket, és megváltoztassák a blokkolási irányukat.

• „A blokkoló vonalán át kell jutni”: Olyan gyorsan kell áttörni, hogy a blokkolónak el kelljen fordulnia, és ne tudjon a LOS-el párhuzamosan összeakaszkodni a védővel (persze ezzel analóg módon a OL-embereknek pedig azt tanítják, hogy a lehető legtöbb ideig párhuzamosnak kell tudni tartaniuk a vállukat a LOS-szal futásblokk esetén). Hasznos dolog a blokkolóra úgy gondolni, mint egy pajzsra: ha nem bírunk odaférni a mellettünk lévő lyukon futó running backbe,akkor próbáljuk meg rátolni a falembert.

• „A támadók oldalán kell dolgozni”: Mindenféle testcselt meg kell próbálni a támadó csapat oldalán végrehajtani, különben mi magunk csinálunk helyet az ellenfélnek. Miután a blokkolón átjutott a védő, még meg kell csinálni a tackle-t, vagy a sacket. A védőfalban nem szabad az irányítóra figyelni, különben nem fog tudni a blokkolóra rendesen koncentrálni a játékos, és így valószínűleg nem fogja tudni megverni azt. A defense line-nak azt tanítják, hogy a OL mozgását olvasva "találja ki", hogy mi a play. Miután átverekedte magát a védő, akkor kell azzal foglalkoznia, hogy most egy running backet üldöz, az irányítót akarja sackelni, vagy pl. egy screen passzt próbál levédekezni. Nézzük meg, hogy ideális esetben mi történne a két példacsapat védőfalában.

Vikings: K. Williams a robbanékonyságával megveri a blokkolót, a RG-t. A guard csak meglassítani tudja őt, ahogy behatol a támadók területére. Pat Williams-nek szintén hasznára van a kezdeti robbanékonyság, aki keresztez a center előtt, és távol tartja a center kezeit magától, nehogy fogást tudjon találni rajta. Ezután tartja a helyét. Edwards sikeresen végrehajt egy loopot a tight enddel szemben, míg Allen sebességből veri meg az LT-t.

Steelers: Hampton a gyenge oldali G-t olvassa. Ha az erős oldalra húz, akkor Hampton külső futást feltételezve az A lyukat támadja, ahol a center minden erejével azon van, hogy távol tartsa. A Smith oldalán lévő OT tesz egy lépést jobbra (Smith-nek balra), hogy a belső oldalon tartsa őt, a futás irányától elzárva. Smith megveri őt balra kitörve,a OT-t hátratolva. A másik oldalon Keisel a húzó G által üresen hagyott lyukat könnyedén betömi, bár sokat ezzel nem ér, mert a futás nem felé megy. Így nem tehet mást, mint üldözi a futót, felkészülve arra, hogy a LB-k által meglassított játékost hátulról szerelje. Látható, hogy két-lyuk feladattal ellátva többet kell gondolkozni,mint a Vikings esetében.

Stunt, Slant, Twist, és Loop

A stunt egy általános kifejezés arra, hogy egy játékos másik lyukat támad, mint amire felállt. A legtöbb edző csak azt nevezi stuntnak, ha két, vagy három védő egymással helyet cserélve támadja a támadófalat. Ezt nevezik twistnek is. A slantről, és a loopról már korábban volt szó. Különböző rendszerekben más neve is lehet a stuntnak. Nézzük meg a „jet” nevűt. A gyenge oldali DE, és DT keresztezi egymást ennél a stuntnál. Az end próbálja az OT-t a gyorsaságával megkerülni, míg a DT a szemben lévő guardot támadja keményen. Az end hirtelen visszalép a tackle belső oldalára, aki ekkor már valószínűleg jó pár yard mélyen van a saját oldalán. A DT az endet megkerüli kívülről, és onnan próbál betörni. Ha ez a jet stunt működik, a guardot lényegében kikapcsolja a játékból, a tackle-nek pedig túl sok dolga lesz, végeredményben a zseb összeomlik. A stuntok végrehajtásához pontos időzítés szükséges, különben a védők egymásba szaladnak, vagy a támadófal simán megoldja az emberváltást. Hátrányuk, hogy a futójátéknak nagy lyukat hagynak, ezért a legtöbb edző csak a gyenge oldalon szokta hívni, vagy csak ha egyértelmű passing down van. A slantek esetében több a variációs lehetőség, ha jól végre vannak hajtva, akkor a védőfal diktálhatja a play folyását. Egy tipikus slantnél egy 5-technikában felálló end a B-lyukba tör be, egy 1-techben felálló DT a B-lyukat támadja (keresztezi a guardot), egy 3-tech tackle a közelebbi A lyukat, és a szélső, 7-tech end az ő oldalán lévő C-lyukat támadja. Más szóval mindenki jobbra tolódik el, ha szerencséjük van, pontosan oda, ahová az offense a running backet juttatni szeretné. Tegyünk még hozzá egy gyenge oldali LB blitzet, és a támadók komoly bajban vannak.

Vikings példa: Pár play-jel később a koordinátor a gyenge oldalra hív egy jet stuntot. Allen elviszi a blokkolóját a szélre, majd visszamegy belülre abban a pillanatban,hogy P. Williams kivált az ő helyére. Allen megverte a LT-t, de még ott van egy fullback. Williams ahhoz túl lassú, hogy sacket csináljon, de hátulról zargatva az irányítót, kikényszeríthet egy rossz passzt. A stunt működött,és az offense-nek eggyel több lehetőséggel kell számolnia.

Steelers példa: A Steelers egy blitz csomag részeként slantet csinál balra. A snap pillanatában mind a három falember a tőlük balra lévő lyukat támadja. Hampton az erős oldali A-t, Keisel a gyenge oldali B-t, Smith az erősoldali D-t. Larry Foote, és James Harrison linebackerek blitzelnek a gyenge oldalon, Harrison kívülről, Foote pedig késleltetve az A-lyukon. A slantelő fal összezavarja a blitzet felvevő játékosokat, és amíg a fullback felveszi Harrisont, Keisel lefoglalja a G-t, és a T-t is, Hampton a C-t, és a másik G-t. Foote-ra nem marad blokkoló, amikor megindítja a késleltetett blitzet, és begyűjt egy könnyű sacket.

Zárszó

A védőfal nem elszigeteltségben dolgozik. Sokszor a linebackerek is részt vesznek a stuntokban, és néha felmennek a fal mellé, és felveszik a 3-pontos felállást a 7-, 8-, vagy 9-technikában. Mikor a passzvédekező játékosok (cornerbackek, safety-k, és néha a linebackerek) az egyik oldalt védik le, gyakran a fal a másik irányba csinál egy slantet. A támadócsapat által hozott minden változtatás magával hozza a szükségességét annak, hogy a védőfal alkalmazkodjon hozzá. Ezért a védőfalban nem 140 kilós agymentes szörnyeknek kell játszaniuk, hanem okos (vagy legalábbis jó ösztönökkel rendelkező), a változásokra gyorsan reagáló, jó döntéseket hozó játékosokra, akik teljesen birtokában vannak a posztjukhoz szükséges tudásanyagnak, és emellett remek atléták is.

Írta Demeter Ádám