ACC beharangozó 2010 - 2. rész

Mint az előző anyagból kiderült, a Coastal csoport sokkal erősebb az Atlantic-nál, ugyanis ebben négyen küzdenek reális eséllyel a bajnoki címért és a top25 helyezésért, és egyikőjük ellen sem mehet biztosra egyetlen csapat sem az NCAA-ből. Ez a négyes pedig a tavalyi címvédő, továbbra is triple option rendszerrel támadó Georgia Tech, a sokrétű futójátékkal és híres "turnover defense"-zel felálló Virginia Tech, az eltiltásokkal fenyegetett, de a roster játékerejét nézve nagyon szoros ligaelit védelemmel felálló North Carolina és a pár évvel ezelőtti gödörből egyre inkább a csúcs felé visszakapaszkodó Miami Hurricanes. Ezeknek a gárdáknak a Bowl szereplése szinte biztos, de mindannyian csak a BCS Bowl győzelemmel lennének elégedettek januárban. Előbb azonban a divíziójukat kellene megnyerni. A hatos csoportot a Duke és a Virginia teszi teljessé, de nekik nem sok sanszuk van egyik gárda ellen sem a fenti négyesből. Kettejük közül hosszú évek után nem túlzás kijelenteni, hogy a Duke sokkal jobb állapotban van, és megtarthatja a csoportban és a konferenciában a hőn áhított "nem utolsó" helyet. Nem szabad azonban elfelejteni az esélylatolgatásnál, hogy a csapatok ellenfelei nem azonosak, szóval az összesített és a csoportmérlegben is előfordulhatnak majd furcsaságok. Az előző csoporttal ellentétben most haladjunk hátulról előre az erősorrendet illetően.

Virginia Cavaliers

A Cavs lacrosse csapata tavaly 242 gólt lőtt az ellenfeleinek. A focisták 232 pontot szereztek eközben. Elismerem, a lacrosse idény 6 meccsel tovább tart, de a Touchdown meg hatszor annyi pontot ér, mint a gól. Szóval nem volt jó évük. Még a másodosztályú William & Mary is legyőzte őket, így az edzőváltás mellett tették le voksukat a 3 győzelmet hozó szezon után. Mike London lett az új head coach, aki az állam szülötte, emiatt is jó toborzónak számít, és el is várják tőle, hogy legalább államon belül méltó vetélytársai legyenek a Virginia Tech-nek a tehetségekért vívott harcban. Az ő munkája ezen a téren mindenesetre még nem idén fog meglátszódni a csapaton.

Az irányító posztra Mike Verica a legesélyesebb, mivel ő a legrutinosabb. 2008-ban Jameel Sewell eltiltása miatt került pályára, de akkor még nagyon nem volt kész a feladatra, és kétszer annyi interceptiont dobott, mint touchdownt. A támadófalban négyen rendelkeznek komolyabb rutinnal, BJ Cabbell már két évet játszott végig, mint RG, Landon Bradley (LT) és Austin Pastor (LG) pedig tavaly váltak alapemberré. A tavaly center, Jack Shields még idén is játszhatott volna, de a 23 meccses kezdő megelégelte a futballkarriert, és keresniük kell egy új snappert a fal közepére is, illetve RT-nek is, ahová az újonc Morgan Moses is odaférhet, ha Oday Aboushi nem válik be. Sok két tight end-es felállásra lehet számítani, hiszen Colter Phillips a blokkolásban, Joe Tochia pedig elkapásban van inkább otthon. Az elkapók közül Tim Smith és Kris Burd párosa a kezdőben elfogadható. Előbbi 15 elkapásból 13.6 yardos átlagot hozott össze tavaly, Burd pedig 413 yarddal volt receving leader. Ami miatt szenvedhet az offense, az a futás. A tavalyi év 4 (!) legtöbb yardot futó ember távozott, így a legeredményesebb RB a keretben (és egyben a várható kezdő) Torrey Mack, a maga 73 yardjával. Számos carry-t kaphat még a defensive backből futóvá átképzett Perry Jones, aki egy alulméretezett tailback, míg az erőfutások Keith Payne-re maradhatnak, aki méreteiből adódóan (6'3, 255 lbs) a fullback is lesz. Ezen a poszton tavaly Rashawn Jackson a csapat erősségének számított. Ha minden kötél szakad, Dominiqe Wallace lehet a megmentő, aki kihagyta a tavalyi év nagy részét, és még tavasszal is lábadozott.
Aki miatt leginkább érdemes nézni a Virginia meccseit, az a kiváló felépítésű Ras-I Dowling cornerback. A szokatlan nevű DB-t sokkal nagyobb tehetségnek tartják, mint a Vikings által idén draftolt Chris Cookot, és az all-american kandidánsok között is emlegetik a nevét. Lesz alkalma bizonyítani, ez leszögezhető. Cook helyét a returneri feladatokat is ellátó Chase Minnifield veszi át, a SS marad Rodney McLeod, míg az FS a tavaly 4 meccsen kezdő Corey Mosley lesz.
A front7-ben jelentős változások álltak be London kinevezésével, aki az NCAA-ben eddig nem túl gyakori, ám elterjedőben lévő 3-4-es felállás helyett visszaáll a tradíciónális 4-3-ra. Emiatt is összekuszálódott a depth chart, senkinek sincs rutinja az új posztján, a védőfalba pedig nehezen megy elegendő számú cserejátékost kiállítani. Ami szintén érdekes, hogy a tavalyi tackle leader Steve Greer csak második számú MLB lett Austin Taliaferro mögött, de valószínűleg találnak neki helyet a rotációban majd valamelyik szélen. A DL-ből Nate Collins távozott a profik közé, neki nagyon feküdne a 4-3-as DT szerep, de ez már Nick Jenkins és Mike Conrath szerepköre, a szélen Zane Pharr és a tavaly még OLB-ként szereplő Cam Johnson kapott bizalmat, elsősorban atletikussága miatt. Az ő átállása sem lesz zökkenőmentes, de London kiváló faledző, szóval akár meglepetést is okozhat ez az egység.
A Virginia nem idén fogja legszebb évét futni, az sem kizárt, hogy az első fordulóban elhasalnak az utóbbi évek egyik legjobb másodosztályú csapata, a Richmond ellen, dehát az építkezés még csak most kezdődik.

Duke Blue Devils

Három éve színre lépett David Cutcliffe Durhamben, és valami megváltozott. A Duke futballszezonja azelőtt arról szólt, hogy van egy plusz időtöltés szombatonként amivel el lehet csapni az időt mielőtt elkezdődne az NCAA kosárlabdaszezon. (Amiben mellesleg idén újra Coach K tanítványai futottak be végső győztesnek - akárcsak lacrosse-ban, hogy a Virginia szurkolók se higgyék azt, hogy van amiben ők a legjobbak). Cutcliffe egy végtelen rutinnal felfegyverkezett mester, aki a Tennessee és az Ole Miss élén országos sikereket tudott elérni, többek között Peyton és Eli Manning edzője is ő volt. Nem csoda tehát, hogy tavaly is a passzjáték dominált az offense-ben, amit lehet a 4 évig kezdő Thaddeus Lewis rutinjára is fogni, de a ligautolsó (!) futójáték is nagyban azt sugallta, hogy inkább a levegőben történő előrehaladást eröltessék. Öt győzelmet sikerült összeszedni, ami a Cutcliffe-éra előtt kiemelkedő lett volna, de tudva azt, hogy 5-3-as mérlegből lett 5-7, és, hogy a szezonnyitón kikaptak a már szóba kerülő, FCS csapat, Richmond ellen, már annyira nem pozitív a kép. Így vagy úgy, de az elmúlt 20 év második legtöbb pontját termelték tavaly, és a Marylandet, a Virginiát és a North Carolina State-t is megverték, szóval messze nem olyan reménytelen a program helyzete, mint pár éve. Az idei schedule alapján nem kizárt a Bowl lehetőség, de jelentős szerencsére volna szükség hozzá. Az első öt meccsből négy abszolút nyerhető, az Alabama elleni összecsapásnak viszont igen súlyos önbizalom romboló hatásai lehetnek.

A támadófal a legbiztosabb egység, akik tavaly már megmutatták, hogy elit passzvédők, idén talán a futásblokkban is előre tudnak lépni. Bryan Morgan alulméretezett center, ennek ellenére képzettsége alapján az ACC egyik legjobbja a posztján. Brian Moore szintén kicsinek tűnhet RG-nek, de ez a játékán nem érződik. A vak oldalon Kyle Hill és Mitchell Lederman ilyen gondokkal nem küzdenek, és az RT, Jon Needham sem új arc a társak között, annak ellenére, hogy a kezdőbe ritkán került be eddig. A center mögött Sean Renfree-nek kell átvenni a St.Louis Rams-hez kerülő Lewis szerepét, aki két éve van a csapatnál, és elég sokat is várnak tőle középiskolai mutatói alapján. Eddig 6 meccsen kapott lehetőséget, 68%-os pontossággal passzolt, ám elszakadt az ACL szalag a térdében, és még tavasszal is ennek a fájdalmait nyögte. Muszáj őszre kihevernie ezt teljesen, mert mögötte teljesen tapasztalatlan újoncok állnak csak a depth charton. Célpontokkal nem lesz gondja, Donovan Varner tavaly az 1000 yardot is átlépte, 8 touchdownt szerzett, és újonc évéhez képest háromszor annyi elkapást produkált. Connor Vernonnak már freshmanként is sikerült bizonyítani, 55 elkapásból 746 yarddal a liga egyik legjobb újonca volt ezekben a mutatókban. A végzősök közül Austin Kelly a legjobb elkapó, aki Vernonhoz hasonló elkapásszámmal zárt. A futóknál egészen nevetséges számokat látunk ha a tavalyi év totáljait nézzük meg, viszont mind a három futó rendelkezésre áll 2010-ben, ergo a rutinban lehet bízni, ha másban nem is. Desmond Scott még csak másodéves lesz, ő kezd, és benne van a legtöbb remény, de adott esetben Jay Hollingsworth vagy Patrick Kurunwune is láthat akciót.
A védelemből Vincent Rey a Bengals edzőtáborába is befért a draft után, amit azért érdemes kihangsúlyozni, mert jelenleg mindössze 5 Duke játékos van az NFL-ben. (Nagyot dob ezen a számon, hogy a cikket az 53-as keretszűkítések előtt írom). Rey volt tavaly a linebackersor közepén, ő volt az agy. Helyét Damian Thornton veszi át a gyenge oldalról behúzódva, ahová Abraham Kromah kerül az erős oldalról, így az SLB helyre nyitott a lehetőség bekerülni bármelyik fiatalnak. A secondary-ből az INT leader, Leon Wright ballagott el, helyét az egykori WR, Johnny Williams veszi át, aki tavaly még offense-ben is elő-előkerült, idén már nem fog. Chris Rwabukamba helye biztos a másik CB poszton, és a megcsappanó afrikai génvonalat továbbra is képviseli. A SS Matt Daniels a futás ellen elit, ezt bizonyította tavaly. A FS hely viszont kérdéses, Lee Butler hasznosabb mint nickelback, ez esteben pedig Jordan Byas örökölheti meg Catron Gainey tavalyi helyét. A Duke fanok legnagyobb bánata, hogy az elmúlt évek legígéretesebb DT prospect-jéből, Vince Oghobaaséból semmi nem lett a profik között, pedig egy éve még a senior class egyik legjobbjának tartották. Nem ő az egyetlen veszteség a frontból, Ayanga Okpokowuruk a Giants edzőtáborában izgul jelenleg a cutokat illetően. Így is maradt azonban két rutinos DE, Wesley Oglesby és Patrick Egboh. Középen Charlie Hatcherrel nem lesz gond, bár a Nose Tackle inkább 2 downos játékos, de ezt az ő posztján jobb játékosokról is el lehet mondani. A bajok inkább Oghobaase utódlásából erednek, ahová csak nagyon fiatal játékosokat tud állítani Cutcliffe mester.
Cél tehát a Bowl meccs, ami az Alabama és a Navy elleni non-konf meccsekkel a tarsolyban nagyon nem egyszerű vállalkozás. Kiemelt meccs lesz a két állami rivalizálás, mint mindig: a WF és a UNC ellen.

A Virginia 6., a Duke 5. helye vehető papírformának, innentől kezdve viszont sorrendiség nélkül írok a maradék négy csapatról.

Miami Hurricanes

A Miami tavaly bebizonyította, hogy bárkit képes megverni ha olyan napja van, viszont az arcpirító teljesítmények sem maradtak el Florida déli részén. Nyilvánvaló, hogy a stabil formát kellene állandósítani, amihez rutin kell, ebben pedig nem állnak rosszul, mert a továbbra sem öreg keretbe 15 tavalyi kezdőjátékos visszatér, ami több az átlagnál. A Miami rendkívül sikeres évtizedet tud a háta mögött, még úgy is, hogy 2000-es évek a második felében sok szép dolog nem történt velük. A program erejéről, és a nem túl távoli múltról mindent elmond, hogy 1984 óta 88 Hurricanes játékost draftoltak az NFL csapatok, ez tizennéggyel több, mint a lista második helyén lévő Florida State esetében. Talán ennek is köszönhető, hogy saját dolgukat is megnehezítve a tavalyihoz hasonló, kíméletlen schedule-t raktak össze. Az Ohio State és a Pittsburgh ellen vívják a szezon 2. majd 3. meccsét, tehát nem kizárt, hogy a BigTen és a BigEast leendő bajnokával is megmérkőznek rögtön az elején. A játékosoknak nagyon jót tesz az elit csapatok ellen szerzett rutin, de a mérlegüknek nem feltétlenül. Ugyanakkor ha a konfban jól szerepelnek, akkor ez lényegtelen, ha pedig veretlenül jönnek ki ebből a menetből, akkor a top25 tetején találhatják magukat igen gyorsan.

A legszembetűnőbb dolog amiben fejlődni kell a turnoverek. Jacory Harris az ACC egyik legtehetségesebb irányítója, mégis a legtöbb interceptiont dobta tavaly, tizenhetet. Még mindig csak junior, szóval bármikor eljöhet az ugrásszerű javulás a játékában, Randy Shannonék pedig ezt minél hamarabb szeretnék látni. A támadófalban találunk egy igazi dívát, Seantrel Hendersont, aki hosszas huzavona után a USC egyetemét választotta, mint legjobbnak vélt középiskolás Olineman, csakhogy röviddel a szignálás után jöttek a büntetések és eltiltások a trójaiaknak, Henderson pedig élt az adandó alkalommal és áttette székhelyét Miamibe. Nagy neve ellenére nem fog kezdeni, hiszen csak júliusban kezdett összeismerkedni a társakkal, így marad Orlando Franklin vagy Joel Figueroa cseréje. Nem számít elitnek az OL, de ezt sokoldalú futójátékkal igyekeznek palástolni. Graig Cooper ACL szakadást szenvedett a Wisconsin elleni vesztes Bowl meccsen, és rehabilitációja jelenleg is tart. Amíg ő nincs, addig Damien Berry viheti a prímet, aki safety-ből konvertált futó, és tavaly 8 touchdownt szerzett erőfutóként. Két freshman, a redshirted Lamar Miller, és a jónevű true Storm Johnson segíthet be neki. A Mark Whipple koordinálta offense-ben nincsenek hiányában a jó WR-eknek sem, négy igazán jó célpontja is van Harris-nek. Leonard Hankerson volt tavaly a statisztikailag legjobbjuk 801 yarddal és 8 TD-vel, de a sérülésből épülő LaRon Byrd, a mélységi célpont Travis Benjamin, vagy Aldarius Johnson is sokszor fog pályára kerülni.

A védelem Allen Bailey nevével kezdődik. Mindkét poszton tud játszani a 4-3-as védelemben, de felépítése, és 288 fontos tömege a 3-4-es védelmet alkalmazó NFL csapatok megfigyelőinek tekintetét is magára vonja. Tavaly sackben (7) és negatív yardos szerelésben (11) is csapata legjobbja volt, és harmadévesként berobbant a köztudatba, idén, végzősként pedig all-American szezont is összehozhat. Valószínűleg DE lesz Bailey, társa pedig az arccsonttörésből visszatérő Adewale Ojomo lehet, de szituációs pass rusherként Marcus Robinsontól is sok villanást várnak. Középen Micanor Regis nagyon atletikusnak számít a posztjához képest, és visszatér mellé a 3. meccsen kidőlő Marcus Fortson, aki 2008-ban impresszív újonc évet mutatott, annak ellenére, hogy Shannon itt inkább a rutinosabb játékosokat szokta favorizálni. A linebacker corps legjobbja Colin McCarthy, aki a háromból bármelyik helyen tud játszani. Tavaly az ACC 2. számú válogatottjába volt elég a 95 tackle-s (10.5 TFL) szezonja. Brandon Harris előtte jár, mert ő az első csapatba került, mint CB, mégis itt vannak leginkább kérdőjelek a védelemben. DeMarcus van Dyke a másik oldali kezdő, a harmadik számú viszont az a Ryan Hill, aki egy átképzett elkapó. Talán enyhítheti a gondokat a nickel és dime felállással kapcsolatban, hogy a safety-k közt túlkínálat is van. Vaughn Telemaque és JoJo Nicholas lecserélése indokolatlan, viszont Ray-Ray Armstrong a második évében már egyre több játékidőt követel magának a pályán.

Tavaly 9 meccset nyertek meg Harris-ék, ennél jobb mérleget igen nehéz lesz produkálni ezzel a schedule-lel, de ha sikerül, akkor az szinte garantált ACC döntő.

Virginia Tech Hokies

A pulykák tavaly a 2. legjobb mérleggel zártak az ACC-ben, de mivel a Georgia Tech volt a legjobb, nem juthattak döntőbe az azonos csoporttagság miatt, így nem jött össze zsinórban három BCS Bowl szereplés sem. Azért a hat éves, legalább 10 győzelmes sorozatra nagyon büszkék lehetnek, főleg, hogy 10 átlagpontot javult az offense a 2008-as önmagához képest. Hogy árnyaljam a képet a tavalyi gárda erejéről, megemlítem, hogy a szezonnyitón a későbbi veretlen bajnok Alabama múlta őket felül, az ACC végső győztese, a Georgia Tech ellen idegenben kaptak ki 28-23-ra, így egyedül a North Carolina elleni vereség ami igazán csalódást keltő volt. Idén újra megpróbálják, de ez a csapat már egy teljesen másik. A kezdőcsapat fele új arc lesz, igaz az offense vezéralakjai változatlanok. 2009-hez hasonlóan ismét kemény ellenféllel nyitják a szezont, az NCAA első hetének legnagyobb rangadóját vívják a Boise State ellen, semleges pályán, Marylandben.
Mint arról a hírekben beszámoltunk, Frank Beamer mester szerződését néhány héttel a szezon kezdete előtt hosszabbították meg. A mester már 23 éve irányítja a VT-t, és, hogy a dolgát miként végzi, erről egy adat: 1995 óta a harmadik legtöbb meccset ők nyerték az NCAA-ben. (Az ACC-nek 2004 óta tagjai).
A futásra épül majd a taktika, akárcsak eddig. Darren Evans két éve 1200 yardot futott az Orange Bowl nyerő csapatban, aztán az offszezonban térdműtétet kellett rajta végrehajtani és kihagyta a tavalyi évet teljes egészében. Jött Ryan Williams újoncként, és 1655 yarddal feledtette az elődjét, és 22 touchdown is került a neve mellé. Evans felépülőben van, és ha visszanyeri régi formáját komoly carry számot lophat el a Heisman-esélyes Williams-től. Jelenleg még nem tartunk itt, Evans továbbra is csak visszafogottan edz, így a no. 2. RB a másodéves David Wilson marad, aki visszahordásban is feltűnik majd. Ha ők nem lennének elég, akkor Tyrod Taylor QB is be tud segíteni a futójátékba, bár Blacksburgben inkább annak örülnének, ha passzolni tanulna meg normálisan. Halad a dolog, hiszen míg másodévesként 738, addig tavaly juniorként már csak 370 yardot tett meg futással (5 TD), és a 2 helyett 13 passzolt TD-vel vette ki a részét a sikerből. Passzai átlagosan 3.6 yarddal voltak hosszabbak, mint azelőtt, szóval a fejlesztése nagy erőkkel zajlik, meglátjuk, hogy egy fél év alatt ez mennyit változott. A támadófal jobb oldala változatlan lesz, míg a balról az NFL-be távozott Ed Wang és Sergio Render is, de egyikőjük sem nyújtott olyan senior évet, amit vissza kéne sírni. Blake DeChristopher 3. évét kezdi meg az RT helyén, ő all-ACC jelölést is kaphat év végén ha nem esik vissza a teljesítménye a korábbiakhoz képest. Az elkapók közül Jarrett Boykin, Danny Coale és Dyrell Roberts egy komolyabb passzjátékkal bíró csapatban nagyobb sztár lehetne, itt kisebb rivaldafény jut nekik, pedig nem rossz egységet alkotnak. Boykin az első számú célpont, neki tavaly 835 yard és 5 TD is kijutott, Coale és Roberts pedig 1000 yardot kombinált össze. Új lesz a TE is, de André Smith-é nem egy kulcsfontosságú poszt ebben az offense-ben.

A védelem sokkal inkább átalakul, mert 7 kezdőt kell pótolni, de Bud Foster védőguru mindig megoldja, hogy zökkenőmentes legyen a garnitúracsere és ott folytassa a védelem a turnover gyártást, ahol abbahagyta. A legtöbb munkát a védőfallal kellett eltölteni, mert csak John Graves maradt meg az egyik DT posztra, és ő is sérült volt sokat, hárman elmentek. Jason Worilds a legtöbbre értékelt távozó, aki a Steelers OLB posztjára került. Steven Friday lehet a legújabb rettegett pass rusher, aki már ötödik éve a csapat tagja. A másik két helyre Chris Drager (DE) és Kwamaine Battle (DT) pályázik a legnagyobb eséllyel. A secondary-ből is hárman távoztak, Kam Chancellor FS közülük a legnagyobb név, akit Eddie Whitley pótolhat amíg a fiatal Antone Exum be nem érik. Davon Morgannek szintén térdsérülés rövidítette a szezonját, de ő úgy tűnik egészségesen kezdi már a szezont. A két szélen Rashad Carmichael helye egyértelmű a tavalyi 6 interceptionje után, és all-ACC szezonra is esélyes, így Jayron Hosley lesz az, akinek a rutintalanságától leginkább tartani lehet. A belső linebackerek közül Barquell Rivers, tavalyi tackle leader (96) maradt, és Lyndell Gibson már újoncként szerzett tapasztalatot mellette. Az un. Whip Linebacker poszt, ahol Cody Grimm és Cam Martin is játszott érdekes helyzetben van, mert mindketten távoztak. Grimmet a Cardinals draftolta, Martin pedig az emocionális vezére volt az alakulatnak. Jeron Gouveia-Winslow léphet egyikőjük helyére, de a másik nem tudni ki lesz ezen a félig LB, félig S poszton.

A menetrendet végignézve láthatjuk, hogy minden találkozón reális esélye van a győzelemre a Virgina Tech-nek. Némi sansz tehát a veretlen szezonra is van, az pedig nagydöntőt ér. Az ACC-ben viszont nagyon sok a hasonló képességű csapat, ezeken a meccseken pedig csak az adott napi forma dönt. Lehet, hogy csak negyedikek lesznek a csoportjukban. A Boise State ellen hamar ki fog derülni, hogy mire képesek egy elit csapattal szemben, és az is, hogy megérdemlik-e, hogy az ACC jelenlegi legjobb csapatának tituláljuk őket.

Georgia Tech Yellow Jackets

A GT a csoport és a konferencia címvédőjeként fut neki a 2010-es szezonnak, és nem titkolt céljuk a duplázás. Kulcstávozókat kell pótolni a labda mindkét oldalán, de Paul Johnson mesterben lehet bízni, hogy ezt támadóoldaln megoldja, a védelembe pedig érkezett Al Groh, aki Virginiában sikeresen installálta a 3-4-es védelmi struktúrát. Coach Johnson 13 éve edzősködik és ezalatt 127 meccset nyert meg az aktuális csapatával, ezzel ő a legeredményesebb pályakezdő edző az NCAA történetében ekkora időintervallum alatt. A Georgia Tech triple option rendszerrel támad, amit rajtuk kívül csak a két katonai alakulat, a Navy és az Army mondhat el magáról. Féltették is a sárga kabátosokat, hogy magasabb szinten, BCS gárdák ellen ez hosszútávon befuccsol majd, de, mint látjuk a kétkedők tévedtek. Annyiban viszont valóban akadtak problémák, hogy az Iowa elleni Orange Bowlon tavaly Kirk Ferentzék csodálatosan felkészültek a GT-ből, és az a néhány hét, ami az ACC döntő, és a Bowl meccs között volt, pont elégnek bizonyult arra, hogy kihúzzák az offense méregfogát. Negatívum volt még 2009-ben, hogy a Miami és az ősi rivális Georgia elleni vereség során is lefutotta az ellenfél őket a pályáról, a Dawgs egészen pontosan 339 yarddal zárta a rivalizálást. A védelmen kell tehát elsősorban javítani ahhoz, hogy minél közelebb kerüljenek a címvédéshez.

Johnson a komplett védelmi edzőgarnitúrát kirúgatta, Groh hozta magával Virginiából az OLB edzőit, érkezett Joe Speed ILB edző, Andy McCollum védőfaledző, aki egyben a toborzásért is felelős lesz, sőt még Bill Belichick is tiszteletét tette ősszel az edzéseken, hogy adjon néhány tippet a taktikát illetően. Viszont kezdő NT egyszerűen nincs a keretben. Három játékost is próbálgatnak ott, de egyikőjük sem megfelelő megoldás. Jason Peters viszont meg fogja állni a helyét DE-ként, és Derrick Morgan után a GT következő nagy tehetsége lehet, még ha ez már nem is az a poszt, amit Morgan játszott. Társa Izaan Cross másodévesen kerül be a mélyvízbe, de közel sem olyan problémás ez a poszt, mint a Nose. Belső linebackernek marad Brad Jefferson, tavalyi tackle leader (95), és a 4-3-as OLB-ként rutint szerző Steven Sylvester húzódik be mellé. Oldalra, ahogy lenni szokott, korábbi DE-k érkeznek: Anthony Barnes és Anthony Egbuniwe is jó pass rusher, de még tanulja az új posztját. A secondary-ből csak Morgan Burnettet kell pótolni, ő volt az egység legjobbja. Mario Edwards társa Jerrard Tarrant lesz így safety-ben, utóbbi a visszahordásban is jeleskedik, tavaly 2 TD-je volt. Mario Butler marad CB-ben, Dominique Reese pedig Tarranttal cserélt posztot, hogy kisebb felelősség legyen rajta. Rashaad Reid is említést érdemel, aki a 3. számú CB-nek több, mint elég.

Offense-ben Josh Nesbitt a harmadik évére készül a kezdőcsapatban, és arra, hogy megismételje tavalyi 1000+1000 yardos szezonját. Nem egy elit passzoló, és ez nem is fog változni, viszont tökéletesen beleillik a sémába, 18 futott touchdownja mindent elárul, és a labdára is jobban vigyázott, mint a korábbiakban. Viszont ha megsérül (ami a scrambler QB-knál mindig benne van), akkor a padon nincs megnyugtató helyettes. Demaryius Thomas-ra sem lehet már támaszkodni, aki kiváló számokat produkált ebben a ritkán passzoló rendszerben, és félő, hogy nélküle megszűnnek a nagy játékok. Stephen Hilltől várnak valami hasonlót, mint amit Bay-Bay csinált, de neki összesen volt 5 elkapása. A backfielden aztán óriási depth-et találunk, ahol Roddy Jones és Embry Peebles a két slotback. Jonathad Dwyer, az igásló is továbbállt, helyét Anthony Allen veszi át a B-Back poszton, míg a korábbi Louisville játékos A-Back posztjára hárman is pályáznak. Komoly rotáció lesz idén is, de ez nem meglepő. A támadófalban három visszatérő van, ami lehetne négy is, ha Joseph Gilbertnek nem kéne iskolát váltani tanulmányi okokból. Austin Barrick (RT) és az ACC-elismerést is kapó Sean Bedford (C) helye biztos a falban, Phil Smith négy meccs rutinnal lesz LT, a két guard lesz új. Másodéves játékosok, Omoregie Uzzi és Nick McRae ugornak be, de ők inkább 2011-re lesznek kész játékosok, nem idén.

Nem rossz tehát a csapat, és reális célkitűzés az újabb ACC döntő, mert ezt az összehangolt gépezetet nagyon kevés csapat tudja megállítani. Ugyanakkor, idén is benne vannak az olyan megtorpanások, mint tavaly, és Thomas távozása véleményem szerint nagyobb érvágás lesz, mint azt Atlantában hiszik.

North Carolina Tar Heels

A UNC-t hagytam utoljára a sorban, mert velük nem lehet tudni, hogy végülis mi lesz, pedig nyakunkon van az LSU elleni szezonnyitó. Kezdjük ott az események taglalását, hogy januárban jónéhány tagja úgy határozott a remeklő védelemnek, hogy az NFL hívogató szava ellenére itt maradnak 2010-ben is, mert bajnokok akarnak lenni. Aztán a nyár közepén jöttek hírek, hogy Marvin Austin, Greg Little és a többi nagynevű prospect profi klubok alkalmazottaival tárgyalt, ezt pedig autmatikus eltiltással díjazza az NCAA. Néhány hete pedig Bruce Carter, Richard Quinn és még heten tanulmányi ügyek miatt is felelősségre vonásra számíthatnak, de egyelőre semmi hivatalos info sincs egyik retorzióval kapcsolatban sem, így azt sem tudjuk, hogy lesz-e eltiltás, mikor, és kiket meszelnek el. Austin jelenleg a 2. csapattal edz, holott a liga tán legjobb DT-je.

A védelem tavaly pont engedésben, futás és passz ellen és totál yardban is top15-ös egység volt. Tíz visszatérő kezdővel ezek a számok nem kizárt, hogy javulni fognak, és akkor a határ a csillagos ég lehetne, ha az offense elérne legalább egy középszintet a jelenlegi reménytelen forma helyett. Minden remek védelemnek ugyanaz az alapja: a védőfal. Richard Quinn DE tavaly 11 sack és 19 tackle for loss után második lett az ACC év védője szavazáson, de ha Austin helyett ő kapja idén a double teamet, erősen visszaeshet. Márpedig nem kizárt, hogy Austint egész évre eltiltják. Ő alapvetően pótolhatatlan veszteség lenne, főleg, hogy a védelem egyetlen távozója Cam Thomas volt, szintén a fal közepéről. A linebacker sor szélén két all-konf játékos, Quan Sturdivant és Bruce Carter szerepel, akik Kevin Reddickkel az ország bármely LB corpsával felveszik a versenyt. Akárcsak a secondary, ahol Deunta Williams FS már 38 meccsen volt kezdő, és 6 picket fogott tavaly. Da'Norris Searcy életveszélyes punt returner a strong safety-ség mellett, Kendrick Burney ACC-válogatott CB, aki több, mint 200 INT return yarddal iskolarekordot döntött. Miatta lesz sok dolga Charles Brownnak a másik corner posztján, mert Burney felé már nem igen megy labda. Összességében ez a védelem top5 az országban, az ACC-ben pedig vitán felül első. Tizenhárom nem-offenzív touchdownt szereztek 2009-ben, és alighanem marad ez a trend idénre is. Viszont a sikeresség az offense-en is múlik majd.

TJ Yates élvezi a bizalmat egyelőre QB poszton, annak ellenére, hogy 14 TD mellett 15 INT volt a termése tavaly, és csak 2136 yardot haladtak előre az ő keze munkájának hála. Ha szerencséje lesz, akkor a Shaun Draughn, Ryan Houston RB tandem tehermentesíteni tudja. Ők ketten 1280 yardra voltak jók legutóbb és 10 TD-t is szereztek, de mindketten elsősorban a belső futásoknál számítanak jónak. A passzjátékban Greg Little all-ACC szintű WR lenne, ha játszhatna. Így viszont két másodéves, Erik Highsmith és Jheranie Boyd akire támaszkodni kell, esetleg a TE, Zach Pianalto. Alapvető dolog, hogy ha szenved az offense, akkor abban benne van az OL keze is. Két újonccal próbálják felfrissíteni az egységet RG és C poszton, Mike Ingersoll RT és Carl Gaskins LT marad. A legrutinosabb tag az LG Alan Pelc, aki már 23 meccses kezdőnek számít. Nagy tehetségek nincsenek továbbra sem a falban, de van depth, és van némi plusz rutin, ami jó. Meccsenként kb. hússzal több futott yard az elvárás tőlük, a passzjáték meg majd elválik, hogy miként megy Little-lel, vagy nélküle.

Nem gyenge a schedule, LSU után Georgia Tech, szóval belerázódási idő nincs. Nem lesz ez egy olyan szezon, amit januárban elképzelt Butch Davis mester, de láttunk már rá példát, (például a tavalyi Nebraska esetében) hogy a legügyetlenebb támadósorral is lehet konf döntőbe jutni egy ligaelső védelemmel. Mindezt az ACC Coastal csoportjában véghezvinni viszont kisebb csoda lenne. Várjuk a fejleményeket Austinékról, és reméljük a legjobbakat, mert az egyetlen futballbarátnak sem tenne jót, ha a college futball legnagyobb tehetségei közül néhány végig az oldalvonalról figyelgetné a szezont, mint tavaly Dez Bryant.

Az AP augusztus 21-én hírdette ki 0. fordulós top25 listáját. A Virginia Tech 10., a Miami 13., a Georgia Tech 16., a North Carolina 18., a másik csoportban lévő Florida State pedig 20. helyen fut neki az idénynek az országos listán. Az NCAA-vel most ismerkedő olvasók kedvéért leszögezem, hogy itt egy-egy nagyobb siker vagy vereség esetén +/- 10 helyes mozgás bármikor előfordulhat. Mindenesetre egy power rankingnak a szezon előtt ez megfelel.

Az ACC csapatok első játékhetes találkozói magyar idő szerint:

szeptember 3., péntek:
0:30 Presbyterian @ Wake Forest
1:30 Florida A&M @ Miami (FL)

szeptember 4., szombat:
18:00 Samford @ Florida State
19:00 South Carolina State @ Georgia Tech
19:00 Weber State @ Boston College
21:30 North Texas @ Clemson

szeptember 5., vasárnap
0:00 Western Carolina @ North Carolina State
0:00 Richmond @ Virginia
1:00 Elon @ Duke
2:00 LSU @ North Carolina (Atlantában)

szeptember 6., hétfő
22:00 Navy @ Maryland (Baltimore-ban)

szeptember 7., kedd
2:00 Boise State @ Virginia Tech (Landoverben)

Herczeg Ádám (Höri)