AFC heti körkép - 14. hét

AFC North

 

AFC North:

    Visszapillantó:
A Cleveland Browns még nem bírja elviselni az esélyesség terhét, így meglepetésre 13-6-ra kikapott a Buffalo Bills otthonában. A Pittsburgh Steelers hazai pályán kiváló védelmének köszönhetően simán, 23-7-re nyert a történelmi mélyponton lévő Cincinnati Bengals ellen. A Baltimore Ravens egy újabb félidőt aludt át, de végül hosszabbítás után 34-28-ra nyert a Houston Texans vendégeként a hétfő esti rangadón.

    Rájátszás és draftpick figyelő:
    A Pittsburgh Steelers (Jets, Panthers, @Browns) rájátszásba jut ha...:
- győz
- kikap a Colts és a Chargers
- kikap a Colts és a Chiefs

    A Baltimore Ravens (Saints, @Browns, Bengals) rájátszásba jut, ha...:
- győz, továbbá kikap a Colts és a Chargers
- győz, továbbá kikap a Colts, a Dolphins és a Chiefs

    Cleveland Browns (@Bengals, Ravens, Steelers):
- Jelen állás szerint 8. és 12. draftpick között lesz a helyük. Ha mindhárom hátralévő meccsüket elvesztik, akkor 5-8. hely lehet a Barnáké, de talán a legvalószínűbb az a forgatókönyv, hogy egy győzelemmel nagyjából a 10. pick esz az övék.

    Cincinnati Bengals (Browns, Chargers, @Ravens):
- Jelen állás szerint a 2. draftpick lesz a Bengalsé. Ez várhatóan tovább romalni már nem fog, ellenben egy győzelemmel, ami leginkább a Browns ellen képzelhető el, az 5. helyre csúszhatnak.

    A hét támadója:
Derrick Mason WR, Ravens: Jó az öreg a háznál. A két veterán elkapó, azaz a Steelers-t erősítő Hines Ward és Mason közül azért utóbbira esett a választásom, mert a Kohászok egyetlen támadó TD-t sem szereztek, míg Mason egymaga kétszer is eredményes volt. Az NFL-ben 14. évét taposó WR 6 elkapásból 78 yardot és 2 TD-t hozott a csapatának.

    A hét védője:
LaMarr Woodley OLB, Steelers: Csak a változatosság kedvéért döntöttem mellette, mert az előző héten győztes Troy Polamalu ezúttal két interceptionnel, és ebből 1 TD-vel szintén komoly aspiráns volt. Azonban Woodley teljesítménye mellett sem lehet elmenni szó nélkül: 5 szereléséből 2 sack volt, egy passzt kivédkezett, ráadásul ő is szerzett TD-t egy interceptionből.

    A hét újonca:
David Reed WR, Ravens: Először villant igazán nagyot az 5. körben választott elkapó. Persze ezúttal sem támadóként, hanem visszahordóként. Kirúgás után hat próbálkozásából 228 yardot tett meg, ez kiváló, 38-as átlag, de ami igazán lényeges, a 3. negyed legelején 103 yardos TD-jével úgy tűnt, eldöntötte a találkozót.

    Extrapont:
Van egy-egy jó és rossz hír. Utóbbi a csoportban sereghajtó Bengals együtteséhez köthető: sorozatban 10 vereségnél jár, ezzel beállította a klub negatív rekordját egy idényre vonatkozóan, melyre 1993-ban volt példa. Az abszolút csúcs 11 meccses kudarcszéria még 1992-93-ból. A jó hír pedig a listavezető Steelers elkapójáról, Hines Wardról szól. Az ezúttal 8 elkapásból 115 yardig jutó WR pályafutása során 944 elkapásnál, ezzel az NFL örökranglistájának 10. helyére jött fel a 2008-ban Hall of Fame-be választott Art Monkot (940) megelőzve.

    Előretekintő:
A csoporton belül alsóházi rangadót vív egymással a Bengals és a Browns Cincinnatiben. A Ravens ismét forró este elé néz, ugyanis a címvédő New Orleans Saints együttesét látja vendégül, míg a Steelers újabb védelmi háborúra készül, mivel a New York Jets érkezik Pittsburgh-be.

    Az AFC North állása:
1. Pittsburgh Steelers 10-3
2. Baltimore Ravens 9-4
3. Cleveland Browns 5-8
4. Cincinnati Bengals 2-11

 

AFC West

 

Kansas City Chiefs

Furcsa, de Matt Cassel nélkülözhetetlen részévé nőtte ki magát ennek a Chiefsnek. Aki látta az - itthon is közvetített - Chargers elleni meccset, az nem fogja Brodie Croyle-t a pályára követelni a közeljövőben.

Croyle még soha nem nyert kezdőként NFL meccset, pedig 2007 óta játszik a ligában, utoljára egyetemi csapata, az Alabama Crimson Tide színeiben tudta győzelemre vinni az általa irányított alakulatot. A Chargers ellen Matt Cassel vakbélműtétje miatt kellett beugrania és átvenni a karmesteri pálcát. Bár nem adott el labdát Croyle, lényegében az egész meccsen még csak esélye sem volt meg annak, hogy hatékony drive-okat vezessen. A Chiefs történetében ez volt a harmadik meccs, amelyen 100 összyard alatt teljesítettek, utoljára 1979-ben (!) volt ilyenre példa. A 67 elért yard önmagában is borzasztó, de tovább boncolgatva a statisztikákat láthatjuk, hogy Croyle-t kétszer annyiszor sackelték (4), mint amennyiszer first downt (2) tudott elérni. Ennek tudatában a Chargers nyugodtan összpontosíthatta a futás ellen a figyelmét, igen effektív run blitzeket láthattunk a hazaiaktól, a támadófal most semmiféle támogatást nem tudott nyújtani Jamaal Charleséknak. Charles a mérkőzés előtti napon írt alá egy 5-éves szerződés-hosszabbítást a csapattal, a Chiefs szempontjából igen előnyös számokkal. A szerződés 27,5 milliós összértékkel bír, ebből 10 millió a garantált, és Charles szempontjából a legnagyobb értéke a szerződésnek a 8 millió roster bónusz, amit 2011-ben fog egyben megkapni. A garantált összegek viszont nem igazán egy 6 yard fölötti átlagot produkáló RB számainak felelnek meg; 1,75 és 4,75 millió között mozognak az évenkénti garantált összegek. Összevetésül: Adrian Peterson szerződésében a 2011-es rovatnál 10,72 millió áll a rubrikában. Nem ismerjük Charles és ügynöke személyiségét, de amennyiben tartja statisztikáit, ne lepődjünk meg egy esetleges 2012-es vagy 2013-as holdout esetén...

A meccsről túl sok mindent elmondani nem lehet Chiefs szempontból a fentieken kívül, de Eric Berry lélegzetelállító interceptionjét említsük meg, amely a meccs egyik legszebb jelenete volt; sajnos semmiféle előnyt nem tudott kovácsolni belőle a vendégcsapat, amelynek védelme azt ezt követő drive-ban ismét elvette a labdát egy Tamba Hali strip-sack formájában Philip Riverstől.

A Chiefs nem érezheti nyeregben magát, előnye egy meccsesre olvadt, illetve a cikk kikerülésekor ez is már csak feltételes módban írandó, hiszen most csütörtökön a Chargers újabb magabiztos győzelmének köszönhetően beérte ideiglenesen a KC-t a győzelmek számában. Annál is melegebb a pite, mert azonos mérleg esetén a tiebreakerek Chargersnek kedveznek...

 

Denver Broncos

 

A Denver már csak át szeretné vészelni a 2010-es szezont lehetőleg minél kevesebb presztízsveszteséggel, de az NFL jelenlegi egyik leggyengébbjétől, az Arizonától elszenvedett vereség nem igazán járult ehhez hozzá.

A mérkőzésről Broncos szempontból leginkább azt lehet elmondani, hogy most már az se megy, ami eddig ment, teljesen szétesett gárda benyomását keltették Morenoék. Kyle Orton a szezon első felében még az MVP-címmel is kacérkodott, de az utóbbi hetekre teljesen leeresztett, nyilván nem tett neki jót az, hogy mentora, egyben a playeket hívó Josh McDaniels - ne feledjük, igazán McDanielsnek köszönhetően teljesedett ki irányítóként Orton - távozott. Bár ellenfelénél egy 5. körös rookie élete első kezdését láthattuk, ennek megfelelő teljesítménnyel, Ortonnak sikerült nem túl erős társánál is rosszabbat produkálni, a hét talán leggyengébb QB-teljesítménye volt az övé. Mind a számok, mind a látottak alátámasztják ezt, és főleg akkor kell leminősítenünk Ortont, ha figyelembe vesszük, hogy a létező legelemibb NFL-passzokat sem tudta sokszor megdobni, egyszerű screenek, checkdownok tévesztettek célt yardokkal. 12 passzt célzott az RB-knek, ezekből összesen 29 yardot ért el a csapat, de volt a dobások között egy, amelyből pick six született. Még tovább forgatva a kést a sebben, mindezt az NFL egyik legrosszabb passzvédelme ellen követte el a nyilvánvalóan mentális gondokkal küszködő Orton, akit a támadófala sem támogatott túlzottan. Az elmúlt napokban nem tudott edzeni bordasérülése miatt az irányító, Tim Tebow kapta a snapek javát, és reális esély van arra, hogy minden idők legvitatottabb draft pickje élete első kezdését a "főgonosz" otthonában élje át Oaklandben. Tebow eddig lényegében a páryardos playek mestere volt Denverben, igaz ez nem egyszer TD-kben realizálódott a gólvonalnál. Orton még pénteken is csak "mentális ismétléseket" - Andy Studesville szavaival élünk - végzett az edzőpályán, nyilvánvaló fájdalmakkal küszködik.

Mindenesetre akárki is lesz a kezdő a Coliseumban, ha a defense azt az arcát fogja mutatja, mint a sivatagban, akkor nem fogják 3-4 TD alatt megúszni. Borzalmas mistackle-öket láthattunk a védőktől, és nem egyszer fedezhettünk fel kedvetlenségre utaló jeleket is, legalábbis sokszor tűnt úgy, hogy egy-egy védő nem 100 %-osan törekszik a szerelésre, vagy egy blokk felvételére. Azért is érdekes ez, mert egy várható rezsimváltáskor nagyon fontos az egy játékos szempontjából, hogy a felvételeken az új stáb egy olyan embert lásson, aki küzd, és ha kell, csúszik-mászik a célért. Ellenkező esetben - mivel nincsen semmilyen kötődés az új edzők és a játékosok között -, igen könnyen munka nélkül találhatják magukat. Ez persze egyéni szociális problémája az érintett játékosoknak...

A hétvégén tehát elkezdődhet a Tim Tebow-éra a Broncosnál, ha a kétségkívül hihetetlenül karizmatikus rookie ki tudja csikarni a győzelmet a Coliseumban, akkor az talán felvillanthatja a fényt az alagút végén.

 

Oakland Raiders

 

A Raiders hatalmas lehetőséget puskázott el Jacksonville-ben. Az első félidőben 10-pontos előnyre tett szert a csapat annak ellenére is, hogy a mezőnypozíció végig a Jaguarsé volt, de a harmadik negyedben benyelt 21 pontot nem sikerült túlélni. Ezzel a Raidersnek már csak matematikai esélye maradt a rájátszásra.

Mint említettük, nagyon rossz mezőnypozícióval küzdött a Raiders, ebben a nagy szél mellett a meccsen hibátlan teljesítményt bemutató Jax speciális egységnek volt hatalmas szerepe. Nem véletlenül emlegetik Kassim Osgoodot és Montell Owenst az NFL legjobb special teamerei közt, mindkét punt csapat és kickoff csapat a Raiderses párja fölé nőtt főleg a két említett játékosnak köszönhetően. Végeredményben szintén egy ST játéknak volt köszönhető a Jaguars győzelem, Deji Karim vitt vissza a két perces figyelmeztetés után egy kickoffot a Raiders 30-asára, a következő playben Maurice Jones-Drew egyből TD-t futott - vélhetően a Raiders védelem szándékosan engedte be Mojot, hogy legalább legyen idejük az újbóli egyenlítésre, más kérdés, hogy az ezt követő drive a Jax 20-yardosán elhalt. Nem csak a csapat szempontjából fájó a vereség, Darren McFadden karrierje legjobb meccse sikkadt el a 38 beszedett pont miatt. McFadden három touchdownt ért el, mindegyik valódi highlight filmbe illő hatpontos akció volt. Összességében 123 futott és 86 elkapott yardos - all time 11. meccs a Raiders ranglistán összyardot tekintve - teljesítményére sovány vigaszként megkapta a hét legjobb futójának járó díjat, ha más nem is, a jövő heti Pro Bowl-keret hirdetés szempontjából nagyon jó volt az időzítése... A jó futásoknak köszönhetően ismét tudtak működni a múlt héten már megcsodált play action passzok, és ezeknek is köszönhetően Jason Campbell is karrierje egyik legjobb meccsével rukkolt elő. Az első félidőben tökéletes QB ratinggel zárt a Bruce Gradkowski IR-re helyezése óta legjobbját nyújtó irányító, valóban hibátlan passzokat adott elkapóinak. Ugyancsak a futójáték hatása lehet az is, hogy az első kísérleteknél 116 yardot ért el Campbell 12 passzból.

Sajnos nem csak csinált a Raiders nagy playeket, be is kapott ilyeneket, ezek miatt a QB-RB páros nagy napja nem teljesedhett ki győzelemben. A Jaguars, és David Garrard nagyon jó érzékkel találta meg a mismatcheket a második félidőben, nagyjából ahányszor emberfogásba rakta Michael Huffot a Raiders különböző nickel/dime felállásokban, annyiszor passzoltak az ő emberére, ez két TD-be is került. Amennyire okolható Huff, annyira a hívott play is, Jason Hill 48 yardos TD-jénél pl. nem volt safety a pálya mélyén, hogy segítse a post útvonalat futó WR-en védekező Huffot, márpedig egy ilyen route-ot egy az egyben csak akkor lehet levédekezni, ha sokkal gyorsabb a védő, vagy ha eleve számít rá, és helyezkedéséből adódóan nem szolgáltatja ki magát ennek a route-nak. Persze utólag könnyű okosnak lenni, és persze azt is tudjuk, mindent nem lehet levédekezni, a Jaguars eltalálta a playt, amivel meg tudta verni ezt az adott coverage-t. Rolando McClain hiánya megérződött a futás elleni védelmen, úgy tűnik a rookie-nak igaza volt az egy-két hónappal ezelőtti nyilatkozatában, nélküle valóban tudták duplázni Seymourékat. Tipikusan az elmúlt évek Raidersére emlékeztetett a futás elleni védelem a második félidőben, sorozatos pár yardos, a defense szempontjából sikeres futások után egy-egy 40-50 yardos playt nyeltek be Kellyék. Ki kell emelni viszont Nnamdi Asomugha játékát, aki visszatért a megszokott önmagához: észre se lehetett venni, hogy ott van a pályán, az általa fogott Mike Thomasszal egyetemben, akinek zéró elkapás jutott.

 Bár a Raiders már csak nagy szerencsével juthat playoffba, a tény, hogy december közepén még egyáltalán ennek az esélyéről beszélhetünk, jelzi, hogy nagyot lépett előre a csapat az elmúlt évekhez képest. A Denver ellen a halvány reménysugár életben tartása érdekében kötelező a győzelem, az októberi 59-24-es győzelem tudatában ez nem is tűnik megoldhatatlan feladatnak.

 

San Diego Chargers

A megszokott forgatókönyvet látjuk, újabb Chargers feltámadásnak vagyunk a szemtanúi. Miután a Raiders alaposan meglepte a csapatot, és elvette Philip Rivers decemberi veretlenségét, egy pillanatra azt hihettük, hogy vége az évek óta tartó decemberi dominanciának. Nem így lett.

Abban, hogy ez így alakulhatott, persze a szerencsének is szerepe volt, az nem a Chargers érdeme, hogy Matt Casselnek "elromlott" a vakbele. Azt is tegyük hozzá gyorsan, hogy vélhetően az elmúlt hónapokban egészen kiválóan játszó QB-val sem tudta volna megverni ezt a San Diegot a Chiefs. A védelem az előző heti "beégés" után most összekapta magát, Ron Rivera kiválóan felkészítette a frontot a futás ellen, iszonyatosan gyors reagálással, és rendkívül fegyelmezett lyuktöméssel lenullázták Charlest és Jonest. Pontosan a múlt héten írtuk, hogy a Chiefs-féle zone blocking futások levédekezésének ez a kulcsa, nagyszerű demonstrációt láthattunk Cooperék részéről. A szezon nagy felfedezettje, a sajátos hajviselettel rendelkező Antonio Garay ismét elmozdíthatatlan betontömbnek bizonyult a védelem közepén, és pass rushban is hatékonyan segítette csapatát. Garay kiugrására nem sokan számítottak azok után, hogy évekig csak epizódszereplő volt a védelemben. A Chargers vezetőségében ennek persze mindenki örül - pláne hogy veteránminimumot keres a 31 éves játékos - talán az idén a jövő NT-jének draftolt Cam Thomason kívül.

Riversék 31 pontot pakoltak fel a táblára, most Malcom Floyd vitte a prímet TD-k terén, két káprázatos elkapást is végrehajtott az end zone-ban a folyamatosan combhajlító-sérüléssel bajlódó elkapó. A futójátékot is dicsérni kell, a Chargers sajátossága, hogy nemhogy nincs feature back a csapatban, egészen pontosan 4 játékos osztja meg a feladatokat a backfielden, mind a négyük gyökeresen más stílust képviselve. Mike Tolbertet már sokszor méltattuk ezeken a hasábokon, az előzetes szerződéstárgyalásokba kezdett FB/HB szokásos önmagát hozta, de most ugyanannyi futást kapott Ryan Mathews is, igaz a rookie már csak akkor jutott igazán szóhoz, amikor eldől a meccs. Mathews ambivalens produkciót nyújtott, sokszor nagyon könnyen viszik le, viszont akadt pár olyan villanása, amely jó jel lehet a jövőre nézve, pár futásnál hihetetlen egyensúlyérzékről tett tanúbizonyságot. Darren Sproles már évek óta 3rd down specialista, az az igazán hihetetlen, hogy még mindig meg tudja oldani a Chargers, hogy harmadik kísérleteknél valahogy megfeledkezzenek róla. Ezen a meccsen is számos first downt érő elkapást hozott. A 4. delikvens Jacob Hester, aki idén igazi FB-vé nőtte ki - szó szerint, 15 font izmot szedett magára - így persze inkább blokkjaival hívja fel magára a figyelmet, de néha ő is kap labdát; egészen pontosan a rövidyardos szituációk mestere ő, számos alkalommal hívták már segítségül idén 3 & 1-nél. Nem biztos persze hogy ez a négyes sokáig együtt lesz, azért óriás luxus mind fizetésben, mind rosterhelyek szempontjából ezt a status quot fenntartani.

A Chargers formáját elnézve nem sok kétségünk van afelől, hogy maradék 2 meccsét megnyeri (nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy csütörtökön a 49erst nyomták le teljesen simán), a Panthers és a Denver már a 2011-es szezonon gondolkozik. Hogy ez elég lesz e a rájátszásra, az a Chiefsen múlik.

 

AFC South

 

Indianapolis Colts – Tennessee Titans                    30 – 28

 

Nagy kiütésnek indult azonban a meccs végén akár fordíthatott is volna a Titans, de Jeff Fisher meccs végi döntéseinek hatására a kis különbség ellenére valószínűsíthető volt a Colts győzelme.

Az első félidő vége előtt már 21-0-ra vezetett a Colts és úgy tűnt, hogy a Titans játékosokat már nem is érdekli az idei év, de Nate Washington nagy elkapása után még időben sikerült nekik is feliratkozniuk az eredményjelzőre, ráadásul ők kezdhették a második félidőt. A félidő végén szerzett lendület kitartott a szünet után is és Collins újabb TD drivejával már láthatáron belülre került a Colts, akik már csak mezőnygólokig tudtak eljutni. A meccs végére a Titans kezdte felőrölni a Colts védőit, de 4 perccel a lefújás előtt 6 pontos hátránynál, egy 4&1-es szituációnál Fisher vezetőedző úgy döntött, hogy visszaadja a labdát a Coltsnak. Manningék köszönték szépen és miután Garcon egy kis 6 yardos passzból egy 43 yardos elkapást csinált, már csak Adam Vinatierinek kellett értékesítenie egy 47 yardos mezőnygólt. A hátralévő 3 percben a Titansnek már nem sikerült ledolgozni a 9 pontos hátrányt, mivel Collins képtelen volt a hosszú átadásokra és a rövid passzok és futások felemésztették a teljes hátralévő időt. Ezért végül csak a 30-28-as szépítés maradt a számukra.

A Coltsot továbbra sem kerülik el a sérülések. Most a vakoldali tackle Charlie Johnson esett ki, de a helyét átvevő Linkenbach remek munkát végzett és nem volt érezhető a kiesése. Pierre Garcon is végre kikecmergett a nagy hullámvölgyéből és 2 TD elkapása mellett remek módon használta a sebességét a meccs végi kulcsfontosságú szituációban. A korábbi TD gyáros Blair Whitenak annál rosszabb meccse volt. Ha a Colts végül vereséget szenvedett volna, akkor az az ő lelkén száradt volna. Történt ugyanis, hogy White kicsit elkeveredett a Titans endzonejában és azt hitte egy Reggie Waynenek szánt labdára, hogy neki szánták. Ezt még megspékelte azzal, hogy nem is kapta el a labdát és a közbeavatkozása miatt az üresen álló Waynenek sem sikerült. Ez a kis akció -4 pontot jelentett a Coltsnak, ami végül nem számított. A Colts gyengén teljesítő játékosai közé tartozik még a két csere TE Eldridge és Robinson. A Colts számára most következik a szezon legfontosabb mérkőzése a Jaguars ellen. Ha kikapnak, akkor már biztos nem juthatnak playoffba, azonban ha nyernek, akkor átveszik a csoport vezetését és ők fordulhatnak az első helyen a célegyenesbe.

A Titansnél nagyon úgy fest, hogy ez lesz Fisher utolsó szezonja. Ha mégis maradna, akkor mindenképp új irányító után kell néznie, mert jelen állás szerint Collins rövid ideig sem tűnik megoldásnak. A szép statisztikák ellenére Collins képtelen volt sikeresen hosszú passzokra, ráadásul rosszul szerepelt, amikor extra nyomás érkezett rá. Fisher vezetőedző is ludas ebben a dologban, mivel a két kezdő CBje nélkül felálló Colts ellen sem bírta megtalálni a módját, hogy hogyan használja egyszerre Brittet és Mosst. Mossra a szezon hátralévő részében már kárt is szót fecsérelni, mert a mostani meccsen még az irányába sem ment 1 passz sem. Chris Johnson azért hozta a tőle szokásosnak mondható teljesítményt. Az pedig a Colts védelmétől szokásos, hogy Johnson a megtett yardjainak, több mint 80%-át ütközés után tette meg. A falat tekintve Freeneyt sikerült semlegesíteni, de Stewartnak azonban meggyült a baja Mathissel. Alterraun Vernernek is nehéz napja volt, mivel az összes az irányába menő passzból elkapás lett. A Titans örülne, ha már véget ért volna az év, de addig még 3 meccs vár rájuk és még döntő szerepük lehet abban, hogy végül ki nyeri meg a csoportot.

 

Houston Texans – Baltimore Ravens                      28 – 34

 

Honnan is ismerős az, hogy a rossz 1. félidő után a Texans sok pontot szerez a 2.-ban és sikerül kiegyenlíteniük, csak hogy végül még rosszabb legyen a vereség? Hát onnan, hogy szinte minden héten ez történik a Texansal. Az első félidőben a Texans folyamatosan a saját 10 yardosa környékén kezdhette a drivejait, ráadásul a sok elejtett passz miatt legtöbbször egyből puntolni kényszerültek, ami nagyon jó mezőnypozíciót biztosított a Ravens számára. A Ravens ezeket a jó kezdőpozíciókat szépen lassan 21-0-ás előnyre váltotta. A félidő vége előtt még villant egyet a Schaub-Johnson páros és úgy tűnt a Texans még egy kis reménnyel várhatja a második félidőt, de 3. negyedet kezdő kickoffot David Reed TDre vitte vissza úgy, hogy egyszerre 3 Texans védő is képtelen volt levinni. A rémálomba illő kezdés ellenére a Texans hozta a szokásos 2. félidei formáját. 4 labdabirtoklásuk volt, amiből ha kicsivel lett volna több szerencséjük, akkor 4 TD-t is szerezhettek volna, de 2 mezőny gól és 2 TD + egy 2 pontos variáció is elég volt ahhoz, hogy hosszabbításra mentsék a meccset. Ez önmagában is szép teljesítmény és akkor még hozzá kell tenni, hogy az utolsó driveot Schaub 2 perc alatt vezette a saját 5 yardos vonalukról. Azok után, hogy a védők az egész félidőben pont nélkül tartották a Ravens támadóit nem volt meglepetés, hogy a hosszabbításban is sikerült őket puntra kényszeríteniük. Sajnos Schaub nem tudott élni a lehetőséggel és a nagy nyomás miatt végül interceptiont dobott, amivel véget is ért a mérkőzés. Ez külön a Texans tragédiája, hogy végül az a Schaub veszti el a meccset, aki korábban alig hibázott és a sírból hozta vissza a meccset a Texans számára.

A Texans elkapóira sok panasz volt a meccs elején. Az első félidőben nagyjából 5 labdát ejtettek el, ráadásul az egyik Owen Daniels kezéből kipattanó labdából interception is lett. A második félidőben Andre Johnson és Jacoby Jones vezérletével végre beindultak a támadók. A felzárkózásban fontos szerepe volt Gary Kubiaknak is, aki amikor kellett nem habozott nekimenni 4. kísérletre is. Foster kimérve pont 100 futott yardot hozott, ami a limitált szerep ellenére remeknek mondható. Ráadásul az utolsó driveban is volt egy fontos elkapása, ami után még sikerült az oldalvonalon kívülre kerülnie. Fontos megemlíteni, hogy Foster mellett a fullback Leachnek is a Pro Bowl keretben van a helye az idei év után. A támadófal azonban nem tudott felnőni az ellenfél színvonalához. A left tackle Duane Brown és a center Chris Myers volt az, akik kiemelkedően nem bírtak emberűkkel. A secondaryben Quin játékára nem volt panasz, jól semlegesítette Boldint. Jason Allen viszont rossz napot fogott ki és nem volt a tapasztalt Mason ellenfele. A védők többsége főleg az árnyékra vetődésben és a tackleök elhibázásában jeleskedett az első félidőben, de az edzők nagyon jól használták ki, hogy a Ravens nem változtatott azon, ami az előző héten a vesztüket okozta. Hiába vesztették el a Steelers elleni meccset a safety blitzek miatt, erre a hétre sem sikerült megfelelő megoldást kidolgozni a problémára John Harbaughnak és a stábjának. Azonban Polamaluval ellentétben Pollardnak nem sikerült turnovert kierőszakolni, de a védelem azért büszke lehet, hogy 2 negyeden át pont nélkül és minimális megtett yard alatt tudták tartani a Ravenst.

Az 5-8-as mérleg ellenére el lehet mondani a szokásos a Texans nagyon jó úton jár szöveget, de az idei évben már az 50%-os mutató sem valószínű a számukra. A vezetők is lemondtak már az idei évről és inkább IR-re rakják a sérült játékosokat. Mario Williamset, az elkapó David Andersont és a guard Mike Brisielt sem fogjuk már idén látni. A Texansra még vár egy a csoport utolsó helyéről döntő meccs a Titans ellen, illetve még az utolsó héten ők is királycsinálóvá válhatnak a Jaguars elleni mérkőzésükön.

 

Jacksonville Jaguars – Oakland Raiders                  38 – 31

 

A nagy játékok meccse volt ez, hiszen 6 30+ yardos TDnek is örülhettek a szurkolók, csapatonként 3-3-nak. Ezek a nagy playek nem túl hízelgőek a védelmekre nézve, de a meccs előtt is ilyesmire lehetett számítani, tekintve a Raiders futás elleni védelmét és a Jaguars minden tekintetben gyenge defensét.

A győzelem ellenére egy ideig biztos rémálmai lesznek a jacksonville-i védőknek Darren McFaddenről. McFadden elkapás után vagy szimplán futásból úgy rohant át a Jaguars védelmén, hogy néhány safety még mindig keresi merre lehet. Ennek és a gyenge passz elleni védekezés ellenére mégis a Jaguars tudott győzni, hála Tom Cable rosszul használt challengeinek, egy remek special team labdaszerzésnek és annak, hogy ők vihették be az utolsó ütést. Tom Cable Rashad Jennings 74 yardos futott touchdownjánál próbálkozott meg azzal hátha korábban Jennings kilépett a vonalon, de erre nem volt egyértelmű bizonyíték. Az elpazarolt piros zászló miatt azonban már nem, mert kockáztatni Mike Sims-Walker elkapásánál, amit nagy eséllyel érvényteleníthettek volna. A két eset között volt a meccs egyik legfontosabb jelenete Kassim Osgood kierőszakolt fumbleje. A két egymás utáni TD drive ellenére a Raidersnek még sikerült kiegyenlíteni 2 perccel a lefújás előtt, de ekkor ismét előlépett a special team. Deji Karim 65 yardos visszafutásával gyakorlatilag eldőltek a dolgok, de azért Maurice Jones-Drew még begyalogolt a Raiders endzonejába biztos, ami biztos alapon.

Garrard nem sziporkázott, de 200 futott yarddal a háta mögött nem is volt rá szükség. Jó döntésnek bizonyult, hogy inkább lemondtak az első számú elkapóról Mike Thomasról, mintsem megkockáztassák, hogy Asomugha irányába passzoljanak. Még kellett hozzá az utolsó futás, de Maurice Jones-Drewnak ismét meglett a 100 yard és ezzel tovább tartja a lépést Fosterrel a ligaelsőségért folytatott harcban. Ezen meccsen kivételesen csatlakozott mellé a backup Jennings is, akinek mindössze 5 futás elég volt, hogy 109 futott yardot tegyen meg. A jó sorozatokról beszélve, Jeremy Mincey még csak 5. meccsén kezdett, de már megszerezte 5. sackjét, ami egy Jaguars játékosnál igen nagy szó. Ha már volt szó a Texansnál, hogy a kicsit elfeledett Leachnek ott lenne a helye akkor a Jaguarsnál Terrance Knightont kell megemlíteni. Ha választani kellene valakit, hogy kit küldhetne a Jaguars Jones-Drew mellett a Pro Bowlra, akkor annak egyértelműen Knightonnak kellene lennie. Knighton remek futás elleni teljesítménye mellé a pass rush területén is fejlődött és kiemelkedik a Kampman kiesése után meggyengül falból.

Ez a győzelem azt jelenti, hogy a Coltsnak is meg kell majd vernie a Raiderst, ha playoffba akar majd jutni, de Jacksonvilleben nem gondolhatnak erre, mivel még a kezükben van a sorsuk és egy Indianapolisban aratott győzelemmel már semmiképp sem vehetik el tőlük a franchise első AFC South csoportgyőzelmét.