Arizona Wildcats [ARIZ]

Alapítás
1899
Konferencia
Pac-12
Divízió
Déli csoport
Város
Tucson (Arizona)
Stadion
Arizona Stadium (56,029)

Weboldal
http://www.arizonawildcats.com

A University of Arizona a land-grant (központilag, az államoknak oktatásra "garantált földön" létrehozott) és a space-grant (űrkutatással foglalkozó) felsőoktatási intézmények közé tartozik, sokan az oktatás minősége miatt a Public Ivy-k (az ismert Ivy league – Harvard, Yale, stb. - mindegyike privát iskola, ezek államiak) közé sorolják. Az egyetem a hegyek által körbezárt, nagyjából harmad-budapestnyi lakosságú Tucson-ban fekszik, egy turizmussal foglalkozó lap szerint a világ legalulértékeltebb városainak egyike. Azon túl, hogy Pécs testvérvárosa, a Beatles Get Back című dala is Tucsonról szól. Az atlétikai részlegének neve, vagyis a Wildcats egy 1914-es futballmérkőzésről ered, ahol a kaliforniai bajnokkal, az Occidental College-al mérkőztek meg. A találkozó után az LA Times vadmacskák harcához hasonlította az arizonaiak játékát. A UA kabalájaként eleinte élő hiúzokat használtak, egészen a 60-as évekig, mivel az 1959-ben felbukkanó Wilbur osztatlan sikert aratott a szurkolók körében. Wilbur egy hiénát formázó, emberszabású (antropomorf) mascot, és követve Arizona régi, vadnyugati stílusát kék cowboy kalapot is visel. 1986-ban házasodott meg, a felesége, Wilma által hordott vörös masni jelképezi a kék mellett a hivatalos színeket.

ua

Történelem
1899 óta létezik az egyetem amerikai futball csapata. Első edzőjük Stuart Forbes volt, de Pop McKale 1914-es megjelenéséig csak szenvedtek. Az I. világháború környékén átrendeződött erőviszonyok némileg pozitívan érintették a 'Cats-t, és 1921-ben 7-1-es mérleggel legelső "bowl"-jukra is eljutottak (a bowl szót a San Diego E-W Christmas Classic esetében muszáj idézőjelbe tenni), itt 38-0-ra kikaptak a Centre College-től. 1929-re készült el az akkor még 7000 férőhelyes Arizona Stadium, nyitómeccsükön rögtön győzelmet arattak, majd Tex Oliver mesterrel a 30-as években már viszonylag hangosabb sikereket is elkönyvelhettek, a játékosok közül többen All-American válogatottak lettek, '35-ben és '36-ban pedig behúzták a Border Conference-t. Az eredményesség viszont relatív, mert a Border abszolút nem számított tényezőnek a college berkein belül, a második világégés idején történt fellángolás sem izgatott különösebben senkit, pláne hogy a '41-es konfelsőség után újra visszaestek a korábbi gyenge szerepléseik szintjére. Jim Young 1973-as színre lépése mozgatta meg kicsit az állóvizet, ám ez a WAC-ban is kevésnek bizonyult (legalább egy Fiesta Bowl részvétellel búcsúztak), 1978-ban ennek dacára az Arizona State-tel együtt a Pac-10-hez csatlakoztak. Az 1980-ban érkezett Larry Smith fiainak olyan nagyágyúkkal kellett felvennie a versenyt, mint a USC vagy a Washington, és bár csupán az egyszerű középszintet tudták hozni, az 1985-ös Sun Bowl szereplés (és döntetlen, vs. Georgia) hatalmas bravúr, sőt ezt megfejelve 1986-ban az Aloha Bowl-on 30-21 arányban verték a North Carolinát.

1987-től Dick Tomey a vezetőedző, az ő regnálását titulálhatjuk a program aranykorának. Hét év alatt Tomey felépítette azt a csapatot, amely az 1993-as szezonban előbb a Pac-10-t nyerte meg (holtversenyben az UCLA-vel), majd a Fiesta Bowl eddigi egyetlen nullázását hajtotta végre, a Miami Hurricanes ellen. A meccs társ-MVP-je a későbbi Patriots LB Tedy Bruschi volt. A következő év mérsékelt sikert hozott, majd kisebb visszaesés következett. Három év botladozást követően 1988-ban megint remekeltek, igaz a veretlen UCLA mögött a Pac-10-ben másodikok lettek, 11-1-es mérlegük mégis figyelemre méltó és a Holiday Bowl-on megverték a Nebraskát. Tomey utolsó két idényében nem volt képes fenntartani a jó teljesítményt, átmenetileg visszavonult (96-64-4-es mutatóval, 4-3-al a bowlokon), utódának John Mackovic-t nevezték ki, általános megdöbbenésre. Mackovic ugyanis katasztrofális módon bukott el Texas-ban (pl. 66-3-as vereség otthon a Bruins-tól...), és '98-tól 2000-ig az ESPN szakkommentátoraként tevékenykedett. A Wildcats-nél görcsösen ragaszkodtak a támadósor megújításához, mire 2003 októberében belátta a vezetőség, hogy borzasztóan mellényúltak. 2004-ben Mike Stoops, az oklahomai HC, Bob Stoops testvérének szerződtetésétől várták a megváltást. Mike vérbeli offense-guru, de neki is négy évbe telt valamelyest rendbe tenni az elődje által okozott károkat. 2008-tól már nyilvánvalóan jó úton haladtak, a csoport élmezőnyét azonban nem érték be. 2011 borzalmasan alakult, ennek ellenére mindenkit meglepett, mikor Stoops-t az idény közben menesztették. A Wildcats egyetlen Pac-12-es csapatként még soha nem utazhatott Pasadenába, a Rose Bowlra, ezt 2012-től Rich Rodriguez próbálja meg orvosolni.

Tradíciók, érdekességek
1926-ban az Arizona irányítója, John Salmon súlyos autóbalesetet szenvedett, és pár nap múltán elhunyt. Pop McKale-nek súgott utolsó szavai, "Tell them.....tell the team to Bear Down." [Mondd meg nekik... mondd meg, hogy győzzenek] mára szállóigévé váltak, és a Bear Down kifejezés a Wildcats mottója lett. Az Arizona Stadium 51,811 néző befogadására alkalmas, viszont jelenleg is bővítik. 2011-re készült el az NCAA harmadik legnagyobb videókivetítője, 500 m2-es. A pálya talaja csillagpázsit.

A Wildcats egyedüli igazi riválisa az Arizona State Sun Devils, akikkel 1899 óta küzdenek meg egymással, 1946 óta minden évben, a Hálaadás hetén. A Duel in the Desert, vagyis a "Párbaj a sivatagban" névre hallgató rivalizálás győztese kapja meg egy évre a Territorial Trophy-t, ami a rivalizálások között a legrégebbi díj. A kupa anno 50 évre eltűnt, majd állítólag az Arizona State-n találták meg. A Wildcats 46-37-re vezet, 1986-ban ezen a derbin mutatta be a söprögető Chuck Cecil a UA históriájának legnagyszerűbb play-ét, a meccset eldöntő 100 yardos interception return TD-t. A rangadó előtt a szurkolók megpróbálják átfesteni az ellenfél "A-hegyét", azokat a tanúhegyeket, ahol a két kampusz nyugszik és melyekre egy-egy hatalmas A betű van felfestve az adott egyetem színeiben. Noha ezeket gondosan őrzik, főleg ebben az időszakban, néha sikerül elérni a céljukat. Az elmúlt években ez inkább a Wildcat-tanulóknak sikerül, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ő "A"-juk városi tulajdonban van, annak átfestése bűncselekménynek minősül.

A mérkőzések előtt a csapat előad egy hakát, ami a rögbikedvelők számára bizonyára nem ismeretlen. A haka egy Új-Zélandról eredő harci tánc, melynek során egy csoport hangos kiáltásokkal és “dobbantásokkal” ritmusosan kombinált produkciót adnak elő. A második és negyedik negyed elején a cheerleaderek vezérletével a szurkolók 1-1 részei kórusban kiáltják, hogy "U of A". Az U a keleti, az of az északi és deli, az A pedig a nyugati részt kiáltja. A harmadik negyed végén a keret tagjai és a rajongók felmutatják 4-4 ujjukat, szimbolizálva a közelgő utolsó negyedet. A University of Arizona zenekara, a The Pride of Arizona több, mint 250 főt számlál és 10 féle hangszeren játszanak. Az 1902-ben alakult rezesbanda rengeteg neves eseményen lépett már fel. 1967-ben, az első Super Bowl félidei showja után 10 évvel a PoA zenélt Jimmy Carter elnök beiktatási parádéján, Washingtonban. 2006-ban a banda felkerült a youtube-ra Radiohead feldolgozásával, videójukat százezrek tekintették meg. 2009-ben az öt legjobb marching band közé szavazták.

Sok más kabalához hasonlóan a pontszerzések után Wilbur is fekvőtámaszokat csinál, éppen annyit, ahány ponttal a csapat áll. A többiekkel ellentétben ő mindezt egy kézzel teszi. A mérkőzések végén, ahol a zenekar jelen van, elfújják az “All hail Arizona!”-t, melyet a tanulók, és a nézők is énekelnek keresztbe tett karokkal, illetve a dal utolsó részénél ugrálnak is. A hazai mérkőzések után a tanulói óratoronynál - a Pearl Harborban történt japán bombázás során elsüllyesztett USS Arizonáról elmentett harangnál - a zenekar koncertet ad az odagyűlő fanoknak, majd a végén a harang megkondul, a rajongók pedig a “Bear Down!”-t skandálják. A legvérmesebb szurkolói bázis természetesen az UA-n is a diákrészleg. Az arizonai student section a "Zona Zoo", a stadion rettegett atmoszférája nekik köszönhető

ZonaZoo

Az egyetem hires korábbi hallgatói
Míg például Chris McAlister és Lance Briggs az NFL-ben öregbíti az iskola hírnevét, addig más sportágak atlétáinak eredményei is rendszeresen büszkeséggel tölthetik el a UA támogatóinak szívét. Több olimpiai aranyérmessel (Amy Van Dyken, Ryk Neethling és George DiCarlo úszók, Jennie Finch softballozó), jelentős számú profi golfozóval (Jim Furyk és Mike Springer PGA tour-győztesek, Lorena Ochoa női sztár) büszkélkedhetnek, illetve az NBA és az MLB is fel tud mutatni néhány korábbi tucsoni növendéket. Damon és Salim Stoudamire, Steve Kerr, Andre Iguodala és Gilbert Arenas a kosárlabda, J.T. Snow és Trevor Hoffman a baseball ismertebb játékosai. De a sport mellett az élet más területein is találkozhatunk ex-UA tanulókkal, a szórakoztatóipar "képviseletében" Jerry Bruckheimer producer (CSI-sorozat) és Greg Kinnear színész, az üzleti életből Robert Wood Johnson IV a New York Jets, Arturo Moreno a Los Angeles Angels, Robert Sarver a Phoenix Suns tulajdonosa, illetve számos Pulitzer-díjas író és az egyetem űrkutatással való kapcsolata miatt nem egy asztronauta is alumnus.