California Golden Bears [CAL]

Alapítás

1886

Konferencia

ACC

Divízió

- Atlantic Coast Conference

Város

Berkeley (California)

Stadion

California Memorial Stadium (63,000)

Weboldal

http://www.calbears.com

A University of California, Berkeley (röviden Cal) a kaliforniai egyetemi rendszer – melynek részét képezi a szintén Pac-12-es UCLA is - legidősebb tagja, a világ egyik elit felsőoktatási intézménye. 1868-ban alapították főként a Yale-n végzett professzorok és politikusok, ezért az iskola hivatalos színei a Yale-kék és a kaliforniai arany. A Berkeley-ben, a San Francisco-öbölben fekvő kampuszról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, két ékköve a Sather Tower és a South Hall épületek. Maga a város Oakland északi tőszomszédja, számos ismert ember szülőhelye, lakhelye. A Cal sportcsapatainak elnevezése 1895-től a Golden Bears [kaliforniai aranymedvék], az 1922-ben abszolút kiírtott medvefaj megtalálható az állam zászlaján is. A kabala, Oski (az Oski-wow-wow indulóból kölcsönözték nevét) 1941-ben váltotta a pályán szélén gyakran megforduló, ám egyre kezelhetetlenebb élő állatokat.

Történelem
A tojáslabda először 1882-ben pattogott Berkeley-ben, de a kezdetekkor inkább a rögbit favorizálták a vállalkozókedvű hallgatók. E sportág és a fejlődő amerikai futball között őrlődtek 1892-ig, mikor az ugyancsak Yale-ről érkezett játékosok, Lee McClung (1909-től az USA 22. Kincstárnoka), William Heffelfinger (a legelső fizetést kapó, "profi" focista), Charles O. Gill (a The Country Church könyv szerzője, lelkész), aztán Frank Butterworth vezetésével egyre népszerűbb lett itt is az ország új hóbortja. Butterworth pályára lépett anno a hírhedt "Hampden Park-i vérfürdőn" (Bert Waters a szemét próbálta kinyomni), szóval az sem csoda, hogy 1906-ban az egyetem vezetősége úgy döntött, visszatérnek a rögbi szabályaihoz. 1914-ben viszont az I. VH kitörésekor átmenetileg minden sporteseményt töröltek, 1915-ben James Schaeffer pedig már fociedzéseket vezényelt rögbi helyett. Ezen év novemberében a Washington 72-0-ra intézte el a Golden Bears-t, Schaeffert helyére a Pennél nagyon, a Purdue-nál kevésbé sikeres Andy Smith került, aki hamar elképesztő szintre emelkedett fel. 1920-tól 1924-ig ötből öt szezont tudtak le veretlenül, a csak "Wonder Teams"-ként [csodacsapatok] emlegetett alakulatai 1920-ban például 510 szerzett pont mellett mindössze 14-et kapva zártak 9-0-al és az Ohio State elleni 28-0-ás diadallal. Bár bajnokokat ebben az időszakban nem hirdettek, a Cal utólag a '20-as, 21-es (9-0-1, döntetlen a Rose Bowlon) és '22-es (9-0) idényt is bajnoki címnek könyveli el. Mivel az 1922 januári Rose Bowl alkalmával véleményük szerint ellenfelük, a Washington & Jefferson jogosulatlanul szerepeltetett túl idős játékosokat, két Rose Bowl-meghívást is lemondtak. 1919 után csupán 1925-ben találtak legyőzőre, Smith azonban tragikus módon az év végén tüdőgyulladásban meghalt.

Andy Smith-t Nibs Price követte. Gyengén, 3-6-al mutatkozott be, de 1928-ban a 6-2-1-es mérleg elégnek bizonyult az újabb Rose Bowlhoz. Pasadenában olyan dolog történt, ami előtte soha, és azóta is kizárólag egyszer: a Bears center Roy Riegels felszedett egy fumble-t, majd elindult saját célzónája felé... "Wrong Way"-t noha az 1 yardosnál megállította csapattársa, a Georgia Tech egy play-jel később safety-t szerzett, és végül 8-7-re nyert (Jim Marshall ismételte meg ezt a "bravúrt" 1964-ben). Price 1930-től a kosarasokra fókuszált, az 1926-ban Navy-vel bajnok Bill Ingram ellenben nem volt képes kiugró eredményre. Nem úgy utóda, Stub Allison, kinek 1937-es "Thunder Team"-e egészen a csúcsokat ostomolva 10-0-1-ig (a döntetlen a Washington vendéglátójaként született) és Rose Bowl-sikerig (13-0, vs. Alabama) jutott. Apró tüske, hogy az AP az azonos mutatójú Pittsburgh-öt hozta ki no.1.-nak, még a Bowlokat megelőzően (a PITT pont a Rose invitálását utasította el). Az 1939-től tartó középszernek 1944-ben parancsoltak volna megálljt, de Buck Shaw és Frank Wickhorst sem húzta tovább egy szezonnál. Pappy Waldorf 1947-ben vette át a stafétát és drasztikus módosításokat eszközölt, a 9-1-es mérleg tükrözte is ezek helyességét. 1948-ban, '49-ben és '50-ben mindvégig veretlenek maradtak "Pappy fiai" a PCC konferenciában (a mai Pac-12 elődje), habár háromból egy Rose Bowlt sem gyűjtöttek be, a Big Tent képviselő Northwestern, Ohio State és a Michigan előtt is fejet hajtottak. 1953-tól Waldorf kezéből is kicsúszott az irányítás, 1956-ban, két negatív idénnyel a háta mögött távozott. Pete Elliot 1958-ban még mentette a menthetőt, 1-9-es debütálást követően 7-4 és Rose Bowl (a Cal máig utolsó RB-jén 38-12-es vereség az Iowától), ám az 1959-es 2-8-al vette a kalapját és az Illinois-hoz ment.

A 60-as évektől teljes a letargia, sem Marv Levy (8-29-3), sem Ray Wilsey (40-42-1) nem tudta kitolni a kátyúból a csapat szekerét, Mark White-tól 1975-ben legalább egy megosztott csoportelsőségre, Roger Theder-től egy Bowl-szereplésre (zakó a Garden State Bowlon a Temple-től) futotta. Joe Kapp-et, a korábbi Cal QB-t 1982-ben nevezték ki HC-nek, általános felhördülésre, ugyanis Kapp 1970-es visszavonulása óta színészként dolgozott, edzőként soha. Felelőtlen ígéretekkel vétette csak észre magát, de hozzá kötődik a '82-es "The Play", a futballhistória egyik legbizarrabb végjátéka (nem véletlenül hívta a speciális csapategységet "special forces"-nek, azaz különleges erőknek). Bruce Snyder 1987-ben vágott bele a megoldhatatlannak tűnő feladatba, és kiváló toborzásokkal 1990-re Copper (7-4-1), '91-re Citrus Bowl-győzelemmel feledtette az elmúlt esztendők rossz szériáját. Snyder viszont lelépett az Arizona State-hez, Keith Gilbertson négy év alatti egyetlen Alamo Bowlja (37-3, vs. Iowa), Steve Mariucci 1996-os gyors eltávja és a Tom Holmoe-féle katasztrófa (12-43-as összmérleg) megint a borzalmak sorát gyarapította. Jeff Tedford, az Oregon Ducks offenzív koordinátora 2002-ben foghatott építkezésbe, ami olyan jól vette kezdetét, hogy a jó eredmények azonnal futószalagon jöttek. Első meccsén a Golden Bears 70-22-re alázta meg a Baylort és 7-5-ös mutatót ért el végül. 2003 ötödik játékhetétől lett Aaron Rodgers a kezdő irányító, és nagyszerű produkciójának hála háromszori hosszabbításban a USC-t és az Insight Bowlon 52-49 arányban a Virginia Tech-et is verték. 2004-ben csak a hibátlan Trojans-tól kaptak ki, ezért a USC a de facto nagydöntőre, az Orange Bowlra utazhatott, azonban a Texas kemény lobbija miatt Rodgers-ék lecsúsztak a Rose Bowlról is (az eset annyira felkavaró volt, hogy az AP 2004 óta nem hajlandó együttműködni a BCS rangsorral). 2006-ban újfent a Southern California szólt közbe és ütötte el őket a "Rózsák Kupájától", sovány vigaszt '04-hez hasonlóan a Holiday Bowl jelenthetett. Tedford jóllehet nagy QB és RB edző hírében áll, a kaliforniaiaknál eltöltött éveit Rodgers és Kyle Boller QB-k, J.J. Arrington, Marshawn Lynch, Justin Forsett, Jahvid Best és Shane Vereen futók fémjelzik, 2007-től a komoly várakozásokat rendre alulmúlta, gárdái néha hihetetlenül inkonzisztens teljesítményekkel rukkoltak elő. Erre eklatáns példa a 2010-es 5-7, a sima kiütésekkel egybekötött fájdalmas botlásaival. A 2012-es 3-9 után nem volt mese, mennie kellett, helyét az LA Tech Bulldogs-szal támadórekordokat sorra döntő Sonny Dykes vette át.

Riválisok, tradíciók, érdekességek
A California legnagyobb rangadóját a Stanford ellen vívja, ez az ún. "Big Game". 1892-ben találkoztak először, és már 1900-ban előszeretettel hivatkoztak rá a "Nagy mérkőzésként". 1910-ben a Cal szurkolók ezen az összecsapáson alkottak első ízben színes kártyalapokkal alakzatokat (card stunts), melyet napjainkban is hagyomány és tisztelet övez. A derbi győztese 1933-tól szerezheti meg az 1899-ben megjelent Stanford Axe-t. A fejszét az arany-kékek akkor elorozták, a stanfordi diákok 1930-ban indítottak akciót e becstelen folt eltüntetésére. Az akció szó szerint értendő: könnygázt is bevetettek a – sikeresen végrehajtott - cél érdekében. A Big Game örökmérlege 58-46-11 a Cardinalnak, rajtuk kívül a UCLA-vel parázs a viszony.

A Golden Bears otthona az 1923-ban átadott Memorial Stadium, a létesítmény a háborúkban elhunyt katonáknak állít emléket. Mivel a stadion éppen a Hayward Fault törésvonal felett helyezkedik el, az elavult létesítmény rekonstrukciója 2010-re elodázhatatlanná vált. A 321 millió dolláros projekt során kiküszöbölték a földrengésveszélyt és "kicserélték" a komplett nyugati szárnyat. 2012-ben költözhetett vissza a csapat az AT&T Parkból.

A college football talán legkülönlegesebb helye a Tightwad Hill, ahonnan pompás kilátás nyílik a stadionra és a városra. A fanok a Charter Hill-en kialakított kis szekcióról ingyen tekinthetik meg a meccseket, sőt az előttük pár méterre levő Victory Cannon elsütése pontszerzéseknél plusz hangulattal spékeli meg a szurkolást. Innen nem messze van egy másik domboldalban az 1905-ben megszerkesztett "Big C" betontömb.

Az említett rögbiprogramot 1914 után 1931-ben élesztették újra, az 1980 óta kiírt nemzeti sorozatot 31-ből 25-ször az aranymedvék nyerték meg. Az evezést már az egyetem létrehozásától, 1868-tól fogva lehet űzni Berkeley-ben. A híres végzősök táborába tartozik 26 Nobel- és 8 Pulitzer-díjas, Charles Simonyi magyar származású szoftverfejlesztő, Natalin Coughlin úszónő, rengeteg zenész, színész és közszereplő.