Cincinnati Bearcats [CIN]

Alapítás

1885

Konferencia

Big 12

Divízió

Város

Cincinnati (Ohio)

Stadion

Nippert Stadium (40,124)

Weboldal

http://www.gobearcats.com

A University of Cincinnati 1885-ben kapcsolódott be az NCAA futball küzdelmeibe, így az első osztályú (FBS) programok közül az egyik legidősebbnek számít. 1888. december 8-án mérkőztek meg először legnagyobb riválisukkal, a Miami (Ohio)-val, a 0-0-ás találkozó Ohio állam első college csapatok közötti megmérettetése. 1898-ban főedzőjük volt Frank Cavanaugh, aki Iron Major becenéven vált legendássá, és később a College Football Hall of Fame tagja is lett. A Bearcats 1910-ben lett először egy konferencia tagja, miután beléptek az Ohio Athletic Conference-be. Két évvel később a Cincy története legnagyobb arányú győzelmét aratta a Transylvania ellen, a végeredmény 124-0. 1914-ben a csapat felvette a Bearcats nevet és a kabalát is (a fullback Leonard K. "Teddy" Baehr nevét skandálták Baehr-cat-nek, innen a Bearcat elnevezés), hiába működött azonban az egyetem futballcsapata évtizedek óta, nem volt rendes hazai pályájuk, az 1910-es évekre ugyanott próbáltak többnyire helyet adni a mérkőzéseknek, ám a Carson Fielden felhúzott pár betonteknőt nehezen lehetett stadionnak nevezni. A változást egy tragédia hozta meg ezen a téren, 1923-ban az idényzáró Miami (Ohio) elleni rangadó előtt a Cincy játékosa, James Gamble Nippert (Jimmy Nippert) megsebesült egy ártatlannak tűnő szituációban. Vérfertőzést kapott, majd egy hónappal később elhunyt. Nippert nagyapja, a Proctor & Gamble tulajdonosa (a P&G, egy patinás nagyvállalat alapítójának fia) nagyösszegű felajánlást tett az egyetem részére, amelynek a következménye a Nippert Stadium felépítése lett, ez ma is a Cincinnati otthona. 1925-ben a Bearcats átlépett a Buckeye Intercollegiate Athletic Associationbe, ahol 1933-ban és 1934-ben megszerezte első és második konferenciagyőzelmét.

A második világháborút követően a Mid-American Athletic Conference-hez (MAC) csatlakoztak, hat éves tagságuk alatt négy elsőséget szereztek. Az első konferenciagyőzelem alkalmával még Ray Nolting volt a gárda főedzője, az ő nevéhez fűződött a Bearcats első bowl mérkőzése és bowl győzelme is, a Virginia Tech ellen az 1947-es Sun Bowlon. Őt hamarosan a legendás Sid Gillman váltotta. Gillman 1949 és 1954 között edzősködött Cincinnatiben, ebben az időszakban az NCAA egyik legjobban passzoló csapata volt a Bearcats. Három MAC-győzelem után 1954-ben az NFL-be távozott, és vitte magával remekül kidolgozott támadóstratégiáját is (később az egyetemi és profi Hall of Fame-be is beválasztották). 1954-től a '70-es évekig a csapat a Missouri Valley Conference tagja volt, 1963-ban és 1964-ben megnyerték a konferenciát, de legjobb idényüknek mégis az 1968-as számított. Ekkor szerepelt náluk a kiváló irányító, Greg Cook, valamint a WR/K Tim O’Brien. Cook egy év múlva az AFL legjobb újoncjátékosa lett, de karrierjét tönkretették vállsérülései. Műtétek sokaságával próbálkoztak, de a kor színvonalán egyszerűen kivitelezhetetlen volt a sérülés helyrehozása. Cookot az AFL-ben a Cincinnati Bengals-nál Bill Walsh edzette, a 49ers majdani ikonja szerint ha nem sérült volna meg Cook, akkor most az egyik legnagyobb irányítóként emlékeznénk rá, tehetséget tekintve Cookot még Joe Montanánál is előrébb sorolta.
 

A következő harminc esztendőben csupán kis sikereket ért el az együttes. Ilyen például az 1976-os 9-2-es mutatóval végződő szezon, vagy 1983-ban a nemzeti bajnok Penn State 14-3-as legyőzése az idénynyitón, ezeken kívül azonban nem sokszor ünnepelhettek. 1996 hozott fordulatot, mikor a Bearcats belépett a Conference-USA-be, és egy évvel később 46 éves szünetet követően bowl mérkőzésen szerepelhettek. 1999-ből kiemelhető a Cincy Wisconsin elleni 17-12-es bravúrgyőzelme, 2000-től kezdve pedig a négy éves sorozat, amely alatt a gárda mindig kivívta a bowl részvételt. 2002-ben az irányító Gino Guidugli remek teljesítményének is köszönhetően a csapat megszerezte első és utolsó C-USA elsőségét. 2005-ben meghívták őket a Big Eastbe, ahol jelenleg is viaskodnak. Mark Dantonio és Brian Kelly edzősködése alatt hamar a Big East élmezőnyébe kerültek. 2008-ban és 2009-ben Kelly irányításával megnyerték a konferenciát, és történetük két legrangosabb bowl mérkőzésén szerepeltek. A remek Offense-éről elhíresült csapat 2008-ban az Orange Bowlon játszhatott (és kapott ki a Virginia Techtől 20-7-re), 2009-ben következett a Sugar Bowl részvétel a Florida Gators ellen. Hiába zárta viszont veretlenül (12-0) az alapszakaszt a Bearcats, Mardy Gilyardéknak túl komoly ellenfélnek bizonyult a Tim Tebow vezette bajnoki címvédő Florida, a Gators 51-24-re győzte le a UC-t. A sikeredző a Notre Dame-hez távozott (még a Sugar Bowl előtt, kiváltva ezzel a szurkolók haragját), utódját a Central Michigan eredményes mesterének, Butch Jones-nak a személyében találták meg. Jones 2010-ben felejthetően, negatív mérleggel debütált, egy évre rá 10-3-as mérleggel és Liberty Bowl-sikerrel javított. A 2012-es Belk Bowl-meghívó után nem tudott nemet mondani a Tennessee ajánlatára, helyére Tommy Tuberville érkezett, aki 2013-ban 9-4-gyel kezdett, már a The American konferenciában. 2014-ben ezt ismételték meg, a bowl-vereséggel együtt.

(Volt) riválisok:

- Victory Bell: A Cincinnati és a Miami (Ohio) összecsapása a college football legrégebbi rivalizálása, már ami a konferencián kívülieket illeti. 119 alkalommal találkoztak eddig, 59 Miami és 53 Cincy siker mellett 7 döntetlen született.
 

- A Cincinnati Keg of Nails névre hallgató rangadója 1929 óta került 2013-ig megrendezésre a Louisville ellen, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az összmérleg 30-22-1 a Bearcats javára.
 

- A Cincinnati és a Pittsburgh között dúló hév viszonylag újkeletű, a River City Rivalry meccseit mindössze 2005 óta rendezik meg évente. Korábban négyszer találkoztak, 1921-ben, 1922-ben, 1979-ben és 1981-ben. Az eddigi 12 mérkőzésből nyolc Panthers diadal mellett az ohioiak négyet húztak be. A 2009-es River City Rivalry különösen nevezetes. A veretlen (11-0) Cincy a 9-2-vel álló Panthershez látogatott. A Pitt 31-10-re vezetett, de a negyedik negyed végére már 38-38 volt az állás. Másfél perccel a lefújás előtt az RB, Dion Lewis harmadik futott TD-jével újra a hazaiknál volt az előny, azonban az extra pont kimaradt. Az idő rövidsége nem jelentett akadályt, Armon Binns TD-t szerzett és a Cincinnati nyert 45-44-re, úgy, hogy a mérkőzésen szinte végig hátrányban volt. A Panthers ACC-be való távozásával valószínűleg a 2012-es volt az utolsó találkozásuk.