Csapatváltók - 2. rész

Mielőtt folytatnánk múltkor megkezdett elemzésünket, említsük meg, hogy már nem kell sokat várnunk a szabadügynök-piac újbóli megnyitására (itt és itt olvashattok róla bővebben), sokan bizonyára kíváncsian várják, hogy kedvenc csapatuk kiket tud majd megszerezni, illetve a nagynevű játékosok végül hova írnak alá (ne adj' isten, pont a legfőbb riválishoz). Tavaly sem volt ez másként, "nyitás" után percekkel megvolt az első komolyabb szerződtetés (Justin Smiley, róla még lesz szó később), és mindannyian emlékezhetünk még arra, hogy milyen meglepetést okozott Asante Samuel villámgyors aláírása a Philadelphia Eagles csapatához. Persze a legnevesebb szabadügynök játékosoknak több kérője is akadt, de a legtöbb esetben már az első meglátogatott csapat felkínálta azt az összeget, amire elégedetten bólinthatott rá mind a játékos, és az ügynöke is. Gyakorlatilag ilyenkor "tejben-vajban fürösztik" a delikvenst, Justin Smith-t például helikopterrel vitték el sétarepülésre San Franciscoban, miközben minden létező eszközzel próbálták megpuhítani, hogy a 49ers-t válassza, de a többi prominens jelöltnél is be lett vetve minden, csak egy dolog volt a lényeg, el ne menjenek a városból úgy, hogy a nevüket nem kanyarították egy új szerződés alá. Sokaknak már ez az imponáló "kényeztetés" is elég indok lenne rá, hogy jó évet zárjanak, de bőven voltak köztük olyanok, akik végül nem bánták meg új szerződésüket, az anyagi juttatásokon felül ugyanis még a körülmények is nekik kedveztek - vagy csak szimplán jól teljesítettek a pályán.

Irányítók - Ritkán fordul elő, hogy egy irányító csapatváltás után egyből remek évet zárjon, ez az utóbbi években is keveseknek sikerült (McNair, Brees, Garcia), tavaly pedig leginkább csak egy embernek jött össze a dolog igazán, Chad Pennington azután került Miamiba, hogy a Jets lapátra tette Brett Favre miatt. Eredményes éve volt, hisz' egy nem túl jó elkapógárdával is 3600 yard felett passzolt, és a 19 TD / 7 interception is igen jó aránynak mondható. Ráadásul az alapszakasz végén pont a Jets csapatát legyűrve sikerült kiharcolni a Dolphinsnak a rájátszást - ennél nemesebb bosszút elképzelni sem lehetett. Sajnos a playoffban a Ravens védelme ízekre szedte a Miami csapatát, de egy 1-15-tel zárt év után ez így is óriási eredmény volt (ne feledjük, azt az egy győzelmet akkor pont a Ravens "szállította" a Delfineknek). Örülhetett Byron Leftwich is, a dicstelen atlantai év után jószerencséje Pittsburghbe vezette, ahol stabil csere irányítóként jól tette a dolgát, végül pedig gyűrűvel vigasztalódhatott a korábbi évek kudarcaiért. Bár csak 2 TD passza volt, és kevés játékidőt kapott, talán kap majd még egy esélyt valahol, hogy újra kezdő lehessen, vagy legalábbis megküzdjön a kezdő posztért.

Támadó falemberek - Egy-egy jó tackle vagy guard ma már iszonyatos pénzekért kerül új csapathoz, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy évről-évre igen csekély ezen játékosok száma a piacon. Tavaly Jacob Bell és Rex Hadnot is alaposan "mellélőtt", mikor új csapatában a leendő sikereit látta, és volt róla már szó, hogy Faneca öröme is csak annyira volt őszinte, mint az úthenger alatt fekvő ember mosolya. Velük szemben szerencsésnek mondhatja magát Damien Woody - bár a New York Jets csapatával lemaradt a playoffról, de előző csapata a Detroit Lions volt, és ezzel meg is magyaráztuk döntése helyességét, ő úgy látszik pont jókor érezte meg, mikor süllyed a hajó. Egy másik jobboldali tackle poszton játszó veterán, a korábbi All-Pro Willie Anderson története már nem volt ilyen egyszerű, őt főleg anyagi megfontolások miatt eresztette szélnek a Cincinnati Bengals, de a Baltimore Ravensnél új otthonra lelt, ahol egy relatíve fiatal támadófal felett mentorkodhatott, és bizony az a fal elég jól muzsikált a szezonban - nem úgy a Bengals-féle O-line, mert az úgy hullott darabjaira, hogy abba még Carson Palmer is beleszédült! Guard poszton a már említett Justin Smiley volt az első nagy igazolás, alig egy órával a piac nyitása után már alá is írt a Miami Dolphinshoz, és nem is bánta meg - excsapata, a San Francisco 49ers esélytelen volt a rájátszásra, bár ha előre látta, hogy ez a Miaminak összejön, akkor igazán mondhatna a hétre öt számot egytől kilencvenig... Kár, hogy szezon végére lesérült, így nem lehet teljesen felhőtlen az öröme. Hasonlóan sérülten fejezte be az évet Keydrick Vincent - 2007-ben a Cardinals színeiben csak cserepadig jutó 30 éves játékos a Panthersnél újra magára talált, tevékeny szerepet vállalva a Carolina Panthers remek futásblokkolásában. Ha már a Carolina csapatánál járunk akkor említsük meg Justin Hartwiget, aki magas fizetése miatt lett létszámfeletti, és mivel a helyére ott volt kéznél a 2007-ben draftolt Ryan Kalil, így megszabadult tőle a Panthers. Sokat nem kellett új munkaadó után keresgélnie, a Pittsburgh Steelers tárt karokkal fogadta, és kezdő centerként bőszen adogathatta a lasztit Big Ben kezébe, cserébe most már ő is villoghat egy gyűrűvel. Két másik centert is érdemes még megemlíteni, Jeff Faine a legjobban fizetett center lett a ligában - az egykori Saints játékos jól is teljesített új csapatában, a Tampa Bay Buccaneersben, nem rajta múlott, hogy a Bucs-lufi végül kipukkadt. Casey Wiegmann pedig sok év után hagyta ott a Kansas City Chiefs-t, hogy a csoportrivális Denver Broncosnál Jay Cutlernek oszthassa a zsugát - és bizony igen magas szinten játszott egész évben, dacára annak, hogy idén már 36 éves lesz...

Futójátékosok - A Steelers SB-győzelmével természetesen bárki úgy érezheti magát a csapatban, hogy "megfogta az isten lábát", igaz ez Mewelde Moore-ra is, aki a Vikings csapatát hagyta ott a Pittsburgh-ért, erre két jó oka is volt, Adrian Peterson és Chester Taylor. Egyértelműen abban reménykedett, hogy Willie Parker mögött stabil 2. számú futó lesz, erre a Steelers első körben futójátékost draftolt (Rashard Mendenhall személyében), ami bizonyára alaposan elvette a kedvét. De a sorozatos sérülések miatt végül mégis bizonyíthatott, és jócskán kivette a részét a Steelers meneteléséből, futásaival, elkapásaival és visszahordásaival több mint 1000 yardot termelt, szerzett 6 touchdownt, és nemigen adta el a labdát, szóval, ha kellett, lehetett rá számítani. Michael Pittman is hasonló cipőben érezhette magát, mint Moore, a Buccaneersnél több remek futó is rendelkezésre állt, végül ő lett az, aki feleslegessé vált, de a Denver Broncos szívesen látta a keretében, kifejezetten jól és eredményesen játszott, de őt is utolérte a Broncos running backek végzete, a "sérültlista". Lehetséges, hogy jövőre már másik csapatban látjuk a korábban SB-t is nyert erőfutót... Az oaklandi kiruccanás után "hazatért" Dominic Rhodes és régi önmagát idézte a Colts mezében, 500 yard felett futott, több mint 300 yardot elkapásokkal szerzett és 9 alkalommal ünnepelhetett az endzone-ban, olyan éve volt, amiről mint Raiders játékos, talán már nem is álmodott... Kétségtelenül a legsikeresebben és legjobban Michael Turner járt az átigazolásoknál, a Tomlinson árnyékából kikerült ex-Chargers játékos kirobbanó formában játszotta végig az előző szezont, csak Peterson futott nála több yardot. 6 évre 34.5 millió dollárért írt alá a Falconshoz, és bizony, minden centért meg is dolgozott, 1699 yard, 17 TD, playoff, Pro Bowl, és még az All-Pro listára is felkerült, ezzel vitán felül az egyik legnagyobb nyertese a tavalyi free agency-nek... Turner után nehéz szavakat találni, de azért essen még szó egy fullbackről is, Tony Richardson a Vikings mezét cserélte fel a Jetsére, és hála neki jelentősen feljavult a Jets futójátéka, igazán rászolgált volna a Pro Bowl szereplésre is...

Elkapók - Itt Antonio Bryanttel illene kezdeni a sort, de ő nem teljesen passzol ide, hiszen a 2007-es szezont teljes egészében kihagyta, miután a San Francisco 49ers kirúgta a sorozatos balhéi miatt, illetve a liga is eltiltásban részesítette. Bár a 2007-es szezon során az eltiltás lejárt, egyetlen csapat sem érdeklődött iránta, főleg, hogy egy nyári drogteszten is "fennakadt", végül 2008 márciusában kapott új esélyt, mikor a Tampa Bay veteránminimumért leszerződtette. A történet többi része mindenki előtt ismert, 1200+ yard és 7 touchdown, bravúros elkapások, pár napja pedig franchise taget rakott rá a Bucs. Ezt hívják parádés visszatérésnek. Chicagoban közben nem hogy visszatérők nincsenek, még azt is elküldik, aki ér valamit.. Muhsin Muhammadot túl öregnek és lassúnak ítélték meg, így mennie kellett, egykori csapata a Carolina Panthers pedig szívesen látta újra a Bank of America Stadium gyepén, két évre írt alá, alig többért, mint a veteránminimum, de több yardot ért el elkapásokban, mint bármelyik előző chicagoi évében. 923 yard és 5 TD állt szezon végén a neve mellett - bár lehet, hogy a régi sebessége már megkopott, de ő legalább elkapja a felé szálló labdát... A Bears vezetői Bernard Berrian megtartását sem tartották jó ötletnek, így a villámléptű elkapó jó pénzért (6 év / 43 millió dollár) a csoportrivális Minnesotahoz szerződött, ahol karrier rekordot jelentő 964 yardig jutott elkapásokban, illetve szintén egyéni rekord volt a 7 touchdownja, amiből egy 99 yardosat volt csapatának tartalékolt (egyébként még egy punt return TD-je is volt a Cardinals ellen). És ha ez még nem lenne elég, a Bears útilaput kötött Mark Bradley talpára is, aki egész Kansasig menekült, ahol aztán szépen kinőtte magát 2. számú elkapóvá, 380 yarddal és 3 TD-vel - mondani sem kell, hogy mindkettő egyéni rekord volt esetében. Ha a történtekhez hozzávesszük, hogy sem Minnesotaban, sem Kansasben nincs jobb irányító, mint a Bears rosterén, aligha érthető, hogy miért jó nekik, hogy a normális elkapókat elküldik, és a helyüket holmi cornerbackek átképzésével próbálják feltölteni... Sok évig a Rams alapembere volt Isaac Bruce, de kora és magas fizetése miatt megváltak tőle. Ő sem volt rest csoportriválishoz szerződni (2 évre 5,5 millió dollárért), és a 49ers színeiben szépen termelte a yardokat, több mint 800 yardig jutott, és hat év után újra elért 7 TD-t egy szezonban, bizonyítva, hogy még nem érdemes leírni őt. És végül essen szó egy megatrédről is, a Dallas egy 1. egy 3.  és egy 6. körös draft pickért megszerezte Roy Williamst a Detroit Lionstól. Williams amellett, hogy végre kijutott Detroitból, még kapott egy jókora szerződést is, 6 évre 54 millió dollárért az egyik legjobban fizetett játékos lesz a posztján, kár, hogy Dallasban mindenki a másik farkasa, így az acsarkodást ő sem ússza meg...

Tight endek - A Miami Dolphins egy tréd keretén belül szerezte meg Anthony Fasanot a Dallas Cowboys csapatától. A korábban csak csereként szereplő játékostól senki sem várt jelentős szezont, ezzel szemben 454 yardot és 7 TD-t kapott el, és Chad Pennington egyik kedvenc célpontjává vált. Jövőre akár még eredményesebben szerepelhet, bár neki már az is szép elégtétel, hogy idén ő legalább eljutott a rájátszásig. John Gilmore a Chicago Bearstől érkezett a Tampa Bay Buccaneershez, mivel a "Szeles Városban" esélye sem volt Greg Olsen és Desmond Clark mellett "labdába rúgni". Tampaban nem is teljesített rosszul, ráadásul még két évig ideköti a szerződése, számítanak rá. Vele ellentétben sokáig úgy nézett ki, hogy már senki sem számít Stephen Spachra, a New England Patriots csapatát is megjárt átlagon felül blokkoló játékosra végül az Arizona Cardinals vetett szemet, és térdsérüléséig igen hasznosan játszott, ha felépül, valószínűleg hallunk még felőle.

Védő falemberek - A támadóegység falembereihez hasonlóan ezek a játékosok is igen szép összegeket akaszthatnak le, és tavaly is láthattunk egy-két komolyabb "mamutszerződést". Justin Smith az omladozó Bengalst hagyta ott, hogy 6 évre, 45 millió dollárért a San Francisco 49ers játékosa legyen, és úgy néz ki, jó helye lesz ott. Egy elsőkörös és két harmadik körös draft pickért cserébe érkezett Minnesotaba Jared Allen, és egyből új szerződést is kapott, 6 évre 73 millió dollárért a liga legjobban fizetett védőjátékosa lett. Több mint 50 tackle, 15 sack, 3 kiharcolt fumble és két safety is fűződik a nevéhez, teljesítményével bekerült az All-Pro csapatba, és a Pro Bowl-on is láthattuk. Régi csapata, a Kansas City Chiefs pedig NFL rekordot döntött a legkevesebb elért sack tekintetében, oda lett Allen, és vele a pass rush is... Nem tartozik a legjobban fizetett defensive endek közé Tyler Brayton (idén csak két milliót fog zsebre vágni), de az egykori Raiders játékos jókor került új helyre, a Carolina Panthers csapatával rájátszásig jutott, az alapszakasz során pedig 40 szerelést és 5 sacket ért el. Szintén az Oakland csapatát hagyta hátra Chris Clemons, aki 5 évre írt alá a Philadelphia Eagles együtteséhez, és úgy tűnik, megtalálta a számításait, habár csak kiegészítő emberként kap szerepet, de a liga egyik legjobb védelmének lehet a tagja, és azért meg is becsülik rendesen. 5 éves szerződést kapott Bobby McCray is, aki közel 20 millió dollárért írt alá a New Orleans Saints-hez. Csereemberként, illetve szituációs pass rusherként ez elég szép összeg, és nem is lehetett rá panasz, bizonyára vissza is sírja egykori csapata, a Jacksonville Jaguars. A fentebbi szerződésekhez igencsak hasonlóan 5 évre / 22 millióért írt alá a Cardinalshoz Travis LaBoy, és bár sérülések hátráltatták a szezon nagy részében, azért ő is kivette a részét az Arizona sikereiből, és az NFC bajnokaként ott lehetett az idei Superbowlon. Hiányát nem igazán érezte meg a Tennessee Titans, hiszen sikerült leigazolniuk az Eaglestől kirúgott Jevon Kearset. A 32 éves veteránról mindenki azt hitte, kiégett már, de régi sikereinek helyszínén újra magára talált, és bár játéka és sebessége az idő múlásával megkopott, még mindig képes volt elég jó teljesítménnyel előrukkolni. A Kansas City Chiefs nem csak Jared Allentől vált meg az előző szezon során, Jimmy Wilkerson szolgálataira sem tartottak tovább igényt, így a 28 éves veterán Tampaba szerződött két évre, ahol egyéni rekordot ért el 22 szóló szereléssel és 5 sackkel, érdekesség, hogy ez utóbbiból négyet NFC North-ban lévő ellenfelek ellen mutatott be. Ha már NFC North, akkor következzen Shaun Rogers, akit a Detroit Lions trédelt el a Cleveland Brownshoz, ahol 6 évre 42 millió dollárért szerződést is hosszabbított. A hatalmas nose tackle posztja egyik legproduktívabb játékosa volt a ligában, 76 szerelést és 5 sacket "termelt" össze - nem rajta múlt, hogy a Browns hajója hipp-hopp elsüllyedt. Jókora összegért írt alá Kris Jenkins is, a Párducokat hátrahagyó falember a Jetstől 5 évre, több mint 30 milliós kontraktust kapott, első new yorki évében pedig karrier rekordot jelentő, 52 szerelést ért el. Bár a rájátszásról lemaradt, azért a Pro Bowlra még beszavazták, és kis híján az All-Pro jelölés is összejött neki (a második csapatban kapott helyet). Két másik nose tackle is említést érdemel, Jason Fergusonra a Dallas Cowboys nem tartott igényt, így kerülhetett Miamiba, ahol derekasan helyt állt, illetve Bryan Robinson, aki jókor intett búcsút a Bengalsnak, és vette az irányt Arizonaba - végül egész a Superbowl-ig jutott a Cardinals csapatával. Mindkettőjüknek még 1-1 év van hátra a szerződéséből, és tekintve, hogy egyformán 35 évesek lesznek idén, lehet, hogy utoljára láthatjuk majd őket a pályán...

Linebackerek - Fasano és Ferguson mellett a harmadik olyan Cowboys játékos, aki a Miami Dolphins csapatához váltott Akin Ayodele volt, ne feledjük, a Dolphins 4. körös picket (kereken a 100.-at, ha összességében nézzük) adott érte és Fasanoért, így utólag azért pár olvasónak biztos leesett az álla!:) (Az előző részben már eleget dícsértem Bill Parcellst, így most erre nem fecsérelném a szavakat.) Ayodele szezonja nem volt rossz, 75 szerelés, 2 interception és egy fumble megszerzése állt a neve mellett, és ha kellett, keményen beszólt az ellenfeleknek is. Jonathan Vilma is tréd keretében került új csapathoz, a Jets egy harmadik körös draft pickért adta oda a New Orleans Saintsnek, ahol aztán kirobbanó formában játszotta végig a szezont, több mint 130 szerelést teljesítve. Bár hivatalosan szabadügynök lesz péntektől, a jól értesültek már tudni vélik, hogy szóban megegyezett a Szentekkel - új szerződést azért nem kötöttek még, mert ha ez péntek előtt történne meg, akkor a New Orleansnek 3. körös pick helyett második körös draft cetlit kellene adnia a Jets csapatának, de azt már korábban elcseréltek a Giants-szel Jeremy Shockey-ért, így ha a második körös a Jetshez menne, a Giantsnek elsőkörös picket kellene adniuk - szóval inkább várnak péntekig, az a tuti. Kiegészítő embernek érkezett a New York Giantshez Danny Clark, aztán kezdőjátékos lett belőle, ez egy viszonylag gyenge houstoni év után említésre méltó változás. Hasonlóan D. D. Lewishoz, aki egy elfuserált denveri év után tért vissza Seattle-be, és mikor kellett, jól pótolta a kieső kezdőket (főleg Tatuput). Idén újra szabadügynök lesz, és bizonyára lesz érdeklődő iránta. Korábbi csapattársa, Kevin Bentley viszont megunta a folytonos esős seattle-i napokat, és melegebb éghajlatra költözött, a Houston Texansnál újra a kezdőcsapat közelébe került, bizonyára még számítanak rá, ha három évre kötötték magukhoz. Végül térjünk ki egy igazi "special team" ászra, a zsinórban 3 éve probowler Brendon Ayanbadejo-ra, aki miután a zsugori Bearstől nem kapott kellően inspiráló szerződést, fogta magát, és inkább a Baltimore Ravenshez igazolt -  4 évre közel 5 millió dollárért (ami valljuk be, nem egy egetverően nagy összeg).

Cornerbackek - Kezdjük a sort a Ravens két CB-jével: Fabian Washingtont a Raiderstől trédelte el a Baltimore, és a zűrzavaros állapotok helyett AFC döntő várta; hasonlóan jól járt Frank Walker is, aki a széteső Packers védelem helyett egy sokkal jobb védelemben találta magát, miután a Hollók városába költözött. Mindkettejüknek lesz esélye bizonyítani jövőre is. Korábban már esett szó Asante Samuelről, akit a Philadelphia 6 évre láncolt magához "csekély" 57 millió dollárért, és úgy tűnik beváltotta a hozzá fűzött reményeket, még a Pro Bowlra is beszavazták, de sérülése miatt lemondta a szereplést. Ellenben folytatta a Patriotsban megkezdett szériáját, lassan nincs rájátszás Samuel-féle interception után visszahordott touchdown nélkül... Benny Sapp a Kansas helyett váltott a Minnesota csapatára (Jared Allen-nel együtt érkezett anno a Chiefshez 2004-ben, és most egyszerre léptek le), ahol szezon végére stabil nickelback vált belőle, és a Vikings nagyon szeretné továbbra is megtartani, de ez nem lesz olyan egyszerű, mivel Sapp szabadügynökké válik pénteken. Ugyanígy Justin Miller is, aki a Jets csapatától lett kiebrudalva, de szezon közben a Raiders leigazolta, nem épp cornerback képességei miatt, hanem a visszahordások terén mutatott játéka alapján. Miller két kickoff-ot is TD-re cipelt vissza, és a következő szezonban erre alapozva könnyen találhat magának olyan csapatot, ahol híján vannak egy jó returnernek.

Safety-k - Ha már a cornerek terén a Ravensnél kezdtük a sort, folytassuk itt is velük, pontosabban Jim Leonhard-dal, aki a Buffalo Billstől érkezett Baltimore-ba. Az alacsony termetű strong safety Dawan Landry korai lesérülése után lett kezdő, és végül kirobbanthatatlan volt a csapatból, olyannyira, hogy a védelemben ő viselte azt a sisakot, amiben a rádió is volt. 69 szerelése, 1 sackje és 6 elütött passzkísérlete egyéni csúcs, és mindezek mellett még returnerként is tevékenykedett, sokoldalúságát jól használta ki a Ravens. Mivel újfent szabadügynökké válik, máris sok csapatnál téma, hogy meg kellene szerezniük az egyébként még csak 26 éves játékost. Leonhardnál egy évvel idősebb Madieu Williams, de ő már tavaly sikeresen bebiztosította a jövőjét, miután Cincinnatiből távozva a Minnesota Vikingshoz írt alá - hat évre, közel 34 millió dollárért. Az első hét fordulót ki kellett hagynia egy komoly nyaksérülés miatt, de visszatérése után a Vikings védelmének alapembere lett, nem hiába bízott benne Leslie Frazier, a Minnesota defensive coordinatora (aki korábban a Bengalsnál pozíciós edzője is volt Madieu-nek). Jóval kevesebbért, 4 évre 10 millió dollárért szerződött Erik Coleman az Atlanta Falconshoz. Még ő is fiatal, 26 éves, így tevékeny részese lehet a Falcons reményteljes jövőjének - ha továbbra is ilyen jól építkeznek Atlantaban, sok sikert érhetnek el.

Rúgójátékosok - Colemanhez hasonlóan 4 évre érkezett a Falconshoz Jason Elam (majdnem ugyanannyi fizetésért, ő 9 milliós kontraktust kapott), és biztos pont volt, ritkán hibázott - csupán csak kétszer, ebből az egyik 50 yard feletti kísérletnél történt. Nála eggyel többször rontott John Carney, aki Lawrence Tynes sérülését követően került a New York Giantshez, és a rájátszás mellett a Pro Bowl-on is láthattuk - 44 évesen ez szép zárszó lehet a karrierje végére, bár lehet marad még egy évet. Szintén csupán háromszor hibázott Olindo Mare, aki Josh Brown távozása után érkezett Seattle-be, és egyike volt azon keveseknek a Seahawks rosterén, akik nem okoztak csalódást, pedig a Saintsnél töltött éve után sokaknál már csak egy kézlegyintésre volt jó... Puntereknél is volt hasonlóan járt játékos, Ben Graham ideje lejárt a Jetsnél, és érdekes módon ő is csak csalódást kelteni volt jó New Orleansben, már épp kezdték volna elfelejteni, mikor a Cardinals szezon végén leigazolta, így neki is megadatott az élmény, hogy egy Superbowlon szerepelhetett. Az ottani ellenfél, a Pittsburgh Steelers punterje, Mitch Berger pedig ugye nála is sokkal jobban járt, ő győztesként távozhatott a döntő mérkőzésről. A sors fura fintora, hogy a megelőző szezonban Berger épp az Arizona punterje volt... Bár nem tartozik a rúgójátékosokhoz, de leginkább velük együtt érkezik a pályára a longsnapper, és talán a leginkább érdekes figurája ennek a listának pont Jared Retkofsky, a Steelers játékosa. Miután elküldték a Seattle Seahawkstól rakodómunkásként dolgozott, egészen addig, míg Greg Warren le nem sérült a Pittsburghnél. A helyére érkezett Retkofsky, aki egyetlen snapet sem rontott el, és ma már egy bajnokcsapat tagjának mondhatja magát.
 

Tóth László (Go Vikings!)