Draft elemzések - AFC North

A tavalyi év során három csapat is nagy küzdelmet vívott a divíziógyőzelemért és a rájátszásbeli helyekért, idén is ennek az első alapkövét próbálták meg letenni egy sikeres drafttal, míg a Browns új GM-mel készült Mike Holmgren személyében - számukra a felzárkózás volt az elsődleges cél. Nézzük, melyik csapatnak sikerült a legjobban draftolnia és az esetleges lyukakat betömködnie a játékosbörzéről.


Baltimore Ravens

A Ravens hagyományosan a jobban draftoló csapatok közé tartozik, jómagam pedig úgy vélem, ezúttal is remek draftot zártak a Hollók. A börze előtt a legfontosabb kérdés az volt, képes lesz-e a Baltimore mindössze 5 pickjéből többet varázsolni - sokan pedzegették, hogy Ozzie Newsome-ék esetleg letradelnek a második körbe. Ez valóban meg is történt: az 1/25-ös picket és Tim Tebow jogát a Ravens három későbbi cetlire cserélte, egy második (43), harmadik (70) és negyedik (114) körös jogot is kapott a Baltimore cserébe.
Ezek a pickek alapozták aztán meg a Ravens kiváló draftját, a 43. helyen ugyanis sikerült egy első körbe várt tehetséget, a texasi linebackert, Sergio Kindle-t kiválasztani. Kindle-t többnyire 3-4-es OLB-ként képzelik el a profik között, ám ennek ellenére ő a draft egyik legkomplettebb linebackere, passz és futás ellen is jól védekezik, legtöbben csupán sérüléseit és pályán kívüli problémáit említik negatívumként.
A Ravens a második kör végén, az 57-es sorszámú pickkel tovább erősítette védelmét, és egy újabb olyan játékost húzott, aki úgymond “lecsúszott” hozzájuk: a draft talán legtermetesebb DT-jét választották, Terrence Cody személyében. Azt hiszem, őt talán még kevésbé kell bemutatni, a “Hegy” becenévre hallgató NT az egyetemi liga egyik legismertebb védője. Hatalmas termetű játékosról van szó, aki gyakran két embert is lefoglal a támadófalból - szinte biztos, hogy nose tackle-ként kap majd feladatot a 3-4-es felállásban. Nála sem a tehetségével akadtak gondok, főképp súlyproblémáit (képes-e 350 font körüli “versenysúlyát” megtartani) és állóképességének hiányát szokták felhozni, vagyis nem várható el tőle, hogy első évében 50-60 snapet a pályán töltsön kezdőként. Kelly Gregg és Haloti Ngata mellett/mögött azonban egyelőre részmunkaidős szerepet kaphat, és rengeteget tanulhat a fiatal alabamai játékos.
A harmadik/negyedik körben aztán két tight enddel erősített a Ravens: Ed Dickson és Dennis Pitta személyében két olyan játékos érkezett a csapathoz, akik már az idén sok lehetőséghez juthatnak. Valószínű, hogy a sérülékeny Todd Heap örököse is kettejük közül kerül majd ki, ám egyelőre mindketten főleg a passzjátékban kaphatnak szerepet: az oregoni játékos a mélyebb passzok elkapásában jeleskedik, míg Pitta a rövidebb passzok mestere és zónavédekezés ellen különösen hatékony. Kettejük közül utóbbi számít valamivel jobb blokkolónak, ám mindketten tanulhatnak még ezen a téren, akár a veterán Heaptől is.
Az ötödik körben a Ravens folytatta a BPA stratégia alapján történő választást, vagyis a legjobb elérhető játékost húzták: így két egymás utáni pickkel a 156-157. helyeken megkaparintották David Reedet, a Utah WR-ét; és egy újabb stealnek nevezhető húzással Artur Jones-t. Előbbi játékos egy képzett WR-nek számít, aki kick returnerként is bevethető, míg Jones a védőfalat erősíti tovább DT vagy DE poszton, felállástól függően - ő főképp korábbi sérülései miatt csúszott sokat. A hatodik körben a Ravens még megszerezte Ramon Harewoodot, a Morehouse-ról érkező hatalmas termetű OT-t, aki egy projectnek számító falember (vagyis nyers játékos, aki egyelőre nem bevethető, sokat kell tanítani), ám ezen a poszton és a 6. körben ez sem számít kirívó húzásnak.

A sokat BPA-zó Ravens kiváló draftot zárt, két elsőkörös játékos csúszott le hozzájuk, és Pitta, valamint Jones személyében szerintem további két nagy stealt is fogott Ozzie Newsome gárdája. Az adott jegy magába foglalja azt is, hogy Anquan Boldint egy idei 3+4. körös pickért szerezte a csapat, ez pedig szintén nagy húzás. Az egyetlen igazi negatívum, hogy a Baltimore elmulasztotta a CB poszt mélységének megnövelését, és ide egyelőre nem igazoltak UDFA-n kívül más játékost.
Osztályzatom: A-


Cleveland Browns

A Browns számára egyelőre nem a 2010-es szezonon van a legfőbb fókusz, hanem a hosszabb távú jövő felé tekintenek - bár egy ütőképes, mindenkire veszélyes csapatot akár jövőre is láthatunk Clevelandben, amely 1-1 meccsen képes lehet az AFC North-beli riválisokat is csúnyán meglepni, ennek ellenére úgy vélem a rájátszásról még korai lenne beszélni.
Ha azonban hosszabb távra tekintünk előre, a Browns nem erősített rosszul a 2010-es drafton. Övék volt a 7. számú választás, és bár állítólag volt tanakodás, hogy melyik cornerbacket válasszák, nem hibázták el a döntést - Joe Haden személyében az idei draft legjobbját húzták ezen a poszton. Haden egy sokoldalú corner, akiből ideális esetben akár shutdown CB is válhat, ha a leggyorsabb WR-eket is képes semlegesíteni gyengébb mért ideje ellenére. A második kör hatodik húzásával tovább erősítették a secondary-t, az oregoni TJ Ward érkezett a 38. helyen. Ez a pick azért kissé borzolta a kedélyeket, és a legtöbb elemzőt meglepte két okból is. Egyrészt sokan inkább pass rusher játékost vártak ezen a helyen (ez volt tavaly a Browns védelem egyik gyenge pontja), míg mások úgy vélték Holmgren az irányítókérdést próbálja majd megoldani. Másrészt Wardot tekinthetjük apró reachnek (a legtöbben a 3-4. körbe várták), és olyan nagynevű safety is kint volt még ekkor, mint pl. Taylor Mays, vagy Morgan Burnett. Én is apró reach-nek tartom Wardot, annak ellenére, hogy jómagam nagy rajongója vagyok az oregoni DB-knek, elég csak Jairus Byrd-re gondolni (igaz, Patrick Chung egyelőre nem váltotta meg a világot) - az oregoni védelmi rendszer ugyanis gyakran mozgatja a DB-ket a különböző felállásokban, ezáltal olyan safety-t alkalmaz, akinek SS/FS poszton egyaránt jól kell mozognia. Ward talán közelebb áll a SS-hez, átlagos méretei ellenére is kiváló ütközőnek számít, hatékonyabb ezen a téren, mint a tavaly választott Byrd. Talán egy hajszállal kevésbé ösztönös; de ezen a téren, és a passzvédekezésben sem lehet rá nagy panasz, vagyis el tudom képzelni, hogy akár FS poszton kezdeti majd a csapat, akár már a 2010-es szezonban.
Már-már úgy tűnt ennyivel zárul a második kör, ám miután Ben Tate elkelt az 58. helyen, a Browns draftszakemberei a telefonhoz kaptak, és hatalmas sietséggel tárcsázták az Eagles stábját. Tették ezt sikerrel, a harmadik kör elejéről feltradeltek a második kör végére, és bár komoly árat fizettek (egy harmadik (71) és két ötödik körös pickért (134 és 146) cserébe sikerült feltradelni), sikerült az 59. helyen megkaparintani kiszemelt játékosukat, Montario Hardestyt. A Tennessee egyetem futója kiváló választás, még akkor is, ha apró reachnek és pánikpicknek tűnik, remek “one-cut RB”, vagyis olyan futó, aki egyszer vált irányt hatékonyan futás közben. A nagytermetű, fizikális Hardesty ugyanakkor a gyorsabb játékosok közé tartozott a combine-on, és Jerome Harrisonnal remek duót fog alkotni.
A harmadik kör végén aztán érkezett a sokak által már a második körben emlegetett QB pick, és a Cleveland az ekkor kint lévő irányítók közül a legjobbat, Colt McCoyt választotta. (Ez a pick amúgy Oaklandből érkezett, Kamerion Wimbley-ért cserébe.) Jól ismert tény, hogy Holmgren rendkívül pozitívan nyilatkozott a texasi QB-ról, és sokan azt várták, hogy már esetleg a második kör végén behúzza, végül a Browns türelmes számítása bejött és egy körrel később is elvihették a játékost. Tehetséges, a rövidpasszos játékban rendkívül pontos irányítóról van szó, vagyis egy west-coast offense jellegű támadócsapatban beválhat, ha ezt képes Holmgren létrehozni a városban, ám idén valószínűleg McCoy még a padot melegíti majd Delhomme és Seneca Wallace mögött. (Az is kérdéses, nem érte-e volna meg vajon Jimmy Claussen-ért feltradelni a második körben; persze megértem, ha a Notre Dame egyetem neve mostanában nem számít népszerűnek a városban.)
A második nap végén még egy húzása maradt a csapatnak, a Braylon Edwards-tradeből érkező harmadik körös pickkel az arizonai Shawn Lauvao-t választották, aki egyetemen LG, LT és RT poszton is játszott, ám a profik közt főképp viszonylag alacsony termete miatt inkább guard poszton fog majd játszani. Őt apró reach-nek tartom, akármelyik posztra is próbált erősíteni a Cleveland, hisz Bruce Campbell vagy Mike Johnson is elérhető volt még ekkor - úgy tűnik a Browns épp a sokszínűsége miatt választotta a játékost.
A negyedik körös pickjét korábban Sheldon Brownért Philly-be tradelte a csapat, és a Hardesty-ért történő feltrade további két ötödik körös pickbe került, így a harmadik nap már csak az 5. kör végén és hatodik elején maradt három választása a csapatnak, ezekkel azonban pazar módon húzott. A három közül talán a leggyengébb húzás Larry Asante, a nebraskai safety az 5. kör végén - aki amúgy teljesen elfogadható játékos, ám két okból vagyok kicsit szkeptikus vele kapcsolatban. Egyrészt a gyilkos Suh-Crick vezette nebraskai pass rush mögött játszott, másrészt a második számú safety helyett ezen a poszton is lehetett volna inkább a pass rusher szekciót erősíteni. Mindkét hatodik körös választás azonban nagy steal lehet, Carlton Mitchell személyében egy nagydarab, fizikális playmakert szerzett a Cleveland, akit a legtöbben jóval magasabbra vártunk a drafton, körülbelül a 4. kör tájára. A másik választott, Clifton Geathers pedig a draft kevés igazi 3-4-es DE prospectje közé tartozik, hihetetlen jó fizikai adottságokkal rendelkezik. Bár egyelőre rendkívül nyers és tapasztalatlan játékosról van szó, én sokat várok a fiatal DE-től, akinek a vérében van a football: nagybátyja Jumpy Geathers egykoron 62 sacket szerzett az NFL-ben, míg bátyja, Robert jelenleg is a Bengals tagja.

Bár a pass rusher szekciót nem erősítették meg elég korán, és lehet megbánják, hogy nem tradeltek fel Clausenért, de amúgy jól kevergették a lapokat, és remekül húztak, a legtöbb needet betöltve. Jómagam kedvelem Ward-ot és Hardestyt, és szerintem a két 6. körös húzásból is legalább egy be fog válni - ezért talán kevésbé vagyok szigorú a csapattal szemben, mint mások.
Osztályzatom: B 


Cincinnati Bengals

A tavalyi csoportgyőztes számára idén sem lehet pihenni, és a holtszezonban is komoly erőfeszítéseket kell tenniük, már akár ahhoz is, hogy a díviziógyőztes koronájukat megtarthassák. Mint azt majd látni fogjuk, a védelmét is kellőképpen megerősítette a Cincy, ám úgy tűnik a csapat továbbra is a “támadás a legjobb fegyver” elvet követve kívánja megnyerni a divíziót… vagy csak az edzői stáb hallgatott túlságosan Carson fülbe duruzsolására, de tény: számtalan új “játékszert” hoztak a veteránkorba érő QB-nak.
Az elsőkörös Jermaine Gresham-pick abszolút nem meglepő, sőt igazi papírformahúzás, hisz számtalan mock draft is ezt tippelte. A tight end poszt az utóbbi években az egyik nagy fekete lyuknak számított a csapaton belül, és Gresham egy kiváló elkapó TE, aki nem számított reachnek, vagyis korai húzásnak a huszonegyedik helyen. A második körös Carlos Dunlap választásba sem lehet belekötni - egy elsőkörös tehetséget szereztek második körös árért, ez mindig jó üzlet.  (Az különösen meglepő számomra, hogy még a másik floridai pass rusher, Jermaine Cunningham is korábban kelt el.)
Nagyjából eddig vagyok maradéktalanul elégedett (illetve mint Baltimore szurkoló elégedetlen) a Bengals draftjával, a harmadik körtől fogva azonban egyik választás sem tetszik igazán - és bár valószínű nem épp népszerű álláspont, de különösen a harmadik körös Jordan Shipley-húzás zavar. Még ha az Ochocinco-Bryant duótól el is tekintünk, a Bengalsnak így is számtalan lehetősége van a Matt Jones, Chris Davis, Andre Caldwell, Quan Cosby és Jerome Simpson ötösből válogatni, és a Gresham-Coffman duó mindkét tagja is inkább elkapónak, mint blokkolónak számít. A slot receiver kérdését nem érzem túlságosan nyomósnak, legalábbis nem a 3. körben - inkább luxuspicknek tűnik. Ellenben egy safety-re jóval nagyobb szükség lett volna, különösen annak fényében, hogy a Baltimore és Pittsburgh egyaránt jócskán megerősítette elkapó gárdáját a draft előtt/a draft első három körében. Végezetül pedig magával a játékos személyével sem vagyok elégedett, hisz ekkor még bőven elérhetőek voltak olyan más kiváló receiverek is, mint Eric Decker, Andre Roberts, Taylor Price, Mardy Gilyard, Jacoby Ford vagy Mike Williams - az én szememben a túlkoros, apróbb termetű, törékenyebbnek tűnő Shipley messze nem a legideálisabb választás ezen a helyen.
De ne csak erről az egy pickről beszéljünk: a csapat a harmadik kör végén még Brandon Ghee-vel erősített, akit szintén reachnek tartok - bár ha őt esetleg átkonvertálja a csapat FS-nek, az megoldaná az előbb említett gondot. Geno Atkins személyében a draft leggyorsabb DT-jét választotta a Bengals a negyedik körben, ám vele kapcsolatban is szkeptikus vagyok, nem hiszem, hogy valaha is kezdő lehet belőle a fizikális AFC North támadófalakkal szemben, maximum rotációban, csereemberként alkalmazható. Ezután Roderick Muckelroy, egy újabb texasi játékos érkezett, ő valamivel jobb húzás, különösen a speciális egységnek lehet érdekes és értékes tagja, habár a negyedik körben őt is kicsit korábban húzták, mint az sokan várták volna.
A következő körben aztán egy igazi sleeper, vagyis alig ismert játékos érkezett Ohio-ba: Otis Hudson az Eastern Illinois guardja volt, róla én sem tudok nyilatkozni érdemben, valószínű, hogy hosszútávra tervez vele a Bengals, idén szinte biztosan nem kerül a kezdőcsapat közelébe. A hatodik körben aztán újból elcsábult a csapat (vagy csak Palmert engedték vissza a draftszobába), és Dezmon Briscoe személyében egy újabb receivert húztak. Mondhatnánk rá, hogy luxuspick a négyzeten (talán az is), ám Briscoe ezen a ponton már sokkal jobb értéknek számít, mint mondjuk Shipley a harmadik körben, és neki sem a tehetségével, hanem inkább a mentalitásával adódtak problémák. Rendkívül érdekes csata lesz ebből az elkapók között a training campben...
A draft zárásaképp egy újabb Big XII konferenciában (a Bengals kilenc pickjéből öt innen érkezett) edződött játékost húzott a csapat, Reggie Stephens a kevéssé ismert és nem túl sikeres Iowa State csapatának volt tagja. Nagytermetű, fizikális blokkolónak számít, ő is a támadófal közepén lehet backup center és guard posztokon.

A középső körös húzásokkal kapcsolatban akadnak kétségeim, főképp az említett Shipley-pick nem tetszik. Nem választottak tehetségtelen vagy rossz játékost a 3-4. körben sem, de nem vagyok benne biztos, hogy jó posztra kerestek embert és nem húztak igazi stealt sem, ez is kissé lerontja az érdemjegyüket. Az első két húzásukat leszámítva talán csak Briscoe nevezhető stealnek, ez pedig az én szememben kevés.
Osztályzatom: C+


Pittsburgh Steelers

A Steelers draftját mindig különösen nehéz értékelni, híresek ugyanis arról, hogy nagyon kevés rookie szokott kezdeni náluk, és bizony gyakran 2-3 év játékra van szükség ahhoz, hogy egyik-másik választott játékosuk kihozza magából a teljes potenciált. (A korai pickek esetében, ez különösen veszélyes, nem biztos, hogy ennyi időt egyáltalán kap egy magasan, az 1-2. körben választott játékos - lásd: Limas Sweed)
Abban azonban szinte biztos vagyok, hogy Maurkice Pouncey, a Steelers első körös választása hosszú éveken át meg fogja tartani a centerposztot, sőt akár már idén jelentősebb szerepet kaphat a szezon második felében, ha esetleg a Steelers rajtja nem úgy sül el, ahogy azt a szurkolók várnák. A floridai falember egyaránt eléggé erős és technikás ahhoz, hogy még a nagyobb NT-k ellen is eséllyel vegye fel a versenyt, ami a Steelersnek jó hír: hisz Pouncey egykori SEC-beli riválisával, Terrence Cody-val ezentúl is találkozhat, évente kétszer. Megfelelő pozícióra megfelelő pick érkezett, tökéletes választás.
Ezek után kicsit negatívabb hangokat fogok megütni, és - a népharaggal számolva - bizony azt kell mondanom, hogy a Steelers második napja különösen gyengére sikeredett, talán az egyik legrosszabb az összes csapat közül. Második körben előbb Jason Worilds-ért reacheltek nagyot (a Virginia Tech játékosa 3-4 OLB poszton játszhat majd a Steelers rendszerében), míg a 3. körben Emanuel Sanders-t, a SMU üdvöskéjét választották. Sanders nem igazán számít reachnek, és meg lehet magyarázni a WR választását Santonio Holmes elvesztésével, de ettől függetlenül voltak jóval nagyobb needjei a csapatnak, és szerintem WR poszton is lehetett volna jobbat húzni - a hasonló testfelépítés még nem garancia a hasonló teljesítményre.
A negyedik körben a CB posztot továbbra is figyelmen kívül hagyta a Steelers, és még egy OLB-re vetettek szemet: Thaddeus Gibson személye szerintem remek választás, apró stealnek tartom, és pass rush terén szerintem még hatékonyabb játékos is válik majd belőle, mint Worildsből. Ettől függetlenül meg kell jegyeznünk, hogy ezen a poszton a Steelers már két OLB-t húzott, miközben jóval fontosabb needjeit elhanyagolta. Természetesen a BPA-zás (vagyis a legjobb játékos választása, poszttól függetlenül), mint draftstratégia bizonyos mértékben belefér egy mély csapatnál, ám úgy vélem, hogy ez is legfeljebb a Gibson-pickre húzható rá, a második napos választásokat továbbra sem magyarázza.
A hátsó körökben aztán a Steelers dúskált pickekben, de az igazi robbantás itt is elmaradt. Chris Scott személyében egy használható backup falembert szereztek, de nagy kérdés valaha is lehet-e belőle kezdő játékos. A draft 164. pickjével aztán behúzták első CB-jüket, igaz a viszonylag ismeretlen Crezdon Butlertől sem várhatunk sokat, míg az ötödik körös Stevenson Sylvester bár kedvenceim közé tartozik, újabb elhibázott pick, mert sehova sem passzol a 3-4-es rendszerben - emellett szkeptikus vagyok, miszerint csak a speciális csapatrészben játszó játékosként beférne-e a rosterre, nem igazán hiszem. A hatodik körös Jonathan Dwyer pick viszont szép húzás, és a Yellow Jackets erőfutója Rashard Mendenhall cseréjeként akár már az idén is szerepet kaphat. Ez stealnek számít a draft vége felé, még akkor is ha Dwyer lebukott drogtesztje miatt sokat csúszott. Antonio Brown főképp returnerként hasznosítható, de szerintem ő sem fogja megérni a rostert, újabb luxuspick a Steelers részéről. A 7. körben viszont egy érdekes project játékost sikerült választani: Doug Worthington, az Ohio State egyetemén DT-t játszott, míg az Acélvárosban majd 3-4 DE-ként számítanak rá, természetesen legkorábban 2011-től.. mindenesetre ez nem egy rossz húzás - ha sikerül megragadnia a Steelersnél.
A draft értékeléséből nem hiányozhat egy trade, amely során a Steelers egy ötödik körös pickért (155) visszahozta Bryant McFaddent, és a 195. pick is innen érkezett. Sokan úgy vélik, ez lesz majd a megfelelő erősítés CB poszton; én ebben is kételkedem.

Keménynek tűnhet a jegy, de a második napos két pocsék húzás döntő módon lehúzza a draftot nálam. A végén próbálták menteni a menthetőt számtalan hátsó körös pickjük segítségével, és akadtak jó húzások (a Dwyer pick jó példa erre), de a ligában a legtöbb kezdő és Pro Bowler az első 3-4 körből kerül ki. Nem mehetünk el a védőfal mélyítésének elmulasztása, vagy a CB-kérdés mellett sem, talán utóbbi a leghangsúlyosabb mulasztás. Crezdon Butler vagy Bryant McFadden megszerzése legfeljebb pozíciómélyítésként fogható fel, erősítésként semmiképp.
Persze jó az esély rá, hogy két év múlva teljesen máshogy nézünk majd a Steelers draftjára (ahogy az összes többi csapatéra) - nekem most ezek az első benyomásaim.
Osztályzatom: C+

Lang Péter (Igor)