Draftelemzések 2011 - NFC South

Tampa Bay Buccaneers

 

A draft előtti beharangozóban megjelölt elsődleges hiányposztok: DE, OL, LB

 

Az újoncok: 1/20 DE Adrian Clayborn, 2/51 DE Da’Quan Bowers, 3/84 LB Mason Foster, 4/104 TE Luke Stocker, 5/151 SS Ahmad Black, 6/187 RB Allen Bradford, 7/222 CB Anthony Gaitor, 7/238 TE Daniel Hardy.

 

Az előző évi receptet követte idén is a Mark Dominik vezette front office, vagyis első két választási jogukkal dupláztak a védőfalba. Ezúttal azonban nem a fal közepét, hanem a két szélét erősítették meg. Clayborn játékában én sosem láttam azt a pluszt, ami kiemeli az átlagból. Úgy ítélem meg, hogy a gyenge oldalra nincs meg az a passz-siettető képessége, amivel folyamatosan komoly veszélyt jelentene az irányítóra, míg az erős oldalra nem kellően stabil a futójáték ellen. Mindezt természetesen egy top20-as játékos által támasztott elvárásokhoz képest írom. Ettől még jó kezdő válhat belőle. A valódi kincsre azonban a második körben leltek. A térdműtétje utáni rehabilitáció elhúzódása miatt kegyvesztetté lett Bowers elit tehetség, aki Michael Strahanhez hasonló pályát is befuthat. Ha nincs a sérülése a draft legjobb játékosai között kelt volna el az első kör első felében. Mason Foster sokoldalú linebacker, aki mindhárom poszton képes lehet a jó teljesítményre, vagyis kellően sokoldalú és összetett a játéka. Ősszel valamelyik kezdő helyet bizonyára meg fogja szerezni. Jól olvassa az előtte kibontakozó játékot, remek ösztönei vannak, ezáltal mindig a megfelelő pozícióba képes hozni magát. Emiatt nem esik nehezére átküzdenie magát a blokkokon sem. Ha vissza kell lépnie passz ellen védekezni, akkor emberfogásban kihasználhatják, hogy némileg korlátolt a mozgékonysága, hogy futókkal és passz elkapásban jeleskedő gyorsabb tight endekkel felvegye a versenyt. Azonban ha zónáznia kell, és látja maga előtt a történéseket, akkor intelligenciája és ösztönei miatt időben érkezik a helyére, és akasztja meg az átadást. Blitzek területén jó az időzítése. Kimagasló special teams játékos. Folytatva az újoncok listáját a védőkkel. Tanard Jackson és Talib hiányában is bizonyított tavaly a secondary, hogy megfelelő edzők mellett senki előtt sem áll leküzdhetetlen akadály. Black és Gaitor a lehető legjobb helyre került. Utóbbi a kevésbé ismert játékos. Egyetemi csapatának kulcsembere volt, a valaha volt legjobb cornerbackjük. Megkérdőjelezett sebessége és méretei miatt inkább a slot elkapókkal szemben kell majd játszania. Jól vált irányt, fordulékony, időben felismeri a futójátékot. Otthonosan mozog a zónában. Black cornerbackből lett safety. Amerikaifutballra született, mindig megtalálható a labda körül. Kérdéses lehet, hogy mennyire képes bejátszani a pályát mélységében, hogy állandó, kezdő safety váljon belőle, de azt senki nem vitatja el tőle, hogy biztoskezű szerelő, aki mellett ritkán halad el labdás ember. Minél közelebb játszik a LOS-hoz, annál veszélyesebb az ellenfélre nézve. Ezen a ponton az ötödik körben már megérte választani. Támadóoldalon meglepetés, hogy egyetlen falember sem érkezett. Ehelyett biztosították a tight end posztot Kellen Winslow Jr. sérülékenysége esetére. Stocker, ha nem is veszélyes ennyire elkapóként, de magassága és hosszú karjai miatt eltéveszthetetlen célpontot jelent a pálya közepén, és bármit elkap, amit az irányába dobnak. Labdával a kezében sem ügyetlen, és tud károkat okozni, ha üres területen találja magát az elkapás után. Méretei ellenére a blokkolásán még van mit javítani, de ennek fejlesztésével hatékony jól elkapó-blokkoló tight end válhat belőle. A dupla erre a posztra sem maradt el, bár Hardy inkább a nagyra nőtt elkapó, akit nem feltétlenül tanácsos szemtől szembe állítani védővel közvetlenül a támadófal szélén, hogy legyen pár tiszta lépése mielőtt emberrel találkozna, hogy átverekedje magát a LOS-on. Bradford egy fullback méreteivel rendelkezik, akinek nem dadog a labda a kezében. Rövidyardos helyzetekben jól jöhet erőfutóként, máskor akár hasznos blokkoló lehet Blount előtt.

 

Atlanta Falcons

 

A draft előtti beharangozóban megjelölt elsődleges hiányposztok: WR, OL, DE

 

Az újoncok: 1/6 WR Julio Jones, 3/91 OLB Akeem Dent, 5/145 RB Jacquizz Rodgers, 6/192 P Matt Bosher, 7/210 OG Andrew Jackson, 7/230 DE Cliff Matthews.

 

Az első kör legnagyobb dobása az ő nevükhöz kötődik. Minden létező választási jogot felhasználva ugortak fel a hatodik helyre, hogy megszerezzék Jonest, az Alabama sztárelkapóját. A lépés motivációja és üzenete is egyértelmű. A csapatuk készen áll, hogy megvalósítsa legszebb álmaikat, ehhez azonban klasszis minőségre van szükség, aki döntő tényező lehet egyéni képességei alapján a legnagyobb mérkőzések legfontosabb pillanataiban. Az elkapóknál látták Dimitroffék azt az eltéveszthetetlen lyukat, amit – különösen Tony Gonzalez visszaesése miatt – be kellett tölteni. Ezzel lett Roddy White mellett még egy lényegi veszélyforrás a támadóvonal legszélén, akire bátran lehet dobálni a labdát. Így remélhetőleg sikerül nekik jobban kinyitni mélységében is a pályát, ami a futójátékukra is jótékony hatással lehet. Ehhez kapcsolódik az ex Beaver Rodgers is, aki Turner kiegészítője lehet a lejárt szerződésű Norwood helyén illetve McClusterhez (Chiefs) hasonló szerepben is feltűnhet a pálya különböző pontjain. A sok kérdőjel miatt, hogy ki lesz újraszerződtetve a támadófalban, mindenképpen kellett a friss hús. A hetedik körben nagyszerű meglátás volt Jackson húzása. Elsősorban a futójáték segítésében kell még tanulnia, hogy a méreteinek megfelelő lökést tudjon adni. Rátérve a védőkre: Dent választása biztosíték arra az esetre, ha nem sikerülne ésszerű áron megállapodni Nicholsszal. Az erős oldalon szerepelhet, tipikus futás ellen remeklő, két-down játékosként. Matthewsban nem látok mást egy tweenernél. Talán még az erős oldalon lehet keresnivalója nyilvánvaló passzhelyzetekben, de nem kell tőle azt várni, hogy ő lesz a következő John Abrahamje a csapatnak. Bosher a hírek szerint punternak érkezett, de van rúgóként is tapasztalata, amivel alternatíva lehet a kezdőrúgások végrehajtására is.

 

Carolina Panthers

 

A draft előtti beharangozóban megjelölt elsődleges hiányposztok: QB, WR, DT

 

Az újoncok: 1/1 QB Cam Newton, 3/65 DT Terrell McClain, 3/97 DT Sione Fua, 4/98 CB Brandon Hogan, 5/132 WR Kealoha Pilares, 6/166 OLB Lawrence Wilson, 6/203 OL Zach Williams, 7/244 Lee Ziemba.

 

Ron Rivera és a döntéshozók érvényesítették a papírformát, és újabb esetet szolgáltattak az „új vezetőedző új irányítót jelent” példatárba. Ez volt a helyes lépés? Az idő eldönti. Ha négy év múlva azon vitatkoznak a Panthers szurkolók, hogy öt vagy hat évre szerződtessék újra Cam Newtont, akkor igen. Ha a többség fásultan, kedvtelenül reménykedik az újabb franchise irányító eljövetelében 1/1-re a draftot megelőző napokban, akkor nyilván nem. Newton távolról sem befejezett játékos. Győztes játékos, aki minden fizikai jellemzővel rendelkezik, amire egy irányítónak szüksége van. Azonban egyáltalán nincs felkészülve, hogy szembenézzen egy pro-style támadóséma kihívásaival (védelem olvasása célpontról célpontra, nem shotgun snap), sőt még egyetemi szinten is csak egy év korlátozott tapasztalatával rendelkezik minőségi ellenfelekkel szemben. Tény, hogy egy év alatt megnyert mindent, de azon kívül, hogy így ráakasztható a győztes alkat címke, ez nem sokat jelent. A tanulási folyamatában komoly törést jelent, hogy a lockout miatt nem tud a csapat edzőivel együtt készülni, ami kérdésessé teszi számomra, hogy bevethető lesz-e már ősszel kezdőként. A sok futójáték a segítségére lehet, illetve ő is folyamatos veszélyt jelenthet a futásaival, de minél többet fut a csapat, annál pontosabb és hiba nélküli játékra lesz szüksége a passzjátékban, és annál kevesebb lehetősége lesz éles helyzetben tapasztalatot nyerni passzoló irányítóként. Második körrel nem rendelkeztek Armanti Edwards tavalyi draftja miatt, így a hiányosságok pótlására még a harmadik körben volt reális esélyük. Nem bonyolították túl, a keret legvékonyabb posztját, a védőfal közepét töltötték fel két újonccal. McClain remek végzős éve ellenére csak az all-star meccseken került előtérbe, és kezdtek róla cikkezni, aminek köszönhetően a többség arra számított, hogy biztosan korábban választják ki, mint érdemes lenne. Végül ezeknek az optimista előrejelzéseknek megfelelő helyen kelt el. Gyakran került elő a neve a Bears kapcsán, mint dinamikus UT jelölt, aki jó kézhasználattal, és robbanékonysággal jut át a támadófalon, hogy a labdás embert vagy az irányítót ledöntse lábáról. Kicsit magasan játszik, alacsony termete ellenére, amivel könnyen fennakadhat blokkokon, ezek elkerülésében nem igazán segíti, hogy nem ösztönös játékos. A veterán vetélytársaktól függ, hogy egyből kezdő lesz-e belőle. Fua már könnyebben olvasható játékos. Háromtagú falba is várták nosetackle-nek, de szerintem a 43-as védelemben teljesedhet ki igazán, ahol a futás ellen nem lesz rajta olyan felelősség, mint a liga Casey Hamptonjain, amivel nem is hiszem, hogy erőből meg tudna birkózni. Itt ki tudja majd használni a létező pass rush mozdulatait is, nem kell mindig két embert lekötnie, lehetősége lesz 1-1 ellen is játszani, ahol a pozíciójának a megtartása sem okozhat neki gondot. Hogan decemberben térdszalag-szakadást szenvedett, ami komoly csapás volt a draftértékére. Ezt megelőzően jó esélye volt, hogy már a második napon csapatra találjon, ha kiválasztói felülemelkednek az olykor pályán kívüli balhés viselkedésén, és rendőrségi ügyein. Fizikális, kemény cornerback, néha túlzott rizikót vállal, de rendelkezik a szükséges képességekkel, hogy idővel a kezdősorban találja magát, illetve kellően sokoldalú, hogy akár safetyként vagy belül a slot elkapókkal szemben helyet követeljen magának a csapatban. Wilson az alulméretezett linebackerek minden előnyével rendelkezik. Gyors irányváltóképesség, nem veszik el tértben a passz játék ellen, akár zónázva, akár emberfogásban, biztosan szerel. Feltételezhetően éppen olyan védő sémát fognak a Carolinánál használni, ami jól illeszkedik az ő erősségeihez. Támadóknál az újonc irányító miatt elsődleges feladat volt, hogy olyan állapotban legyen a támadófal, hogy a futójáték minden körülmény között működjön. A kezdő ötös mögötti depth megerősítését az utolsó körökre hagyták, és nem volt olyan szerencséjük, hogy itt komolyabb értéket találjanak. Ziemba hiába volt a bajnok Auburn kezdő OT-je passz elleni védelemben nehezen képzelhető el, hogy megállná a helyét a fal valamelyik szélén, guardként pedig a magasságát és gyenge lábmunkáját könnyen kihasználhatják a védők. Nem látható a kezdő potenciál. A legnagyobb plusz Williams számláján, hogy guardként és centerként is van tapasztalata, de nincs olyan eleme a játékának, ami azt sugallná, hogy idővel akár csak hasznos csere váljon belőle. A végére maradt Pilares és az elkapó kérdés. Ahogy korábban olvasható volt, nálam ez kiemelt, orvoslásra váró poszt volt a draftot megelőzően. A választásuk ennek megoldására nem tűnik alkalmasnak. Hawaii-n töltött évei miatt a kézenfekvők hasonlítási alap Bess, a Dolphins elkapója lehet. Hasonló slot elkapó lehet belőle, aki felépítése és játékstílusa miatt kizárólag a LOS közelében használható, a mélységi passzjátékba nem lehet bevonni. Emellett a labdabiztonsága is fenntartásokkal kezelendő.

 

New Orleans Saints

 

A draft előtti beharangozóban megjelölt elsődleges hiányposztok: DE, LB, OL

 

Újoncok: 1/24 DL Cameron Jordan, 1/28 RB Mark Ingram, 3/72 LB Martez Wilson, 3/88 CB Johnny Patrick, 7/226 DE Greg Romeus, 7/243 OLB Nate Bussey.

 

Attól a pillanattól kezdve, hogy a Senior Bowl első edzéséről megérkeztek a hírek, hogy a Cal falembere minden egyes gyakorlatban minden ellenfelét egyszerűen dominálta, ő lett mindenki közkedvelt játékosa, akivel milyen jól jár majd az a szerencsés csapat, akinek az ölébe esik a top10-en kívül. Ehhez képest még a húszból is kikerült és nem is 34-es sémát használókhoz került, ahova pedig a többségi vélemény szerint született tehetség, és a draft egyik legjobbja volt. Ilyen felvezetés után nálam nincs még egy első körben választott újonc, akinek a szereplését nagyobb kíváncsiság előzné meg. Tényleg olyan meghatározó játékos lehet a profik között, ahogy egész tavasszal hallottuk? Milyen szerepkörben játszik majd Gregg Williams iránymutatásai szerint? Az biztos, hogy hiába fog jó eséllyel endként játszani – korai downok során mindenképpen – nem ő lesz a pass rusht megváltó klasszis, akitől rettegni fognak a liga vakoldali OT-i. A Saints azonban nem elégedett meg ennyivel az első körben. Idei második kör és jövő évi első kör felhasználásával megszerezték Ingram játékjogát. 2009-ben jól látható volt, hogy hiába van Brees, mint kiemelkedő irányító, és az elsőrangú elkapógárda Sean Payton előszeretettel támaszkodik a futójátékra. Két olyan úthenger guarddal bolond is lenne másképp tenni, amivel csak még nagyobb teret tud nyitni a passzjátéknak. Azonban sérülékenység miatt kérdéses, hogy ehhez a stílushoz rendelkeznek-e megfelelő, komolyan terhelhető futóval. 2010-ben meccsenként már több mint öt alkalommal futottak kevesebbet. Ingram mindenes futóként ezt orvosolhatja. Ezt a választást követően még kétszer jöttek a harmadik körben, ahol hagyományosan még lehet jó minőséget találni. Martez Wilson középiskolából kikerülve posztjának egyik legjobb, elit játékosa volt, amelynek csak utolsó évében tudott megfelelni. A legnagyobb kérdőjel, nem a játéka, hanem az a súlyos nyaksérülés, amit még két évvel ezelőtt szerzett. Hogyan viseli majd a sorozatos ütközéseket a falemberekkel és futókkal a jövő zenéje, de ez feltétlen kockázatossá teszi a választását. Ami a lehetőségeket illeti: akár a linebacker sorban közepén is tudhat játszani, bár természetesebb posztjának az erős oldal tűnik. Jól blitzcel belülről, de a fal megkerüléséhez nincs sebessége. Jól olvassa a játékot, futás és passz területén is. Tud zónázni, elég laza a csípője, fordulékony. Újoncként is könnyedén kezdő válhat belőle. A hetedik körben választott csapattársában (Bussey) special teams játékosnál többet nem látok. Vissza a harmadik körbe, ahol Patrick személyében cornerbackkel gazdagodtak. Ha a labdát maga előtt tartja, semmi feltűnő problémával nem kell szembesülnie. Azonban amint futnia kell a támadóval a vertikális passzjátékban már előjönnek bizonyos technikai hiányosságok, melyek távoltarthatják újoncként a pályától (egyensúlyvesztés, fordulékonyság, lábmunka), de ez fejleszthető, tanítható. Romeus maradt csak hátra, aki ha egy évvel korábban úgy dönt, jelentkezik a draftra, már akkor könnyen top35-be kerülhetett volna. Térdszalag-szakadás és hátproblémák miatt azonban most az is kérdéses, hogy egyáltalán hasznára válhat-e egy csapatnak akár korlátozott szerepkörben. Ha egészséges, és visszanyeri régi formáját, akkor elsőszámú passz-siettető potenciállal rendelkezik, aki könnyen megoldaná a pass rush gondját bármely csapatnak. Az egész draft legnagyobb lopása lehet.

 

Dávid László (DoM)