Fantasy Report Week 0 - 1. rész

Véget ért a visszaszámlálás. Véget ért a várakozás. Indul a szezon. No még nem a indulnak el a valódi küzdelmek, addig még várni kell pár napot, de egy valódi fantasyjátékost ez egyáltalán nem zavar, sőt – számára most jött el az egész idény legizgalmasabb napja: a draft. Ez legalább olyan izgalmas, mint a valódi draft egy valódi GM számára – találgatni, kinek mit hoz a jövő, ki kit mikor akar húzni. Itt dől el az idény 60%-a – az állítások, cserék és waiverezések csak 40% körüli részét teszik ki egy fantasy csapat sikerének. Ezért nagyon fontos, hogy megfelelően felkészüljünk erre a kihívásra. Aki még sosem játszott ilyesmit, először ezt a cikket böngéssze át, és csak utána vágjon bele a játékba, majd ezen cikk folytatásába.

 

Nagygenerál

A tavalyihoz képest idén új részekkel jelentkezik majd a Fantasy Report, és nem mindig lesz mindegyikből, csak ahová tudok valamiféle aktualitást rakni. A draftkülönkiadásban különleges szekciók lesznek, lévén itt most egy egészen más dologra kell fókuszálni, mint a szezon alatt. Az alapszakasz folyamán felvett szerepek ettől eltérnek, például a Nagygenerál egy általános képet rajzol majd ki a hétről, azonban a draft alkalmából más funkciója van. Rögtön az elején szeretném ebben a részlegben a draft legfontosabb alapelveit megosztani veletek – persze saját, szubjektív dolgok ezek, mint ezen cikk minden sora. Vegyük tehát sorra ezeket az aranyszabályokat:

Aranyszabály #1: Nézd át alaposan ligád beállításait!

Ez az általános fantasy-elv különösen igaz a futballigákra. Az alapbeállítástól nagyon gyakran eltérnek a commishok, főleg a haladóbb ligákban. A posztokat és főleg a pontozást érdemes alapos szemügyre venni, ahogy az esetleges trade- és waiverlimiteket is, vagy azt, hogy esetleg aukciós- vagy keeper ligában vagyunk-e, sőt, akár az offline draftos liga esete is fennforoghat. Ne feledjük, az alaprangsorok több-kevésbé jók, de alapbeállításra készítették őket, speciális ligához szinte használhatatlanok. A pontozás a legfontosabb ebben az esetben, itt térhet el a legtöbb liga egy átlagos ligától. PPR-rendszer esetén az elkapók fontosabbak lesznek, de lehet túlértékelni a védők teljesítményét, a passzolást, a touchdownokat, tulajdonképpen bármit. Ha nem tudunk kiigazodni a pontrendszeren (ez különösen IDP-ligák esetén fordulhat elő), nézzük meg a tavaly jól teljesítő játékosokat, ha példának okáért csak QB-kat látunk ott, akkor feltehetően ez egy passzcentrikus liga, és érdemes hamarabb irányítót húznunk, mint amúgy. Azonban ezt a szabályt sem szabad túl komolyan venni, aki egy ötödik számú possession receivert húz be a Lions-ból a harmadik körben, csak mert PPR-ligában játszik az feltehetően nem a bajnokságért fog küzdeni decemberben.

Aranyszabály #2: Ne listázz, rétegezz!

Egy réteges lista részlete

Fura tanácsnak tűnhet ez, pedig nem az. Teljes rangsorokat készíteni, akár posztonként, akár egyben mindenkit, borzasztó időigényes és nem is túl fontos. Az alaprangsorok, mint említettem, alapjáraton használhatóak. Sokkal fontosabb „rétegeket”, „emeleteket” (angolul tier) különválasztani. Posztonként érdemes ezeket megkülönböztetni, futóknál mondjuk „elitnek” lehet nevezni Chris Johnsont, AP-t, MoJot, esetleg Rice-t, és a többieket már egy következő rétegbe sorolni, mindegyikben 3-6 embert pakolva. Ezzel elkerüljük azt a hibát, amelyet a szimpla és körülményes rangsorokkal igen, hogy ráhajtunk egy olyan emberre, aki csak paraszthajszállal kerül a mögötte lévő elé, és így lemaradunk valakiről, aki viszont egy ilyen rétegnek az alján helyezkedik el. A rétegzés egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb – akár egy tisztességes mosópor.

Aranyszabály #3: Ügyelj a sorrendre!

A beállítások segítségével érdemes felállítani egy posztprioritási sorrendet, de az említett rétegek is segíthetnek ebben. Mindenesetre bármennyire rajongunk kedvenc csapatunk rúgójáért (én elhiszem, hogy jobb, mint az összes többi, de mégis), ne húzzuk ki az utolsó két-három kör előtt. Általában RB-WR-QB-D/ST-TE-K szokott lenni a fontossági sorrend, persze ez sok mindentől függ, a beállítások mellett a többiek húzásaitól (lásd következő pont) attól, hogy ki jön utánunk, satöbbi. A padra se nagyon húzzunk hamar, mert ugyan az NFL-ben járja a „deepest team wins”-mondás, ez fantasy-ben nem gyakran igaz. Ha csak egy RB fér el a kezdőnkben nem kell a tehermentesítésére húznunk egy másodikat, csak ha már a fontosabb posztokra van emberünk.

Aranyszabály #4: Figyelj a többiekre is!

Jó dolog a listákkal molyolni, de közben ne csak azt figyeld, hogy a kiszemeltedet elviszik-e! Érdemes nézni, milyen run van (általában egy-két hasonló posztra húzás lavinát indít el), és azt is, hogy a többieknek mi kell még a sikerhez. Például ha már mindenkinek van irányítója, várhatsz még vele, később nagyobb húzás lehet belőle, vagy ha utolsó előtti vagy a körben, és az utolsónak láthatóan nagyon kell egy WR, akkor érdemes azt húzni, ha neked is kéne még legalább egy. Egyszóval tudni kell, kinek mi kellhet, akár a kedvenc csapat ismerete is hasznos lehet – később jó cserealap válhat egy nagy fan kedvencének a lenyúlásából is.

Aranyszabály #5: Ne légy szerelmes kedvenceidbe!

Tudom, hogy a te favoritjaid idén mindenkit állva hagynak, de azért maradjunk a realitások talaján. Akármennyire bírod valamelyik játékost, nem érdemes emiatt reach-elni. Benn maradnak később is, legrosszabb esetben pedig cserélhetsz értük, még rosszabb esetben marad a régi fantasy bölcsesség: ha utált emberekkel van tele a csapatod, akkor jó, mert így vagy a fantasy sikereknek örülsz, vagy a játékosok NFL-ben való szerencsétlenkedésének.

 

Sztárfigyelő

A Sztárfigyelő minden pozíció legjobbjait veszi sorra, év közben pedig a liga nagy sztárjainak teljesítményeiből szemezgetünk, legyen az jó vagy rossz. Vessünk is gyorsan egy jó nagy pillantást, kiket lehet az első körben behúzni. Szigorúan ESPN alapbeállításokról beszélek, eltérő pontozásnál eltérő lehet a sorrend.

QB

A bajnokcsapat irányítója mindig hasznos, pláne, ha egy rekorddöntögető passzdroiddal van dolgunk: Drew Brees pedig ilyen. Márpedig semmi olyan tényezőt nem látok, ami miatt visszaesne, sőt, ha nagyobb teret kap idén a passzjáték, mint tavaly (ami könnyen előfordulhat, ha többször játszanak hátrányban), akkor javíthat is a számain. Biztos húzás. Rangsoromban a második egy még nagyobb vezér, a híres-nevezetes tizennyolcas, Peyton Manning. Mindig bebizonyítja, hogy rajta nem fog az idő vasfoga, és annyira rá van építve ez a csapat, hogy nem látok benne kockázatot. Rajtuk kívül még a falproblémái miatt picit lejjebb sorolt Aaron Rodgers-t fontolnám meg akár az első körben, ha már nem maradt hasznos futó. Elmúlt két éve alapján stabilan a legjobb két irányító között van, de ekkora védelemmel egyszerűen nem lehet benne bízni. És nem mellesleg szeretek hinni Ryan Grantben.

RB

A fantasy csúcspozíciójában vannak általában a valódi nagyágyúk, reálisan az első öt választás futó szokott lenni. Köztük megtalálni a legjobbat nem bonyolult – aki egyszer kétezer yardra képes, az 1/1, nem is kérdés. Chris Johnson ráadásul nulla riválissal bír a Titans offense-ben, nincs más playmaker, se passzjáték, se alternatív futó igazából, egyetlen kétség, hogy a nagy terhelésbe nem rokkan-e bele. Utána következik Maurice Jones-Drew, aki a Jaxben egyszemélyes támadósor, éppen ezért én nem tartom ördögnek valónak azt az elképzelést, hogy idén neki legyen a legtöbb pontja mindenki közül, kevésbé érzem veszélyben az ő számait, mint CJ teljesítményét. Sokak szerint van még egy harmadik, tuti biztos jelölt is az első pickre, és valljuk meg: Adrian Peterson Favre-ostul és anélkül is elit futó. Kétezer yardja nem lesz, de alulról karcolhatja az ezerötszázat, jó szezon esetén át is lépheti – de szerintem az újonc Toby Gerhart elvehet tőle pár TD-t, és AP átlaga is évről évre romlik. Aki még ebbe a kategóriába eshet, az a Ravens-ből Ray Rice: mindig benne van a nagy játék, és csak egyre tapasztaltabb lesz. Azonban hátránya, hogy van egy jó kis társa McGahee személyében, ezért az end zone szagát ritkán érzi meg – igaz, akkor feltehetően pluszpontos nagy játékot követően teszi azt. Azért első három között ne húzzuk ki, de az első WR/QB előtt mindenképpen vigye el valaki.

WR

Az elkapóknál Andre Johnson egyszemélyes kategóriát képvisel. Nem lehet senkit sem hozzá hasonlítani, ha nem sérül meg, akkor végtelenül biztonságos húzás, a Houston bizonytalan futóival és a gyenge, de nem teljesen elhanyagolható opciókkal, amik rajta kívül Matt Schaub rendelkezésére állnak. Mögötte zavaros a víz, igazából egy jó nagy massza az egész, én biztosan várni fogok a receiverhúzással, ha nem Johnson az emberem, sorrendben szóba jöhet ugyanis a teljesség igénye nélkül DeSean Jackson, Calvin Johnson, Roddy White, Randy Moss, Larry Fitzgerald, Greg Jennings, Reggie Wayne, Miles Austin és Steve Smith (a régi jó, nem az új srác a Nagy Almából) is, esetleg Brandon Marshall, bármelyikből lehet no. 2 az idény végére.

TE

Nehéz dolog tight endeket rangsorolni: fantasy-ben nem túl fontos pozíció ez, és az alacsony pontok miatt a különbségek is kisebbek egy-egy játékos között. Én azért megpróbálok rendet tenni, és kiemelnék három úriembert, akiket viszonylag hamar (akár a harmadik körben, de inkább a negyedikben) megfontolnék, ha úgy hozná a sors. Elsőként a megbízhatóság megtestesülését, Dallas Clarkot szeretném megnevezni, aki csak irányítója neve miatt előzi meg hajszállal a tavaly végre képességeinek megfelelően teljesítő Vernon Davis-t. Davis-től én igazság szerint ilyen szezonokat vártam, mióta annak idején a draftra jelentkezett, de csak megcáfolt engem évről évre, ezért szinte Niners-szurkolóvá avanzsáltam tavaly, szerintem idén sem okoz már csalódást – bár ilyenkor szoktam nagyot puffanni. E duóval tart még szorosan Antonio Gates is, bár én benne már annyira nem bíznék, ha a jelenlegi képességeit kéne összevetnem az említett kettőssel, azonban egy jó irányító egyetlen igazi sztárcélpontjáról beszélünk, különösen a red zone-ban, tíz TD és ezerkétszáz yard kinéz neki akárhogy is nézzük, az pedig nem hangzik rosszul. 

D/ST

Fura „poszt” ez, sok dolgon múlhat a sikeresség. Alapvetően mindenki csapatvédelemként tekint rájuk, pedig igazából a fantasy a playmakereket díjazza – azaz a special team és a turnoverek nagyobb szerepet játszanak, mint a klasszikus védőszámok (engedett yardok és pontok). Éppen ezért az Eagles csapatrészét rangsorolom elsőnek, mert bennük megvan a pontszerzései potenciál, és nem mellesleg a védelem sem rossz. Mögöttük az NFL legjobb védelme, a Jets D# következik, de csak akkor, ha Darrelle Revis ott lesz a csapatban – ami igen valószínű. Úgy gondolom ők ketten kiemelkedhetnek, de ez gyakorlatilag semmit sem jelent, a védelmek rangsora szokott a leginkább borulni év végére.

K

Egy lényegtelen poszt, megtippelhetetlen, melyik red zone offense lesz borzalmas. Két ember, akik minden évben ott szoktak lenni a tűz közelében: Rob Bironas és Nate Kaeding. Én inkább ilyen megbízható embereket választok ide, mint a tavalyi huszárokat. De leginkább azt húzom, aki marad, majd úgyis lesz waiveren valaki.

IDP

Az IDP tanácsokat az idén beszorítom a többi közé, igaz mennyiségben meg sem fogja közelíteni a többit, de említésre kerülnek majd a fontosabb IDP események is. Kezdetnek nézzük meg, hogy ki fogja dominálni a szezont – hozzáteszem, hogy IDP ligákban a beállítások totálisan eltérhetnek egymástól, én egy általam reálisnak vélt standardet fogok alapul venni – nem mellesleg ez a bowl.hu IDP ligák alapbeállítása lesz. Beállítások ide vagy oda, Patrick Willis-t érdemes a csapatodban tudni – persze ezzel nem mondtam sokat. P-Will 150 tackle-t csinál alapjáraton, de tud ő ennél többet is szerintem... majdhogynem külön kategória. Jared Allen a passrusherek között hasonló státuszt élvez, ugyanis szintén megállíthatatlan, sackek és tackle-k terén egyaránt. Amíg a Williams Wall dolgozik mellette, addig pedig bőven lesz helye aprítani az ellent. Secondary-nkbe pedig érdemes lesz beszerezni Eric Weddle-t, aki stabilan a három legjobb safety egyike, és egy egyre gyengülő Chargers védelemben igazán sok tackle gazdája lehet.

 

Zöldfülűek

Ez a rovat elsősorban az újoncokról fog szólni, de bármilyen semmiből előkerülő játékos itt lesz megemlítve. Szeretem az ilyen sztorikat, úgyhogy remélem gyakran vehetem elő ezt a szekciót. A draft előtt gyorsan nézzük is meg, milyen rookie-k jöhetnek számításba a különböző posztokon.

QB

Hülye kérdés, hiszen az idei class-ból csak egy lesz biztosan kezdő: Sam Bradford. Őt sem ajánlom senkinek, a Rams irányítójának lenni már nem ugyanaz, mint ami tíz esztendővel ezelőtt volt. Két QB-s ligákban azért kipróbálhatjuk.

RB

Ez jóval érdekesebb, hiszen egyrészt több az idei jelölt, másrészt az újonc futók gyorsan tudnak alkalmazkodni az elmúlt pár év tanúsága alapján. Az én tippem Ryan Mathews, aki a San Diego első számú RB-je lehet, igaz Sproles-szal kiegészülve – de a touchdownok nagy részét én a Fresno State sztárjának kalkulálom. Második számú RB-nek ideális lehet/lesz.

WR

Itt egy csöppet kisebb a választék, mint az RB-knél, de Golden Tate szerintem biztos választás lehet. Dez Bryant egy nagyon erős elkapósornak lesz a tagja, Demaryius Thomas csak a tévében látott nickel felállást, Tate viszont egy kész játékos egy pro-style offense-ből, ahol folyamatosan bizonyított. A Seahawks-ban meg is lesz a lehetősége arra, hogy bizonyítson, TJ Houshmandzadeh mögött szerintem ő lesz a második számú elkapó.

TE

Tiszta sor, Jermaine Gresham. Akkor is, ha a Bengals inkább a futásra épít. Akkor is, ha jött TO és Shipley. Akkor is, ha Palmer nem a TE-ket favorizálja. A class legjobb tight endje és egyértelműen ő a legjobb a csapatában, ez általában az újonc TE-k között bőven elég a legjobb minősítés elérésére. Én azért nem draftolnám le, legfeljebb az utolsó egy-két körben.

IDP

Nehéz megtippelni, ki fog betörni a védők közül, de itt mindig van jó pár ifjonc, aki a nagyokkal is tartja a lépést, sőt újabban diktálják is a tempót (emlékezzünk csak pl. DeMeco Ryans-re vagy Jairus Byrdre). A legegyértelműbb választás természetesen Rolando McClain, aki várhatóan igazi tacklegyár lesz Oaklandben, Kirk Morrison távoztával pedig nem is lesz ebben igazán nagy riválisa. Őt melegen ajánlom mindenkinek, kellemes meglepetést okozhat. Szintén jó lehet Kareem Jackson, aki jól szerel, és egy borzalmas secondary-nek lesz a tagja. Újoncként feltehetően még a Reggie Wayne-szintű elkapókkal nem fogja tudni felvenni a versenyt, de fantasy-ben ez csupán előny, hiszen így több tackle-t érhet el. A végére hagytam kedvencemet, Eric Berry-t, aki senkit nem fog kímélni. A Kansas védelme egészen borzalmas, egy ekkora tehetség így annyi tackle-t tud összeszedni, amennyit nem szégyell. Berry szerintem az összes safety között is előkelő helyen fog végezni 2010-ben.

 

Az első részbe ennyi fért bele, de hamarosan olvashattok többet is. A második részben például a sleeperekről és a bustesélyesekről is szó esik, és az érdekesebb csapatváltókról sem feledkezünk meg.

Rajnai Gergely (Rajna)