Antonio Brownt kivágta a Patriots!

Florida Gators [UF]

Alapítás
1906
Konferencia
SEC
Divízió
Keleti csoport
Város
Gainesville (Florida)
Stadion
Ben Hill Griffin Stadium (88,548)

Weboldal
http://gatorzone.com

A University of Florida egy a floridai Gainesville városában található egyetem, amely tradicionálisan erős a futballban. A férfi sportprogramjaikat Gators, a női szakágakat Lady Gators néven szokás illetni. A focisták hazai meccseiket a 89 ezer férőhelyes Ben Hill Griffin Stadiumban játsszák, mely a köztudatban leginkább Swamp-ként [Mocsár] ismert, lenyűgöző hangulatot képesek teremteni benne a szurkolók. Színeik a narancs és kék, 1910 óta. Floridában milliónyi aligátor él, így ez kézenfekvő választásnak tűnt 1911-ben. A kabala beceneve Albert (Albert E. Gator), és van neje is, Alberta.

Történelem
A Gators futball akkor indult el, mikor az egyetem átköltözött Lake City-ből Gainesville-be. 1906-ban játszottak először, James Forsythe edző kezei alatt, aki három pozitív mérlegű szezont produkált a fiatal aligátorokkal az első évben. A rivalizálások csak ezután alakultak ki. A Gamecocks ellen 1911-ben meccseltek először. 1912-ben pedig csatlakoztak a SIAA nevű szervezethez, ahol az Auburnnel találták magukat először szembe, 1915-ben pedig az első Florida-Georgia derbi is lezajlott. A Southern Conference-be 1922-ben váltottak belépőt, egy évvel azután, hogy friss riválisaik ezt megtették. Végül az SEC 1932-ben fogadta be a Gatorst, olyan csapatok társasában mint az említett Georgia és Auburn, vagy az Alabama, Georgia Tech trió. Az első sikerkorszak az 1960-as évek elején köszöntött be. Ray Graves keze alatt 70 győzelmet húzott be a Gators, ami iskolarekord volt harminc éven keresztül. Ekkoriban fejlesztették ki a Gatorade energiaitalt, amit a játékosok segítségével teszteltek. Graves ’69-ben egy kiváló 9-1-1-es mérleget követően távozott székéből, utóda Doug Dickey lett, aki 58-43-2-es mutatóval zárta edzői karrierjét, és nem volt rossz korszak ez a Gators életében, de az 1978-as 4-7-es szezon után megköszönték neki munkáját. Charley Pell első évében iszonyú 0-10-1-gyel zárt, ám rögtön utána 8 győzelmet hoztak fiai 1980-ban. Pell a nyeretlen szezont beleértve 33-15-ös mérleget tudott felmutatni, de 1984-ben, legjobbnak mondható szezonjában kirúgták pályán kívüli események miatt. A kilencvenes évek előtt egyértelműen ezt a ’84-es csapatot tartották minden idők legerősebb Gators-ának. Rendkívül hatékony offense bontakozott ugyanis ki a csak "Floridai Falnak" becézett OL-el karöltve, amit Crawford Ker, Jeff Zimmerman, Phil Bromley, Billy Hinson, és Lomas Brown alkotott. Ők voltak, akik utat nyitottak a kiváló futóduó, Neal Anderson és John L. Williams előtt, és nekik köszönhető, hogy Kerwin Bell freshman irányítóval is 9-1-1-gyel végeztek a szezon végén. Ez a csapat meg is nyerte az SEC bajnoki címét, csakúgy, mint 1985-ben, immár Galen Hall edzősége idején. Hall 40 győzelmet és 18 vereséget könyvelhetett el mint HC, de Pellhez hasonlóan őt is kirúgták idő előtt, mert az NCAA szabályai ellen vétett.

A Florida mégis az elmúlt közel húsz-harminc év legsikeresebb programja lett. A virágzás onnan számítható, mikor Steve Spurrier újra belépett alma matere focicsapatának öltözőjébe, immár mint vezetőedző. Ebben az évben élen végeztek a SEC konfban (a Gators történetében mindössze harmadik alkalommal, ’84 és ’85 után). 1992-ben rendeztek először SEC bajnoki címről döntő mérkőzést, ide is bejutott a Gators, de kikaptak a nemzeti bajnokká avanzsáló Alabamától. Az ezt követő négy évben is minden alkalommal döntőzni tudtak, Spurrier pedig átadta a múltnak egykori edzője, Ray Graves - legtöbb győzelmet számláló Florida edző - rekordját. Első hibátlan szezonjukat 1995-ben teljesítették, ám a nemzeti bajnoki cím a Fiesta Bowl-on elúszott a Nebraska ellen. Az eredményt ismerve (24-62), nem csodálkozunk, hogy később Fiaskó Bowl-ra keresztelték el az összecsapást. 1996-ban a támadók nagy része megmaradt a sikercsapatból, ennek eredményeképpen sorra döntögették az iskola rekordjait, és impozáns 10-0-val nyitották a szezont. A zárómeccs ezúttal is természetesen Tallahassee-be vezetett, a Seminoles otthonába, ahol a ranglisták első és második helyezettje csaphatott össze. A Gators-t azonban cserben hagyta a special team, és az offense fal is összeomlott, ezért 24-21-es vereséggel távoztak a Doak Campbell stadionból, elveszítve #1 kiemelésüket. A szerencse azonban melléjük szegült az SEC döntő hétvégéjén, hiszen legyőzték az Alabamát 45-30-ra, a Texas behúzott egy upset-et a Nebraska ellen a Big XII döntőn, így a #4 helyen tanyázó Florida lett a Florida State ellenfele a Sugar Bowl-on. (Ebben közrejátszott, hogy a #2 Arizona State a Rose Bowl-t választotta, mint a Pac-10 királya). A Rose Bowlon pedig újabb segítség érkezett, ezúttal az Ohio State képében, akik legyőzték az Arizona State-t, ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a Sugar Bowl győztese lesz a nemzeti bajnok (ez azért történhetett meg, mert ebben az időben még nem volt egyértelműen kinevezett bajnoki döntő). A Danny Wuerffel irányította aligátorok 52-20-ra kiütötték a Noles-t, QB-jukat MVP-nek és Heisman-győztesnek választották.

Az 1997-es évben is sokan azt hitték, folytatható a sorozat, és ugyan a szezon elején a no.1. Florida legyőzte a szintén magasan rangsorolt Tennessee-t, egy a idény közepi hullámvölgy betette a kaput. Kikaptak az LSU-tól idegenben, a Georgia ellen meg húsz ponttal, holott előző évben mindkét csapatot könnyedén gyűrték le. Stadionjuk, a Swamp történetének egyik legizgalmasabb drámáját hozta az idény végi ütközet. Az akkor már csak #10-ként pályára lépő Gators az utolsó pillanatokban szerzett pontokkal hatalmas bravúrt hajtott végre az első helyen kiemelt Seminoles ellen, egy 32-29-el záruló találkozón. A következő évek halványabbakra sikeredtek, a következő SEC bajnoki döntőig 2000-ig kellett várni. A duplázás azonban ezt követően nem sikerült, 2001-ben kikaptak a Volunteers-től egy a 9/11-es terrortámadás miatt decemberben lejátszott rangadón. Steve Spurrier 2001-ben úgy döntött kipróbálja magát az NFL-ben, ezért új HC-re volt szükség. Hatalmas médiafelhajtás kísérte a keresést, végül Ron Zook-ot, korábbi segédedzőt ültették a főedzői székbe. Zook csapata leginkább kiszámíthatatlanságáról marad emlékezetes. Tőlük származik a Georgia egyetlen veresége 2002-ből, sőt a 2003-as bajnok LSU-t is csak ők tudták legyőzni, miközben a Miami, az Ole Miss vagy a Mississippi State ellen nyeretlenek maradtak, csakúgy, mint a Bowl meccseken. A 2004-es Miss State Bulldogs elleni zakó után ki is rúgták Zookot, helyére a Peach Bowl erejéig ideiglenes megoldásként Charlie Strong lépett, személyében az első afroamerikai Gators főedzőt tisztelhetjük, sőt a SEC történetében is csak a második volt e tekintetben (Sylvester Croom után). Jeremy Foley sportigazgató azonban nem vele tervezett hosszú távon, hiszen a jóval nagyobb rutinnal rendelkező, Utahtól érkező Urban Meyer-t nevezte ki csapata élére 2004 decemberében (az új mester DC-ként megtartotta Strongot).

Meyer első szezonja biztató 9-3-as mérleggel zárult, de ami igazán reményteli volt, hogy a rangadókat (Vols, Dawgs, Noles) mind behúzta a Gators. A szezon fekete leveseként viszont pont azért nem játszhattak SEC döntőt, mert kikaptak a South Carolinától, Spurrier újdonsült csapatától. 2006-ban azonban már nem volt megállás, nemcsak a konferencia, hanem a liga nagy döntőjébe is megmérette magát a Gators, és mindkettőben nyerni tudott. Az Arkansas legyőzése még nem számított meglepetésnek, de a nagydöntőn a szakértők által egyöntetűen piedesztálra emelt Ohio State elleni könnyed 41-14-re kevesen számítottak. 2007-ben Tim Tebow lett a csapat főállású irányítója (Chris Leak távozásának okán), és bár 4 győzelemmel kezdték a szezont, a futballév közepén négy konferenciaellenfelükből három is legyőzte őket, így döntőzésről szó sem lehetett, és #3 rangjukat is #13-ra váltották a szezon végére. A 9-4-es szezon tehát kissé kiábrándító volt, ami azonban vigasztalta a Gators szurkolóit, hogy Tim Tebow klasszis teljesítménye elismeréseként sophomore-ként először a ligában Heisman trófeát tudott szerezni. 2008-ban újra a floridaiak ültek fel a college football képzeletbeli trónjára Tebow vezérletével, 2009-ben ellenben még a TT-mágia sem bizonyult elegendőnek a szintén veretlen mérleggel álló Alabama legyűréséhez az SEC-fináléban. 2010-ben Tebow lediplomázott, nélküle komoly visszaesés következett be, az idény végén pedig Meyer egészségügyi okokra hivatkozva lemondott. Will Muschamp első évében nem tűnt megnyugtató pótlásnak, de 2012-ben minden kétkedőt elhallgattatott 11-1-es mérleggel.

tebow

Tradíciók, érdekességek
Meglepő módon a Gators-nek nincsenek visszavonultatott mezszámai, korábban Steve Spurrier 11-es és Scot Brantley 55-ös számú dressze kiérdemelte ezt a megtiszteltetést, de mikor Spurriert kinevezték főedzőnek, saját kezűleg bocsátotta azokat rendelkezésre és ebbe utólag Brantley is beleegyezett.

A csoportrangadók közül nagyon komoly a rivalizálás a Georgiával, akikkel Halloween környékén szoktak összecsapni "A világ legnagyobb szabadtéri koktélpartiján", Jacksonville-ben. A Tennessee-vel szeptember közepén mérkőznek meg, a South Carolinával novemberben esedékes az éves csatározás. Utóbbi csak pár éve vált hevessé, mégpedig Steve Spurrier személye miatt. A korábbi kiváló Gators mester – a Head Ball Coach - ugyanis a rövid NFL kitérő után a Gamecocks főedzője lett. Konferencián kívüli rivális a Florida State, a Florida hagyományosan ellenük zárja az alapszakaszt. 1988-ig az állami rivális Miami Hurricanes is gyakori ellenfél volt, ám a nem túl rugalmas menetrend nehezen teszi lehetővé ezt a párharcot.

Az egyik legnépszerűbb szurkolás az Orange and Blue. Ez abból áll, hogy az egyetem hallgatói Orange-t kiabálnak, majd az öregdiákok erre Blue üvöltéssel reagálnak. Az egyetem tánccsoportját Dazzlers-nek hívják, ami számos sportrendezvényen fel szokott lépni. A rezes bandát ’a napfény büszkesége’ néven illetik. Mr. Two Bits, azaz George Edmondson majdnem 60 évig ténykedett a csapat hangulatfelelőseként, 1998-ban hivatalosan visszavonult a főszurkolói poszttól és 2005-ben kitüntette munkásságáért az egyetem. Az Orange and Blue című induló minden sporteseményen elhangzik

- Gator Chomp: a Chomp a Gators egyik legjobban felismerhető (és kifigurázható) hagyománya, miközben a zenekar a Cápa főcímdalát fújja, a fanok kezükkel az aligátor harapását utánozzák

- Gator Walk: az Urban Meyer által bevezetett Gator Walk során a játékosok az egyetem fő útján kiszállnak a buszokból, és onnan gyalogolnak be a nézők kíséretében a stadionba

- We are the Boys: A szurkolók kezüket a mellettük álló vállára teszik, és jobbra-balra dőlve énekelnek a harmadik negyed végéig