Florida State Seminoles [FSU]

Alapítás

1947

Konferencia

ACC

Divízió

- Atlantic Coast Conference

Város

Tallahassee (Florida)

Stadion

Doak Campbell Stadium (82,300)

Weboldal

http://seminoles.com

A Florida State University ugyan Florida állam legrégebben alapított egyeteme, 40 ezret is meghaladó hallgatói létszámával csak ötödik e kategóriában a felsőoktatási intézetek sorában. Az iskola létrejötte 1851-re tehető, ekkor nyitotta meg kapuit Tallahassee-ban a West Florida Seminary, melyet két évre rá követett az East Florida Seminary (a mai University of Florida) elindítása, immár Gainesville-ben. A két létesítmény sorsa 1905-ben fonódott össze véglegesen, mikortól a Buckman Act, egy szegregációs törvény miatt az FSU jogelődje, a Florida State College [for Women] kizárólag fehér női diákokat vehetett csak fel, a fehér férfiaknak a UF-be kellett menniük, a feketéknek a Florida A&M-be. A törvény egészen 1947-ig maradt életben, és ekkor kezdődött el a Florida State gyors és dinamikus felemelkedése (az első afroamerikai 1962-ben iratkozhatott be).

Természetesen ez az atlétikai programokra is jelentős hatással volt, az 1902-ben W. W. Hughes által toborzott, majd 1904-ben Jack Forsythe-nak átadott futballcsapat nőkkel már nem játszhatott tovább, és 1947-ig labdát sem lehetett a kampuszon látni (Forsythe a Florida edzője lett 1905-től). A Buckman Act eltörlésével azonban kétség sem férhetett hozzá, hogy amerikaifoci nélkül nem működhet a Florida State, az újraszervezés apró-cseprő problémáit Ed Williamson vállalta el. Először a Stetson ellen léptek pályára, hazai környezetben, a Centennial Fielden, bár a mérkőzés hasonló eredménnyel zárult, mint a szezonban mindegyik, vereséggel (0-5). A munka dandárja Don Veller mesterre hárult, három idényt a gyenge Dixie Conference-ben húztak le, 1950-től viszont felavatták az új stadiont, az akkori rektorról elkeresztelt Doak Campbell Stadiumot, és az '51-es függetlenedés után sportösztöndíjakat is ajánlottak középiskolásoknak. Ez idő tájt a gárda már Seminoles néven futott, amit 1947-ben a diákok választották a szeminol indiánok tiszteletére, míg a századeleji lila-arany színkombinációt lecserélték gránátvörös-aranyra. 1953-ban Tom Nugent váltotta Vellert, és hozta magával a Virginia Military-nél kifejlesztett I-formationt. Az '52-ben mindössze egy győzelemmel szerénykedő Florida State-t hamar fel tudta rázni a forradalmi taktikával, 1954-ben Sun Bowl meghívóval nyugtázva az alapszakaszt. Az utazó keret tagja volt az ESPN jelenlegi College GameDay műsorának műsorvezetője, Lee Corso és kollégiumi szobatársa, a színész Burt Reynolds is, de a vendéglátó Texas Western [UTEP] nyert 47-20-ra. A középszerűségbe süllyedve legközelebb 1958-ban szerepeltek Bowlon (15-6-os kudarc az Oklahoma State-től a történelem egyetlen Bluegrass Bowlján), mely egyben Nugent búcsúját jelentette. Perry Moss csupán egy évet tölthetett el itt, mert Bill Peterson annyira lenyűgözte a vezetőséget, hogy az LSU-val bajnok segédedzőt ültették a helyére, 1960-ban. Az erősen futásokra építő I-formációhoz és tulajdonképpen a komplett NCAA-hez képest Peterson a passzjátékot favorizálta, és nem is debütált valami jól, négyből négyszer negatív mérleggel végzett. Ám a zseniális Fred Biletnikoff elkapónak hála 1964-ben a Seminoles nagyot dobbantott, a Florida skalpjától felbátorodva a Gator Bowlig jutottak, ahol 36-19 arányban verték az Oklahomát. Biletnikoff 192 yardot és 4 TD-t szerzett. Produktív WR hiányában visszaestek, de csak átmenetileg, '66-tól a flanker Ron Sellers-szel a soraikban sorozatban három Bowl is összejött (Sun, Gator és Peach, egy döntetlen, két zakó). Az "edzők edzője" 1971-ben ment el a Rice-hoz, stábjában dolgozott többek között Joe Gibbs, Don James, illetve a leendő főedző, Bobby Bowden.

Bowden előtt Larry Jones és Darrell Mudra igyekezett betölteni a Peterson távozásával keletkezett űrt. Jones a legelső Fiesta Bowlon irányíthatta csapatát (38-45, vs. Arizona State), jóllehet sem ő, sem a másodosztályban kifejezetten sikeres Mudra nem bizonyult helyes döntésnek. Nem úgy a West Virginiától elcsábított Bobby Bowden, noha nem rendezkedett be eredetileg hosszú távra, tett róla, hogy át kelljen írni a históriáskönyveket. Megjegyzendő, hogy 1970-ben még a Marshall is hívta, végül az a Rick Tolley ütötte el ettől a pozíciótól, aki a '70-es, Thundering Herdet sújtó és 75 ember halálát okozó repülőgép-katasztrófában maga is a baleset áldozata lett. Bowden 5-6-tal mutatkozott be, ellenben a 2009-es nyugdíjba vonulásáig elkövetkező 33 idényben soha (!) nem esett meg vele ez a "szégyen" újra (leszámítva 2006-os és '07-et, mely egy csalási botrány miatt 5-5 győzelemtől fosztotta meg, utólag). 1977-ben tette le a névjegyét egy Tangerine Bowl-diadallal (40-17, vs. Texas Tech), majd '80 és '81 januárjában veselkedtek neki az Orange Bowlnak, megvillantva a bennük lakozó potenciált, igaz mindkétszer Oklahoma nyert. 1982-től vette kezdetét a mai napig tartó aktív Bowl-széria, azaz a Seminoles azóta nem maradt le egyetlen Bowl-idényről sem... A program 1987-től pörgött maximális fordulatszámon, 2000-ig a domináns dinasztia minden esztendőben az országos ranglista a top5-ösében zárt, egymást követően 14-szer tíz-vagy-több győzelemmel. Mivel 1992-ben az ACC-hez csatlakoztak, 2005-ig 12 konfelsőséget is begyűjtöttek Bowdenék, amit 1993-ban és 1999-ben tudtak bajnoki címmel megfejelni. Előbbi hadjárat során a college football kilenc "Game of the Century"-jának [évszázad mérkőzése] egyikén bár kikaptak a Notre Dame-től, az Irish botlásának és az Orange Bowlon a Nebraska két vállra fektetésének köszönhetően mégis megkaparintották a liga trónját. '99-ben a fő kihívó Virginia Techen gázolták át 46-29-el a de facto döntőben, a Sugar Bowlon. A kitűnő stratégián túl persze igazi "sztárok" szükségeltettek a sikerességhez. Bowden első nagy hala Ron Simmons volt - 77-től 80-ig trenírozta -, a nose guard később pankrációban is kamatoztatta tehetségét. 1988-ban vonultatták vissza mezszámát, épp Deion Sanders Jim Thorpe-díjával [legjobb DB] egy évben. Sanders baseballban és sprinterként is jeleskedett (az NFL-ben és az MLB-ben egyaránt profiskodott), ahogy 1993 és 2000 Heisman-díjazottja, Charlie Ward és Chris Weinke szintén remekül baseballozott (Ward aztán kosárlabdázóként az NBA-ben kötött ki). Mellettük olyan kiválóságok fordultak meg Tallahassee-ban, mint a futó Warrick Dunn, a linebacker Derrick Brooks, vagy az 1. körben dratolt rúgó, Sebastian Janikowski. Az ACC 2004-es bővítésétől érződött az FSU megtorpanása, kétszer egy hajszálon múlt a Bowl-részvétel, Bobby Bowden a második alkalmával, a West Virginia elleni Gator Bowl után (33-21) akasztotta szögre védjegyévé vált kalapját. Utóda az offenzív koordinátor, Jimbo Fisher lett, az újdonsült HC 2010-ben egy emlékezetes ACC-fináléval (33-44, vs. Virginia Tech) és Chick-fil-A Bowllal (26-17, vs. South Carolina) vágott bele a lehetetlennek tűnő feladatba, Bowden életművének lemásolásába. 2011 némiképp csalódást keltően alakult, 2012-ben viszont diadalt arattak ACC-döntőn és az Orange Bowlon is. 2013-ban az újonc irányító, Jameis Winston vezérletével újra a csúcsra ért a Florida State, az alapszakaszt veretlenül abszolválva első kiemeltként kvalifikálták magukat a Rose Bowlban rendezett nagydöntőre, ahol 34-31-re múlták felül az Auburn Tigers-t. Winston még a finálé előtt, decemberben a Heisman-trófeát is bezsebelte. A qb második évében, 2014-ben újra veretlenül menetelt az ACC-döntőig az FSU, majd azt is megnyerve jutottak be az első rájátszás egyik elődöntőjébe, de a Rose Bowlon az Oregon csúnya verést mért rájuk. Winston ezután profinak állt, a 2015-ös drafton 1/1-gyel vitte el a Tampa Bay.

Riválisok
- Történelmi okokból már-már evidens a Florida iránti heves gyűlölet, mely szerencsére csak kemény amerikaifutballban és egyéb sportokban manifesztálódik. Különösebb balhék sosem övezték a rivalizálást, a pályán viszont a szurkolók szemtanúi lehettek egy képletes "fojtogatásnak"; ez a "The Choke at Doak", 1994-ben. A Florida State a negyedik negyedben 28 pontos hátrányból mentette a találkozót 31-31-es döntetlenre. Az összmérleg 34-22-2 a Gators javára.
- Egy másik állami vetélytárs, a Miami kellemetlenebb élményeket ébreszthet fel a múltba révedőknek. Elég kiejteni a szánkon azt, hogy Wide Right, és garantáltan összerezzen a Seminoles fanok gyomra. 1991-ben és '92-ben az FSU egy utolsó másodpercben elhibázott mezőnygóllal kapott ki a Hurricanes-től, sőt 2000-ben és 2002-ben is centikkel vétette el a kaput a 'Noles aktuális kickere. Nem véletlen, hogy a Miami vezet 31-27-ra.
- 2011-ben tizenhatodszorra mérkőztek meg a szeminolok a Virginiával, a Cavs harmadik alkalommal tehette vitrinbe a Jefferson–Eppes Trophy-t.

Tradíciók, érdekességek
- Ha van temető, ahova örömmel léphetünk be, az a Sod Cemetery. A Sod Cemetery ugyanis a komoly győzelmek előtt tiszteleg, 1962 óta a nagy idegenbeli sikerek mementójaként, az idegen pálya gyepszőnyegéből vett mintát temetik el itt jelképesen
- Az FSU híres harci indulóját valószínűleg mindenki hallotta, esetleg nem tudja még mihez kötni. A war chant és a hozzá tartozó kézmozdulat 1984-ben terjedt el, bár egyesek ennél is korábbra teszik
- A Florida State kabalája Osceola törzsfőnök és lova, Renegade. A hazai meccsek kezdetekor Osceola egy égő dárdát plántál a Doak Campbell Stadium talajába, jelezve, készen állnak a játékosok a harcra. Ezt a momentumot örökíti meg bronz szoboralakban az Unconquered Statue
- A futballisták teljesítményük elismeréseként sisakjukra mini-tomahawkokat ragaszthatnak, de akár el is veszthetik azt
- A The Doors halhatatlan énekese, Jim Morrison a UCLA-t megelőzően az FSU-ra járt, és rövid ott tartózkodása alatt szerepelt az iskola promóvideójában, illetve egy diákcsínyből kifolyólag kis időt a fogdában is eltöltött