Hall of Fame 2012 - Curtis Martin

Írta: Höri — 2012. augusztus 2., 00:57

Az idei második híresség a Jets egykori futója

Hall of Fame 2012 - Curtis Martin

Curtis Martin az NFL történetének 4. legtöbb futott yardjával rendelkező játékosa. Ez a tény önmagában elég hozzá, hogy helye legyen a Hírességek Csarnokában, de van itt még bőven más is.

A pittsburghi születésű legenda 1973. május elsején látta meg a napvilágot, Rochella Dixon és idősebb Curtis Martin gyerekeként, és az NFL játékosok azon szépszámú hányadának tagja, amelynek nem volt idilli gyerekkora. Szenvedélybeteg édesapja 5 éves korában hagyta el a családot, és több alkalommal is elköltözött a csonka család Pittsbugh-ön belül. A gimnázium második évében került Martin a Taylor Allderdice középiskolába, amely hosszú időn át a legjobb tanulmányi átlaggal bíró intézmény volt a városban, és főleg zsidó tanulók látogatták. El is kezdett sportolni Martin ebben az évben, de egy év után felhagyott a kosárlabdával, mert nem volt sem elég magas, sem túl tehetséges, hogy lásson benne jövőt. Legközelebb csak végzősként tért vissza az öltözőbe, de már a futballpályán, ahová Mark Wittgartner mester csábította le. Martin nem akart sportolni, de édesanyja nyomására belement, hogy a pályán töltse szabadidejét, ne pedig a veszélyes pittsburghi utcákon. Wittgartner futóként számított az újoncra, született atlétaként tekintett rá, első meccse után pedig linebackerként is játszatta, berakta a speciális egységbe visszahordani és a rúgásokat lefedezni, sőt néhány passzt is gyakoroltatott vele. Lényegében a teljes meccset a pályán töltötte minden alkalommal. Végül 1705 yardot és 20 touchdownt futott első és egyben utolsó középiskolás szezonjában. Több helyről is megkeresték, hogy szerepeljen náluk az NCAA-ben, ám ő nem akart elszakadni az otthonától, így Paul Hackett hívására bólintott rá és a Pittsburgh egyetem hallgatója lett. Érdekesség, hogy az Allderdice borzalmas talajú pályán játszotta a hazai meccseit, amely alatt olaj volt, és az esős meccseken ez rendre felszínre is jött, így Martin hamar hozzá kellett, hogy szokjon a mostoha körülményekhez.

1991-ben kezdte el egyetemi karrierjét, de hiába vártak tőle berobbanást, a sérülések miatt csak harmadik évére sikerült nevet szereznie magának. Ekkor 1045 yardot futott az első 10 meccsen, de meghúzódott a válla, és a záró két találkozóra nem tudott beöltözni. 1994-ben a Texas elleni non-konf derbivel kezdte az évet a Pitt, Martin 251 futott yarddal sokkolta a Longhorns drukkereit, a nagy éve viszont ismét elmaradt, mert már a következő, Ohio elleni simának tűnő mérkőzésen kiment a bokája, és az egész évre oldalvonalon kívülre került. A draftszakértők úgy számolgattak, hogy egy sérülésmentes végzős évvel első körös értéke is lehet, Martin azonban nem kockáztatott újabb károsodást, és juniorként profinak állt.

Sebességét a combine-on is megcsodálhatták, 4.4-es 40 yarddal tette le névjegyét, a 3. kör 74. választási jogával pedig a New England Patriots le is foglalta a játékjogát. A Pats a draft előtti szabadügynök-piacon elveszítette fullback-jét, Kevin Turnert, de mivel korlátozott jogú szabadügynök volt, új csapata, az Eagles egy 3. kört adott cserébe a bostoniaknak, ezt használták fel Martinra. Turner mellett a két tailback is elhagyta a patriótákat, így Martin már az első héten debütálhatott, első labdájával 30 yardot tett meg a Browns ellen, a meccset pedig 102-vel zárta. Ő lett a franchise történetének első újonca, akinek sikerült 100 futott yard fölé jutni első találkozóján. Az alapszakaszban további 8 alkalommal tette ezt meg, az AFC-ben a legtöbb yardot futotta év végén, 1487-et, és 14 touchdown is fűződött a nevéhez, meg is kapta az év legjobb támadó újonca díját, és a Pro Bowlba is beszavazták.


Másodévesként tapasztalhatta meg a rájátszás hangulatát, a Steelers kárára 166 yarddal és egy touchdownnal mutatta, hogy nincs megilletődve, be is jutottak a patrióták a XXXI. Super Bowlba, de a Packers ellen veszítettek, és hiába szerzett Martin egy touchdownt, yardokat nem nagyon engedett neki a szigorú sajtfejű védelem. Harmadik new englandi évében jelentősen visszaesett az eredményessége, mindössze 4 touchdownt tudott összeszedni az előző két évi 28 után, talán ez is motiválta abban, hogy csapatot váltson.
A ’97-es szezon végeztével 6 éves, 36 milliós szerződést kínált neki a New York Jets, amit nem tudott meccselni a Patriots, így egy 1. és egy 3. körös draftjogért cserébe Curtis Martin a nagy rivális zöldekhez szerződött, ahol korábbi mestere, Bill Parcells kezei alá került. Karrierje maradék nyolc évét itt is töltötte, és az egyetemen még ritka sérülékeny fiú az első hét év alatt egyetlen mérkőzést volt csak kénytelen kihagyni. Egyik legemlékezetesebb meccsét a Jaguars elleni 1998-as playoff csatában hozta, 182 yarddal és 2 TD-vel zárt akkor. A 2004-es NFL szezonban Martin futotta a legtöbb yardot, 1697-et, ami 1 yarddal volt több, mint a második helyezett Shaun Alexander termése. Martin lett a legidősebb futó 31 évével, aki listavezető tudott lenni ebben a kategóriában. Első tíz évében mindig átlépte az 1000 yardos határt, ő lehetett volna az első, akinek ez tizenegyedszerre is sikerült, térdsérülése miatt azonban a 2005-ös idény utolsó négy meccsén nem tudott szerepelni, és csak 735 yarddal zárt. A következő évet a PUP listán kezdte ugyanezen sérülése miatt, de nem tudott már később se felépülni, és 2007. július 26-án bejelentette, hogy visszavonul. Két és fél évvel később, a Jets – Colts AFC döntő során húzta fel utoljára a Jets mezét, mikor tiszteletbeli kapitányként felment a pénzfeldobáshoz. A Jets 2012. szeptember 9-én fogja visszavonultatni a 28-as számot, a Bills elleni szezonnyitón.

Martin tartja a reptériek legtöbb futott yardot (10 302) és legtöbb futott touchdownt (58) érintő franchise rekordját is. (Ráadásul a nagy rivális Patriots történetének 4. legtöbb yardot futó játékosa is Curtis Martin, pedig csak három évet töltött a csapatnál.) Előtte csak Barry Sanders tudott első 10 évében mindig 1000 yard fölé jutni. Tagja annak a 16 játékosnak az NFL történelemben, akinek összejött 100 touchdown. Karrierje alatt két passzkísérlete volt, mindkettő touchdownnal ért véget. Öt évben választották be az All-Pro csapatba, és a Pro Bowlra is ugyanennyiszer mehetett. 2005-ben megkapta a Bart Starr-díjat, ami annak az NFL játékosnak jár, aki a pályán kívül is példamutatóan viselkedik, és a közösségi életben vezetői szerepet tölt be.