Heti körkép - NFC East, 7. hét

Eseménydús hétvégén vagyunk túl az NFC Eastben is. Volt itt összeomlás, DeAngelo Hall parádé, és a vártnál simább csoportrangadó is. Lássuk a részleteket.

 

Dallas Cowboys
A Giants elleni MNF amolyan utolsó szalmaszál volt a Cowboysnak. A lehetőségből sikerült a lehető legrosszabbul kijönnie a csapatnak, a vereségen túl ugyanis Tony Romo kulccsonttörése miatt is bosszankodhatnak a szurkolók, a játékos szezonjának könnyen lehet hogy vége. Az offense-ről sok jót nem tudok elmondani, az utolsó negyedbeli “garbage time-tündöklést” leszámítva semmi sem működött a texasiaknál. Romon egész meccsen hatalmas nyomás volt, magában a Giants D-line is megszorongatta, ehhez még jött Michael Boley terrorja. Ehhez képest egészen pontos volt Romo amíg játszott. A sérülése után (az esetről: az újonc Chris Gronkowski hibázott a blokkolásban, így Michael Boley zavartalanul döngölhette földbe Romot) helyére lépő veterán Jon Kitna a harmadik negyedben teljes homályban játszott, immobilitása miatt még jobban meggyűlt a baja a pass rusherekkel mint Romonak. Az utolsó játékrészben aztán sikerült javítgatnia a statisztikáin, illetve kozmetikáznia az eredményen. A futójátékot teljesen kikapcsolta a Giants, egy 17 yardos Felix Jones futáson kívül tulajdonképpen semmit sem jött össze a Cowboysnak, nem is nagyon erőltették egy idő után. Aki maximálisan elismerést érdemel a támadók közül, az az újonc Dez Bryant aki két elkapott TD-jén kívül egy punt return TD-vel is megörvendeztette a szurkolókat. A tight end Jason Witten teljesítménye is jó pont volt, majdnem 100 yardott szorgoskodott össze Miles Austin dekoncentráltnak tűnt, leginkább dropokkal vétette észre magát, Roy Williamst pedig abszolút kivonta a játékból a New York. Az eddig leírtakból már sejteni lehet hogy a támadófalon totálisan túlnőtt a Giants D-Line, pass protection és run support terén sem volt versenyképes. A védelem “lebontása” előtt egy adat: A Giants offense csaknem 500 yardot hozott össze. Jól kezdett pedig a defense, az első 5 percben két interception is bekerült a box score-ba, előbb Terrence Newman majd Keith Brooking halászta le a labdát. Később azonban jöttek a gondok. A D-Line nem tudott nyomást gyakorolni Manningre, DeMarcus Ware és Anthony Spencer is láthatatlan volt, ennek köszönhetően a secondary is küszködött. Hakeem Nicks és Steve Smith fickándozott, teljesen tanácstalan voltak a texasiak. A futás ellen szintén sok volt a probléma, bár sikerült két fumble-t is kicsikarniuk Sensabaugh-éknak, de a Jacobs-Bradshaw párostól benyelt 200 yard önmagáért beszél. Ha valamiről lehet elismerően szólni ez a meccs után, akkor az a special team. Dez Bryant mint punt returner ismét megmutatta hogy életveszélyes, és a szintén újonc Owusu-Ansahnak is megvoltak a momentumai kick returnerként. A Giants visszahordásokkal nem volt gondja az egységnek. David Buehler hozta a kötelezőt, Matt McBriar pedig egészen kiváló yardátlaggal puntolt.

 

A hét játékosa: Dez Bryant, WR
Sokat nem kellett gondolkodnom, egyértelmű a választás. Mint returner, és mint elkapó is bármikor képes a robbantásra Bryant, akinek komoly esélye van az Offensive Rookie of the Year cím elnyerésére.

 

Citromdíj: Wade Phillips, HC
Igazából szinte bárkit írhattam volna ide, vagy komplett csapatrészeket is akár. A díj mégis Phillipsé, aki véleményem szerint nem sokáig lesz már a Cowboys feje.

 

 

New York Giants
Remek erődemonstráció volt a Cowboys elleni hétfő esti rangadó. A labda mindkét oldalán jelentősen ellenfele fölé nőtt a Giants, elmondhatjuk, jelenleg az NFC legjobb formájában lévő csapatáról van szó.  Eli Manning a meccs elején igazi hidegzuhanyban részesült, hiszen 2 interception is bekerült nagyon hamar a neve mellé. A szezon korábbi meccseihez hasonlóan ezúttal is tipped passok tréfálták meg. A rázós kezdés után hamar rátalált a jó ösvényre, és a meccs végéig le sem tért onnan. A Nicks-Smith-Manningham triót maximálisan kiszolgálta, a fal remekül megvédte így volt ideje mindig megtalálni a megfelelő célpontot. Hakeem Nicks tovább folytatta ezzel a meccsel idei brillírozását, hihetetlen veszélyes redzone-célpont, már 8 TD-nél jár idén. Steve Smith hasonlóan nagyszerű meccset tudhat maga mögött, a 100 yardot ő is elérte, bár neki “csak” 1 touchdown jutott, Mario Manningham szintén kapott egy 6 pontos labdát. Nem csak a passzjáték, a futójáték is topon volt, a szezon előrehaladtával egyre olajozottabb a gépezet. Bradshaw és Jacobs is kihasználta a lehetőségeket, ketten együtt 200 yardot tettek le az asztalra. Ami továbbra is zavarhatja a szurkolókat, azok a fumble-ök, ezúttal is sikerült mindkét futónak 1-1-et összehoznia. A támadófal teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Pass protectionben és run supportban is hibátlan volt a fal. A védelem a két korai interception után nem tudta megfogni a Cowboys offense-t, de ez a fieldposition miatt megbocsátható. Utána viszont nem isrmertek kegyelmet. A D-Line újra hozta domináns formáját, hatalmas nyomás volt Romon és később Kitnán is. Ha a fal nem lett volna elég, még a linebacker sorból Michael Boley is folyamatosan támadta az irányítót, Romo sérülése is neki “köszönhető”. A secondary-vel sem volt gond, Terrell Thomas és Corey Webster hozta a megszokott jó formát, középen Rolle és Grant is nagyszerűen játszott. Ha valami fel lehet róni a védelemnek, az az utolsó negyedbéli leengedés, de ez garbage time-ban elnézhető hiba. A special team viszont továbbra is javulásra szorul. Darius Reynaud nekem továbbra is teljesen alkalmatlannak tűnik a returneri szerepre, semmi veszélyt vagy robbanékonyságot nem látok benne. Matt Dodge-on látszik a fejlődés, balszerencséjére egy hosszú puntjából született Bryant return TD-je. Lawrence Tynes megbízható volt, még 53 yardnyi távolságból is sikerült a két léc közé juttatnia a labdát.

 

A hét játékosa: Michael Boley, LB
Akik esetleg felvonnák a szemöldöküket a választásom láttán, azoknak elmondom hogy a díjnak természetesen semmi köze Romo sérüléséhez, egyszerűen Boley egyfolytában ott volt az aktuális irányító arcában.

 

Citromdíj: Darius Reynaud, KR/PR
Nem tudom elhinni hogy a Giants edzői stábja nem talál egy alkalmasabb embert returnernek...

 

 

Philadelphia Eagles
Bár a végeredmény talán nem ezt sugallja első ránézésre, de egy szinte már megnyert meccset packázott el az Eagles.Ha nincs az a fumble 19-10-es vezetésnél a Falcons endzone közvetlen közelében...de “ha” ugyebár nincsen, így nézzük mi is okozta a philadelphiai összeomlást. Kevin Kolb ismét a gyengébbik formáját mutatta meg. Amíg vezetett a csapat, addig nem volt különösebb gond, néhány pontatlanság persze becsúszott, de a rövidpasszok ültek. A gond a 4. negyedben jött, amikor a Titans visszakapaszkodott a meccsbe. Semmi nem jött össze Kolbnak, bár ebben a playhívás is ludas volt. Legtöbbször természetesen Jeremy Maclint kereste (14 passz ment felé, ebből csak 5 elkapás lett...), a csapat vezető receivere azonban 6 elkapásával Jason Avant lett. Nagy pozitívum, hogy az újonc Riley Cooper is komoly szerephez jutott, megszerezte első TD-jét, illetve egy bravúros elkapás is fűződik a nevéhez, amikor a labdát szinte Chris Hope kezéből szedte ki, megmentve Kolbot az interceptiontől és jókora yardmennyiséget hozva a csapat konyhájára. A futójátékot hatékonyan “megölte” a Titans, LeSean McCoy elkapott passzokkal ezt javarészt kompenzálta. A támadófal vétett hibákat jócskán, a pass protection nem egy helyen hagyott kívánnivalót maga után, és a futásnak sem sikerült megfelelő réseket nyitni. A kulcsfontosságú elhibázott handoff például Mike McGlynn lelkén szárad (elváltotta magát), aki a meccset követően magára is vállalta a felelősséget. Az offense legnagyobb hibája az volt, hogy a defense által kiharcolt turnovereket nem tudták pontokra váltani (illetve csak 3 pontra tudták váltani...), a redzone-beli gyengeség úgy látszik egy olyan probléma, ami minden évben előjön Reidéknél. A védelem remekül helytállt az első 3 negyedben. Chris Johnsont kikapcsolták a játékból, Collinson pedig hatalmas nyomás volt, így hibákra kényszerítették a veterán irányítót. A D-Line-ból Trent Cole és Antonio Dixon érdemel külön említést, de a többiek is megtették a magukét. A linebackerek és a secondary állta a sarat, Quentin Mikell és Asante Samuel interceptiont is szerzett...aztán jött az utolsó negyed, és minden a feje tetejére állt. Kenny Brittel egyszerűen nem tudott mit kezdeni a secondary, Ellis Hobbst akkor verte meg a fiatal elkapó amikor akarta (és érthetetlen módon McDermott csak akkor küldte át Samuelt Brittre, amikor más túl késő volt), Nate Allen meg sem közelítette az eddigi játékát. Teljesen összeomlott a hátsó alakzat, bár az igazsághoz hozzátartozik hogy ekkor már a nyomás sem volt akkora Collinson mint az első 3 negyedben. Sean McDermottnak és fiainak bőven lesz munkája tehát a bye week során. A special teamre áttérve, az első dolog amit megemlítenék az David Akers visszatérő jó formája. A múltheti csőd után ismét hozta a megszokott biztos lábat Akers. Sav Rocca ismét bizonyította, hogy jelenleg a ligaelithez tartozik posztján. Marc Mariani returnjeit szépen sikerült megfognia a Sasoknak. Jorrick Calvin múlt héten ígéretes játékot nyújtott, ezúttal viszont csalódás volt a szereplése, a meccsvégi fumble-je pedig megpecsételte csapata sorsát.

 

A hét játékosa: Antonio Dixon, DT
Brodrick Bunkley kiesésével Dixon léphetett elő, és játéka egyelőre mindenkit elégedettséggel tölt el. 7 tackle (ebből 2 a line of scrimmage mögött), 1 sack, 2 pass deflection(!), mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény.

 

Citromdíj: Ellis Hobbs, CB
Fájdalmas volt nézni ahogy a 4. negyedben Britt bolondot csinált Hobbsból. A 80 yardos TD volt a kezdet, ezután nem volt megállás.

 

Washington Redskins
Újabb hét, újabb torokszorító meccs a Redskins szurkolóknak. Elöljáróban annyit, a meccs leginkább a labdavesztésekről marad emlékezetes. Donovan McNabb ezúttal gyengébb napott fogott ki, 200 yardot sikerült összeszednie 1 touchdown és 2 interception kíséretében. (ami könnyen lehetett volna 3 is, ha a Redskins hatalmas mázlijára nem fújják vissza a playt delay of game miatt). Legfőbb célpontjai ahogy megszokhattuk Santana Moss és Chris Cooley volt, előbbi jegyezhette a meccs egyetlen washingtoni offense által elért TD-jét. A futójáték a múlt hetihez hasonlóan ismét nagyszerűen működött, Ryan Torain 125 yardig jutott kiváló, 6.0-ás átlaggal, bár a fumble-jei azért rontanak az összképen. A támadófal McNabb védelmében közepes teljesítményt nyújtott, voltak forró pillanatai az irányítónak, de dícséretükre legyen mondva, Julius Pepperst amennyire lehetett kivonták a játékból. Térjünk át a védelemre, akik ez alkalommal igencsak kitettek magukért. Kezdjük a D-Line-al: sikerült kellő nyomást kifejteniük Cutleren, Albert Haynesworth pedig vitán felül eddigi legjobb mérkőzését játszotta idén. Egy hatalmas goal-line stop miatt különösen emlékezetes marad a produkciója, Cutlert nyomta vissza, fumble-t kierőszakolva, és bár utólag látszott hogy az irányító benyújtotta a labdát, a Bears főedző Lovie Smith nem challengelt, így jöhetett a Redskins. A linebackersorba visszatért sérüléséből Rocky McIntosh, jelenléte pedig szemmel látható volt, London Fletcherrel holtversenyben a legtöbb tackle-t jegyezte egy sack kíséretében. Brian Orakpo sem maradt sack nélkül, kétszer sikerült letarolnia Cutlert. A futás elleni védekezésről is szót ejtve, a front seven úgy-ahogy megfogta Matt Fortét, bár a Bears passzorientált támadótaktikája miatt nem is volt rengeteg lehetősége kibontakozni a futónak. Haladjunk tovább a secondary felé, ahol a nap hősét találhatjuk, DeAngelo Hallt. 4 interception magáért beszél, ráadásul az egyiket TD-ig hordta vissza 92 yardról. Ennél hatékonyabban nem végezhette volna munkáját a cornerback, és mivel Cutler még 2 interception után is lelkesen dobált Hall felé, így a többieknek nem kellett villogni, Landry, Rogers és Moore azért tette a dolgát különösebb feltűnés nélkül. A special team is sallangmentesen működött, a returnjáték, vagy éppen a Bears returnjeinek megfékezése is megütötte az elvárt szintet, ugyanakkor nem volt átlagon felüli. Graham Gano egy 46 yardos FG értékesítése mellett kihagyott egy 36 yardosat, ami a meccs végéhez közeledve meglehetősen érzékenyen érintette a csapatot. Hunter Smithnek akadt bőven dolga, és bizony teljesítménye átlagon aluli volt, 7 puntjából kevés volt elfogadható.

 

A hét játékosa: DeAngelo Hall, CB
Utoljára 2001-ben Deltha O'Nealnek sikerült egy meccsen 4 interceptiont szereznie, olyanra pedig hogy a 4-ből egy TD is kerekedett, 1978-ban volt utoljára példa. (Willie Buchanon). Azt hiszem ennél többet nem is kell mondanom, egyértelmű a választás.

 

Citromdíj: nem tudok kiemelni egy játékost sem, így magát a tényt említeném meg hogy egy olyan meccsen ahol az ellenfél 6-szor veszti el a labdát, jobb esetben nem izgulja magát halálra a csapat szurkolótábora...

 

Előretekintés: A Philadelphia pihenőhetét fogja tölteni, ami jól is jön nekik egy ilyen vereség után. A bye week után immáron ismét Michael Vick vezényletével vonulhatnak a pályára a Sasok. A New York szintén nem játszik, kényelmes helyzetben van a Giants, jó formájuk mellett most nézhetik hogy a riválisok hogy fárasztják le egymást. A Cowboys a Jacksonville-t látja vendégül, kíváncsian várom hogy a veterán Jon Kitna próbálhat játékba lendülni vagy a zöldfülű Stephen McGee-t küldik ki a pályára tapasztalatszerzés céljából. A Redskins a múlt héten a Giants-et jócskán megszorongató Detroit otthonába látogat, nem lesz egyszerű túra, figyelembe véve a hazaiak “harapósságát”, és a Washington sorozatos, idegrendszerre káros meccseit.

 

Borsik Tamás (Tomeee)