Este héttől játszott egymással a veretlen Detroit és a nyeretlen Minnesota. A Lionsnál továbbra is hiányzott az első körben draftolt félelmetes DT, a tavaly NCAA bajnok Nick Fairley, valamint a tehetséges CB-t, Alphonso Smithet is nélkülözniük kellett, míg az otthon játszó Vikingeknél talán Camarillo és Love volt a két legnagyobb hiányzó. A meccsnek úgy ment neki az Oroszlánfalka, hogy Staffordot még nem sackelték addig, komolyan veszik tehát a küldetést, hogy kivételesen életben tartják a franchise irányítójukat. Azonban Jared Allenék ellen ez nem tűnt könnyű kalandnak. A meccset Peterson szép futásaival kezdte a hazai csapat, ígéretes támadásuk azonban végül csak mezőnygólban kamatozott az elejtett labdák miatt. Ezután jöhetett a Lions, és hamar meg is lett az első benyelt sack idén, ki más, mint Jared Allen érkezett pusztító erővel. A megszerzett labdával ismét jól sáfárkodott a Vikes, bár TD-t újra nem sikerült bevinniük, megint Longwell lett a pontszerző tehát. Már a meccs elején látszott, hogy a Vikingek védelme jól muzsikál ezúttal, támadásban pedig Petersonon és Harvinon múlik minden, az ellenfélnél pedig Stafford életben tartása volt a kulcs, védelemben viszont akadtak gondok, valamint a playhívás is nehezen érthetőnek tűnt, Bestre hívtak futást leginkább, kevés sikerrel. Impotens is volt a vendégek támadása, csupán a második negyed második percében sikerült először first downt beerőszakolniuk. Nem ment a futás, cserébe nem volt ideje Staffordnak, nehéz estének látszott a vasárnap Oroszlánföldén. A másik oldalon Harvin villant meg egy nagy reverse futással, vele kapcsolatban feltűnő volt, hogy milyen sok poszton láthattuk, hiszen felállt a backfieldre, slot elkapóba, a pálya szélére, és mindenhol megállta a helyét. Touchdown azonban nem tőle, hanem Petersontól érkezett, az igazi befejező ember ezúttal is hátára vette a red zoneban gyengélkedő csapatát, máris 13-0ra vezetett a hazai gárda, azonban nem lehetett hátradőlni, hiszen a San Diego és a Tampa ellen is sikerült elbukni a meccset előnyből. Majdnem szépített is a következő labdabirtoklásból a Detroit, a Calvin Johnson felé szálló hosszú passzt azonban Cook csodálatosan védekezte le, ez után pedig újra a kezét fájlaló Stafford élt át nehéz perceket Jared Allenék jóvoltából, idén most tűnt leggyengébbnek a Lions támadófal. A másik oldalon még a csere QB Joe Webb okozott meglepetéspillanatokat, mikor elkapóba állt fel, abból a playből nem lett semmi, viszont a jövőben biztos láthatjuk még ezt a taktikai fegyvert, kíváncsian várjuk, mi rejtőzik Leslie Frazier HC cilinderében. A félidő végére Stafford (aki borzasztó homályokat dobált) már nem csak a kezét, hanem többi testrészét is fájlalta az állandó attak közepette, a lilák pedig növelték előnyüket, Shiancoe elkapása révén. 20-0 állt két negyed után az eredményjelzőn, nem volt túl rózsás a helyzet a vendégeknek, idei legrosszabb teljesítményét hozták, míg a Vikingsban Peterson és Harvin mellett a defense is hozta magát (Megatront egy elkapáson tartva), ez pedig elégnek
látszott. Pont itt járhatott a gondolatmenetben Leslie Frazier és stábja, mikor a harmadik negyedben "BOOM", megérkezett Megatron, és amíg névrokona (a transzformer) éppen a TV2 képernyőjén Optimus Prime ellen harcolt, addig az elkapó a Vikings ellen vitt pazar TD-t, 20-7re faragva a deficitet. Ami aztán könnyedén lehetett volna 20-14 is, végül azonban csupán mezőnygól lett a goal line helyzetből, hála a Vikingek jó védekezésének (vagy a csapnivaló támadófalnak, nézőpont kérdése). A Minnesota azonban ismét, harmadik meccsén sem tanult a hibájából, és kezdte leadni előnyét. Eleve érthetetlen volt, hogy miért nem helyezték a hangsúlyt még inkább a futásra, hanem passzokkal próbálkoztak, McNabb azonban nem érezte a ritmust. Megatron annál inkább. Hiába játszott jól rajta Cook, ezt a srácot eddig idén nem lehet tartani, harmadik meccsén hatodik TD-jét szerezte, Hanson két mezőnygóljával kiegészülve pedig 5 perccel a meccs vége előtt ott állt a két csapat, ahol elkezdte, 20-20 állt az eredményjelzőn. A Vikings megint leadta előnyét, a második félidőben 20 pontot bekapva, a Detroit pedig ekkor már vérszemet kapott, és nem akarta elbukni veretlenségét. Oda-vissza mezőnygól parádé után a lefújás pillanatában is egál, 23-23 volt az állás, előzetesen a Bears-Green Bayt várta mindenki a nagyobb csoportrangadónak, de a két csapat alaposan rájuk cáfolt. Jöhetett a hosszabbítás, félidőben 20-0 arányú Minnesota vezetésnél ki gondolt volna erre? Ott pedig a Detroit nyerte a pénzfeldobást, amivel jól is sáfárkodtak. Előbb Titus Young, majd egy lenyűgöző 40 yardos elkapással Calvin Megatron Johnson hozta csapatát mezőnygólpozícióba, Hanson pedig 32-ről nem hibázott. Félidőbeli 0-20-as hátrányból, 1997 után újra nyert a Detroit Lions a Metrodomeban, és veretlenül, 3-0-ás mérleggel áll, míg a Vikings 0-3-al szerénykedik, és vakarhatja a fejét játékos, edző, és szurkoló, hiszen ismét nagy előnyt sikerült elherdálni. Ha egy hét múlva a Chiefs ellen sem jön össze a diadal, akkor még a tavalyinál is szomorúbb év juthat nekik osztályrészül.
Túlzás nélkül állítható, hogy a 3. kör rangadóját játszották Chicagoban, az NFL legrégebben futó rivalizálása újabb állomásához érkezett. Alig négy perc kellett a Sajtfejűeknek, akik idegenben is megszerezték a vezetést, a tavaly hosszú hónapokon át maródi tight end, Jermichael Finley elkapása biztosította az előnyt, érdemes visszanézni, milyen kiváló testcsellel verte át védőjét a remek játékos. Ahogy az is elemzésre méltó, ahogy utána az idényt remekül kezdő Morgan Burnett lehalászta Jay Cutler átadását. Cutler Roy Williamset kereste a labdával, azonban kicsit rövidre is sikeredett a dobás, valamint Burnett is remekül zárta a zónát, így visszaszerezte a labdát a vendégcsapat. Az a vendégcsapat, akinek legjobb "új" szerzeményének jómagam a már említett Finleyt tartottam, aki a duplázni tudott, 3 perccel a második félidő kezdete után ha nem is sokkal, de bevetődött az end zoneba, azután, hogy Briggstől szakadt le, és került teljesen üres helyzetbe, Aaron Rodgers ezt észre is vette, és az őt kergető Urlacher kezei fölött pontos TD passzt adott, 14-0 lett így a vendégeknek. Hogy ne dőljön el hamar a csörte, arról a korábbi Ohio State játékos, Dane Sanzenbacher gondoskodott elkapásával, idén nagyon úgy fest, hogy ő az aktuális semmiből feltörő Bears elkapó (Knox, valamint Aromashodu járt be hasonló utat) idén. Még egy mezőnygól ide, egy pedig amoda, és 17-10zel vonulhattak pihenőre a csapatok. 6 perccel a 3. negyed vége előtt aztán Briggs megállította Starksot egy 3. down szituációban, 20-10re növelte Crosby az előnyt mezőnygóljával. A Green Bay biztonsági játékot hozott, feleslegesen semmi kockázatot nem vállaltak fel, Rodgers is sokszor inkább a futóknak dobta a screent, mintsem hosszú indítással próbálkozzék, persze ez érthető volt, hiszen kicsit talán tartottak a Bears védelemtől, illetve a Soldier Fielden nagyon jó eredmény a győzelem. A másik oldalon Cutler néha megint hajlamos volt abba a hibába esni, hogy túlvállalta magát, és szinte lehetetlen helyzetekbe is bedobálta a labdát, bízva az erős karjában (pályája hajnalán éppen emiatt a fiatal Favre-hoz hasonlították). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sem a támadófal, sem pedig az elkapók nem segítették az irányító munkáját ezúttal sem, többször igen kínos
dropokat követtek el a Medvék elkapói, gondoljunk csak Knox esetére a 3. negyed legvégén. Döcögött a Bears offense, a Packers támadói pedig minimális rizikóval igyekeztek játszani, és az előny őrzésére törekedtek. Így jött el a 4. negyed, ahol semmi új nem történt. Újra TD-t vitt a Green Bay, méghozzá megint Finley jóvoltából, aki így mai harmadik touchdownjával mesterhármast szerzett. Aztán feljött Cutler, aki megint eladta a labdát, ezúttal Burnettnek, aki aznap második, idén harmadik interceptionjét szerezte, igazolva jó formáját. A Bearsnél látszott az, amit a beharangozóban is írtam, miszerint a védelem legyen akármilyen klasszis, kimondottan ront a teljesítményükön, ha állandóan a pályán kell lenniük. A támadók viszont kivételesen megemberelték magukat, Kellen Davis tight end egy elkapás után lerázta magáról Peprah-t, és kozmetikázott az eredményen, 11 perc és két labdabirtoklásnyi hátrány állt a Chicago előtt, nem látszott lehetetlen küldetésnek, pláne ilyen védelemmel. Rodgers idén még nem dobott interceptiont, a 33 éves Urlacher (akire csapattársai azt mondták, olyan mint a jó bor) kezeskedett róla, hogy ez ne maradjon így. A Falcons elleni megmozdulásához hasonlóan a levegőben úszva szerezte meg a Finley felé irányuló Rodgers-átadást. Fájdalom, utána Cutler azonnal el is adta a játékszert, de a Bears szerencséjére sárga zászló miatt viszafújták a játékot. Fordítani viszont végül mégsem sikerült, így a Bears a tavalyi konferenciadöntő után ismét kikapott nemezisétől, míg a címvédő Green Bay továbbra is veretlen.Indianapolis Colts - Pittsburgh Steelers 20-23
Előzetesen egy nagyarányú Steelers győzelemre lehetett számítani, de végül mégsem így történt. A védelem egy nagy játéktól eltekintve szinte tökéletesen játszott a meccsen. Hiába engedtek majdnem 450 yardot, turnoverek segítségével sikerült megfékezni a támadásokat. Ahogy várni lehetett a Steelers sérülésektől sújtott támadófala nem bírt semmit sem kezdeni a Colts defensive endjeivel, akik 3 sackel, 2 kierőszakolt labdavesztéssel és egy 1 TDvel zártak. A secondaryben nem érződött Bullitt hiánya, igazából Freeney és Mathis kivételével szinte senkit se lehetett látni a pályán csak Pat Angerert. Mindegy volt, hogy passzjáték vagy futás ő mindig ott volt, és vagy megcsinálta a szerelést vagy besegített, hogy a labdás játékos biztos ne tudjon kicsúszni az ütközésből. A védelem emberfeletti teljesítménye győzelmet érhetett volna, de Kerry Collins többször is megtorpant az endzone előtt, és a Colts többször is kénytelen volt egy mezőnygóllal beérnie, és ezek a pontok nagyon hiányoztak a meccs végén. A védelem által elért TDnek köszönhetően a hazaiak vezetéssel kezdhették meg az utolsó negyedet, de közben az irányító Collins olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy már nem volt képes visszatérni, ezért a helyét Curtis Painter vette át. A váltás nem sült el jól, James Harrison csak egy sacket szerzett a meccsen, de akkor a labdát is kiütötte Painter kezéből, és ennek köszönhetően Troy Polamalu megszerezte a vezetést a Steelersnek. Painter és a Colts egy touchdownal tudott válaszolni, amivel sikerült 20-20-ra szépíteni az eredményt, de ez már kevés volt. Amikor igazán kellett akkor a pittsburghi támadók végigmeneteltek a pályán és egy mezőnygóllal megszerezték a győzelmet. A pozitív meglepetés a támadófal játéka volt. Pollak és Reitz jó munkát végeztek az irányító megvédésével, de Dallas Clark segítségével Jeff Linkenbach sem lógott ki annyira, mint az elmúlt meccseken. Castonzo is csak egyszer engedte át az emberét, de az az egy hiba döntőnek bizonyult. A várt kiütés elmaradt hétfő hajnalban, sőt majdnem meglepetés született, de csak majdnem. A Colts továbbra is nyeretlen, és a sérülések nem kerülik el a csapatot. Melvin Bullitt és Gary Brackett IRre került így idén már nem játszanak, és mivel mindkettejük nagy fizetéssel rendelkezik, ezért aggódhatnak, hogy a helyetteseik mennyire fognak beválni. A Colts kedd hajnalban a Buccaneers ellen lép majd pályára, és ha Curtis Painternek sikerült lefaragnia a turnovereiből még meglepetés is születhet, az biztos, hogy a védelmen nem fog múlni.
New Orleans Saints - Houston Texans 40-33
Eljött az első idei igazi erőpróba a Texans számára, és bár a meccs nagy részében még a Houston vezetett, mégsem tudták győztesen elhagyni a pályát. Az elmúlt években sokszor volt probléma, hogy nem sikerült bevinni az utolsó ütést, és a csapat megint a meccs végén játszott a tudása alatt. A negyedik negyedben látszott igazán, hogy mi a különbség egy jó és az egyik legjobb irányító között. A negyedik negyedben Brees többször hozta vissza a csapatát, míg Schaub az első két drivejában még sikeres passzt sem tudott adni, és az eladott labdájának köszönhetően tudta átvenni a vezetést a Saints. Ezt követte egy nagyon szerencsés touchdown elkapás, ami leginkább egy interceptionnek indult. Természetesen a védelem is kivette a részét a vereségben. Ez nem is lehet vitás tekintve, hogy egy negyed alatt engedtek 23 pontot az ellenfélnek, sőt a döntő driveban még meg is segítették a Saintset egy 13 yardos büntetéssel. A passzvédekezés silánysága a tavalyi évhez hasonlóan megint a Kareem Jackson-Glover Quinn párosnak volt betudható illetve annak, hogy Jimmy Grahammel senki sem tudott mit kezdeni. Azt azért fontos megemlíteni, hogy a két friss szerzemény Daniel Manning és Jonathan Joseph mind nagyon jól játszott. A pozitívumok közé tartozik, hogy a Cushing-Ryans összhang is javul és J.J. Watt pedig megszerezte karrierje első sackjét.
A támadóknál jó hír, hogy Arian Foster már visszatérhet a hétvégén, és ha lehet hinni Gary Kubiaknak, akkor már úgy terveznek, hogy a régi teljes terhelést fogja kapni, ez pedig rossz hír Ben Tate számára. Érdekes lesz figyelni hogyan képes együtt dolgozni a két futó illetve, hogy milyen módon osztják meg a futásokat kettejük között. James Caseynek nagy meccse volt 5 elkapással 100 feletti elkapott yardal és 1 TDvel, de megnőtt szerepköre annak volt betudható, hogy Tate volt az egyetlen elérhető futó.
Ez a vereség előhozta a Texans hibáit, de még hosszú idő van a szezon végéig így még lehet orvosolni ezeket. A szezon hátralevő részében javítani kell a redzone helyzetek kihasználásán, a játékidő kezelésében, illetve ami a legnehezebb, le kell küzdeni azt a régi beidegződést, hogy hagyják a meccset kicsúszni a kezük közül. Sok idő van még és a csoport megnyerése valószínűleg nem okoz gondot a Texansnak, de a játékuknak mindenképp javulnia kell, mivel ez kevés lesz a rájátszásban.
Tennessee Titans - Denver Broncos 17-14
Bár az eredmény nem mutatja a Titans a játék nagyon sok területén bizonyított, de a neheze csak most jön a számukra. Sikerült megfogni az ellenfél futásait, Orton csak kevesebb, mint 200 yardot passzolt, miközben Hasselbeck majdnem minden passza célba ért és a pass protectionre sem lehetett semmi panasz, mégis majdnem kikaptak a Broncostól. A védelem kétszer mentette meg a meccset. Egyszer a negyedik negyed elején, amikor 7 pontos hátrányban a saját 2 yardos vonalukon négyszer is megállították a Broncost. Aztán pedig, amikor a meccs utolsó perceiben sikerült Orton passzába beleütni úgy, hogy Will Witherspoonnak sikerüljön elkapnia azt. A védelemből nem nagyon lehet senki teljesítményét sem kritizálni. A védőfal rotációja teljesen lenyomta a Broncos támadó falát. A secondary nem hagyta a nagy játékokat és Jason McCourty szerzett egy újabb interceptiont.
A támadóknál is remekül játszott a fal. Hasselbeckhez közelébe sem kerültek egy-két play kivételével, ez meg is látszik 75% pontossági mutatóján. A passzok elindításra biztosított hosszú időből Nate Washington profitált a legjobban, hiszen az ő sebességével rövidebb vagy hosszabb idő után, de valahogy mindig tisztára tudja magát játszani. Viszont egy szomorú hírről is be kell számolni. A zseniális Kenny Brittet idén már nem láthatjuk többet játszani, mivel olyan súlyos térdsérülés szenvedett az első félidőben, hogy semmi esély rá, hogy még idén felépüljön. Ezzel kiesett a Titans offense egyetlen playmakere, így elengedhetetlen, hogy Chris Johnson így vagy úgy, de előlépjen és visszavegye csapatát. Britt kiválásával szükség volt egy új elkapóra, a vezetők választása pedig a Ramstől elbocsátott egykori második körös Donnie Averyre esett. Washington eddig jól muzsikált Britt farvizén, de most itt a nagy feladat, hogy mint első számú elkapó bizonyítson. Johnson az eddigi három meccsen majdnem 50 alkalommal futott, de még így sem ért el 100 yardot, pedig az elmúlt években meccsenként termelte a százasokat. Eddig minden meccsen vártuk, hogy majd most fog újra beindulni CJ, de a türelem már kezd fogyni, a liga egyik legdrágább futója pedig még mindig egyhelyben topog. Lassan lehet, hogy inkább a punter Brett Kernnel kéne próbálkozni elnézve a remek nyargalását, amihez foghatót idén még nem láthattunk Johnsontól.
A Titansnek sikerült rendezni a védelmet, ami most régi hírnevéhez hasonlóan játszik, de a támadójátékkal gyorsan kell kezdeni valamit, mert Britt nélkül már tovább nem tolerálható a futójáték hiánya.
Carolina Panthers - Jacksonville Jaguars 16-10
Az égiek nem kedveztek sem a játékosoknak sem a nézőknek. Az embertelen körülmények miatt nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az azért biztos, hogy a Jaguars támadójátékát továbbra is Maurice Jones-Drew jelenti, ha valami jó történik ahhoz biztosan volt neki is köze, ha pedig neki nem megy, az megbénítja a teljes csapatot. Most egy nagy futással készítette elő a terepet Blaine Gabbert számára, aki meg is szerezte karrierje első touchdownját, ami majdnem a győzelmet is jelentett a csapatnak. Az ifjú irányítónak nagy szüksége is volt erre a sikerélményre, tekintve hogy az első driveja egy safetyvel ért véget. A nagy kérdés az, hogy vajon miért kapott csak nagyon limitált szerepet a második legjobb támadójátékos Marcedes Lewis. A támadófal minden része gyengén teljesített. Érkezett sack mindkét szélről, ezen kívül Eben Britton debütálása az LG pozícióban sem volt felhőtlen tekintve, hogy a fal belsején is átjutott a nyomás.
A védelemben úgy tűnik hiába érkezett drága pénzért Paul Posluszny és Clint Session, a legjobb linebacker a „saját nevelésű” Daryl Smith. A linebacker sor közepén Posluszny jól teljesítményt nyújt, de Clint Session egyelőre nem tudja felvenni a lépést a társaival. A védőfal teljesítménye elég elkeserítő volt. Alualu idén eddig nem mutatott sokat, de ez lehet, hogy a tavalyi térd sérülésének a kihatása. Ezt támasztja alá, hogy úgy tűnik Alualu ki fogja hagyni a szerdai edzéseket, hogy kicsit hosszabb pihenője legyen. Az eddigi sack felelős Matt Roth nem tudott játszani sérülés miatt, de a helyét átvette Jeremy Mincey és John Chick, akik szereztek pár kellemetlen pillanatot Cam Newton számára. Newton sok passzal próbálkozott, de a 400 yardos teljesítmény elmaradt, de most a kevesebb több volt és igazából csak egy passzra volt szükség a győzelemhez. Knighton azért még az utolsó percekben megtette, amit tudott, és három egymás utáni playben állította meg a Carolina futási kísérleteit, amivel még egy utolsó esélyt szerzett Gabbertnek, de a csoda elmaradt.
A Jaguars nem játszott szépen, és nem sok esélyük van a Saints ellen, de minden héttel Gabbert tapasztaltabb lesz, és jobban kezdi majd érezni a társait, de a csoportgyőzelemtől nagyon távol áll ez a csapat.