Kosárlabda

Megcsaptuk idegenben a Baylort!!!!!! 18-1 (5-1), bővebben hamarosan!!!!! M-I-Z-Z-O-U!!!!!!!!

bevertük a spartanst,jeeeeeeeeeeeeeee :cool:

A szokásos szenvedős meccs Rocky Topban

Love me some Temple

Első konferencia meccs is meg volt az utolsó Big 12-es évünkből, a Sooners érkezett, akik 10-2-vel zárták a konferencián kivüli menetrendjüket. Az első perctől irányítottunk, 5 perc után máris 10-zel mentünk. Ekkor ugyan percekig beállt erre a különbség, de utána szépen lassan húztunk el, a szünetre már 43-25 volt. A második félidőben is ez folytatódott, a félidő felére már 30 felett volt a különbség. A végén aztán sokszor 40 felé is kúszott a differencia, végül 87-49 arányban nyertünk, tehát 38 lett a vége. Botrányosan dobott az OU, 33%-kal nem igazán lehet meccset nyerni. Első félidőben 7-ből egy triplát vágtak be, második félidőre váltottak is, többször támadták gyűrűt, de vagy kihagyták, vagy büntető (onnan 100%-osak voltak). A padról náluk mindenki kapott lehetőséget (7 ember), de ők 9-ből nulla dobást értékesítettek (Blair hozott egyedül büntetőből 2 pontot), pedig együtt kaptak 45 percet. Fitzgerald volt a legjobbjuk, 18 pontig jutott, de sokat hibázott ő is, illetve lepattanóknál se dominált annyira, mint tehette volna. Egész OU-ra elmondható, hogy gyengék voltak festékben, összesen 4 pontot dobtak onnan. Mi nekünk nem ez az erősségünk, az inkább a sok passz, sok tripla, ezt is játszottuk most is, de 20 pontot betermeltünk azért körtéből. Kintről is ment a játék, 21 triplából 12 süllyedt el, összességében majdnem 60%-kal dobáltunk. English játszott nagyon nagyot, 5 tripla, 9 pattanó, összesen 23 pont. Denmon se sokkal maradt el, meglepő módon ő is sok pattanót szedett le. Ratliffe hozta a szoksásost, egy dobást hibázott el a 7-ből. Dixon gyengébben dobott, mint a többiek kicsit, de hatodik emberhez képest ez bőven elég. Moore kapott még közel 20 perc játékidőt, ez várhatólag már így is lesz, hiszen a kezdő hatoson túl Green volt az egyetlen ösztöndíjas a csapatban, de ő tegnap eltranszferelt. Ennél nagyobb arányban eddig csak egyszer nyertünk konferencia ellenfél ellen, szóval mondhatjuk, jó volt a nyitány. Főleg a lepattanókban voltunk erősek, 23-on tartottuk őket, holott eddig átlagosan 42-öt szedtek meccsenként. Folytatás szombaton a Kansas State ellen idegenben.
14-0; 1-0

Biztos mindenki hiányolja beszámolókat már, kicsit elmaradtam. De mentségemre szóljon, hogy az Illinois elleni nagy derbit nem akartam addig lelőni magamnak, míg le nem tudtam szedni. Megtörtént, illetve azóta volt még egy meccs, de haladjunk sorjában. Nagyon gyengén kezdtünk, főleg támadásban, 5 perc alatt 2 dobott pont nem igazán jó teljesítmény. De Moore, aki szép lassan az egyik legkedvencebb játékosom lesz - pedig jó, ha 10 perceket játszik - kiosztott egy akkora blokkot, hogy elindult a gépezet. 17-2-es rohanás lett az eredménye, melyhez mindössze 3 perc kellett. Moore volt szerintem a beast alatta, az első blokkja mellé ebben a 3 percben még kettőt íratott fel. Sikerült is így különbséget 8-9 ponton tartani, védekezés jó volt, dobásaink már kevésbé. Főleg azt volt jó látni, milyen gyorsan zárunk vissza elvesztett labda után, egyetlen egy gyors pontot nem szerzet az Illinois. Dixon szinte végig pályán volt, csak első pár percben nem, és ő, valamint Phil Pressey újfajta játékot erőltett. Eddig Pressey tőrt be és osztotta ki Dixon-English-Denmon trinak, vagy adta le Ratliffenak festékben. Most Dixon ment befelé, meg is lepte védőjét, 8-szor mehetett büntetőt dobni Dixon, és be is dobta mind a 8-at. Szünet után adok kapok volt, mindkettő csapat elég gyér százalékban dobált, különbség olyan 10-12 ponton mozgott javunkra. Majd momentumot fogott az Illinois, Presseyt gyönyörűen szerelte hátulról Bertrand, amiután faltal együtt dobott kosarat. Következő kísérletünket blokkal fogadták, majd szép figura után jöttek fel 5 pontra. Időkérés után figurát kijátszottuk, de Denmon opent nem dobta el, elindult be, onnan akarta kiosztani, eladott labda, bertrand vitte végig. Denmon következő támadásban is eladta, bertrand újabb gyors kosarával 1 pontra jöttek fel. 1 perc csend után pedig vezettek is 2 jó büntetővel, miután teljesen feleslegesen ütött oda Moore egy távoli lepattanó után. 7 perc volt ekkor még, és a következő percekben rengeteg volt a hiba, 1-2 ponttal vezetett hol mi, hol ők. 2 perccel a vége előtt összeszedtünk annyi csapatfaltot, hogy mehettek már dobálni, mentek is utána 2 ponttal. Válaszolt English dobott be egy közelit falttal együtt, majd labdaszerzés után 2 dobás is kimaradt, de mindkétszer visszaszedtük lepattanót, majd a 3. kísérlet már bement. Ők kapaszkodtak, mi hosszú támadások után szereztünk pontot, így 3 másodperc volt csak, amikor 3-ra feljöttek. Falt után Dixon dobhatott, első kimaradt, szerencsére második bement, így a vége 78-74 ide. Ezzel megnyertük a hagyományos Braggin' Rights meccset. Pressey és Dixon jutott 18 pontig, 1981 után először kezdtünk évet 12-0-vak. Túloldalról Bertrand volt szerintem a legjobb, padról beszálva 9-ből 9 dobást értékesített. Leonardtől tartott sok mindenki meccs előtt, dominált is palánk alatt, de szerencsére ez kevés volt.
12-0

Bő egy hetes szünet után jött folytatás Old Dominion ellen idegenben, amit papírforma szerint simán hoznunk kellett volna. Ehhez képest elővettük szezon leggyengébb támadójátékát, első félidőben 33 pontig jutottunk, végig fej-fej mellett haladva. Szünet után sikerült kicsit meglépni, de pár hiba után megint 2 pontra fogyott előnyünk. Sőt, négy és féllel a vége előt hetedszerre a meccs során újra döntetlenre álltunk, majd egy nagy zsákolás után vezetett is az Old Dominion. Dixon falttal együtt hozott össze 3 pontot, amire szintén 2+1 feleltek. 2 perccel a vége előtt 2-vel mentek, időkérés nálunk, majd azonnal egyenlítés, steal, tripla, labdaszerzés, 2 jó büntető, leszedett védőpattanó, 1 jó büntető sorral 6-ra nőveltük az előnyt és csak 20 másodperc maradt. Végére 75-68 lett, de elég izzadósra sikeredett, Sooners meccs előtt nem a legjobb jel ez. Ratliffe kívételével mindenki fosul dobált (Denmon 5/13, Dixon 2/7, English 6/12, Pressey 5/10). Büntetőzés is olyan gyengén ment, mint idén egyszer sem, mindössze 59%-kal ment. Remélhetőleg jó kis ébresztő volt ez a meccs, kellett ilyen is, a végére azért a fontos win meglett.
13-0

melyik az első?JJ

Hát az egyetemi bajnoki döntő (nem akartam nagyon elfogult lenni, hogy ezt teszem az első helyre 😊 )Jakehomer

egy 😛 jel lemaradt a mondatom végéről
én nem nézem, mert túl mély sebeket szedne fel 😊JJ

Úgy már jogos a kérdés 😀
Beszari 😛

Louisville @ Kentucky MOST, az idény második legfontosabb kosármeccse 😊Jakehomer

melyik az első?JJ

Hát az egyetemi bajnoki döntő (nem akartam nagyon elfogult lenni, hogy ezt teszem az első helyre 😊 )Jakehomer

egy 😛 jel lemaradt a mondatom végéről
én nem nézem, mert túl mély sebeket szedne fel 😊

Louisville @ Kentucky MOST, az idény második legfontosabb kosármeccse 😊Jakehomer

melyik az első?JJ

Hát az egyetemi bajnoki döntő (nem akartam nagyon elfogult lenni, hogy ezt teszem az első helyre 😊 )

Louisville @ Kentucky MOST, az idény második legfontosabb kosármeccse 😊Jakehomer

melyik az első?

Louisville @ Kentucky MOST, az idény második legfontosabb kosármeccse 😊

Most látom, hogy Chism az Albacompban küldi. Így múlik el a világ dicsősége, nagyon faja kis játékos volt ő az NCAA-ben, nem gondoltam, hogy idáig süllyed, azt httem, alzán elpattogtat valami Euroligacsapatban.

Az éjszaka során meg volt az idei 11. mérkőzésünk is, mely egyben a 11. győzelmet is jelentette. A William @ Mary ellen 94-56 arányban nyertünk, a hatodik ember, Michael Dixon volt a meccs hőse, aki 30 pontig jutott (karrierje legtöbbje). Igaz, ő csak papíron csere, többet játszik, mint a kezdőből mondjuk Matt Pressey. Dixon 13 sikeres mezőnykosarat dobott, igaz sokat is dobott rá. Marcus Denmon ma nagyon gyenge volt, triplái nem mentek (1/7), 7 pontig jutott csak. Kim English volt még jó, nagyon jól dobálta a büntetőket (9/9), de ez az egész csapatnak jól ment (17/20). Összességében csak a triplákkal voltak gondok, főleg az első félidei 20% nem igazán jó eredmény. A védekezés is rendbe volt, 11 percig nem kaptunk pontot, 19-0-lal kezdtünk, szünetre már 26 volt az előnyünk. Aztán ez az előny a második félidőben fokozatosan nőtt, 20 alá egyszer még bejött a William & Mary, de a végére 38 lett közte. Ezzel pedig 1991-'92 óta nem kezdtünk ilyen jól.
A győzelmünknek köszönhetően a Syracuse, Louisville, Baylor, Marquette, Indiana és Murray State mellett már csak mi vagyunk veretlenek idén. Csütörtökön azonban ez könnyen oda lehet, az Illinois ellen játsszunk idegenben, ők pedig éppen most szenvedték el az első vereségüket csak idén (UNLV).
11-0

Órási idegenbeli győzelem a Sopron ellen! 😀
Végre idegenben egy közvetlen rivális ellen sikerült nyerni.
6-5-el állunk a 7. helyen, nem semmi azok után, hogy 0-4-el kezdtünk. Jövő pénteken a Falco ellen hazai pályán meglepetésre készülünk 😊

Jó kis meccs ez a Syracuse-NC State. A Syracuseban ismét van egy Melo 😀

Meg volt a 10. meccs is, ezzel együtt a 10. győzelem is. Ráadásul 100 szerzett pont felé mentünk, így aztán jó szájízzel lehet várni a konferencia meccseket (addig még jön a William & Mary). 60%-kal dobált a csapatból a mezőnyben, ezzel pedig kb. el is dőlt a meccs kimenetele. Utoljára 1991-'92-es szezont kezdtük ennél jobban, akkor 11-0 után jött az első vereség. Ratliffe újra nagyon pontos volt (8/10), Denmon is (8/11), mindketten 17 pont felé mentek, illetve Dixon is padról. Pressey pedig idén harmadszor jutott 10 gólpassz fölé, illetve egy pont híján a dupladuplája is meglett. A másik Pressey pedig az első félidő hőse volt, 20 perc alatt 11 pontig ment, és volt egy akkora tépése, mint az állat. Nyögvenyelős volt a kezdés, 7 perc után még a Kennesaw State Owls vezetett 29-28-ra, szörnyű volt állítólag a védekezünk ez alatt (ekkor még melóztam, nem láthattam). Még a tripladobás érdemel kritikát, 18-ből csak 6 ment be, magunkhoz képest gyenge. Illetve English kicsit el van tűnve, 4 sikeres dobása volt 11 kísérletből. Ja, és volt asszem 14-15 labdaszerzésünk is.
Külön érdekesség, hogy jelenleg 65 meccse nem kaptunk ki otthon nem konferencia ellenféltől. Egyike vagyunk a 9 veretlen csapatnak, ráadásul ha minden igaz a legnagyobb átlagos különbséggel mi nyertük a 9 csapatból a meccseinket (25.6 ponttal nyerünk idén átlagosan). Folytatás vasánap este magyar idő szerint 8 órától, a William & Mary ellen, kötelező a győzelem, 2-8 idén a mérlegük eddig. És még karácsony előtt jön a nagy állami meccs, az Illinoishoz megyünk, ők is és mi is egyelőre 10-0-lal állnak.
10-0

Lezajlott az utolsó előtti nem konferencia meccsünk is, egyelőre jobbat elképzelni sem lehet.
Múlt szombaton a Navy érkezett hozzánk, ahol a csapat egy új arcát mutatta meg az előző 8 találkozóhoz képest. Haith edző utalt rá, hogy kicsit fizikálisabb kosárlabdára fogunk törekedni, illetve többször lesz 2 ember is a festékben az eddigi 4 tripladobó és egy magasember felállással ellentétben. Emellett az első félidő tempóját is kívánta kicsit visszafogni a coach, szerinte ilyen tempó minden meccsen a Big 12-ben tarthatatlan. Ezt is lehetett látni, lassan kezdtünk, de a védekezésünk nagyon szigorú volt az első perctől kezdve. Aztán 23-17-nél pont annyit lehetett hallani az időkérés alatti edzői szavakból, hogy kicsit pörgessük meg. 3 perc múlva 34-18 volt az állás. Az utolsó 5 percben aztán eddig nem látott figurákat próbálgattunk, a különbég pedig lassan hízott, szünetben 45-26 volt. Második félidőben 5 perc alatt 2 pontot sikerült dobni, időkérés és sebességváltás következett, ami egy 21-2-es runt eredményezett. 10 perccel a vége előtt 34-es előnynél olyan felállásokban játszottunk, mely még néhol felkészülési meccsen is merész lett volna, fel is jött a Navy 16 pontra. Visszaálltak így az utolsó 3 percre a kezdők, több pontot már nem is kaptunk, a vége 84-59 lett. A kezdőből mindenki 10 pont felé jutott, de mind Denmon, mind Phil Pressey elég gyér dobószázalékkal. 36 pontot dobtunk a festékből, mely idei legtöbbünk, meg a 18 elvállalt tripla is szezon csúcs, igaz ez szerintem az idei legkevesebb, de ez nem fix. Mindössze 6 labdát szerzett a csapat, ez is elmarad az ideitől, ellenben nem nagyon engedtünk támadólepattanót, illetve lerohanást sem igazán.
9-0

Oral Roberts buzzer-beater: http://www.youtube.com/watch?v=5EaVLeeMgMQ

"Let's go to overtime" 😀Dzsokijuing

Még hozzánk is eljutott a hír!
http://sportgeza.hu/mindenidok/2011/12/14/lovedek_volt_a_20_meteres_kosardobas/

Oral Roberts buzzer-beater: http://www.youtube.com/watch?v=5EaVLeeMgMQ

"Let's go to overtime" 😀

Micsoda csodálatos nap volt tegnap 😀 Hatalmas meccs a Falco ellen és 19 pontos győzelem a megyei rangadón. Még mindig kiráz a hideg ha Bell 3 egyhuzamban bedobott triplájára gondolok 😀 Ezt kellene a tvben mutatni, ez lenne az igazán nagy reklám a sportnak!

Kegyetlen hangulatos ez az NCAA kosar is!! Nagyon jo kis meccsek, nagy szurkolas, Digin nagyon jo kommentalassal szerintem!! Ez a Gators-Arizona is mekkora derbi volt!

Elmúlt időszakban nem tudtam Missouri szereplését megosztani mindenkivel, most gyors pótlás jön, mivel ma éjjeli derbinek nagy részét már láttam. De haladjunk sorjában:

November 27.-én játszottunk a Binghamton ellen, először a torna győzelem után, még #21 helyen rangsorolva. A meccs sok izgalmat nem hozott, 8 perc se telt el és már 15 ponttal mentünk, 40. percig szinte végig nőtt a differencia csak, a vége 88-59 lett ide. Kim English az MVP egyértelműen, nem csak a csapat, hanem jelenleg a Big 12 legjobb tripla dobója is a meccsen 10-ből 7 hármast süllyesztett el, összesen 29 pontig jutott, mely karrierje eddigi legjobbja. Első félidőben élt nagyon, akkor 6 hármas és 22 dobott pontnál járt. Második félidőben pontban visszaesett, de védekezése ekkor feljavult, a vendégek legjobbját Dickinsont ebben a 20 percben teljesen kiszedte a meccsből English. Denmon gyenge volt a meccs során, 5/13-as mezőnymutatója legalábbis nem kimondottan jó, mint ahogy a hatodik ember Dixon 1/6-os tripla mutatója sem. Ellenben Ratliffe végre jól célzott, egy büntetőt hibázott csak a meccsen, amúgy 100%-os volt, dobott is 18 pontot. Phil Pressey igazi osztogató volt, 28 perc alatt egyszer sem dobott rá, de adott 11 gólpasszt. Ami még talán említést érdemel, hogy a szünetben úgy volt 18 pontos előnyünk, hogy a Binghamton közel 60%-kal dobált.
6-0

December első meccsén már a liga 13. legjobb csapata voltunk mind az AP, mind az edzők rangsorában, ennek megfelelően játszott is a csapat a Northwestern State ellen otthon. Marcus Denmon összeszedte magát és 31 pontig meg sem állt, mely karrierje legjobbja, illetve 2009 óta senki nem dobott 30 felett MU mezben. A kezdés megint erős volt, egy 18-0-ás rohanásnak köszönhetően 24-8-as vezetésnél jöhetett az első időkérés a vendégektől. Ezután se igen álltunk le, pedig nem nagyon ment, csak Denmonnak, ő is igazán az üres triplákból élt (7/10). Ratliffe volt még talán jó, aki William Mosley mellett dobott 22 pontot, és az előző 100%-os dobóformáját majdnem átmentve 11-ből 10 mezőnydobást értékesített. Az említett Mosleyt nem sikerült teljesen kivenni egyébként, 3 blokkot is kiosztott (tavaly ő volt az egész ligában legtöbb blokkot kiosztó játékos, szóval annyira nem rossz ez), illetve szedett 14 pattanót, ebből 6-ot támadások után. Igaz, mindössze 3 kosarat tudott dobni. A vége a meccsnek 90-56 lett.
7-0

Ma éjjel jött az újabb összecsapás, erre már új rangsor jött ki, ezen a 10. helyen állt a csapat, így kedvező előjelekkel várhattuk a Jimmy V Classic meccset a Madison Square Gardenből, a Villanova ellen. Kis pikantériát adott a meccsnek, hogy eddig mindössze egyszer játszottunk a Big Eastes csapat ellen, még 1985-ben a Rainbow Classic keretein belül, ott nyertünk. Ahogy ma is, de idén először szoros lett a vége, mindössze 10 ponttal diadalmaskodtunk, a vége 81-71 lett. Denmon átmentette a formáját New Yorkba, 28 pontig jutott, ebből 18-at triplából szedett össze. De ami talán fontosabb, hogy igazi vezér volt a második félidő elején, 3-ból 3 dobást vágott be ekkor, így egymaga hozott 8 pontot 2 perc alatt. Én az első félidő közepétől láttam meccset, pont a 14-2-es runt kezdtük ekkor, 21-19-es hátránynál nagyon kellett. Ennek köszönhetően szünetre +13 ponttal mehettünk. Fordulás után sokáig fent maradt a különbég, sőt 13 perccel a vége előtt már 16 volt ide. Időt kért a Wildcat, és 3 perc alatt feljöttek 6 pontra, mi kosarat se dobtunk. Jött az időkérés, rend lett kicsit fejekben, mert ennél közelebb már nem engedtük őket. Ugyan párszor feljöttek még 6 pontra, de általában a 8 volt az átlagos különbség. Ratliffe dobóformája továbbra is nagyon jó, éjjel újra 8/8, így az elmúlt 3 meccsen 26 mezőnydobásból 25öt dobott be, ami még akkor is kiváló, ha csak palánk alá bepasszolt dobások jönnek ki rá. Ami még említést érdemel, hogy 28 dobott mezőnykosarunkból 23 előtt volt assist, ami nem semmi arány. Dixon gyenge volt ellenben ma, 13 dobásából 2-t tudott bedobni, szerencsére rájött, hogy passzolni is lehet, jött is tőle 7 gólpassz. Wildcatset nem ismerem, így név szerint senkit nem emelek ki, de a 15 turnover végzetes volt nekik, főleg Wayns adott el 5 labdát is.
Folytatás a Navy ellen, remélem Pressey (Phil) ad megint egy olyan passzt, mint most a meccs vége felé. Még Nash is megirigyelhette volna tőle.
8-0


Egyébként szerintem igen jó nézni Mizzout, látványos ez a 4 ember áll a tripla vonalon, egy kicsit magasabb meg festékben és passz körbe, aki üres --> dob, ha nincs, akkor betörés, és leosztás vagy kiosztás.

Na, megnéztem a heti első Digi meccset, nagyon durván jól játszott a Buckeyes! Hatalmas hangulat volt, az eddigi legjobb csapatot láttam a szezonban.

Számomra a Louisville-Kentucky meccsel kezdődik a college hoops szezon, de ez a szombati Wildcats-Tar Heels kihagyhatatlannak tűnik.

Twitterre raktam fel képeket a yum centerrôl (most vagyok nôi kosármeccsen 😊), nézzen rá akit érdekel