Kent State Golden Flashes [KENT]

Alapítás

1920

Konferencia

MAC

Divízió

- Mid-American Conference

Város

Kent (Ohio)

Stadion

Dix Stadium (25,319)

Weboldal

http://www.kentstatesports.com

A Kent State University "Golden Flashes" nevezetű futballcsapata első mérkőzését 1920-ban vívta az Ashland College ellen. A 6-0-ás vereség után az első győzelemre egészen 1925-ig kellett várni, amikor a csapatnak sikerült legyőznie a West Liberty State College-ot. A nem túl szép sorozat közben olyan vereségek is becsúsztak a Kent State-nek, mint a 0-118-cal végződő mérkőzés a Baldwin-Wallace College vagy a 0-82-es fiaskó a Slippery Rock ellen. Azonban minden kezdet nehéz ugye, az 1925-ös fordulat után 1928-ban már az első pozitív szezonjukat ünnepelhették a kentiek.

A Golden Flashes az 1931-es idényt az Ohio Athletic Conferenceben kezdte meg, amelynek közel húsz évig a tagja volt, mielőtt átlépett volna az ismertebb Mid-American Conference-be (MAC), melynek mindmáig tagja. Fontos események történtek viszont a csapattal az OAC-ban is. Az első sikereket a Kent State G. Donald Starnnal érte el, aki 1935-től 1942-ig volt vezetőedző. A csúcs egy 8-1-es mérleg és a konferencia második helye volt, de az áttörést jelentő OAC győzelmet nem sikerült megkaparintaniuk. Az áldatlan állapotokon Trevor Rees szerződtetése változtatott 1946-ban. Köszönhetően Rees munkájának és a Memorial Stadium 1950-es átadásának, a Flashes 1951-ben felvételt nyert a MAC-ba. Az első Bowl is összejött aztán, 1954-ben a „hűtőszekrények fővárosába”, az indianai Evansville-be utazhattak, hogy a Refrigerator Bowlon megmérkőzzenek a Delaware-rel (ennek 19-7-es vereség lett a vége). A Rees-éra végén megtorpant a csapat fejlődése (ismert növendéke Lou Holtz), majd sorozatban követték egymást a negatív szezonok és az edzőváltások. Mígnem 1971-ben Don James vette át az irányítást, a későbbi Washington-legenda pedig Kentben is csodát művelt. Ehhez egy olyan csapat állt rendelkezésére, amelynek tagja volt többek között a Pro Football Hall of Famer Jack Lambert és két manapság az NCAA-ben tevékenykedő edzőnagyság, az alabamai Nick Saban és a Missouri-s Gary Pinkel. 1972-ben már semmi nem akadályozhatta meg a Kent State-t abban, hogy megnyerjék a MAC-t és részt vegyenek a mai Capital One Bowl elődjén, a Tangerine Bowlon. Itt kikaptak ugyan a Tampa gárdájától, de az eddigi egyetlen MAC győzelem miatt ezt az évet nevezhetjük a Golden Flashes történetének legsikeresebb idényének (1973-ban 9-2-vel zártak). Don Jamesre fel is figyeltek a nagyobb egyetemek és 1974-ben négy év, 25 győzelem és 19 vereség után távozott. „Dawgfather” a Washingtonnal három nemzeti bajnoki címet szerzett.

Don James utódjával, Dennis Fitzgeralddal még egy MAC második helyet sikerült elérnie a Kent State-nek 1977-ben, de két évvel később már a konferencia utolsó helyén szégyenkeztek, 1-10-es mérleggel. A Golden Flashes helyzetének kilátástalanságát jól jellemzi, hogy az 1975 és 1993 közötti időszakban hét különböző head coach tevékenykedett arrafelé, akik közül senki sem töltött három évnél többet Kentben. A város igazi edzőtemetővé vált, még az ESPN-es szakkommentátor Todd Blackledge apja, a Steelers eredményes segédedzője Ron Blackledge, illetve Joe Montana mentora, Ed Chlebek bicskája is beletörött a nehéz feladatba. Glen Mason ténykedése 1986-ban és '87-ben némi reménysugárt jelentett volna, ha nem lép le az első adandó alkalommal a Kansas-hez. A Flashes újra visszasüllyedt a megtapasztalt mélységekbe, és az 1998-ban kinevezett Dean Pees sem vett repülőrajtot (0--11), de végül az ő irányítása alatt kezdődött meg az újjáépítés. 2001-ben lett meg 1987 után az első pozitív mérlegű szezon, elsősorban a true freshman Joshua Cribbs-nek köszönhetően. A jelenleg az NFL-ben visszahordóként remeklő Cribbs a KSU-n még irányítót játszott, és nem is akármilyet. Ő tartja az iskolarekordot legtöbb scrimmage yard, legtöbb touchdown, legtöbb sikeres passz, legtöbb passzkísérlet, legtöbb passzolt yard, legtöbb futott touchdown és legtöbb szerzett pont kategóriában. Ebben az időben volt a csapatnál a linebacker James Harrison is, aki edzőjéhez hasonlóan rövid időn belül a profi ligában találta magát (a 2003-ban végzett Antonio Gates ekkor még kizárólag kosarazott, a Chargers fedezte fel a benne rejlő potenciált TE-ként). Dean Pees 2003-ban már a New England Patriotsot szolgálta defensive coordinatorként, megüresedett posztjára Doug Martin érkezett East Carolinából. A Flashes vele is csak villanásokra volt képes, ám a 2010-ben elbocsátott mester a maga hét idényével így is a leghosszabb ideig Kent State-nél edzősködő HC... Martin a 2006-os 6-6-on kívül Julian Edelmannal, a Patriots elkapójával büszkélkedhetett, Ennél sokkal-sokkal többre futotta Darrell Hazelltől, aki az Ohio State másodedzői állását hagyta ott a kentiek kedvéért. Már második évében az évszázad meglepetését okozta a KSU-val, veretlen konfmérleggel jutottak el a MAC-döntőig. Hazell 2013-ban le is lépett gyorsan a Purdue-hoz, és az őt követő Paul Haynes egyelőre nem tudta feledtetni hiányát.

A Kent State Golden Flashes fő riválisa az Akron Zips, amellyel minden évben összecsapnak a Wagon Wheel trófeáért. A rivalizálást erősíti, hogy a két kampusz mindössze 10 mérföldre található egymástól. A Wagon Wheel eredete 1870-ig nyúlik vissza, ekkor esett meg, hogy John R. Buchtel éppen egy új iskolának keresett helyszínt a mai Kent State egyetem közelében, mikor a lovaskocsijával beragadt a sárba. Végül a lovai kihúzták a szekeret, ám egy kerék a sártengerben ragadt. Buchtel a University of Akront alapította meg akkor, de 1902-ben építkezések során megtalálták a kereket és az a Kent State későbbi vezetőjéhez, Dr. Raymond Manchesterhez került, javaslatára 1945-től ez a díja a derbinek. Mivel a Kent State az első kilenc találkozásból kilencet behúzott, 72-ig jegelték a dolgokat, azóta azonban mondhatni rendszeresen egymásnak esnek, az örökmérleg 31-24-2 az Akron javára. A legutóbbi mérkőzést a Dix Stadiumban rendezték, mely négy évtizede szolgál már hazai pályaként. A Robert C. Dixről (az alumni sokat adományozott a KSU-nak) elnevezett létesítmény mai állapotában közel 25000 néző befogadására alkalmas, és bár 1973-ban 27263-an váltottak jegyet a Miami (Ohio) elleni meccsre, hivatalosan sosem regisztráltak még telt házat. Megjegyzendő, hogy a futballisták hosszú sikertelensége sajnos messze nem a legtragikusabb dolog, ami a Kent State-en történt. 1970. május 4-én diákok tüntettek a kambodzsai támadások beszüntetéséért, mikor az ohioi fegyveres őrség váratlanul a tömegbe lőtt, négy ember életét kioltva. Az egyik holtan fekvő áldozatról készített kép az egész világot bejárta és megrengette.