Konferenciadöntők

Green Bay Packers @ Chicago Bears, vasárnap este 21:00, Soldier Field

A két csapat útja a rájátszásban:

Erődemonstráció. Egy szóval így tudnám összefoglalni, mit láthattunk a Georgia Dome-ban a hétvégén. Adott volt az alapszakasz alapján legjobb NFC csapat, tehetséges fiatal irányítóval, remek futójátékkal, egy nagyszerű idényt futó elkapóval, és jó védelemmel. Vele szemben pedig a rájátszásba csak az utolsó héten besurrant, sérülésekkel tizedelt, és a wild card körben sem túl meggyőző csapat állt. Számtalanszor emlegetett frázis az, hogy a rájátszásban új bajnokság kezdődik. Most is így volt. A Falconsnak gyakorlatilag nem volt esélye a győzelemre, a Green Bay játszi könnyedséggel lépett túl az Atlantán, és a mutatott játék alapján komoly Super Bowl esélyesnek mondható. A mérkőzésen igazából nem történt más, mint hogy a Packers kulcsemberei remek napot fogtak ki, a támadóknál Aaron Rodgersnek volt nagy napja, a védőknél pedig új csillag született Tramon Williams személyében. Rodgers három TD passzt adott, és egy TD-t futott. Egészen kiváló statisztikával rendelkezett a mérkőzés után, 36 passzából 31 jó volt, ez figyelemreméltó pontosság, ráadásul 366 yard sikeredett ezekből. A futóknál Starks volt ismét a kezdő, 25 kísérletből 66 yardig jutott. Ha Packers, akkor John Kuhnt sem szabad elfelejteni, csak kétszer futott, és két elkapása volt, azonban ez is elég volt neki 1-1 futott, illetve elkapott TD-re. A Sajtfejűek közönségkedvence tehát ismét remekelt. A passzjáték is működött rendesen, Jennings 100 yard fölé jutott, Jordy Nelson, James Jones pedig touchdownokkal bizonyított. Mindent elmond a Packers támadósoráról, hogy a wisconsiniaknak nem kellett puntolniuk a találkozón. Egy rájátszásbeli meccsen az NFC legjobb csapatának védőegységétől ez nem elfogadható produktum. Bezzeg a Packers védelme. Tramon Williams nevét kell elsőként említenem, aki sok Green Bay szurkoló szívébe lopta be magát az idei szezonban. Az alapszakaszban is szorgosan halászta le az ellenfelek irányítóinak átadásait, a rájátszásban pedig igazán beindult. Az Eagles elleni mérkőzését az ő interceptionje zárta le, az Atlanta ellen pedig rátett még egy lapáttal. Kétszer is megszerezte Ryan passzát, és az egyikből egy 70 yardos TD visszahordást is bemutatott. CB társa, Woodson ezúttal a szerelések terén volt listavezető, bár egyszer sackre is odaért. A passzsiettetés amúgy is remekül működött, ötször sikerül földre vinni Ryant, ebből a félelmetes Clay Matthews önmaga kétszer. A special teamben Crosby kihagyott mezőnygólja az egyetlen, ami elgondolkodtató, egy szoros meccsen nem lesz lehetőség hibázni. Ez azonban nem volt szoros meccs, a második negyedben elért 28 pont önmagáért beszél. A Packers ezzel a győzelemmel végleg bizonyította, hogy a végső győzelemre is komolyan esélyes.

A Bears a 2006-ban elveszített Super Bowl után először került a rájátszásba, ahol a Seattle volt az ellenfél. A meccs elején villámrajtot vett a hazai pályán játszó Chicago. Cutler egyik kedvenc célpontját, Greg Olsent találta meg, Olsen egy úgynevezett „tight end seam” utat futott, lefutotta védőjét, és begyalogolt a végzónába. Duplán sújtotta a sors a Seattle csapatát a meccs kezdetén, a kiváló TE Carlson ütötte a fejét olyan szerencsétlenül a fagyott talajba, hogy hosszú percekig kellett őt ápolni. A Chicago képes volt növelni is az előnyét az első negyedben, Chester Taylor futott be goal line szituációból, bár hozzátartozik a képhez az, hogy néhány játékkal előtte Cutler hajmeresztő módon dobott majdnem interceptiont. És még mindig nem volt megállás. A Bears remekül variálta a játékhívásokat, legtöbbször Olsen kapta a labdát, aki már a második negyed elején 100 yard fölé jutott, vagy Forte és Taylor futásaival haladtak előre a Medvék. A drive-ra a koronát pedig Cutler futott TD-je tette fel, 21-0-ra megugrott a Bears, és ez az eredmény került fel a második negyed után is az eredményjelző táblára. A Seahawks a folytatásban nem tudott, a Bears pedig nem akart mindent beleadni, bár Cutler újabb futott TD-jével sikerült növelni az előnyt, 28-0-nál már tényleg elúszni látszott a Seattle szezonja. A Bears szurkolók pedig örülhettek, hogy új elemként jelent meg a red zone támadójátékban a QB futás, bár az, hogy Cutler a mobilisabb irányítók közé tartozik, eddig sem volt titok. A szépítés Olindo Mare jóvoltából érkezett meg, 3 pont került fel a táblára egy mezőnygól után. A negyedik negyedben kissé talán elbízta magát a Bears, mindenesetre én indokolatlannak éreztem, hogy Forte passzoljon, interception is lett annak rendje és módja szerint. Lendületet kapott a Seattle, Mike Williamsnek nem ez volt élete meccse, de most sikerült TD-t szereznie, ezúttal nem Tillman volt rajta, hanem Manning, és ezt a mismatchet sikerült pontokra váltania a Tengeri Sólymoknak. A mérkőzés legvégén már a Bears cserejátékosai kerültek pályára, láthattuk Rashied Davist, vagy névrokonát, Kellen Davis TE-t, utóbbi játékos révén újabb TD-nek örülhetett a Bear Nation. A végén még Mike Williams és Brandon Stokley egy-egy újabb TD-vel kozmetikázott az eredményen, de ez már az úgynevezett garbage time periódusban történt, amikor már eldőlt minden, bár intő jel lehet a jövőre nézve ez a koncentrációs kihagyás.

 

A Bears:

Lássuk, milyen erőket tud felmutatni a Bears az ősi rivális elleni mérkőzésre. A támadófal talán a leggyengébb pontja az offensenek, Cutler szinte minden mérkőzésen kap 2-3 sacket, ha nem többet. Ez is közrejátszik Cutler kétes megítélésében. A Denver draftolta, majd hamar át is vette Jake Plummer helyét 2006-ban. Úgy tűnt, a Mile High City megtalálta a franchise QB-t, ám a Josh McDaniels-szel folytatott vita miatt Cutlert elcserélték Chicagoba, ahol a tavalyi év nem igazán sikerült úgy, ahogy. Borzasztó sok interceptiont dobott Cutler, nem is sikerült megvédeni, rengetegszer túlvállalta magát. Idén új támadó koordinátor érkezett a csapathoz, és meccsről meccsre látszik, hogy Cutler egyre inkább otthon érzi magát a rendszerben, bár így is kaphatna nagyobb védelmet. Ha van esze a front office-nak, akkor a drafton a támadófalba jön erősítés az első körökben. Cutler számára is megfelelő elkapó sor áll rendelkezésre, róluk is cikkeztem már eleget. Hester egyre inkább megtanulja, hogy is kell WR-t játszani, Bennett blokkolási, és slot receiveri képessége miatt szorította ki a tavalyi szezon egyik felfedezettjét, Aromashodut, Knox pedig talán az a WR, akit legtöbbször keres a pályán Cutler. A TE-knél Olsen sokszor kapja a kritikát, hogy nem blokkol megfelelően, ez is közrejátszhat a Cutlerre záporozó sackek magas számában, viszont elkapóként kimondottan jó kezekkel van megáldva. Martz kérdésére jött Manumaluena, aki pedig hasonló szerepet tölt be, mint a Chargersben, az inkább elkapó TE (ott Gates, itt Olsen) mellett ő az, aki főképp blokkol. Futójátékoknál Forte az elsőszámú opció, neki is feljavult a teljesítménye a szezon második felére, ha kell, akkor hasonló szerepet is betölt, mint a Ravensben Ray Rice, tehát a rövid passzok, screenek után tud hozni hasznos yardokat. A vörös zónán belül pedig sokszor jön, és tehermentesíti őt Chester Taylor. A védelem is már-már klisészerű, hogy nyeri a meccseket a Bearsnek.  Peppers az év egyik nagy igazolása volt, a másik nagy lökést pedig Urlacher visszatérése adta. Ennek köszönhető az elit front seven, a Briggs-Urlacher-Peppers hármas fogat bármelyik csapatban kezdő szerepet tölthetne be, jogosan kerültek mindhárman Pro Bowlra. A gyengébb pont a passz elleni védekezés az egységben, ezt a sort a Carolinától visszatérő Chris Harris, a már a 2006-os döntős csapatban is jelen levő Tillman, valamint a feltörekvő tehetség, Tim Jennings fémjelzi. Ennek az egységnek is meggyűlik majd a baja a GB elkapóival. A special teamre nézve azonnal eszünkbe juthat Hester, Weems az Atlantából már megtréfálta visszahordásból a GB-t, Hester is erre készül. Gould pedig pontos rúgónak mondható, de nagy távolságnál már bizonytalanabb.

A Packers:

Ugyan már a wild card mérkőzésük előtt áttekintettem a csapatrészeket, de ez a Bears elleni konferenciadöntő olyan fontosságú mérkőzés, hogy úgy érzem újra meg kell vizsgálni a csapatokat, és komplett képet alkotni róluk. A Packers fő erőssége a támadó szekció. Aaron Rodgers klasszis irányítóvá érett. Máig nem értem, hogy alanyi jogon miért nem választották be a Pro Bowl keretbe. Rodgers csattanós választ adott a kétkedőknek. A California Golden Bears csapatától 2005-ben az NFL-be érkező QB arra is remek példa, hogy sokszor megéri nem azonnal a mély vízbe dobni a játékosokat, hanem kellő edzésmunkával, fokozatosan felépítve őket, hosszú távon nagyobb sikereket lehet elérni. Rodgers jelenleg egy kész játékosnak mondható, akinek még Bears szurkolóként is jó nézni a játékát. Elképesztően pontos, megfelelő erősségű karja van, viszont nem egyszer láthattuk, hogy kellően mobilis is, ha esetleg nem talál célpontot. Erre viszont ritkán kerül sor, hiszen nem akármilyen nevekből álló elkapó egység áll rendelkezésére. Jelzésértékű, hogy Donald Driver már csupán sokadik opció. Greg Jennings egyértelműen a legnagyobb név. Jennings igazi „deep threat” receiver, azaz hosszú passzjátékoknál életveszélyes, CB legyen a talpán az, aki tartja vele a lépést. Idén vitathatatlanul a liga legjobb WR-jei közé emelkedett. Mellette ott van Driver, valamint az idén feltűnő fiatal tehetségek, úgymint Jordy Nelson, vagy James Jones. A passzjátékot a vörös zónán belül megbolondítja John Kuhn, aki FB poszton jeleskedik, de mégis kiváló kezekkel rendelkezik, sokszor használják is őt. Kuhn futójátékoknál is veszélyes, mellette a playoff előtt Brandon Jacksont emlegettük, mint futót, ám arra senki sem számított, hogy 44-es számmal egy új név jelenik meg a backfielden. Starks igazán jól az Eagles ellen teljesített, de nem lehetett panasz rá az Atlanta otthonában sem. Vélhetően ő lesz a kezdő Chicagoban is. Térjünk át a védelemre, ahol Tramon Williams és Charles Woodson már ég a vágytól, hogy a turnover érzékeny Jay Cutler labdái után vethessék magukat. Két remek CB-ről beszélünk, akik nagy csatát fognak vívni a Bears remek elkapóival. A linebackereknél Clay Matthews emelkedik ki a sorból. Felejthetetlen számomra a Giants elleni kierőszakolt fumbleje, mikor úgy ütötte ki a labdát Jacobs kezéből, mintha kalapács lett volna a keze helyén. Matthews is kaliforniai, mint Rodgers, fő erőssége a passzsiettetés, ha a Bears támadófalára gondolunk, akkor azt hiszem érthető, miért lesz nagyon fontos az ő szerepe. Mellette Bishop és Hawk játszik, előbbi játékos is jó szezont mutat idén. A védőfalban pedig említsük meg Rajit, aki anno azért érkezett ide, hogy a jövőbeli 3-4-es védelem oszlopa legyen, kellett ehhez is idő, de a védelem összeállni látszik, az alapszakaszban átlagosan 15 pontot engedtek az ellenfélnek, ezzel az egész liga második legjobb egységének számítanak. A special teamben pedig leginkább a rúgóra térnék ki. A Packers szurkolói mindenképpen nyugodtabbak lennének, ha Crosby valóban olyan pontos lenne, mint a fantasy file videóban, ahol a templomtorony harangját kongatja meg rúgásával. Ehhez képest többször is láthattunk tőle hibákat, rájátszásban ilyennek helye nincsen.

 

A két alapszakaszbeli mérkőzésük felidézése:

Mivel egy csoportban szerepel mindkét együttes, így idén már két alkalommal is találkoztak egymással. Az első mérkőzésre szeptember 27-én került sor, egy hétfő esti rangadó keretein belül. A két 2-0-s mérleggel rendelkező csapat csatáját a Bears nyerte meg, köszönhetően annak, hogy a Packers 18 büntetést kapott akkor, ez csapatrekord. A hajrában Gould 19 yardos mezőnygólja döntött, miután Burnettre fújtak egy pass interference szabálytalanságot Jones elvesztett fumbleje után. Azon a meccsen szinte minimális volt a futójáték mindkét oldalon, és elmondható, hogy egy rendkívül szoros meccs volt. Érdekesség, hogy akkor még pályán volt a Packersben Jermichael Finley TE, aki Rodgers leghatékonyabb fegyverének bizonyult. A következő mérkőzésük az alapszakasz legvégén volt, ahol a Bears már bebiztosította helyét a rájátszásban, a Packersnek pedig győzni kellett a playoffhoz. Itt hazai pályán a GB 10-3-ra győzött, egyik csapat sem hozta a csúcsformát azon a héten. Ha pedig a Bears a Packers ellenében esik ki, akkor biztos átkozzák majd magukat Chicagoban, hogy nem ejtették ki időben a nagy riválist.

Szemtől szembe:

Próbálom a főbb matchupokat áttekinteni, de ez is nagyon nehéz, hiszen bármikor előtörhet a semmiből valami olyan dolog, amire előzetesen nem számíthattunk. Az biztosan kulcs lesz, hogy a Bears miképp tudja megvédeni QB-ját, Clay Matthews semlegesítésére gondolok elsősorban. A Green Bay támadósor nagyon erős, de a Bears védelme is annak mondható, ennek a két egységnek a csatája is olyan tényező lehet, ami eldöntheti az összecsapást. Mindkét csapatban kiváló elkapók vannak, a secondary talán a GB-nél erősebb, Tramon Williams kiváló formában van. Ha a Packers nyerni akar, akkor muszáj lesz futójátékkal is előrerukkolni, Starkstól nagyon kell a jó meccs, valamint Rodgerst sem hátrány, ha sikerül megvédeni a kiváló Bears front seventől. A special team munkán is nagyon sok múlik majd, hogy ki mennyire jó, avagy rossz mezőnypozíciókból indulhat majd, valamint, hogy esetleg sikerül-e TD-re visszahordani a rúgásokat. A pillanatnyi forma fog dönteni, az, hogy a kulcsemberek milyen napot fognak ki. Ugyanaz elmondható, mint az egy héttel ezelőtti Ravens-Steelers meccsen, a két csapat mindent tud a másikról, az nyerhet, aki a másik hibáit jobban kihasználja, valamint esetleg előrukkol olyan meglepetésekkel, amelyek az ő oldalukra billentik a mérleg nyelvét.

Tippem:

Lehetetlen küldetés. Talán az eszem a Packerst tartja erősebbnek, viszont a Bears szurkolói mivoltom a Szeles Város csapata felé húz. Egyik oldalon ott a hazai pálya, másikon az utóbbi hetekben mutatott játék. Az mindenestre biztos, hogy ez a mérkőzés kötelező lesz az amerikai futball szerelmesei számára, lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere. Nem titok, hogy érintett vagyok, nagyon várom már az összecsapást, ami remélhetőleg egy igazi nemes csata, valódi ütközet lesz két ősi rivális között. Azt tudom csak kívánni, hogy győzzön a jobbik csapat, és sikerrel képviselje az NFC-t a Super Bowlon Arlingtonban.

Pap Dániel (konqueror)

A szerkesztők tippjei:

gsn	haromt	somos	Szabler	Soldados	Döme
Packers	Packers	Bears	Packers	Packers	Packers
konqueror	Hurka	Fucu	Rajna	Höri	Dzsoki
Bears	Packers	Packers	Bears	Bears	Packers

 

New York Jets @ Pittsburgh Steelers,  hétfő 0:30, Heinz Field  

New York Jets

A csapat útja a rájátszásban

A Jets a Colts legyűrése után meglepő módon viszonylag könnyedén lépett túl az alapszakasz legjobb együttesén, a New Englanden. Ahogy várható volt, a Jets-nek az volt az esélye, ha sokat birtokolja a labdát, és a védelem többé-kevésbé megállítja Brady-t és a Hazafiak támadógépezetét, ez így is történt. A meccs végén vezetett sikeres drive-ot leszámítva tulajdonképpen a majd’ háromszáz passzolt yard ellenére is akadozott a Patriots passzjátéka, a futás pedig értelmezhetetlenül gyengére sikeredett, tovább nehezítve a támadók dolgát. Szintén fontos volt az interception, ami ritkaságszámba megy Foxborough-ban. Mindemellett az offense hatékony volt. Nem brillíroztak, de a lehetőségeket kihasználták, kis futásokkal előrehaladva akkor, amikor kellett. Mark Sanchez kitűnő passer ratinggel rukkolt elő, igaz, általában biztonsági átadásokat vállalt eb, de azokat remekül kivitelezte, és a kritikus pillanatokban mindig helyén volt a szíve (és a karja is). A támadók közül ki kell emelni az utóbbi időben csendesebb Jerricho Cotchery-t, akinek a rutinja rengeteget számított, és persze a fantasztikus támadófalat. Remekül felépített taktikával nyertek úgy, hogy mindenki kivette a részét a sikerből, ez jelentősen javíthatja kedélyállapotukat.

 

Mit várok a Steelers ellen?

Két hasonló csapat mérkőzik meg vasárnap. Mindketten egy bivalyerős front sevenre építenek a védelem terén,  és emellé van egy közepesnél jobb támadóegység, csak amíg a Steelers-nél a passzjáték, addig a Jets-nél a futás számít erősségnek. A két együttes találkozott már az alapszakaszban, akkor rendkívül kiélezett meccsen a Jets kerekedett felül, ez fontos lépés volt a rájátszásba kerüléshez. Azonban ebből következtetéseket levonni nem érdemes, apróságok döntöttek, ahogy ezúttal is feltehetően kis különbség lesz.

Amikor a Jets támad, érdekesnek ígérkeznek a playhívások. Ugyanis mint említettem, a Greene-Tomlinson duóra épülő futójáték feltehetően nem lesz képes önmagában meccset nyerni, ismerve a Pittsburgh védelmét. Bár a liga egyik legjobb támadófala talán képes lehet fényes szituációkban mégis egy jónak közepes futást összehozni (ahogy ez az alapszakaszban is történt), de Mark Sanchezen sok fog múlni, ezúttal sokszor kell igazi vezérként megmutatkoznia, egy-két drive nem feltétlenül lesz elég. Ehhez az elkapógárda adott, Santonio Holmes ráadásul a szokásonál is motiváltabb lesz volt kenyéradója ellen, de Braylon Edwards és Jerricho Cotchery is kulcsfigura lehet a gyengécske Steelers secondary ellen.

A védelemnek sem lesz könnyű dolga. Minden bizonnyal a futás megállítása a szokásoknak megfelelően nem fog gondot okozni, különösen a toldozott-foltozott pittsburghi támadófallal szemben. Nagyobb gond lehet viszont Ben Roethlisbergert kordában tartani, hiszen a Ward-Wallace szuperduó mellé láthatóan felnőttek az újoncok (lásd Antonio Brown csodálatos elkapását a Ravens ellen), márpedig a Jets secondary-ben Darrelle Revis-en kívül nem található igazán jól védekező DB. Ha a passrush nem ér oda Roethlisbergerhez hamar, nagy gondban lehetnek Cromartie-ék.

 

Tippem:

Rendkívül szoros, kevés pontos meccset várok, ahol a védelmek - a védőfalak és a linebackerek -  dominálnak, és a passzjáték kulcskérdés lesz mindkét oldalon. Alapvetően a Jets-ben kevesebb gyenge pontot látok, de Mark Sanchezben sem bízok annyira, mint Roethlisbergerben, így szerintem elsősorban a labdaeladások dönthetnek (az alapszakaszban egyetlen turnovert sem követett el egyik gárda sem). A Jets-re teszek, de nem lepne meg, ha a Pittsburgh jutna be a Super Bowl-ba.

Rajnai Gergely (Rajna)

 

Pittsburgh Steelers

 A csapat útja a főcsoportdöntőig:

   Nagyon nehéz úton ment végig a Steelers. Gondoljunk csak bele, vajon melyik gárda élné túl, hogy 4 meccsig nélkülöznie kell a legjobbak közé tartozó irányítóját? Vajon melyik gárda élné túl, hogy az idény 2/3-ára elveszti minden idők egyik legjobb 3-4-es DE-jét, s eközben pár meccs erejéig a másik kezdő, szintén Pro Bowler DE sem játszik sérülés miatt. Vajon melyik gárda élné túl, hogy a szezon 2/3-ra elveszti a sportág egyik legfontosabb pozíciójában, azaz LT-ként játszó kezdő emberét, miközben már az idény előtt egész évre elvesztette sérülés miatt a másik, jobb oldali OT-jét? És a legfontosabb kérdés: vajon melyik együttes képes ezt átvészelni egyszerre? Ez a Pittsburgh Steelers. Az olyan apró-cseprő dolgokról nem beszéltünk még, hogy az év védője címre pályázó Troy Polamalu szintén kihagyott 2 meccset, vagy hogy punter és kicker poszton is váltott a csapat. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, nagy siker a Steelers idei menetelése és bizony meglepetés, hogy ilyen messzire jutott.

   Az ok, hogy mindezek ellenére 7 éven belül negyedszer játszik főcsoportdöntőt a Steelers, mégis igen egyszerű: a védelem. Mint fentebb kiderült, ezt az egységet is sújtották kulcssérülések, de a tavalyi esztendővel ellentétben, sikerült a problémákon felülemelkedni, s Dick LeBeau fiai mindig kihúzták a pácból a csapatot. Szeptemberben nem volt jobb csapat a Steelers-nél, amit bizonyít, hogy Ben Roethlisberger irányító nélkül is 3-1-es mérleget produkáltak az acélvárosiak, és szinte csak a védelem "lehozta" a meccseket azzal, hogy senkinek nem engedtek több pontot 17-nél. Mindezt olyan kiváló csapatok ellen, mint például Falcons, vagy a Buccaneers. Egyedül a nagy rivális Ravens tudta kihasználni Big Ben hiányát, de az a találkozó is csak 1 percen múlott. Roethlisberger visszatérése kiválóan sikerült a Browns ellen, de ezt követte a hullámvölgy. Innentől kezdve a Steelers-t megelőzték más csapatok, amelyek folyamatosan fejlődtek, míg Pittsburgh nem tudott előrelépni az idény előrehaladtával egyre kezelhetetlenebbé váló sérüléshullám miatt, továbbá Big Ben láthatóan nem volt ritmusban, nagyon hiányzott neki az eltiltása miatt kihagyott 4 meccs. Ez az eredményeken is meglátszott, nagyon hullámzó volt a csapat teljesítménye. Miamiból csak a szerencsének - és némi bírói segédletnek - köszönhetően távoztak győzelemmel, a címvédő Saints viszonylag simán nyert, a ligautolsók közé tartozó Bengals elleni meccs nagyjából 10 yardon múlt. A 3-1-gyel lehozott második negyedben csak a mutató volt pozitívum, a gárda erőtlennek látszott, úgy tűnt, előbb-utóbb felemésztik a sérülések, s már ez is egyrészt erőn felüli teljesítmény, másrészt szerencsés ilyen körülmények között.

   Talán fura ilyet mondani, de ekkor a legjobb, ami történhetett a Steelers-szel az egy méretes zakó volt a szárnyaló New England Patriots vendégeként. Ez volt az a meccs, amely után Mike Tomlin vezetőedző megkongatta a vészharangot és az együttes megindult felfelé. A megszokott keddi szünnap, avagy könnyed átmozgatás helyett teljes intenzitású, sisakos edzést vezényelt, melyre például agyrázkódása ellenére - példát mutatva a fiataloknak - Hines Ward elsőként jelentkezett. Persze a felfelé vezető út sosem egyszerű és buktatóktól mentes. A Steelers-nek 3 hete volt, hogy felkészüljön az ekkor már körvonalazódó Ravens elleni "csoportdöntőre". A Raiders ellen lehengerlő játékot mutatott a Steelers, de a Bills ellen ismét csak a szerencse segített egy célterületen elejtett labda formájában. De talán a Pats ellen elszenvedett kínos vereség mellett ez a másik olyan momentum, amely olyan hatással volt a Steelers-re, hogy készen állt a döntő csatára. Baltimore-ban a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események: kevés pont, Ravens-vezetés, de a végén győztes támadássorozat Roethlisberger által. Ha mentálisan nézzük a Steelers (és Big Ben is) innentől állt készen a rájátszásra. A következő héten ismét meggyőző játék a Bengals ellen, s ezzel olya biztossá vált a csapat pozíciója, hogy a hónapok óta Achilles-ínproblémával küzdő Troy Polamalut pihentette a csapat. Az életért küzdő Jets így győzelemmel távozott a Heinz Fieldről, de ez alig 10 yardon és egy elejtett passzon múlt. A Panthers tartalékosan sem jelentett gondot, ahogy a Browns sem. Ezekkel a sikerekkel pedig a Steelers a számára életet jelentő pihenő hetet is kivívta. Azonban ennek persze hátulütője is van, kissé kiesett a meccsrutinból a gárda, s az első félidőben a Ravens dominálta a meccset a tehetetlennek tetsző Steelers ellen, de a második félidőben egy másik csapat futott ki a pályára, amely ellentmondást nem tűrően futballozva 14 pontos hátrányból megfordította a meccset.

 

   Mit várok a Jets ellen?

   Védelmi háborút. A liga talán két legjobb védelme méri össze a tudását, amelyen a 20 pontot elérő csapat szinte a Super Bowlon érezheti magát, 25 szerzett pont pedig biztosan dallasi kirándulást ér. Meggyőződésem, hogy mindkét csapatnak lesz labdaszerzése, és bizony nem egy three and outot láthatunk majd. Igazi mezőnypozíciós álló háború is kialakulhat. A döntő az lehet, hogy egyik vagy másik csapat miként használja ki, amikor éppen - mondjuk egy labdaszerzésnek köszönhetően - mentális fölénybe kerül. Mert ekkor kell pontokat írni a táblára.

   Egy-két kulcs- vagy éppen nagyon izgalmasnak ígérkező párharcra is felhívnám a figyelmet. Amikor a Steelersnél lesz a labda, akkor Big Benék sikeressége, vagy előrehaladása elsődlegesen azon múlik majd, hogy Jonathan Scott, a sérültlistára került Max Starksot helyettesítő LT miként állja meg a helyét Jason Taylor vagy éppen Calvin Pace ellen. Ha Roethlisbergert 1-2 másodperc után nem kergetik öten, ha neki van egy kis ideje, majd saját, menekülőművész játékstílusából adódóan nyer még egy pár másodpercet, akkor afelől ne legyenek kétségeink, hogy fog találni szabad elkapót és megcsinálja a játékot. Igazából ez a Jets győzelméhez kulcskérdés, csak akkor lesz esélyük nyerni, ha állandó nyomás alatt tudják tartani Big Bent. Nem hinném, hogy a Steelers elkapók és a Jets CB-k közötti párharc döntő jelentőségű lenne, de talán mégis a legizgalmasabb. A 13. héten Darelle Revis fogta Hines Wardot, Antonio Cromartie pedig Mike Wallace-t. Ez könnyen lehet, hogy mostanra felcserélődik, mert Wallace gyorsasága miatt maga a két lábon járó életveszély minden védelem számára. Így ő jelenthet igazi kihívást a jelenkor legjobb cornerének, Revisnek. Ward pedig semlegesek számára nagyon szórakoztató fizikális küzdelmet folytathat egymással. Érdekes lesz még, hogy a Steelers újonc elkapói, Antonio Brown és Emmanuel Sanders most, a hatalmas tét mellett is tudnak-e élni a lehetőséggel, mert bizony nem egy kulcsfontosságú 3. kísérletnél támaszkodik rájuk Roethlisberger.

   Amikor a Jetsnél a labda, akkor talán a liga legjobb futócsapata és vitathatatlanul legjobb futás elleni védelme találkozik. Ennek a csatának a kimenetele döntő fontosságú lesz. A Steelers ellen mindössze 2 csapat futott 100 yard felett, ebből a Jets volt a legjobb 106 yarddal. Ennél többre most se számítson senki, de ennek megismétlése már nagy siker lenne. A Jets számára elementálisan fontos lenne, hogy legalább részlegesen működjön a futójáték, hogy a még mindig csak másodéves QB-ra, Mark Sanchezre ne háruljon túl nagy nyomás, amit ezzel tudnának elkerülni, hogy nem mindig, minden szituációban neki kellene előremozdítania a támadásokat. Mert ha ez bekövetkezik, és egydimenziossá, azaz passzorientálttá válik a Jets, akkor a Steelers a liga legjobb front-7-jével óriási fórba kerül, mert Sanchezt nem egyszer fogják ledönteni és megkergetni, ezáltal hibára kényszeríteni. Ugyanakkor vizonylag elfogadható futójátékkal, LeBeau nem húzhatná elő legjobb blitz-csomagjait, s ez esetben a Jets kiváló fala akár képes lehet mérsékelni még ennek a front-7-nek is a nyomását. Ez például sikerült a Jetsnek az első meccsen, s talán leginkább ennek köszönhető a sikere. Talán szintén nem lesz meccsdöntő, ellenben annál érdekesebb a holtszezonban éppen Steelers-től New Yorkba kerülő Santonio Holmes elkapó és Ike Taylor corner párviadala. A két játékos kiválóan ismeri egymást, hiszen 4 évig játszottak együtt. Izgalmas kérdés, hogy Holmes-nak sikerül-e rá jellemző nagy playt csinálnia.

 

   Tippem:

Nagyon szoros, végletekig kiélezett meccs lesz, amelyen nem kizárt, hogy ugyanúgy az utolsó játék dönt, mint a 13. héten. Mindkét csapat elitvédelemmel rendelkezik, mindkét csapat ugyanazt a játékfilozófiát követi, mindkét csapat tele van playmakerekkel a labda mindkét oldalán. Ezúttal talán az dönthet a Steelers javára, hogy nagyobb (rájátszásbeli) rutinnal rendelkezik, s ez döntő lehet ilyen kiélezett helyzetben. Másrészt Ben Roethlisberger ezekre a mérkőzésekre született, Mark Sancheznek ez még sok lehet, ne lepődjünk meg, ha előbbi most megcsinálja kiváló, vagy éppen fiatal elkapóival azt az utolsó játékot, ami nem sikerült a 13. héten, s amivel most a csapat története során nyolcadszor, ez a gárda pedig harmadszor a Super Bowlba jut. Ne feledjük, a pár héttel ezelőtti meccsen nem játszott Troy Polamalu, a Steelers és a liga egyik legjobb védője, továbbá Heath Miller, aki biztos célpont lehet Big Bennek, amikor túl nagy rajta a nyomás. Ettől függetlenül cseppet sem lenne meglepő, ha a Jets nyerne. Azt azért ne feledjük, hogy az alapszakaszban legkevesebb pontot kapó gárda (jelen esetben Steelers) 33%-ban megnyeri a Super Bowlt, ráadásul ebben a mutatóban legjobb ötben lévő gárdának - a 44 éves tapasztalatok alapján - 66% esélye van a végső győzelemre, de a Jets ebbe a kategóriába se tartozik bee, mivel "csak" 6. lett.

Gergelics József (Soldados)

A szerkesztők tippjei

 

gsn	haromt	somos	Szabler	Soldados	Döme
Steelers	Jets	Jets	Jets	Steelers	Jets
konqueror	Hurka	Fucu	Rajna	Höri	Dzsoki
Steelers	Steelers	Steelers	Jets	Jets	Jets

Mindenkinek jó szórakozást kívánunk!