Missouri Tigers [MIZZ]

Alapítás
1890
Konferencia
SEC
Divízió
Keleti csoport
Város
Columbia (Missouri)
Stadion
Faurot Field (71.168)

Weboldal
http://www.mutigers.com

 

A University of Missouri egy 4 egyetemből álló állami felsőoktatási rendszer, melynek zászlóshajója a Columbiában található kampusz, ahol 32 ezren tanulnak. Sokat fordítanak kutatásokra, itt található például a világ legerősebb egyetemi atomreaktora, melyet kutatási célokra használnak. Ez az otthona a Missouri Tigers csapatainak is, összesen 18 együttes szerepel ezen név alatt (8 férfi és 10 női sportágban), és a birkózást leszámítva mind az SEC-ben vitézkednek

 

 

Történelem:

Mint a legtöbb helyen, itt is a futball messze a legnépszerűbb sport, amely 1890 óta hódít arrafelé. Azon év tavaszán az egyetem egyik professzorának, Dr. A. L. McRea-nek a javaslatára verbuválták az első csapatot a másodéves évfolyamból, és McRea vállalta el a felkészítést is, majd 1890. október 10-én megalakult a „Foot Ball Association” a kampuszon. Hálaadás napjára lekötöttek egy meccset a szintén Missouri-beli Washington Egyetemmel, melyet St. Louis-ban játszottak le és nem meglepő módon 28-0-s vereséget szenvedtek sokkal esélyesebb ellenfelüktől. Nem tartott sokáig a csapat függetlensége, ugyanis 1892-ben az Iowa-Nebraska-Kansas hármassal együtt létrehozták a WIUFA-t (Western Interstate University Football Association), mely 5 évig létezett.

1905-től már újra konftagnak mondhatták magukat, ezúttal a Missouri Valley-ba léptek be. Ahogy a legtöbb csapatnál, itt is 1-2 évente jöttek-mentek az edzők, egészen 1923-ig, mikor Gwinn Henry érkezett a csapat élére. Az irányítása alatt a Missoury Valley-ben eltöltött 5 szezonban háromszor is ők nyertek, sőt 1924-ben első Bowl-meccsét is megvívta a Tigers, de 7-20 arányban alulmaradtak a Los Angeles Christmas Festival-on a USC-vel szemben. 1928-ban érkezett a váltás, beléptek abba a Big Six-be, amelynek 1995-ig tagjai is maradtak (a konferencia időközben hatról hét, majd nyolc csapatosra emelkedett, így lett aztán Big 8 a felbomlásáig). 1935-ben Don Faurot vette át a csapatot, és két részletben összesen 19 évig irányította a tigriseket, akik ezen időszak alatt rendkívül sikeresek voltak. Elsősorban Faurot forradalmi újításának, a Split-T formációnak köszönhetően, amivel ’39-ben Orange Bowl-ig, ’41-ben pedig Sugar Bowl-ig jutottak, igaz, végül mindkettőt elbukták. Emellett 1939-ben történetük során először kiemeltként zárták a szezont, mégpedig a hatodik helyen. Faurot 1943 és ’45 között a légierőnél teljesített szolgálatot, ott is mint HC, de a második világháború után visszatért Columbiába, hogy újabb 11 évig vezesse a Tigers-t, többek között 2 Gator Bowlba 1948 illetve 1949-ben, de nyerni itt sem sikerült. 1956-tól aztán már csak mint atlétikai igazgató tevékenykedett, de mikor 1967-ben visszavonult, jó anyagi helyzetben, és egy 50.000-es stadionnal adta át a klubot utódjának. 101 győzelme a mindenkori második legtöbb vezetőedzőként (Gary Pinkel előzte meg ebben a kategóriában 2013-ban). 1972-ben lett a stadion neve hivatalosan is Faurot Field.

1958-ban Dan Devine érkezett főedzőnek, és a program még tovább menetelt felfelé a ranglétrán, 1960-ban például egy karnyújtásnyira voltak a bajnoki címtől. Ettől a gyűlölt Kansas lökte el őket egy utolsó fordulós upsettel, a meccset később mégis a Mizzou nyerte… Történt ugyanis, hogy a 10-0-lal álló, első kiemelt Missouri fogadta hazai pályán a rivális Kansas-t, és egy győzelemmel övék lett volna a bajnoki cím, de a Jayhawks 23-7 arányban jobbnak bizonyult. Ám a holtszezonban kiderült, hogy Bert Coan, a Kansas egyik játékosa pénzügyi támogatást kapott egyetemétől, vagy is nem játszhatott volna a meccsen, így bár utólag a Missouri kapta a győzelmet, addigra a bajnoki címet már kiosztották… Ebben az esztendőben végül ötödikek lettek, de a csapat megszerezte történetének első bowl-sikerét, az Orange Bowlon múlták felül a Navy-t 21-14 arányban. Stabilan jöttek a 7-8 győzelmes szezonok, 1962-ben Bluebonnet, 1965-ben Sugar Bowl-győzelem, majd ’68-ban a Gator Bowlt is behúzták. Devine 1967-1970-ig Athletic Director is volt egyben, 1970-ben viszont a Green Bay Packers főedzői ajánlatára nem tudott nemet mondani, 93-37-7-es (.704) győzelmi aránnyal a képzeletbeli dobogó legalsó foka az övé. Az új HC Al Onofrio lett, aki 1958-1970-ig Devine asszisztense volt, de nem tudta megismételni korábbi főnökének a sikereit, így a csapat a középszerűségbe süllyedt. ’73-ban jött egy kiugró szezon, melyet Sun Bowllal koronáztak meg, de 1977-ben egy 4-7-es szezon után elköszöntek tőle. Ezután Warren Powers-szel még volt egy jó időszaka a csapatnak, 1978-ban Liberty Bowl, egy évvel később Hall of Fame Classic-részvétel, ’81-ben pedig Tangerine Bowl győzelem, 4 év alatt tehát 3 bowl adott örömködnivalót a szurkolóknak. Ezután ellenben a program nagyot zuhant, hosszú ideig egy HC sem maradt hosszabb távon a csapatnál, ám a Big XII csoport 1996-os megalakulása jót tett a csapatnak, ’97-ben és ’98-ban is kiemeltként zárták a szezont, mindkétszer bowl volt a jutalmuk és ’98-as Insight Bowl-t be is húzták, véget vetve egy 17 éves trófea nélküli sorozatnak.

Igazán tényezővé a gárda Gary Pinkel érkezésével vált ismét, aki 2001-ben vette át a Tigers-t. 2003-ban már az Independence Bowlon jártak vele, ahol ugyan még nem bírtak az Arkansas Razorbacks-szel, de két év múlva ugyanitt már győzni tudtak. Ezután évente jöttek a bowlok, elsőként Sun Bowl-vereség, majd 2007-ben először megnyerték a Big XII északi csoportját, és a Cotton Bowl-on 38-7-re legyalulták az Arkansas-t, végül 12-2-es mérlegel, negyedik kiemeltként zárták a szezont. Mégis keserű lehetett a szájíz, mert ha nincs a Big12-fináléban az Oklahoma elleni zakó, no. 1. kiemeltként a nagydöntőbe jutottak volna Chase Danielék (Daniel volt a Mizzou kezdő, Heisman-trófeára is esélyes QB-ja anno). Ezután 10-4 és csoportgyőzelem Alamo Bowllal nyugtázva, majd Texas Bowl., 2010-ben meg Insight Bowl-vereség, amelyet a negyedik negyedben buktak el az Iowa ellen, Micah Hyde INT-return TD-jével. 2011-ben egy Independence Bowl-sikerrel kompenzáltak, hogy sokak megrökönyödésére 2012-ben jöjjön a nagy környezetváltás: a Tigers az SEC kedvéért elhagyta a Big XII konferenciát. A kissé lejtmenetben levő programot előre eléggé leírták az új állomáshelyén, a drukkerek meg nagyon féltették, hogy az erősebb vetélytársak között végképp a középszerűség lesz a Mizzou jövője. Ezen félelmeket az 5-7-es nyitány igazolta, de aztán robbantottak: 2013-ban és 2014-ben is megnyerték a keleti divíziót, így kvalifikálva magukat az atlantai SEC-döntőre, hogy ott egy-egy vereség után előbbi év során 12-2-vel és Cotton Bowl-diadallal, utóbbi esztendőben 11-3-mal és a Citrus Bowl magasba emelésével hallgatassák el a kétkedőket. 2015-ben viszont káosz uralkodott a University of Missourin, ahol is tüntetések kezdődtek a fekete diákok hátrányos megkülönböztetése miatt (a Fergusonban történt rendőri atrocitások hatására), és az elnök Tim Wolfe lemondását követelték. Ez a hangulat természetesen a csapat teljesítményére is hatással volt, akik bojkottot hirdettek, ha az elnök nem hajlandó távozni. Wolfe végül hamar lemondott, de a tigrisektől mindössze egy 5-7es mérlegre futotta, míg Pinkel egészségügyi problémái miatt kénytelen-kelletlen visszavonult az edzősködéstől. Utódja az addigi védőkoordinátor, a Missouri korábbi játékosa, a mindössze 39 éves Barry Odom lett.

 

 

Tradíciók, érdekességek
- A csapat kabalája Truman a tigris, az egyik legnépszerűbb mascot az USA-ban. Nevét Harry S. Truman, egykori amerikai elnökről kapta, aki missouri-i származású volt. Sokszor választották meg Truman-t „az év legjobb kabalájának”, legutóbb 2014-ben. Saját tűzoltóautója van (Truman’s Taxi), és az egyetem minden sporteseményén találkozhatunk vele.

- A Tigers legnagyobb riválisa – papíron - kétségtelenül a Kansas Jayhawks, melynek komoly történelmi háttere is van: az 1850-es években Kansas állam függetlenedni akart, és ehhez népszavazást írtak ki, csakhogy Missouriból tömegek mentek át szavazni Kansas államba ez ellen, amely rendkívül feszült politikai helyzetet és erőszakos cselekményeket hozott magával. A két állam határán gerillacsapatok hajtottak végre támadásokat, a városokat pedig milíciákkal kellett védeni. A Columbiát védők neve volt Tigers, a Kansas szabadságáért küzdők pedig a Jayhawkers nevet viselték, tehát az ellenségeskedés a futballnál sokkal korábbra datálható, a két állam lakói máig nem szívlelik egymást. A párharc a pályán egészen 2012-ig folyt, ám a Missouri SEC-be való távozásával határozatlan időre felfüggesztették a „Border War”-t.

- A Jayhawks mellett a Nebraskával volt még feszült viszony, de velük se találkoznak már rendszeresen, az új konferenciában meg idő kell az akklimatizálódáshoz és a rivalizálások kialakulásához. Erre a közeljövőben a legnagyobb esélyes az Arkansas és a South Carolina, előbbit a Battle Line Rivalry-nak, utóbbit a Battle for Columbia-nak keresztelték el.

- A csapat legfontosabb hagyománya a Homecoming, melyet azóta a legtöbb együttes átvett tőlük. Ezen az eseményen az öregdiákok visszatérnek az alma materbe egy napra, hogy újra találkozzanak, majd ennek megkoronázásaként a Faurot Fielden nézik meg együtt a Tigers aktuális meccsét, általában este, villanyfényben.

- M-I-Z-Z-O-U chant: A mérkőzés kezdetén, pontszerzések után vagy csak úgy, a Cheerleaderek segítségével a stadion egyik oldala M-I-Z kiáltással kezd, a másik fele Z-O-U kiáltással válaszolgat.

- Rock M: A stadion északi end zone-ja mögötti területen található 90x95 láb nagyságú ikonikus „M”-betű, fehérre pingált kőből, melyet az aktuális elsőévesek minden tanév előtt lefestenek. Manapság már diákok őrködnek körülötte, régen ugyanis nem egyszer tréfálták meg kansas-i és nebraskai szurkolók a Faurot Field közönségét az M-betű „K”-ra és „N”-re való átrendezésével a meccs előtt vagy éppen alatt.

- Az NFL hírességek csarnokának két Mizzou-alumnus a tagja: Roger Wehrli (CB), illetve Kellen Winslow, aki a Chargers legendás TE-je volt a 80-as években. Az elmúlt években Jeremy Maclin, Sheldon Richardson, Aldon Smith és Kony Ealy számít a legnagyobb névnek az egykori Tigrisek közül.

- Az egyetemen tanult egykor Brad Pitt és John Hamm színész, valamint Kenneth Lay, az Enron-, és Sam Walton, a Walmart alapítója is.