Navy Midshipmen [NAVY]

Alapítás

1879

Konferencia

American

Divízió

- American Athletic Conference

Város

Annapolis (Maryland)

Stadion

Navy-Marine Corps Memorial Stadium (34.000)

Weboldal

http://www.navysports.com

Az Egyesült Államok 1845-ben létrehozott Tengerészeti Akadémiájának (United States Naval Academy) feladata, hogy olyan katonákat képezzen ki, akik az ország hadiflottájában (US Navy) és tengerészgyalogságában (Marine Corps) szolgálhatnak majd. Az akadémia a Maryland állami Annapolis-ban, a keleti parton található. Az atlétikai csapatoknak nincs hivatalos elnevezése, a Navy mellett a Midshipmen [tengerészkadétok] használata a sajtónak köszönhető. A Légierőhöz (Air Force) és a Szárazföldi katonasághoz (Army) hasonlóan a Navy sem közvetlenül az NCAA-hez, hanem a Honvédelmi Minisztérium, a Pentagon fennhatósága alá tartozik. A három akadémia szervezeti felépítése is szinte teljesen megegyezik, csak míg az Air Force amerikaifociban a Mountain West konferencia tagja, az Army pedig pár évet eltöltött a Conference USA-ben, addig a Navy a program beindításától fogva független státuszú volt (2015-ben ezt feladva a The Americanhez csatlakoztak). Az USNA kabalafigurája Bill. A legenda szerint az 1880-as években egy katonai hajóra valahogy felkerült egy kecske, habár az állat nem élte túl az utazást, de bőrét megtartották. Két zászlósra bízták, akik az állatkitömőhöz tartva megálltak a Navy futballmeccsén. A félidőben magukra öltötték és így futottak el a lelátók előtt. Mivel a Midshipmen nyert, a kecske közkedveltté vált. Nevét a korábbi főparancsnok, Colby M. Chester után kapta.

Történelem
A Navy-nél 1879 óta űzik szervezetten az amerikaifutballt, az első edzőt, Vauix Cartert 1882-ben jelölték ki egy mérkőzés erejéig. 1892-ig nem érezték szükségesnek, hogy erre külön szakembert alkalmazzanak, akkor a sport krémjéből, az Ivy League-ből érkezett a segítség Ben Crosby és társai személyében. Az edzők gyorsan jöttek-mentek, még a 20-5-ös mérleget összehozó Bill Armstrong (1897-99) és a kiváló, a Washingtonnál verhetetlen Gil Dobie (1917-19) sem maradt tovább három szezonnál. Bob Folwell fiait az 1924-es Rose Bowlra hívták meg (döntetlen a Washington ellen), mire Folwell elfogadta a szárnyait bontogató profi gárda, a New York Giants ajánlatát. 1925 után 1926-nak is új főedzővel vágtak neki, ennek dacára Bill Ingramék megállíthatatlanok voltak, és a chicagoi Soldier Fielden - 110 ezer néző szeme láttára - elért 14-14-es remivel a Stanforddal és az Alabamával karöltve bajnokok lettek. Átlagos, néha valamivel jobb, valamivel rosszabb évek következtek, a második világháború idején a Navy helyett az Army dominált, a helyzeten Eddie Erdelatz változtatott 1950-től. 1955-ben minden klappolt, a "Team called desire" [A vágy csapata – utalva Tennessee Williams 1947-es drámájára, A vágy villamosára] egészen Sugar Bowl-győzelemig jutott (21-0, vs Ole Miss), 1957-ben a Cotton Bowlt húzták be (20-7, vs. Rice). 1959 tavaszán Erdelatz lemondott, utóda, Wayne Hardin pompás helyettesítésnek bizonyult. Noha két Bowl-szereplésük egyikén sem nyertek (Orange és Cotton) e két idényben az egyéni elismerések, 1960-ban a halfback Joe Bellino, 1963-ban az irányító Roger Staubach Heisman-trófeája kárpótolhatta őket.

A 60-as évektől vesztettek jelentőségükből a katonai akadémiák és a tanulmányokra nagyobb hangsúlyt helyező iskolák, a hanyatlás a Navy-t sem kerülhette el. George Welsh ugyan 1978 és '81 között három Bowlra vezette a Midshipment, de a Virginia csábításának nem tudott ellenállni. Innentől súlyos lejtmenet, kivétel az 1996-os 9-3 és Aloha Bowl-siker Charlie Weatherbie-vel, aki viszont utolsó 28 meccséből 26-ot elbukott, és már a 2001-es szezon közben kirúgták. 2002-ben találtak rá a másodosztályban a Georgia Southernnel kétszeres bajnok Paul Johnsonra, és az általa tökéletességig csiszolt option offense-re. Az erősen futásokra alapozó támadójáték volt a hőskorszakban is az akadémiák védjegye, és mint az Air Force-nál is kiderült, erről az útról nem szabad letérni. 2-10-es debütálását hamar feledtetve 2003-ban 8-5 és Holiday Bowl-szereplés, 2004-ben hihetetlen 10-2-es mutató és Emerald Bowl-diadal. 2007-ig sem lassított le (2 Poinsettia, 1 Meineke Car Care Bowl-meghívó), azonban Johnsont Hardinhoz hasonlóan az ACC jobban vonzotta a tengerészeknél, és a Georgia Tech-nél folytatta a munkát. Pótlását házon belülről oldották meg, Ken Niumatololo offenzív koordinátorral, aki az NCAA első szamoai származású HC-ja lett. Niumatololo még a várakozásokat is felülmúlta, a QB Ricky Dobbs-szal felvértezve 2008-ban 8-5 és EagleBank Bowl (zakó a WF-től), 2009-ben 10-4 a Missouri meglepő verésével a Texas Bowlon, 2010-ben 9-4 és Poinsettia Bowl. 2011-ben ugyan lecsúsztak az utószezonról, 2012-ben újra kvalifikálták magukat, ezúttal a Kraft Fight Hunger Bowlra. 2013-ban nemcsak az Armed Forces Bowlnak örülhettek, hanem az irányító Keenan Reynolds NCAA rekordjainak is. Reynolds szezonban futott 29 TD-jénél és egy meccsen (vs San Jose State) futott 7 TD-jénél többet nem hozott még össze QB a ligában. Utolsó független idényüket 8-5-tel és Poinsettia Bowl-győzelemmel nyugtázták, 2015-től a The American nyugati csoportjában viaskodnak, és a sikerek itt sem kerülték el Niumatololoékat, 2016-ban például konfdöntőn szerepeltek.

Riválisok, tradíciók, érdekességek
A Navy, az Army és az Air Force hagyományosan minden évben találkozik egymással és körmérkőzések során döntik el, hogy ki viheti haza a szezon végén a Commander-in-Chief's trófeát (a Mids 15-nél jár 1972-es megalkotása óta). E hármasból is kiemelkedik a Navy és az Army összecsapása, a college football talán legnagyobb rangadója. 1890-ben Dennis Michie kadét elfogadta tengerészbarátai „kihívását”, és így kezdődött a derbi és egyben a Black Knights históriája. 2010-től az alapszakasz utolsó utáni meccse (a konfdöntők és a Bowlok közötti héten), összesítésben a Navy 60-50-7-re vezet. Riválisnak tekinthető még történelmi okokból a Notre Dame, területileg a Maryland. A II. VH idején a Navy támogatása kellett a Notre Dame életben maradásához, ezért az egymás elleni mérkőzések teljes bevétele a tengerészeket illeti egyfajta kárpótlásul. A pályán az Írek nem voltak ennyire udvariasak, 1963-tól mindig ők győztek, a 43-as szériát a Mids egy háromszori hosszabbításos dráma során szakította meg. 2012-ben Írországban találkoztak egymással, 2016-ban Jacksonville-ben, 2018-ban San Diego-ban volt a meccsük.

A Midshipmen hazai pályája a Navy-Marine Corps Memorial Stadium, mely 1959-ben váltotta a Thompson Stadium-ot. Különös módon még sosem rendeztek itt Army vs Navy-t, a két fél inkább Philadelphiát vagy más közeli NFL stadionokat favorizál (Baltimore-t vagy Washingtont). 34 ezer férőhelyes.

Az Akadémia előterében található egy nagy szürke obeliszk, a Herndon Monument, mely William Lewis Herndon kapitánynak állít emléket. Herndon 1857-ben, mikor az SS Central America hajójával hajótörést szenvedett, a saját élete árán mentette meg a fedélzeten tartozó embereket. Ez a helye a híres "plebes-no-more" [elsőév, soha többet] ceremóniának, az újoncok az olajjal bekent emlékmű tetejére próbálnak elhelyezni egy tengerészsisakot, miközben vízzel is locsolják őket. Emellett számos hagyomány él még a Navy-n, a legismertebb a 1887-ben írt, 1906-ban megzenésített induló. az Anchors Aweigh.

A United States Naval Academy az Egyesült Államok egyik legjobban becsben tartott felsőoktatási intézménye, noha ide járni nem csak megtiszteltetés, komoly áldozatokat kíván. Több mint 40 asztronauta, két Nobel-díjas, az amerikai elnök Jimmy Carter, a nagyszerű RB Napoleon McCallum és az NBA-sztár, David Robinson ("Az admirális") is a Navy-n végzett.