NCAA beharangozó 2011: A függetlenek

Miért a független státusz?

 

BYU: Amikor 2010. nyarán az akkori Pac-10 a Utah és Colorado csapatának küldte ki meghívóját, két járható út maradt előttük, hogy a meggyengült Mountain West adta lehetőségekhez képest előrelépjenek. Az egyik a Big XII-höz való csatlakozás volt, de ott nem kértek belőlük. A másik a függetlenedés. Ezt megalapozta az ESPN-nel kötött előnyös szerződésük a meccseik közvetítésére, amivel találkozóként keresnek annyit, mint előbbi főcsoportjukban egy év alatt. Ezzel biztosítva van számukra a megjelenés, és a pénzügyi stabilitás, amivel a hátuk mögött már szabadon mozoghatnak a menetrend kialakításánál. A pályán való eredményekkel tovább emelhetik az egyetem fényét, amely az előző évet leszámítva négy éven keresztül mindig tagja volt a top25-nek az idény végén, és gazdag történelemmel is büszkélkedhet.

 

Notre Dame: Hagyomány. Országosan az egyik leginkább ismert football programmal rendelkező egyetem, amely rövidebb időszakoktól eltekintve meghatározó erőt képviselt a pályákon. Örökrangadói a USC-vel, Michigannel, Michigan State-tel, Navy-vel, példa nélküli televíziós szerződése az NBC-vel, és garantált helye a BCS bowlok egyikén (ha a BCS rangsorban a legjobb nyolc között végeznek), nem teszi szükségessé, hogy egy főcsoporthoz csatlakozzanak pénzügyi és menetrend-kialakítási gondok miatt.

 

A katonai akadémiák: Előbbi rövid kirándulását leszámítva 1998-2004 között a C-USA-be, szintén hagyományosan a függetlenek táborát erősítették. Még a második világháborút követő évtizedben is komolyabb erőt képviseltek az első osztályban. Pénzügyileg nincsenek kiszolgáltatott helyzetben, hiszen a védelmi minisztérium és a szövetségi kormányzat áll mögöttük. A football programjukat toborzási célokra is felhasználják, ezért jól jön nekik a szabad menetrend kialakítása, hogy minél több helyre eljussanak az országban.

 

 

A támadójáték

 

BYU: Jake Heapsnek minden esélye megvan, hogy az egyetem következő klasszis irányítója legyen. Időbe telt, amíg tavaly elsőévesként megtalálta a helyét a támadófal mögött, és összeszedettebb lett a játéka, de az akkor szerzett tapasztalat gyümölcsét akár már idén learathatják. Pro-style támadórendszert alkalmaznak, amelyik próbál a futójátékra alapozni, és ezzel utat nyitni a passzjáték előtt, ahol két remek célpontra (Ross Apo, Coddy Hoffman) támaszkodhat Heaps. A támadófal szélének ura senior Matt Reynolds, az ország egyik legjobb játékosa.

 

Notre Dame: Brian Kelly spread támadósémájában ismét Dayne Crist (még Charlie Weis által toborzott pro-style irányító) lesz a kezdő QB, miután visszaszerezte nyáron az állását a tavaly sérülés miatt helyére lépő másodéves Tommy Reestől. A sztárelkapó Michael Floyd és a passzoknál nagyon jó használható tight end Tyler Eifert jelenléte ellenére, szükség van a kiegyensúlyozottságra. A futójátékban ez a teher Cierre Woodon lesz. Egyik kezdő guard kivételével a teljes támadófal tapasztalt, harcedzett játékosokból áll. A legjobb tagjuk Zack Martin (LT).

 

Army és Navy: A régi szép időkre leginkább emlékeztető wishbone/flexbone futásorientált option rendszert használnak, amelyik csak hírből ismeri a passzjátékot. Fő különbség, hogy a Navy futójátéka jóval dinamikusabb és jobban képes veszélyeztetni az OT-ken kívül is. Az Armynék inkább a belső futások a mérvadóak. Négy új kezdőt is kell avatniuk a támadófalban, amelyik fő feladata ismét az út nyitása lesz a támadósor sztárja, futó Jared Hassin előtt. A visszatérő kezdő irányítóval, Trent Steelmannel remek futópárost alkotnak. Navy-nél Kriss Proctornak kell átvenni a kezdő QB szerepét Ricky Dobbstól. A csapat k. ezer yardot passzol egy idényben, így az elkapóknál is elsődleges szempont, hogy tudjanak blokkolni a futójátékban, illetve egy-egy alkalommal elszabaduljanak a nagy passzjátékkal.  

 

 

A védelem

 

BYU: Tavaly a pocsék kezdés következtében Bronco Mendenhall vezetőedző vette át a koordinátori feladatokat és rántotta össze a védelmet, hogy végül pozitív mérleggel zárhassák az évet. Egyfajta 34-es védelmükben, ami néha 353 képét tudja mutatni a LB/S hibrid strong safety miatt a védőfal és a linebacker sor teljesen telített, és a kezdők mögött is rendelkeznek minőségi játékosokkal. ILB-ként a USC transfer Uona Kaveinga viszi a prímet, míg a pass rushról a tehetséges Jordan Pendleton, Kyle Van Noy páros gondoskodik. A védőfalban Hebron Fangupo, Romney Fuga és a többiek mind olyan univerzális játékosok, akik középen NT-ként vagy éppen a széleken endként is tudnak játszani. Futás ellen elég masszívnak tűnnek, így a legnagyobb teher a secondaryn lesz, ahová több új kezdőt is kellett találni. Corby Eason cornerback és SS Daniel Sorensen emelendő ki.

 

Notre Dame: Az idényük sikerességének a kulcsa lesz a védelem szereplése, amelyik két olyan klasszisra tud építkezni, mint ILB Manti Te’o és FS Harrison Smith. A védelemnek amúgy is inkább a hátsó hetes az erőssége. Tavalyi is huszonnyolcadik legjobbak voltak az országban, és plusz nyolcas interception/touchdwon mutatóval rendelkeztek. A védőfalban a már NFL-ben szereplő Ian Williams pótlása az elsőszámú feladat, hogy ne omoljon össze teljesen futás ellen a védelem. Komoly reményeket fűznek olyan elsőéves játékosok teljesítményéhez, mint Aaron Lynch, az egyik elit pass rusher falembere a classnak. Egyértelmű passzhelyzeteknél gyakran tűnhet majd fel a falban.

 

Army és Navy: Rich Ellerson vezetőedző védelme az Army-nál a remek hangzású double-eagle flex séma, ami leginkább egy 245-ös rendszernek fordítható le, bár bizonyos helyzetekben sima 34-nek is tűnhet. A védőfal, a linebacker-gárda és a safety pozíció is tele van hibrid játékosokkal, amivel mindig az aktuális helyzethez próbálnak igazodni a pályán. Gyenge pontja a látványos alulméretezettség, különösen a védővonalnál, ahol a tömeget 260 fontos A.J. Mackey jelenti. A Navy védelme már jobban hasonlít a standard 34-hez méretében és működésében is bár mindig csak távolról. Jabaree Tuani a sztár end, aki futás ellen is stabil és gyakorlatilag az egyetlen játékosuk, aki a támadóvonal áttörésével képes fenyegetést jelenti az ellenfél irányítójára. A linebackereknél egyedül Max Blue tér vissza a kezdők közül.

 

Menetrend

 

BYU: Igazán bevállalós, különösen az első hónap. Az Ole Miss, Texas, Utah, UCF négyesen túljutni pozitív mérleggel komoly szenzáció lenne, és hatalmas lökést adna az év hátralévő részéhez, ahol a TCU elleni nagy derbi a Dallas Cowboys stadionjában, majd decemberben a kellemes Hawaii’ kirándulás emelendő ki.

 

Notre Dame: Maryland, Boston College, Stanford hármas ellen zárni az évet szép kihívás. Előtte még október közepén örökrangadó a USC ellen, amikor remélhetőleg már csak szép emlék lesz a South Florida, Michigan, Michigan State, Pittsburgh elleni kezdés. Gyönyörű feladat.

 

Army és Navy: Az év fénypontja természetesen az egymás elleni mérkőzésük, mint az alapszakasz utolsó találkozója az idényben, amit a FedEx Fielden rendeznek majd meg. Emellett az idén is a legerősebb katonai akadémiának tűnő Air Force elleni meccseiket kell kiemelni. Az Army Rutgers elleni találkozója, míg a Navy Notre Dame elleni fellépése még az idény nagy megmérettetése, és klasszikus párharca.

 

Kilátások

 

BYU: A pozitív mérleg alapvető elvárás és minél több győzelmet szerezni a menetrenddél már kiemelt csapatok ellen. Jó idénykezdet esetén, akár tíz győzelemre is képesek lehetnek, amivel visszatérhetnek a top15-20 csapat közé.

 

Notre Dame: A menetrend nehéz és egyáltalán nem lesz sétagalopp, hogy 2006 után ismét kétszámjegyű győzelemmel zárják az évet, de szükség lenne rá, hogy világos legyen az előrelépés a Weis-korszak utolsó éveitől. Ha mégis összejön, akkor akár valamelyik BCS bowlra is odaérhetnek.

 

Army és Navy: A középmezőnyhöz tartoznak az egyetemi foci idei térképén, és mint ilyen csapatoknak általában a bowl szereplés lehet a fő cél, na meg komoly kísértés, hogy amikor alkalmuk lesz rá, borsot törjenek a jó erőkből álló Air Force orra alá.

 

Dávid László (DoM)