NCAA Kedvcsináló

Az említett ismertető – melyet Igor jóvoltából bármikor elérhettek oldalunkról – lefektette a bajnokság megismeréséhez szükséges alapokat. Mi elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy az első, nfl.hu által teljes egészében követett szezon végkimenetele felé haladva olyan dolgokról is írjunk, melyekre valószínűleg elsőre nem is gondolna az „átlag” szurkoló. Ezt a cikket könnyedebb, szabadabb hangvételűnek terveztük, a fő cél az, hogy az NCAA-t mondjuk ne csak a Sportklubbos közvetítésekből ítéljétek meg, hanem tekintsetek rá úgy, mint a világ egyik legkülönlegesebb vetélkedése, amiért Amerikában élnek-halnak az emberek. Odaát ugyanis, bármilyen furcsán is hangzik, a híresebb egyetemek népszerűsége az NFL gárdákéval vetekedik, a rangadók nézettsége pedig az egeket ostromolja (persze az etalon mindig is a Super Bowl volt, és mindig az is marad). Kezdjük hát, jó szórakozást!

Recruiting
Ez a kifejezés a college football lényegét takarja. Nehéz magyar megfelelőt találni rá, talán a „toborzás”a megfelelő kifejezés. Ami az NFL-ben a draft, az az NCAA-ben a recruiting. Természetesen lényegi különbségek vannak a kettő között, de a szerepük ugyanaz: közvetítés a szintek között. A draft során a játékosok felsőoktatási egyetemi tanulmányaik végeztével profi státuszba lépnek, a recruiting folyamán a középiskolát végzett, leérettségizett tanulók az egyetemekre, főiskolákra kerülnek. A toborzás viszont nem egy adott hétvégén történik, hanem egész évben. Ügynökök, megfigyelők járják az országot csiszolatlan gyémántokat kutatva, és versengenek a legnagyobb tehetségek kegyeiért.
Miért alakult, alakulhatott ez így ki? Mondani sem kell, Amerikában az amerikai futball (a többi sporttal karöltve) hatalmas üzlet, a nagyobb egyetemek legalább akkora költségvetéssel gazdálkodhatnak, mint a profi csapatok. A rivalizálás, az egymás közti verseny igencsak kiélezett, egyes NCAA-ben jeleskedő sportolók már sztároknak kijáró tisztelettel bírnak. A szabályok szerint – ez ugye az ismertetőben is említésre került – mivel ők még „amatőrök”, ezért semmilyen anyagi juttatásban nem részesülhetnek. Persze senki ne gondolja, hogy ezt bárki betartja, álszent módon azonban néha előveszik pár játékos ügyét (a legfrissebb eset most Reggie Bushé, nagy botrány van kialakulóban). Amire ki akartam ezzel lyukadni az az, hogy elképesztő módon Odaát már a középiskolás amerikai futballistákat is rangsorolják, osztályozzák, a legszebb jövő előtt állókat pedig vaskos „ösztöndíjakkal” jutalmazzák. (Aki követi a Friday Night Lights nevű sorozatot, már kis ízelítőt kaphatott ebből a légkörből).

Osztályok
Közvetítések során a játékosok neve mellett mindig láthatjuk, éppen melyik évfolyamot teljesíti. Ez azért fontos – és épp ez adja a college football sava-borsát -, mert korlátozva van az egyetemen eltölthető minimum és maximum évek száma. A kosárlabdától eltérően itt legalább 3 évet el kell felsőoktatásban tölteni, de 5 évnél sem lehet tovább maradni, bármilyen kellemes is a hőmérséklet az iskolákban a nagy hidegek idején. Nézzük meg tehát, mely lépcsők alkotják a ranglétrát:
1. év (újonc) - freshman
2. év (másodéves) – sophomore
3. év (harmadéves) – junior
4. év (végzős) – senior

Redshirted freshman, true freshman
Ez négy év, de van egy „bónusz” is. A csak egyetemi sportoknál használatos kifejezés az itthoni 0. évfolyamnak felel meg, kicsit más feltételekkel. Az edzők legtehetségesebb játékosaiknak „vörös mezt” adnak, ők a redshirted freshmanek. Ugyanúgy be kell órákra járniuk, de közben látogathatják csapatuk edzéseit is, bár a mérkőzéseken nem szerepelhetnek. Ez a plusz idény fejlődésük szempontjából nagy jelentőséggel bírhat, ezért előszeretettel alkalmazzák. A true freshman a tényleges újoncot jelenti.
 

Hagyományok
Minden csapatnak megvannak a maga hagyományai, a WC-papír hajigálástól az olajjal bekent szoborra mászáson át egészen a harci sas röptetéséig. (Akit ezek bővebben érdekelnek, lesse meg az ncaa/csapatok részleget.) Pár viszont mindenhol ugyanaz, ezeket mutatnánk be most.

Post-game celebration: bizonyára sokak láttak már olyat (jobb esetben át is éltek), mikor nagy siker esetén a drukkerek berohannak a pályára és megrohamozzák a játékosokat. Ha NCAA találkozót nézünk, biztosak lehetünk benne, hogy a kapu sem marad a helyén…

Homecoming: Minden idényben egyszer (általában szeptemberben vagy októberben), valamelyik otthoni meccs idején megrendezett osztálytalálkozó. Az intézmény óriási bulit hoz össze korábbi hallgatói tiszteletére, melyet számos programmal köt össze. Ilyen például a

Tailgate: az amerikaiak kedvenc kültéri időtöltése. A szombati találkozók igazi társasági események, egész napra szóló program. Reggel a szendvicsek bekészítése, az étel- és italkészletek feltöltése, a sör behűtése a feladat. A család aztán lakókocsijával elmegy a stadionhoz legközelebb eső parkba vagy parkolóba, és ott felállítja a szeretett csapat színeivel diszített sátrát és grillkészletét. Fantasztikus szórakozás, sokszor több ezres tömeg találkozik és csinál hatalmas fesztivált
 

Stadionok, nézők, hangulat:
A stadionon belül és kívül egyaránt frenetikus élményben lehet része az ott tartozkódó szurkolónak. Akinek még kétségei vannak az egyetemi foci milyenségével kapcsolatban: az NFL legnagyobb arénája a Gaints Stadium (a New York Giants és Jets otthona), melynek 80242-es befogadóképessége szinte „eltörpül” a Michigan Stadium (a Michigan Wolverines lakhelye) 107501 fős nézőtere mellett. A nézőrekord 1926-ra datálódik, az Army-Navy rangadót (aminek végül a sötétedés vetett véget és 21-21-es döntetlennel zárult) 114 ezer ember izgulta végig a helyszínen! Ezek a szentélyek pedig nem csak megépültek, hétről hétre meg is telnek. Sok mást is felhozhatnánk, de például 2000-ben a Tennessee Volunteers hazai meccsein átlagosan 107595-en voltak jelen…

Ivy League:
A másodosztály egyik csoportja, amerikai filmekből már hallhattatok róla. Ez az USA legnívósabb egyetemeit magába tömörítő liga, mely tulajdonképpen önálló szervezetként funkcionál. A Harvard-Yale találkozó elnevezése csak egyszerűen „The Game”. Tagjai:
- Brown Bears
- Columbia Lions
- Cornell Big Red
- Dartmouth Big Green
- Harvard Crimson
- Penn Quakers
- Princeton Tigers
- Yale Bulldogs

Nagy sztorik:
Ezekből tényleg kifogyhatatlan az NCAA. Ha megnézzük hány drámai, örömteli vagy váratlan esemény történik egy szezon alatt a profiknál, gondoljuk arra, hogy „eggyel lejjebb” legalább kétszer-háromszor annyi feljegyeznivaló akad (persze a több csapatból is fakadóan). Ezt pedig szorozzuk meg legalább 138-al, tudniillik ennyi éve íródik a college történelem… Csak néhányat felidéznénk az örök klasszikusok közül (Ivan Maisel, az ESPN szakírója által elkészített 100-as listának köszönhetően)

Hail Mary
1984-et írunk, a Boston College akkori - a New England Patriots későbbi, drop kickjéről elhíresült – irányítója, Doug Flutie már zsebében tudhatta a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman trófeát, de egy nagy play még előtte volt. Másodpercek voltak hátra a Miami Hurricanes elleni meccsből, mikor minden mindegy alapon hatalmas passzt eresztett meg. Ezt a csodával határos módon Gerard Phelan elkapta, ezzel 47-45-re nyert a BC. Flutie elmondása szerint, miközben a labda a levegőben szállt, Szűz Máriához (Hail Mary) imádkozott. Az elnevezés a profik között már az 1975-ös a Dallas-Minnesota NFC Döntő óta élt, a Cowboys QB, Roger Staubach jóvoltából (ennek a taktikának csak igen kicsi az esélye, hogy be is jön).

The Play
Nomen est omen. A California Golden Bears és a Stanford Cardinal közötti rivalizálás már az 1900-as évek kezdetétől él, melynek lángját legjobban az 1982-es események lobbantották fel. A legendás John Elway által vezetett Cardinal igen közel volt a Cal végzónájához. A harmadik kísérletük bár sikeres volt, nem lett belőle TD. Az óra pörgött, nem maradt sok hátra a rendes játékidőből. Elway ekkor elkövette azt a hibát, hogy túl korán kért időt, így a sikeres mezőnygól után (20-19 lett ekkor az állás) még egy kickoff visszahordására maradt lehetőség. Ami ezután következett, méltán vonult be a történelembe: 57 yardot előrehaladva, 5 lateral passzal, a már ünnepelni készülő stanfordi nézők közepette Kevin Moen bevitte a labdát úgy, hogy a végén pontosan telibetalálta a zenekar egyik tagját…

Rossz irány:
Biztos sokan hallottak már a volt Vikingses Jim Marshallról. Legalábbis arról, mikor egy fumblet követően a saját kapuja felé indult el és TD helyett safetyt szerzett. Ez 1964-ben történt, de az NCAA ebben is beelőzött. Roy „Wrong Way” Riegels az 1929-es Rose Bowlon volt erre képes, a California játékosaként. A két eset annyiban különbözik, hogy Riegelst saját 3 yardosánál csapattársa, Benny Lom meg tudta állítani. Viszont kis idővel később így is safety lett, és 8-7-re nyert az ellenfél, a Georgia Tech. Marshall őrületes bakija után az első telefonhívást Riegelstől kapta…

Fifth Down
Az amerikai futball eddigi egyetlen dokumentált, ötödik (!) kísérletre elért Touchdownja 1990-ban, a Big 12 bajnoki döntőjén történt. 31-27-es Missouri vezetésnél a Coloradonál volt a labda és – a legemlékezetesebb momentumokhoz hasonlóan – már csak másodpercek maradtak a meccsből. A Buffaloes már csak pár yardra volt, de a Mizzou védelme szinte falat húzott a gólvonalra. Első, második, harmadik kísérlet, semmi. Az óra viszont pörgött, a meccs hevében az irányító elfelejtkezett, hogy már a negyedik próbálkozás jön és a földhöz vágta a labdát (spike, hogy még maradjon idő). Erre nem csak ő, hanem a bírók se figyeltek, és pár pillanattal később már a Buffs vezett 33-31-re! Az óriási tiltakozás ellenére a TD érvényes volt, és a Colorado (a GT-vel megosztozva) a bajnokságot is megnyerte…

Nő a pályán
Katie Hnida egész életében amerikai focistának készült. Tehetségét a középiskolában bizonyította, mint rúgójátékos, szinte hibátlan mérleget produkált. Ez eddig nem szokatlan, sokaknak van ilyen álma. Egy kivétellel: Katie Hnida nő. Ennek ellenére felvételt nyert a Coloradói Egyetemre, és a Buffaloes csapatának tagja lett. (Természetesen a férfiak között, a gyengébbik nem számára nincs lehetőség amerikaifocizásra még az Államokban sem.) A tündérmese itt megszakadt, Hnida bár a csapat tagja volt, éles bevetésére nem került sor. Edzőjét (akinek elmondása szerint a lány szörnyen gyenge volt) és csapattársait szexuális zaklatással vádolta meg, ezért átkerült a New Mexico Loboshoz. Az új-mexikóiaknál megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Azonban nem élt vele, első extra pont kísérletét a UCLA speciális egysége blokkolta. Mégsem maradt pont nélkül: a Lobos 72-8-as, Texas State feletti győzelme alkalmával két PAT kísérlete sikeres volt, ezzel ő lett az NCAA történetének első női pontszerzője. 2005-ben lediplomázott, 2006-ban kiadta életrajzi könyvét, azóta semmilyen kapcsolatban nincs a futballal.

Sérülten is:
Az összetartás és csapategység ikonikus példája a Marshall Thundering Herd 2002-es hősies diadala az Akron Zips ellenében. Byron Leftwich (az Atlanta Falcons jelenlegi irányítója) törött sípcsonttal fordította meg a mérkőzést úgy, hogy a playek között két támadó falember segítette a line of scrimmagehez. A 17 pontos hátrányból való felállás hozzásegítette Leftwichet a vaskos profiszerződéshez, 2003-ban az első körben draftolta őt a Jacksonville Jaguars.

A 12. ember:
1954., Cotton Bowl: A Rice Owls futója, Dicky Moegle zseniálisan fut el a jobb szélen, feltartózhatatlanul robog az end zone felé, senki nincs a közelében. Vagy mégsem? A félpályát elérve a kispadról hirtelen felugrik Tommy Lewis, és sisak nélkül is véget vet Moegle sprintjének. A játékvezető ennek ellenére megadja a 95 yardos TD-t, a vége 28-6 a Ricenak. Lewis a szünetben és a meccs után nem győzött bocsánatot kérni. Magyarázata hírhedtté vált: „Én csak teli vagyok Bamával”…


Csak remélni tudjuk, ennyi tényleg elég lesz ahhoz, hogy megismerjétek és megszeressétek az egyetemi futballt. Kérdéseiteket, észrevételeiteket fórumunkban továbbra is várjuk, minden megjegyzést örömmel veszünk. Éljen tehét az NFL és az NCAA!

Horváth Róbert (JJ Tiller)