NCAA kerekasztal
Négy szerkesztő, négy égető kérdés. A téma az egyetemi futball 2011-es idénye
Megtartja-e 1/1-es helyét 2012-re is Andrew Luck? Melyik sokra tartott prospect kockáztat a legtöbbet azzal, hogy marad az iskolában?
Dávid László (DoM): Jó eséllyel nem tartják majd 1/1-nek Andrew Luckot a jövő évi draftot megelőzően. 2010-ben a mindig közönségkedvenc "Cinderella" történet játszódott le az emberek szemei előtt, ha a Stanford játékát nézték. Andrew Luck vezetésével történetük során csupán negyedik alkalommal szereztek legalább tíz győzelmet. Helyzetükből adódóan bármit tehettek, az nem kaphatott negatív sajtóvisszhangot. 2011-ben minden megváltozik. A januári hisztériának köszönhetően a leendő franchise irányító kapcsán nem az lesz a hír, ha öt touchdown passzt ad egy mérkőzésen, és ismét 10+ győzelmet szereznek, mert ebben már semmi szenzáció nem lesz, legfeljebb önigazolás a szakírók között, hogy lám, ugye megmondtuk, hogy ennyire jó. Ezzel szemben minden egyes rossz passz, rosszabbul sikerült találkozó vagy vereség fel lesz nagyítva, kritikus hangok fogják elárasztani Luckot és az edzőváltáson átesett Stanfordot. Ennyit számított Harbough, Luck sem olyan jó, ha gyengébb körülötte a csapat, nem tud vezetővé előlépni, túl magasan/alacsonyan tartja a vállát dobás közben stb. A sérülést szándékosan nem említettem (azt az esetet leszámítva, ha pályafutást fenyegető sérülésről lenne szó), mint negatív tényezőt, hiszen láthattuk tavaly, hogy Sam Bradford draftértékét sem befolyásolta, illetve azon a játékosbörzén ott volt a két elsőszámú tight end (Gresham, Gronkowski), akik annak ellenére, hogy teljes évet kihagytak, nem veszítettek sokat. Ezzel együtt nem hiszem, hogy Luck olyan sokat veszített döntésével, hogy visszatért az iskolapadba. Elmondta, hogy szereti a campus életet, az egyetemet. Stanford diplomával a kezében és a családi hátterével nehezen hihető, hogy megélhetési problémái lennének. Nem kell valakinek 1/1-nek lenni, hogy meghatározó játékos legyen belőle az NFL-ben.
Mégis az irányító poszthoz kötném a legtöbbet kockáztató játékost, bár ezen a téren nagyon nehéz a választás. Luck távollétében csupa kérdőjellel találkozhatunk a QB-k között, amit Kirk Cousins esetleg Nick Foles meglovagolhatott volna egy erős draftot megelőző produkcióval akár combine-on, akár a pro-dayen.
Herczeg Ádám (Höri): Luck a véleményem szerint igen, megtartja helyét. Az elmúlt évek jól bizonyították, hogy a leendő 1/1-es csapatba imádják bekiabálni a szakírók és a szurkolók egyaránt a franchise QB-t, ezt jelenleg is tapasztaljuk. Annak ellenére, hogy a Panthers tavaly a 2. körben szerzett irányítót, egyesek számára evidens, hogy ha ők zárnak a legrosszabb mérleggel, akkor quarterbacket kell draftolni. Annyiból lesz jobb a 2012-es 1/1-es helyzete, hogy Luck tényleg minőséget képvisel a maga posztján, nem úgy, mint az idén legjobb QB-nak pletykált duó/trió. Párhuzamba állítanám Luckot Sam Bradforddal, aki bámulatos, Heismant érő szezonja után sem jelentkezett a draftra, következő évben megsérült, alig játszott és mégis 1/1 tudott maradni. Luck tehetsége felül is múlja a korábbi oklahomai csillagét, szóval ha egy átlagnál jobb idényt fut, egyre érettebb játékkal, akkor nálam beton biztos helye lesz, mint 1. választott jelölt. Az pedig külön fegyvertény lesz a megfigyelők szemében, ha új edzővel, új támadófallal, fiatal kerettel tud eredményes maradni - egyénileg.
Aki nagyot kockáztat, az Janoris Jenkins a Gators-ból. Az idei drafton a 3. kiválasztott CB is lehetett volna, aminél persze még feljebb is tornázhatja magát, standard top10-es pickké, de nála az is faktor, hogy - több társával egyetemben – hajlamos bajba keveredni és meggondolatlanságot csinálni. Ha idén profinak állt volna, 4 hónapot kellett volna kibírni rendőrségi ügy nélkül, most viszont megint egy évig izgulni kell, hogy ne írja fel twitterre, melyik night club előtt készül verekedésre.
Horváth Róbert (JJ): Luckot egyáltalán nem féltem, sőt kimondottan szimpatizálok a döntésével. Nemcsak azért, mert így egy kiváló játékost csodálhatok még egy évig az NCAA-ben, hanem mert kellenek az olyan emberek, akik példaként szolgálhatnak az elanyagiasodott világ ellen (és jelezve, hogy mennyit is érhet egy elit egyetemen szerzett diploma). Különösebb filozófiai elmélkedésbe nem mennék bele, de szomorúan olvastam az amerikai fórumokon a feléje irányuló szitokáradatot. Lockerhez csupán annyiban hasonlít a helyzete, hogy egyikük sem volt "rászorulva" az NFL szerződéssel járó dollármilliókra, én tartom, hogy egy QB draftértékét amúgy is jobban meghatározza a szezon végi workoutokon nyújtott teljesítmény. Számomra sokkal meglepőbb pár elkapó maradása, mivel idén bárhogy is nézem, nem valami erős a WR class... Justin Blackmon (Oklahoma State) egyértelműen első körös kaliber, Michael Floyd (Notre Dame) szintén, és hozzájuk sorolnám Juron Criner-t (Arizona) és Jeff Fuller-t (Texas A&M) is. Az oklahomai Ryan Broyles-szal és a south carolinai Alshon Jeffery-vel kiegészülve már most előre csoroghat ezért a társaságért a WR-re vágyó profi csapatok szurkolóinak nyála.
Tálosi Tibor (haromt): Szerintem nem tudja megtartani a legnagyobb prospect helyét Andrew Luck, ennek több oka is van. A scoutok és draft szakértők szinte napról napra változtatják aktuális legjobbjaik listáját, így akár hónapokon belül, sőt néha még meccsenként is csúszkál a megítélése egyes játékosoknak, nemhogy egy egész szezon alatt. Ettől persze még lenne esély Luck előtt, de úgy gondolom, hogy mind ő, mind a Stanford felért a csúcsra. Egy BCS Bowl győzelemnél és egy 1 vereséges szezonnál jobbat nem fognak tudni produkálni, így evidens, hogy Luck performansza is visszaeső lesz a 2010-eshez viszonyítva. Arról nem is beszélve, hogy szinte az egész edzői stáb elhagyta a Cardinalt és velük együtt rengeteg senior is. Az átalakuló konferencia sem a Stanford malmára hajtja a vizet. Így tehát nem csak azt gondolom, hogy elveszti a legnagyobb prospect helyét, de ő is kockáztatta a legnagyobbat a visszatérő játékosok közül, mert hatalmas pénzt és a szinte biztos első választást cserélte fel a mérnöki diplomára. Természetesen döntését nem lehet megkérdőjelezni, mert tekintető életbiztosításnak is ez a végzettség, de a sportpályafutása szempontjából nem volt a legjobb döntés. Jövőre is a legnagyobb tehetségek között lehet, de például már a QB-k között is jóval több vetélytársa akadhat.
Melyik edzőváltáson átesett programtól várod a legjobb szereplést?
DoM: Amennyiben jól választ irányítót Al Golden, akár már első BCS főcsoportban eltöltött vezetőedzői évében reális eséllyel pályázhat akár az ACC döntőre is a Miami élén. A keret kellően mély ahhoz, hogy túlélje a végzősök hiányát. A támadófalban nem lehet probléma, amely mögött Lamar Miller nagy évet futhat. Az elkapóknál két junior, Travis Benjamin és LaRon Byrd veheti át Hankerson szerepét a passzjátékban.
Pár gondolat a Michiganről, ahol év végére kiderült, hogy vezetőedző és védő koordinátor nélkül egy támadó koordinátor vezetésével égtek le a bowl mérkőzésen, és vallottak ismét kudarcot az Ohio State ellen. Brady Hoke érkezésével más szemlélet jelenhet meg a vezetésben, és ha csak egyedül a védőfalban rejlő lehetőségeket képesek lesznek kiaknázni, a védelem máris stabilizálhatja a játékát, ami rögtön versenyképesebb csapatot jelent. A támadó oldalon szintén pozitív változás lehet, ha nem minden játékban Denard Robinsontól várják majd a csodát, hiszen a lenyűgöző számok ellenére év végére a hatékonyság eltűnt.
Höri: Pittsburgh-ben nagyon érett Dave Wannstedt elküldése, az mindenképpen pozitív, hogy ezt belátták a vezetők is. Todd Graham (aki Michael Haywood balhéja miatt került kénszerűségből a képbe) alapvetően egy sikeres edző, hiszen a Tulsánál töltött 4 éve alatt háromszor megnyerték a saját divíziójukat a Conference USA-ben. Az más kérdés, hogy ő elsősorban a védelemmel volt elfoglalva, a Golden Hurricane pedig inkább a virtuóz támadójátékáról lett nevezetes, amit a már Auburnbe szerződő Gus Malzahn rakott össze. Ha azonban sikerült meghonosítani egy ilyen, a program históriájától merőben eltérő támadószisztémát, akkor jó pár csapatot meglephetnek vele. Már csak az a kérdés hogy Calvin Magee, az új OC mennyi idő alatt tudja magas szintre felfuttatni ezt.
JJ: Egy leheletnyit ferdítek ennél a válasznál, mert ugyan a tényleges edzőváltás még nem következett be a West Virginiánál - az OC-nek kinevezett Dana Holgorsen 2012-től lesz HC – teljesen nyilvánvaló, hogy 2011-ben Bill Stewart csupán bábként fog funkcionálni a támadóguru mögött. Holgorsen hét évet a Texas Tech-nél, kettőt a Houstonnál és egyet az Oklahoma State-nél töltött, mielőtt Morgantownba ment, olyan játékosokat járatott a csúcsra, mint Graham Harrell (+ Michael Crabtree), Case Keenum és Brandon Weeden (+ Blackmon). Bár kapott a WVU-tól egy "átmeneti" idényt, azt várom, hogy stratégiája a gyenge Big East védelmekkel szemben rögtön sikert arat majd. Plusz öröm lehet a a Mountaineers fanoknak, hogy a rivális Pittsburgh próbálta őt még megszerezni, a Panthers-nek végül a Tulsa edzője, Todd Graham jutott (tulsai elődjével a Louisville lőtt mellé). A non-BCS tekintetében az Arkansas State-t emelném ki, Michael Oher középiskolai mestere, az energetikus Hugh Freeze Sun Belt-szinten elég jó stábot állított össze és képesnek érzem a Red Wolves-t arra, hogy megszorongassák a Troy-t és a FIU-t. Ellenben nem osztom azon véleményeket, melyek Al Goldenben látják a Miami megváltóját, hiába a Temple feltámasztása, Golden a nagy meccseket sorra elbukta, mentalitásban pedig igen hasonlít elődjére, Randy Shannonra.
haromt: Nehéz volt döntenem a Miami és a Florida között, de választásom inkább a Hurricanes-ra esett. A Temple-től érkezett Al Golden igen erős játékosállományt vehetett át, olyat ami az ACC élcsapatai közé tartozik és nem kell strukturális reformokat végrehajtania, mint mondjuk a Gatorsnél Muschamp-nak. Nem távozott igazán pótolhatatlan játékos a csapatból Leonard Hankerson-on kívül, tehát a csapat magja elég rutinos. A recruiting class megsínylette az edzőváltást, de ez általában szükséges rossz és minden HC csere velejárója. Mivel az ACC nagyon kiegyensúlyozott, már első évében is benne van a pakliban, hogy a konferencia győzelemért legyen versenyben a „The U”
Az új konferenciába kerülő - vagy függetlenedő - gárdáktól milyen első évre számítasz?
DoM: Két olyan csapatot emelek ki, melyek a legtöbbet profitálhatnak az új státuszukból, annak ellenére, hogy nehezebb lesz az életük, amikor hétről-hétre komolyabb ellenfelekkel kell szembenézniük. Nagy változás lesz a korábbi évekhez képest, amikor évente csak egy-két meccsre kellett maximálisan odatenni magukat és megfelelni a kihívásnak. A BYU függetlenné vált, amivel teljes mértékben saját sikerének kovácsa lett, és egyáltalán nem aprózták el a menetrend kialakítását. Jake Heaps irányító vezette támadósor hamar átesik a tűzkeresztségen olyan ellenfelek ellen, mint az Ole Miss, Texas, Utah, Central Florida kvartett. 7-8 győzelem már mindenképpen sikerként kezelhető. A másik ilyen csapat a Utah, amelyik az elmúlt években bemutatta, hogy elit csapatok ellen is képes megállni a helyét a bowl-szezonban. Elég csak a pár évvel ezelőtti Alabama felett aratott győzelemre gondolni. Tavaly azonban kínos vereségbe szaladtak bele hazai pályán a TCU ellen, ami megpecsételte egész idényüket. A Pac-12-ben minőségi ellenfelek ellen bizonyíthatják, hogy ők többre képesek. Bár a győzelmek számában ez nem feltétlenül fog megmutatkozni, de teljesítményben, és játékban csak a javukra válhat ez a váltás, különösen hosszútávon. Egy-két top csapat elkapásával már pozitív lehet az évük.
Höri: A legnyugodtabb jóslatot a Colorado esetében tudom megtenni. Ha a Big 12-ben nem sikerült évek óta az elitbe tartozó programot kialakítani, akkor kötve hiszem, hogy a Pac 12-ben sikerül. Idén legalábbis ez nagyon meglepne, annak ellenére, hogy a Hawkins-éránál csak jobb jöhet a Sziklás-hegység lábainál. Mérlegben nem lesz sokkal másabb a Utah sem, nekik hosszabb távú projekt a BCS élcsapattá válás, de hát ez érthető. A legutóbbi évben hármas bajnoki holtversenyt hozó Big Ten csatározásba beszáll a Nebraska is, ami rendesen megkeveri az állóvizet és mindenképpen több esélyt látok rá, hogy itt csúcsra jussanak, mint ha maradtak volna. Az Oklahoma tán a legerősebb kerettel bír a ligában, az Oklahoma State is klasszisokkal tud felállni, a Texas-t pedig soha sem lehet leírni. Szívesebben versengenék én is egy Wisconsinnal vagy egy Ohio State-tel a lincolniak helyében, szerintem sokat nem kell várnunk az akklimatizálódásra. Egy meglepő vereséget mindenképp várok tőlük, ami után a Big Ten rajongóknak kinyílhat majd a szája, hogy ott milyen kemény is a felhozatal. A Boise State most is a 12-0-ért megy, ez náluk kimondott tény, nem is alaptalanul. A Kellen Moore Heisman kampányára kíváncsi leszek két legjobb fegyvere nélkül. A BYU anyagilag jól fog járni a független státuszával, innentől kezdve minden győzelem bónusz.
JJ: Nagy átrendeződések vannak folyamatban az egyetemi foci világában, ennek csupán az első fázisa 2011-ben öt csapat vándorlása. Egyik csoportból a másikba való mozgás nem várt kellemetlenségekkel járhat, ahogy azt a Miami és a Florida State esete is mutatja az ACC-vel, szóval óva intenék mindenkit attól, hogy például a Nebraskát a Big Ten toronymagas esélyeseként könyvelje el, pillanatnyilag még jósolni se mernék a komolyabb csoportrangadók kimenetelét illetően. Ha nagyon muszáj, óvatosan megközelítve a kérdést minimum két konfvereséget prognosztizálnék a Cornhuskers-nek. A Mountain Westbe lépő Boise State visszaesésétől kevésbé tartok, a TCU ellen persze lemérhetjük újra, hogy járt a konf a kényszerű "cserével", az első héten a Georgia Dome-ban (vs. Georgia) meg gyorsan eldőlhet, hogy marad-e sanszuk hibátlan mérlegre, a 12-0-ra. De a váltást legjobban a Colorado és a Utah sínylelheti meg, kettejük előtt szerintem hosszú út áll, mire tényezővé válnak a Pac-12-ben, sok évnyi építkezés szükségeltetik a csoport trónjának meghódításához. A BYU is óriási fába vágta a fejszéjét a függetlenedéssel, noha a Notre Dame-hez képest több töltelékmeccset kötöttek le (és ez a trend a későbbiekre is igaz), nem tartom kizártnak, hogy egyszerűen "túlvállalták" magukat. Viszont az irányító Jake Heaps-re mindenképpen figyeljünk, Steve Young, Jim McMahon és Ty Detmer méltó utóda.
haromt: Lehetséges sikerek szempontjából biztos, hogy a Nebraska jött ki a legjobban az idén váltó csapatok közül. Játékoskeretük sokkal erősebb bármely Big Ten-es gárdánál és a recruitingjuk is jobb, mivel már bejáratottak azon a texasi és középnyugati piacon, amit a konferencia riválisok nem tudnak elérni mostanában. Szinte biztosra veszem, hogy idén Big Ten bajnoksággal ünneplik majd a csatlakozást. A Colorado helyzete sokat nem változott, náluk az edzőcsere nagyobb faktor, mint a Pac-12-be igazolás. Egyelőre itt is a liga alsó-középcsapatai között lehetnek. A Bowl-szereplés lesz most is a fő cél Boulderben. A Utah számára biztos, hogy nem lesz zökkenőmentes a váltás. Láttuk ugyan, hogy nagy csapatok ellen is képesek győzni, de azt nem tudjuk mire képesek úgy, hogy szinte minden héten BCS gárdák ellen kell mérkőzniük. Csodálkoznék, ha már idén meghatározóak lennének az erős bajnokságban. A Boise State váltása nem akkora ugrás, így tőlük azt várom, hogy tartják a színvonalat. A TCU ellen meccsükre már most úgy tekinthetünk, mint a szezon egyik legnagyobb rangadójára. A cél egyértelműen elsőre is az Mountain West behúzása a Broncosnál. A BYU-nak idén nem fog kedvezni a független státusz, brutális menetrendet hoztak össze. 4 BCS egyetem és a TCU ellen is mérkőznek, nem is beszélve a C-USA bajnok Central Floridáról. Már a tavalyi szezon sem volt a hagyományoknak megfelelő és mérlegben valami hasonlóra, tehát éppen 50% környékére számítok idén is.
Számolnunk kell-e az Ohio State-tel a bajnokesélyesek között az eltiltottjaik ellenére?
DoM: Az első kérdés az eltiltások kapcsán, hogyan fogják túlélni az első öt találkozót Terrelle Pryor, Dan Herron, DeVier Posey és Mike Adams nélkül? A Miami (FL) elleni vendégjáték kivételével még így is favoritnak nevezhetőek hazai pályán az Akron, Toledo, Colorado és Michigan State négyes ellen. Egy vereség bár megnehezíti a helyzetüket a bajnoki döntőbe jutásért vívott küzdelemben, nem lehetetleníti el, különösen az idén megrendezésre kerülő Big Ten döntővel, ami ideális helyzetben plusz egy győzelmet jelent magasan jegyzett ellenfél ellen. Sokkal nagyobb kérdőjelnek érzem, hogy az október elején visszatérő eltiltott játékosok milyen formában is lesznek, amint pályára kell lépniük, éppen olyan ellenfelek ellen abban a hónapban, mint a Nebraska, az Illinois vagy a Wisconsin? Nem véletlen a konferencia meccsek előtt a felvezető találkozók jelentősen gyengébb képességű csapatok ellen, hogy mindenki játékba lendüljön. Ennek ellenére nem gondolom, hogy jelenleg ki kellene húzni az Ohio State-et a bajnokesélyesek listájáról. Kis túlzással csak a Nebraskát kell legyőzniük, és ott vannak a Big Ten döntőben. Ez bármennyire is nehéz feladatnak tűnik első pillantásra, egyáltalán nem megvalósíthatatlan.
Höri: Tavaly is volt egy gárda, amelynek számításait keresztülvágta az eltiltási hullám. A Tar Heels szezonja pocsékba is ment elég korán, de náluk sokkal több játékos volt érintett és csak az idény előtt tudták meg, hogy ki játszhat, ki nem. A Buckeyes 8 hónapig készülhet a helyetteseivel és nincsenek is nagy feladatok elé állítva. Ha szeptemberig nem dől ki további húzónév, akkor elméletben akadálymentesen át tudják vészelni a Pryor nélküli időszakot. Ha pedig a tetkós srácok tényleg akkora gyémántok, mint aminek tartják magukat, akkor a szezon közepén is játékra kész állapotban fognak mezt húzni.
JJ: Pryorék eltiltása öt mérkőzésre szól (és nem zárható ki, hogy ezt négyre csökkentik), így a menetrendükre pillantva világos, hogy "nem maradnak le" tulajdonképpen semmiről. Hogy mennyire tud játékba lendülni aztán a Pryor-Herron-Posey-Adams-Thomas ötösfogat, az más tészta, de az Akront és a Toledo-t, illetve otthon még a Colorado-t akár az újonc QB-val, Braxton Millerrel is simán verni kell. Keményebb dió lehet idegenben a Miami, bár egy konferencián kívüli vereség nem is jelentené a bajnoki álmok azonnali szertefoszlását. A kulcskérdés az ötödik és a hatodik hét (otthon a Michigan State, vendégként a Nebraska), ezen áll vagy bukik az év, és még jobban érthetővé válhat, hogy miért szeretné a Buckeyes a szankció mérséklését. Az NCAA-től mondjuk már az érdekes húzás volt, hogy a Sugar Bowlra feloldotta az eltiltást...
haromt: Nem az eltiltások lehetnek a Buckeyes idei főellenségei, hanem a Nebraska. A Pryorék nélküli meccsek a szokásos nevetséges idénykezdetre esnek, egyedül a Miami lehet komoly vetélytárs ebben az időszakban. Viszont később találkoznak a Nebraskával és a Wisconsinnal is és jelenleg mind a két egyetem keretét erősebbnek tartom a columbusiaknál. Tehát nem az eltiltások miatt nem esélyesek a bajnoki címre, hanem amiatt, hogy még a Big Ten-ben sem ők a legerősebb csapat.