NFL Öröknaptár - október 11.

1964, Dallas Cowboys – New York Giants. A hazai pályán szereplő Tehenészek támadásban több mint 300 yarddal múlják felül a sebzett Óriásokat, de fölényüket alig-alig képesek pontokra váltani, s végül kénytelenek beérni a 13-13-as döntetlennel. A dallasiak irányítója, Don Meredith kevés híján 300 yardot passzol, Don Perkins 137 yardot fut - és összesítésben átmenetileg megelőzi a Cleveland klasszisát, Jim Brownt -, de a labdaeladások rendre kisiklatják Tom Landry tanítványainak pontszerzési kísérleteit. A hazaiak összesen hat turnovert követnek el, s ezek közül kettő Giants-touchdownhoz vezet. A második negyedben Dick Lynch interceptionje Frank Gifford 2 yardos TD-futását készíti elő, később pedig Y. A. Tittle bünteti meg a Tehenészek könnyelműségét Joe Morrisonnak eljuttatott hatpontos átadásával. A második akció után ugyan kimarad az extra pont, de a vendégek így is 13-3-as fórral vonulnak pihenőre. A néhány héttel korábban Pittsburgh-ben alaposan helyben hagyott és nem teljesen egészséges Y. A. Tittle TD-passzán kívül csupán öt átadást tud kézbesíteni és a Bob Lilly vezette dallasi pass rush 33 nettó yardra kárhoztatja, így a vendégek a folytatásban már pontképtelenek maradnak. Meredith a harmadik negyedben előbb mezőnygólig vezeti a hazai támadókat – a veszélyes drive-ot, ahogy a korábbi field goallal zárult akciót egy delay of game büntetés törte meg -, majd egy 73 yardos sorozat végén maga fut be 10 yardról a Giants célterületére. Az utolsó fertály alatt Landry-ék még kétszer fenyegetik ellenfelüket, de Dick Van Raaphorst előbb 40 yardról, az utolsó másodpercekben pedig 35-ről is mellétrafálja a potenciálisan győztes mezőnygól-kísérletet. A rúgójátékoson kívül Tom Landry Pettis Normant is okolhatja a dicstelen végkifejletért, hiszen másodpercekkel a vége előtt a tight end könnyű elkapást ejt el a New York 7 yardos vonalánál.

1970, Cleveland Browns – Cincinnati Bengals. A két gárda nagy várakozással övezett első derbijén a nagyobb hagyományokkal és jobb játékosállománnyal bíró clevelandiek az esélyesebbek, de az első negyedben a pár évvel korábban a Browns-tól kirúgott legendás Paul Brown Bengáli Tigrisei alaposan ráijesztenek a 80 ezres hazai publikumra. A vendégek irányítója, Virgil Carter zsinórban kilenc hibátlan passzt oszt ki, s a korábban a Bundesligát is megjárt Horst Muhlmann 50 yardos mezőnygóljával, valamint Jess Philips 2 yardos futásával a Cincy 10-0-ára lép el ellenfelétől. A Browns-nak akkor sikerül végre pontokat tennie a táblára, amikor védelmük – szó szerint – megfogja az addig fickándozó Cartert. Walter Johnson az endzone-ban viszi földre safety-t érően a Bengals játékmesterét, a támadóegység következő akciójában pedig a térdsérüléstől kínzott hazai QB, Bill Nelsen találja meg egy 3 yardos TD-passzal a csapat legnagyobb sztárját, Leroy Kelly-t. A Cleveland egy szemvillanás alatt 10-9-re zárkózik, ám amikor már úgy látszik a vezetést is átvehetik, a Cincinnati LB-je, Bill Bergey kényszeríti fumblira Nelsent, és az irányító által elszórt disznóbőrt a DE Royce Berry kapja fel és viszi be touchdownra. A félidő végén Bill Nelsen második hat pontos átadásával feledteti hibáját, de a TD ellenére még mindig 17-16-os Bengals vezetéssel vonulhatnak szünetre a csapatok. A folytatásban egy újabb hazai baki tovább érleli a levegőben lógó meglepetést. A clevelandi returner, Al Jenkins hagyja, hogy egy puntolt labda a hátán landoljon, majd, hogy azt az ellenfél játékosa gyűjtse be a Browns 23-asánál. Bár a lehetőséget csupán mezőnygólra váltják Paul Brown tanítványai, de azzal is növelik vezetésüket. A harmadik negyed végén azonban Fortuna végleg a hazai csapat mellé pártol és két szerencsés momentum lényegében javukra dönti a meccset. Előbb csapattársa, Leroy Kelly fumble-ját kaparintja meg a Cleveland vakoldali tackle-je, Dick Schafrath, és 27 yardot vágtat a labdával a Cincy 32-eséig, majd pár play-jel később Nelsen átadásába ütnek bele a line of scrimmage-nél, de a „sebzett vadkacsa” végül a fullback, Bo Scott markában kötött ki, aki sebesen az ellenfél 2-eséig iramodik. Innen Kelly fut be a célterületre és az utolsó negyed elején először vezet a Browns. 23-20! Az előny különösen kényelmessé válik, amint a rutinos cornerback, Erich Barnes még a Bengals térfelén Virgil Carter egyik átadása elé lép és lefüleli azt, s utóbb a hazaiak egy újabb futott TD-vel torolják meg a turnovert. A hajrában még visszakapaszkodik három pontra a vendég együttes, de a 30-27-es Browns győzelemmel a presztízspárharc első csatáját Art Modell nyeri meg, Paul Brownnak pedig a cincinnati visszavágóig várnia kell, hogy végre elégtételt vegyen.

(A videón 3:40-nél kezdődik a meccs összefoglalója.)

1964, Minnesota Vikings – Detroit Lions. Az első harminc percben nehezen találják a fogást egymáson és a játékszeren az északi riválisok. Az első pontokat Fred Cox 32 yardos mezőnygóljával a Vikingek teszik föl a táblára, miután Carl Eller begyűjti a detroiti irányító, Earl Morrall fumble-ját. 7-3-as Lions vezetésnél a vendégek védője, Sam Williams csap le a Fran Tarkenton által elhagyott labdára, de a válaszakció végén touchdownt futni igyekvő Morrallt a Minnesota 3-asánál megint elválasztják a disznóbőrtől. Az Oroszlánok még sem távoznak üres kézzel a hazai együttes végzónájától, mert a játékszer a szélső elkapó, Gail Cogdill zsákmánya lesz, aki rögtön be is vetődik vele a gólvonalon túlra. 14-3 a Lionsnak! Pár perccel később Fortuna a Minnesotát részesíti kegyeiben, a Lions visszahordója, Pat Studstill saját ötöséig hátrál Bobbie Walden hatalmas puntjának megszelídítése után, de az ellenfél őt üldöző játékosai végül kiütik kezéből a labdát, egy play-jel később pedig Bill Brown betuszkolja azt a vendégek célterületére. 14-10! A nagyszüneti utáni első, impresszív támadósorozatukkal a Vikingek touchdownig masíroznak, a 10 játékból álló drive végén Tarkenton Paul Flatley-nek osztja ki a hatpontos passzt, amivel már újra náluk az előny. A Detroit előbb Wayne Walker mezőnygóljával egyenlít, majd egy kedvező pozícióból indított villámdrive-ot megkoronázó, 12 yardos Morrall-Cogdill összjáték révén a vezetést is visszaszerzik. A hazaiak Fred Cox újabb hárompontos találatával 24-20-ra alakítják az állást, és a fináléban ellenfelük kihagyott field goal-kísérletét követően még bő két percük marad a fordításra. Tarkenton néhány jó passzal az Oroszlánok 39-es vonaláig vezeti játékostársait, de a sorsdöntő pillanatban – a derbin összesen kilenc sacket engedélyező - támadófala összeroppan, és előbb Alex Karras, majd Sam Williams zsákolja be a Vikingek irányítóját, két utolsó átadása pedig célt téveszt, a Detroit így megtartja előnyét és győzelmével befogja a Baltimore Colts-ot a Nyugati Csoport élén.

1970, Houston Oilers – Baltimore Colts. Történetük során először az 1970-es alapszakasz negyedik játéknapján meccselnek egymással a jelenlegi AFC South két rivális együttesének jogelődjei. Az esélyesebb vendégeket John Unitas rögtön két touchdownig vezeti, először az újonc RB, Jack Maitland viszi be a lasztit 2 yardról, másodszorra pedig a veterán irányító kedvenc célpontja, Roy Jefferson szerez TD-t egy 17 yardos elkapással. A folytatásban az Olajosok karmestere, Charley Johnson Jerry LeVias-nak kézbesített touchdown-passzal önt hitet az Astrodome közönségébe, a harmadik felvonásban pedig tight endjének, Alvin Reednek kiosztott átadásokkal újra a Colts végzónájáig masírozik, ahová 1 yardról Roy Hopkins brusztolja be a játékszert. A nagyszünetet követően a hazaiak végre kezükbe veszik a rangadó irányítását, de további lehetőségeiket nem tudják maradéktalanul kiaknázni. Roy Gerela 27 yardos mezőnygóljával végül egyenlítenek, de később a csereirányító, Jerry Rhome rövid passzából 67 yardos játékot kivágó Mike Richardsont pár yarddal a gólvonal előtt leszerelik a Colts védői, s a hazaiaknak percekkel később be kell érniük Gerela újabb, ezúttal csekély 9 yardról megeresztett találatával. Az egyenlítés helyett Unitas és társai a hajrá pillanataiban a győzelemre hajthatnak, amit a rutinos játékmester és első számú elkapója káprázatos összjátékkal szállít. A baltimore-i irányító eladdig csak a pálya közepe felé passzolt Jeffersonnak, ám ezúttal egy fake után az Oilers célterületének jobb sarka felé küldi őt, ahol az elkapó meg is szelídíti Unitas mértani pontosságú 31 yardos küldeményét, amely 24-20-as Colts győzelmet ér!

(A videón 3:12-nél kezdődik a meccs összefoglalója.)

1992, Miami Dolphins – Atlanta Falcons. A Delfinek idénybeli ötödik győzelmükkel maradnak száz százalékosak, noha a siker nem jön könnyen. A hazaiak sztárirányítója, Dan Marino ugyan nem jegyez touchdownt, ám az 1992-es alapszakaszban már harmadik ízben, pályafutása során pedig 21. alkalommal vezet meccsfordító drive-ot a mérkőzés utolsó negyedében. A Miami Mark Higgs 14 yardos TD-futásával kezdi a pontgyártást, de a folytatásban négy sanszot puskáznak el a pontszerzésre (kihagyott mezőnygólok és fumble révén), míg a Falcons előbb Chris Miller és Mike Pritchard 18 yardos összjátékával egalizál, majd a szünet előtt Norm Johnson kígyótérről megeresztett löketével 10-7-os vezetésre tesz szert. Később Miller Andre Risonnak is kioszt egy 22 yardos touchdown-passzt, és Don Shula csapatának sorsán csak az fordít, amikor az atlantai játékmester Mike Pritchardnak szánt oldalpasszát a Dolphins cornerbackje, Vestee Jackson lefüleli és 30 yardról touchdownra cipeli. 17-14, de még mindig a Falcons vezet! A harmadik negyed végén a vendégek újabb lehetőséget kínálnak ellenfelüknek a felzárkózásra, ezúttal Millernek és a running back, Keith L. Jones-nak a handoff-fal gyűlik meg a baja a Miami 1 yardosánál. A fumble-t követően Marino meccsnyerő támadósorozatot épít, aminek kulcsa Tony Martinnak kézbesített átadása, de a touchdownt megint Higgs szerzi 1 yardról. A finálé izgalmas perceiben a Sólymok támadóegysége még a hazaiak 12 yardosáig jut, de 4. és 7-nél Liffort Hobley félreüti az irányító Jones-nak szánt passzát. A Delfinek 21-17-re győznek.

1998, Dallas Cowboys – Carolina Panthers. A dallasi Troy Aikman kulcscsont-törésből lábadozik, míg a Panthers lelkileg labilis irányítója, Kerry Collins a derbi előtti héten visszavonulási szándékával sokkolja csapatát, így a meccs napján egyikük sem állhat csapata rendelkezésére. Ennek ellenére a második számú irányítók parázs és izgalmas tűzijátékot varázsolnak a Texas Stadium egére. A hajdan a Tehenészeket is megjárt Panthers QB, Steve Beuerlein csapatrekordot felállítva első 12 passzkísérletét célba juttatja (19 próbálkozásából 18-szor pontos) és ezek közül két Raghib Ismailnak kézbesített átadása touchdownt ér, amivel a második negyed derekára a Carolina 14-3-as fórt kovácsol. A találkozó következő fázisa azonban a hazai csapaté, Chan Gailey tanítványai zsinórban három touchdownnal és 24 ponttal kontráznak ellenfelük kezdeti rohamára. Az Aikmant helyettesítő Jason Garrett elemében van, az előző évben még a Párducokat erősítő Ernie Mills és a leendő Hall of Famer, Michael Irvin egyaránt 100 yard fölött kapkod össze a csereirányító passzaiból. A dallasiak első touchdownját Mills könyvelheti el, utána a szélső elkapóként bevetett Deion Sanders-re irányuló figyelmet kihasználva Chris Warren kap hatpontos passzt, végül pedig a 112 yardot termelő Emmitt Smith 2 yardos futása teszi fel a pontot a texasiak nagy sorozatára. A folytatásban Ismail fumble-jét mezőnygóllal bünteti a hazai együttes, de a 27-14-es hátrányba került Carolina nem kapitulál, Jason Garrett egy QB-sneak során elveszíti a labdát, amit a Párducok defensive backje, Rod Smith kaparint meg. Egy Darren Woodson ellen megítélt 40 yardos defensive pass interferemce miatt a vendégek hamarosan már a dallasi végzónánál kopogtatnak és az ajtót Beuerlein tárja szélesre William Floyd előtt egy 3 yardos touchdown-passzal. Bár Chad Hennings megblokkolja a jutalomrúgást, a Párducoknak így-úgy is újabb touchdownra kell hajtaniuk. Az első próbálkozást Deion Sanders hatástalanítja egy interceptionnel, de a hazai publikum egészen addig nem lélegezhet fel, amíg Steve Beuerlein utolsó másodpercekben eleresztett „Hail Mary” passza céltalanul és ártalmatlanul a földre hull.

1959, Green Bay Packers – San Francisco 49ers. Akármennyire is hihetetlenül hangzik, 1959-ben az első két fordulót követően már csupán két csapat állt 100 százalékosan, a San Francisco 49ers és a Green Bay Packers. A harmadik játéknapon a két utolsóként veretlenül maradt együttes a Green Bay-i City Stadiumban feszül egymásnak, és az újonc főedző, Vince Lombardi irányította hazaiak csupán egy hajszállal múlják felül a szintén első éves Red Hickey trenírozta Negyvenkilenceseket. Az első félidőben a Packers dominálja ellenfelét, Lamar McHan (aki mellett Bart Starr jobbára még a padon csücsül) 30 yardos TD-passzt ad Max McGee-nek. A fullbackből halfbacké tett Paul Hornung valósággal ficánkol új posztján, a találkozó folyamán 138 futott yardot termel, a nagyszünet előtt szerzett 8 yardos touchdownjával pedig már 14-6-ra lépnek el a Sajtfejűek. Lombardi tanítványainak hibái azonban visszahozzák a meccsbe a vendégeket, egy elfumblizott punt után mezőnygólt szerez a San Francisco, McHan interceptionje nyomán a 49ers veterán karmestere, Y. A. Tittle hat pontos átadást kézbesít Billy Wilsonnak, végül pedig R. C. Owens-ről feledkeznek meg a Packers defensive backjei, s így az atlétikus elkapó irányítója passzával 75 yardos nagy játékot csinál és 20-14-re fordítja az állást. A végjáték felé közeledve Tittle és társai már a győzelmüket bebiztosító pontszerzés kapujában állnak, amikor egy komplikált play közben a vendégek vezére kiejti a disznóbőrt, amit végül a Green Bay defensive tackle-je, Dave Hanner kaparint meg. A kontratámadás során McHan egy bátor scramble-lel löki előre a drive-ot, végül pedig Gary Knafelcet találja meg az egyenlítő passzal, majd Horning jutalomrúgásának köszönhetően már 21-20 arányban a hazai gárdánál az előny. Az utolsó percekben a Niners még bezsebelhetné a diadalt, ám Tommy Davis 30 yardon túli mezőnygól-kísérlete kimarad, így Vince Lombardi sorozatban harmadik főedzői megmérettetésén sem talál legyőzőre.

1981, Atlanta Falcons – Los Angeles Rams. Az NFC Nyugati csoportjának két, egyaránt 3-2-es mérleggel álló riválisa a divízió első helyéért meccsel a Fulton County Stadiumban, és a Kosok a fordulatos adok-kapok végén LeRoy Irvin szenzációs visszahordásainak köszönhetően húzzák be a győzelmet. Irvin 75 yardos punt return touchdownjával és Frank Corral két mezőnygóljával az első negyedben 13-0-ra ugrik el a vendég együttes, ám erre a második 15 percben zsinórban három TD-vel kontráznak Leeman Bennett tanítványai, a Pro Bowler running back, William Andrews 25 yardról trappol be a Rams végzónájába, a hajdani 1/1-es irányító, Steve Bartkowski pedig két hat pontot érő átadást kézbesít. 21-13-as Falcons-vezetésnél a vendégek látszólag végzetes veszteséget szenvednek, amikor az atlantai defensive end, Wilson Faumuina kis híján csonttörő szereléssel viszi földre a kezdőirányítót, Pat Hadent, ám a helyére lépő Jeff Rutledge ellenállhatatlanul kezd és első két próbálkozásával nemcsak a touchdownig vezeti a Kosok támadóegységét, de Henry Childs-nak és Drew Hillnek eljuttatott passzaival mindkettőre maga teszi fel a koronát. 27-21 a Los Angeles-nek! A fordulatokban gazdag összecsapásokat kedvelő nézők eddig mind a tíz ujjukat megnyalhatják a mérkőzés láttán, s a küzdő felek a folytatásban sem fukarkodnak az izgalmakkal. Előbb a Falcons pillanatai következnek és egy Andrews-féle futott, valamint egy Bartkowski-féle passzolt touchdownnal újra visszaveszik az előnyt, de az egész meccsen sziporkázó LeRoy Irvin hamar elővarázsol tarsolyából egy újabb, még első rohanásánál is hosszabb punt return touchdownt. A fenomenális játék ugyan még csak egy pontosra faragja a Kosok hátrányát, de az utolsó percekben a továbbra is kiválóan helytálló Rutledge hatékony passzjátékával még egyszer az Atlanta 8-asáig menetelnek a vendégek támadói, innen pedig Corral nem hibázza el harmadik mezőnygólját, és Ray Malavasi együttese a 37-35-ös diadallal lépéselőnybe kerül legyőzött vetélytársával szemben a bajnoki tabellán.

1998, Cincinnati Bengals – Pittsburgh Steelers. A Kohászokat 1995-ben Super Bowlba vezető (s ott aztán rossz játékával cserben hagyó) irányító Neil O’Donnell ezúttal a Bengals támadóegységének élén bizonyít hajdani kenyéradója ellen. A vendégek kezdik jobban az összecsapást, Norm Johnson 40 yardos mezőnygólját követően a Pittsburgh mozgékony quarterbackje, Kordell Stewart egy 56 yardos scramble-lel hozza kecsegtető helyzetbe Bill Cowher tanítványait, onnan pedig a Busz, azaz Jerome Bettis szállítja a 10-0-ás vezetést érő touchdownt. Az 1-3-as mérleggel szerénykedő és esélytelenebbnek tartott Cincy ugyanakkor fergeteges passzjátékkal kontrázva még az első félidő vége előtt felzárkózik riválisára. Neil O’Donnell az újonc Steelers-es cornerbackre, Jason Simmons-ra pikkelve előbb Carl Pickens-nek kézbesít egy 47 yardos átadást, ami végül Doug Pelfrey 44 yardos találatához vezet, majd a térdsérülés miatt kieső Bettis helyére lépő Richard Huntley fumbliját követően a Bengals irányítója – a szintén Simmons-t hintába ültető - Darnay Scottot találja meg egy hat pontot érő bombával. Noha a ráadás pont kimarad, de a hazaiak hátránya a szünetre 1 pontra fogyatkozik. 10-9! A harmadik negyedben Huntley javítja korábbi hibáját és egy kizárólag futásokból felépített drive végén 9 yardról talál utat a Bengáli Tigrisek végzónájába, ám nem sokkal később újra felsül, amikor az ellenfél 40 yardosánál és 4. és 1-nél képtelen megfutni a first downt. A vendéglátók néhány passzal és Corey Dillon 15 yardos galoppjával gyorsan lőtávolba kerülnek, és az ex-Kohász játékmester 30 yardról megint Scottot találja meg aznapi második TD-passzával. A kétpontos variáció nem sikerül, de 18-17 arányban a rangadón először jut előnyhöz a Cincinnati. Bő három perccel a lefújás előtt Johnson mezőnygóljával visszaveszi a vezetést a Steelers, ám a fordulatos derbin O’Donnellé lesz az utolsó szó. A revansra szomjazó quarterback a fináléban sikerrel aknázza ki az ellenfél secondary-jének sebezhetőségét, 4. és 12-nél 50 yardos átadással szökteti Pickens-t, majd 20 szekundummal a rendes játékidő lejárta előtt – a la Dan Marino – spike-ot mutat, végül mégis a őrzője mögé kerülő Carl Pickens-t veszi célba, aki a 25 yardos passzt megszelídítve rakja a táblára a hazaiak 25-20-as győzelmét jelentő pontokat.

1981, Minnesota Vikings – San Diego Chargers. Az 1980-es évek kezdetére jelentősen megfiatalított Vikingek drámai végjátékban gyűrik le a liga egyik legponterősebb alakulatának számító San Diego Chargers-t, miközben a hazaiak irányítója, Tommy Kramer a csapat hajdani klasszisát, Fran Tarkentont feledtető produkciót nyújtva múlja felül a vendégek kiváló játékmesterét, Dan Fouts-t. Kramer 444 yardot passzol össze a pontokban gazdag összecsapáson és játékostársai közül hárman is (Terry LeCount, Joe Senser és Ted Brown) legalább 100 elkapott yarddal zárnak. A küzdő felek végig fej-fej mellett haladnak, míg az első harminc percben a Chargers részéről Chuck Muncie futva szerez touchdownt, Dwight Scales pedig egy Fouts-bombát vált hat pontra, addig Kramer Rickey Youngot és futóját, Ted Brownt találja meg az ellenfél célterületénél. 14-14-es első félidőt követően a két gárda a harmadik negyed során is testvériesen osztozik a pontokon és 10-10 további egységet ró az eredményjelzőre, a mezőnygólok mellett a hazaiaknál LeCount, míg Don Coryell tanítványai közül Charlie Joiner villan meg egy-egy hosszú touchdown-elkapással. A negyedik felvonás derekán a módszeresen előrehaladó Villámosok a rangadót 100 futott yard fölött záró Muncie második touchdownjával 31-24-es fórra tesznek szert, ám a remek running back néhány perccel később hősből bűnbakká avanzsál, mivel a soron következő, a San Diego sikerét már-már bebiztosító támadósorozatban fumble-t követ el, és a labdát a Vikings linebackere, Scott Studwell szerzi meg. Tommy Kramer gyorsan végighajszolja a pályán játékostársait és szűk két perccel a vége előtt 43 yardos TD-passzt kézbesít Terry LeCountnak. Csakhogy a hazaiak kickere, Rick Danmeier kihagyja az extra pontot, tehát marad az 1 pontos Chargers-vezetés, így a Vikingek mesterének, Bud Grantnek nincs más választása, mint hogy onside kicket rúgasson. A szerencse ettől fogva már a Minnesotának kedvez. LeCount megint főszereplővé lép elő, nem kevés mázlival megkaparintja az onside után ide-oda pattogó disznóbőrt, majd egy sorsdöntő 3. és 7-es szituációból 18 yardos elkapással löki előre a hazaiak támadását. Egy play-jel később Kramer ugyan kiejti kezéből a labdát, de a fumble-t csapattársa.Ted Brown gyűjti be, az utolsó másodpercekben pedig Danmeier végül a kapuvasak közé helyezi a Minnesota Vikings 33-31-es sikerét jelentő mezőnygólt.

Dorkó Szabolcs (Szabler)