North Carolina Tar Heels [UNC]

Alapítás

1888

Konferencia

ACC

Divízió

- Atlantic Coast Conference

Város

Chapel Hill (North Carolina)

Stadion

Kenan Memorial Stadium (50,500)

Weboldal

http://goheels.com

A University of North Carolina at Chapel Hill az Egyesült Államok legrégebben alapított publikus, azaz közpénzen finanszírozott egyeteme. Ahogy a hivatalos nevéből is kitűnik, az 1795-ben létrehozott iskola az észak-karolinai Chapel Hill városában található, a University of North Carolina rendszer tagintézményeként és egyben zászlóshajójaként. Az állam lakosainak beceneve a tar heels, melyet a UNC sportcsapatai is felvettek. Szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy "szurkos sarkúak", de számos – főleg függetlenségi és polgárháborús - mendemonda kering elterjedéséről (Robert E. Lee, a Konföderáció főparancsnoka anno így kívánt például szerencsét ott harcoló alakulatainak: "God bless the Tar-heel boys"). A 26 szakosztály mezei kivétel nélkül "karolinai" kék (a világoskék árnyalata) és fehér színösszetételűek, sőt még a kanadai vadjuhok családjába tartozó két kabala, a hús-vér, illetve a kosztümös Rameses is ezen színekben pompázik.

Történelem
Az amerikaifutball 1888-ra fertőzte meg oly mértékben a hallgatókat, hogy a baráti focizgatást megunva tétmérkőzésekbe is belevágtak a vitéz pionírok. Az alapok elsajátításához az akkori legjobbaktól, az Ivy League-ből hívtak segítséget az őszi két vereség után, '89 májusában a princetoni Hector Cowan két meccs erejéig vállalta magára az edzői titulust. A Princetonnal való kapcsolat a későbbiekben sem hunyt ki, 1895-ben Thomas Trenchard ült le egy szezonra a kispadra, miközben már a Latrobe Athletic Association profi (!) játékosa volt. Trenchard vezényletével az SIAA-ben töltött első évében megnyerte a North Carolina a csoportját, ráadásul a Georgia ellen egy meglepő csellel lett meg a 6-0 arányú siker: a rárontó védőktől megijedt punter előrepasszát George Stephens váltotta 70 yardos touchdownra, és ugyan a bírók sokáig vitatkoztak az elkapás érvényességéről - 1906 előtt illegálisnak számított a passzolás -, végül megadták a TD-t. A harmadik princetoni, az 1896-ban Trenchardot követő Gordon Johnston inkább Medal of Honor kitüntetésével, mintsem edzői kvalitásairól vált híressé, a sorban negyedik, William A. Reynolds viszont '98-ban egy veretlen idényre (9-0) is képesnek bizonyult. 1907-ig tényleg a fél Ivy megfordult még Chapel Hillben (Yale, Darthmouth, Cornell, Penn végzősök), 1913-ban pedig visszatért Trenchard, hogy '14-ben egy újabb kiváló mérleggel (10-1) tegye fel a UNC-t az egyetemi futballtérképre. 1921-ben az SIAA-ből a program átlépett a frissen megalakuló Southern Conference-be, aminek koronáját első ízben '22-ben, Bill Fetzerrel szerezték meg. A II. világháború befejezéséig a csapat mindig a tűz közelében mozgott, de '33-ig az Alabama, majd onnantól a Duke dominálta a konferenciát, éveket kellett hát várni az ismétlésre. Egészen Carl Snavely második eljöveteléig, a főedzői posztot '35-ben a Cornell kedvéért elhagyó mester jó ütemérzékkel fogadta el az új kihívást 1945-ben.

Snavely már a Cornellnél javában elemezte a meccsekről készült videófelvételeket, messze megelőzve korát és utat mutatva kollégáinak. Ennek volt köszönhető az az 1940-es eset, mikor utólag ő szúrta ki, hogy a Big Red bírói műhibával a Darthmouth ellen egy ötödik kísérlettel kerekedett felül. A videózásnál is nagyobb húzása, hogy tulajdonképpen a hadseregből "igazolt le" két leendő sztárjátékost, a tengerészettől leszerelő Charlie Justice-t és Art Weinert. A gárda rögtön szárnyalni kezdett és előkelő Bowlokon vehetett részt, 1947 és '49 januárjában a Sugar Bowlon, 1950-ben Cotton Bowlon, bár elkeserítő módon a szenzációs halfback-end duó minden fáradozása ellenére egyiken sem vonulhattak le győzelemittasan a zöld gyepről, a Georgia 20-10-re, az Oklahoma 14-6-ra, a Rice 27-13-ra diadalmaskodott. "Choo Choo" Justice kétszer végzett a Heisman szavazás második helyén, páratlan népszerűsége okán nevét dalba is foglalták. Az 1953-ban elinduló ACC küzdelmeinek Snavely tanítványával és segédjével, George Barclay-jel veselkedtek neki, ám mivel nem termett számára sok babér, egyenesen üdvrivalgás övezte a Marylanddel bajnok Jim Tatum kinevezését, Barclay néhai csapattársát. Sajnos a sors vajmi kevés időt adott Tatumnak, 1959 nyarán a negyedik szezonjára készülő HC egy tífuszhoz hasonló, tragikus kimenetelű fertőzésben életét vesztette.

Jim Hickey-től nyolc esztendő alatt egy Gator Bowlra futotta (35-0, vs. Air Force), a '66-os 2-8 miatt bontották fel szerződését. Utódjának Bill Dooley-t jelölték ki, aki testvére, a georgiai ikon Vince Dooley árnyékából kilépve lett a saját jogán ismert szakember, első főedzői megbizatásaként a North Carolinával háromszor nyerte meg az ACC-t és hat Bowlra juttatta el fiait. 11 UNC-s évéből az 1972-es emelkedik ki, a 10-1-es alapszakasz mérlegre Dooley egyetlen Bowl-sikere, a Sun Bowl elhódítása (32-28, vs. Texas Tech) tette fel a pontot. Elődje teljesítményét ha felülmúlni nem is (jóllehet a Bowlokkal igen, 1-5 helyett 4-2), de megismételni képes Dick Crum pályája delejét 1980-ban érte el a 11-1-es mutatóval és a linebackerek királyát, Lawrence Taylor-t felvonultató védelmével. Crumnak 10 idény jutott osztályrészül, 72 győzelmével máig a Heels legeredményesebb edzője. Megjegyzendő azonban, hogy a helyére kerülő Mack Brown szintén egy évtizedig munkálkodott az észak-karolinaiaknál, és csak gyenge debütálásának (1-10), illetve a Texas visszautasíthatatlan ajánlatának tudható be, hogy Crum az örökranglista tetején maradt. Brown '90-ben, a bajnokspiráns Georgia Tech megtréfálásával vétette magát először észre, '92-től '97-es távozásáig a UNC olyan látványosan játszott, hogy elodázhatatlanná vált a rendszeresen telt házas Kenan Memorial Stadium felújítása és kibővítése. A szurkolókat ellenben mélyütésként érte lemondása, mert ezzel megszegte korábbi ígéretét, és ami még rosszabb, hogy a csapat is megrogyott ettől a pofontól, sem Carl Torbush, sem John Bunting nem jelentett gyógyírt a problémákra (kivételt képez a 2001-es idény, mikor a defensive end Julius Peppers lényegében egyszemélyben Peach Bowlig tolta a kék-fehérek szekerét). Butch Davis érkezésével felcsillant a remény 2007-ben, a tréner futószalagon szállította a roppant tehetséges recruitokat, akik hamar a draft-előrejelzések korai szekcióiban tűntek fel, ám mire a puzzledarabkák összeálltak volna egésszé, kiderült, hogy az NCAA-ben nincs véletlen: játékosügynökök bevonása, ajándékok özöne, tanulmányi svindlik és a liga megvezetése szükségeltetett a Chapel Hill-i NFL-gyár "üzemeltetéséhez". Míg az egyetem a verdiktre várt/a büntetések súlyát nyögte, Hakeem Nicks, Robert Quinn és a többiek (2011-ben kilenc UNC-st draftotlak, ez iskolarekord) a profik között remekel(het)nek tovább.

2012-től Larry Fedora kezdhetett újjáépítésbe. Debütálásként hiába a 8-4, el voltak tiltva az utószezonról, pedig még az ACC-döntőbe is bejuthattak volna. Ehhez képest sovány vigasz volt 2013-ban a Belk Bowl, ami így is huszáros hajrával lett meg, az alapszakaszban 1-5-ös kezdést követően. 2014-ben újra 6-6, ráadásul a Belktől eltérően a Quick Lane Bowlt elbukták a Rutgers ellen.

Riválisok, érdekességek
North Carolinát autóval mindössze 25 perc választja el két állami riválisától, a Duke-tól (Durham) és az NC State-től (Raleigh), hárman együttesen alkotják az ún. "Research Triangle" háromszöget. Ez persze a kutatásokra igaz, sportban nincs közösködés. A fanok szemében a Duke Blue Devils a "főellenség", a megtestesült ördög, kosárlabdában nincs is ennél komolyabb derbi, ám természetesen a Wolfpack-től sem kellemes kikapni. A Virginiával 1892 óta küzdenek meg a South's Oldest Rivalry, "a Dél legrégebbi rivalizálása" során. Velük száztizenöt alkalommal csaptak össze, ennek dacára kapcsolatuk viszonylag baráti. Amerikafoci tekintetében mindhárom párharcban a Tar Heels vezet.

Az említett Kenan Memorial Stadium kapacitása jelenleg 63 ezer fő, de építhetik bármekkorára, íratlan törvény, hogy a stadion legmagasabb pontja soha nem haladhatja meg a környező fenyőfák csúcsát.

A UNC dicsőségtablóját meglehetősen nagyra és hosszúra kellene faragni, ha a teljességre törekednénk. Amennyiben ez nem célunk, Michael Jordan, Caleb Bradham, James K. Polk, vagy Hugh Morton nevét akkor is illik memorizálni. Jordan minden idők legjobb kosarasa, Bradham a Pepsi kóla feltalálója, Polk az USA 11. elnöke, Morton meg zseniális fényképész volt, aki hatalmas drukkerként nem mellesleg rengeteg emlékezetes fotót készített a Heels sporteseményein.