Northwestern Wildcats [NWU]

Alapítás

1882

Konferencia

Big Ten

Divízió

Conference

Város

Evanston (Illinois)

Stadion

Martin Stadium (15,000)

Weboldal

http://www.nusports.com

A Northwestern University az Egyesült Államok elit egyetemeinek egyike, John Evans kormányzó alapította 1851-ben. Evans a kampusz székhelyének, Evanstonnak is a névadója, azé a városé, amely szinte egybeépült Chicago-val. Az NU-n 1876 óta űzik az amerikaifocit, ekkor őket még Northwestern Purple néven ismerték, illetve élt a Northwestern Fighting Methodists (“Harcos Metodisták”) elnevezés is, mivel a protestáns vallási irányzat követői főképpen ebbe az intézménybe jelentkeztek. Az 1876-os dátum három évvel előzné meg a Michigant és így a Big Ten legrégebbi csapatának címével büszkélkedhetnének, azonban a hivatalos évkönyvekben a Northwestern első mérkőzéseinek a Lake Forest ellen két találkozót jegyzik, melyeket 1882 novemberében játszottak. A Wildcats név 1924-re eredeztethető, ekkor ugyanis a Chicago Tribune újságírója cikkében (lila) vadmacskák hadához hasonlította a kickoffhoz felálló Northwesternt. A kabalafigura Willie, a vadmacska (nem összekeverendő a Kansas State hasonszőrű mascotjával), elődje egy élő medve, Furpow volt, de miután az 1923-as szezon gyengére sikeredett, visszaküldték az állatkertbe.

A 'Cats futballistái két alkalommal álltak a ranglista első helyén, az 1936-os és az 1962-es szezon közben, nyolcszoros Big Ten-bajnokok. Egyedüli fontosabb bowl sikerük az 1949-es Rose Bowl megnyerése, a hatvanas évek közepétől viszont hihetetlen mélységeket jártak meg, az első osztály állandó sereghajtóivá váltak. 1979 és 1982 között sorozatban 34(!) találkozót vesztettek el, ami máig fennálló FBS rekord. 1981-ben, mikor a Michigan State ellen hazai pályán szenvedtek 61-14-es vereséget, és ezzel beállították korábbi csúcsot, a szurkolók berohantak a pályára és hangosan üvöltözték, hogy “We’re the worst!”, azaz "Mi vagyunk a legrosszabbak". 1982-ben a Northern Illinois elleni győzelemmel sikerült a rossz szériát megtörni. Ez a vesszőfutás elsősorban azzal indokolható, hogy a Northwestern csoportja egyetlen privát (és meglehetősen sznob) iskolája, a hallgató létszám pedig több ezerrel elmarad a vetélytársakétól (ez napjainkban is hatással van a stadion, a Ryan Field nézőszámára, ritka a telt ház). Az akadémiai követelmények roppant magasak, bár az itt szerzett diploma olyan sokat ér, hogy a játékosok majdnem 100 százaléka el is végzi tanulmányait (az országos átlag ennél jóval kisebb). A Northwesternbe még az a Dennis Green "bicskája is beletörött", aki a Minnesota Vikings-szal HC-ként sikert sikerre halmozott az NFL-ben. A fordulatot 1995 jelentette a Vadmacskáknál. Gary Barnett edzősködése alatt ebben az idényben állt össze az a trió, amely három negatív mérleg után az NU-t váratlanul az élmezőnybe repítette (Steve Schnur irányító, Darnell Autry futó és Pat Fitzgerald linebacker hármasa). A bukmékerek az első meccsen 28 pontos Wildcats hendikeppet állapítottak meg, ám a nyitányon az egyik legjobbnak tartott Notre Dame Fighting Irish-t 17-15 arányban megverték, majd ebben az évben legyőzték a Michigant és a Penn State-t is a végső esélyesnek is kikiáltott gárdák közül. Megnyerve a Big Ten konferenciát, harmadikként kiemelve utazhattak a Rose Bowlra, de ott a USC Trojans 41-32-vel útjukat állta. A következő évben megismételték ezt a teljesítményt, azaz újra Big Ten bajnokok lettek, rájuk is aggatták a Cardiac Cats becenevet, mivel rengeteg utolsó negyedes fordítást vittek véghez. A Wolverines ellen például 0-16-al mentek neki a záró játékrésznek, azonban mégis győztek 17-16-ra. Bowl sikernek viszont ekkor sem örülhettek, a Citrus Bowlon a Peyton Manning fémjelezte Tennessee Volunteers könnyedén elsöpörte őket.

1999-ben Barnett elfogadta a Colorado Buffaloes ajánlatát és az ohioi Miami addigi vezetőedzője, Randy Walker vette át az együtes irányítását. Noha nyitásként egy katasztofális szezonnal indított, 2000-ben a támadáscentrikus Wildcats ismételten csoportja élén zárt. Az egyetem történetének legpontgazdagabb mérkőzése, a Michigan elleni 54-51 ez évben történt (“a kosárlabda füvön”). Randy Walker 2006 júliusában sajnálatos módon, szívinfarktusban elhunyt, a szörnyű és hirtelen jött tragédia felborította az NU elképzeléseit, az utódlást házon belül oldották meg, az akkor LB coach-ként tevékenykedő Pat Fitzgerald kinevezésével. Fitzgerald négy évet a profiknál is játszott, ám hamar, 1998-ban edzői pályára lépett. A kétszeres Bronko Nagurski- és Chuck Bednarik-díjas LB mindössze 31 éves korában vehette át alma materét, és a 2006-os rossz eredmények dacára (főleg az októberi vereség az MSU-tól fájhatott nagyon, 38-3-as előnyből 38-41) bátran kijelenthető, telitalálatnak bizonyult a neki kínált szerződés. A 2007-es 6-6 már bizalomgerjesztő volt, a 2008-as 9-4 és a 2009-es 8-5 pedig megmutatta, hogy hosszú távra megoldott az edzőkérdés. Az Alamo és az Outback Bowlt igaz elbukta a Wildcats, szó nem érhette a ház elejét, mert a lehetőségekhez képest minden kihozott magából a csapat. Ezt további három Bowllal fejelték meg 2010 és 2012 között.

Sok tradíció is köthető az NU-hoz. A zenekar a cheerleaderek mögött, a goal line-hoz közel foglal helyet, a rezesbanda folyamatosan buzdít, a Go U Northwestern című indulón kívül sok apróbb bekiabálással is, mint például Go U, NU!, vagy csak annyit, hogy Let’s Go Cats! A '60-as években indította el a Wildcat Marching Band a Growl nevezetű hagyományt, amely során a drukkerek széttárják karjaikat, majd hirtelen egy vadmacskához hasonló karmoló mozdulatot tesznek, miközben macskaüvöltést utánoznak. Willie, a cheerleaderek, valamint az egyetem diákjaiból verbuvált SpiriTeam tagjai az egyes touchdownok után fekvőtámaszokat végeznek, mindig annyit, ahány pontnál a 'Cats épp áll. A kickoffok során a közönségnek kiosztott kulcsokat rázzák a szurkolók, aminek az eredete feltehetően a '40-es években gyökeredzik, mikor a Northwesternt egyértelműen a gazdagabb gyerekek iskolájának tartották, a riválisokkal ellentétben nekik volt autójuk vagy motorjuk, és ezt akarták a slusszkulcsokkal jelezni. Ezzel kapcsolatban élt egy mondás is, miszerint “Lehet, hogy most megnyeritek a meccset, de pár év múlva a itt végzettek kocsijait fogjátok leparkolni”. Szokás még a szünetekben mályvacukorral betömni a zenekar tubáit is. Két fő riválisuk az Illinois Fighting Illini és a Wisconsin Badgers (és két "jelentéktelenebb" a Purdue és az Iowa). Az Illinois ellen szokásosan év végén rendezik mérkőzésüket a Land of Lincoln Trophy-ért, ez 2009-től váltotta le a Sweet Sioux Tomahawk-t. Régebben egy indiánt, majd egy tomahawkot formált a trófea, az új vándorserleg Lincoln híres cilinderének fehér tölgyből faragott mása. 54-47-5-re a Fighting Illini vezet. A Badgers-szel való párharc az utóbbi időben erősödött fel.

Az egykori Northwestern játékosok közül tizenkettőt választottak a College Hall of Fame-be: Ralph "Moon" Baker, Ron Burton, Paddy "The Wasp" Driscoll, Pat Fitzgerald, "Automatic" Otto Graham (ő az NFL HoF-nak is a tagja, talán a valaha élt legjobb QB – sőt még az NBA-ben is játszott), Jimmy Johnson, Edgar "Eggs" Manske, Steve Reid, Ernie "Pug" Rentner, Jack Riley és Alex "Sorky" Sarkisian. Nem szabad elfeledkezni mondjuk Steve Tasker-ről (minden idők egyik legjobb gunneréről), az első körösök draftoltakról (Cas Banaszek, Fred Williamson, Chris Hinton, Luis Castillo, Napoleon Harris) vagy Ara Parseghian edzőről sem.