Offseason értékelők - AFC East

Mivel a cikk nem taglalja részletesen az újoncok hatását, ezért érdemes előtte újraolvasni a csoport draftelemzését is.

Buffalo Bills

A Bills 2004 óta képtelen legalább annyi meccset nyerni, mint amennyit elveszít, ráadásul a helyzet egyre kilátástalanabbnak tűnik. Számtalan lyukat kellett befoltozniuk a holtszezonban, és ezt néhol több, néhol kevesebb sikerrel abszolválták.

A támadóegységben tulajdonképpen csak a futók kielégítőek, bár a Fred Jackson-CJ Spiller kettős sem tartozik a liga elit részébe, de a többi poszton jóval nagyobb hiányosságok találhatóak. Miután nem érkezett új franchise QB sem a drafton, sem a holtszezonban, így továbbra is Ryan Fitzpatrick vezeti majd a csapatot. Mögé mindenesetre beszerezték Tyler Thigpent, aki cserének nem rossz, ám feltehetően nem elég jó ahhoz, hogy kiszorítsa Fitzpatricket.
Az elkapók is rászorultak az erősítésre, ám nemhogy erősödött, inkább gyengült ez a részleg: Lee Evans ugyanis távozott egy negyedik körös draftjogért, így a csapatnak maradt a tavaly remeklő Steve Johnson, a többiek messze vannak az NFL-kezdő szinttől., a friss szerzemény Brad Smith is inkább a special teamben és különleges playekben nyújthat segítséget, mintsem megbízható célpontként. A tight end poszt ürességén sem sikerült javítani, így igazi célpontja Johnsonon és a futókon kívül nem lesz Fitzpatricknek. A támadófal ugyan nem olyan rossz, mint elsőre kinéz, mert a fal belseje néhol már egész jól teljesített tavaly is, azonban a right tackle poszt megoldatlan, úgy tűnik, Erik Pears fog kezdeni itt, ez pedig minden, csak nem életbiztosítás.

Az eddigiekből leszűrhető, hogy Chan Gailey-ék az idei holtszezonban a védelemre koncentráltak. A védőfalat sikerült kifejezetten szépre gyúrni, Kyle Williams ugyanis már tavaly is Pro Bowl-szinten játszott, Dwan Edwards sem rossz játékos, és a drafton érkezett az Alabama üdvöskéje, Marcell Dareus, ez a trió rettegésben tarthatja az ellenfeleket. A linebacker-sor legértékesebb tagját, Paul Posluszny-t azonban elveszítették, így a front seven nem erősödött hatalmasat. Helyettese a green bay-i veterán, Nick Barnett lesz, aki ha sérüléséből teljesen felépül, elfogadható kettőst alkothat Andra Davis-szel. Erre a posztra érkezett a korábban Oaklandben remeklő Kirk Morrison, aki tavaly már nem volt régi önmaga a Jaguars-ben, és Buffalóban próbálja újraéleszteni karrierjét. Mellettük a passrusherek Chris Kelsay és Shawne Merriman maradtak, előbbi egy átlagos kezdő, utóbbival kapcsolatban pedig rengeteg a kérdőjel, de ha a maximumát hozza, nem lesz ez rossz páros. Abban bízhatnak, hogy Merriman nem lesz olyan szintű mellényúlás, mint Aaron Maybin volt nem is olyan régen, akitől a napokban köszönt el a Jets is, jelenleg csapat nélkül tengődik.
A secondary csak kicsit van rosszabb állapotban, mint a front seven, a cornerback-egység ugyanis mély, az újonc Aaron Williams pedig csak tovább mélyítette. A safety-ktől viszont távozott a kulcsembernek számító Donte Whitner, aki után nem maradt igazi strong safety-je a csapatnak, talán az újonc Da’Norris Searcy-t szánják ide, de valószínűbb, hogy a George Wilson-Bryan Scott kettősből kerül ki Whitner utódja. Jairus Byrd helye természetesen megkérdőjelezhetetlen.

A Buffalo reményei 2011-ben sem túl magasak, hiszen a támadók nem tűnnek elég ütőképesnek ahhoz, hogy a divízió két gigászával harcba szálljanak. A védelem viszont kellemes meglepetés lehet, hiszen kiegyensúlyozottak, és ha mindenki kihozza magából a maximumot, egy kifejezetten jó egység is lehet. Nagy meglepetés lenne, ha idén megtörne a rossz széria, de néhány jó meccs idén is benne van a Bills-ben.

Miami Dolphins

A Fins tavaly egyáltalán nem volt rossz, ám a Jets és a Patriots elvonta felőlük a figyelmet, így a holtidényben az volt a céljuk, hogy a csapat felérjen a „két nagyhoz” keretében is.

Ezt elsősorban a támadóegység javításával kívánták elérni Tony Sparanoék, hiszen a védelem már tavaly is jól végezte a dolgát. Chad Henne minden kritika ellenére marad a kezdő irányító, mögötte Tyler Thigpen helyett Matt Moore lesz, ez nem sok változás. Ha Henne elkerüli a nagy hibákat, megfelelő QB lehet a csapat sikereihez, hiszen a Miami inkább futásra épít. Ennek megfelelően az elkapók sem voltak épp a legjobbak, Brandon Marshall első floridai szezonja sem volt az igazi, de rajta kívül nem volt igazi megbízható célpont, és csak az újonc Clyde Gates javított az egységen. Igazán jó elkapó tight end sem került a csapathoz, elégedettek voltak Anthony Fasano munkájával.
A futás kulcselemeiben azonban számos változás történt. Az öregedő Ricky Williams-Ronnie Brown duó távozott, és helyettük érkezett a holtszezon egyik szenzációja, Reggie Bush, valamint az újonc Daniel Thomas. A két játékos pontosan ellentéte egymásnak, Bush a passzjátékban legalább olyan fontos, mint futásban, míg Thomas egy klasszikus erőfutó. Nagy kockázat velük nekivágni a szezonnak, hiszen Bush sérülékeny, míg Thomas még nem bizonyított semmit, ám most mindkettejüknek itt a lehetőség, hogy megmutassák, több szakértő tévedett velük kapcsolatban.
A támadófal minden siker alapja, ezt úgy tűnik, a Dolphins vezetősége szem előtt tartotta, ugyanis ezt a részleget erősítették meg leginkább. Marc Colombo érkezett Dallas-ból a jobb oldali tackle posztra, hogy Vernon Carey guard posztra mozogva kiszoríthassa az átlagon aluli Joe Bergert a csapatból. Az újonc Mike Pouncey is rögtön kezdhet, hogy ő vagy Richie Incognito lesz-e a center, még nem dőlt el, de egyelőre Pouncey tűnik „nyerőnek” ezen a téren. Jake Long helye megkérdőjelezhetetlen, amennyiben egészséges, márpedig a hírek szerint az alapszakasz kezdetére felépül.

A védelemben a szintentartás volt a jelszó, és ez több-kevésbé sikerült is. A védőfal a tavalyi nevekből áll össze, csak tovább mélyítették az egységet Ronald Fields szerződtetésével. A linebacker-sorban már nagyobb volt a mozgás, Channing Crowder sérülékenységét és nagy fizetését megelégelve a Delfinek kirúgták korábbi középső linebackerüket, és helyére Kevin Burnettet hozták San Diegóból. Burnett tipikus szürke eminenciás, nem szokott kitűnni a csapatból, de minden elvárhatót megtesz a győzelemért, megbízhatóan szállítja a szereléseket, így erősítésnek számít, különösen a passz elleni védekezés tekintetében. A külső LB posztjára visszatért a csapat legendája, Jason Taylor, ám feltehetően erőállapota már nem engedi meg, hogy ekzdő legyen, de Koa Misi mögött minőségi csere lesz.
A secondary nem igen változott, továbbra is egy jó cornerback-kettős (Sean Smith-Vontae Davis) és a tacklegyáros Yeremiah Bell fémjelzi a részleget, amelyből hiányzik egy jó free safety. Chris Clemons és Reshad Jones versenyez a kezdő pozícióért itt, de bármelyikük is nyer, ő lesz a defense gyengepontja.

Eredményes offszezont tudhat maga mögött a Miami,mindkét csapatrészt megerősítették, a legnagyobb kérdőjel a futókettős lehet. Ha beválnak, és Henne sem ront sokat, akkor sokra viheti ez a csapat, amelyet valahogy senki sem vesz számításba a szezon előtt, holott lenne rá ok.

New York Jets

A Jets tavaly nem volt messze a Super Bowltól, de ettől függetlenül meglepően sok lyuk volt a csapat mindkét csapatrészben, amelyeket a holtszezon során csak hellyel-közzel sikerült befoltozni.

A támadóknál a súlyos elkapóhiányt kellett orvosolni, de nem sikerült megtartani Braylon Edwards-ot, és el kellett ereszteni Jerricho Cotchery-t is. Helyükre érkezett az örökifjú Derrick Mason, aki rutinjával és gyűrűéhségével nagy segítség lehet Mark Sancheznek, valamint slot posztra jött még a drafton Jeremy Kerley. A szabadügynökpiac egyik szenzációja volt, hogy a börtönből szabadult Plaxico Burress-t is a Jets vállalta be, ha ő valamit visszanyer a régi formájából, akkor nagy nyereség lehet, de erre nem látok sok esélyt.

Bármilyen furán is hangzik egy Rex Ryan által vezetett csapatnál, a védelemmel sokkal több volt a tennivaló. Shaun Ellis a nagy rivális New Englandhez távozott, de ennek előzménye, hogy a drafton már megszerezték az utánpótlást Muhammad Wilkerson és Kenrick Ellis személyében, így újból ütőképes védőfal állhat fel a Jets-nél. A linebacker-sor ugyan öregszik, de egyelőre megtszi, az igazi baj már tavaly is a secondary-ben volt, és lesz is. Ugyanis a safety-knél továbbra is Jim Leonhard az egyetlen jónak nevezhető játékos, Brodney Pool és Eric Smith félmegoldásnak tűnik, a cornerbackeknél pedig Antonio Cromartie sem az igazi, de a tavalyi elsőkörös Kyle Wilson talán idén előlép kezdőjátékossá. A volt nickelback Dwight Lowery elcserélésével pedig az egység mélysége sem az igazi.
A támadóknál a fal mélyítésére és frissítésére nem került sor, továbbra is a régi arcokkal találkozhatunk majd újra, a cserék közül is leginkább a másodéves Vlad Ducasse-t láthatjuk majd esetleg, hiszen az ő fejlődésében nagyon bíznak East Rutherfordban.

Összességében továbbra is egy rendkívül komplex csapat a Jets, amely újra bajnoki reményekkel száll harcba 2011-ben is. Mark Sanchez most már semmilyen értelemben sem zöldfülű, a futójáték jó kilátásokkal bír, a védelem magas színvonalára pedig a jó kereten felül Rex Ryan személye is garancia.

New England Patriots

A Pats a legaktívabb csapatok közé tartozott idén, és tulajdonképpen minden szurkoló igényét kielégítették. A draft során hagyományosan cserélgették a draftjogokat, és végül több tehetséges játékossal gazdagodtak, azonban az általunk korábban említett szükségletek közül kettőre rá se pislantottak: se elkapót, se védőfalembert nem szereztek, holott erre nem kis szükség lett volna. Az új CBA megállapodás aláírását követően rögvest léptek is az ügyben, és mindkét posztra neves veteránokat hoztak. Tom Brady új célpontja Chad Ochocinco lesz, aki egy ötödik és egy hatodik körös draftjogért érkezett Cincinnatiből, és abban reménykedik, hogy ő lehet az új Randy Moss. Ő is rendkívül sikeréhes, botrányokkal tarkított karrierrel bíró, ám kiváló receiver, csakúgy, mint Moss volt, mikor Massachusetts-be érkezett, és vele már elég erősnek tűnik az elkapósor.

A védőfal lyukait két washingtoni öreggel próbálták meg befoltozni, Andre Carter és Albert Haynesworth is Washingtonból érkezett a New Englandhez. Egy új védelmi séma körvonalazódik a csapatnál, amely inkább a klasszikus 4-3-as rendszerre hasonlít, mint a Pats által korábban favorizált 3-4-re. Mindkét új szerzemény egyértelműen jobban teljesít 4-3-ban, így igen alacsony áron jutottak hozzá két klasszis képességű játékoshoz (Carter ingyen, Haynesworth egy ötödik körös draftjogért érkezett).Mellettük a nagy rivális Jets-től Shaun Ellis érkezett erősítésnek, így pedig már igen szép névsor egészíti ki Vince Wilforkot a DL-ben, ez a védelem többi részére is igen pozitív hatással lesz. Az irányítókra helyezhet nyomást majd a szintén frissen szerzett Mark Anderson, aki az utóbbi években árnyéka volt önmagának, úgy tűnik, sokan érkeznek feltámadást keresve Bostonba. Az utolsó pillanatban megváltak a korábbi elsőkörös és kezdőnek gondolt safety-től, Brandon Meriweathertől, akinek pótlása még nem megoldott.

Emellett fontos volt, hogy sikerült megtartani Matt Lightot, ezáltal Nate Solder bevetésére még várni kell, de az ő technikája még amúgy is sok fejlesztést igényel. Az előszezon végén még a rutinos, többszörös Pro Bowler Brian Waters-t is sikerült leigazolni. Kérdés, hogy kezdő lesz-e, feltehetően már a szezon korai szakaszában átveheti az egyik guard posztot. A támadófal így tulajdonképpen rendben van, bizonyított játékosok alkotják, míg a futóknál a korábban jellemző teljes hiányt lassan már a bőség zavara veszi át – miután marad Danny Woodhead, Kevin Faulk és BenJarvus Green-Ellis is, az újoncokkal (Ridley, Vereen) kiegészülve túl sok emberre számíthatnak a Hazafiak jelenleg a poszton, de ez már inkább kellemes gondnak tekinthető.

A csapat igazi hiányossága minden bizonnyal a  linebacker-sor és a secondary marad, bár igen sok a fiatal ezen poszokon, és a szurkolók reményei szerint többségük tud annyit fejlődni, hogy a tavalyi teljesítményt magasan felülmúlja a védelem. Ha ez sikerül, akkor a Patriots lehet újra a szezon igazi favoritja.

Az én tippem a divízió végeredményére:

1. New England Patriots
2. New York Jets
3. Miami Dolphins
4. Buffalo Bills

Rajnai Gergely (Rajna)