Offseason értékelők - AFC West

Denver Broncos

A Denver tavalyi szezonja borzalmasan sikerült; a franchise 41. idénye 4-12-vel zárult, ez a Broncos történetének legrosszabbja. Még a szezon alatt, december 6-án kirúgták a 2009-ben szerződtetett fiatal vezetőedzőt, Josh McDanielst, aki első HC-i munkakörében csúfosan megbukott. Ideiglenesen Eric Studesville RB-edző vette át a helyét, aki versenyben volt az állandó vezetőedzői szerepkörért is, de végül a Carolinatól 9 szezon után távozó John Foxra esett a vezetés választása. A felső vezetésben is történtek változások, visszatért a csapathoz az a John Elway, aki másfél évtizeden keresztül volt a 80-as és a 90-es években a csapat QB-ja, 2 Super Bowl győzelemre is vezette a csapatot. Elway pozíciója hivatalosan Executive Vice President of Football Operations, ez lényegében a general managerhez hasonló szerepkör némileg több beleszólással a futballcsapat életébe. Az új vezető kinevezése ellenére Brian Xanders maradt GM, viszont Elway érkeztével minden döntését felülvizsgálhatja a volt QB. Egy új HC természetesen új edzői stábot is jelent, lényegében minden poszton történt személycsere.

A lockout március 28-i bekövetkezte előtt a Denver visszaigazolta a veterán CB-t, Champ Bailey-t. 4 éves, 43 millió dollár értékű szerződést kapott a 33 éves corner, ebből 22 a garantált. Bailey-t már októberben is szerette volna visszaigazolni a csapat egy nagyon hasonló szerződéssel, de ekkor ők váratlanul meggondolták magukat, és kivárásra játszottak. Ennek ellenére Bailey lojális maradt és úgy döntött, elfogadja a valós piaci értékénél talán kissé gyengébb ajánlatát a coloradoiaknak. Rajta kívül még egy UFA-t hozott vissza a csapat, ez pedig a DT Kevin Vickerson volt. A drafton a 2. választás volt a Denveré az első körben. A DT-hiány miatt szinte teljesen egyértelműen predesztinált tackle pickből (Nick Fairley, Marcel Dareus) végül nem lett semmi, a draft előtt pár órával már kiderült, hogy a 4-3-as védelemre visszaálló Broncos a tavaly 3-4-es OLB-t játszó volt DE Von Millert fogja behúzni. Így is történt, a draft talán legjobb védője került a Broncoshoz, aki rögtön a csapat kezdő erős oldali LB-je is lett. Szintén kezdő lesz a két második körös választása a csapatnak, Rahim Moore, aki a strong safety-be átmozgatott 37 éves Brian Dawkins helyét veszi át FS-ben, illetve az Eagleshöz távozó Ryan Harris RT posztját örökölte meg a Miamiról érkezett Orlando Franklin.

Visszatérve a secondaryre, és azzal együtt a passzvédekezésre, tavaly az NFL leggyengébbjei között voltak e tekintetben a Vadlovak. Persze ezért nem lehet egy az egyben a defensive backeket okolni, az Elvis Dumervil edzőtábor alatti kiesésével alaposan meggyengült pass rush legalább ugyanilyen mértékben felelős ezért. Ezzel együtt nem lehetnek nyugodtak a szurkolók e téren idén sem, mivel a még mindig kiváló Bailey-n kívül a többi játékos vagy bizonyítottan gyenge (Andre Goodman), vagy már régen pályája nadírja felé közelít (Dawkins). A cserékkel sem jobb a helyzet, Dave Bruton, Cassius Vaughn, vagy Jonathan Wilhite egyaránt marginális képességű hátsó sorosok. A Broncos sikere nagymértékben fog múlni a passzvédekezésén, ha nem sikerül a tavalyi gyatra teljesítményen javítani, ismét légiriadót kell hirdetni a Mile High Stadionban.

A médiában legnagyobb publicitást kapott pozíciós harc természetesen az irányítóké volt. A lockout alatt, és az edzőtábor kezdetén még azon folyt a vita, hogy vajon Kyle Orton, vagy Tim Tebow lesz e a kezdő QB, illetve hogy Orton szinte bizonyosnak tekintett eladásából mennyit tud húzni a csapat. Ez a felállás mostanra jócskán módosult: Orton atombiztosan bebetonozta magát a kezdőbe, míg a tavaly messiásként fogadott Tebow könnyen lehet hogy lecsúszik a 3. helyre Brady Quinn mögé, aki az előszezonban eddig egészen elfogadhatóan játszik. Tebowt mint tudjuk, az előző rezsim draftolta, és egy-egy elejtett megjegyzésből, megmozdulásból azért érződik, hogy Elwayék és Foxék korántsem sincsenek tőle úgy elragadtatva, mint tavaly voltak McDanielsék. Az edzőtábor alatt már olyan hírek is érkeztek, hogy pusztán teljesítmény alapján Tebow a 4. legjobb QB csupán...

A bennfentes Broncos szurkolók számára az offseason legnagyobb kérdése az volt, hogy vajon ki fog játszani DT-t Denverben a 4-3-ra átálló defense-ben. A lockout idején írd és mondd, egy darab defensive tackle-lel rendelkezett a csapat a már említett Vickerson személyében. Az elmúlt hetekben két volt elsőkörös DT is érkezett a csapathoz, az Eaglestől Broderick Bunkley, illetve Ty Warren révén, igaz ez utóbbi 3-4 DE-t játszott a Patriotsban. Sajnos Warren kétéves szerződésének megkötése után nem sokkal elszakította tricepszét, alsó hangon három hónapos pihenő vár rá. A csapat egyelőre nem tette IR-listára, de ne nagyon számítsunk arra, hogy 2011-ben a pályán fogjuk látni az ex-Patriótát.

A Denver a teljes újjáépítés fázisában leledzik, idén még nem szabad szurkolóiknak vérmes reményeket táplálniuk. John Fox bizonyítottan képes arra hogy pofozóládából ütőképes csapatot varázsoljon, annak idején a két évvel azelőtt még 1-15-ös Carolinaból csinált NFC-győztest. A recept tehát adott, kérdés, hogy sikerül-e neki másodszor is újjáépíteni egy kis túlzással romokban hever franchise-t.

Kansas City Chiefs

A Chiefs volt tavaly az AFC meglepetéscsapata, a másodéves edző, Todd Haley terve szárba szökkent, és főleg a futójátékra támaszkodva megnyerték az AFC Westet. Matt Casselt bár sokan kritizálták még tavaly is valóban szörnyű 2009-e után, a kritikák nem voltak igazán jogosak, mivel sikerült legalább olyan státuszba felküzdenie magát, hogy miatta nem veszítettek meccseket. Vigyázott a labdára, megfontolt döntéseket hozott, és hogy csak egy statisztikai mutatót említsünk, egy év alatt egy egész yardot javult passzonkénti yardjainak átlaga. Ez persze leginkább az azóta már a többek között Haley-vel való nézeteltérése miatt távozott Charlie Weisnek volt köszönhető, a kiváló OC és play-hívó nagymértékben volt a 2009-ben csak szenvedő QB segítségére. Az új koordinátor, Bill Muir közel sem annyira elismert QB-guru, mint Weis volt, minden bizonnyal lesznek nehéz pillanatai Casselnek. Annál is inkább, mert az OL nem az igazi. Bár Casey Wiegmann visszatért még egy évre, a 38 centertől reálisan már nem lehet túl sok mindent elvárni. Legnagyobb előnye visszatértének az, hogy így van idő kinevelni utódját, az idén draftolt Rodney Hudsont. Ami igazán nagy probléma, hogy egyik tackle pozíción sincs olyan megoldás, ami megnyugtató lenne. Az LT Branden Albert igazi belendülésére már dratolása óta vár a csapat, ehhez képest tavaly 11 sacket engedett; ezzel együtt így is ő a legjobb tackle-je a csapatnak. Az RT poszton még nagyobb a gond, a tavalyi páros, Barry Richardson és Ryan O'Callaghan küzd a kezdő helyért, és egyikük sem az a kifejezett életbiztosítás. Leigazolta a csapat Jared Gaither ex-Ravens OT-t ugyan, de sokat elmond az ő állapotáról, hogy a minőségi tackle-ökben szintén nem bővelkedő Raidersnél nem tudott átmenni a fizikai felmérőn. Ne számítsunk arra, hogy ha nincs nagy vészhelyzet, őt a pályán fogjuk látni.

Az offense tavalyi legnagyobb hiányossága az igazi 2. számú WR volt. Chris Chambers hozott még a kiváló Dwayne Bowe mellett yardokat a konyhára, de sokat mondó, hogy 213 yarddal tudott a második legjobb WR lenni. Idén két komolyabbnak mondható jelölt érkezett erre a pozícióra, az egyik a szabadügynök Steve Breaston Haley előző csapatából, az Arizonaból, a másik a csapat elsőkörös választottja, a gigantikus méretekkel rendelkező Jonathan Baldwin. Breaston valójában tipikus slot receiver, nem klasszikus 2. wideout, de Haley sokkal inkább split endként képzeli el őt, főleg miután az edzőtábor során Baldwin eltörte a hüvelykujját egy öltözői nézeteltérés során. Baldwinról már draftolása előtt érkeztek olyan hírek, hogy tipikus díva-mentalitású WR, és ezt állítólag igazolta is eddigi viselkedése; a hírek szerint több veterán nem is igazán tudta ezt tolerálni az edzőtábor alatt. Több hétig harcképtelen lesz a rookie, az első héten biztosan nem fog tudni játszani, de visszatérte esetén is számítsunk arra hogy meg kell küzdenie a kezdőbe kerülésért. Baldwin kiesésével várhatóan Breaston lesz a 2. számú elkapó, ne számítsunk tőle nagy számokra, valószínűleg ideje nagyobb részét az ún. clearout route-ok futása fogja kitölteni, amivel helyet csinál a többi elkapónak; már persze ha a térdei bírni fogják. Nem csk a fentiek miatt, de azt sokáig borítékolni lehetett, hogy Bowe után idén is Tony Moeaki fogja a legtöbb elkapást hozni, a tavaly draftolt TE nagyon hamar meghatározó célpontja lett Casselnek 2010-ben, de az előszezon utolsó meccsén keresztszalag szakadást szenvedett, és IR-re kellett helyezni. Ez súlyos érvágás, ezzel lényegében nincs valódi elkapó TE-je a csapatnak, az új kezdő, Leonard Pope lényegében egy 3. tackle inkább, mint elkapó.

Tavaly a betonkemény védelem hozta a legtöbb meccset a Chiefsnek, idén is a Romeo Crennel vezette egység fogja vélhetően a hátán hordani a csapatot. A D legjobbja, a 16,5 sackkel az AFC-t vezető OLB, Tamba Hali a 2010-es szezon után szabadügynök lett, de az szóba se jött a csapat számára, hogy elengedjék, ezért első lépésként megkapta a franchise taget még a lockout előtt február 16-án. Augusztus harmadikán végül egy 5 éves, 60 millió dollár összértékű szerződésben állapodott meg a kiváló pass rusher és a csapat, ezzel biztosítva a hosszútávú együttműködést. A veterán Mike Vrabel visszavonult, emiatt a másik OLB kérdése igen égető, az elmúlt években őt többször helyettesítő Andy Studebaker nem igazán kielégítő megoldás, 2,5 sackje mellett csupán 4 siettetést lehetett feljegyezni neve mellé tavaly, pedig 2010-ben a passz downoknál már általában ő volt a pályán. A csapat a 3. körben draftolt egy potenciális megoldást Hali túloldalára Justin Houston személyében, aki tavaly még a SEC-ben terrorizálta a Georgia Bulldogs színeiben az irányítókat, de vele nem sikerült időben megállapodnia a csapatnak szerződését illetően, ezért késve tudott csak bekapcsolódni az edzőtáborban folyó munkába. Ezzel együtt nagy valószínűséggel nem sok idő kell neki, hogy elhódítsa Studebakertől a kezdő helyet. A védelem igazándiból túl sok kérdőjellel nem rendelkezik, a secondary 4 kezdője betonbiztosan birtokolja helyét, egyedül az NT poszton számíthatunk komolyabb pozíciós csatára még, ott az újonc Jerrell Powe kaphat jelentős játékidőt a veterán igazolás, a Ravenstől érkezett Kelly Gregg mellett.

A Kansas City tipikusan olyan csapat, amelynek nagyon kijöhet a lépés, de vissza is zuhanhatnak nagyon könnyen a 2010 előtti állapotba. Rendkívül sok fog múlni azon, hogy Jamaal Charles meg fogja e tudni közelíteni hihetetlen tavalyi szezonját, illetve, hogy Cassel mire fog jutni a némileg megváltozott offense szisztémában.

Oakland Raiders

A Raiders szurkolók hét évet évet vártak arra, hogy végre ne vesztes szezont zárjon az ezüst-fekete alakulat, igaz most is épphogy csak sikerült a 8-8-as mérleggel elkerülni ezt. Bár a csoporton belül hibátlanul zárt a csapat, azon kívül csupán két győzelmet sikerült begyűjteni, és így nem sikerült megnyernie a Raidersnek az AFC Westet. Al Davis ezt kudarcként értékelte, és az egyértelmű fejlődés ellenére nem hosszabbította meg a vezetőedző Tom Cable szerződését. A kontinuitás azért nem szakadt meg teljesen ismét, az utánpótlás házon belülről érkezett az offense koordinátor Hue Jackson személyében, aki első Raiderses évében már bizonyította, hogy képes arra, hogy komoly eredményeket érjen el a gárdával.

Az offseason során fájó veszteségek érték a csapatot amellett, hogy jópár megtartani kívánt játékost sikerült visszahozni. A NFl egyik legjobb játékosa, a liga legjobb shutdown cornere, Nnamdi Asomugha szerződése 2009-ben 2+1 évre köttetett. Ezt azt jelentette, hogy a 2009-es és a 2010-es év után bizonyos feltételek teljesítése esetén volt lehetőség - iszonyatos pénzért - arra hogy 2011-ben is a Raiders tagja legyen Asomugha. Bizonyos, pontosan nem ismert statisztikai küszöbszámokat kellett volna elérnie a CB-nek, hogy ez az opció érvénybe lépjen, de mivel annyira elkerülték az ellenfelek, hogy lényegében meccsenként pár lehetősége volt játékba avatkozni, esélye nem volt ezeket teljesíteni. Így szabadügynök lett, és a Raiders nem is próbálta visszaigazolni, inkább drafolt két CB-t (DeMarcus Van Dyke a Miamiról, Chimdi Chekwa az Ohio State-ről érkezett), illetve a tavaly nagyon jó évet zárt Stanford Routt egy brutális, 54.5 millió dolláros, 5 éves szerződést kapott, amivel az NFL 3. legjobban fizetett cornerbackjévé vált. Bár 2010-ben valóban nagyszerűen játszott Routt, ez az összeg óriási túlzás, eszméletlen túlfizetésről van szó egy olyan játékos esetében aki tavaly volt először stabil kezdő. A másik hatalmas érvágás a Pro Bowler TE, Zach Miller elvesztése, aki pedig az offense egyik legjobb játékosa volt az elmúlt években, az egyetlen biztos pontja a passzjátéknak. Miller szintén szabadügynökké vált, de szinte mindenki bizonyosra vette, hogy a csapat nem fogja őt elengedni, és mint tudjuk, Al Davis ha kell túlfizetés árán, de megtartja azokat a játékosokat, akiket meg akar tartani. Augusztus másodikán aztán bombaként robbant a hír, hogy Millert leigazolta a Seattle, Tom Cable jelenlegi csapata. Utólag úgy tűnik, az Oakland talán nem vette komolyan, hogy Miller akár el is igazolhat anyaegyesületétől...

Ami az offense-t illeti, némileg kárpótolhatja Jason Campbellt, hogy kedvenc célpontja helyére a Giantsből érkezett Kevin Boss, aki talán kicsit gyengébb játékos, de nagyjából hasonló kalibert képvisel mint ő. A Raiders várhatóan idén is a futójátékkal fog operálni leginkább, a tavaly végre drafthelyéhez méltó produkciót nyújtó Darren McFadden mellett az NFL talán legjobb második számú futója hozhatja a yardokat Michael Bush személyében. Hozzájuk csatlakozik a 4. körben draftolt Taiwan Jones, aki az előszezonban már bemutatta iszonyatos sebességét, amit 4.32-es 40 yardja is fémjelez. Felépítéséből fakadóan Jones soha nem lesz feature back, de meccsenként 8-10 labdaérintéssel hatékony részese lehet már első évében a Raiders offense-nek. A passzjátékban továbbra sem várhatunk - legalábbis az előszezon tanúsága alapján - kiugrás Darrius Heyward-Beytől, egyszerűen még mindig nem érzi a wide receiverség mikéntjét. Vigasz lehet Derek Hagan és Denarius Moore játéka viszont, a Giantstől érkezett elkapó bejátszotta magát a keretbe, az 5. körös Moore pedig a hírek tanúsága szerint az edzőtábor magasan legjobb receivere volt. A támadófal összeállni látszik, már az edzőtábor elején a Veldheer-Wisniewski-Satele-Carlisle-Barnes ötös mellett tette le a voksát Hue Jackson, és emellett az előszezon során végig kitartott. A fal jobb oldala közel nem tekinthető véglegesnek, könnyen lehet hogy a tavalyi rookie Bruce Campbell az évek óta bérelt hellyel rendelkező RG Cooper Carlisle, az idén draftolt Joe Barksdale pedig Khalif Barnes helyét veszi át, inkább előbb, mint utóbb.

A védelem Asomugha távozásától eltekintve lényegében érintetlen maradt, a frontban minden kezdő játékos ugyanaz lesz mint tavaly, a safety-k továbbra is Tyvon Branch, illetve az igen komoly szerződéssel visszaigazolt Michael Huff lesznek. A kezdő CB-páros egyelőre az eddig Asomugha mellett nagyjából felváltva másodhegedűs szerepkört betöltő Chris Johnson és a már említett Stanford Routt lesznek. Tavaly a Seymour-Kelly DT páros hozott pár kegyetlen meccset, jópár guard és center életét nehezítették meg ők ketten a fal belsejéből indulva. Richard Seymour pályán túlmutató szerepének - ő szervezett mini-edzőtábort a csapatnak a lockout alatt - is köszönheti, hogy a Raiders őt is megkínálta egy igen vaskos kétéves szerződéssel, amely évente 15 millió dollárt hoz neki, ezzel az NFL legjobban fizetett védőjátékosa lett.

A Raiders nem playoff-várományos, főleg a passzjátékot (mind offense, mind defense oldalon) övező bizonytalanság miatt, de fiatal playmakereiknek köszönhetően idén is okozhatnak pár meglepetést.

San Diego Chargers

A Chargersnek lényegében minden mutató alapján simán kellett volna tavaly nyernie a csoportot. A legegyszerűbb statisztikáktól kezdve (össz. szerzett, ill össz. engedett yardok terén egyaránt a liga legjobb mutatóját produkálták) egészen a legösszetettebbekig az NFL egyik legjobb csapatáról beszélhettünk. Ami miatt mégsem sikerült rájátszásba jutniuk, az a special teamek valami borzalmas gyengesége volt. Évtizedek óta nem láthattunk olyan gyenge munkát a rúgásoknál, mint amit a Bolts mutatott be, ami hibát el lehet követni ilyen téren, azt elkövették. A Seahawks két kickoff return TD-t ért el Leon Washington révén ellenük, a Raiders elleni idegenbeli meccsen két blokkolt punt miatt 9 pontot ajándékoztak az ellenfélnek. Mindkét esetben ezek az elszórakozott pontok jelentették a különbséget a végelszámolásban. Bármelyik meccset megnyerik, ők a csoportgyőztesek... Ennek természetesen véget akart venni a vezetőség, az offseason fő prioritása a spec teamek megerősítése volt. A szezon végefelé igazolt Kelley Washington, a liga egyik legelismertebb special teamere segített 2010 késői részében stabilizálni a megtépázott egységeket, de őt egy térdsérülés miatt elküldte pár napja a Chargers, így vele nem számolhat az új special team edző, Rich Bisaccia, aki a Tampánál már bizonyított ebben a szerepkörben. A drafton is különös hangsúlyt helyeztek a jó special team képességű játékosok megszerzésére, rögtön a második körös Jonas Mouton LB egy kőkeményen ütköző játékos, aki amíg nem nő fel a kezdő ILB szerepkörére, hasznos tagja lesz a coverage egységeknek. Andrew Gachkar, a 7. körben kiválasztott linebacker pedig szinte kizárólag a rúgócsapatok erősítésére érkezett, vele a hírek szerint nem is igazán számol a jövőben sem a csapat defense játékosként.

A támadóegység lényegében jottányit sem változott, ugyanúgy Philip Rivers vezetésével száll harcba az NFL egyik legjobb offense-e, változatlanul McNeill-Dielman-Hardwick-Vazquez-Clary összeállítású támadófallal. A futások túlnyomó többségét Mike Tolbert és Ryan Mathews fogja megosztani, előbbi fogja inkább a gólvonal-közeli játékokat és a rövidyardos szituációkat kapni. 2010-ben nagyjából 0 % esély mutatkozott arra, hogy Vincent Jackson valaha még felölti magára a San Diego mezét, de az idő - és a pénz - nagy békítő; bár Jackson és ügynöke hosszútávú szerződésre vágyott, a 11,933 millió dolláros WR franchise taggel teljes mértékben elégedettek voltak. Ugyancsak visszaigazolta a csapat másik szabadügynök elkapóját, Malcom Floydot, aki Rivers mély passzait halássza le előszeretettel, és csatasorba áll ismét az NFL talán legjobb TE-je, Antonio Gates is, akit bár hátráltattak sérülések az elmúlt években, ha kicsit is egészséges, szinte levédekezhetetlen célpont. Nagy visszaesésre tehát ne számítsunk a Bolts offense-től, amíg Rivers osztogatja a labdákat, a liga egyik legjobb támadóegysége lesznek.

A védelem elveszítette mentorát Ron Rivera személyében, aki a Carolina vezetőedzői posztját kapta meg, helyette Greg Manusky érkezett a 49erstől, ahol Rivera-éhoz hasonló 3-4 védelmet játszatott Pat Willisékkel. Manusky hozta magával Takeo Spikes-t, aki bár már 35 éves, nagyon nagy szükség van arra hogy 15. szezonjában is megbízható játékot mutasson be. A Chargers leggyengébb posztja a két belső linebackeré, Spikes mellett az egyetlen tapasztalt játékos Stephen Cooper, de ő folyamatosan egy makacs bicepszsérüléssel bajlódik, nem tudni mikor lesz 100 %-os. Mögöttük két zöldfülű van, a tavaly draftolt, de a szezont sérülés miatt teljes egészében kihagyó, és emiatt gyakorlatilag rookienek számító Donald Butler és a már említett Mouton. Nemrég leigazolta a csapat a veterán Na'il Diggset, aki bár nem nagyon játszott még 3-4-ben, hasznára lehet a csapatnak. A secondarybe Bob Sanders érkezett, a kiváló játékos hírhedt sérülékenységéről, de ha esetleg egészséges tud maradni, akkor megoldhatja a strong safety kérdést San Diegoban, amely poszton 4 kezdőjátékos volt az elmúét 3 évben. Eric Weddle a defense egyik legstabilabb tagjaként egy brutális, ötéves, 50 milliós szerződést kapott, amely Eric Berry tavalyi rookie kontraktusa után minden idők legnagyobbja safety-k között. Weddle talán a legjobb futás elleni FS a ligában, és coverage-ben sincs elveszve, így mondhatjuk megérdemeltnek az összeget. A secondary papíron ismét nagyon jól néz ki Casonnal és Jammerrel a kezdő CB posztokon, de ez tavaly is így volt, mégis sokszor verték a levegőben őket. Ennek közvetettebb okát a Denverhez hasonlóan a pass rush hiányában is kell keresenünk, tavaly a 11 sacket szerző Shaun Phillipsen kívül nem igazán volt OLB, aki komoly nyomást tudott volna gyakorolni az irányítókra. Most már harmadik éve várunk Larry English kiugrására, de ha ő nem tudja végre bizonyítani, hogy érdemes volt az első körben draftolni 2009-ben, akkor a friss igazolások Travis LaBoy, vagy Antwan Barnes esetleg okozhat meglepetést OLB-ben, és hozhatnak ezzel egyensúlyt a blitzekbe.

A Chargers - mint az már rég megszokott - idén is az AFC West favoritja, ha most nem fognak a speciális egységek ellenük dolgozni, akkor a papírforma alapján simán kell nyerniük a csoportot. Náluk van messze a legkevesebb kérdőjel a divízióban, ha elkerülik őket a komoly sérülések, akkor minden bizonnyal behúzzák a Westet.

Írta: Demeter Ádám