Penn State Nittany Lions [PSU]

Alapítás

1887

Konferencia

Big Ten

Divízió

Conference

Város

University Park (Pennsylvania)

Stadion

Beaver Stadium (106,572)

Weboldal

http://gopsusports.com

A Pennsylvania State University világszerte közel 100,000 hallgatóval bír, fő kampusza Pennsylvania földrajzi középpontjának környékén, University Parkban található, ahol körülbelül 45 ezren tanulnak. A Penn State-ként ismert iskola az állam legnagyobb felsőoktatási intézménye, egyben az ország egyik legnívósabb egyeteme. Évente több száz millió dollárt költenek kutatásokra, de pénzgyűjtésben is az élbolyban vannak, csak a diákok által szervezett évi THON rendezvényen - 46 órás táncmaraton - rendszeresen 10+ millió dollárt kalapoznak össze, nem is beszélve kiterjedt öregdiák-hálózatukról. Mindemellett sportban is rendkívül sikeres a PSU, a szakosztályok együttesen a top10-ben foglalnak helyet a nemzeti bajnoki címek számát tekintve.

Történelem

Természetesen az amerikai futball az első számú tényező a Penn State sportéletében, mely 1887 óta hódít „Happy Valley”-ben, bár egyes források szerint már 1881-ben is játszottak a Bucknell ellen. Hivatalosan a ’87-es, szintén Bucknell elleni 54-0-ás győzelem minősül a bemutatkozásnak, ekkor még fekete-sötétrózsaszín mezekben léptek a játékosok pályára, míg a kabala az „Old Coaly” nevű öszvér volt. A rózsaszín viszont az uniformisokon a napsütéstől és a mosástól elfehéredett, így 1890-ben a napjainkban is használt kék-fehér kombinációra voksoltak. Edzőjük először 1892-ben lett, George W. Hoskins négy szezont dolgozott végig, 17-4-4-es, azaz .760-as mérlege máig a legjobb a PSU históriájában. A Hoskins-t követő ötödik mester, Tom Fennell irányítása alatt adoptálták 1907-ben az öszvér helyett a pumát szerencseállatként (erről bővebben legalul). Fennellt 1909-ben Bill Hollenback váltotta, aki három veretlen idénnyel nyitott már az új stadionban, a New Beaver Fielden, de egy év megszakítással, mert 1910-ben a Missouri-nál próbálkozott, testvérét kinevezve helyettesének. Retroaktívan a National Championship Foundation az 1911-es 8-0-1-ért és a ’12-es 8-0-áért megosztott bajnoki címet ítélt a Lions-nak, ám ezeket a program sem ismeri el tényleges végső diadalként. Az I. VH-s időket 1915-től 1917-ig a College Hall of Famer Dick Harlow-val vészelte át a Penn State, aztán 1918-ban Hugo Bezdekhez került a karmesteri pálca. Bezdek, aki az 1918 januári, speciális körülmények között rendezett Rose Bowlon a Mare Island-i tengerészek csapatát vezette győzelemre a Camp Lewis-i szárazföldi egységek ellen (előtte az Oregonnal ugyancsak megfordult a Rose Bowlon), az atlétikai igazgatói pozíciót is bevállalta, sőt 1919-ben a kosarasokat, 1920-tól ’30-ig a baseballozókat is edzette. A focistákkal 1929-ig maradt, velük 1920-ban és ’21-ben zárt veretlenül és az 1923-as Rose Bowlra jutott el (vereség a USC-től). 1930-ban korábbi játékosának, majd segédedzőjének, Bob Higgins-nek adta át a stafétát. Ő Bezdeknél is több időt, 19 esztendőt töltött el a Nittany Lions-nál, mellyel csak az 1940-es évektől volt képes kiemelkedő telejsítményre, addig nem egy negatív mutató is becsúszott. A csúcshódítás 1947-ben jött el, az alapszakaszt makulátlanul (9-0) befejezve utazhattak el a Cotton Bowlra, ahol 13-13-ra remiztek a futó Doak Walkert felvonultató helyi SMU ellen. Higgins megromlott egészsége okán 1949-ben Joe Bedenk lett a vezetőedző, ám 1950-ben már a Browntól érkező Rip Engle dirigálta a csapatot. A Brown Bears-nél 1946 és ’49 között egy bizonyos Joe Paterno volt a kezdő QB, akit Engle új állomáshelyére asszisztensként magával vitt (bár Paterno apja anno jól letorkollta fiát, hogy ezért feleslegesen járt egyetemre).

A Penn State harmadszorra az utószezonban 1959-ben szerepelt (Liberty Bowl, vs Alabama), de Engle-ék előtte sem szégyenkezhettek produkciójuk miatt, kivétel nélkül pozitív mérlegeket tudhattak maguk mögött. Ezt azonnal követte egy újabb Liberty és két Gator Bowl-meghívó, miközben beköltözhettek új otthonukba, a részben a New Beaver Field építőelemeiből összerakott, akkor 46,284 férőhelyes Beaver Stadiumba (James A. Beaver Pennsylvania egykori kormányzója). Paterno 1964-ben fő segédedzővé, 1966-ban, Engle nyugdíjba vonulásakor pedig főedzővé avanzsált (’65-ben majdnem a Yale-hez ment), mely pozíciót hihetetlen módon 2011-ig (!) tartott meg, amivel rekordtartó az első divíziós HC-k tekintetében. Ahogy elődje zárt, JoePa úgy nyitott, 5-5-tel, azonban innentől szinte egyből maximális fokozatra kapcsolt: 1968-ban és ’69-ben is tökéletes szezont hozott össze fiaival, jóllehet az NCAA koronáját kiosztó döntnökök, mint az újságírók vagy az edzők szervezete (AP és Coaches Poll) nem tartották eléggé erősnek menetrendjüket, és az Ohio State-t, illetve a Texas-t jelölték ki bajnoknak. Utóbbit a Longhorns-nál főleg Richard Nixon elnök fellépésének köszönhették, melyet az amúgy republikánus Paterno nehezen viselt, 1973-ban, Nixon lemondását követően pikírten meg is jegyezte: „...hogy tudhatott az elnök oly keveset a Watergate-ről és ’69-ben mégis oly sokat a college footballról?” 1973-ban újra ismétlődött valamelyest a helyzet, a 12-0-ás Lions-t mindössze az ötödiknek rangsorolták, a futó John Cappelletti friss Heisman-trófeájának dacára. Cappelletti, akit Paterno „az általa edzett legjobb játékosnak” nevezett meg később, híres díjátvételi beszédében a leukémiában haldokló testvérének ajánlotta a Heismant (22-es mezszáma eleddig az egyetlen visszavonultatott szám a PSU-nál). 1977-ben lett DC az addigi LB coach Jerry Sandusky, és abban az évben, ahogy 1978-ban is egy-egy meccsen bukták el veretlenségüket. A ’78-as zakó igazából már ’79 januárjában történt, első kiemeltként a második kiemelt Alabama ellen a Sugar Bowlon (a Tide gólvonali védekezése legendává nemesült). 1982-ben azonban belefért az egy vereség is - pont a Bama ellen, idegenben, – 11-1-es mérleggel és a Herschel Walker fémjelezte Georgia Sugar Bowlban való legyőzésével Todd Blackledge irányító és társai megszerezték a Penn State első bajnoki címét. Ezután rövid lejtmenet, 1984-ben 14 év után először nem bowlozhattak, de 1985-ben már megint de facto finálét játszottak az Oklahoma ellen az Orange Bowlon. A Sooners ugyan 25-10 arányban felülkerekedett, bőven maradt elég benzin a tankban ’86-ra, ráadásul ez extra motivációt jelenthetett a következő idényre, melyet 12-0-ával, a Fiesta Bowlon a no. 1. Miami két vállra fektetésével nyugtáztak és ülhettek fel az NCAA trónjára.

Az 1987-es 8-4 után ’88-ban negatív mérleggel végzett a Nittany Lions, 1938 óta először, vészharangokat viszont ekkor senki nem kongatott, mert 1991-re újfent a liga élmezőnyébe tartoztak Paternoék. 1990-ben bejelentették, hogy függetlenségüket feladva belépnek a Big Tenbe (vagyis inkább a konferencia ajánlata volt visszautasíthatatlan), ami mindkét fél számára komoly előnyökkel járt. A csoport küzdelmeibe a focisták 1993-ban csatlakoztak be, rögtön 10-2-vel nyitva, ezt 1994-ben hibátlan mutatóval megfejelve. Ám mivel a Big Ten és a Pac-10 győzteseit automatikusan meghívó Rose Bowl nem volt az akkori Bowl Coalition tagja, az Orange Bowl számított a nagydöntőnek, hiába a Penn State második helyen való kiemelése, ahol a #1 Nebraska a #3 Miami-t verve lett bajnok. 2000-ben távozott a védekező koordinátor Sandusky, és a következő öt idényből a PSU csupán egyszer tudott pozitív mérleget elérni (2002-ben 9-3). 2004 végére a közhangulat erősen Joe Paterno ellen fordult, amire csak rátett a korosodó edző szerződéshosszabbítása, bár Paterno kerek-perec kijelentette, ha 2005-ben sem nyernek mérkőzéseket, abbahagyja. A csapat csattanós választ adott, az alapszakaszt 10-1-gyel abszolválták (a Michigantől kaptak ki idegenben 111 ezer néző előtt 27-25-re), az Orange Bowlon a Florida State-t ütötték háromszori hosszabbításban 26-23-ra. 2008-ban újra kvalifikálták magukat a Rose Bowlra, de az egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a program már nem JoePa programja. Egyre sokasodtak a korábban abszolút nem jellemző balhék a játékosok körül (sőt a Penn State-nél kifejezetten a „Success with honor”, azaz a „siker becsülettel” mantra élt), és a korosodó edző 2006-os sérülése, majd 2008-as csípőműtétje szó szerint is elválasztotta Paterno-t tanítványaitól, a meccseken a lelátóra, az edzéseken egy golfkocsiba száműzve őt. 2011-ben újra megsérült, a ’11 novemberében kirobbant pedofil-botránnyal közel egy időben pedig kiderült, hogy tüdőrákkal küzd. Ez sem mentette fel azonban a HC-t a hamar durva esetté fajuló, gyermekmolesztálással vádolt Sandusky ügyével kapcsolatban, és mikor felvetődött, hogy esetleg Paterno is tudott barátja és egykori kollégája gyomorforgató üzelmeiről és mégse tett ellene semmit, a vezetőség azonnali hatállyal, a szezon közben kirúgta (az évet Gus Bradley-vel fejezte be a Lions). 2012 januárjában Joe Paterno elhunyt, így már nem élte meg az NCAA ítélethirdetését: ’98-ig visszamenőleg megfosztották a győzelmeitől, a PSU-nak 60 millió dolláros pénzbüntetést, számos sportösztöndíj beszüntetését, négy éves konfdöntőktől és bowloktól való eltiltást kiszabva. 2015-re ellenben nevét némileg rehabilitálták, elvett 111 skalpját is visszaadták, tehát hivatalosan is Joe Paterno a college football eddig legtöbb győzelmet arató főedzője (409-cel), 37 bowl-szerepléssel. A 2012-ben kinevezett – nem mellesleg szintén Brown alumnus – utód, Bill O’Brien utóbbit a szankciók miatt nem ízlelhette meg, de a körülményekhez képest fantasztikusan helytállt (8-4 és 7-5), olyannyira, hogy a Houston Texans 2013 decemberében elcsábította a profikhoz vezetőedzőnek. 2014-ben érkezett a Vanderbilttel remeklő James Franklin, aki a liga újabb kedvező döntésének folyományaként idő előtt, már debütáló évében bowlon vehetett részt a Penn State-tel. A Pinstripe Bowlon drámai, hosszabbításos ütközetben, 31-30-re verték meg a Boston College-t, 7-6-ra szépítve mutatójukat.

Érdekességek

- A kabala, Nittany Lion egy tulajdonképpen nem létező állatfajba tartozik, a név első fele a University Park tőszomszédságában levő Mount Nittany-ra, másik része a mountain lionra, azaz a pumákra utal, melyek mára teljesen eltűntek Pennsylvániából (a tudósok szerint az is legenda, hogy valaha éltek pumák a hegyen)

- A Penn State a Michigan State ellen évente megküzd a Land-Grant Trophy-ért (az állás 14-14-1), de legfőbb riválisuk a Pittsburgh, noha például 2000-től 2016-ig nem is találkoztak. Előtte viszont már 96 alkalommal, melyből 50-et nyert meg a PSU 42 Pitt W és 4 döntetlen kíséretében

- A Nittany Lions futballcsapatának otthona a Beaver Stadium, a világ harmadik legnagyobb stadionja 106,572 nézős kapacitásával. 2005 óta nagy népszerűségnek örvendenek a White Out mérkőzések, amikor az S-t formázó student section (diákszekció) kivételével mindenki fehérbe öltözik és tombol pl. a Kernkfraft 400 sokat játszott számára, a Zombie Nation-re. Lenyűgöző élmény az általában színültig megtelt arénában a szurkolók „We are...” „Penn state!” felelgetése is, ami egyben az egyetem fő rigmusa, a tradíció alapján a három ide-oda szólogatást a „Thank you...” „You”re welcome! [köszönöm, szívesen] zárja le.

- 2005 óta elterjedt a stadion előtti sátorozás is a diákoktól, akár napokkal megelőzve a kickoffot, hogy a lehető legjobb helyeket foglalhassák el. Eredetileg Paternoville néven futott, az ismertetett okokból most Nittanyville-ként

- A mezek és sisakok egyszerűségére külön büszkék a Penn State-nél, egy rövid időszakot leszámítva (2012-2014) még a játékosok nevei sincsenek rajta a PSU sima kék-fehér-fehér (vagy idegenben teljesen fehér) mezein, a cipők meg csak sima feketék lehetnek