HIVATALOS: Ebben a fordulóban nem lesz Titans-Steelers mérkőzés!

South Carolina Gamecocks [SCAR]

Alapítás
1892
Konferencia
SEC
Divízió
Keleti csoport
Város
Columbia (South Carolina)
Stadion
Williams-Brice Stadium (80,250)

Weboldal
http://www.gamecocksonline.com

A University of South Carolina (anagrammája USC, a Southern Californiáéhoz hasonlóan) egy államilag támogatott egyetem Dél-Karolina Columbia nevű városában. Több mint 32000 hallgatója van jelenleg. Az iskola többek között a világ legnagyobb Ernest Hemingway gyűjteményével és a legnagyobb Skócián kívüli Roberts Burns kollekcióval büszkélkedhet, sportprogramjai elnevezése Gamecocks, mely a híres függetlenségi háborús katona, Thomas Sumter becenevéből ("Carolina Gamecock") ered.

usc

A futballcsapat 1892-ben játszotta le első mérkőzését. Eleinte függetlenek voltak és kevés mérkőzésen léptek pályára. Gyenge évek követték egymást, 1902 és 1903 azonban igazán különleges volt, a Gamecocks a két év alatt 14 mérkőzést nyert meg, és mindössze 3 mérkőzésen szenvedett vereséget. A következő évek visszaesése is közrejátszott abban, hogy az 1906-os esztendőben az intézmény megvonta a támogatást és gyakorlatilag megszüntette a szakosztályt. Egy év szünet után azonban mégis realizálták, hogy igenis van értelme az egyetemnek ezt fenntartania. 1922-ig a csapat megőrizte függetlenségét, ekkor léptek be a Southern Conference-be, 1952-ig játszottak itt, bár ebben a korszakban is ritka volt, hogy 50% feletti mérleget tudtak volna felmutatni. A 20-as évek végén, Branch Bocock két évében és Billy Laval 30-as évekbeli edzősködése során ért el a csapat végig pozitív eredményt, de ekkor sem tudott túllépni a 7 győzelmen egyik évben sem. 1938-ban nevezték ki az egyetem egyik legendás főedzőjét, Rex Enrightot, aki ugyan a II. világháború alatt 3 évig nem volt edző, de 15 évével ő töltötte eddig a legtöbb időt HC-ként Columbiában. Ez az időszak sem volt azonban sikerektől hangos, az egyetlen Bowl részvétel azon három év egyikében következett be, mikor nem ő vezette a csapatot. 1945-ben a csapat 2 győzelemmel, 4 vereséggel és 3 döntetlennel zárt, és mégis eljutott a Gator Bowlra. Johnnie McMillan volt ekkor az edző, de nevének említésétől senki sem jön lázba, hiszen a csapata nem volt még átlagos játékerejű sem, nemhogy Bowl esélyes. Enright utolsó éveiben a csapat már az ACC tagja volt, 1953-ban ugyanis elhagyta a South Carolina a Southern Conference-t, és az Atlantic Coast Conference alapító tagja lett. De nem tartott igazán sokáig ez a frigy sem, a USC nem tudta elviselni a North Carolinából való csapatok dominanciáját mind a szabályozások meghozásában, mind a toborzásban, ezért inkább 1970-ben kiléptek az ACC-ből. 1969-ben még megnyerték azt, mely mindmáig a Cocks utolsó konfgyőzelme. 7-4-es mérleggel a Peach Bowlra is eljutottak, jóllehet ott 14-3-ra kikaptak a West Virginiától.

A közvélekedés szerinti első aranykorszak meghatározó alakja volt a két főedző, Jim Carlen (1975-81) és Joe Morrison (1983-88). Mindkét mester háromszor vezette el Bowlig a Gamecocksot, és a 15 év alatt kilencszer 6+ győzelmet szerzett a csapat. Habár a Gamecocks mind a hatot el is bukta… Carlen alatt a yardokat elsősorban George Rogers, a csapat egyetlen klasszis játékosa szállította. 1980-ban a kiváló futó nyerte a Heisman trófeát, később a Redskins-szel egy Super Bowl-gyűrűt is a vitrinjébe tehetett. Morrison idejében a kiváló WR, Sterling Sharpe vitte vállán a csapatot. A Morrison-éra legcsodálatosabb éve egyértelműen 1984 volt, az akkori gárdát a mai napig „Black Magic Team” néven, a védelmet "Fire Ant"-ként emlegetik. A Citadel és a Duke szeptemberi legyőzése után a rivális Georgia következett, és azt a feladatot is sikeresen abszolválták. Jöttek sorban a mérkőzések, Kansas State, Pittsburgh, Notre Dame, East Carolina, North Carolina State, és a csapat nem szenvedett senkitől vereséget, sőt, legkevesebb szerzett pontja ezeken a meccseken 35 (!) volt. Ekkor már 5. helyen rangsorolták a Gamecocksot, november közepén a 11. helyre taksált Florida State érkezett Columbiába, azonban Bobby Bowden fiai is vereséggel távoztak. A mágia Annapolisban fogyott el, az offense 21 pontja kevésnek bizonyult a Navy ellen, javítani a Clemson vendégeként sikerült. A Gator Bowlon az Oklahoma State volt az ellenfél, a Gamecocks ekkor is könnyűnek találtatott, 1 TD-vel maradtak alul, és ismét be kellett látni, hogy hiába az álomszezon, valahogy a bowlokat nem a USC-nek találták ki. Morrison az 1988-as Liberty Bowlon állhatott utoljára a kispadnál, '89 februárjában szívinfarktusban tragikus hirtelenséggel elhunyt.

1991-ben újabb nagy lépés következett, a South Carolina a Georgia egyetem közbenjárására meghívót kapott a SEC-be, mely csoport keleti divíziója kaptak besorolást. 1994-ben, Brad Scott edzősködése idején érték el hőn áhított első bowl-diadaljukat, kilencedik próbálkozásra a Carquest Bowlon a West Virginiát ütötték 24:21-re. Scott azonban nem volt csodatevő edző, ahogy múltak az évek, egyre gyengébb lett a csapat, és az 1998-as 1-10-es mérleg jelentette számára a búcsút. A vezetőség azonban rájött, hogyan is tarthatja a lépést az SEC nagyágyúival. Próbáltak olyan ismert, rutinos edzőt találni, aki toborzásban is jó kapcsolatokkal rendelkezett, és fáradozásukat siker koronázta, a Notre Dame-mal '88-ban bajnok Lou Holtz-t az első visszavonulását követően tudták rábeszélni a munkára. A bizalom a rémgyenge, 0-11-es debütálásnál sem ingott meg, 2000-ben már 8-4-gyel és Outback Bowllal zártak, egy évre rá utóbbit megismételték (mindkét alkalommal az Ohio State-t verve), csak 9-3-as mutatóval. Három közepesen gyenge idény hatására - mely betudható a DC Charlie Strong távozásának is -, Holtz végleg nyugdíjba vonult, de olyan alapokat fektetett le, amire már bátran lehetett építkezni. 2005-ben érkezett az NFL által kivetett, a Florida Gators játékosként (Heisman 1966-ban) és főedzőként (bajnoki cím 1996-ban) viszont egyaránt legendás alakja, Steve Spurrier, aki új szintre emelte a Gamecocks-t. Relatíve lassan kezdett, bár negatív mérlege sose volt, de az igazi menetelés 2010-től indult be. Abban az évben 9-3-mal behúzták az SEC Eastet és részt vehettek a konfdöntőben (vereség a megállíthatatlan Auburntől), majd 11-2-es mérlegek sora, egymás után három. A 2013-as, Capital One Bowl-győztes alakulat legfőbb egyénisége az a Jadeveon Clowney volt, akit a 2014-es játékosbörzén az 1/1-gyel vitt el a Houston Texans.

Rivalizálások, tradíciók:

Az egyetem legfőbb riválisai a Clemson Tigers, a Georgia Bulldogs és a Florida Gators. A Clemsonnal igazán vérre menő a párharc, egymás elleni meccsük csak „Battle for Palmetto State”-ként (Harc Dél-Karolináért) ismert. A két iskolát mindössze 125 mérföld választja el egymástól, de nem ez eredendően a rivalizálás oka, hanem a politika áll az egész hátterében. Pár évvel azután, hogy a republikánusként ismert South Carolina beindította mezőgazdász karát, egy Thomas Clemson nevű úriember végrendeletében pénzt fektetett volna be egy önálló szakegyetem létrehozásába, azonban a USC ezt természetesen nagy erőkkel ellenezte. A populista kormányzó, Benjamin Tillman - aki maga is farmer volt korábban - a mezőgazdasághoz túl elit intézménynek tartotta a South Carolinát és Clemson halálát sem kívánta megvárni, így addig ment, hogy kilátásba helyezte a USC bezárását, ha nem választják le mezőgazdász szakjaikat. 1888-ig ez sem törte meg őket, ám Clemson elhunytával és végakaratának életbe lépésekor Tillman kormányzó már elég muníciót kapott akarata érvényesítéséhez. A futballpályán 1896-ban találkoztak első ízben, a derbit 1909 óta minden évben megrendezik (holott napjainkban nem is egy konferenciában szerepelnek). Az örökmérleg 65-42-4 a Clemson javára. Összecsapásaikon sok minden előfordult már, az 1900-as évek elején-közepén nem egyszer a mérkőzés végén ököllel estek egymásnak a felek. Az ütésváltások a későbbi meccsekre is jellemzőek voltak, legutóbb a 2004-ben fajult tömegverekedéssé, 2005-ben azonban a két csapat játékosai a pálya közepén békésen üdvözölték egymást, pontot téve a botrányos események végére.

A South Carolina kabalafigurája, a jelmezes „Cocky”, igen népszerű az USA-ban, de a focimeccseken egy hús-vér kakas, Sir Big Spur is megjelenik. Joe Morrison főedző 1983-ban találta ki a Cocks egyedi pre-game showját, mely során a rezesbanda Strauss: Imigyen szóla Zarathustra (Stanley Kubrick 2001: Az űrodüsszeia című filmjében ismertté vált) zenéjét játssza és a játékosok erre vonulnak be a 80 ezer férőhelyes William-Brice Stadium gyepére. 2008-tól Darude: Sandstorm slágere is felcsendül a kickoffoknál, míg a szurkolók teljes eksztázisban a "Cocky Cloths" fehér törölközőket forgatják a fejük felett. A kiváltságosok a találkozók előtti összejöveteleket, a tailgate party-kat egy 1990-ben felújított luxusvonatban tarthatják, ez a Cockaboose Railroad.