Super Bowl XLV beharangozó I.

Vélhetően már semelyik futballrajongónak nem újdonság, hogy az irányító a legfontosabb poszt a csapatban. Sokszor láthattunk már példát arra, hogy egy gyengébb csapat kiváló QB teljesítményének köszönhetően múlta felül erősebbnek tartott riválisát, de ellenkezőjére volt már precedens, mikor egy kiválóan összerakott csapat azért csúszott le a győzelemről, mert az irányító csapnivaló produkcióval rukkolt elő az adott mérkőzésen. Mondani sem kell tehát, hogy az év legfontosabb mérkőzésén is könnyen a mérleg nyelve lehet a QB, lássuk tehát azt, hogy kik is állnak majd a támadófalak mögött.

Pittsburgh Steelers:

A Steelers kezdő quarterbackje Benjamin Todd Roethlisberger. A 2004-es drafton az első kör 11. helyén választotta őt a Pittsburgh az Ohio állambeli Miami Egyetemről (ami nem azonos a híres the U-val). 28 éves, 196 cm magas, 109 kilogramm. A Findlay High School középiskolában kezdett el futballozni, mellette kosárlabdázott és baseballozott is. Középiskolai karrierje során csak végzős évében volt irányító, előtte elkapót játszott. Utolsó évére az edző fiát szorította ki. Innen került a Miami Redhawks csapatához, melynek színeiben 3 évet játszott, végig kezdőként. Legjobb szezonja a 2003-as volt, amikor 4000 yard felett passzolt, csapata az MAC-t veretlenül zárta, és a GMAC Bowlon is győzött a Louisville ellen. A 2004-es draft igen erős QB-classt hozott, hiszen ekkor került a ligába Philip Rivers és Eli Manning is, valamint elsőkörös volt JP Losman, őt azért ne említsük egy lapon velük. Roethlisberger a Steelershez került a 11. választás során, és augusztusban 6 éves szerződést írt alá velük. Bill Cowher, a csapat edzője azonnal franchise QB-nak nevezte.

A 2004-es szezonban még az volt a terv Big Bennel, hogy az edzések során sajátítsa el a csapat szisztémáját, és fokozatosan rázódjon bele az NFL világába. A sors azonban másként rendelkezett. A 2. számú QB, Charlie Batch megsérült az előszezonban, így Big Ben azonnal backup pozícióban találta magát, és Tommy Maddox második meccsen (a nagy rivális Ravens ellen) elszenvedett sérülése után rögtön a kezdőcsapatban találta magát. Az alapszakaszban 13 mérkőzésen szerepelt, vereség nélkül, az AFC döntőjében azonban a későbbi győztes Patriots megálljt parancsolt az Acélváros csapatának.

A 2005-ös szezonban azonban már nem volt megállás. Habár Roethlisberger 4 mérkőzésen is pályán kívülre kényszerült térdbántalmak miatt, a csapat bejutott a rájátszásba. Az első meccsen a rivális Bengals ellen 31-17-es győzelmet sikerült elérni Carson Palmer sérülése után, majd az Indianapolis és a Denver testén át vezetett az út a döntőbe, ahol a Seattle sem volt ellenfél. A 21-10-es győzelem során megmutatkozott Big Ben kétarcúsága. Karrierje egyik leggyengébb meccse volt statisztikailag, mindössze 9 passza volt jó, 123 yardért, 22.6-os ratingje a legalacsonyabb az SB-győztes irányítók között. Viszont nyolc 3rd down szituációt sikerült megoldania, közte a 37 yardos passzt Hines Wardnak, ami a meccs első TD-jét készítette elő, amit Big Ben maga futott 1 yardról. A sikerrel ő lett a legfiatalabb győztes QB. Már ekkor megmutatkozott, hogy egyrészt statisztikailag nem ő a legjobb, viszont igazi győztes típus, a rájátszásra termett, és hogyha az erős védelem kellő támogatást nyújt neki, akkor képes megnyerni a meccseket.

A következő szezon előtt Roethlisberger súlyos motorbalesetet szenvedett, sokáig kérdéses volt az állapota, majd közvetlenül az idény előtt vakbélműtéten esett át, végül azonban a szezon második meccsén már pályára léphetett. Ebben az alapszakaszban a Steelers nem tudott rájátszásba kerülni, Big Bent pedig agyrázkódások, sérülések hátráltatták.

2007-ben újra a playoffba vezette csapatát Big Ben, teljesítményével életében először Pro Bowl-ra szavazták be, 32 TD passzával klubrekordot állított fel, passer ratingje második lett Brady mögött. A rájátszás azonban a Jacksonville elleni vereséget hozta, melynek során Big Ben a második negyedben háromszor is eladta a labdát. Willie Parker nélkül nem tudott támaszkodni a futójátékra, és 18 pontos hátrányban volt csapatával a negyedik negyedben. Innen azonban bravúros fordítást sikerült vezényelnie, a Steelers 29-28-ra visszavette a vezetést Big Ben 3 TD drive-jának köszönhetően. A hajrában azonban egy mezőnygóllal a Jacksonville megszerezte a vezetést és ezáltal a győzelmet.

A 2008-as szezon azonban kárpótlást nyújtott, újabb bajnoki gyűrű képében. Roethlisberger a döntőn két és fél perccel a vége előtt felejthetetlen 88 yardos meccsnyerő drive-ot vezetett. Big Ben ekkor legitimizálta magát, mint a győztes drive-ok nagy mesterét, ugyanis az alapszakaszban is megtette ezt öt alkalommal.

A 2009-es szezonban nem sikerült a rájátszás, ráadásul a Big Ben előtt álló támadófal sem volt a helyzet magaslatán, nem kevesebb, mint 50 alkalommal sackelték Roethlisbergert. Azonban ez az alapszakasz hozta Big Ben élete talán egyik legnagyobb meccsét. A 15. héten nem kevesebb, mint 503 yardot passzolt, 3 TD mellett nem adta el a labdát. A hajrában 2:01 volt hátra, és 86 yard. Roethlisberger az utolsó másodpercet is kihasználva az utolsó játék során adott TD-passzal meccsnyerő drive-ot vezetett, és életben tartotta a csapat rájátszás esélyeit. Hogy ki volt az ellenfél? A mostani rivális Green Bay Packers.

Az idei szezon előtt Roethlisberger nem sportolói teljesítménye miatt került a címlapokra. Szexuális zaklatás ügyében merült fel a neve, ráadásul nem először. Emiatt 6 mérkőzéses eltiltást kapott, amelyet később négyre mérsékeltek. Az alapszakaszban 12 mérkőzésen lépett pályára, 9-3-as mérleggel, 3200 yardot passzolt, 17 TD mellett karrierje során a legkevesebb, 5 INT-tel zárt. A Kohászoknak a rájátszásban először a csoportrivális Ravens ellen kellett pályára lépniük, s 7-21-ről sikerült felállniuk, és 24-24-re alakítaniuk az állást. Két perccel a lefújás előtt Big Ben 3&19-nél egy 58 yardos passzt adott Antonio Brownnak, majd Mendenhall TD-futásával meg is lett a győzelem. Ez volt Roethlisberger 3. meccsnyerő drive-ja a rájátszásban. A Jets elleni konferenciadöntőben főleg a futójáték dominált, Big Ben csak 133 yardot passzolt, azonban így is 24-0-s előnyre tett szert a Steelers. Ebből 19 pontot ledolgozott a Jets, a győzelmet azonban Roethlisberger biztosította be, 3&6-nál adott 14 yardos passzt Antonio Brownnak, ezzel megszerezve a meccset végleg eldöntő 1st downt.

Roethlisberger karrierjének áttekintése után jöjjön a játékos elemzése. Ha a liga legjobb irányítóit kell felsorolni, akkor Tom Brady, Peyton Manning, Drew Brees kerül szóba, illetve újabban Philip Rivers, valamint a döntőbeli ellenfél, Aaron Rodgers. Roethlisberger azonban Brady kivételével felülmúlja őket, méghozzá abban, hogy kétszeres bajnok, Bradyt pedig most érheti utol. Ebben ugyan vastagon benne van az erős védelem, amely segíti őt, de önmagában ez nem elég, hiszen a 2006-os Bearsnél is ott volt a defense, azonban a döntőn elbukott a csapat. Egy Big Bennel viszont vélhetően nagyobb esély kínálkozott volna a Lombardi trófeára. Roethlisberger nyerő típus, ezt sokszor bizonyította már meccsnyerő drive-okkal. Nagyon kemény játékos, borzasztó sokat kap, de rettenetesen nehéz őt levinni a földre, rengeteg szerelést hárít majd dob belőle pontos passzt. Épp ezért nem újdonság számára, ha nagy nyomás alatt kell teljesítenie. Korábban mobilisabb volt, ma már ez nem annyira jellemző rá, viszont ha kell, meglódul, ebben kiváló fizikai adottságai is segítik. Ugyanakkor, ahogy írásomban kiderült, akár egy döntőn is képes 123 yardos meccsre, viszont a mostani ellenfél ellen volt neki tavaly 503 yardja. Képes a Jacksonville ellen playoffban egy negyed alatt 3 picket dobni, viszont idén az egész alapszakaszban csak 5 volt neki. A rossz nyelvek szerint a védelem nélkül nem lett volna kétszeres bajnok, viszont a Big Ben fanok azzal jöhetnek, más QB-val elérte volna-e ezeket a sikereket a Pittsburgh?

Big Ben cseréje Byron Leftwitch, aki már a legutóbbi bajnoki címnél is rosteren volt. Idén őt várták kezdőnek Roethlisberger eltiltása során, de az utolsó előszezonmeccsen megsérült, így végül Dennis Dixon és Charlie Batch kapott lehetőséget. A harmadik számú QB Charlie Batch, aki idén már szintén kezdett Big Ben helyén Leftwitch és Dixon térdsérülései után, a Tampa ellen például 3 TD passzt adva vezette győzelemre csapatát.

A Sajtfejűeknél Aaron Charles Rodgers a kezdő irányító. Egy évvel fiatalabb Roethlisbergernél, 188 cm magas, kereken 100 kiló. Egy évvel később, 2005-ben került a ligába, a California Golden Bears csapatából draftolta a Packers az első kör 24. választásával. Rodgers a Pleasent Valley High School-ba járt, két évig volt kezdő irányító. Egy alkalommal 6 TD passzt adott egy meccsen, ez máig iskolarekord.

2002 tavaszán végzett a középiskolával. Igazán csak egy első osztályú egyetem, az Illinois hívta soraiba, azonban Rodgers ezt visszautasította, és a Butte Community College-ot választotta. 10-1-es szezont produkált első évében, 28 TD átadással. A California vezetőedzője, Jeff Tedford a Butte tight endjét, Garrett Crosst figyelte meg az Arany Medvék számára, és eközben figyelt fel Rodgers játékára. 3.6-os átlaga és 1300 pontos SAT teszteredménye miatt Rodgers a tipikus 2 év helyett már egy év után átigazolhatott a Golden Bears csapatához, és első osztályú futballprogramban mutathatta meg, mire is képes.

2003-ban 5 meccs után kezdő lett, első meccsét épp az ellen a csapat ellen vívhatta, amely egyedüliként ösztöndíjat ajánlott neki (Illinois). A szezont 8-6-os mérleggel zárta, ebben benne volt egy meglepetésszerű győzelem az USC ellen hosszabbításban, valamint a Virginia Tech ellen az Insight Bowlon is sikerült győzni. Öt 3000 yardos szezonja is volt, ez iskolarekord.

2004-ben juniorként 10-1-es mérlegre vezette a Bearst (de furcsa ezt leírni), az egyetlen vereséget az első helyen rangsorolt USC ellen szenvedte el, de Rodgers ezen a mérkőzésen is remekelt, passzainak 85%-a pontos volt. A vereség miatt a Texas ment a Rose Bowlra, a California pedig Holiday Bowlra, melyen vereséget szenvedett a Texas Tech csapatától. Rodgers eztán bejelentette, hogy jelentkezik a draftra.

A 2005-ös játékosbörze egyik legnagyobb kérdése volt, hogy miért csúszott Rodgers a 24. helyig. Pontossága, és remek számai miatt előbbre várták, de így is ő volt a második QB, akit a drafton kiválasztottak. Bizonyára sok csapat sírja vissza a napot, mikor más posztokra draftoltak embert Rodgers helyett. Ellene szólt még az, hogy viszonylag alacsony, nem olyan erős testfelépítésű, mint például Roethlisberger. Végül a Green Bay látott benne fantáziát, ahova ötéves szerződést írt alá.
Nyilvánvaló volt, hogy eleinte csere szerepkör jut neki Brett Favre mögött. Első szezonjában a Saints elleni győzelem, és a Ravens elleni vereség alkalmával kapott lehetőséget, a GB viszont kiábrándító, 4-12-es szezont produkált.

2006-ban Favre úgy döntött, még egy évre visszatér (azóta tudjuk, meddig nyúlt ez a sztori…). November 19-én Rodgers eltörte a lábát a Patriots elleni 35-0-s vereség alkalmával, amikor Favre helyére be kellett szállnia. Ki is hagyta a szezon hátralevő részét, 2007-re azonban teljesen felépült.

Favre ismét úgy döntött, jó még egy évre. Rodgersnél szóba került, hogy cserealap lesz az akkor Oaklandben játszó Randy Mossért cserébe, végül Moss azonban New Englandbe került, így Rodgers maradt. Egy csütörtöki meccsen jutott szóhoz Favre sérülése után, 201 yard, 1 TD, 0 INT állt a neve mellett, viszont 3 alkalommal földre vitték, és a GB veszített.
2008-ban Favre bejelentette, hogy abbahagyja a focit, azaz Rodgers lett a jövő embere a GB-nél. És ez akkor sem változott, amikor Favre bejelentette, hogy mégis játszana inkább. A nagy előd a Jetshez került, Rodgers pedig megkezdhette kezdő QB pályafutását. Nagy elánnal rajtolt, a Minnesota és a Detroit elleni győzelmekkel, utóbbi meccsen 328 yard és 3 TD állt a neve mellett. Zsinórban 157 passzkísérlete volt labdaeladás nélkül. Októberben szerződéshosszabbításra is sor került, 6 évre, a 2014-es év végéig.

2009 meghozta az első rájátszást is. A szezon a Bears elleni comeback győzelemmel kezdődött, majd a gyengébb meccsek után a szezon második felét 7-1-el zárta a GB, így meglett a rájátszás. Ott azonban egy máig emlékezetes meccsen a Cardinals felülmúlta a GB-t. Rodgers első playoff passzát Rodgers-Cromartie hordta vissza TD-t érően, de ez sem szegte kedvét, 422 yard és 4 TD állt a neve mellett. A meccs utolsó játékában azonban Rodgers fumble-je után Dansby hordta vissza a labdát TD-re, így a GB szezonja véget ért. Rodgers szezonja azonban nem, Favre sérülése és Brees döntős elfoglaltsága miatt kezdő lehetett a Pro Bowl meccsen.

Idén Rodgers folytatta remeklését, a sok sérülés (Rodgersnek is volt 2 agyrázkódása), és balszerencsés hosszabbításos vereségek dacára bevezette a Sajtfejűeket a rájátszásba, melynek során erényeit csillogtatva parádés formában játszott. Ezek az erények pedig a mobilitás, a remek dobáspontosság, nagy összhang az elkapókkal. Ő az egyetlen a liga történetében, akinek első két kezdőként lejátszott szezonjában 4000 yardos szezonja volt. Idén ezzel a döntős szerepléssel már tagadhatatlan, hogy az NFL legjobb irányítói közé emelkedett, még annak ellenére is, hogy nem választották Pro Bowl-ra. Személy szerint én is nagy híve vagyok a játékának. Remek példa ő rá, hogy miképp kell fokozatosan felépíteni egy irányítót. Ez ellentétes Roethlisbergerrel, akit ugye - ha kényszerűségből is, de - rögtön be kellett dobni a mélyvízbe. Mindkét QB kiváló játékos, Rodgers révén talán a GB-t érzem kicsit előnyben, idei remeklése miatt, azonban Big Ben bármikor képes megnyerni a hajrában egy szoros meccset, ha alkalma adódik rá. Nehéz választani közöttük, annyi azonban bizonyosnak látszik, előreláthatólag nem a gyenge irányítójáték fogja eldönteni a nagy mérkőzést. Roethlisberger már SB-tapasztalattal is rendelkezik, és Rodgers sem az a típus, akinek inába száll a bátorsága, ha nagy a tét.

A teljesség miatt nézzük azt is meg, kik várnak Rodgers mögött bevetésre. A második számú QB Matt Flynn, akit idén már láthattunk, a Patriots ellen meglepően szoros meccsben tartotta csapatát. Fiatal játékosról van szó, ellentétes ez a tapasztalt backupokkal rendelkező Pittsburgh-gel. A harmadik számú pedig Graham Harrell, aki az egyetemi karrierje során remekelt, a profik között azonban kérdéses mire jut, szereplése a döntőn meglepő lenne, de azt sem várta senki, hogy Caleb Hanie-t láthatjuk az NFC döntőn.

Mivel a résztvevő csapatok elsősorban a passzjátékra építenek, fokozott figyelem irányulhat a a védelem leghátsó alakzatára. Nézzük, ki hogy áll defensive backek terén!

Pittsburgh Steelers

Az Acélosok védelme rettegett front sevenéről híres, a linebackerekhez és a védőfalhoz képest azonban a secondary tagjai gyenge pontnak számítanak. Pedig itt játszik Troy Polamalu, aki az egész liga egyik legnagyobb playmakere, azon védők közé tartozik, akik egyedül is képesek meccsdöntő momentumokra. Tavalyi sérülése szinte meg sem látszik rajta, bár jelenleg is egy apró Achilles-ín sérüléssel bajlódik, de ez a legkevésbé sem akadályozza a játékban, összesen nyolc turnovert köthetünk a nevéhez az alapszakaszban, de nem csak ezért elit safety, hanem mivel kiszámíthatatlan, hogy mit fog játszani, mindenben jó ugyanis, legyen szó blitzről, zónázásáról vagy emberfogásról.

Polamalura szüksége is lesz a Steelers-nek, ugyanis rajta kívül középszerű játékosok próbálják lefogni az ellenfél elkapóit. Polamalu safety-társa Ryan Clark szürke eminenciásként csinálja meg a szereléseket, amennyiben valaki az ő magasságába jutna, ezt a feladatot pedig több-kevésbé jól ellátja. És alkalomadtán a passz elleni védekezésben sem rossz, igazából nem lehet rá panasz, különösen, ha az idei kilencven szerelését nézzük. Clark tipikusan az az ember, aki kell egy erős csapatba: nem csinál semmi extrát, de a dolgát megfelelően végzi, rajta nem múlik semmi.

Hagyományosan rosszabb a helyzet a cornerbackeknél. Ike Taylor immár nyolcadik éve stabil csapattag itt, a veterán cornerback azonban nem az emberfogás nagy művésze, a szereléseket azonban általában megbízhatóan megcsinálja. Ellene lehet keresnivalója Driveréknek, ráadásul annyira az interception veszélye sincs abban, ha feléje dobnak, hiszen nem jellemző rá, hogy nagy játékokkal rukkoljon elő.

Taylor túloldalán játszik a csapatba egyéves arizonai kitérőt követően idén visszatérő Bryant McFadden. Nagyon hasonló a stílusa Taylorhoz, klasszikus LeBeau-CB: jól szerelő játékos, aki azonban az emberfogásnak nem mestere. Talán idén valamivel biztatóbb volt, mint játékostársa, de ez majdnem lényegtelen – ha nem lesz elég nagy nyomás Rodgers-en, akkor gondban lehet Jennings-ék ellen.

Fontos szerep hárulhat még a nickelbackre, William Gay-re, aki többelkapós felállások ellen érkezhet be. Mondanom sem kell, hogy ő is elsősorban a szerelésekre koncentrál, azonban ő már jóval gyengébb, mint McFadden vagy Taylor, harmadik számú elkapók ellen viszont gyakran hatásos. Szerepet kaphat még különleges helyzetekben Anthony Madison, esetleg Ryan Mundy vagy Keenan Lewis is, azonban nekik nem lehet kulcsszerepük, hacsak nem lesz komolyabb sérülés a pennsylvaniai együttesnél.

Összességében ez egy alulértékelt egység, amely egy sztárból és három szürke eminenciásból áll, és pont arra valók, amire Dick LeBeau használja őket – limitálni az ellenfél játékait, és a lehető legkisebb veszteséget elszenvedni, ha a front seven nem oldja meg a dolgokat. Nagy play-eket ritkán enged a Pittsburgh, ez nagyban Clarknak köszönhető, de a secondary minden tagjának jelentős része van benne, és ez kulcs lehet olyan játékosok ellen, mint James Jones vagy Greg Jennings. Ha a secondary átlagon felül teljesít, szenvedni fog a Packers amúgy dinamikus offense-e a mérkőzésen.

A Packers valamivel jobban áll secondary terén, erre szükség is van, hiszen a Steelers front sevenjéhez képest az övék gyengének tűnhet – bár az is egy kiemelkedő csapatrész. Viszont a csapat cornerbackduója talán a legjobb az egész ligában. Ott van a tavalyi év legjobb védőjátékosa, Charles Woodson, akit senkinek sem kell bemutatni. Végtelenül sokoldalú veterán, aki emberfogásban és zónában is kiváló (bár messze nem a legjobb), azonban ami igazán kiemeli a posztján, az a futás elleni remek segítései, a blitzei, és természetesen a szerzett labdák tömkelege. Idén két sacket és hét turnovert jegyzett, és igazi x-faktor lehet a Super Bowlon is.

Woodson párja az idény egyik nagy felfedezettje, Tramon Williams. Ő ugyan annyira nem sokoldalú, mint Woodson, de az emberek lefogásához nagyon ért, a legjobbak közé emelkedett ebben a kategóriába, szinte nincs elkapó, akivel nem bírna el. Emellett jó érzéke van a labdaszerzéshez is, az alapszakaszbeli három interceptionje mellé hozzátett még hármat a rájátszásban, nem igazán érdemes feléje dobni. Az egyetlen ok, ami miatt megcélozhatják az oldalát, az az, hogy a túloldalon Woodson van - bombaerős duó ez.

A safety-knél ennyire nem jó a helyzet, de nem panaszkodhatnak a Green Bay szurkolói a Collins-Peprah párosra sem. Nick Collins Williams-hez és Woodsonhoz hasonlóan Pro Bowler lett idén, keményen, stabilan szerel, és képes labdákat szerezni. Hasonlóan Clarkhoz, ő sem szokott hosszú passzokat engedni az ellenfeleknek, ez természetesen a Packers-nél is kulcsfontosságú. Collins mellett Charlie Peprah játszik, az ő szerepe elsősorban a futás ellen látható, de előfordul, hogy passz ellen védekezik. Fő funkciója a szerelés, minden áron, a lehető legkeményebben, ez általában nem jelent problémát számára, nagy play-eket viszont nem várhatunk tőle.

A cserék szerepe kevésbé limitált, mint a Steelers-nél. Sam Shields például gyakran kap lehetőséget, és gyakran jobb elkapókkal is szembeállítják, és bár többnyire jól fogja le az emberét, gyakran követ el hibákat, amelyeket pedig nagyon nehéz kijavítani, az ő oldalán lehet keresnivalója Roethlisbergernek. Brandon Underwood viszont csak különleges helyzetekben kerül pályára. A safety-k esetében Jarrett Bush juthat kiegészítő szerephez, de ő is igen gyakran hibázik, hasonlóan Atari Bigby-hez, akit hibái és a sérülései miatt már csak ritkán láthatunk a pályán, pedig igen látványos szereléseket tud bemutatni.

Összességében nézve kitűnő egység a Green Bay secondary-je. A liga talán legerősebb CB-duója mellé van még egy Pro Bowler free safety, és egy közepes strong safety, aki hasznos szerelésekre képes. Nickelbacknek Shields sem rossz, főleg a Steelers újoncai ellen, így bármennyire néz ki jól a Pittsburgh elkapórészlege, Williams-ék semlegesíthetik őket, és labdaszerzéseket is várhatunk ettől a szekciótól. A Green Bay sikerének egyik kulcsa a secondary, ha alulteljesítenének, nem az igazi az amúgy remek védelem, de szerintem nem fognak betlizni a Super Bowlon.

Pap Dániel (Konqueror) & Rajnai Gergely (Rajna)