Super Bowl XLVI beharangozó - III.

Támadófalak

 

Közkeletű tény, hogy a mai NFL-ben az a csapat lehet sikeres, aki megfelelő színvonalú passzjátékkal rendelkezik, és képes konstans nyomást kifejteni az ellenfél irányítójára. Aki utóbbit ki tudja iktatni, jó eséllyel a megfelelő passzjátékot is fel tudja építeni (jó irányító esetén különösen), amivel hatalmas lépést tehetnek a győzelem felé. Ez az oka annak, hogy gigantikus szerződésekkel díjazzák a csapatok a kiemelkedő falembereket, hiszen a jó teljesítményük nélkül, senki nem lenne képes 1000 yardokat futni vagy elkapni, főleg nem 5000 yardokat passzolni.
Ami ezen a mérkőzésen a külön pikantériát jelenti, hogy az „odavágónak” tekintett 42. Super Bowlon épp azért nem tudott győzni a New England, mert az addig kifogástalan teljesítményt nyújtó támadófal nem tudta megvédeni Tom Brady irányítót, folyamatos terror alatt tartotta a Giants, elsősorban Michael Strahan és Justin Tuck vezérletével. Az addig korszakos rekordokat döntő Patriots, mindösszesen 14 pontot tudott a táblára írni, az utolsó három percnek hét ponttal vágtak neki, passzolt TD nélkül. A Giants támadói sem brillíroztak, Eli Manning kétszer is kiejtette a játékszert és egy eladott labdája is volt. A futójáték ugyan jobban működött, mint a bostoniaknál, de a Super Bowl történetének egyik, ha nem a legnagyobb játéka is inkább Manning menekülési készségének volt köszönhető, mintsem az Óriás támadófal erőfeszítésének.

Mindkét falban több játékos van, aki már az előző összecsapáson is ott volt. Tom Brady gyenge oldalát ezúttal is leghűségesebb fegyverhordozója Matt Light védi, közvetlenül mellette Logan Mankins szintén visszatérő szereplő, a jobb oldalon azonban újfiúk vannak, de a center Dan Connolly sem játszott négy évvel ezelőtt. A másik oldalon 3 repetázó van, itt azonban az erős oldal konstans, Kareem McKenzie bal kezénél ezúttal is Chris Snee áll, ahogyan a megszámlálhatatlan mérkőzés óta folyamatosan szereplő David Diehl is ott lesz a visszavágón.
Az összehasonlítás az akkori egységek és az újak között valamennyi poszton, így a támadófalak esetén is elkerülhetetlen. A New England OL most jobb játékosokból áll, mint a 2007-es szezonban, de az akkori ,egy sokkal összeszokottabb egység volt. Sokan évek óta együtt játszottak, pályafutásuk csúcsán voltak a nagy menetelés alkalmával. Jelenleg Connolly bőven megoldja a center posztot, Brian Watersnél jobb guard nem kell, az újonc Solder pedig érvényesíti fizikai képességeit, és hozza az első körös játékostól elvárt szintet. Jó játékosokból könnyű jó csapatot alkotni, de a Ravens ellen azért már meg kellett izzadni, most pedig egy újabb szint következik. A Giants egysége kevesebb változást élt át az elmúlt időben, de center poszton egy háromszoros Pro Bowlert kellett pótolni, és bár O’Hara valós teljesítményéről is megoszlanak a vélemények, stabil pontja volt éveken át a falnak, márpedig a center-irányító kérdés igen kényes tud lenni. Az idei szezonra David Baas vette át a szerepkört, a Friscoból érkező játékos sem okozott minőségi visszaesést. A nagy csapás Will Beatty elvesztése volt, a LT súlyos szemsérülést szenvedett a 11. héten, ami egyben a szezonja végét is jelentette. Át kellett rendezni a frontot, David Diehl került ki a bal szélre, a bal oldali Gurad posztjára Kevin Boothe került. Annak ellenére, hogy Beatty volt az egyetlen jól teljesítő tagja a támadófalnak, valami mégis jó irányba változott és elkezdett működni az új összetételű ötös. Addig a futás támogatása sem ment, és Manning megvédése is komoly gondot okozott, ezután jelentősen javult a futásonkénti átlag, és Manning játéka is.

 

 

New York Giants:

LT David Diehl, a leghosszabb ideje regnáló tagja az egységnek, számtalan posztot bejárt a támadófalon belül, a 2003-as újonc szezonja óta, ezúttal is új szerepkörben. Alapvetően a bal oldali Guard posztján játszik, de kényszerűségből, Will Beatty szemsérülése miatt került a bal szélre. Ebből adódóan elsősorban a futásblokkolásban jó, de az irányító megvédésében is jelentős előrelépésre volt képes a kezdeti nehézségek után. A playoffban eddig különösebb panasz nem lehet rá, kiemelkedő pillanatok mellé azonban mélységek is társultak, ami ezúttal nem biztos, hogy belefér.

LG Kevin Boothe, 2007 óta áll szerződésben a new yorkiakkal, ez alatt többnyire kiegészítő szerepe volt, és sokan megmosolyogták a vezetést, amikor neves szabadügynökeik helyett, az ő visszaigazolását tekintették prioritásnak a szezon előtt. Boothe nem lett azonnal kezdő, de a szezon második felére a sérüléseknek köszönhetően bekerült, és sikerült is stabilizálni a nem problémamentes játékot. Egyetemre az Ivy League-be tartozó Cornellre járt, és lett hosszú idő után az első játékos, akit draftoltak az elit egyetemről.

C David Baas, a szezon előtt érkezett szabadügynökként, előtte hat évet húzott le San Franciscoban, és nem kis cipőbe bújt, Shaun O’Hara-t kell pótolnia. A már említett fontosságú, iráyító és centere között lévő kohézió hiánya is kihathatott a szezonkezdetre, de tény, hogy Baas gyengén játszott az alapszakasz első időszakában, és bár minden elsöprő teljesítményt nem láttunk tőle azóta sem, komoly gondja az utóbbi időben nem akadt. Ahogy sikerült összeszokni az új társakkal, úgy javult Baas is. Nagy tapasztalattal rendelkező játékos, akit nehéz meglepni, szükség is lesz minden rutinjára az öreg Bill trükkjeivel szemben.

RG Chris Snee, vitán felül a legjobb játékos a támadófalban, Manninggel együtt, a 2004-es draft keretében érkezett a csapathoz, már az első edzőtáborban elnyerte a kezdő szerepkört, és egy kisebb, kényszerű megszakítástól eltekintve kirobbanhatatlan a helyéről. Posztja legjobb játékosai között tartják számon, éveken át „szállította” a yardokat Tiki Barbernek, Brandon Jacobsnak, Derrick Wardnak vagy Ahmad Bradshawnak. A futójáték sikeressége fontos a csapat sikere szempontjából, Snee jó teljesítményére biztosan nagy szükség lesz.

RT Kereem McKenzie, szintén őskövület, 2005-ben érkezett a társbérlőtől, egy rövid kényszerszünet kivételével ,ő áll a támadófal jobb oldalán érkezése pillanatától. Korosodó, ámde kiváló játékosról van szó, aki 2010-ben egy elképesztő szezont produkált, futó- és passzjátékban egyaránt. Ehhez képest volt idén némi visszaesés, de összességében az egység volt gyenge, nem volt összhang, ami az egyének dolgát is nagyban nehezítette. Az erős oldal irányába várhatóan többet erőlteti majd a Giants a futójátékot, amihez McKenzie sokat tehet majd hozzá. Ha jó formát talál (és Snee is), nagy napja lehet a futópárosnak.

 

A kezdősor kialakult, ha csak váratlan sérülés nem következik be, nem fog változni az összeállítás. Beatty sérülése mellett Stacey Andrews-t is elvesztette a Giants szezon közben, aki főként a jumbo csomagoknál lépett pályára, mint extra OT, egyben kezdő tapasztalattal bíró cserejátékos, szükség esetén több posztra is akár. Így OT-ként egyedül maradt az újonc James Brewer, mellé igazolták a Colts-bust Tony Ugoh-t. Guard poszton a másodéves Mitch Petrus bevethető, illetve a csere center Jim Cordle is bevethető több pozícióban is. 9 támadó falember van jelenleg az aktív keretben, az első sor jó színvonalú, de ha valamelyikükkel bármi történne, komoly gondba kerülhet a New York.

 

 

New England Patriots:

 

LT Matt Light, nála több mérkőzést a jelenlegi keretből csak Tom Brady és Kevin Faulk tudhat magáénak, 150 mérkőzésen volt kezdő, alapköve volt a háromszoros Super Bowl győztes csapatnak. Teljesítményét sok kritika érte az elmúlt években, nem nyújtotta már azt, amit fénykorában, egyesekben az elcserélése is felmerült. Erre a szezonra nagyot javult, megbízható teljesítményt nyújtott, amiben szerepe volt a jobb társaknak is, de nyugodtan egyedül lehetett hagyni, jobb pass-rusherek ellen is. Fiatalabb ő sem lesz, játéka korántsem hibátlan, de amíg az utódja beletanul a szerepbe, megfelelő szinten hozza magát.

 

 LG Logan Mankins, a tékozló fiú, aki új szerződésért, és sok pénzért harcolt, néha nemtelen eszközökkel, de végül sikeresen. Sokévi huzakodás után, az idény előtt aláírt egy hatéves szerződést, és maradt tovább Patrióta. LG poszton kevés nála jobb játékos van, sokoldalú, iszonyatosan erős, ezért a futójáték támogatásában nagyon hatékony, ugyanakkor megfelelően gyors is, hogy tisztán tartsa az irányítót. A 2005. évi draft első körében a 32. választással került a Patriotshoz, azonnal bekerült a kezdő csapatba, és csak a szerződése körüli vita idejére került ki onnan. Éppen az utolsó bajnoki cím után került a csapathoz, még nincs gyűrűje.

 

C Dan Connolly, leginkább arról a nagy futásáról híres, amikor 71 yardra hordott vissza egy elrontott kirúgást, ami NFL rekord falembertől. Ma már azonban ő az AFC bajnokcsapatának kezdő centere. Valamennyi belső poszton bevetették korábban, Mankins távollétekor LG-t, Neal sérülésekor RG-t, Koppen sérülésével most centert játszik. Koppen szintén tagja volt a nagy Patsnek, de rajta jobban látszott, hogy kopik az idő, így bár sokan arra számítottak, hogy visszaesik a csapat a kiesével, nem így történt. Connolly jól végzi a dolgát, elit társak között nem kell túlvállalnia magát, csak megoldani a saját feladatát, ebbe ritkán csúszik hiba.

 

RG Brian Waters, az egyik legjobb belső falember, aki valaha játszotta ezt a játékot. 11 évet húzott le a Kansas City Chiefs csapatában, ez alatt hat alkalommal választották a Pro Bowlra, illetve egyszer a hét támadójátékosának az AFC-ben, falemberként (!). Ez utóbbi igen ritka, jól jelzi, hogy milyen korszakos zseniről beszélünk. A Chiefs szezon előtt úgy döntött, hogy felbontja Waters szerződését, hogy pályafutását ott fejezze be, ahol szeretné, kézenfekvő volt a Patriots, hiszen itt esélye van a hiányzó gyűrű megszerzésére, ráadásul hiányposztra érkezett. A szezon egyik legjobb igazolásának tűnik 18 meccs távlatából, Waters fantasztikus teljesítményt nyújtott, nagy szerepe van a New England menetelésében, passzjáték és futójáték tekintetében is ugyanolyan hatékony, végtelenül rutinos, nehéz lesz meglepni.

 

RT Nate Solder, a 2011-es draft első körének 17. választottja, újonc évét tapossa, ennek, illetve posztja komplexitásának ellenére minden mérkőzősen az aktív keret tagja volt, és 14 alkalommal kezdőként kapott szerepet. Egészen elképesztő fizikai adottságokkal rendelkezik, 203 cm és 145 kg. Elsősorban az irányító megvédésében hatékony, mindösszesen 3 sacket engedélyezett. E mellett veteránokat megszégyenítő fegyelmezettséggel játszik, 5 büntetést szedett csak össze a szezonban, ami au általa kapott 880 snap elenyésző része. Ha így fejlődik tovább nagy jövő előtt áll, és minden bizonnyal át fogja venni a vak oldalt, csak az a kérdés, hogy mikor. Futásblokkolásban még van hova fejlődni, szerencsére nem ez a Patriots fő profilja.

 

A cserejátékosok itt inkább képviselnek valódi hozzáadott értéket, mint a Giants-nél, de Vollmer problémái felülírják ezt a megállapítást. A T poszton bevethető játékosok közül csak Marcus Cannon volt aktív a playoffban. Cannon az egyik legszebb története az ide draftnak, de egészségügyi gondjai miatt, sokáig nem tudott edzeni, így kérdéses, hogy ha sérülés miatt pályára kellene lépnie, mire lenne képes. Guardként Nick McDonald bevethető, mint első számú csere, Centerként Ryan Wendell tagja még az aktív keretnek.  A kezdő ötös nagyon erős, Connolly az egyetlen átlagos pont, a Guard párosnál jobbat nehéz elképzelni, és nem is kell. Matt Light már nem, Nate Solder még nem Pro Bowl szint, de bőven kielégítő játékosok, ráadásul a szezon előrehaladtával egyre inkább sikerül összehangolódni az egységnek. A Denver elleni jó teljesítményt, egy kevésbé jó követte a Ravens ellen, aminél viszont sokkal nehezebb dolguk lesz a nagydöntőn. Azt nem engedhetik meg maguknak, hogy ugyanolyan nyomás alatt legyen Brady, mint négy éve, mert újra elmehet a meccs, de miután sokaknak ez élete nagy lehetősége, a gyűrűre, nem kérdés, hogy minden tőlük telhetőt meg fognak tenni. Nekik is és mindenkinek a legjobbat kell nyújtani.

 

Mindkét együttes erősen hajaz a passzjátékra, így mindkét védelem elsődleges célja az irányító terrorizálása lesz. Az erőviszonyok alapján ebben előrébb tart a New York Giants, ami elsősorban a Patriots támadófalát emeli a reflektorfénybe. Nagy nyomás lesz rajtuk, és ez ösztönzően kell hasson a csapatra. Brian Waters vagy Mankins első gyűrűjéért küzd, a fal belsején komoly munkában lesznek, de a kulcspárharcok mégis a szélen zajlanak majd, Pierre-Paul és Light csatája lesz talán a legérdekesebb. A Giants szempontjából a futójáték megnyitása lehet a középpontban, ha lent tudják tartani Bradyt a pálya szélén, nehezebben szerez pontot a Patriots. Eli Manning számára sem kell sok idő, hogy megszabaduljon a labdától, ha legalább annyi jutna Bradynek is, nagy pontháború lehet belőle. Egyértelmű győztese nem lesz az OL-DL párharcoknak, áldozatai annál inkább lesznek, élvezői pedig több milliárdan.

 

Zandler Gábor (gabtsi)