UCF Knights [UCF]

Alapítás

1979

Konferencia

Big 12

Divízió

Big XII

Város

Orlando (Florida)

Stadion

Bounce House (44,206)

Weboldal

http://www.ucfknights.com

A University of Central Florida a floridai Orlandoban található, a világ egyik leglüktetőbb városában. Az egyetem 1968-ban nyitotta meg kapuit még Florida Technological University (Florida Tech) néven, tehát viszonylag fiatal az intézmény, ennek dacára az UCF-n napjainkban körülbelül 55-57 ezer diák tanul, hallgatói létszám tekintetében az USA-ban csak az Arizona State előzi meg őket.

A futballprogramot 1979 januárjában az egyetem második elnöke, Dr. Trevor Colbourn indította el. Hitt abban, hogy egy sikeres amerikaifoci-csapat vonzóbbá és elismertebbé teheti az iskolát, így megbízta Dr. Jack O'Learyt az alapok lefektetésével. O'Leary előzőleg dolgozott az Alabamánál is a legendás Paul „Bear” Bryant mellett, és az ott szerzett komoly tudással felvértezve, ám a vezetőségtől „csupán” 40.000 dollárral megtámogatva kellett az embert próbáló feladatnak nekivágnia. Az anyagi források szűkében hat önkéntes, UCF-en végzett diák lett a segítője, és az első főedző, a néhai NFL irányító Don Jonas szintén ingyen vállalta a munkát. Az első edzésnapok egyikén O'Leary az öltözőbe sietve felvázolta a játékosoknak a „The Fighting Knights” logó és mez tervezetét, mely fekete felsőből, arany nadrágból és arany sisakból állt. Kevesebb, mint egy éven belül az atlétikai igazgató és Colbourn elnök álma is valóra vált, 1979. szeptember 2-án a St. Leo University elleni győzedelmes mérkőzésen mutatkoztak be a „harcoló lovagok” (vagy ahogy a Central Florida sportolóit gyakran emlegették: „Knights of the Pegasus”). Az első hazai összecsapásra negyedosztályú rekordot jelentő 14138 néző látogatott ki a Citrus Bowlba, igaz az egészen 2006-ig használt stadion a maga 70 ezres befogadóképességével meglehetősen túl volt méretezve a UCF akkori lehetőségeihez és igényeihez. Jonas fiaival végül 6-2-es mérleggel zárt a Division III-ben, míg '80-ban 4-4-1-gyel és '81-ben csak 4-6-tal, ezért az DivII-es osztályváltás egyben edzőváltást is eredményezett, Sam Weir került a főedzői pozícióba. Az egyre nagyobb kihívások hatására O'Leary is leköszönt, hogy AD-ként átadja a stafétát a Florida State-tel hasonló gondokon egyszer már szembenéző Bill Petersonnak.

A Central Florida Weirrel csúnyán megégett a DivII-ben, a 0-10-es nyeretlen idény után nem volt maradása, a HC-t egy jól csengő név, a Buffalo Bills-szel kétszeres AFL-bajnok Lou Saban (Nick Saban feltételezett másod-unokatestvére) követte 1983-ban. A reménykeltő kezdeti bravúrok gyors hanyatlásba torkollottak, '85-ben Sabant kirúgták. A sikertelen időszak megpecsételni látszott a Knights jövőjét, szóba került a program megszüntetése is, a kezelhetetlen helyzet és a pénzügyi problémák miatt Peterson visszavonult a sportigazgatói székből. Újfent a Florida State-től jött az erősítés, a Seminoles offenzív koordinátora, Gene McDowell örömmel írt alá. Az FSU-val még mélyebb lett a kapcsolat egy esztendővel később, mikor Bobby Bowden felszereléseket és edzéskellékeket adományozott a pénzszűkében levő UCF-nek... 1986-tól megmozdult valami, a csapat pozitív, 6-5-ös mutatóval nyugtázta az idényt, ráadásul Ted Wilson elkapót a Washington Redskins draftolta. 1987-ben már a harmadosztály rájátszásába is eljutottak, '88-ban pedig emlékezetes diadalt arattak a címvédő Troy ellen. A Citrus Bowlban olyan hangerővel szurkoltak az UCF szimpatizánsok, hogy a Trojans irányítója Bob Godsey képtelen volt a playhívásra, beszedve nem egy „delay of game” büntetést. A fanok persze rögtön kanonizálták is a „noise penalty” dicső momentumait. 1990-ben felmentek a Division I-AA-be (ma FCS = másodosztály), sőt rögtön playoffba is jutottak impresszív 10-4-es mutatóval, a rájátszásban az elődöntőig menetelve. A lendület vitte a floridaiakat tovább, '93-ban először gyűrtek le legmagasabb szinten vetélkedő ellenfelet (38-16, vs. Louisiana Tech) az évet rájátszással koronázva meg, '95-ig egyhuzamban tíz győztes – pozitív – szezon, hogy aztán 1996-ban csatlakozzanak a Division I-A (jelenleg FBS) mezőnyéhez. A UCF a történelem első és eddig egyetlen futballprogramja, mely az NCAA mind a négy divízióját megjárta.

Az elit osztály nehézségein a rendkívüli tehetséggel megáldott QB, Daunte Culpepper kormányozta át a Knights-t. Ugyan a '96-os és '97-es 5-6 statisztikailag a visszaeséssel volt egyenlő, a profi csapatok hívása és McDowell mobiltelefonos, lemondáshoz vezető botránya - hazudott a szövetségi nyomozóknak - ellenére Culpepper végzősként is maradt, 1998-ban csodálatos 9-2-es mérleghez segítve csapatát, vereséget csak a Purdue-val és az Auburnnel szemben elkönyvelve. Mike Kruczek eredetileg átmenetileg kapta meg a főedzői állást, azonban a produkció jobb belátásra bírta a döntéshozókat. A UCF kifejezetten félelmetes ellenféllé avanzsált, kevés vereségüket is szoros mérkőzéseken, igazi óriások ellen szenvedték el. 2000-ben szerezték meg első BCS-es skalpjukat, amikor egy utolsó másodperces, Javier Beorlegui által értékesített mezőnygóllal nyertek 40-38-ra az Alabama otthonában, Tuscaloosában. 2002-ben független státuszukat feladva meglepetésre az észak-északkeleti egyetemeket tömörítő MAC-ba kértek és kaptak felvételt. A kitérő nem sült el jól, Kruczeket a 2003-as idény közben bocsátottak el, míg utódja, a karmesteri pálcát átvevő George O'Leary (nem rokona az említett Jacknek) 2004-ben mondhatni „beragadt” a rajtnál, 0-11-el debütálva. O'Leary kinevezése amúgy érdekes körülmények közt esett meg, hiszen az ismert edzőt már bejelentette head coachként a Notre Dame is, öt nappal az UCF előtt, viszont „önéletrajzának megkérdőjelezhető hitelessége” okán az Irish ellépett a kinevezéstől. A megnövekedett utazási költségek, illetve a természetes riválisok hiánya arra ösztökélte a UCF-t, hogy egy az elképzeléseikhez szó szerint közelebb fekvő konferenciát keressenek. A 2005-ös nagy átrendeződés a college footballban a Central Floridát a Conference USA-be terelte (több C-USA-s a Big Eastbe, több Big East-es az ACC-be távozott).

A 2005-ös szezon harmadik fordulójában vetett véget a Knights 17 mérkőzésen át tartó kudarcsorozatának, melyet úgy ünnepeltek meg, mint máshol a bajnoki címet. A C-USA-ban hirtelen sereghajtóból éllovasok lettek, behúzták a konf Keleti csoportját, és csak a fináléban hajtottak fejet a Tulsa előtt, hogy egy hawaii túrával, a Nevada elleni Hawai'i Bowllal (48-49-es zakó) valamelyest vigasztalódjanak. O'Leary bezsebelte a SportsIllustrated.com „Év edzője” díját, és a rangosabb Bobby Dodd-díjon is kapott szavazatokat. 2006 májusában tíz évvel hosszabbították meg kontraktusát, évi egy milliós fizetést garantálva. 2006-ban a csapat mégsem szerepelt elfogadhatóan, a 4-8-as mutató messze elmaradt a várakozásoktól. 2007-ben a running back Kevin Smith hátán (a junior RB 2567 yardot futott összesen az évben, ezzel az NCAA örökrangsor második helyezettje Barry Sanders mögött) visszakapaszkodtak a csúcsra, nemcsak a keleti divízió, hanem a komplett C-USA trónját is meghódítva. A konfdöntőben a Tulsát ütötték 44-25-re, de a Liberty Bowlon a Mississippi State kifogott rajtuk (3-10), és a hullámvasút a 2008-as 4-8-al és a '09-es 8-5-tel folytatódott. A St. Petersburg Bowl-részvétel (45-24-es vereség a Rutgers-től) után minden szkeptikus mélyrepüléssel kalkulált, de O'Leary 2010-ben felborította a papírformát. A sackgyáros defensive end Bruce Miller és a cornerback Josh Robinson fémjelezte védelem, kiegészülve az atletikus újonc QB-t, Jeff Godfrey-t felvonultató támadósorral elégnek bizonyult a konferenciában az üdvösséghez, sőt mi több, az első BCS ranglistás helyhez és az első Bowl-győzelemhez is. A Liberty Bowlon az SEC-s Georgiát fektették két vállra 10-6 arányban. Erre 2011-ben zártak negatív mérleggel, hogy 2012-ben a fel-le liftezés hagyományait folytatva ismét konfdöntőben szerepeljenek. 2013-ban új konferenciára, a The Americanre váltottak, melyet első évben meg is nyertek az irányító Blake Bortles vezetésével, többek között az addig veretlen Louisville Cardinals-t ütve idegenben, majd a Fiesta Bowlon a jóval esélyésebbnek tartott, pompás támadójátékkal bíró Baylort is megállították. Az NFL-be távozó Bortles nélkül 2014-ben enyhe visszaesés jött, de a 9-4 sem adhatott sok okot a panaszra.

Érdekességek
- 27 évig a UCF a Citrus Bowlban rendezte hazai mérkőzéseit, ami egyrészt túl nagy, másrészt túl drága volt egy feltörekvő csapatnak, és a kampusztól a közlekedési viszonyokhoz mérten messze, 16 km-re helyezkedett el. Az új stadion 2007-re készült el, 45,301-es kapacitása 63 ezresre bővíthető, a nézőcsúcs eleddig 48,453 fő (2009, vs. Miami). A Zombie Nation „Kernkraft 400” című száma itt is megmozgatja a drukkereket

- Mivel a Central Florida viszonylag friss program az NCAA-ben, hosszú múltra visszatekintő rivalizálásai nincsenek. A legnagyobb ellenfélnek a South Florida Bulls számít, igaz 2013-ig sok babér eddig nem termett a lovagoknak, hisz négyből négyszer vesztettek a Bulls ellen, kettőt szívszorítóan szoros küzdelemben. Onnantól fogva a USF-fel konfriválisként számolhattak, és így ötödik nekifutásra végre ők kerekedtek felül. 2014-ben meglett az első idegenbeli siker is.

- Fontos tradíció az úgynevezett "Spirit Splash", amit a Homecoming napján a "hazatérő" alumnik ünnepségén tartanak, a Reflection Pond szökőkútnál

- 2008. március 18-án kondíciónáló gyakorlatok végzése közben a futó Ereck Plancher az edzők szeme láttára esett össze, és noha azonnal a legközelebbi kórházba szállították, egy órával később meghalt. Az Orlando Sentinel és az ESPN riportokban pedzegette a stáb felelősségét, és a bírósági tárgyalás során az UCF-et bűnösnek találták, a szülők tíz millió dollár kártérítést kaptak