UNLV Rebels [UNLV]

Alapítás

1968

Konferencia

MWC

Divízió

- Mountain West Conference

Város

Las Vegas (Nevada)

Stadion

Allegiant Stadium (65,000)

Weboldal

http://www.unlvrebels.com

A University of Nevada, Las Vegas az NCAA élvonalában szereplő Mountain West csoport tagja.

Történelem
1967-ben a Nevada Southern Egyetem vezetői kihirdették, hogy a következő évtől náluk is lehetőség nyílik a hallgatóknak a futballra. A másodosztályban függetlenként induló csapatnak Bill Ireland lett az első edzője. 1968. szeptember 14-én került sor nyitómérkőzésükre, a St. Mary Gaels-t 8000 néző előtt fogadták las vegasi Cashman Field gyepén, és 27-20-ra győzedelmeskedtek. Nagy menetelésbe kezdett a Rebels, egészen a záró fordulóig veretlenek maradtak, ám a Cal Lutheran 17-13-ra megverte őket, így mérlegük legelső nekifutásra 8-1-es arányt mutatott. Következő évben a már akkor rivális Nevada-Reno ellen kezdtek a szezonnyitón, és 27-20 arányban maradtak alul. Egy év múlva visszavágtak (42-30), és ezzel a Fremont Cannon históriájának hajnalán a UNLV játékosai ünnepelhettek először. 1971. szeptember 25-én látogatott első ízben Div I-es csapat hozzájuk, azonban a Utah State túl nagy falatnak bizonyult (7-27). Október 23-án új stadionba költöztek, a Las Vegas Stadium viszont egyelőre nem hozott szerencsét a Weber State ellen. 1972-ben a kiábrándító 1-10-es alapszakasz után Ireland mester elköszönt, 26-23-1-es összesített mutatóval a tarsolyában.

1973-ban Ron Meyer vette át a csapatot, és vele újra feléledt a csapat. A 8-3-as mérlegen túl az is szívderítő volt, hogy az egyik legerősebb csapatként elkönyvelt Marshallt 31-9-re verték meg. Végül beverekedték magukat a második vonal top10-es mezőnyébe és a fociprogram első all-american-jét is fel tudták mutatni, a futó Mike Thomas személyében. Thomas 1741 yardot futott, ezzel vezette is a mezőnyt, plusz összesen 9 iskolarekordot döntött meg. 1974-ben folytatódott a tündérmese, a Rebels történetének egyetlen veretlen szezonja volt ez. 11-0 és az akkori div2 rangsorának 2. helyén tanyázott a UNLV (Azóta se közelítették meg ezt a teljesítményt). Jött a rájátszás, az Alcorn State pedig 35-22-es vereséggel távozott Vegasból a negyeddöntőben. Az elődöntőben az ország másik felébe, a Delaware-hez látogattak, és bár fennállásuk folyamán ekkor álltak legközelebb a bajnoki címhez, keserű az emlék, hiszen nagyon simán, 49-11-re győztek a hazaiak. Coach Meyer 1976-ban elhagyta Las Vegast, helyétt Tony Knap vette át. Knap korábban a Boise State edzője volt, és nem is estek vissza, hiszen 9-3-as alapszakasz mutatójukat követően az erőrangsor hetedik helyén ismét a playoffba jutottak, ám a negyeddöntőben az Akron 27-6-tal jutott tovább. Tíz év div2-es tagság végén, 1978-ban csatlakozott a UNLV az élvonalbeli csapatokhoz, továbbra is függetlenként (ekkor alakult meg a Div-A és a Div-AA, és lett a Division II tulajdonképpen a harmadosztály). Szeptember 9. az első meccs dátuma, és az első vereségé is. Nem szegte azonban ez kedvét a Rebelsnek, a következő héten Fort Collinsban simán nyertek 33-6-ra a Colorado State ellen. A szezon végén a remek szezont futó BYU ellen a futball népszerűsítését elősegítendő, Jokohamában, Japánban játszottak, és szoros meccsen ugyan, de 28-24-re kikaptak. Ezzel együtt is boldogok lehettek, hiszen első Div-A-s szezonjukban 7-4-es mérleggel zártak. 1981-ben Coach Knap visszavonult az edzősködéstől, egy olyan szezon után, ami rengeteg szép emléket hozott. Ekkor közvetítette meccsüket először az ABC (21-45-ös vereség a Wyoming ellen), ekkor mutattak be egy óriási upsetet a 8. helyezett BYU ellen, Utah-ban egy 45-41-es diadallal, és ebben az évben szerezték meg 100. győzelmüket is (UTEP 27-20).

1982 nagy év a Rebels történetében, hiszen a Harvey Hyde edzette alakulat akkor csatlakozott a Pacific Coast Athletic Association-hoz (PCAA), teljes értékű tagként. Október másodikán debütáltak csoportmeccsen, ám a Pacific ellen kikaptak 29-27-re. 1984-ben érték el az első csoportgyőzelmüket. A Randall Cunningham (későbbi 2. körös draft pick) irányító vezette Rebels 11-2-es mérleget hozott össze, amivel a Bowl meccs lehetőségét is megkapták. A Toledo ellen 30-13-ra nyertek a Fresno-ban rendezett California Bowl-on. Wayne Nunnelly a csapat ötödik főedzőjeként szó szerint „hangosan” nyitott, bemutatkozása alkalmával, 1986. szeptember 20-án a Wisconsin ellen volt először telt ház az akkor már Sam Boyd néven futó stadionjukban. A las vegasi kaszinómágnásról elkeresztelt létesítményben 32.207 szurkoló nézte végig a 17-7-es győzelmet. Nunnelly kulcsjátékosának Elbert „Ickey” Woods running back bizonyult, aki 1658 yardjával a legtöbb yardot hozó futóként zárt az NCAA-ben. Korábban senki nem tudott éllovas lenni a PCAA konferenciából (Woods-t 1988-ban a Bengals a második körben draftolta). 1994 a következő dicsőséges UNLV szezon. Randy Gatewood ekkor állította be az egy meccsen elkapott legtöbb yard rekordját, szeptember 17-én az Idaho elleni 48-38-as vereség alkalmával. A Rebels ebben az évben 32-27-re verte a toronymagas esélyes Nevadát az „örökrangadón”, megnyerve a Big West konferenciát. A Las Vegas Bowl-on a szezonzárón, hazai környezetben, imponáló magabiztossággal 52-24-vel fektették két vállra a Central Michigan gárdáját. Ehhez képest 1995 rémálommá vált. 1996-ban a UNLV és a San José State kiléptek a Big Westből, és a ma is létező Western Athletic Conference (WAC) tagjai lettek. A WAC és a Big West elöljárói ekkor döntöttek úgy, hogy minden évben a két csoport királyai döntő meccset vívnak a bajnoki címért Las Vegasban (ez azóta már nincs így). A Rebels szeptember 7-én nyitott a WAC-ban az Air Force ellen, csúnya zakóval. Az első csoportbeli siker a a San Diego State ellen jött el november közepén. A 44-42-es offense párbaj alkalmával a freshman irányító, John Denton 503 yardot passzolt, ami újonc-csúcs az NCAA-ben. Az 1-11-es csúfos szezon ellenére, Denton 10 db NCAA freshman rekordot döntött meg. 1999-ben pedig a senki által nem várt nagy szégyen, a nyeretlen szezonja is bekövetkezett, a szimpatizánsokat az az egy dolog vigasztalhatta, hogy Joe Kristosik 46.2-es puntátlaggal bekerült az NCAA álomcsapatába.

1999-ben hét csapattal karöltve a UNLV kivált a WAC-ból és megalapította a Mountain West Conference-t (MWC), amelynek mai napig a részét képezi. Eközben egy igazi edzőlegendát, John Robinson-t (College Hall of Famer) neveztek ki főedzővé. Ebbe a konfba is nehezen ment a beilleszkedés, nyitányként a Utah 52-14-re mosta le őket. 2000-ben aztán nagyot fordult a világ. Az abc Las Vegasból közvetítette a Rebels meccsét, első alkalommal országosan a korábban veretlen Air Force ellen, akiket 34-13-ra sikerült legyőzni. Öt győzelem után következett a nevadai derbi és az újabb 34-13-as győzelem (eddig ezen a meccsen voltak legtöbben a Battle of Nevada során). A szezonzárón 34-32-re nyertek Hawaii szigetén, ezzel a harmadik Bowlukra készülhettek. A Las Vegas Bowlon 29.113 néző előtt az Arkansas 31-14-es legyőzésével alakították 3/3-ra Bowl-győzelem mutatójukat. A 2001-es szezon előtt a Sports Illustrated top 25-ös listájának 25. helyén figyelt a UNLV, Jason Thomas irányítót pedig a 7. legesélyesebb játékosnak tartották, hogy Heismant nyerjen. Papíron tehát remeknek tűnt a Rebels, a pályán azonban nagyon nem, 4 siker mellé 7 vereség társult. 2002 október ötödikén John Robinson edzői pályafutásának 200. győzelmét aratta, mégpedig a Nevada elleni 20-17-el. A 2004-es szezon után vonult vissza Robinson, zsinórban öt Wolf Pack skalppal, azonban elszomorító 2-9 idényt zárva. 2004 decemberében Mike Sanford, a Utah segédedzője lett a UNLV hetedik főedzője. Nem ment valami jól a csapatnak a kezdeti időszakban, három egymást követő évben is csak 2-10-es mutatót és MWC utolsó helyét érték el. Az egyetlen szépségtapasz, hogy az NFL drafton Eric Wright, majd Beau Bell is aránylag korán elkelt. 2008-ban 5-7-el végzett a UNLV, holott 3-1-gyel kezdtek. 2000 óta ez volt a legjobb mutatójuk, és végre elmozdultak a csoport sereghajtó pozíciójából is. Ráadásul 23-20-ra legyőzték a 15. helyre rangsorolt Arizona State-t, az évtizedben először ütve egy top 25-ben tanyázó egyetemet. Sanfordot 2009-ben kirúgták, utóda, Bobby Hauck három próbálkozásból egyszer sem tudott két meccsnél többet behúzni egy szezonban.

A Fremont Cannon
A fremonti ágyú a Battle of Nevada fantázianevű párharc vándortrófeája, melynek különlegessége, hogy a legsúlyosabb trófea az összes egyetemi rivalizálás által elnyerhető serleg/díj közül. 1969 óta rendezik meg a meccset, eddig 19 Nevada, 15 UNLV siker a mérleg. A győztes minden évben magával viheti az 545 fontot nyomó ágyút, amit egy évre a saját színeire festhet (tengerészkék vagy skarlátvörös). Korábban touchdown vagy mezőnygól után el is sütötte a hazai csapat az ágyút. A két legnagyobb Nevada állambeli iskola hallgatói nem igazán kedvelik egymást. A Wolf Pack fanok szerint például a UNLV-nél az oktatás színvonala csak egy technikum szintjét üti meg, míg a vegasiak a UNR borzasztó túlértékeltségét hangsúlyozzák előszeretettel. A Sam Boyd Stadium és a Mackay Stadium azon nagyon kevés arénák közé tartozik, ahol árulnak alkoholt. Emiatt rengeteg verekedés tört ki a nevadai derbiken. 1995-ben már a meccs előtt elindult a bunyó, sőt az 55-32-es Nevada győzelmet követően Quincy Sanders, a Rebels játékosa dobta fejbe a nevadai főedzőt, Chris Ault-ot a sisakjával. 2003-ban idő előtt levonult a pályáról a Rebels, miután az egyik Wolfpack fan söröskorsóval dobta meg John Robinson edzőt. A botrány elmaradt, a UNLV megbosszulta a sérelmeit és megfordította a találkozót.

Érdekességek
- A frissen verbuvált 1968-as focialakulat volt az egyetlen, mely még Nevada Southern-ként szerepelt. Az egyetem '68 végén egyenlő státuszba lépett anyaintézményével (és nagy ellenlábasával), a University of Nevada, Reno-val. Attól a naptól kezdve a UN elnevezést hivatalosan elméletileg egyik iskola sem használhatja, de a las vegasiak nagy bánatára a köztudatban renoi riválisaik UN-ként maradtak meg
- A Rebels, azaz a lázadók név is az előbb említett konfrontációból eredeztethető, Észak és Dél mintájára. Az állam északi szegletében fekszik a UNR, míg a déliben a UNLV. Külön csavar, hogy a „kistestvér” mára lekörözte a nagyot, a UNLV-ben 12 ezerrel többen tanulnak.
- Bár sokan a las vegasiakat „Runnin' Rebelsként” ismerik, keresztnevük – az Ole Misshez hasonlóan – csak Rebels. A „g” nélküli Runnin' előtag kizárólag a kosarasokra vonatkozik, 1974-ben dobta fel az ötletet Dominic Clark sportigazgató
- A kabalafigura is az Ole Missére hajaz, a Colonel Rebhez hasonló Hey Reb! ugyanolyan öregúr, mint Mississippiben fellelhető társa. Reb 1983-ban mutatkozott be, védjegyét, hosszú bajszát a csapat logóján is könnyen felismerhetjük. Előde Beauregard, egy fekete-fehér konföderációs farkas (!) volt