Wake Forest Demon Deacons [WF]

Alapítás

1888

Konferencia

ACC

Divízió

- Atlantic Coast Conference

Város

Winston-Salem (North Carolina)

Stadion

Groves Stadium (31,500)

Weboldal

http://www.wakeforestsports.com

A Wake Forest University nem sorolható a tradicionális sportiskolák közé, inkább híres erős diplomájáról, tanulmányi és kutatási eredményeiről, mint atlétikájáról. Egy 2011-es ranglista szerint az ország 25. legnívósabb egyeteme, az amerikaifoci pedig még a kosárlabda mögött is háttérbe szorul. 2006-ban azonban a focisták írtak történelmet, az Orange Bowlba jutásukkal a legkisebb hallgatói létszámmal rendelkező felsőoktatási intézmény lett a Wake Forest, mely valaha BCS Bowlt játszott. A WFU neve amúgy nem arra a városra utal, ahol a fő kampusz található. A Reynolda Campus az észak-karolinai Winston-Salemben helyezkedik el, 1956-ban költöztették ide Wake Forestből, ahol már csak a baptista teológusok tanulnak. A név a "Forest of Wake" kifejezésből ered, az állam székhelyének, Raleigh-nek a környékét hívta így az alapító, Dr. Calvin Jones. Azt a döntést, aminek folytán a WFU North Carolina második legnagyobb városába, Winston-Salembe (a legnagyobb Charlotte) települt, 1946-ban hozták meg. 23 évvel korábban, 1923-ban az iskolaújság szerkesztõje, Mayon Parker azt írta a csapatról a Duke [Trinity] felett aratott győzelem után, hogy "devilish" [ördögi]. A játékosok tetszését nyomban elnyerte a jelző, a baptista, tehát erősen keresztény vezetés viszont ellenezte az ötletet. Kompromisszumot kötve végül Parker javaslatára a meglehetősen egyedi "Demon Deacons"-ra (a diakónus egyházi szolgálatokat teljesítő személy) esett a választás. A hivatalos színek 1895 óta az óarany és a fekete.

Történelem
Noha Parker magasztaló szavai az 1923-as meccsen tanúsított hozzáállás ismeretében igazak lehetettek, a Hank Garrity edzőt megelőző három-négy évtizedet kevésbé jellemezték. Az 1888-ban alapított futballprogramot boxzsákként püfölték az ellenfelek, és sajnálatos módon Garrity távozásával a dolgok a "megszokott" kerékvágásban haladtak tovább. Egészen 1936-ig, mikor Jim Weaver vezetőedző belátta, hogy érdemesebb atlétikai igazgatóként tevékenykednie, utódjának Clyde "Peahead" Walkert jelölve ki. A magánéletben úriemberként viselkedő Walker az oldalvonalaknál fenevaddá változott, tanítványait a tréningeken sem kímélve terelte a siker útjára a WF-t. Munkája a '40-es évek végére érett be, 1946-ban a Gator Bowlon a South Carolinát verték meg 25-14-re, ehhez még egy Dixie Bowl-szereplés (7-20, vs. Baylor) társult 1948-ban. 1953-ban javarészt Weavernek hála megalakult a jelenleg is működő ACC konferencia, melynek főbiztosi posztját az addigi Wake Forest AD 1970-es haláláig töltötte be. Ám e csoportban sem termett a diakónusoknak sok babér, a 70-es konfelsőségig csupán két egyéni elismerés, Bill Barnes halfback és Brian Piccolo (a tragikus sorsú futóról szól a Brian éneke című film) ACC MVP-díjai jelenthettek némi vigaszt a gyenge szezonok közepette. John Mackovic head coach három évnyi regnálása jól summázza a Deacs tulajdonképp komplett históriáját; az 1978-ban 1-10-es mérleggel debütált mester '79-ben Jay Venuro irányítóval a fedélzeten kétszer is megrengette az NCAA-t a kiemelt Georgia és Auburn skalpjának megszerzésével, de az LSU elleni Tangerine Bowl-zakót követő idényben leeresztettek és 5-6-al zártak, majd Mackovic-ot elcsábította a Dallas Cowboys.

Egy újabb évtized telt a sikertelenség jegyében, mire Bill Dooley a North Carolinánál és a Virginia Tech-nél összeszedett tudásával képes volt életet lehelni a csapatba. Az 1992-es Independence Bowlhoz persze kellett a QB Keith West is, hogy Dooley győzelemmel (39-35, vs. Oregon) vonulhasson nyugdíjba. A kormányt átvevő Jim Caldwelltől szintén egy Bowlra futotta, az 1999-es Aloha Bowlt (23-3, vs. Arizona State) húzva be fiaival. Caldwellt 2001-ben az Ohiotól érkező Jim Grobe váltotta, aki ugyan korán megízlelte a Bowl-diadal édes zamatát (a 2002-es Seattle Bowlon 38-17-re verve az Oregont), 2005-ig három negatív mutató vetette vissza a lelkesedést. 2006-ban aztán csoda történt, minden idők egyik legkülönlegesebb Cinderella [hamupipőke, ahogy azt az amerikaiak gyakran használják] sztorija során a Deacons egy teljesen újonc quarterbackkel, Riley Skinnerrel küzdötte át magát az ACC-mezőnyén – a Florida State-t idegenben (!) semmisítve meg 30-0-ra -, hogy a konferencia döntőjében a Georgia Tech-en 9-6 arányban felülkerekedve váltsák meg jegyüket az említett Orange Bowlra. Ott bár az Aaron Curry OLB és Alphonso Smith CB fémjelezte védelem számára a Louisville támadógépezete túlságosan nagy falatnak bizonyult, a 11-3-as mérleg messze túlszárnyalta az elvárásokat. A WF-et előzetesen a csoport sereghajtójának jósolták... 2007-ben a Meineke Car Care (24-10, vs. Connecticut), '08-ban az EagleBank Bowl (29-19, vs. Navy) kerülhetett a vitrinbe, viszont a 2009-es 5-7-el megszakadt a hármas Bowl-széria. A 2010-es 3-9 miatt páran már a vészharangokat kezdték el kongatni Grobe és stábja körül, a problémákra gyógyírt jelent(het)ett a 2011-es Music City Bowl. Mivel azonban 2012 és '13 sem sikerült jól, Grobe lemondott és helyére jött Dave Clawson a Bowling Greentől. 2014-ben 3-9-es mérleggel indított.

Riválisok, érdekességek
A Demon Deacons három riválissal bír, a Duke, North Carolina, North Carolina State trióval együtt alkotják a "Big Four"-t, és egy út köti őket össze, a Tobacco Road. A WF-n kívül a másik három iskola 25 percre van egymástól, a Deacons azért tartozhat ide, mert egy dohányipari mágnásnak köszönhető a Reynolda Campus létrehozása.

Hazai pályájuk a 31500 férőhelyes Groves Stadium. A stadion északi kapu mögötti lelátója a "Deacon Hill", egy be nem épített, füves domb. A legfontosabb tradíció a Rolling the Quad, nagy sportsikerek esetén szurkolók özöne lepi el a főépület, a White Chapel elõtti területet és wc-papírokkal "díszítik fel" a környező fákat. A kápolna két elnöki vita színhelyéül is szolgált, 1988-ban és 2000-ben.

2011-ben mutatták be a 5th Quarter filmet, mely a 2006-os ACC-bajnokcsapatnak és a linebacker Jon Abbate fiatalon elhunyt testvérének állít emléket. Az ismert végzősök közül két kosárlabdázó, Tim Duncan és Chris Paul emelkedik ki, illetve egy golflegenda, Arnold Palmer, akiről beceneve - "The King" - sokat elárul. A Wake Forest 1955-ben baseballban [College World Series], 2007-ben férfi labdarúgásban, kétszer női gyeplabdában (2002, 2003), háromszor férfi golfban (1974, 1975, 1986) nyert nemzeti bajnokságot.