Alsóházi rangadót rendeznek Clevelandben, amelyre egy hónappal ezelőtt még sima hazai győzelmet tippelt volna bárki, azóta azonban mindkét csapat sorsa gellert kapott.
A Cleveland Trent Richardson elcserélése után remek formába került, és már-már esélyesnek tűnt a csoportgyőzelemre is - aztán az elmúlt hat meccsükből elbuktak ötöt, és már a draft esélyeiről spekulálnak a szurkolók. A gondok közül a legnagyobb az irányítóprobléma: Brian Hoyer sérülése után előbb Brandon Weeden szerencsétlenkedett, majd Jason Campbell néhány jobb és néhány rosszabb teljesítménnyel lépett elő, majd most már ő is megsérült. Így ismét az első héten is kezdő Weeden kerül a csapatba ezen a hétvégén, ez pedig semmiképp sem javítja a kilátásokat. Pedig több okból is a passzjátékra lesz kénytelen hagyatkozni a Browns: egyrészt Josh Gordon vezetésével ez a részleg működik jobban a csapatnál, másrészt a vendégek védelmének is általában ez a gyengébbik pontja. A Jaguárok múlt héten azonban sikeresen semlegesítették Andre Johnsont, ha ugyanezt megteszik Gordonnal is, jelentősen javítják az esélyeiket. A Jacksonville ugyanis az elmúlt három hétben kiválóan védekezik a futás ellen, a Barnák pedig időtlen idők óta nem hoztak 100 yardnál többet a földön, támadófaluk sem az igazi mostanság.
A vendégek útja mondhatni fordított volt: első nyolc meccsüket katasztrofális játékkal veszítették el, majd szabad hetükön vért ittak, és azóta háromból kettőt nyertek. Nagy szerepet vállalt ebben a futójáték feljavulása, Maurice Jones-Drew sokkal lendületesebb, mint volt, és a támadófal problémái is enyhültek valamelyest. A házigazdák védelme ellen nem lesz olyan könnyű dolguk, mint a Texans és a Titans ellen volt, hiszen a Ray Horton által gardírozott védőegység kőkeményen megállítja a klasszis futókat is. Még jobbak azonban a passz ellen, kiváló stratégiáik vannak arra, hogy nyomást helyezzenek az ellenfelek irányítóira, így Chad Henne-nek nehéz napja lehet. A veterán quarterback nagy hibáktól mentesen játszik annak ellenére, hogy fala nem igazán tudja megvédeni, számtalan alkalommal viszik földre az ellenfelek védői. Ez valószínűleg a Cleveland ellen is így lesz, Barkevious Mingóék terroizálni fogják Henne-t, akinek tovább nehezítheti a dolgát, hogy az ellenfélnél játszik Joe Haden. Haden pedig képes a legjobb elkapókat is lefogni, így Cecil Shortsnak minden bizonnyal rossz napja lesz, ez pedig gondot okozott ét hete az Arizona ellen is. Shorts mögött Ace Sanders a következő célpont, nem valószínű, hogy vele hatékonyan előre tudna haladni a vendéggárda.
Egyik támadóegység sem valószínű, hogy sok pontot fog elérni, így az dönthet a találkozón, hogy melyik vét több hibát, hol lesz több labdavesztés és a kevés kínálkozó lehetőségből melyik használ ki többet. A Jaguars kétségkívül gyengébb kerettel rendelkezik, de egyrészt lendületben vannak, másrészt pedig sokkal motiváltabbnak tűnnek, mint a clevelandiek (talán Gordont leszámítva). Ha valaki izgalmas, kevéspontos meccsre vágyik, feltétlenül tekintse meg a találkozót, aki viszont nem szeret drafthelyekért küzdő gárdákat nézni, kerülje el.

Rajnai Gergely (Rajna)

Indianapolis Colts - Tennessee Titans, Lucas Oil Stadium

Vajon eloszlanak az utolsó kételyek is az AFC South sorsával kapcsolatban, vagy kinyílik a verseny a divízió trónjáért? Ezt a kérdést fogja megválaszolni ez a csoportrangadó.
A Colts támadósora rendkívüli visszaesést szenvedett el Reggie Wayne sérülése óta. A veterán sztárelkapó nélkül olyannyira leszűkült a használható célpontok listája, hogy Andrew Luck sem találja már a helyét. A Texans ellen még TY Hilton egyedül is elég volt, de az elmúlt hetekben már nem vált be ez az egysíkú passzjáték és valószínűleg a Tennessee neves cornerback-párosa sem enged neki szupermeccset. A két héttel ezelőtti Titans-Coltson Coby Fleener remekelt, amikor nem defensive back fogta, a Tennessee edzői stábja az ilyen szituációkat valószínűleg minimalizálni fogja. Fleeneren az a George Wilson fog védekezni, aki a sérült Michael Griffin helyén a kezdőcsapatban találhatja magát. A Titánok ezenfelül nyilván komoly nyomást is szeretnének helyezni Luckra, akinek elég lyukas a fala, tovább nehezítve a másodéves irányító dolgát. A két gárda első találkozásakor is inkább a futások sikerültek jól, méghozzá nem Trent Richardson, hanem Donald Brown vezetésével. Ez a stratégia Pep Hamilton támadóedzőnek igencsak ínyére van, és elnézve a Titánok futásvédelmét az elmúlt hetek folyamán, nehéz belátni, miért ne sülne ez el ismét jól.
A Titans eredeti elképzelései szerint ők is a futójátékra koncentrálnának, de a támadófal gyengeségei miatt rendszeresen sok passzra kényszerülnek. Jake Locker sérülése óta ezeket a passzokat Ryan Fitzpatrick dobja, meglepő módon egyre hatékonyabban. Az Oakland elleni találkozón Justin Hunter és Kendall Wright kettőse parádés elkapóduót alkotott, és a sok gondtól (egyebek között Greg Toler hiányától) szenvedő hazai passzvédelmet is feltörhetik. Miután a Titans támadófala passzvédelemben jól teljesít, jó esélyei vannak Fitzpatricknek arra, hogy folytassa jó teljesítményét. Ha mégsem jönne ez össze, a futójátékban bízhatnak, ami nem volna alaptalan, hiszen a két héttel ezelőtt mérkőzésen (különösen annak elején) Chris Johnson jól teljesített. Nehéz dolga lesz az Indianapolis védelmének, ha a trendeket nézzük.
Két hete az döntött, hogy a Titans a második félidő elején hibát hibára halmozott, a speciális csapatrész különösen sok extra lehetőséget adott a Coltsnak. A visszahordó-specialista Leon Washington leigazolása javíthat a helyzeten, és még szorosabb találkozót láthatunk. A házigazdák keresik önmagukat a Wayne utáni korszakban, a vendégek viszont múlt héten valamit megtaláltak abból, amit Fitzpatrickkel csinálni szeretnének, így az esélyek kiegyenlítettebbek, mint azt a mérlegek alapján sejteni lehetne. Az Indy győzelmével tulajdonképpen bebiztosítaná a csoportgyőzelmet, a Titans pedig ezesetben szinte biztosan lemondhatna a rájátszásról annak ellenére, hogy jelen állás szerint övék lenne a második Wild Card pozíció. Vendégsiker esetén a Titánok ismét lőtávolon belül kerülnének a Csikókkal szemben, tovább bonyolítva az AFC amúgy is elég nyitott versenyét a rájátszásra. Vérbeli csoportrangadó, még ha nem is a legmagasabb színvonalon - kitűnő koraesti elfoglaltság vasárnapra.

Rajnai Gergely (Rajna)

Minnesota Vikings - Chicago Bears, Mall of America Field

Az előző fordulóban St. Louisban megrázó vereséget szenvedő Bears gárdája a csoportrivális Vikings otthonában próbál majd javítani és a rájátszásért folyó küzdelemben maradni. A Minny előző héten a Lambeau Fielden ikszelt a szintén az NFC északi csoportjában lévő Packers ellenében. A Vikings akkor remek futójátékának köszönhette sokáig nagy arányú vezetését, Adrian Peterson és Toby Gerhart összesen 237 yardot futottak. A Bears védelme az előző öt mérkőzésen majdnem 6 yardot engedélyezett cipelésenként, így a fent említett két RB-nek igen jó napja lehet. A chicagói védelemből továbbra is hiányzik Lance Briggs és Charles Tillman, a defense két alapembere, ráadásul a safety Major Wright játéka is kérdéses, miután a pénteki edzésen térdínsérülést szenvedett. Szintén kérdéses, hogy Jay Ratliff pályára léphet-e, a Dallastól viharos körülmények között távozó DT először játszhatna az idényben. Rá is férne a medvék védőfalára az erősítés, főleg középen, Henry Melton sérülése óta komoly gondok vannak a nem túl patinás defenseben. A passzjátékkal is zavarba lehet hozni a Bears védelmét, átlagosan 7.9 yardot halad az ellenfél a levegőben kísérletenként. A vikingek azonban nem valószínű, hogy passzokkal próbálják szétzilálni a medvéket. Noha az újonc WR, Cordarelle Patterson beépítése a támadósorba egyre jobban halad – a Green Bay elleni kései dropokat leszámítva –, a lilák fő erőssége a futás. Az irányító Christian Ponder lesz, úgy tűnik, ha nem jön közbe sérülés nála, ezt az idényt még levezényelheti, mint a Minnesota kezdő QB-ja. Előző mérkőzésén egész jól menedzselte a Vikings offenset, most is valószínűleg egy szolid, turnovermentes teljesítmény meccsben tudja majd tartani a Minnyt. A lilák összekötője John Carlson lesz. A medvék yardokat viszonylag nagy számban engednek az aktuális ellenfél TE-jeinek, a redzoneban azonban tudják limitálni őket, mindössze három TD-t szereztek a szezon során. A viking támadófal igen gyatra teljesítményt mutat eddig a szezonban, a Bears többször is odaérhet Ponderhez, így pedig könnyen hibába kergethetik a fiatal irányítót. A pass-rushban főleg a szintén nem túl jó formában lévő Julius Peppers-Shea McClellin párosra számíthat a Bears.
A chicagói támadósort a Jay Cutlert kiválóan helyettesítő Josh McCown vezeti majd. A Vikings védelme passz ellen az egyik legrosszabb az egész ligában, így a két offense két erőssége nagyon kidomborodhat a meccsen. A Brandon Marshall-Alshon Jeffery WR páros és a TE Martellus Bennett remekül játszanak idén, ez minden gond nélkül folytatódhat a Vikings ellenében is, főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy dómban játszanak majd a csapatok. A vikingek secondaryjéből az előző mérkőzésen kidőlő Xavier Rhodes sérülése nem komoly, így az igen jól játszó újonc ott lehet majd a pályán. A Green Bay az előző mérkőzésen Rhodes sérülése után tudott visszakapaszkodni a meccsbe, akkor látszott igazán, hogy az újonc CB játéka mennyire értékes. Ha a medvék offenséről van szó, nem tudunk elmenni a kiváló futó Matt Forte mellett. A RB-t a passzjátékokba is kiválóan be lehet vonni. A hozzá hasonló agilis, jó kezű futók egész szezonban gondot okoztak a Minny-nek. A Vikings kezdő MLB-je a Packers ellen remeklő Audie Cole lesz, Erin Henderson ittas vezetéses ügye után vette át a kezdő szerepet az előző héten. A medvék támadófala igen jól védi eddig az irányítót a szezonban, a remek Rams front7 is összesen egy sacket hozott össze múlt héten. Jared Allen és Brian Robison párosa éledezik az utóbbi fordulókban, érdekes csata lesz a Bears OL és a Vikings DL között.
Összességében elmondható, hogy igencsak szétesett védelemmel rendelkezik mindkét gárda. Amelyik védekező koordinátor jobban fel tudja rázni a rábízott egységet, az komoly pluszhoz juttathatja egész csapatát is. Könnyedén megismételődhet a második fordulóban játszott pontokban gazdag mérkőzésük forgatókönyve, akkor 31-30 arányban diadalmaskodott a Bears.

Molnár Dániel (Gyalu)

New York Jets - Miami Dolphins, Sun Life Stadium

Két olyan csapat méri össze az erejét vasárnap a MetLife Stadionban, amelyik egyaránt 5-6-os mérleggel áll, vagyis versenyben van az AFC utolsó wildcard pozíciójáért. Ráadásul csoportellenfelekről beszélünk, így ez a mérkőzés kettőzött súllyal számít majd az év végi elszámolásnál. Idén még nem találkoztak egymással a csapatok, az utolsó fordulóban fordított pályaválasztás mellett még egyszer összefutnak majd a Delfinek Rex Ryan fiaival.
Mindkét csapatról elmondható, hogy rendkívül hullámzó teljesítményre képesek, akár az egész idényt figyelembe véve, akár csak egy mérkőzést. Remek példa erre a Miami legutóbbi mérkőzése, amikor is a Carolina ellen egy remek első félidőt követően nem sikerült befejezni a mérkőzést, pedig több lehetősége is volt erre Ryan Tannehilléknek, azonban mivel ezt nem tették meg, jött a törvényszerű összeomlás a végén és elvesztették az összecsapást, pedig egy győzelemmel nagy lépést tehettek volna a rájátszásba jutás felé. A Jetsnek sem sikerült túl jól a legutóbbi mérkőzés, hiszen ők egy közvetlen riválistól szenvedtek vereséget, meglehetősen simán lépett át rajtuk a Baltimore Ravens csapata. Ami miatt az a mérkőzés baljós előjel lehet a mostani összecsapás előtt, az hogy a Ravens hosszú passzokkal és Jacoby Jones kiváló játékával tudott felülkerekedni a Jetsen, márpedig ha a new yorkiak secondaryje nem tudott mit kezdeni Jones-szal, akkor feltehetően Mike Wallace-szal is akad majd problémájuk bőven, aki a Carolina ellen megmutatta végre, miért kapott olyan vastag tollal kitöltött csekket az offseasonban. A meccs kulcsa egyértelműen az lehet, hogy a Miami támadófala miként lesz megvédeni az NFL legtöbbet sackelt irányítóját a liga egyik legjobb defesive frontja ellen. Arra szerintem maguk a Delfinek szurkolói sem számítanak, hogy a futójátékuk bármilyen tényező lehet majd a mérkőzés során, de ha a passzjátékot is sikerült Wilkersonéknak ellehetetleníteni, akkor nem tudom, miként próbál majd pontokat szerezni a csapat.
A Jets támadóinál fordított a helyzet, a hazaiak elsősorban a futójátékukban bízhatnak, a Chris Ivory, Bilal Powell kettős elég jól szokta hozni a yardokat és a Dolphins védelme is inkább futójátékkal hozható zavarba, mert a Cameron Wake által vezetett passrush a Geno Smithnél rutinosabb irányítókat is könnyen zavarba hozza. És itt el is érkeztünk a mérkőzés és egyben a New York Jets legnagyobb kérdéséhez, mire lesz képes Geno Smith? Rex Ryanék meccseinek többsége az irányítón múlik, ha Smith képes érett, hiba nélkül játékot hozni, a gárda többi része általában hozzáteszi a szükséges pluszt és megnyerik a mérkőzést, de amennyiben Geno elszórja a labdákat, nem nagyon van esély a győzelemre. Így lesz ez most is, ez a Dolphins van annyira jó csapat, hogy két-három eladott labdával nem lehet megverni őket, viszont ha Smith nem akar nagyot kockáztatni, megfontoltan játszik, akkor a védelem és a futójáték elég lehet a győzelem megszerzéséhez.
Nehéz megmondani, hogy melyik csapatnak kell jobban a győzelem, hiszen a Delfinek hátralevő sorsolása jóval nehezebbnek tűnik, azonban a Jets borzalmas AFC mérlege miatt feltehetően csak akkor fog tudni rájátszásba jutni, ha nem lesz holtversenyben más csapattal a szezon végén, így mindenképp öldöklő küzdelemre lehet számítani, ami után a vesztes feltehetően elbúcsúzhat rájátszásos álmaitól.

Kocsis Gábor (Gabokocka)

Philadelphia Eagles - Arizona Cardinals, Lincoln Financial Field

Az NFL két tán legjobb formában lévő csapata találkozik a Lincoln Financial Fielden, akik egyaránt az NFC playoffjába vágynak. Az Eagles helyzete egyszerűbb, hiszen egy győzelemmel mérlegben utolérnék a csoport élén helyezkedő Cowboys-t, miközben az Arizónának a Seattle-re és a San Franciscóra is figyelni kell, miközben saját meccseit be kell húzni. Ma egy hatalmas lépéssel egyikőjük közelebb kerül a célhoz, és nagyszerű erőfelmérőnek is bizonyulhat majd az összecsapás.
A párharcokat illetően a legérdekesebb elem, hogy az Eagles a 2. legjobb futócsapat az NFL-ben, miközben a Cardinals a második legjobban védekező gárda ez ellen. Aki ott ráerőlteti akaratát a másikra, nagyon közel kerül a sikerhez. Ugyancsak szélsőséges a Philly passz elleni védelme, 300 yard feletti átlaggal dolgoznak ellenük az irányítók, Carson Palmer felelőssége így még nagyobb lesz, mint szokott.
A hazaiak 4, a vendégek 5 meccses veretlenségi szériát raktak össze, utóbbira 36 éve nem volt példa a pintyek részéről. Az Eagles most szabadnapról érkezik, ez akár döntő faktor is lehet Chip Kelly-ék mellett. Két hete a Redskins-t kapták el 24-16-ra az első félidei jó formájuknak köszönhetően, Nick Foles a 298 yardja mellé 47-et futással is begyűjtött, sőt touchdownja is volt a földön. A másodéves QB még nem dobott interceptiont a szezonban, zsinórban 199 átadással áll labdavesztés nélkü, és ha ma is így folytatja, akkor a klubcsúcs is megdőlhet, amit csapattársa Michael Vick tart 224-gyel. A főedző meg is erősítette kezdő helyében Foles-t, annak ellenére, hogy Vick felépült. A 13 TD-vel és 1308 yarddal álló irányító ratingje momentán 128.0, ami 5 meccsel a szezon vége előtt jobbnak számít, mint Aaron Rodgers NFL rekordja 2011-ből (122.5). Ma elég nagy kihívás vár rá, hiszen a Cardinals védelme a liga első negyedébe tartozik engedett pontok és yardok számában is, ráadásul nem egy labdavadász játékos tartozik a keretükhöz. A Colts 40-11-es lelépése is mutatja a gárda formáját, ez már az ötödik alkalom volt az elmúlt 8 meccsükből, hogy 14 pont alatt zártak ellenük. Így Palmerék is nyugodtabban játszhatnak, és a Jaguars illetve a Colts ellen nem is lehetett panasz a támadókra sem. A veterán irányító 419, majd 314 yarddal zárt az elmúlt hetekben, pontosságban, ratingben és yardokat illetően is Cards rekorder lett így 2 hetes periódus alatt. Tíz különböző társának osztott ki legalább egy labdát Palmer a Colts ellen, Michael Floyd újra 100 yard felett zárt, Larry Fitzgerald pedig a 11 ezret is átlépte karrierje alatt, legfiatalabbként a történelemben. Fitznek egyébként is jól megy az Eagles ellen, a legutóbbi 3 randevú alkalmával 6 TD-vel büntette őket és 412 yardot rakott össze, közte a 2009-es playoff sikerrel.
Az Eagles védelem ugyanakkor folyamatosan javul, az 1-3-as kezdés alatt még közel 35 pontot átlagoltak ellenük, de azóta a 21-et csak kétszer lépte át az ellenfél. A sztárok magukra találtak a labda másik oldalán is, DeSean Jacksonnak 15 yard hiányzik az ezerhez, LeSean McCoy pedig már kilenccel túl is jutott rajta, amivel a liga éllovasának számít. Ennek is köszönhetően immár nem nyeretlen hazai pályán a Philadelphia, ami sokáig rányomta bélyegét a gárda teljesítményére.
A Cards nagyszerű futója, Andre Ellington lehet, hogy nem fogja tudni vállalni a szereplést, a csütörtök iedzésen ugyanis megsérült a térde, és csak a meccs előtt döntik el, hogy beöltözik-e. A 6.0-s futásonkénti átlaggal dolgozó újonc nélkül meglehetősen visszaesnének a vendégek reményei.
A 19.00-s mérkőzések közül talán ezt tűnik a legszínvonalasabbnak, és a tét is komoly, mindenképpen érdemes benevezni rá azoknak, akik a többi párosításban nem érdekeltek.

Herczeg Ádám (Höri)

Carolina Panthers - Tampa Bay Buccaneers, Bank of America Stadium

Ha augusztus végén azt mondjátok nekem, hogy a 13. hétre úgy fordulunk, hogy a Tampa és a Carolina is győzelmi szériával érkezik a csoportrangadóra, akkor nem csodálkoztam volna. Ha ezt a beszélgetést október közepén folytatjuk le, akkor indokolatlan nevetésben törtem volna ki. Most pedig december elején ott tartunk, hogy a Carolina a liga legjobb csapatai között van, Tampában meg Greg Schiano ráébredt arra, hogy Mike Glennon nem is annyira reménytelen és így teljesen felesleges kirúgatnia magát. Sőt, Schiano olybá tűnik, hogy sikeresen rálépett az éppen aktuális ellenfél főedzőjének, Ron Riverának az ösvényére, miszerint egy elúszott idényben nyerj pont annyi meccset, amivel még meg tudod tartani a munkádat és hiába nem állhat ki gyakorlatilag a családodon kívül senki, valamiért mégis elkezd működni az, amihez elvileg értesz. Rivera mesternek ehhez 3 ilyen szezon kellett, Schianónak jelen állás szerint elég lesz kettő is.
A Buccaneers az idény második felében elkezdett úgy játszani, hogy minden kétséget eloszlassanak arról, hogy ők egy rossz csapat lennének. Ebből kifolyólag kezdtek el ugye beleköpni a rájátszásért küzdő csapatok levesébe. Ez a hármas győzelmi sorozat nem magától jött létre, és Charlotte-ban biztosan kibírták röhögés nélkül a tampai feltámadást. A Panthers sorsa gyakorlatilag a saját kezében van, hiszen az egyik wild card hely nagy valószínűséggel hozzájuk fog kerülni, de igazából csak rajtuk múlik, hogy önerőből bebiztosítsák a januári programot, mivel a hátralevő 5 találkozóból 4 NFC South-beli csapattal szemben lesz, ráadásul kettő a divíziót vezető Saints ellen. Ha ezek javarészét hozzák, akkor nemcsak egyenes ágon jutnának be a playoffba, de nagy esély van rá, hogy az első fordulóban még pihenni is tudnának.
A Bucs pálfordulásában elévülhetetlen szerepet játszott Darelle Revis kiszedése a zónából. Az elmúlt három hétben Pro Bowl formában láthattuk a kiváló cornerbacket, elég csak annyit mondani, hogy sikerült valamennyire lelassítania még Calvin Johnsont is. A Tampa szerencsétlenségére Revis lágyéksérülést szenvedett az ominózus Lions elleni meccsen és aligha fog beöltözni ma este, így Steve Smith valószínűleg egy picivel nagyobb szerephez fog jutni végre. Smitht rendre eltüntették az utóbbi mérkőzéseken, csak pár villanás erejéig bukkant fel. Revis kiesése sokkal nagyobb fájdalom bárki másnál a tampai másodvonalnak, így Cam Newtonnak és az elkapó gárdának egy remek este néz ki. Az sem lesz Cam ellenére, hogy a Buccaneers védővonala közel sem nevezhető még középszerűnek sem. Az elmúlt 4 meccsen mindössze 7 sacket szereztek, de összességében is az NFL alsó fertályában tartózkodnak, akárcsak a futások megállításában. A Carolina egész évben gyönyörűen mozgatja a láncokat, mind földön, mind levegőben, hatalmas csodának kéne történnie ahhoz, hogy ez ma máshogy legyen.
Revis mellett Mike Glennon játszott a tampai történetben kulcsszerepet. November újonc támadója ugyan elég döcögősen indult be, amikor átvette Josh Freemantől a csapatot. De azóta? 88-ból 64 sikeres passz, 785 yard, 7 TD és csak egy eladott labda. Legutóbb pont a Panthers ellen játszott magához képest gyengébben, már a nyolcadik fordulóban is problémája volt a védelmük olvasásával és az sem segített, hogy folyamatosan odaértek hozzá a front seven tagjai. A carolinai védelem azóta elvesztette Charles Johnsont, ám ez semennyire nem érződött rajtuk az előző heti, Miami elleni győzelemkor. Bobby Rainey kellemes meglepetés továbbra is a Buccaneers backfieldjén, viszont ő sem találkozott még idén olyan védelemmel, akikkel szemben minden futott yard ajándéknak tekinthető.
Egyszer már lelépte a Panthers a Buccaneerst, akkor egy kérdés nélküli 31-13-at láthatott a publikum. Newtonék két olyan győzelmen vannak túl, amit az utolsó másodpercben szereztek meg és nyilván inkább már a Saints elleni rangadóra fókuszálnak, de Revis hiányában és tekintve a lendületüket, ne tegyetek sok pénzt a Tampára.

Parrag Zsombor (Shawnka)

Houston Texans - New England Patriots, Reliant Stadium

A játéknap legegyértelműbbnek tűnő összecsapását Houstonban rendezik, ahová a New England látogat, igaz a Detroit 30 pontos győzelmét nem lesz egyszerű felülmúlni. A borzasztó formába kerülő hazaiak számára ugyanakkor van egy-két tény, amibe belekapaszkodva bizakodhatnak a heroikus győzelmen túllévő Patriots ellen.
Bármilyen meglepő, a 2-9-es mérleggel bíró Houstonnál van az NFL legjobb passz elleni védelme. Johnathan Josephék átlagosan 172 yardot engedélyeznek csak az ellenfél irányítóinak, ami mondani se kell mekkora fegyvertény Tom Brady ellen készülve. Ráadásul a támadóyardokat tekintve is közel egál a helyzet a két klub között, sokkal közelebb van statisztikailag a két támadósor, mint a mérleget tekintve. Ráadásul a New England a liga utolsó előtti futás elleni védelmével szerelkezdett fel, és legutóbb Knowshon Moreno is karriernapot tartott ellenük, így elviekben minden adott, hogy egy kiélezett meccset játszanak a csapatok, de látva a szezon eddigi részét, elképesztő meglepetés lenne ha nem a vendégek kerekednének felül.
A Texans a franchise leghosszabb nyeretlen szériájában van éppen, és holtversenyben a liga legrosszabb mérlegével rendelkezik. A Patriots eközben magabiztosan vezeti csoportját, és a Broncos hosszabbításos legyőzésével kellőképp magabiztosan érkezik a városba. Tom Brady 344 yardot és 3 touchdownt rakott össze a majdnem 5 negyeden át tartó találkozón, nagy részét a második félidőben. Ha a szebbik arcukat veszik elő már a mérkőzés első percétől kezdve, akkor hamar eldönthetik a meccs végkimenetelét.
Beköszöntött a december, a Patriots ekkor pedig ritkán veszít, legutóbbi 29 alkalmukból csak 2 alkalommal maradtak alul. A Texans a kilences vereségsorozat alatt 15.3 pontot átlagol, ennyivel nehéz lesz nyerni ma. Ahhoz képest, hogy januárban még playoff meccsen találkozott a két franchise, mára eléggé eltávolodtak egymástól.
Case Keenumot egyszer már lecserélte Gary Kubiak, de a Jacksonville elleni 6-13 alkalmával végig pályán tartotta. Rajta kívül egy másik undrafted játékos, Dennis Johnson kapott főszerepet, aki sokkal hatékonyabban futott mint Ben Tate. Futógondok a túloldalon is vannak; Stevan Ridley visszatérő fumble-gondjai miatt ki tudja mennyit csökken a játékideje, és legutóbb LeGarrette Blount is veszített labdát. Brandon Bolden sokat profitálhat ezekből, illetve a visszatérő Shane Vereen is további opciót nyújt Bill Belichick számára. Rob Gronkowski jó formát mutat, mióta visszatért a pályára, ő a legeredményesebb tight end a ligában és három meccs óta mindig szerez touchdownt. Mivel Aaron Dobson és Mike Hoomanawanui sem fog pályára lépni, így a kedvelt célpontok, Gronk és/vagy Edelman ismét átlagon felüli estére számíthatnak. A védelemből Talib, Arrington, Dennard és Gregory sem teljesen egészséges, nagyban befolyásolja majd a meccset, hogy mennyire lesz toldozott-foltozott a New England secondary-je. A másik oldalon kevesebb a kérdőjel, ha Kareem Jackson bordája rendbejön, akkor a legjobb összeállításban futhat ki a pályára a Texans - az IR-t leszámítva persze.

Herczeg Ádám (Höri)

Buffalo Bills - Atlanta Falcons, Rogers Centre (Toronto)

Ismét Torontóba látogat az NFL, ezúttal az Atlanta Falconsnak jutott az a megtiszteltetés, hogy a Bills vendégeként Kanadában léphet pályára. Sok szerencséjük nincs ezzel az összecsapással a kanadai NFL rajongóknak, mert két olyan csapat lép pályára, amelyik botrányos formában várja a 13. fordulót. A „hazaiak” legutóbbi hét meccsükből csak kettőt nyertek, míg a vendégek immáron zsinórban öt alkalommal szenvedtek vereséget.
Ezúttal sincs sok okuk bizakodásra Mike Smith fiainak, hiszen a futás elleni védekezésük hagy némi kívánnivalót maga után, míg a Bills futójátéka liga szinten is kiemelkedőnek mondható, így ez nem tűnik szerencsés matchupnak a vendégek számára. Ráadásul rég volt ennyire egészséges a Bills kerete, E.J. Manuel térde sem rakoncátlankodik, byeweekről érkeznek, így feltehetően megpróbálják majd megragadni az utolsó lehetőséget, hogy halvány reményeiket életben tartsák a rájátszásba jutás tekintetében.
Ehhez ideális ellenfélnek tűnik a Falcons, ahol Mike Smithnek sikerült azt nyilatkoznia, hogy ha már így alakult a szezon, akkor lehetőséget adnak fiatal játékosaiknak arra, hogy megmutassák mire képesek. Ez így nagyon szépen hangzik, virágnyelven arra próbált célozni, hogy nem lennének feltétlenül elkeseredve, ha már nem nyernének meccset és igen előkelő helyen draftolhatna a csapat. Persze nem feltételezhetjük, hogy akik pályára fognak lépni azok nem teszik meg a tőlük telhető legtöbbet a győzelemért, de azért ilyen nyilatkozat ritkán hagyja el egy főedzőnek a száját az NFL-ben. Ráadásul az amúgy is rengeteg sérüléstől sújtott keretben továbbra is sokan bajlódnak ilyen-olyan problémákkal, többek között Tony Gonzaleznek, Sean Weatherspoonnak, Akeem Dentnek is kérdéses a játéka. Nem hiszem, hogy különösebben részletezni kell, hogy a két linebacker hiánya mennyire nehezítené meg a futás elleni védekezést egy olyan remekül futó csapat ellen, mint a Bills, illetve a csapat legmegbízhatóbb célpontja esne ki Gonzalez hiányában. Az nehezen elképzelhető, hogy Ryan válláról majd a futójáték leveszi a terhet, hiszen egész évben komoly gondjai voltak az Atlantának a földön történő haladással, nem valószínű, hogy a Mario Williams, Marcell Dareus, Kiko Alonso nevek által fémjelzett frontseven ellen fog majd megtáltosodni Steven Jackson és a több atlantai futó. Így nem marad más, mint a passzjátékban bízni, azonban itt is akad majd bőven gond a passrush semlegesítésével, valamint a Bills secondary is tele van olyan játékosokkal, akik alig várják, hogy Ryan célba vegye az elkapókat és az első hibát azonnal interceptionnel büntessék.
Elég egyértelműnek tűnik a fentiek alapján, hogy a Bills a találkozó esélye, azonban a Buffalo legendásan azon csapatok közé tartozik, amelyik minden mellette szóló körülmény ellenére képes különböző fondorlatokkal elveszíteni egy már-már megnyert mérkőzést.

Kocsis Gábor (Gabokocka)

San Francisco 49ers - St. Louis Rams, Candlestick Park

Nehéz jósolni erre az összecsapásra, mivel a St.Louis Rams ugyan utolsó helyen áll a csoportjában, de a legutóbbi két ellenfelét imponáló magabiztosággal ütötte ki, pedig nem voltak gyenge csapatok. A San Francisco eközben nagyon várja Michael Crabtree debütálását a szezonban, akinek a jelenlétével Colin Kaepernick is új erőre kaphat, azok után, hogy momentán a leggyengébb passzjáték az övék.
Kaepernick minden kategóriában visszaesett tavalyhoz képes, amikor nagyszerűen megértette magát Crabtree-vel. Pontossága (56.7%) az utolsó előtti, meccsenkénti 185.2 passzolt yardja utolsó a kezdő irányítók között, és már hattal több labdát adott el, mint tavaly összesen. Utóbbi persze nem nagy dolog annak fényében, hogy mikor került a csapatba 2012-ben. Ehhez képest a múlt hétfői találkozó csodálatosan sikerült, a Redskins sima felülmúlásából 235 yarddal és 3 TD-vel vette ki a részét, ez volt a harmadik meccse 200+ yarddal. A siker további letéteményesei között Vernon Davis-t és Anquan Boldint kell kiemelni, és a gondok itt is tettenérhetőek, hiszen rajtuk kívül senki nincs a keretben 200 elkapott yard fölött 11 meccs után. A 9 TD-néll járó Davis, a és a legutóbb duplázó Boldin összesen 1347 yarddal segítették az irányítót, Crabtree-vel kiegészülve ez ligaszinten is elit trió lehet, ha a fiatal elkapó tényleg egészséges. Crab azon a 11 meccsen amin Kaep irányított, 66 elkapásból 950 yardot és touchdownt jegyez, dupláját annak, mint bárki más a csapatban. Ennyire fontos az ő személye a franchise számára.
Eközben a Rams egy másik top elkapót, Tavon Austint kezdi megkedvelni, akinek két meccs alatt 4 darab 50+ yardos touchdownja is volt, 3 a Colts ellen, a Bears ellen pedig egy 65 yardos futás. Ilyesmire 1940 óta csak Jim Brown és Gale Sayers volt képes. A Niners ellen nehéz lesz ezt folytatni, hiszen 50+ yardos játékot 4 meccs óta nem engedtek, és előző 8 ellenfelük átlaga 12.5 pont volt ellenük. Az előző meccsükből is nekik lehet sikerélményük, hiszen 35-11-re nyertek egy csütörtöki napon St.Louis-ban, Frank Gore 153 yardjának is köszönhetően. Mostanában ennyire nem megy a futónak, összesen volt 79 yardja két meccs alatt, ami tőle szokatlan. A Rams is hasonlóra készül, a Colts és a Bears futójátékát teljesen kiölték (98 yard kombinálva), és a védőfaluk dominálni tudott végig. A Rams futójátéka nagyon izgalmas, mert az odavágón az 1.0-s átlagot sem érték el, azóta viszont elővették Zac Stacy-t és szárnyal a csapat, igaz az újonc szereplése kérdéses. Meglepetésre Benny Cunningham hasonlóan ahtékony volt a medvék ellen, mint Stacy, érdekes lesz látni , hogy kitart-e a jó formája.
A St.Louis 5 meccs óta nem nyert San Franciscóban, és most is a hazaiak az esélyesek, de annyira kétarcú csapatokról van szó, hogy tényleg akármi megtörténhez. A 49ers számára nagyobb a tét, hiszen a Cardinals nagyon szorongatja őket a csoportban, miközben a Rams-nek nagy tervei már nem lehetnek a szezonban, azt leszámítva, hogy fiatal csapatuk minél jobban összeérjen és minél több meglepetést okozzon.

Herczeg Ádám (Höri)

Kansas City Chiefs - Denver Broncos, Arrowhead Stadium (TV: Sport 2, élő)

Két hét alatt második alkalommal fut össze a két csapat, mégis rengeteg dolog történt velük azóta. A Chiefs miután elveszítette veretlenségét Denverben, a San Diego ellen is kapitulált, ráadásul fontos játékosait vesztette. A Broncos nem tudott nyerni New Englandben múlt vasárnap, de így is esélyesként utazik a csoportellenfélhez, ahol hatalmas lépést tehet az AFC 1. helyéért menő versenyben.
A Chiefs rájuk nem jellemző módon 41 pontot nyelt be a Chargers ellen, ami szezoncsúcs, és előtte a Broncos is 27 pontot írt fel rájuk, az is bőven átlaguk felett szerepel. A pass rush visszaesése ilyen hatással van az együttesre, Justin Houston és Tamba Hali előbb a sackekkel maradozott el, majd a Chargers ellen mindketten kidőltek a sorból, és egy szívszorító vereség lett így a meccsük végeredménye. A Broncos sem járt jobban, nekik franchise rekordot jelentő 24 pontos előnyt sikerült eladni, szóval elmondható, hogy mindkét csapat rosszabb formában van, mint a colorado-i találkozó előtt. Más kérdés, hogy a 9-2-es mérleg lényegében már most garantálja a playoffot mindkét csapat részére, a Denver ráadásul 3-0-s divíziós mérlegének köszönhetően lépéselőnyből várja ezt a kirándulást.
A legfontosabb faktor természetesen ma is a Manningre helyezett nyomás lesz. A Chiefs 2 sacket mutatott be az elmúlt 4 fordulóban, azok után, hogy előző 7 meccsen ez a szám 35 volt. Nem is csoda, hogy a rendre 300 yard alatt tartott irányítók után Peyton Manning és Phillip Rivers 715 kombinált yarddal végezte ki őket. A 9 sackes Hali és a 11-gyel álló Houston ma nem lesz egyszerre a pályán, előbbinek bokaproblémái vannak, de valószínűleg vállalja a játékot, Houstonnak viszont a könyöke nincs olyan állapotban, hogy bevethető legyen. Annak örülhetnek viszont, hogy Mike DeVito a múlt heti pihenő után visszatér a védőfalba.
Rossz forma ide vagy oda, ezúttal is a liga top támadósora néz szembe a legjobb védelemmel, több szempontból is. A Kansas City a botlásaival együtt is csak 16.3 pontot kap meccsenként, harmadik kísérletre pedig csak 29.1 százalékos eredményességgel tudják folytatni llenük a támadást az ellenfelek. A Broncos támadóinak ezen mutatója 48.3%, övék a legjobb redzone-offense, a legtöbb yard (451 meccsenként), kirívóan a legmagasabb pontátlag (39). Peyton Manningnek ma könnyedén összejöhet a franchise rekordot jelentő TD mennyiség, 2 kell hozzá, hogy megdöntse saját 37-es csúcsát. Ehhez azonban sokkal jobban kell muzsikálni, mint a New England ellen, ahol mindössze 150 yarddal tudta segíteni övéit, és ratingje is 70.4-en állt meg, ami az idény leggyengébbje a részéről. A Broncos akkor 4 labdavesztést hozott össze, az utolsó a győzelmükbe került ráadásul.
A Chiefs támadóinak így megint nehéz lesz felnőni az ellenfélhez, bár a San Diego ellen látottak meglepően nagy bizakodásra adnak okot. Egyrészt Alex Smithák csak 11 labdát ajándékoztak az ellenfélnek, ellenben a védőik 24-et szereztek, erre a fajta megbízhatóságra lehet építeni.
A Broncos komolyabb hiányzó nélkül tud készülni a rangadóra. Igaz, hogy Kevin Vickerson IR-re került csípőproblémák miatt, de a Bostonban nem szereplő Julius Thomas és Champ Bailey is újra játékra kész, és a kisebb sérülést összeszedő Rodgers-Cromartie és Knowshon Moreno is kiheverte a fáradalmakat. A running back elképesztő számokkal örvendeztette meg a drukkereket legutóbb, 224 yardja 37 labdacipelésből több mint amit bármikor kinéztek volna belőle.
Az előzmények alapján ismét a Broncos a találkozó esélyese. Hazai pályán a Chiefs minden bizonnyal nehezen adja majd meg magát, de ahhoz, hogy felül tudjanak kerekedni ellenfelükön, hasonló szintre kéne limitálni Peyton Manninget mint múlt héten, ez pedig két hét alatt szinte példátlan mutatvány lenne.

Herczeg Ádám (Höri)

San Diego Chargers - Cincinnati Bengals, Qualcomm Stadium

Késői pihenőhetéről újult erővel visszatérve próbál a Bengals egy lépéssel közelebb kerülni a divízióelsőséghez, míg a Chargers - mely az előző fordulóban a Chiefs felülmúlásával megszakította hárommeccses vereségszériáját - igyekszik tartani a lépést vetélytársaival az utolsó wild card helyért folytatott versenyfutásban.
Amikor legutóbb pályára lépett Marvin Lewis együttese, a védelem és a speciális egység gondoskodott a Cleveland elleni sikerről, Andy Dalton azonban - függetlenül attól, hogy három touchdownt is passzolt - folytatta október vége óta tartó vesszőfutását. A Cincinnati harmadéves irányítójára a papírforma alapján ezúttal jóval egyszerűbb feladat vár, mint a Dolphins, a Ravens, vagy a Browns védelme ellen (ezen a három találkozón összesen 8 interceptiont dobott), a Chargers ugyanis a liga egyik leggyengébb defense-ét vonultatja fel. Nem csak Dalton számára jelenthet megkönnyebbülést, hogy egy ilyen védőegység működik az aktuális ellenfélnél; a komplett Bengals offense kedvező matchupok sora elé néz. A John Pagano koordinálta védelem edge rusherei közül sérülés miatt már korábban kiesett Melvin Ingram, Dwight Freeney és Larry English, továbbá az előző meccset kihagyó Jarret Johnson szereplése most is kérdéses, így Thomas Keiserre, az újonc Tourek Williamsre, valamint az ILB posztról átmozgatott Reggie Walkerre vár a feladat, hogy nyomást generáljanak az Andrew Whitworth - Andre Smith OT-párossal szemben. A védőfalban egy fokkal jobb a helyzet, és az is Corey Liugetéknek kedvez, hogy a túloldalon Kevin Zeitler egyelőre nem épült fel lábsérüléséből, de a Cincinnati támadófala például a nagyszerű clevelandi defensive line ellen is remek munkát végzett annak ellenére, hogy a csapat kezdő jobb oldali guardja akkor sem volt bevethető. Nem csak Dalton siettetése, hanem az A.J. Green és Marvin Jones fémjelezte elkapósor levédekezése is problémásnak ígérkezik a Chargers védői számára, elvégre San Diegóban a liga egyik legrosszabb secondary-je működik, ettől a minősítéstől pedig még az sem menti meg őket, hogy Eric Weddle személyében egy klasszis safety-t is soraiban tudhat a csapatrész. A szezon elején még alapembernek számító Derek Cox múlt héten már nem először került a padra gyenge teljesítménye miatt, és könnyen előfordulhat, hogy az edzői stáb ezúttal már eleve Shareece Wrightra és Richard Marshallra bízza az ellenfél legjobb wide receivereinek őrzését, noha ők sem képviselnek számottevően jobb minőséget, mint Cox. A futójáték limitálása már valamivel hatékonyabban megy a Chargers védőinek, bár a meccsenkénti 113.5 engedett yardos átlagban nyilván közrejátszik, hogy az ellenfelek is tisztában vannak azzal, mennyire bizonytalan Pagano egysége pass rush, illetve coverage terén, és inkább a levegőben támadják a kaliforniai alakulat védelmét. Ha figyelembe vesszük, hogy a Bengals támadófalának sem a futásblokkolás az erőssége (kiváltképp Zeitler hiányában), és Giovani Bernard - noha a földön sem veszélytelen - is inkább a passzjátékban nyújt igazi extrát, akkor gyanítható, hogy Jay Grudenék is pass-heavy game plannel készülnek Mike McCoy csapata ellen.
A Chargers szurkolóinak abban kell bízniuk, hogy csakúgy, mint múlt héten, a Philip Rivers vezette támadósor ezúttal is eredményes lesz egy ligaelit, de sérülésektől tizedelt defense ellen. Az mindenesetre nem könnyíti meg az egész szezon során kiváló formában játszó QB helyzetét, hogy a Michael Johnson - Carlos Dunlap defensive end páros ellen nagy valószínűséggel nem lesz bevethető a kezdő vakoldali tackle, King Dunlap. A már sérültlistára került játékosokon túl is lehet egy fontos hiányzója a vendégek védősorának: Vontaze Burfict szereplése bokasérülés miatt kérdéses. A másodéves játékos nem csak a gárda egyértelműen legjobb linebackere, hanem az egész védelem egyik alappillére. A Ken Whisenhunt koordinálta Chargers offense az utóbbi hetekben - a megfogyatkozó WR-állomány miatt is - egyre nagyobb gyakorisággal használ két tight endes formációkat, meglehetősen hatékonyan, köszönhetően annak, hogy Antonio Gates mögött a másodéves Ladarius Green is kezdi kinőni magát legitim célponttá; példának okáért 22.1 yardot átlagol elkapásonként. Komoly fenyegetést jelent a Cincinnati linebackereire a tight endek mellett az a Danny Woodhead is, aki running back létére Rivers harmadik legfoglalkoztatottabb célpontja, és már közel 500 elkapott yardnál tart. Nyilvánvaló tehát, hogy Burfictre óriási szüksége van a Bengals védelmének, melybe ugyan visszatér a kezdő középső linebacker, Rey Maualuga, ő azonban coverage terén igencsak bizonytalan pontnak számít. Helyetteseként Vincent Rey nagyon meggyőző teljesítménnyel állt elő, a rotáció révén bizonyára később is szignifikáns játékidőhöz jut majd a harmadéves játékos. A Leon Hallt nélkülöző secondary számára némi könnyebbséget jelenthet, hogy Eddie Royal minden valószínűség szerint kihagyja a találkozót, ellenben a remek újonc idényt futó Keenan Allennel meggyűlhet Adam Jonesék baja. A kaliforniaiak Ryan Mathews vezérelte futójátéka legjobb esetben is középszerűnek minősíthető, míg a pass offense a liga elitjébe tartozik, így vélhetően a hazaiak támadóegységének és a vendégek védelmének párharcában is a passzjátékra kerül a hangsúly.
A San Diego a Rivers-érában rendszerint jól szerepel decemberben, 2006 óta 26-5-ös mérleget mutathatnak fel az év utolsó hónapjában, ugyanakkor a vereségek közül kettőért is az aktuális ellenfél volt a felelős. A Bengals még vereség esetén is megőrizné első helyét az AFC északi csoportjában, de nyilván nem szeretnék, ha egymeccsesre redukálódna előnyük a Ravens-szel szemben (akiktől ráadásul idei első találkozásuk alkalmával kikaptak), míg a Chargers számára gyakorlatilag minden hátralévő forduló egy playoff-körrel ér fel, ha ténylegesen rájátszásba akarnak jutni.

Vass Ádám (vassadi)

Washington Redskins - New York Giants, FedEx Field

Valószínűleg nem ilyen párosításról álmodott az NBC mikor szezon előtt vasárnapi főműsoridőbe helyezték ezt a meccset, de sajnos még a rettentő gyenge NFC Eastben is csak alsóházi rangadónak illik be a Giants fővárosi vendégjátéka. Az elmúlt két év csoportgyőztese egyaránt negatív mérleggel áll és a Dallas csütörtöki győzelmével a rájátszás is szinte már lehetetlen messzeségbe került, a presztízs és a múlt miatt azonban még van esély egy szoros és izgalmas találkozóra.
Hazai oldalon nem lehetett sok kérdés, hisz meglepően kevés rövid távon sérült játékossal kell számolnia a stábnak, azonban a legfontosabb láncszem Robert Griffin III tavalyitól jóval gyengébb szereplése ill. sérülékenysége beindította a pletykarovatot, miszerint a szintén másodéves, RG3 távollétében viszonylag jól szereplő Kirk Cousinsnak kellene átvenni a stafétabotot a már elúszott szezon hátralevő részében. Erre reális esély ugyan nincs, de csak futásokra nehéz lesz alapozni a támadásokat, főleg az idei Giants ellen, kérdés azonban, hogy mitől jöhet változás, hisz a fal meccsről meccsre rosszabb formában van, a legkomolyabban vehető elkapó, Pierre Garcon október és november hónapban összesen egy TD-t szerzett, a játékhívást pedig valami egészen botrányos módon intézik Shanahanék. A teljesen kilátástalan helyzetről a vendégek védelme gondoskodik, hisz a négy valamire való corner közül csak kettő egészséges, így Jayron Hosley és Charles James is megnövekedett játékidőre számíthat. Jason Pierre-Paul épp kezdte visszanyerni formáját mire a válla miatt újabb meccset kénytelen kihagyni, ez az amúgy is gyenge pass-rusht még jobban visszavetheti, ráadásul idén futás ellen is fontos szerep hárult a sztár defensive endre.
A labda másik oldalán is elsősorban a sérülések határozták meg a Giants hetét, az előző fordulóban a Dallas ellen egész évre kidőlt Jim Cordle (center), így a szezon végéig Kevin Boothe húzódik be középre és James Brewer kezd bal oldali guardként, az amúgy is gyenge támadófal tehát még tovább gyengült. Andre Brown visszatérése óta hatalmasat javult a futójáték, ami valamennyire a veterán igazolásoknak is köszönhető, azonban az ő egészségük közel sem olyan tartós, mint régen, így Brandon Jacobs térde miatt nem játszhat, de valószínűleg Peyton Hillis sem lesz érezhetően rosszabb kiegészítő ember. Az elkapók közé feltehetőleg visszatér Hakeem Nicks, bár az elmúlt hetekben több bosszúságot okozott, mint hasznot. A washingtoni védelem, mind engedett yardban, mind pontban a liga legrosszabb egységei közé tartozik, ráadásul múlt hét óta Stephen Bowent (DE) is elvesztették, így nem látom, hogy ezen az estén mitől lehetnének jobbak, talán a pass rusherektől várhatunk olyan teljesítményt mely megkönnyíti a teljes egység dolgát.
A színvonal bizonyosan nem fogja az eget verdesni, mindkét csapat sok hibával játszik, a match-upok pedig inkább a Giantsnek kedveznek, nem véletlenül esélyesebb a fogadóirodáknál a Redskins (igaz, csak egy ponttal). A Dallas elleni múlt heti vereséggel megtört Couglinék lendülete, ráadásul a támadó oldali playcall legalább olyan rossz volt, mint washingtoni riválisuknál, komoly változásra lenne szükség ebből a szempontból amennyiben nyerni szeretnének.

Varga Kristóf (Kristof)