Texas Longhorns [TEX]

Alapítás

1893

Konferencia

Big 12

Divízió

Big XII

Város

Austin (Texas)

Stadion

Darrell K Royal - Texas Memorial Stadium (100,119)

Weboldal

http://www.texassports.com

A University of Texas tradicionálisan az egyetemi futball egyik legjobb csapata. Akár a győzelmek számát, akár a győzelmi százalékot vesszük figyelembe, a Texas a top3-ba tartozik (utóbbi kategóriában csupán a Michigan és a Notre Dame előzi meg őket, de előbbiben már az Irish-t is befogták), nem is beszélve arról a hihetetlen mértékű szurkolói és pénzügyi támogatásról, amit a Horns élvez.

Történelem

Korai évek
A texasi futballcsapat 1893. november 30-án játszotta első hivatalos mérkőzését a Dallas University ellen, a bemutatkozás 18-16-os győzelemmel végződött. Ezt számos siker követte, az első vereséget csak az 1894-95-ös évad utolsó meccsén könyvelhette el a gárda, ekkor a Missouri 28-0-ás verést mért rá. A kezdeti években az edzők gyorsan váltogatták egymást a csapat élén, az első mester, aki több mint egy szezont maradhatott a helyén, Samuel Houston Thompson volt (1900-01). Ugyanakkor a sűrű edzőváltások közepette is sikerült mindig pozitív mérleggel befejezni az évadokat. A Longhorns első emblematikus figurája Dave Allerdice. 4 évig (1911-15) irányította a csapatot, 33-7-es összmérleget produkálva. Az iskola 1915-ben csatlakozott a Délnyugati Konferenciához (Southwest Conference, aminek egészen megszűnéséig, 1996-ig volt tagja). Allerdice lemondása után is folytatódott az egyetem sikerkorszaka, ekkor a futballon kívül kosárlabdában és baseballban is dominált a Texas. A 20-as és 30-as évtizedekben olyan klasszis játékosok kerültek ki az iskola védőszárnyai alól, mint Mortimer „Bud” Sprague, vagy Harrison Stafford. 1933-ban mégis eljött az, amit a texasi drukkerek sosem szerettek volna átélni: ez pedig a negatív rekord. Ezt újabb csalódást jelentő szezonok követték, mígnem a vezetőség 1937-ben a Nebraskától elcsábított edzőt, Dana X. Bible-t állította a futballisták élére.

A Bible-korszak
Bible első éveiben nem tudott csodát tenni (3 győzelem 2 év alatt...), de aztán gyökereiben megváltoztatta az iskola futballprogramját. A játékosok tanulmányaira legalább akkora hangsúlyt fektetett, mint a pályán nyújtott teljesítményükre. A „Bible Plan” - ahogy később nevezték elképzeléseit - nagy sikert aratott, a focicsapat pedig visszatalált a győzelem útjára. 1941-ben az egyetem történelme során először felkerült a nemzeti rangsorra (a 4. helyen végzett, de szezon közben #1 is volt). 1942, 1943 és 1945-ben megnyerte a Délnyugati Konferenciát. 1942-ben került sor az intézmény történetének első Bowl-mérkőzésére is, ezt 14-7-re nyerték meg a Georgia Tech ellen. Az 1945-ös szezon a UT addigi legsikeresebbjeként vonult be a történelembe, 9-1-es alapszakaszt követően a Cotton Bowlon sikerült legyőzni a Missourit. Ez a mérkőzés az irányító Bobby Layne klasszis játékáról vált híressé, a csapat mind a 40 pontjában közvetlenül érintett volt (4 futott TD, 2 passzolt TD, 4 belőtt extra pont). Bible edzősége alatt kiváló játékosok kerültek ki a csapatból, például Malcolm Kutner, Hub Bechtol vagy az előbb említett Layne. Bible 1946-ban hagyta abba az edzősködést, beválasztották mind a Longhorn, mind a College Football Halhatatlanjainak Csarnokába. Sokan úgy tartják, hogy ő rakta le a későbbi Darrell Royal fémjelezte korszak alapjait. Nemcsak főedzőként, hanem atlétikai vezetőként is tevékenykedett.

Bible után, Royal előtt
Bible helyét Blair Cherry vette át 1947-ben. Korábban Bible jobbkezét jelentette az edzői stábban, mindenki elégedett volt tehát a kinevezésével. Ezekután nem is meglepő, hogy az ő irányításával folytatódtak a sikerek. 9-1-es alapszakasz zárásaként a Sugar Bowlon a 6. helyen rangsorolt Alabamát győzte le a Horns. Az ígéretes bemutatkozó évet újabb győzedelmes szezon követte, 7-3-1-es mérleggel zárt alapszakaszt ismét egy Bowl-siker nyugtázta, ezúttal az Orange Bowlon a Georgia-t sikerült legyűrni. Cherry-t ekkor már NFL csapatok bombázták ajánlatokkal, de ő Texasban képzelte el a jövőjét, ezért inkább meghosszabbította a szerződését az UT-vel. Egy gyengébb idényt követően (6 győzelem, 4 vereség) az 1950-es szezont 9 győztes meccsel fejezte be a csapat, a Tennessee elleni Cotton Bowlt azonban elveszítették a texasiak. Cherry már az év közben bejelentette lemondását.
A helyére Ed Price ülhetett le. Price-szal a Bible és Cherry által kitaposott utat folytatva szállította a győzelmeket a UT, első három évének legnagyobb eredménye az 1952-ben Tennessee ellen 16-0-ra megnyert Cotton Bowl. A sikeres szezonok után azonban némileg érthetetlen módon elkezdett bukdácsolni a csapat, 1954-ben 4-5-1-es csalódást keltő mérleggel zárt a Horns, ez 15 év óta az első negatív szezonnak bizonyult Austinban. Az 1955-ös év sem sikerült sokkal jobban, 5 győzelem mellett 5 vereséget gyűjtött be a UT. Az 1956-os szezonban aztán az azóta is negatív csapatrekord, 1-9-es katasztrofális alapszakasz következett, végeztével Price kénytelen-kelletlenül a lemondás mellett döntött.

A Royal-éra
Darrell Royal 32 évesen került az edzői székbe, Bible (aki ekkor az atlétikai vezető posztott töltötte be) hívta meg állásinterjúra Price távozta után. Royal játékosként az ősi ellenség Oklahomát erősítette, ezért a szurkolók kezdetben kicsit furcsán tekintettek rá. Ráadásul edzői tapasztala sem volt túl sok, mindössze 2 évet töltött el head coachként korábban (a Mississippi State-nél és a Washingtonnál). Az ifjú vezetőedző azonban már első évében megmutatta, hogy ő a megfelelő ember erre a posztra. A lesújtó 1-9-es szezon után rögtön 6 győzelmet produkált a Texas, szezon végén pedig részt vehetett a Sugar Bowlon, ahol ugyan vereséget szenvedett a gárda a Mississippi-től, de ekkor már látszott, ha hagyják Royalt dolgozni, annak meg lesz a gyümölcse. Így is történt. Sorra követték egymást a fantasztikus szezonok, a Bowl-szereplések, 1963-ban pedig a Longhorns történelme során először lett nemzeti bajnok. Ezt még kétszer megismételték Royal irányítása alatt, 1969-ben és 1970-ben (utóbbit megosztottan).
A legendás edző eredményei: 167-47-5-ös összmérleg, 11 SWC bajnoki cím, 16 Bowl-részvétel (ebből 8 győzelem). A csapatnál töltött 20 szezonja alatt egyszer sem zárt negatív mérleggel. Irányítása alatt a Horns 30 hetet töltött el a nemzeti ranglista élén. 1968 és 1970 között pedig 30 mérkőzéses győzelmi sorozatot állított fel (hazai pályán 42 meccsen át tartott a széria). Vezetése alatt olyan játékosok viselték a Longhorns mezét, mint Earl Campbell, Roosevelt Leaks, Jerry Sisemore, Tommy Nobis vagy James Saxton. Az ő nevéhez fűződik az ún. wishbone-formation „feltalálása” is (bár az eredeti ötletgazdának az akkori offensive coordinator, Emory Bellard számít), mely formáció forradalmasította az egyetemi futballt. Ebben a felállásban 2 RB és 1 FB egyszerre volt a pályán, a nagyobb iskolák közül az Oklahoma Sooners még a 90-es évek közepén is alkalmazta ennek egy változatát. Legfőképp a katonai akadémiákon terjedt el, az Army például még napjainkban is erre alapozza támadóstratégiáját. Royal 1976-ban vonult vissza az edzői posztról, de a mai napig segíti munkájával a texasiakat. 1996-ban az egyetem tisztelete jeléül átnevezte az addig Texas Memorialként ismert stadiont Darrel K. Royal-Texas Memorial Stadiumra. Royalt 1983-ban választották be a College Football Hall of Fame-be, 2012-ben hunyt el.

A legenda után
Royal helyét Fred Akers vette át. Akers 1966-tól a Longhorns egyik segédedzői állását töltötte be, 75-ben döntött úgy, hogy kipróbálja magát head coachként is. A Wyomingnál megtalálta számítását, 2 éven át volt vezetőedzője a Cowboys-nak. 1977-ben Royal visszavonulása után a texasi vezetőségnek sikerült a csapathoz visszacsábítani. Első edzői tevékenysége között volt az I-formációra való átváltás. Ennek köszönhetően jobban ki tudták használni az akkor már Heisman-díjas Earl Campbell képességeit. Az eredmények Akers-t igazolták, első évében rögtön egy veretlen alapszakasszal rukkolt elő az együttes, a Cotton Bowl-t viszont elbukták a Notre Dame ellen. Ezután újabb diadalmas évek következtek, a Texas sorozatban 9-szer vett részt Bowl-meccsen, bár ezekből mindössze kettőt sikerült megnyerni. Talán ennek köszönhető, talán Akers személyiségének, hogy sohasem kedvelték igazán a szurkolók. Edzőségének utolsó 4 évében leszállóágba került a Horns, (ezt legtöbben a kevésbé eredményes recruitingnek tudják be), az 1986-os 5-6-os alapszakaszt követően Akerst elküldték
Utódja David McWilliams lett. McWilliams korábban játékosként is szolgálta az iskolát, tagja volt az 1963-ban nemzeti bajnok csapatnak. Irányításával a csapat bukdácsolása folytatódott, első évében eljutott a Texas a BlueBonnet-Bowlra, amit meg is nyert a Pittsburgh ellenében. Ezután viszont 2 csalódást keltő évad jött, negatív alapszakaszmérleggel. 1990 előtt mindenki leírta a csapatot. Ekkor indult be azonban a mára „Shock the Nation tour”-ként elhíresült sorozat. Mindenki legnagyobb meglepetésére 10-1 alapszakaszt zárt a gárda. (az egyetlen vereséget a későbbi nemzeti bajnok Coloradotól szenvedték el). A Cotton Bowlra kvalifikálta magát a Texas, amit azonban a Miami könnyedén besöpört. A szurkolók érthető módon ezután vérmes reményekkel készültek a következő szezonra, ám a Longhorns kiábrándító 5-6-os mérleggel zárt. McWilliams szerződését felbontották, helyét John Mackovic foglalta el.
Mackovic tapasztalt edzőként érkezett Texasba, korábban az NFL-ben is dolgozott a Kansas City Chiefs head coach-aként. Igazi offense-gurunak tartották, ez meglátszott a Longhornson is ottléte alatt. A csapat jópár rekordot állított fel Mackovic irányítása alatt, és olyan kiváló támadójátékosok játszottak a Hornsban, mint James Brown vagy Mike Adams. Ugyanakkor a védelem csak küszködött, ez pedig nem volt addig szokványos Texasban. A csapat viszont ismét elindult felfelé néhány év vegetálás után. 1994-ben 13 év elteltével ismét Bowl-győzelemnek örülhetettek a szurkolók, amikor a Sun Bowlban sikerült legyőzni a North Carolina-t. Az 1995-ös szezon is szép győzelmeket hozott a csapatnak, de az évadot záró Sugar Bowlt a Virginia Tech nyerte. Ennek ellenére a szurkolósereg optimista volt, hiszen ismét felpezsdült az élet a futballcsapat körül. Az 1996-os évad előtt '84 óta először rangsorolták a Texast az első tíz csapat közé. Azonban az elvárásoknak nem sikerült megfelelni, a csapat első 7 meccséből 4-et elvesztett. Bár ezt követően egy 5 mérkőzéses győzelmi sorozattal megcsípték a Fiesta Bowlt, a Penn State ott megverte a Hornst. A '97-es év ismét gyengére sikerült (a UCLA-től például 66-3-ra kapott ki a Texas), ezért a vezetőség a váltás mellett döntött.

Mack Brown regnálása
Az 1998-as szezon előtt a csapat élére Mack Brown-t, az akkor már komoly edzőmúlttal rendelkező szakembert választották. Brown a Texast megelőzően a North Carolinával fontos sikereket könyvelhetett el, ez bizakodásra adhatott okot a Longhorns szurkolóknak. Az új HC már első évében bebizonyította, nála megfelelőbb ember nem is kerülhetett volna Austinba. A korábbi 4-7-ről 9-3 javult a Horns mérlege, ráadásul olyan riválisokat sikerült legyűrni, mint az Oklahoma és a Texas A&M, ami különösen tetszett a drukkereknek. A szezonzárás is szépen sikerült, a Cotton Bowlon a Mississippi State ellen sima győzelem. 1999-ben a Big 12 bajnoki címéért is játszhatott a csapat, ám ott alulmaradt a Nebraskával szemben, majd az ismételt Cotton Bowl szereplés ezúttal nem sikerült túl fényesre (vereség az Arkansastól). Ez a szezon még az azóta az NFL-ben drogproblémáiról elhíresült running back, Ricky Williams Heisman-díjáról is emlékezetes maradhat. A 21. század első éveit röviden így lehetne jellemezni: győzelmek győzelmek hátán. Minden szezonban kvalifikálta magát a Texas valamilyen Bowlra, és többségében be is húzta azokat. A 2005-ös szezon pedig elhozta az 1970 óta hőn áhított bajnoki címet. Az alapszakaszt veretlenül zárta a Longhorns, a USC elleni Rose Bowlt pedig máig az egyik legnagyobb mérkőzésként tartják számon. A Horns 41-38-ra nyert, köszönhetően nagyrészt az irányító Vince Young heroikus teljesítményének. Mack Brownt az év edzőjének választották. A következő két szezonban kiugró eredményt nem ért el a csapat, mindkét évben 9-3-as mutató, 2006-ban az Alamo Bowlon, 2007-ben a Holiday Bowlon aratott siker nyújtott vigaszt a szurkolóknak. 2008-ban csak a Texas Tech elleni vereség (Crabtree TD-je az utolsó másodpercben felejthetetlen momentum) miatt csúsztak le a nagydöntőről, és vigasztalódhattak a Fiesta Bowllal, de 2009-ben - ha Suh testén keresztül is - már megnyílt az út a finálé helyszínére felé, Pasadénába. Bár ott az Alabama keresztbe tett a számításaiknak, Mack Brown jó úton van afelé, hogy texasiak Darrell Royallal egy szinten emlegessék a nevét. Eddigi edzősége alatt is kiváló játékosokat adott a profiligának; Casey Hampton, Ricky Williams, Leonard Davis, Roy Williams, Quentin Jammer, Derrick Johnson, Vince Young, Nathan Vasher, csak pár név a nagyok közül.

Riválisok
Oklahoma Sooners - A 2 egyetem közötti rivalizálás már nagyon régóta fennáll, Red River Shootout (illetve 2005 óta Red River Rivalry) néven emlegetik. 1900-ban találkozott egymással először a két csapat. 1912 óta a rangadót minden évben Dallasban játsszák, semleges helyszínen, a Cotton Bowl stadionban. A mérkőzéseken a lelátó egyik fele vörös, a másik narancs színben pompázik. A győztes csapat 3 trófeát is kap, amit addig marad gazdájánál, amíg a másik fél nem győzedelmeskedik: ezek a Golden Hat, a Red River Rivalry Trophy és a Governors Trophy. A Texas 59-43-5-ös mérleggel vezeti rivalizálást, amit egyébként 2005-ben megválasztottak a 3. legrangosabbnak a Div I-A főedzői.

(Texas A&M) - A két azonos székhelyű csapat soha nem kedvelte egymást. A Longhorns szurkolói szerint az A&M szimpatizánsai "hülye falusi parasztok", míg az ellenfél szerint a Longhorns szurkolók "nagyképű városlakók". Ebből világosan látszik, hogy nem éppen baráti a viszony, de az összecsapásukat minden évben hagyományosan a Hálaadás utáni napon rendezték meg. A 2004 óta Lone Star Showdown Trophy-ként ismert derbi jövője azonban 2012-ben kérdésessé vált, mert a Longhorn Network elindításával végképp elmérgesedett a viszony a két egyetem között. Az Aggies átment az SEC-be, így konfmeccseken már biztos nem találkoznak többé. Érdekességek még: mindkét egyetem megemlíti a másikat a saját harci indulójában, a Longhorns meccs előtti műsora a Hex Rally, az A&M felett aratott győzelem esetén a UT Tower vöröses színben pompázik. Korábban pedig előfordult, hogy "poénból" elrabolták egymás kabaláját...

Hagyományok
Bevo – az egyetem kabalaállata, egy Texas államban honos szarvasmarhafaj. 1916-ban Stephen Pinckney agyából pattant ki az ötlet, miszerint a csapat mascotja egy szarvasmarha legyen. Először „Bo”-nak nevezték el, de rövidesen megkapta a mai napig használt Bevo nevet. A maga hús-vér valójában minden hazai meccsen megjelenik, állandó helye a meccsek alatt a Darrell K Royal stadion déli célzónája mögötti kis rész.

Big Bertha – a világ legnagyobb dobja. A mérkőzéseken a Longhorn Band játszik rajta. 1922-ben a Princeton University elleni mérkőzésen használták először.

Eyes of Texas – az iskola indulója, ennek kíséretében vonulnak a játékosok a pályára. 1903-ban John Sinclair komponálta. A dal szövege: "The eyes of Texas are upon you, All the live long day. The eyes of Texas are upon you, You cannot get away. Do not think you can escape them, At night, or early in the morn'. The eyes of Texas are upon you, 'Till Gabriel blows his horn!"

Texas Fight – az iskola harci indulója. Mérkőzések elején, illetve minden Texas pontszerzés után lejátsszák. Colonel Walter S. Hunnicutt és James E. King nevéhez fűződik a dal. Rövidített változatában a stadion egyik fele a Texas! felkiáltást üvölti, míg a másik erre a Fight!-tal felel.

Hook 'Em Horns – az egyetem kézjele. Az Eyes of Texas és a Texas Fight alatt mutatják legfőképpen a szurkolók. 1955-ben Harley Clark, a cheerleaderek akkori vezetője találta ki.

Script Texas - a zenekar félidei műsora

Smokey the Cannon – minden Texas pontszerzés után, minden negyed végén, illetve minden kick-off után dördül az ágyú.

The University of Texas Longhorns Band – az egyetem zenekara 1900-tól.

The World's Largest Texas Flag - a világ legnagyobb Texas zászlója, minden hazai meccsen látható.